Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-11 / 208. (3021.) szám
10 UIWLUMAGfcARH I RT> AP 1932 szepterrih~r 11, vasárnapPöstyén ősszel is biztosan és gyorsan gyógyít köszvényt, reumát. Felvilág.: Fürdő- igazgatóság Pöstyén. Pausáa&urák m:r. dóra ossfáifnak. Tamás Lajos: NYARALÁS A HEGYEN Esténkint sűrű a harmat, A parasztok jobban félik Istent, Több a szikla, eső és villám, Nehezebb a teher fölfelé, Csak nekünk szépek a hegyek. Forrás fakad a bérc tövében És gyermekül beszél a holdhoz, Beszél a gyephez, fürge halhoz, A ringaíodző, nagy levélhez. Ki messziről jött, hallja meg. A esnes fenséges igy alulról, A felhő sZinbiborban ázik, A levegő is érted tiszta. Ajándékait bő karéjban osztja Itt ki a jólét s kényelem. HALLGAT A TÓ Nem vagy mellettem, nem vagy ok melletted. Mint sziklabérc hajol a tó fölé, Úgy nézem én is emlékedet. A tó sötét, nem siklik benne Se sima hal, se könnyű csónak, Nehéz a habja, megfagyott ólom A tükre is, akár a lelkem. A bércen néha viharok zugnak. A tó csöndes, nem fodrozódik, Csak mélyy süket és hallgat, hallgat. Hallgat a dacról, fájdalomról, Hallgat a könnyről, hallgat a szivről, Forradás, seb nincsen rajta, Hideg és komor, mint a kripta. <Reith.) — Halálozás. Gölniobányán szeptember 7-én lioez- ez-as szenvedés ntán, hatvannyolc éves korában elhunyt WaiHko M. Márton vasgyáros. Temetése szeptember 10-én ment végbe általános részvét meilileét. ’ özvegye, szül. Wailfco Paula, hét felnőtt gyermeke si> c's kiterjedt rokonsága gyászolja. — Orvosi hir. Dr. Törökné-Dr. Rehák Stefánia fogorvos naponta rendel Brat'isJ'avában, VédcöJöp- u. 60 (Stefánia kávéházaail szemben). Röntgen. Telefon: 24—42. — Adomány. Szénássy Béla (Murán yj lapunk utján 100 koronát adományozott a magyar diák- menzáknak. A nemeelellkü adományt rendeltetési helyére juttattuk. — Ügyvédi hir. Sizepesei Miksa dr. kassal ügyvéd irodáját Kassán, a Gyár-u. 3. sz. alá helyezte át. — A közigazgatási bíróság döntése é® a szlovenSzkói zsidó hitközségek. A P. M. H. egyik legutóbbi számúban közöltük -a legfelső közigazgatási bíróságnak fontos elvi -döntését n I;uszti hitközség autonómiájának felfüggesz- ése és a kormánybiztos kinevezése tárgyá- an. A közigazgatási biróság a törvénnyel össze nem egyeztethet őnek mondotta ki a Közigazgatási hivatalok ama gyakorlatát, hogy a hitközség autonóm jogait a belviszályra való hivatkozással felfüggesztik és kormánybiztost állítanak a hitközség élére. Jelentésünknek nagy visszhangja támadt a szloven- _ okai zsidóság körében. A zsidóságnak egy ekiirtélyes része ugyanis nincs megelégedve a szlovenszkói zsidó hitközségek központi irodájának működésével, ennek tulajdonítja a sok „belviszályt" és a kormánybiztosi ki- evezések hosszú sorát. Mint Dunaszerda- -elyről Írják nekünk, az ottani hitközségben már hat év óta dúl az áldatlan belháboru, aminek kiindulópontja az volt, hogy a központi iroda egy választással kapcsolatban em respektálta a hitközség többségének , karatét. A hitközség' viszont a központi iro- a intézkedéseit szabotálta, mire Rotter Salamoni dr. pozsonyi ügyvéd személyében kormánybiztost vezényeltek a hitközség nyakára. Az egy éve tartó kormánybiztosi rezsim hitközség többsége szerint nemhogy h'asz- ' )s lelt volna, hanem tétlenségével károkat • kozott. A dunaszerdahelyi zsidó társadalom \ azető egyéniségeinek többsége helyesebbnek találná, ha a minisztérium hitközségi ’ ormánybiztosok kinevezése helyett a központi iroda élére rendelne ki kormánybiz- iost, aki egyszersmindenkorra megszüntetné a szlovenszkói zsidó hitközségekben ui’alko- ó lehetetlen állapotokat. — Gycmekhulla a Dunában. Komáromi tudósé Kuk jfven<ti: Csütörtökön délután az öreg Duna i utí hídja ír Petit a halászok egy 14—15 óvfts fiú iMi'iájáL fogták ki a vízből. A vizbefult fürdőruhá- i -mi került a vízbe s mintegy nógy-öí napja lehetett bemre. Különös ismertető jele: n vörös haj. Kiló-. : •’n-rk meeáHapÍrására a vizsgálat megindult. A magyar cigány, akit az egész világ haliga Irta: B. VOZÁBY ALADÁR (Munkács) A magyarországi lapok a múlt héten tele voltak Alfonz volt spanyol király Budapesten jártának híreivel. Részletesen írták le, hogy érkezett meg, mivel töltötte idejét, hogy öltözködött, ki volt vele s mit evett. És a sok hirnek majdnem mindegyikében benne volt az is, hogy Alfonz esténként a Duna-palota nyilvános éttermében vacsoráit, gyönyörködve hallgatta Magyari Imre játékát. Nincs semmi közöm Alfonz volt őfelségéhez, de ha már oly sok szó esett vele kapcsolatban Magyari Imréről, akkor az alkalmat felhasználom arra, hogy a magyar nótának ina legnagyobb művészét bemutassam a PMH nagy magyar táborának, melynek bizonyára sokezer tagja várja velem együtt azt, hogy a budapesti rádió mikor adja Magyari Imrét. * Aki a háború előtt Debrecenben járt és megfordult a Bikában, vagy a Hungáriában, nem egyszer láthatta, hogy Tisza István gróf és a debreceni huszárok kedves prímásának, az öreg Magyarinak bandája körül egy gyermek settenkedik. Nézi a „tagokat", figyeli, hogy. játszanak, issza muzsikájukat s bár nincs szerszám kis kezében, mégis — mintha húrokon járnának — mozognak ujjái, jobbjának csuklója pedig a vonó húzását követi. A kis ember a primás fia, a debreceni kollégium diákja volt. A könyvekre bizony nem sokat gondolt. A kottát, de még inkább a hegedűt és a vonót többre becsülte minden másnál s ha a banda a szomszódszobában gyakorolt, a kis diák nem a praepositiókat magolta, hanem a muzsikát figyelte s tanulta. Egyszer a kollégium valami ünnepet rendezett, talán az akkor még hivatalosan ünnepnek nem nyilvánitott március idusát ülték meg s a diákelőadás műsorának egyik számaként egy 12—13 éves, kerek képű, magyarruhás fiúcska állott elő. Kis hegedűjén úgy játszotta a szebbnél-szebb magyar nótákat, hogy a nagyközönség nem győzte eléggé tapsolni. Ez volt első bemutatkozása a nyilvánosság előtt Magyari Imrének. Már sok éve Budapesten lakik Magyari Imre, régóta ezerszeresénél is többen hallgatják muzsikáját, mint abányan hallgatták akkor először Debrecenben, de azért, ha Balázs Béla „Debrecenben jártam" igen kedves nótáját. játsza, akkor — sokszor láttam — Magyari Imre odagondol a kálvinista Rómába, a nótával együtt ő is ott jár a hires Nagy- Erdőben, ahol talán neki is van egy kedves emlékű kis padja ... * A budapesti Hungáriába, vagy a Duna-palotába sok külföldi csak azért megy, hogy lássa s hallja közvetlenül Magyar! Imrét. Fül- és szemtanúja voltam egyizben annak, hogy nagy külföldi gépkocsi állott meg a Hungária bejárata előtt s a benne voltak csak akkor szállottak ki belőle s mentek be a szállóba, mikor francia kérdésükre: „Itt zenél Magyari Imre?" — „Igen" volt a Amiasz. Ugyanezen este a pompás étteremben ott ültek a délelőtt megérkezni látott idegenek a banda közelében s órákon át a legnagyobb figyelemmel hallgatták Magyari Imre játékát. * Ezrével kapja a leveleket. A posták külön kitüntetésben részesíthetnék Magyari Imrét, amiért olyan bélyegforgalmat biztosit. Egy- egy fellépte, egv-egy mikrofonszereplése után magyarországiak, magyarok mindenünnen és külföldi idegenek százan meg százan Írnak, hogy megköszönjék, amit hallottak, hogy kérjék. mit játszón legközelebb. Kötegekben van lakásán a sok-sok levél. Ha valaki egyszer azokat mind átnézné, akkor lehetne csak megállapítani igazán, hogy hányán ismerik, hogy kicsoda, sokaknak mit jelent Magyari Imre. Egyszer átolvastam egy párat a sok levél közül. Utódállamból i magyar irta az egyiket. A másik egy öreg református paptól jött, aki valaha a debreceni főiskolának volt diákja, ki Magyari Imrét hallgatva, elmerült a mútban. Eev újabb levél valahonnan a messzi Marokkóból jött, egy miagyar szólal meg benne, kit rossz sorsa az idegenlégióba vitt. Egy amerikai levél. Majd egy német levél: „A háború alatt ismertem meg a magyar nótát, — azt hittem, sohase hallhatom többet a .Sárika, Sárika kis Szentem“-et... Művész Ur, ön nekem sok boldog órát szerez azóta, mióta rádiómon hallgathatom ismét a gyönyörű magyar nótákat..." A levelek százai beszélnek igy. Van persze sok női kéz Írása, bennük sok rajongás, nem egy vallomás. Ezeket Magyari Imrémé, öreg Rádiós Béla szép leánya külön rakja. Nincs házi háború miattuk. És Magyari Imre minden levélre felel. Feleletét nem papírra írja, nem postán küldi el _ pénzzel nem győzné a postái —, hanem fe le] hegedűvel, vonóval, nótával. Mikor a mikrofon elé áll, műsorában mindig egy olyan nóta-bokréta van, melynek szálait ide- oda-amoda küldi szerteszét. * Alacsonyabb, kövér ember. Telt arca mindig mosolyog. Páratlanul kedves modorú, figyelmes. Mikor ráhajtja fejét hegedűjére, ujjal rásimulnak a hurokra, keze viszi a vonót, akkor nincs körül te senki, semmi. Csak a nóta sajog-zsibong benne. Mielőtt esténként megkezdi muzsikáját, körülnéz, szemügyre veszi, hogy ki hallgatja. Száz közül is megismeri azt, aki megérti, megérzi őt és a magyar nótát. De sok mindent lehet megfigyelni, látni azokban a fényes, pompás éttermekben, mikor Magyari Imre játszik. Egy este papirt, ceruzát vettem elő s egy pár szóval, egy-két vonással feljegyeztem, amit láttam. Az egyik asztalnál egy elegáns, fiatal házaspár vacsorázik. Sokat nézik egymást, nemrégen kérhette rájuk áldását Isten hivatásos földi szolgája. Amint Magyari játszani kezd, még melegebben simul össze tekintetük, persze az asszony kezdi: dúdolja már a nótát. Aztán megnedvesiti ajkát a gyönyörű itallal. Megsimogatják egymást nézésükkel. Magyari észrevette őket.. Boldogan mondja a hegedű: „Csak egy kislány van a világon ..a még alig fiúból lett férfi pedig megfogja a még nemrég asszony kezét. A fiatal férj magához kéri Magyarít, aki máris uj nótába kezd: -Egv rózsafán megszámláltam száz rózsát.." ők most már nem igen fognak felállani s elmenni, mig majd zárórakor abba nem hagyják a nóták folyását. Másik nsztat. Külföldiek, idegenek. Többen vannak. Nem tudják, — honnan is tudnák — milyen az a magvar nóta. Magyari játszik. Előbb a „Repülj fecském ..majd .-Lavotta szerelme..." Az idegenek kőiül előbb az egyik, aztán a másik, majd a többi is figyelni kezd. Valami megfogta őket. Kezd halkabbá, megszűnővé lenni köztük a beszélgetés. Néznek. MagAmrit nézik. Mire a „Lehullott a rezgőnyárfa", meg a .,Megállók a keresztut- nál" suhan szét, az idegeneknek már egyike előtt sem idegen a magyar nóta. Már úgy kezdenek érezni, mint mi, akik tud juk, mi van azon sirnivaló ... Aztán a Rákóczi-induló első futamai röppennek széjjel s abba bele szőve Radics— Magyari által fiz-husz friss csárdás, mulatós nóta. És az idegenek arca felderül. Körülnéznek: mindenünnen csillogó szem,, vidám tekintet villan vissza hozzájuk. Nini: az asztal alatt finoman már mozog, bo- kázik is a lábuk ... Politikusok, államférfiak, arisztokraták ülnek egy nagyobb asztalnál. Idősebb, komoly, tekintélyes emberek. Ők még nem a bárokban. nem az éjjeli mulatóhelyeken mutatták be főúri mivoltukat! Régi nóták következnek. Régi, hires magyar nóták! Az egyik azt kérdi: „Ki tanyája az a nyárfás?" — a másik azt mondja: „Kidőlt a fa mandolástól...“ — harmadik azt siratja: „Édesanyám is volt nékem", — a negyedik azt dalolja: „Fekete szem éjszakája" — de ki tudná számba venni, felsorolni mindet. A komoly idősebb urak, országos tekintélyek ajkán elhal a szó. Koccintanak. Majd szinte fiatalos hév önti el őket. Úgy látom, a múltba merengenek. Ők is voltak fiatalok, ők is voltak mulatósak, de ők még éjjeli zenét adtak, ők még szépen magyar módon mulattak, ők nem dzsessz mellett, hanem nótaszó'val voltak fiatalok! Egy másik asztal, Ketten ülnek mellette. Szintén egy pár ember, de már komolyabb fiatalok. Nffbd kettőjük szénné állandóan Magyarin. És Magyari azóta, hogy őket meglátta, nem nézv-e a nagyurakra, nem törődve azokkal, akik sok pénzzel jutalmaznák, ha nekik muzsikálna, odajátsza minden nótáját, egész lelkét a két ránézőnek- Szinte csak zsongva kezdi azt, hogy: Rózsabokor a domboldalon — majd ujabib s ujalbb nótát kiüld hozzájuk s miikor elmenni készülnek és hívják a fizetőt, azt .mondja a nóta: Szép vagy, gyönyörű vagy..., majd meg azt kívánja a távozóknak: Begyen úgy, mint... Jó emberei lehetnek Magyarinak., hogy ő igy szereti őket Ki tudná megfigyelni, majd leírni mindazt, ami .megfigyelhető és látható Magyari játékának hatása alatt, az azonban bizonyos, hogy nincs ember, kiben meg ne mozdulna valami Magyari művészetének hallatára, + Szerencsés dalköltő az, akinek nótáját megszereti Magyari Imre. Biztos a sikere. Biztos lehet benne, hogy dalait egypár nap alatt ezren meg ezren ismerni, tudni fogják. Fráter Loránd, Balázs Béla nótái nemcsak azért lettek olyan páratlanul népszerűek és elterjedtek, mert olyan nagyon szépek, hanem azért is, mert Magyari játsza, játszotta őket olyan sokszor- És boldog lelhet az a magyar nóta-énekes is, akit Magyart Imre kísér, mert úgy színesíteni, megszépíteni az éneket, kihozni minden szépségét a hangnak és nótának, mint Magyari Imre, nem tudja senki. És ő maga is nótákéi tő- Van egy-két remekbe készült dallaimu nótája. Hát még ha ideje volna hozzá, hogy többet dolgozzon! De nincs ’:de- je, próbál, hivják ide-oda, fizetik drága pénzzel., mert mindjárt s mindenütt szebbé, hangulatosabbá lesz a világ, ha Magyari 'muzsikál bele- Fanatikusa a magyar nótának. Apósától-apjátiól örökölte a magyar nóta iránti szer eletet. Mikor nemrégen a magyar cigányzenészek országos egyesületének elnökévé választották, elnöki programot adott s ez az volt: ápolni, szeretni, mindenütt úrrá lenni, a magyar nótát... Egy pár évvel ezelőtt, amikor a dzsessz- hullám mindent elöntött, bizony félni lehetett attól, hogy s mami, tangó, meg a jó Isten tudja, hogy még micsoda a magyar nótát, a néger dobos meg a magyar cigányt megöli. Rádiós Béla és Magyari Imre voltak azok, akiknek muzsikája nem dzsesszesedett eb akik kitartottak a magyar nóta mellett, akik a „slágerek“-kel szemben felvették a harcot a magyar nótáért, a magyar cigányzenéért. A mikrofon, a rádió lett egyik harci eszközük. És győzelemre vitték a magyar nótát! Győztek, diadalmaskodtak a hegedűvel, cim- b a lommal, tá r og a tóval. Ma már nincs kulturhelyo a világnak, ahol a rádió hangosbeszélője hallatszik, ahol, ha ismerik, ne szeretnék a magyar nótát, a magvar cigányzenét! A budapesti rádió igazgatóságához a világ minden tájáról érkeznek kérések, melyek a magyar cigányzene közvetítését kívánják, az osztrák, német, lengyel rádióadók müsorszámában sokszor szerepel pesti cip á n v zene-köz,vetités. A Rádiós Béla sírja fölé most emelt szobor alapkövére én azt írhatnám fel: A magyar nótáért ólt és harcolt, — Magyari Imre pedig újabb kitüntetést érdemel azért, mert ő a legelső azok között, akik a magyar nótát oly mindenkit megkapóan tolmácsolják az idegen nagy világnak! * Mikor most nemrégen legutóbb Pesten jártam, Magyari Imre meghívott magához, megismertetni kivánt családjával. Lakása olyan, mint ahol egy művész lakik. Emléktárgyak mindenütt, egy vitrinben a kitüntetések és a legkedvesebb emlékek, fényképek neves aláírásokkal. A lakás disze a szép asszony, aki szerető szívvel vigyáz urára, ura művészetére. A lakás hangja: a 8 éves kis Imre, a legkisebb Magyari Imre. Iskolába jár, de persze külön tanulja a zenét is. Zongorázik, hegedül. Skálázik, iskoladarabokat kell gyakorolnia, gyúrja a kottát. Ám minden hiába. Apja, anyja, nagyapái vére benne: ha nem nagyon ügyeink rá, a skálák helyett magyar nótát játszik kis hegedűjén. Ritka koncertben részesültem: a kis Imre prímjét apja mint kontrás kisérte. Azt játszották, amit a pesti minta vásárról is üzentek nekem a rádión: „Rózsabokor a domb old álon". A kis Imrének olyan a vonóhuzása, mint a nagyapjáé, a Radics Béláé volt. Hires lesz a neve, biztos. * Milotay István a dzsessz-uralom idején egy remek vezércikket irt „Fekete rigók" címen, amely a magyar cigánymuzsika letüntéről, megtagadásáról, a magyar cigányzenének szomorú sorsáról, halódásáról szól s amely a következőkkel végződik: „A mi fekete rigóink, a mi cigány muzsikusaink éhhalállal küzdve a magyarságot, a nemzeti érzést kiáltják, kitartanak mellette a maguk módja szerint és szemednek valami groteszk he- roizmussal egy érzésért, egy lélekért, melyet lassanként mindenki megtagad s amelynek megtagadásáért, elfelejtéséért immár helyettünk is csak a cigány szégyenkezik érthetetlen egyedül is égben ..." Hogy a magyar nótának, a magyar cigányzenésznek nem fellegzett be, hogy nem ölte meg a dzsessz, abban igen nagy érdeme van Magyari Imrének. Szeressük ezt a magyar- szivü művészt, aki közülünk sokakat megvigasztal, felderít, megrikat, mikor nagyszerű játékát halljuk. Rá, apai. anyai ágon való famíliájára illik rá, arról irja Milotay István a következőket: — Nem tudjuk, mikor lopod zott először a hátunk mögé, mikor hajolt először a fülünkhöz a maga szárazfájával a magyar nóta megőrző népe. Talán a mohácsi vész után, amikor mindenki rajtunk taposott, amikor mindenki úgy elhagyott, akkor hajolt hozzánk először. Semmit sem akartak. Csak vigasztalni akadtak. Semmiben sem akartak osztozkodni velünk, csak a sorsunkban, főleg rossz sorsunkban. És vigasztaltak háromszáz esztendőn keresztül. Senkire sem bíztuk rá annyira a lelkünket, mint rájuk. Volt idő, több mint fálszáz éven keresztül a XIX. század derekán, amikor az ő kezükben volt lelkünk. Igen, ebből a fajtából való Magyari Imre. aki missziót teljesít, csinálja ma, amit csináltak ősei a múltban! * Egy este, amikor éppen a mikrofonba jáí- szott Magyari Imre, megint a Hungáriában ?
