Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-19 / 239. (3052.) szám
2 'I>RA:GAlA’\A(AAR-Hn«iAI> A szernyei magyaroknak csak legelőt juttatott a földreform, de abből it kihasítják az értékei részt a légionistáknak Hogyan festenek a „demokratikus** földreform áldásai a magyarság szempontjából - A szernyei magyarok kálváriajárása a bürokrácia útvesztőiben Beregszász, október 18. Ruszánszkó magyarsága a földreíorm végrehajtásánál a legmostohább elbánásban részesült A Scbön- bor uradalom a La torkának jutott, A 220 ezer holdas hatalmas latifundiumból magyar igénylő mindössze pár holdat kapott, azt is 1200—1500 koronás áron, míg a Latori- ca a holdak ezreit kapta meg az élő és holt felszereléssel együtt 195 koronájával, A Lónyay-uradalotm a cseh légionisták koloni- zációjára szolgál, ugyanez a rendeltetése a Kaas Ivorné somi birtokának és erre a sorsra fog jutni a dédai Vokurkó-bóle uradalom is. Ahová pedig a cseh lég ion isták nem kívánkoztak, oda a hegyvidékről telepítenek ruszinokat. A macsolai Szaplonczay birtokon népes ruszin kolónia létesült. Most folyik a telepítés a Bettiik uradalmon- Beregardó és Bereguflfalu szinimagyar köziségek határában a Yerchovináról került családok talepednek le. A magyarság a földreform által Ruszin- szkóban legnagyobb részben csak legelőt kapott. De azt sem annyira a földhivatal jóvoltából, mint inkább az áll amifordul a 1 előtti birtokosok által adott legelőterületeken fentartott bérletkényszer folyományaképpen. A legelőtörvény ugyanis a lakóvédelmi törvénnyel hasonlóan nem engedte meg a legelőbérletek femondását az állattenyésztés fontosságára való tekintettel. Minthogy a földbirtok zár •alá vétele nem szüntette meg a legelő védelem hatályát, a földhivatal tűrni és respektálni tartozott a meglevő legelőbérleteket. A földreform épségben hagyta a legelőbérleteket és a legelő területek lefoglalásával mindössze annyi változás állott be a bérleti jogviszonyban, hogy a bért a földhivatal szedte fel. Később a bérlők oldalán is történtek változások, amennyiben a földhivatal kívánságára a bérlők szövetkezetekbe tömörültek, majd pediig legeltetési társulatokká alakultak át. A dolgok ilyen állása mellett azonban tévedés volna azt gondolni, hogy a ruszinszkói magyarság a legelők tekintetében kedvező helyzetben van és hogy a földhivatal ebben a vonatkozásban különösen méltányos elbánásban részesíti. Az a csekély előny, amit a ruszinszkói magyarság helyenkét (tehát nem általában) a legelők használatánál élvez, nem a földreformból és nem a. földhivataltól, hanem a legelővédelmi törvényből ered- A földhivatal, amely Ruszin- szkó zár alá vett birtokaiból oly előszeretettel osztott 'földet a telepeseknek, a magyarokat a legelőikből is szívesen kirekeszti, ahol módja van rá. Ennek igazolására álljon itt a szernyei magyarok esete: A szernyei jószágtartó gazdák emberemlékezet óta, megszakítás nélkül használnak legeltetés céljaira a Kaas Ivor tulajdonát képezett s községük határában elterülő ingatlan birtokából 238 holdat. Használták azt az államifordulat bekövetkezésekor és a földreform megkezdésekor is, amikor a legelő az egész birtok komplexummal együtt zár alá került. A szernyeiek a lefoglalás és az igénylésre történt felhívás után azonnal bejelentették igényüket az örök árban való eladás iránt. Az igénybejelentésnek foganatja nem lett, hivatalos helyről nem reagáltak rá, mindamellett a szernyeiek a leKOMÁBOMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (31) Szállt a pókháló s szállt a katonadal a gerlai Rauscher-kertben. És mialatt állt az almaszüret, az öreg Rau- echer egy kertiszékben üldögélt s mellette, egy má6ik székben ugyanúgy, a korán megoszlik Keczer Andrásné. Csatákon elvénült férje-ura s délceg fia után való örökös rettegése változtatta fehérre ídőelőtt a haját. Hetek óta tartózkodott immár leánya, meg unokája körében az öreg Rauscher Gáspár, sokat megzaklatott tisztes eperjesi patrícius s német szabású kabátját kigombolva üldögélt a kertiszékben. Éppen arról beszélt a nászasszonyának, hogy három héttel előbb, mikor a korgóhasu németek nagy sebbel-lobhal kezdtek ciihelődni s láttak neki a menekülésnek nyugati irányban, a menekülök soraiban egyesek észrevették Tábori Er- zsókot is, ezt a szép, de laza erkölcsű leányt, amint dühre-torzult arccal fenyegetőzött a Zemplén felől előtörő thököliánusok felé. Többen voltak fültanui, amikor tehetetlenségében sírva esküdött meg, hogy bosszút fog állni még Keczer Gáboron, amiért olyan szégyent űzött vele. Keczer Gábor édesanyja egy mélyet lélegzett: — Szegény fiam ... — Komolyan tartok e némbertől — fűzte tovább a szót Rauscher Gáspár —, aki különben legvakmérőbb kéme a Kassán székelő mindenkori császári generálisnak ... Elhallgattak mind a ketten. Szállt a pókháló, szállt a katonaének. És mialatt állt az almaszüret, Keczer Gábornak esztendők óta magárahagyott fiatal hitvese, a kis Rauscher Edit, a kert végében állt, melynek alját már a Tapoly-patak nyaldosta s a szilvafácskák alól Bártfa város irányába nézett el hosszan. Apró tenyerét a szeme fölé er- nyőzto, úgy várt-várt valakit Bártfa város irányából, a falunak futó fehér utón. És mert hiába várt, szivszakasztó sóhajjal suttogta maga elé: — Én édes-kedves uram ... De Keczer Gábor csak nem mutatkozott a poros utón ... Pedig mindennap várták, jaj, de nehéz szívvel! Mert kilenc nappal előbb megüzente Szelídre vára alól, hogy hamarosan in dúl hazaimé i-.> magávalhozza az öreget is, aki ott vagdalkozik serényen Thököli és Szepessy Pál minden csatáján. De csak nem jött, nem jött... A fiatal asszony erre megfordult s egy fölszakadt sóhajjal a két öreg felé indult. S váratlanul csak elmosolyodott. Mert a gyümölcsöskert egyik utaeskáján ott játszott futkosva az András fiúcska, aki négyesztendőcske rég elmúlt már ezen a nyárutón. Két apró és ma- szatos legényke volt a pajtása. S a fiatal mama, ahogy hozzájuk ért volna, megállt, lehajolt s nekipirulva tárta ki a két gyönge karját: — Andriskám, szaladj a karjaimba! S Keczer Andráska nekifutott a félig még kislány-mamájának s csak az ölében állt meg. — Andri6kám-fiam, mi leszel, ha megnősz? — hajolt le hozzá aggódó szemmel s csókkal 'borította el a szőke haját. A gyerek gondolkozás nélkül mondta reá: — Katona leszek « elmegyek apámhoz a csatába! — Csak ezt ne, csak ezt ne, fiacskám! — tárta föléje elháritón a két karját a megrettent mama. — Inkább elköltözünk Erdély földjére* avagy a tengerparti Daucka városába. Ott talán nyugodal masabb napok fognak várni reánk... De itt már közbeavatkozott a magáramaradt menyecske édesapja is. az öreg Rauscher Gáspár: — Az Isten arra ítélt bennünket, hogy magyar hazánk 6 nemzetünk jobbvoltáért szakadatlanul kardunk markolatát szorongassuk... Magam is azért nem mehettem ki csupán a sik mezőre, hol magyar legények halnak meg a libertásért, mivelhogy edzett csuz gyötör térdemben, bokámban. Ám valahányszor ráeszmélek, hogy legnagyobb barátom, a hazafias bánattól őszült Keczer András szablyával küzd ■hazájáért, szégyenpir boritja el orcámat... De nem tudta folytatni. Mert leánya, a kis Rauscher Edit, letérdepelt s atyja térdére fektetvén le sokat meggyötört fejét, ezivettépőn ismételgette maga elé, mint a megszállott.: — ó, apámuram, fussunk el innét, merre a két szemünk lát! Mert gyakori álmaim azt jövendölik nekem, hogy irtózatos szerencsétlenség fog elkövetkezni reánk ... Fussunk, fussunk, apámuram! Rauscher Gáspár nem tudott mit mondat gelőt továbbra is használták, mégpedig az időközben hatályba lépett legeűővódelmi törvény alapján. Évek miultalk el anélkül, hogy a legelőre nézrve intézkedés történt volna. 1929-ben végTe hozzálátott a földbirtokhivatal beregszászi kirendeltsége a bérleti ügyek tisztázásához. Első sorban szerződés kötésére szólította fel a szer- nyeieket, ami ugyanez óv májusában meg is történt. Azután a hátralékos bérösszeget követelte a ki- rendeltség. Kiderült ugyanis, hogy a bért eddig nem szedték be s igy az 290 ezer koronára szaporodott fed. Nagy nehezen élőt ereim tették a szernyeiek a kívánt hatalmas összeget és le is fizették. Ezzel azonban a szerződési idő- tartaimiía, amely visszamenőleg 1927 október 1-vel kezdődött és négy évre szólott, a bér nem volt kiegyenlítve. E négy évi időtartamra a földihivatali kttaendeltség 95-172 koronát kért a szernyei legelöbérlőktöl, amit az idő leteltével szántén kifizettek. A legelőügyek rendezése mellett a földhivatali kirendeltség a Kaas-tbirlok többi részeiről is intézkedett, mégpedig a szokott módon: A légionistáknak adta oda telepe- dés céljából. így létesült SVoboda után a másik ruszinszkód legionista község Ujbót- rágy. Az újonnan települt légiionistáknaik a pompás szántóföldek mellett Hegelére is kedvük támadt, mégpedig éppen a szernyeiek legelőjének legértékesebb részére. A legionis- ták kívánsága teljesedésbe ment. A földhivatal beregszászi kirendeltsége kiha- sitolta az óhajtott részt a szernyeiek legelőjéből, nem törődve azzal, hogy az az egy tagban elterülő ingatlan kellős közepén van s hogy ahhoz a legionistálk jószágait a szernyeiek meghagyott legelőjén kell majd áthajtani. A szernyei gazdák orvoslást kerestek- Kérelemmel fordultak a pozsonyi kolonizá- cióts hivatalhoz, a földhivatal elnökségéihez s a földművelésügyi miniszterhez, de eddig minden eredmény nélkül. Időköziben a földhivatal a legelők őrletet orré e ezért mélyen megilletődve a leánya fejét kezdte simogatni, mialatt a bufoaroskádt Keczer Andrásné hallgatagon tőrölgette a köny- nyeit. Ugyanakkor odaért a kié Andris és fölnézett anyai nagyapjára: — Nagyapa, katona leszek s elmegyek az édesapám után ... És nagy hallgatás állt be akkor. Szállt-szállt a pókháló s szállt a leányok éneke a hadbaszállt legényekről. Ámde váratlanul megszakadt a katonadal, ijedt szünet állt be a nótázásbán s akkor egyszerre csak elvisitotta magát az egyik szösz- hajú leány, az almafa ágai között: — Nagy por jön a város felől! Abban a szempillantásban összexiadták valamennyien. Mert a közeledő por lovasokat jelentett legtöbbnyire, de ugyanakkor föl is léleg- zettek. Ráeszméltek ugyanis, hogy c&ak fölkelőlovasok jöhetnek a falu felé. S a kis Rauscher Edit abban a pillanatban fölállt az apja e’őtt, arcát az égre emelte áhítattal s imára kulcsolta össze a kezét: — Ott jön az én édes uram! A kert végébe siettek mind-mind, a szilva- fácskák szélébe, ahol már a Tapoly-patak locsogott és sietett magyar tájak felé. És csakugyan: a falu és a Bártfa város között kinyúló országút közepetáján magas porkupola látszott s ez a porkupola sebesen repült Gerla falu irányának. Legalább egy falka lovas közeledett ottan, gyors-kocogóban. Elálló szivvel álltak a szilvafácskák alatt valamennyien. A kis Rauscher Edit magánkívül suttogott: — Ott jön az én kedves uram!... A poroszlop eleje a falu alját érte már el s erre az udvarház felé fordultak meg egytől- egvig. A falu uccájából patadobogás ütötte meg a fülöket. S a sokat szenvedett fiatalasz- szony lehajolt kisfiához, mialatt fölzokogott csöndesen: — Andriska, megjött az édesapád! Könnyei végigfürösztötték kedves arcát s összefolyt előtte a világ. Nem látott semmit, de — miközben a régi ház előtt őrködő százados hárs alatt sorakoztak föl valamennyien — hallotta még, hogy lovak patái alatt dohban meg a nagykapu hídja... Aztán csak rémlett neki inkább, hogy csillagos sarkantyúnak csördülé- sót hallja s aztán... Egyszerre egy délceg fiatalember karjai közt érezte magát s félig-alél- tan suttogta a szája: —• Én édesuram ... Én édesuram ... Meddig maradhatott igy, nem emlékezett reá. Csak arra eszmélt föl, hogy kisfia a szoknyáját cibálgatja: — Kedves anyám, melyik itt a±z éu apÁm? felmondta és ajánlatot tett a szem vei ebnek a legelő megvételére, atkáik arra készek ás voltak, de csak a legionis- táknak adott s mintegy 59 holdat 'képező résszel együtt. A földhivatal erre hajlandó neim volt s a legelő elvonásával fenyegette meg a szernyeieket, akik a kényszer hatása alatt ráállottak a vásárra, bizjva ahlban, hogy az említett és megkeresett fórumok valamelyike kedvezően dönt ügyükben. A szerződés tervezetet elfogadták és aláírták az elmúlt óv októberéiben. Az ügyek ilyen állása mellett marit el az 1931. év és fordult a most irt esztendőre. A hosszúra nyárit tél elfogyóban volt, a hó letisztult, a föld fagya kiengedett és a hosz- szabbodó napok melegéiben a halár is éledni kezdett, a legelőkön sarjadt a fű, a jószág a szabadiba vágyott, de a szernyeiek legelőjükre nézve sehonnan hirt nem kaptak. Nem tudták biztosan megkapják-e a legelőt tulajdonba és hogy miképpen dönt az elvont 59 holdra nézve a sok megkeresett hivatal. A tavasz előrehaladtával a jószág kihajtása neon várhatom soká és a szernyeiek valóiban nem is késlekedtek azzal- A dolgok rendje és módija szerint kihajtották jószágaikat, még pedig éppen a légion istáknak szánt területre, mert az emelkedettébb fekvésénél fogva egyedül alkalmas a korai legeltetésre. A legeltetés azonban csak három napig tarthatott, mert az eddig hallgatásba merült löldhivat-alli klrendo'Jtség lepanancsolita \ a szernyeiek jószágait a légionistáktól kért J területről és kártérítés fejében 3190 koronát követelt a „tilosban történt legelte- tésért“. A szegény szernyei magyarok nem tehettek mást, mint hogy hazahajtották jószágaikat és várták az idő javulását, amely a nekik maradt legelőről felszántja a vizet. A túlbecsüli kártérítés miiaitt pedig fellebbezéssel éltek. Íme egy eset a földhivatal gyakorlatából. Hubay Kálmán dr. Kiibontakozott erre urának öleléséből e letörölte égő könnyeit. És csak ekkor látta, milyen ■kemény férfiúvá változott rég nem látott ura, aki ugyanakkor a kis Andrist emelte az ölébe* ugy gyönyörködött benne... Vagy kétszáz lovas kezdett lenyergelni a gazdasági udvarban. A kis Rauscher Edit meglátta aztán apósát, amint kormos csatákból megtérve, a feleségét vigasztalgatta gyöngéden. Hanem megtört az öreg, aki erőltetett kedvvel kiáltott föl ugyanakkor: — De hol is az egyetlen unokám? S fölkapván az elámult gyereket, össze-visz- szacsókolgatta. Csak akkor került reá a sor, hogy megölelje hősi lelkű mennyét is. Homlokon csókolta: — Büszkék vagyunk reád mind, kedves leányom! Aztán — legutoljára — átkapták és derekasan megropogtatták egymást leghübb barátjával és ná6ztársával, a csuzoktól megkinzott Rauscher Gáspárral. Hanem volt ott még valaki, akit csak ekkor pillantottak meg a házbeliek. Egy száltermetü ősz katona állt oldalvást, keresztbefont karokkal. Állt és várt a sorsára. Akik először látták az idegen és marcona embert, kénytelenek voltak visszahőkölni. Hármas lihegő tolláról vélni lehetett, hogy régi vezér az illető. Szakálla, a haza sorsa miatti gondok következtében, olyanra vált, mintha lúgban áztatták volna meg előzőén. Merész sasorrának sokszor tágultak a cimpái, különösen olyankor, ha feneketlen indulatja miatt nem hirt uralkodni magán. Seprüszemöl- dökei busán álltak ki a szemüregei fölött, mint eresz a ház oldalától. Bujdosó-szine volt a her- vatag bajuszának s kunkorhegyü csizmáinak hátulján csillagos sarkantyúk villogtak... Nyugodtan állt oldalvást, egész földönfutó mivoltában s csak akkor tett előre három lépést, mikor a Keczer- és Rauscher-ház tagjai már kiörvendezték és kisirdogálták egymást. Az idegen alakou zörögni kezdett a vas, mikor a 'bánattól meggörnyedt, alacsony Keczer Andrásné elé állt. Még a nevét is kedvetlenül mondta: — Szepessy Pálnak hívnak, nagyasszony. • Az aggodalmaktól-ai'zott nagyasszony alig tudott uralkodni magán: — Minden bujdosóknak első vezére? — Anna-k mondottak, nagyasszony — sóhajtott egy mélységeset Szepessy Pál —, mignem most felváltott Thököli Imre grófi öcsém. Éppen ideje volt, mert az erőtlenség kezd beállni tagjaimba. Keczer András bujdosótársam hívására megjelentem itten, hogy örvendezzek az d őröuióhín o,
