Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-13 / 234. (3047.) szám

1D32 október 13, csütörtök. Titulescu dezavuálja a román kormányt, — a román kormány dezavuálja Iltulescul Az orosz szerződés problémája — A király dönt Bukarest, október 1(2. Titulescu és a román kom;lány között ma újabb sufflyos konfliktus üw>tt ki, amelynek következményei egyelő­ire beláthaitaitlanok. Titulescu, az uj külügy­miniszter a hivatali esküt csak Bukarestbe való visszatérése után fogja Uetenni, mig teg­nap Parisban tárgyalt Henri ot-val az orosz­román paktum megkötéséről. A francia mi- nisziterelnök sürgeti a támadást kizáró szer­ződés aláírását. Herrioit Londonba utazása után Tituluson interjút adott a párisi Journal munkatársának, amie%ben kijelentette, hogy Lengyelország és Frandaorezág aggodalom nélkül aláirthatja az Oroszországgal kötött tá­madást kizáró paktumot, de Romániának ha­tározott feltételei vannak. A paktum nem je- lllentheti a Kellog-Briand paktum meggyöngü­lését és nem változtathatja mieg a jelenlegi beisszaráhiai helyzetet. Az interjú után a ro­mán kormány ma délelőtt a bukaresti sajtó­nak rendkívüli nagy jelentőségű nyilatkozatot adott. A miniszterelnök a leghatározottabban hangsúlyozza, hogy Titulescu nyilatkozatát a saját feiélősségére tette és az a román kormányt semmire sem köteülezi. A román kormány kitart eddigi politikája mellett, amelyet az alkotmányos tényezők közremű­ködéséivel és a pártok beleegyezése alapján követ. — Ezek után a közvélilemény kiván- csian várja, hogy a király nőiként fog állást foglalni a súlyos román bed politikai konflik­tusban. Leleplezték és letartóztatták €3 halottaiból iölíámadl ál-hadifoglyot, aki heteken át az egész német közvéleményt lázban tartotta A hadifogságban eltűnt, majd holttá nyilvánított Dauhmann Oszkár szerepéi páratlan rafinériával játszotta el egy szélhámos szabósegéd — Még a szülőket is meg tudta téveszteni a csaló, aki sohasem járt Észahafrikában Berlin, október 12. Ha regényben olvasnék, vagy színpadon látnok Dauibmann Oszkár esetét, nem lehetne róla más véleményünk, minthogy ki­agyalt, valószínűtlen, lehetetlen történet, amilyen m életiben nieim fbrdiullihi&it elő. A nagy Ritával ugyan regisztrál egy esetet, ahol egy szélhámos mini az elveszett és megkerült íiu lopta be magát egy grófi családba s az egész rokonságot meg tudta téveszteni, ebben a bűnesetben azonban az apa és a biztos ösztönü anya neon szerepel. Egy másik hasonló eset Oilaszországban játszódott le: A háborúban eltűnt középiskolai tanár híres históriája, amelyre még emlékezhetnek olvasóink. A tanár neve alatt egy volt nyomdász jelentkezett és olyan tökéle­tesen játszotta elődjének szerepét, hogy a tanár felesége fölismerte benne férjét és házá­ba fogadta. Hasonló esetek közül még egy színdarabra. hi­vatkozhatunk, Leonard Frank drámai játékára Károlyitól és Annáról, amelynek tárgya, hogy a férjét hadifogságból hazaváró asszony egy szép napon vendéget kap és a vendég a férjnek adja ki magát. Az asszony elhiszi, talán mert el akarja hinni a csalást Mindezeket az eseteket a maga rendkivüliségével és lélektani abszurditásával messze túlszárnyalja a most leleplezett ál-Daubmann esete. A feltámadt halott Pár hónappal ezelőtt a nápolyi német konzulá­tusnál jelentkezett egy férfi, aki Daubniann Oszkárnak mondta magát és azt ál­lította, hogy francia hadifogságból szökött meg, Északafrikából. Elmondotta, hogy tizenhat évig sínylődött franciá fegyiházakban, s bár a háború régen véget ért, azután sem akarták öt szabadonbocsátani. A ná­polyi konzulátus azonnal megtáviratozta az öröm­hírt haza Németországba s egy nap sürgönyt kéz- •besitetteik ki a badeni Edingen városkában Daub- bann Oszkár szüleinek kezéhez. Nagy volt az öröm a házban, mert a fiút holtnak hitték lévén, hogy a német ható­ságok már évekkel ezelőtt hivatalosan holttá nyilvánították. Sürgönyök jöttek és mentek. A diadalmas hazaérkezés A lapok szenzációs feltálalásban közölték az eltűnt és liolttányilvánitott német hadifo­goly feltámadásának és csodálatos megmene­külésének valószínűen 'hangzó történetét. Né­mi szemrehányás és politikai vád is elvegyült a sajtó beszámolóiba, Franciaországot vádolták, a,miért a német hadifoglyot több mint tiz évvel a háború be­fejezése uUn sem bocsátotta haza. Köziben az állítólagos Daubmann Oszkár a német követség költségén Nápolyból hazauta­zott. Badenbe, ahol a város elöljárósága és egész Lakossága, ün­nepélyesen fogadta. Meghatóan, könnyekre inditóa.n folyt le a holtnak hitt íiu találko­zása szüleivel, akik azonnal ráismertek benne eltűnt gyermekükre. ’A napilapok, kiküldötték munkatársai lkat Edingenbe. Dauibmann visszaemlékezéseit díszes helyen közölték a legnagyobb német lapok, a mozgókban híradók mutatták be Daubmann megérkezését s a viszontlátást szüleivel. A hazatért hadifogoly rengeteget tudott me­sélni afrikai élményeiről, hadifogságbeli kínszenvedéseiről s bár eleinte sokan kétel­kedtek szavaiban, későbben sikerült elosz­latnia a kételkedést és úgyszólván az egész közivéleményt megnyerte magának., A sajtó hevesen támadta a francia kor­mányt és kvázi diplomáciai lépésre kéinysze- ritette a párisi német követséget, amely a francia kormánytól fölvilágositást kért Daubmann esetéről. A kormány megindította a nyomozást és azt a választ küldte, hogy Északafrika francia fegyházaioan és fe- gyenctelepen sohasem rolt egy Daubmann nevű német hadifogoly. Erre újból felülkerekedtek a kételkedők, mi­re Dauibmanin, hogy szavainak hitelt szerez­zen, a francia kormány engedélyét kérte, hogy Északafrikában megmutassa a helyet, ahol fogolysorban sínylődött. Eközben Berlinben és Németország más városaiban nagy sajtódisputa folyt. A vezérszónok min­denütt Daubmann rolt, aki állandóan heves kirohanásokat intézett Franciaország ellen. A sajtóvitákat előadókörut követte. Ki tudja, meddig folyt volna a különös játék, ha a vé­letlen,' amely egy német idegenlégi onista sze­mélyében jelentkezett, véget nem vet az ál- Daubmann .szerep!ésének. Az idegenlégionista, az ©sseűi Krüger János azt állította, hogy egy ideig együtt volt az igazi Daubmann Oszkárral s ha találkozna vele, most is azonnal fölismerné. Végre egy ember, aki megoldhatja a rejtélyt, amely nemcsak Németország közvéleményét nyugtalanította, hanem már a francia köröket is komolyan foglalkoztatta. Az egykori idegenlégionistát összehozták és szembesítették az állítólagos Daubmaonal, akiben nem ismerte föl fogolytársát és a leg­határozottabban vágta a szemébe a szélhá­mosnak, hogy ő nem azonos Daubmann Osz­kárral. .Most már gyorsan peregtek az események. gőzösön jött potyautasként s a gőzöst csak azért nem nevezi meg, hogy a kapitánynak ne okozzon kellemetlenséget. Ezután szemiheáilillLtetitálk a szélhámost egy Krüger nevű essem származású volt idegeufegioniisíávail,, aíki abban a póilílanatban, ahogy a szobába lepett, eükióltotita magát: Osizi Jód-Bróm Gyógyvíz a vért tisztítja, az idegeket meg­nyugtatja, a szervezet anyagcsere­forgalmát erősen fokozza. Otthoni ivókúra használati utasítását készséggel küldi a jfürdőigazgatóság, Úiz-ZKupele* „Ezt embert én néni ismerem!44 Már pedig Kirügemak M kellett volna ism ennie DaubinaniKt., aikável óvóidig együtt volt hadifogság­ban. E BKemibesités után kiderítette a rendőrség azt is, hogy az ál-Daubmann gyomra táján látható forradás nem bajonettszurástól ered, mint azt ő állította, hanem <\ry gyomormiitót következménye. Ezután következett ez ujjleaiyomatok. fölvétette és az igazi személyazonosság megáMepiitása. A» ál-Daubmanu álarca alól Kari Ignác Hűmmel szabósegéd bujt elő, aki 1399 március 9-én szüle­tett a bázeli kantonban fekvő Oberwill község­ben. Miikor mindem b napnál íb világosabbá vált, a ki- haililgtató rendőrti&ztvisie'lő e szavakkal fogadta az eléje vezetett szélhámoet: „Jó napot, Hűmmel ur!“ A szabásegéd még akkor Sb tagadni próbált, de már nem sokáig bírta a faggatást. Bevallotta, hogy tényleg Hűmmel és szabósegéd, Oücnburgban nősült, de hosszabb ideje külöuváltan él felesé­gétől. 1909-ben és 1910-ben az ediugeni elemi is­kolában ismerkedett össze Daubmann Oszkárnak Tudta, hogy Dauhmann elesett a világháború­ban s bár ö soha som járt Afrikában, mégis meg­próbálta eljátszani a kockázatos szerepet. S ez majdnem elkerült is neki. Megtévesztette az anyai öseitönt, az apa éleslátását, az egész rokon­ságot, a régi ismerősöket, akik majdnem egytől egyiig elhitték, hogy tényleg a holttá nyilvánított Dauibmann Oszkár térit haza tizenhat keserves esz­tendő után. Az ál-Danbmam esete egyike a mo­dora kriminalisztika iegérdekipsebb kalandja inak. Lehull a lepel! A freiburgi rendőrség letartóztatta az ál- Daübmannt. Ujjlenyomatot vett tőle és meg­állapította, hogy a valóságban Christian Hűmmel offenburg? lakossal, sokszorosan büntetett előéletű egyénnel azonos, akit 1922-ben egy és más viselt dolga miatt ki­utasítottak Svájcból. Hűmmel sohasem járt Északafrikában s nem­csak tájékozottságára, hanem nagy képzelőerejére is vall, hogy afrikai ka­landjait a legaprólékosabb részletekbe me­nően tudta ecsetelni anélkül, hogy nagyobb hibái követett volna el. Most már nem tagadhatott az ál-hadifogoly s némi huza-vona után 'be is ismerte, hogy semmi más köze nem volt az eltűnt és holttányilváni- tott Daubmann Oszkárhoz, mint hogy együtt jártak elemi Iskolába és akkoriban jó barátok voltak. A megoldott talány Karlsruhe, október 12. A megoldott bűnügyi rejtélyről'Raunsperger kormánytanácsos, az it­teni rendőrigazgatóság vezetője részletesen tá­jékoztatta a sajtót. Előrebocsátotta, hogy már kezdetben is olyan eltérések mutatkoztak az ál-Daubmann előadásában, amelyek gyanússá tették őt a rendőrség előtt. Az idők folyamán mind több ember jelentke­zett, akik azt állították, hogy az állítólagos Daubmannal az idegenlégióban összetalálkoz­tak. A rendőrség erre elhatározta, hogy újból előveszi a titokzatos embert és foglalkozni fog ügyével. Hétfőn kihallgatásra idézték meg Dau'bmannt s főleg az irányban tettek föl kér­déseket, hogyan került vissza Afrikából Euró­pába, milyen gőzösön tette meg a tengeri utat. Az ál-Daubmann azt állította, hogy egy olasz d í- i Heves vita után képviselőtestület i szabályrendeletet Kassa, október 12. (Kassai szerkesztőségünk­től.) Kassa város képviselőtestülete kedden dél­után 5 órakor Muttnyánszky dr. polgármester elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott, melynek napirendjén egyetlen tárgypont: a vá­rosi tisztviselők szisztemizációjáról szóló sza­bályrendelet- szerepelt. Az ügy már régóta hú­zódik és a 24—1922. számú törvény értelmében még 1923 májusáig tető alá kellett volna hozni. A szabályrendelet ennek ellenére csak 1929-ben ment föl az országos hivatalhoz, amely azután két éven belül háromszor küldte vissza azt a városnak különböző hiányosságok pótlása végett. Egy évvel ezelőtt a képviselőtestület határoza­tot hozott, amely szerint a város tekintet nélkül az országos hivatal kifogásaira, megszavazza és keresztülviszi a szisztemizációt, mert a városra rengeteg kár háramlik abból, hogy a tisztviselők még mindig bizonytalan helyzetben vannak. Ezt a határozatot Mason Milán a pénzügyi bizottság nevében megfölleb- bezte és ez megint késleltette az ügy végleges elintézését. Bíanár Béla dr. nemrégiben az or­szágos képviselőtestületben interpellált a sza­bályrendelet késedelmes jóváhagyása miatt, mire Országik országos elnök intézkedésére újra elővették az ügyet és az országos elnök meg­bízta Rosenauer dr. kormánytanácsost, az or­szágos hivatal főtisztviselőjét, aki éppen reví­ziót tart a kassai városházán, hogy a szisztemi- záció ügyét is hozza az elintézés stádiumába. A közelmúltban pártközi bizottság ült össze Rosenauer dr. kormánytanácsos jelenlétében és ezen az ülésen megegyeztek a szükséges változtatások ke­resztülvitelében, a javaslatot a .pénzügyi bizottság és az alkal­mazottak bizottsága is letárgyalta és ez az át­fésült javaslat körűit a képviselőtestület elé. Az uj szisztemizációs szabályrendelet 412 ál­lást rendszeresít a városnál és félmillió ko­rona tehertöbbletet jelent a városra nézve az eddigi állapottal szemben. A szisztemizált tisztviselőket a javaslat két ka­tegóriába osztja. Az első csoportba tartoznak azok, akik pragmatika alá esnek és csak fe­gyelmi utón bocsáthatók el a város szolgálatá­ból és nyugdijukat a várostól fogják kapni. A második csoportba tartoznak azok a tisztvi­selők, akik szerződéses viszonyban állanak a várossal és ez a viszony a törvényes felmondási idővel bármikor megszüntethető. Ezek a tiszt­viselők az általános nyugdíjintézetnél JeszDek bejelentve és nyugdijukat onnan fogják kapni. A tisztviselők létszáma az uj szabályrendelet­tel nem emelkedik. A fogalmazói karban 15 állást rendszeresít, többet, mint jelenleg van, ezzel szemben 22-vel csökkenti a segédszemélyzet számát. Újítása a szabályiendolet-nek, hogy < elfogadta a kassai a szisztemizációs ! 15 uj közigazgatáíi gyakornoki állást rend­szeresít, • melyek a fogalmazói kar utánpótlására fognak , szolgálni. A javaslat, annak ellenére, hogy a pártok előre megegyeztek a változásokban, nagy vitát ' váltott ki a képviselőtestületben. A felszólaiá- 1 sok sorát Blanár Béla dr. nyitotta meg, aki ■ vázolta a javaslat fontosságát és elfogadásra 1 ajánlotta azt a tanács által benyújtott formá- 1 jában. Kossik István (kommunista) a munkások 1 szisztématizációját követelte. 0c»enásek dr. i (cseh nemzeti szocialista) szerint a szisztemi­zációs javaslat erős átdolgozásra^ zoruL Wei- ser Ernő dr. feleslegesnek mondotta a nagy vitát, amikor itt van az országos hivatal ki- 1 küldöttje, őt kell megkérdezni, mik az orszá­gos hivatal kifogásai. 1 Rosenauer dr. kormánytanácsos rögtön re- flektált erre és kijelentette, hogy az országos 1 hivatal jóváhagyása azért késett, mivel a ja- ' vaslatot súlyos indokokkal fellebbezték meg. 1 A gyors elintézés érdekében jobbnak látta, ha személyesen vesz részt a javaslat átdolgo­zásában. Arra figyelmeztet le a képviselőtes- 1 tületel, hogy a vámosi tisztviselők nem bírhatnak több joggal, mint az ugyanolyan kategóriájú ál­lami tisztviselők. ■ Azután magyarázatokat fűzött a javaslat egyes szakaszaihoz, főként a két tisztviselő-kategó­: riához és azt fejtegette, hogy a város Tészére - csak előnyt jelent, ha minél több tisztviselőt tud bejelenteni az általános nyugdíjintézethez. • — Maxon Milán jelentette be ezekután, hogy visszavonja a pénzügyi bizottság fellebbe­zését, ha a javaslat a szükséges változtatá­sokkal kerül elfogadásra. Ezután még póráz." vita kerekedett, rnetynok során Szakát® János, Fle-ischm'ann Gyula ar., Helyei Gyula, Farkas Zoltán és mások szólal­tak föl. Fleisehmann dr. a város érdekének szemszögéből bírálta a kérdést, melyet nagy komohósággal kell elintézni, mert az évtize­dekkel előre kihatja város helyzetére. A tiszt­viselők egy rés zénök az általános nyugdijinté- zeíbe való bejelentését helyesnek tartja, mert ezzel a város nagy uyugdijtételektőil szabadul meg. Farkas Zoltán dr. viszont az ellenkező álláspont mellett szállott síkra és azt köve­telte, hogy minden városi alkalmazottat prag- matioe sziszteniizáljanak, vágyó a város léte­sítsen egy nyugdíjalapot, mert a nyugdijbizto- sitónál nem látja kellően biztositea a város érdekeit. Vita után szavazásra került a sor s a képviselőtestület 26 szavazattal 18 ellené­ben elfogadta a szisztemizációs javaslatok ÍAí ülée ezzel véget ért, ^ 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom