Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-15 / 236. (3049.) szám

2 'PR!C<M-MAGtAR-HTRMI> 1982 oktí/bw 18, womábal A kommunista ellenzék beolvad a szociáldemokrata pártba Prága, október 14. A Kólámban megjelenő Obraraa Svotbody, a komrcníunista ellenzéki csoport hivatalos lapja mai számában leM- vást intéz saervezeteiihez, amelyben bejelen­ti, hogy beolvad a csehszlovák szociáldemok­rata pártba. A beolavdást hivatalosain a kom­munista ellenzék országos kongresszusa Prá­gában fogja kimondani. A kommunista el­lenzéknek a szociáldemokrata pártba vtalé beolvadásával a szociáldemokraták tulajdo­nába jut a kladnói népház és Muna lapja is A fúziónak máskülönben nincs nagy je­lentősége, miivel a kommunista ellenzék számbelileg teljesen jelentéktelen. Érdekes azonban az, hogy a szoeiádeanokrata párthoz tér vissza Muna Alajos, a volt kamumul ista képviselő, aki 1920-ban a kommunista párt megalakításánál vezető szerepet játszott és aki ellen a szocáádemokirata párt évek hosszú során át elk9©redett harcot folytatott. Munát és társait — mint köztudomású — az idők folyamán a kommunista párt vezetősé­géből kiszorították, sőt a végén a pártiból ki U zárták. A kormánypártok leleplezett kétszínűsége Munkács, október 14. (Saját tudósítónktól.) A ruszin nyelvi harcban óriási feltűnést kel­tő tény került a nyilvánosságra. Kiderült, hogy Dérer miniszter azon rendeletét, mely csak az ukrán irányzatú könyvék használatát engedte meg a ruszin tannyelvű elemi isko­lák részére, amely rendelet ellen a munkácsi kongresszuson az agrárok, a nemzeti demok­raták és a nemzeti szocialisták is élesen til­takoztak, kibocsátása előtt a minisztertanács elé terjesztette s ott valamennyi koalíciós párt megadta rá a hozzá jánidását, köztük azok is, melyeknek képviselői most a rendelet el­len nyiltakoznak és dolgoznak. E leleplezés óriási fölhálborodást kelt, mert igy világosan áll a 'közvélemény előtt az ag­rár, a nemzeti szocialista és a nemzeti de­Magyarország állandó jellegű kereskedelmi szerződést ajánlott fel Csehszlovákiának A munkanélküliségre és a külkereskedelemre vonatkoznak a nemzeti munkaterv legfontosabb ponttal Budapest, október 14. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Miután a cseh­szlovák kormány a magyar kormánynak három héttel ezelőtt történt ama fölszólitására, hogy állandó jellegű kereskedelmi szerződést kössön Magyarországgal, nem válaszolt, a magyar kor­mány ma megismételte kérését a csehszlovák illetékesekhez. A csehszlovák kormány kilátás­ba helyezte, hogy a napokban válaszol a ma­gyar kormány fölhívására. Budapest, október 14. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Lapértesülések szerint a Gömbös-kormány a jövő héten nyil­vánosságra hozza nemzeti munkatervét, amely­nek legfontosabb pontjai a munkanélküliséggel és az export-importtal függnek össze. A kor­mány fölhívást intézett az egyes érdekeltségek­hez, hogy a legsürgősebben tegyék meg javas­lataikat a munkanélküliség enyhítésére. A kor­mány a fölhivásban hangsúlyozta, hogy oly ja­vaslatokat kiván, amelyeknek megvalósításá­hoz az egyes tárcák azonnal hozzáfoghatnak. A Magyarország szerint ez ügyben a jövő hé­ten már több kormányrendelet jelenik meg. Ismét erősödött egy mandátummal Gömbös tábora Budapest, október 14. (Budapesti szerkesztő­ségünk teletfoujelentése.) Tabódy Tibor keresz­tény gazdasági párti országgyűlési képviselő levelet intézett Zichy János grófhoz, a párt el­nökéhez, amelyben közli, hogy a miniszterelnök legutóbbi programbeszéde nagy részében tar­talmazza a keresztény gazdasági párt program­mokrata párt kétszínű magatartása, amellyel becsapják és félrevezetik a ruszinságot. Ugyancsak nagy vissza tetszést keltett a Kidé­vé Noviny szerdai számának vezető cíklke, mely szintén az ukrán irányzat mellett fog­lal állást, noha a cseh nemzeti szeoi aliista párt szenátora, Marta a vasárnapi kongresz- szuson az ukrán irányzat ellenzőjének mond­ta magát és pártját is ilyen értelemben angazsálta. így ámítják a cseh pártok a ru­szin ságot 1 ját. Mivel a keresztény gazdasági párt mégsem csatlakozik a kormányhoz, ezért Talbódy beje­lenti kilépését a pártból és belép az egységes pártba. Elhatározását közölte egy másik levél­ben Gömbös miniszterelnökkel és Pesthy Pál­lal, az egységes párt elnökével is. Almafa csemeték a legkiválóbb téli fajtákból elsőrangú minőségben, nagyobb tételekben i*; a legjutányosabban szerezhetők be. Fnsxty Gazdaság Stará-fiala — Ogyalla (100 darabon felüli rendeléseknél nagy árengedmény) Árajánlat kívánatra küldetik. Olaszország igazságot követel Nagyarország ás Németország számára Aloisi olasz genfi födeiegátus nyilatkozata - A Times véleménye a középeurúpai helyzetről London, október 14. A News Cronicle in­terjút közöl Aloisival, Olaszország genfi fő- delegátusával. Aloisi kijelentette, hogy Olasz­ország igazságot követel Németország és Ma­gyarország számára. Olaszország magával a népszövetséggel szemben nem viseltetik el­lenséges érzülettel, de a népszövetség nem tud igazságot tenni a győzök és legyőzöttek közt. a békeszerződéseknek már több fontos részletét revideálták. Olaszország kívánja a revíziót, mert a békeszerződések méltányta­lanok voltak Németországgal s Magyarország­gal szemben. Olaszország minden német és minden magyar kormányt támogatni fog. A német kormány kézzelfogható eredményeket követel a leszerelési konferenciától és ha nem kap, kénytelen a konferenciától vissza­vonulni. Németország elég sokáig hiába várt és ha most teljesítik kívánságait, a kölcsö­nös bizalom az államok között újra feléled és sok más politikai kérdés is megoldható lesz. London, október 14. A félhivatalos Times feltűnő vezércikkben foglalkozik Magyaror­szág helyzetével és súlyos véleményt mond a trianoni békeszerződésről. A vezércikk arra a megállapításra jut, hogy a volt dunai mon­archia területén bekövetkezett súlyos válság és elviselhetetlen nyomor a békeszerződések egyes intézkedésének következménye. A bé­ke megalkotói nem látták előre azokat a sú­lyos gazdasági következményeket, amelyeket a szerződések okoztak, amennyiben egy nagy és jól megszervezett gazdasági egységet egész sor kicsi és gymásra féltékeny gazdasági egy­ségre szakítottak szét. — Bethlen debreceni beszámolójában vála­szol az ellenzéki kritikákra. Budapesti szer­kesztőség, ünk telefonálja: A képviselőházban legutóbb elhangzott kritikákkal kapcsolatban Bethlen István gróf volt miniszterelnök el­határozta, hogy legközelebb Debrecenben be­számolót tart s ott fog reflektálni az ellenzéki felszólalásokra. — Nem korlátozzák a vasúton a személyforgal­mat. A cseh nemzeti szocialista sajtó tegnap azt a hirt közölte, hogy takarékossági okokból több gyorsvonatot és személyvonatot be fognak szün­tetni A vasutógyi minisztérium ezt a hirt ma meg­cáfolta és hivatalosan kijelenti, hogy a szükséges megtakaritásokat nem lehet a személyforgalom kárára végrehajtani, sőt ellenkezőleg, a vasuttbgyi minisztérium intenciói szerint az uj menetrendben a vasúti összeköttetéseket tökéletesíteni és a já­ratok számát szaporítani akarják. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből o . . G») oziinet állt be. Ee csak sokára válaszolt Sze­keressy István, mintha- a megindultság elvette volna a szavát: — Négy esztendeje lesz idei őszben, hogy Báthory Zsófia fejedelemasszony zsoldosai meg a jezsuita-atyák elüldöztek bennünket a mi örök-Jenizeálemünkből. Azóta Marosvásárhe­lyen folytatjuk a tudományok művelését, hová könyvnyomtatómühelyünket s könyveink ösz- szességét is sikerült magunkkal cipelni. Mink pedig néhányan minden esztendőben megindu­lunk kétszer is a nagy útra: először tavaszidő­ben, mikor északi irányba szállnak a darvak, ■hogy megkapáljuk árván maradt Alma Mate­rünknek, a mi nevelőanyánknak gazdátlan szál­lóit s másodszor őszidőben kelünk gyalogüt-ra Marosvásárhelyről, hogy leszedjük a szőlőt deáktestvéreink táplálására. Olyankor déli Irányba szállnak már a darvak. Petrőczy vezér, Kende Gábor, az ősz Keczer András és hadrakelt fia torkába visszafojtott indulattal hallgatott. Szepessy Pál igy szólt ekkor: — S o«kólámest er eit-ek hol vannak? — Oskolamestereink :— folytatta az okossze- mii Szekeressy István — visszamaradtak Ma­rosvásárhelyen, mert tagjaikban elvénültek im­máron. Ezokból mink sem hagyjuk el egymást, hanem akik már végigjártuk a tudományok minden osztályait, >továbbra is velökvagyunk s a mesterek helyett mink oktatjuk a eerdület- len muzsafiakat... Szepessy Pál bólogatni kezdett, a többiek négyen e!busult elmével ültek a lovaikon. S ek­kor egy növekvő legénykét pillantott me^ a vezér, amint szemeiben apró búval álldogált a Szekeressy István háta megett. Azt kérdezte mostan a vezér: — Kicsoda is ez a növekvő legényke? — Sullay István kispajtásunk, — válaszolt Szekeressy István s megvoregette a tizenhat óv körüli legényko vállát. Minden esztendőben kétszer jön velünk a pataki szőlőkbe s onnét ugyancsak gyalogszerrel tér vissza a mi társa­ságunkkal Marosvásárhelyre. Apját-anyját ke­resi az árva, akiket a német hajtott el... Szepessy Pál nem bírt többé magával. Kive­rekedett nyakkal kiáltott föl: .—Fiaim! Istenünkre fogadóm tinéktek, hogy visszavezetlek még a ti kis Jeruzsálemetekbe! Igaz hitére mondja ezt Szepessy Pál, a bujdosó hadak vezére! A deák ifjak meglengették szegletes kalapjai­kat a vezér felé s háromszor kiáltottak reá vi- vátot. Aztán megindultak tovább, északi irány­ba, hol — a láthatár mélye alatt — a Hegyal­jának kellett szenderegnie valamerre. Alakjaik mindinkább összezsugorodtak, mígnem eltűntek egy kerek erdő megett. Nagy-hallgatagon mentek tovább, lépés-t. Ha­nem egyszer még kénytelenek voltak megállni. Messzebb jártak még a Partium ama falujá­tól, melyben a vezérek hadiszállása volt, mikor egy magányos tanya közelében citeraszóra kap­ták föl a fejüket mind az öten. Egy boglya alatt zörgette hangszerét a citerás, nyalka és kihívó táncnóta ütemei pattogtak ki a hurok­ból, a boglya előtt pedig (de háttal Szepessy Pálnak és négy társának) egy fölkelő rakta ki a táncot. Zömök alaknak hatott a rövid távol­ságon át, félszeme fölött piszkos kötés vonult ei s kunkorhegyü csizmáival nagyokat csap­pant a sárba. Zörgött rajta a fegyver, miközben a mélatáncu alak csípőre helyezte a balkezét, jobbmarkát viszont a tarkójára csapta. Olykor buskedvüen rikkantott egyet: — Héj! Szepessy Pál és négy társa darab ideig fej­csóválva nézte az érthetetlen alakot, aki a leg­súlyosabb koplalás napjaiban nem átallott tán­cot lejteni, miközben talpai alól jobbra-balra csapott föl a sár. Petrőczy rosszaién kérdezte: — Ki lehet e? — Kuczug Balázs lesz, úgy vélem, — je­gyezte meg egykedvűen Szepessy Pál. — Mondják róla, hogy messziről kerüli el a csa­ták forgatagait... Mert akkor mindenfelé ismerték már és fúj­ták a Tyukodi pajtás ijesztő erejű táboridalát. ők öten .továbbkocogtak az utón. Kuczug Balázs viszont, o mihaszna, továbbcsattogott a sárban. XIII. Aközben Erdély felől egy kard suhant föl a levegőbe s fénye fölvillant egész Magyarorszá­gon. S erre a kardvillanásra Szepessy Pál orda­sai üvölteni kezdtek az ujjongástól s a Par­tiamban zörögni kezdtek a fegyverek. Mert a fiatal késmárki Thököli Imre gróf kaTdja villant föl Erdély irányából. Hanem tetemes időnek kellett elmúlnia még addig a kardvillanásig. Lipót c&á6zár fölfigyelvén a még-megmaradt országrészek siket csöndjére, maga is megré­mült. Mert temetőnek csöndje volt ez a csönd. A császár föltette magában ezokból, hogy az Ur 1678-ik esztendejének legelején- országgyű­lést hirdet Pozsonyba, amire röhögve harsantak meg a fölkelők. Hocher kancellár, a császár megbízottja, tapogatózni kezdett Szepessy Pál felé, aki ötödik esztendeje hordozta már árva fejét a bujdosásban s leveleket csatolt az üze­neteihez úgy neki, mint Apaiffy fejedelemnek és Teleki Mihálynak. Az volt írva e levelekben, hogy kegyelmet fog kapni minden lázadó, aki a császár hűségére tér meg s kijelöltek egyes falvakat is, amelyekben istentiszteletet lett vol­na szabad tartaniok a protestánsoknak. Azon­kívül széliében hirdette Hocher, hogy az or­szággyűlés közeledő határnapja alkalmából hit­leveleket fog kiadni a császár. De erre már felhördült Szuhay Mátyás is, a sírja felé haladó zendülő. Mert ebben az időtájban testi-ereje véglege­sen készült elhagyni Szepessy Pál vezértársát s leghübb barátját a földönfutásban. Maga sem hitte már, hogy viszontláthassa egyszer még szülőihazáját., most tehát, amikor a császári ál­nokság a hitlevéllel akarta kelepcébe csalni őket, úgy kezdett kiáltozni, hogy csaknem rob­bant: — Isten engem úgy segéljen, a császári hit­levelet a zászlómra fogom fölfűzni, úgy viszem katonáimat a német ellen s a hitlevéllel meg a zászló nyelével fogom fejbevágni a császárt! Szepessy Pál, akit — az Erdélyben dúlt vi­szályok okából —- temérdek gond busitott ek­koriban, megingatta vén fejét s úgy mondta Szuhay Mátyásnak: — Régi barátom és társam a vezérségben: igaz hitemre állitom teneked, hogy hamarosan megindulunk északi hazánk szabaditására s kardjaink hegyével fordítjuk ki akkor a. ken­dőjét valamennyi lancknehtnek! A császári fogadkozásokkal szemben érthető volt a bizonytalanság. Mert ezek az Ígéretek messze elmaradtak a bécsi és linói bókepontok- tól, amelyeket különben is rég fölrúgott a csá­szár. Ám egyéb dolgok is keserít ették Szepessy Pált és vezértársait, úgyszintén a kardrakelt összes fölkelöket. Mert igaz ugyan, hogy Lipót — engedékeny­ségének jölo gyanánt — mindenekelőtt elcsapta a kassai kapitányságból lvobb Farkas generá­list-, akinek puszta nevére ükölberoppant a marka valamennyi ordasnak e helyébe az em­beribb Wrbna grófot tette meg kapitánynak, ámde a temérdek-sokat nélkülözött, rongyok- banjáró e didergő bujdosók nem hittek már senkinek. Ugyanakkor pedig Nagybánya vidé­kére függesztették szemeiket: mert nagy ese- iöények voltak előkészülőben Nagybánya kör­nyékén. Mialatt ugyanis Szepessy Pál veszteg-koplaló legényei a Partiumban és Erdély szélein elszór­va lestek a vezér! jelre, amikor feneketlen in­dulattal törhetnek ki északnyugat felé a Pár­táimból és a nagyváradi basa kardja alá tar­tozó hódoltsági részekből s vethetik reá magu­kat németre, dánra és vallonra, azalatt Nagy­bánya körül vagy tizenkétezer békétlen erdé­lyi élén Teleki Mihály és hadadi Wesselényi Pál marta egymást. A fővezéri kardért. Az idő pedig telt-múlt s aközben csakugyan összeült a pozsonyi országgyűlés, a magyar rendek elmondhatatlan keserűsége közben. És szét is oszlott nemsokára, a magyar urak még féktelenebb indulatkitöréseitől kisérve. Erre az eredménytelenségre vad ujjongá6 rázta meg az ordasok táborát, mivel érezték, hogy megjött végül az ő idejük is! Ügy tetszett pedig, hogy a császár ezúttal komolyan szeretett volna kibékülni a fölzendült bujdosókkal, ámde az 1678-ik esztendő legele­jén egymás felé rázva öklöt, széledtek szét a szembenálló felek. Oka pedig mindennek Hooher kancellár volt, akit annyira fölbőszitettek a Szepessy Pál kö­vetelésének egyes pontjai, hogy csaknem eszét vesztette a dühtől. Mert az országgyűlésben mindenekelőtt a bujdosók követeléseire került rá a sor. Hangzottak pedig eme pontok, amint követ­kezik itten: 1. A német katonák takarodjanak a magyar haza területéről, mig nem késő, miután a bosz- szuállás tüze égeti a főikelők Összes belsőré­szeit. 2. Töröltessenek el a törvénytelen és ször­nyű adók, amelyek miatt csonttá és bőrré so- vánvodva tengődik a haza maradék népe s mely adók egyebekben is alkotmányellenesek lévén, becstelenek, minélfogva sértik a hires magyar nemzet önérzetét. Ila mégis ezen adók öito- citissime el nem töröltetnének, ám lássa a csá­szár, mi vége lesz a dolgoknak itten! 3. A császár adassa vissza, do halogatás nél­kül, a protestánsok összes elorzott templomait! Mert az Ur hajlékainak erőszakos elorzása bi­tang cselekedet volt. eddig is.. Ha mégis ezt sürgősen megtenni vonakodnék a császár, eb- sorsra és kardhegyre fog kerülni az országot dúló minden német zsoldos. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom