Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-13 / 234. (3047.) szám
1D32 október 13, csütörtök. Titulescu dezavuálja a román kormányt, — a román kormány dezavuálja Iltulescul Az orosz szerződés problémája — A király dönt Bukarest, október 1(2. Titulescu és a román kom;lány között ma újabb sufflyos konfliktus üw>tt ki, amelynek következményei egyelőire beláthaitaitlanok. Titulescu, az uj külügyminiszter a hivatali esküt csak Bukarestbe való visszatérése után fogja Uetenni, mig tegnap Parisban tárgyalt Henri ot-val az oroszromán paktum megkötéséről. A francia mi- nisziterelnök sürgeti a támadást kizáró szerződés aláírását. Herrioit Londonba utazása után Tituluson interjút adott a párisi Journal munkatársának, amie%ben kijelentette, hogy Lengyelország és Frandaorezág aggodalom nélkül aláirthatja az Oroszországgal kötött támadást kizáró paktumot, de Romániának határozott feltételei vannak. A paktum nem je- lllentheti a Kellog-Briand paktum meggyöngülését és nem változtathatja mieg a jelenlegi beisszaráhiai helyzetet. Az interjú után a román kormány ma délelőtt a bukaresti sajtónak rendkívüli nagy jelentőségű nyilatkozatot adott. A miniszterelnök a leghatározottabban hangsúlyozza, hogy Titulescu nyilatkozatát a saját feiélősségére tette és az a román kormányt semmire sem köteülezi. A román kormány kitart eddigi politikája mellett, amelyet az alkotmányos tényezők közreműködéséivel és a pártok beleegyezése alapján követ. — Ezek után a közvélilemény kiván- csian várja, hogy a király nőiként fog állást foglalni a súlyos román bed politikai konfliktusban. Leleplezték és letartóztatták €3 halottaiból iölíámadl ál-hadifoglyot, aki heteken át az egész német közvéleményt lázban tartotta A hadifogságban eltűnt, majd holttá nyilvánított Dauhmann Oszkár szerepéi páratlan rafinériával játszotta el egy szélhámos szabósegéd — Még a szülőket is meg tudta téveszteni a csaló, aki sohasem járt Észahafrikában Berlin, október 12. Ha regényben olvasnék, vagy színpadon látnok Dauibmann Oszkár esetét, nem lehetne róla más véleményünk, minthogy kiagyalt, valószínűtlen, lehetetlen történet, amilyen m életiben nieim fbrdiullihi&it elő. A nagy Ritával ugyan regisztrál egy esetet, ahol egy szélhámos mini az elveszett és megkerült íiu lopta be magát egy grófi családba s az egész rokonságot meg tudta téveszteni, ebben a bűnesetben azonban az apa és a biztos ösztönü anya neon szerepel. Egy másik hasonló eset Oilaszországban játszódott le: A háborúban eltűnt középiskolai tanár híres históriája, amelyre még emlékezhetnek olvasóink. A tanár neve alatt egy volt nyomdász jelentkezett és olyan tökéletesen játszotta elődjének szerepét, hogy a tanár felesége fölismerte benne férjét és házába fogadta. Hasonló esetek közül még egy színdarabra. hivatkozhatunk, Leonard Frank drámai játékára Károlyitól és Annáról, amelynek tárgya, hogy a férjét hadifogságból hazaváró asszony egy szép napon vendéget kap és a vendég a férjnek adja ki magát. Az asszony elhiszi, talán mert el akarja hinni a csalást Mindezeket az eseteket a maga rendkivüliségével és lélektani abszurditásával messze túlszárnyalja a most leleplezett ál-Daubmann esete. A feltámadt halott Pár hónappal ezelőtt a nápolyi német konzulátusnál jelentkezett egy férfi, aki Daubniann Oszkárnak mondta magát és azt állította, hogy francia hadifogságból szökött meg, Északafrikából. Elmondotta, hogy tizenhat évig sínylődött franciá fegyiházakban, s bár a háború régen véget ért, azután sem akarták öt szabadonbocsátani. A nápolyi konzulátus azonnal megtáviratozta az örömhírt haza Németországba s egy nap sürgönyt kéz- •besitetteik ki a badeni Edingen városkában Daub- bann Oszkár szüleinek kezéhez. Nagy volt az öröm a házban, mert a fiút holtnak hitték lévén, hogy a német hatóságok már évekkel ezelőtt hivatalosan holttá nyilvánították. Sürgönyök jöttek és mentek. A diadalmas hazaérkezés A lapok szenzációs feltálalásban közölték az eltűnt és liolttányilvánitott német hadifogoly feltámadásának és csodálatos megmenekülésének valószínűen 'hangzó történetét. Némi szemrehányás és politikai vád is elvegyült a sajtó beszámolóiba, Franciaországot vádolták, a,miért a német hadifoglyot több mint tiz évvel a háború befejezése uUn sem bocsátotta haza. Köziben az állítólagos Daubmann Oszkár a német követség költségén Nápolyból hazautazott. Badenbe, ahol a város elöljárósága és egész Lakossága, ünnepélyesen fogadta. Meghatóan, könnyekre inditóa.n folyt le a holtnak hitt íiu találkozása szüleivel, akik azonnal ráismertek benne eltűnt gyermekükre. ’A napilapok, kiküldötték munkatársai lkat Edingenbe. Dauibmann visszaemlékezéseit díszes helyen közölték a legnagyobb német lapok, a mozgókban híradók mutatták be Daubmann megérkezését s a viszontlátást szüleivel. A hazatért hadifogoly rengeteget tudott mesélni afrikai élményeiről, hadifogságbeli kínszenvedéseiről s bár eleinte sokan kételkedtek szavaiban, későbben sikerült eloszlatnia a kételkedést és úgyszólván az egész közivéleményt megnyerte magának., A sajtó hevesen támadta a francia kormányt és kvázi diplomáciai lépésre kéinysze- ritette a párisi német követséget, amely a francia kormánytól fölvilágositást kért Daubmann esetéről. A kormány megindította a nyomozást és azt a választ küldte, hogy Északafrika francia fegyházaioan és fe- gyenctelepen sohasem rolt egy Daubmann nevű német hadifogoly. Erre újból felülkerekedtek a kételkedők, mire Dauibmanin, hogy szavainak hitelt szerezzen, a francia kormány engedélyét kérte, hogy Északafrikában megmutassa a helyet, ahol fogolysorban sínylődött. Eközben Berlinben és Németország más városaiban nagy sajtódisputa folyt. A vezérszónok mindenütt Daubmann rolt, aki állandóan heves kirohanásokat intézett Franciaország ellen. A sajtóvitákat előadókörut követte. Ki tudja, meddig folyt volna a különös játék, ha a véletlen,' amely egy német idegenlégi onista személyében jelentkezett, véget nem vet az ál- Daubmann .szerep!ésének. Az idegenlégionista, az ©sseűi Krüger János azt állította, hogy egy ideig együtt volt az igazi Daubmann Oszkárral s ha találkozna vele, most is azonnal fölismerné. Végre egy ember, aki megoldhatja a rejtélyt, amely nemcsak Németország közvéleményét nyugtalanította, hanem már a francia köröket is komolyan foglalkoztatta. Az egykori idegenlégionistát összehozták és szembesítették az állítólagos Daubmaonal, akiben nem ismerte föl fogolytársát és a leghatározottabban vágta a szemébe a szélhámosnak, hogy ő nem azonos Daubmann Oszkárral. .Most már gyorsan peregtek az események. gőzösön jött potyautasként s a gőzöst csak azért nem nevezi meg, hogy a kapitánynak ne okozzon kellemetlenséget. Ezután szemiheáilillLtetitálk a szélhámost egy Krüger nevű essem származású volt idegeufegioniisíávail,, aíki abban a póilílanatban, ahogy a szobába lepett, eükióltotita magát: Osizi Jód-Bróm Gyógyvíz a vért tisztítja, az idegeket megnyugtatja, a szervezet anyagcsereforgalmát erősen fokozza. Otthoni ivókúra használati utasítását készséggel küldi a jfürdőigazgatóság, Úiz-ZKupele* „Ezt embert én néni ismerem!44 Már pedig Kirügemak M kellett volna ism ennie DaubinaniKt., aikável óvóidig együtt volt hadifogságban. E BKemibesités után kiderítette a rendőrség azt is, hogy az ál-Daubmann gyomra táján látható forradás nem bajonettszurástól ered, mint azt ő állította, hanem <\ry gyomormiitót következménye. Ezután következett ez ujjleaiyomatok. fölvétette és az igazi személyazonosság megáMepiitása. A» ál-Daubmanu álarca alól Kari Ignác Hűmmel szabósegéd bujt elő, aki 1399 március 9-én született a bázeli kantonban fekvő Oberwill községben. Miikor mindem b napnál íb világosabbá vált, a ki- haililgtató rendőrti&ztvisie'lő e szavakkal fogadta az eléje vezetett szélhámoet: „Jó napot, Hűmmel ur!“ A szabásegéd még akkor Sb tagadni próbált, de már nem sokáig bírta a faggatást. Bevallotta, hogy tényleg Hűmmel és szabósegéd, Oücnburgban nősült, de hosszabb ideje külöuváltan él feleségétől. 1909-ben és 1910-ben az ediugeni elemi iskolában ismerkedett össze Daubmann Oszkárnak Tudta, hogy Dauhmann elesett a világháborúban s bár ö soha som járt Afrikában, mégis megpróbálta eljátszani a kockázatos szerepet. S ez majdnem elkerült is neki. Megtévesztette az anyai öseitönt, az apa éleslátását, az egész rokonságot, a régi ismerősöket, akik majdnem egytől egyiig elhitték, hogy tényleg a holttá nyilvánított Dauibmann Oszkár térit haza tizenhat keserves esztendő után. Az ál-Danbmam esete egyike a modora kriminalisztika iegérdekipsebb kalandja inak. Lehull a lepel! A freiburgi rendőrség letartóztatta az ál- Daübmannt. Ujjlenyomatot vett tőle és megállapította, hogy a valóságban Christian Hűmmel offenburg? lakossal, sokszorosan büntetett előéletű egyénnel azonos, akit 1922-ben egy és más viselt dolga miatt kiutasítottak Svájcból. Hűmmel sohasem járt Északafrikában s nemcsak tájékozottságára, hanem nagy képzelőerejére is vall, hogy afrikai kalandjait a legaprólékosabb részletekbe menően tudta ecsetelni anélkül, hogy nagyobb hibái követett volna el. Most már nem tagadhatott az ál-hadifogoly s némi huza-vona után 'be is ismerte, hogy semmi más köze nem volt az eltűnt és holttányilváni- tott Daubmann Oszkárhoz, mint hogy együtt jártak elemi Iskolába és akkoriban jó barátok voltak. A megoldott talány Karlsruhe, október 12. A megoldott bűnügyi rejtélyről'Raunsperger kormánytanácsos, az itteni rendőrigazgatóság vezetője részletesen tájékoztatta a sajtót. Előrebocsátotta, hogy már kezdetben is olyan eltérések mutatkoztak az ál-Daubmann előadásában, amelyek gyanússá tették őt a rendőrség előtt. Az idők folyamán mind több ember jelentkezett, akik azt állították, hogy az állítólagos Daubmannal az idegenlégióban összetalálkoztak. A rendőrség erre elhatározta, hogy újból előveszi a titokzatos embert és foglalkozni fog ügyével. Hétfőn kihallgatásra idézték meg Dau'bmannt s főleg az irányban tettek föl kérdéseket, hogyan került vissza Afrikából Európába, milyen gőzösön tette meg a tengeri utat. Az ál-Daubmann azt állította, hogy egy olasz d í- i Heves vita után képviselőtestület i szabályrendeletet Kassa, október 12. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kassa város képviselőtestülete kedden délután 5 órakor Muttnyánszky dr. polgármester elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjén egyetlen tárgypont: a városi tisztviselők szisztemizációjáról szóló szabályrendelet- szerepelt. Az ügy már régóta húzódik és a 24—1922. számú törvény értelmében még 1923 májusáig tető alá kellett volna hozni. A szabályrendelet ennek ellenére csak 1929-ben ment föl az országos hivatalhoz, amely azután két éven belül háromszor küldte vissza azt a városnak különböző hiányosságok pótlása végett. Egy évvel ezelőtt a képviselőtestület határozatot hozott, amely szerint a város tekintet nélkül az országos hivatal kifogásaira, megszavazza és keresztülviszi a szisztemizációt, mert a városra rengeteg kár háramlik abból, hogy a tisztviselők még mindig bizonytalan helyzetben vannak. Ezt a határozatot Mason Milán a pénzügyi bizottság nevében megfölleb- bezte és ez megint késleltette az ügy végleges elintézését. Bíanár Béla dr. nemrégiben az országos képviselőtestületben interpellált a szabályrendelet késedelmes jóváhagyása miatt, mire Országik országos elnök intézkedésére újra elővették az ügyet és az országos elnök megbízta Rosenauer dr. kormánytanácsost, az országos hivatal főtisztviselőjét, aki éppen revíziót tart a kassai városházán, hogy a szisztemi- záció ügyét is hozza az elintézés stádiumába. A közelmúltban pártközi bizottság ült össze Rosenauer dr. kormánytanácsos jelenlétében és ezen az ülésen megegyeztek a szükséges változtatások keresztülvitelében, a javaslatot a .pénzügyi bizottság és az alkalmazottak bizottsága is letárgyalta és ez az átfésült javaslat körűit a képviselőtestület elé. Az uj szisztemizációs szabályrendelet 412 állást rendszeresít a városnál és félmillió korona tehertöbbletet jelent a városra nézve az eddigi állapottal szemben. A szisztemizált tisztviselőket a javaslat két kategóriába osztja. Az első csoportba tartoznak azok, akik pragmatika alá esnek és csak fegyelmi utón bocsáthatók el a város szolgálatából és nyugdijukat a várostól fogják kapni. A második csoportba tartoznak azok a tisztviselők, akik szerződéses viszonyban állanak a várossal és ez a viszony a törvényes felmondási idővel bármikor megszüntethető. Ezek a tisztviselők az általános nyugdíjintézetnél JeszDek bejelentve és nyugdijukat onnan fogják kapni. A tisztviselők létszáma az uj szabályrendelettel nem emelkedik. A fogalmazói karban 15 állást rendszeresít, többet, mint jelenleg van, ezzel szemben 22-vel csökkenti a segédszemélyzet számát. Újítása a szabályiendolet-nek, hogy < elfogadta a kassai a szisztemizációs ! 15 uj közigazgatáíi gyakornoki állást rendszeresít, • melyek a fogalmazói kar utánpótlására fognak , szolgálni. A javaslat, annak ellenére, hogy a pártok előre megegyeztek a változásokban, nagy vitát ' váltott ki a képviselőtestületben. A felszólaiá- 1 sok sorát Blanár Béla dr. nyitotta meg, aki ■ vázolta a javaslat fontosságát és elfogadásra 1 ajánlotta azt a tanács által benyújtott formá- 1 jában. Kossik István (kommunista) a munkások 1 szisztématizációját követelte. 0c»enásek dr. i (cseh nemzeti szocialista) szerint a szisztemizációs javaslat erős átdolgozásra^ zoruL Wei- ser Ernő dr. feleslegesnek mondotta a nagy vitát, amikor itt van az országos hivatal ki- 1 küldöttje, őt kell megkérdezni, mik az országos hivatal kifogásai. 1 Rosenauer dr. kormánytanácsos rögtön re- flektált erre és kijelentette, hogy az országos 1 hivatal jóváhagyása azért késett, mivel a ja- ' vaslatot súlyos indokokkal fellebbezték meg. 1 A gyors elintézés érdekében jobbnak látta, ha személyesen vesz részt a javaslat átdolgozásában. Arra figyelmeztet le a képviselőtes- 1 tületel, hogy a vámosi tisztviselők nem bírhatnak több joggal, mint az ugyanolyan kategóriájú állami tisztviselők. ■ Azután magyarázatokat fűzött a javaslat egyes szakaszaihoz, főként a két tisztviselő-kategó: riához és azt fejtegette, hogy a város Tészére - csak előnyt jelent, ha minél több tisztviselőt tud bejelenteni az általános nyugdíjintézethez. • — Maxon Milán jelentette be ezekután, hogy visszavonja a pénzügyi bizottság fellebbezését, ha a javaslat a szükséges változtatásokkal kerül elfogadásra. Ezután még póráz." vita kerekedett, rnetynok során Szakát® János, Fle-ischm'ann Gyula ar., Helyei Gyula, Farkas Zoltán és mások szólaltak föl. Fleisehmann dr. a város érdekének szemszögéből bírálta a kérdést, melyet nagy komohósággal kell elintézni, mert az évtizedekkel előre kihatja város helyzetére. A tisztviselők egy rés zénök az általános nyugdijinté- zeíbe való bejelentését helyesnek tartja, mert ezzel a város nagy uyugdijtételektőil szabadul meg. Farkas Zoltán dr. viszont az ellenkező álláspont mellett szállott síkra és azt követelte, hogy minden városi alkalmazottat prag- matioe sziszteniizáljanak, vágyó a város létesítsen egy nyugdíjalapot, mert a nyugdijbizto- sitónál nem látja kellően biztositea a város érdekeit. Vita után szavazásra került a sor s a képviselőtestület 26 szavazattal 18 ellenében elfogadta a szisztemizációs javaslatok ÍAí ülée ezzel véget ért, ^ 7
