Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-10 / 207. (3020.) szám

2 1382 szeptember 10, Bgombai <PRSGAI/vVVGVAR-H1RIíAP a nóme4 katonai diktatúra kísérlete a biro­dalom gazdasági, pénzügyi és erkölcsi izolá­lását fogja eredményezni. Az angol álláspont London, szeptember 9. Sir Jolin Simon an­gol külügyminiszter skóciai szabadságát vá­ratlanul megszakította és rövid tartózkodás­ra visszaérkezett Londonba. Utazása állítólag összefüggésben áll a francia válaszjegyzékkel, amelynek szövege megérkezett az angol fővá­rosba. Az angol politikai érdeklődés közép­pontjában a lefegyverzés problémája és a né­met követelések kérdése áll. Henderson volt angol külügyminiszter New Castle-ban beszé­det mondott, amelyben rámutat a verseny- fegyverkezés megindulásának veszedelmére. A volt miniszter beszédét a sajtó mindenfelé helyeslő lég kommentálja. Az országos keresztényszocialista párt közbenjárására a keletszlovenszkói adóárverések elhalasztását ígérte meg a kassai pénziigyigazgaté A kassas is szepsi járás gazdáinak 70 tagit feiülslií! Fteisttetsii tartomány* gyűlési képviseli és Wirtit pártigazgató vezette gazdáknak eziránt külön-külöu a községi elöljárósággal (jegyző és bíró) is láttámon zott kérvényt kell benyújtaniuk- A pénz- ' ügyigazgaító biztosította a küldöttséget, hogy ezeket a kérvényeket sürgősen fog­ják kezelni és jóindulattal elintézni s iá lehetőségekhez képest a kért haladékot minden indokolt esetben meg fogják adut A küldöttség kérelmiére kilátásba helyez­te a pénzügy igazgató azt is, hogy utasítást fognak kapni az illetékes adóhivatalok is aziránybiam, hogy a már kiirt árveréseket bizonyos időre elhalasszák s hogy az Jn-j séges adózókkal szemben egyebekben is; kíméletes eljárást gyakoroljanak. ( A pénzügyágazgató válasza azt jellenti, hogy az országos keresztényszocialista párt ak-( ciójának eredményeként a szepsi és kassai, járások gazdáinak feje felöl a könyörtelen^ adóárverések rémét legalább rövid időre, sikerült elhessegetni. Gsak az a sajnos, hogy, a rövid haladék a gazdák bajainak gyöke-, Kassa, szeptember 9. (Az országos keresz- t-ényszocialista párt kassai központjának je­lentése.) Az országos keresztén yszociialista párt fokozott erővel és gondoskodással foly­tatja az idei rendkívül súlyos terméskárok által teljesen f0ldresnjto.lt mező-gazdák ér­dekében bevezetett akcióját. Az adóhivata­lok ugyanis a sorozatos károk által telje­sen kimerült igazdanép könyörtelen helyze­téről nem látszanak tudomást venni s mintha mi sem történt volna, a szepsi és kassai járás csaknem minden községé­ben kiírták szeptember hónapra az árve­réseket. A szepsi és kassai járások községei a tűr­hetetlen helyzetté! képviselőtestületi ülé­seikben is foglalkoztak s úgy határoztak, hogy helyzetüket a kassai peuziügyigazga-tó- ság előtt küldöttség utján fogják ismertetni. „ A küldöttségben a szepsi járásnak minden községe, valamint a kassai járás kártszenve- dett községei is 1—1 taggal vettek részt. A községek megbízottai tegnapelőtt az országos keresztényszocialista párt kassai kerületi központi irodájában gyűltek össze, ahonnan a 70 tagú küldöttséget Elei sch imapm Gyula dr- tar tornán ygyülési képviselő, Wirth Gyula ügyvezető igazgató és Kútra Kálmán dr. körzeti titkár a pénzügyigaz­gatóságra vezették. A küldöttséget Jurecska kormán yt anácsos-pén zügyigazga tó fogadta. ’A küldöttség vezetői a képviselt községek helyzetét és kívánságait a kővetkező-kiben _ ismertették: * A rozsdabároik azért okoztak különösen súlyos helyzetet, mert az egyes gazdaságok az 1930 és 1931 év nagy buzaveszfeségek pótlása végett az idén a szokottnál jóval nagyobb területet vetettek búzával. így a buzavetés pusztulásával az egyes gaz­daságok össztermésének hétharmad -része semmisült meg. Az egyharmad részen meg­maradt termés a gazdaságoknak még ön­fenntartását se biztosítja, annál kevésbbé, mert újabban a kenyérpótló szerepét betöltő burgonyáiban is nagyon súlyos károk jelent­keznek. A gazdáknak tehát gazdaságuk fenntartásáról elvonható, azaz értékesíthető fölöslegük nincsen s így adóik megfizeté­sére pénzt előteremteni nem képesek. Ha az adókat behajtják, ezzel a mezőgazdák kényszeTitve lesznek, hogy kenyérre és vetőmagra is kevés terményü­ket potom áron elpocsékolják. — aminek további következménye e télen a falvak éhínsége lenne, tavasszal pedig a — Maradákbirtokof bérelt egy veszedelmes cigánybetörő. Kassai szerkesztőségünk je­lenti: Az államfordulat utáni esztendőkben sok dolgot adott a közrendészeti hatóságok­nak egy Rieger Károly nevű cigány, aki ak­koriban a betörések, rablások, lopások egész sorát követte el. Rieger mint vándorköszö­rűs kószálta be az országot, szerepelt Bick- ler, Dubovy, Fikal és Borúsék álneveken és ahol csak megfordult, mindenütt elkövetett valami bűncselekményt. Legutolsó bűncse­lekményei miatt már körözték, amikor tiz esztendő előtt nyomtalanul eltűnt s a legtü- zetesebb kereséssel sem tudtak nyomára akadni. Most a véletlen adta csendőrkézre a veszedelmes volt betörőt. Kitűnt ugyanis, hogy Rieger bűncselekményei révén jelentős vagyonra tett szert és néhány évvel ezelőtt Szucsány mellett egy maradékbirtokot vett ki bérbe, természetesen álnéven, amihez megszerezte a szükséges okmányokat is. A esendőr-ség ezen a nyomon Szucsányban le­tartóztatta Riegert és átadta az illetékes bíró­ságnak. így ért véget a modern R inai dó ..karrierje1*, mely a mai időknek megfelelően egy maradékbirtok bérletében csúcsosodott ki. földek vetetlenül és műveletlenül fognak maradni. A küldöttség ezek előadása után a pénz­ügy igazgató oly irányú intézkedését kérte, hogy: az adóik behajtását ez évben teljesen szü­neteltessék, hogy a mezőgazdák ezzel leg­alább rövid lélekzethez jutva vágómarhá­kat hizlalhassanak (az idei búzatermés úgyse való egyébre), ezeket télid vásárokon elad hassák s adóikat ezek eladási árából későbbi időpontban törleszthessék. Jurecska pénzügyigazgaió egyes községek speciális parnas-za-it is külön meghallgatta s Végül a küldöttségnek a következő választ adta: Arra, hogy az adók behajtását egy bizo­nyos időre és bizonyos adózási területem rendeletileg szüneteltessék, — a pénzügyi hatóságoknak felhatalmazásuk nincsen. A rén: teljes eladósodásukon és teljes leszegénye-, désükön egyáltalán nem segít. Elismerjük, hogy a gazdanép hathatós meg­segítése érdekében a kassai pénzügy igazga­tóság igen keveset tehet. Ez a mai agrár­szocialista kormánytöbbségnek volna felada­ta. A mii agráriusainknak és szocialistáink­nak azonban nem fáj emiatt a fejük- Nekik csak a gazdanép szavazatai a fontosak. Az öngyilkos lübecki biró megrázó lelki drámája A szérumper szakértői és a tájékozatlan közvélemény kergette halálba a biráí tanács elnökét — Elmebeteg volt-e Wibel dr.? Berlin, szeptember 9. Nemrég megírtuk, hogy Lübeckben agyonlőtte magát egy tör­vényszéki tanácselnök, Wiibel doktor. Lát­szólag egy rendőri bír, a valóságban egy nagy tragédia- Voltaképpen az utolsó láncszeme a lübecki tüdőrész- szérum&zenzációnak, amelynek kerek há­romszáz gyerek volt az áldozaita. Hetvenhat közülük rettenetes kínok között halt meg, a többi örökös nyomoréba ma­rad egy nagy tévedésnek. Annak a bíróság­nak, amely a nagy gyerekhalál bűnösei fö­lött ítélt, Wibel doktor volt az elnöke. Köz­vetlenül a végtárgyalás után, mint lelkibe­teg, szanatóriumba vonult, onnan az életbe visszatérve, most önkezűleg vetett véget to­vábbi pályafutásának. Különös eset, amely­nek csattanója az, hogy a 'lübecki pert valószínűleg újból le kell tárgyalni. Az itéilet nem lehet érvényes, ha fen mái 1 a gyanú, hogy egy elmebeteg biró hozta. A lübecki peri külön fejezet illeti meg a nagy bűnesetek történetében. Lübeck váro­sa három esztendővel ezelőtt tudós szakvé­lemények alapján elrendelte, hogy az új­szülötteket a francia Calmette-szérummal kezeljék a tüdővész elkerülésére- Calmette találmánya az egész világon ismeretes, ki­próbálták mindenfelé és Lübecktől eltekint­ve használata bajokat nem okozott. Lűbeck- ben azonban a gyerekek sorra megbeteged­tek, naponta öt-tíz áldozata voilt a híres szé­rumnak. családok egyetlen reménye, bol­dogsága, öröme pusztult el napok, órák alatt és egy egész lübecki generáció viseli magán a téves orvosi kezelés minden bélyegét. Előre kell bocsátani, hogy a Calmette-szé- rum nem volt okozója háromszáz család ret­tenetes gyászának. A lübecki városi kórházban összecserél­ték Calmette szérumát valódi élő tüdővész bácillusokkal, mérget adtak a gyerekek­nek védő szérűim helyett és amikor a tévedést felifedezték, késő volt. A szerencsétleneken nem lehetett segíteni. Megindult a per és három híres lübecki orvostanár került a bíróság elé. Közel négy hónapig tartott a tárgyalás és az ítéletet, — amely börtönbüntetéssel súj­totta a végzetes tévedés előidézőit,. — a most halálba ment biró, Wibel doktor hir­dette ki. A könnyezd professzor A bírói emelvényről nem mindennapos kép befolyásolta heteken keresztül Wibel doktor elméjét, lelkét és lelkiismeietét- Az ügyészség mellett telepedtek le a magán­vádlók, a szerencsétlen szülők, akiknek gyermekeit elragadta a beléjük oltott vé­szes kór. Csupa proletárok, kisemberek, munkanélküliek, kézművesek és kereske- kedők, az alsóbb százezer tipikus képvise­lői. Nem volt közöttük egy sem a jobbmó- duak sorából. A lübecki tanács akarata lát­szólag csak az alsóbb rétegekben hatolt. A vádlottak azonban, a tudós professzorok, a magasabb társas körökből kerültek ki, abból a társadalmi rétegből, amelyhez a bí­róság elnöke is tartozott. A vádlók nap-nap után szenvedetmesebben léptek fel, a vád­lottak védelme ellenben mind gyengébb lett, nem hiányoztak drámai jelenetek, pél­dául amikor a fővádlott, Dreyke tanár, szinte könnyezve kijelen­tette, hogy életének egyik legnagyobb tévedése volt, amikor Calmette találmá­nyában bízott. Pedig akkor már közismert volt, hogy Cal­mette tudós ténykedése éllen mit sem le­het felhozni. A lübecki orvosi laboratórium­ban éppen nem uralkodott rend, minden össze-vissza hevert, a szérumok felcserélőd­tek, tehát felelős maradt minden fórum előtt az orvos, akinek feladata a rendet is ellen­őrizni- Hasztalan is vonult fel a szakértők egész légiója, hasztalan bizonyították egye* sek közülük, hegy talán a Calmette-szál'li- totta szérum is hibás lehet, a vádat nem döntötte meg a tárgyalás eredménye, a vezető orvosokat ntf&g kellett büntetni. Az Ítélet meg is felelt eme általános felfo­gásnak. A biró dilemmája Lehet, hogy Wibel biró más álláspontot képviselt. Talán igazat adott a védelemnek, amely azt bizonyítgatta, hogy minden földi szérum -alá van vetve változásoknak, amelyekért valójá­ban ki sem felelős. Talán ő is úgy gondol­kodott, mint a lübecki társadalom fele, amely nem akarta hinni, hogy a tudós és közkedvelt orvosok valamelyes hibát követ­tek el. De a bíróság nagyobbik fele, közöttük első­sorban a nem hivatásos bírák (két kézmű­ves) a bűnösség mellett döntött. A súlyos ítélet nem volt elkerülhetlek Wibel biró kihirdette az Ítéletet, de rögtön sza­badságra ment­Érezte, hogy a lübecki közvélemény ellene fordult. Ne.m kivárni részese lenni ama nagy forron­gásnak, amelyet az ítélet a város életéiben, okózott. Nemcsak a város közigazgatásának jó híre romlott le, de megtörött a bizalom is, amellyel a tömeg a különben mintaszerű közegészségügyi berendezések irányában vi­seltetett. Pénzzel, anyagi segítséggel, a még éledben lévő szerencsétlenek szinte ember­fölötti ápolásával a megtörtént hibát nem lehetett jóvátenni. A büntetés azonban, amellyel Lübeck vezető orvosait sújtották, -feljebb arra volt jó, hogy megsemmisít­sék pályafutásukat, a börtönbüntetésnek ebben az esetben nem lehetett javítás a célja, talán csak intő jelül szolgálhatott más egészségügyi berendezéseknek, ame­lyekben szintén nem uralkodik az annyira szükséges rend. Mindent összevéve, az itéilet jogois és igazságos volt a törvény betűi értelmében, de nem tetszett sem jo­gosnak, sem igazságosnak, legalább Wibel szemében nem, ha egymás mellé felsora­koztatták a vád cs a védelem érveit. Tehát el Lüibeckbői, volt Wibel biró -egyet­len vágya és kívánsága, Ment és még az ítéletet sémi irta alá. Rémtörténet Ami azután következett, már nem is re­gény, hanem rémtörténet. Az első szanató­riumban nem maradt soká, nyugtalansága vitte tovább. Betévedt a manburgi egyetemi klinikáról, véletlenül! egy professzor kezelésébe, aki a lübecki perben Calmette ellen tanúsko­dott. A bírót, aki látszólag Calmette mellett itéllt, beosztották az elmebeteg osztályba, ahon­nan csak akkor szabadult ki, amikor egy hamburgi tudós, aki viszont ugyancsak a vi­lághírű perben Calmette melleit érvelt, kissé erélyesen követelte a bíró elbocsátá­sát. De akkor már hire járt Lübeckben, hogy a nagy pör el­nöke megörült és a védők siettek semmi­ségi panaszaikat azzal is megokolni, hogy egy elmebeteg biró vezette a tanácskozást és ítélkezett a vádlottak fölött. A védelem nagy siker előtt áll, mert a lip­csei birodalmi törvényszék, amely előtt most a per fekszik, csak formai okokból semmisítheti meg az Ítéletet. Wibel bíró egyszerre egyedül maradt a nagy világon. Csupa ellenfeleket látott és ha akadt egy-egy megértő lélek, aki köze­ledni próbált hozzája, rideg visszautasításra talált, mert a szerencsétlen úgy vélte, hogy minden baráti szónak az emberi szánalom 3 forrása. Bántotta a tudat, hogy talán nagy gyorsan végrehajtották az ítéletet, amelyet ö ma­r i

Next

/
Oldalképek
Tartalom