Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-09 / 206. (3019.) szám
2 VmfíNUM I EURÓPA HALL PALAiS „FENIX“, PRÁGA, Václavské nám 62. Egyetlen bar Európában orgonával Eredeti borok negyedliterenként helyzetei Sokkal könnyebb azonban szétszabdalni, mint összevarrni. A Figaro kiemeli, hogy Bon.net a tanácskozást megnyitó beszédében igen komor képet festett Középes Keieteurópa államainak gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Könnyű papiroson megállapítani, — véli az Eoho de Paris — a stresai értekezlet programját, de mindjárt jelentkeznek a nehézségek, amikor ezt a programot valóra kell váltani. „Qz első féltéséi: Csehszlovákia és Magyarország kibékülése!" Paris, szeptember 8. Emilé Roche a Re- publique hasábjain Középeurópában tett utjának tapasztalatai alapján gazdasági téren első teendőnek Csehszlovákia és Magyarország gazdasági kibékülését jelöli meg. Ha az illető két állam között nem jön létre kereskedelmi szerződés, akkor hiába próbálkoznak meg Középeurópa gazdasági talpraállitásával. További te-endő az lenne, hogy az utódállamok között szüntessék meg a jelenlegi vám- káborut, vezessenek be aranypénzben kifejezett egységes preferenciába vámtételeket és adjanak vámimieu tess éget — meghatározott kontingensek határai között — a belső piac szükségletének fedezésére szolgáló cikkek szamára. Moszkvai hang a konferenciáról Az Izvesztia a stresai értekezletről cikkezve azt írja, hogy Szovjetoroszországot azért nem hívták meg, noha szintén érdekelt állam, mert ellene irányuló gazdasági rendszabályokat . terveznek. Bora!) a gazdasági javulás föltételeiről London, szeptember 8. A Times aexvyorki jelentése szerint Boralh szenátor tovább folytatja agitációs körútját, amelynek célja a nagyközönség tájékoztatása a világ gazdasági helyzetéről. Borah szenátor Mincapolrsban kijelentette, hogy a háborús adósságok, valamint a jóvátételi és fegyverkezési kérdésiek rendezése elengedhetetlen előfeltétele a gazdasági javulásnak. E kérdések rendezése azért is szükséges, Jiogv az aranystandardhoz vissza lehessen térni. A Reuter-iroda newvorki jelentése szerint Coolidge, az Egyesült Államok volt elnöke, a Sunday Evening Postban cikket irt Hoover elnökségének támogatásba. Hoover az egyetlen ember. — írja a cikk — aki meg tud birkózni a krízissel, reá kell ruházni a vezérséget, mert erős és biztoskezü ember. Mindenható hazugság Irta: Wallesz Jenő Délután ötkor megszólalt az ébresztő óra. Zorn Ágost egy hirtelen ugrással eltépte magát a sezlon- tól. megmosdott, rendbehozla ruháját és elindult a Manohester-kávéház felé, ahol féIllatkor találkája volt egy asszonnyal. A Manchester kávéház nem volt messze Zorn lakásától. Tiz perc alatt odaérkezett volna, de Zorn Ágost ebben is óvatos volt. Kétannyi időt vett számításba az útra, mert arra gondolt, hogy valami történhet, útközben, mint ahogyan már megesett vele máskor, hogy az ut mentén tűz volt, rendőrök kordont vontak az égő ház körül és Ő esek nagy kerülővel juthatott el a találka helyére. Éh arra is gondolt, hogy a félúton veszi csak észre, hogy otthon felejtett valamit és vissza kell fordulnia, ami szintén annyi időt vesz igénybe, hogy nem érhet pontos időben a kávóházba, ha nem indul el korábban otthonról. Kalkulációja most is helyesnek bizonyult, de ezutal kellemetlen következményekkel járt a pontossága. Amint az egyik mellékuccából kífor- siult a főutra, a kereszteszésnél egy magas, sovány férfialakot vett észre. Zom megtorpant; a magas, sovány ember a férje volt annak az asszonynak, akivel a Manchester kávéházban találkoznia kellett. Zorn derékszögben megfordult, hogy átsiessen az ut túlsó oldalára, de már késő volt. A magas, sovány férfi felismerte őt és köszönésül intett neki a kezével. Zom jó arcot vágott a kellemetlen találkozáshoz. Széleset mosolygott és & magas ember felé tartott. — Van szerencsém, kedves Dávid ur... — Részemről a szerencse kedves tanácsos ur... Hogy méltóztatiik? — Köszönöm, elég jól... És őrök? —i Nem * legjobban. A csehszlovák magyar devizamegegyezés létkérdése a Magas Tátrának 15 millió forgalomcsókkenést jelentett a magyarországi vendégek elmaradása és tovább! 8 millió veszne el. ha a téli szezonra megint nem jönnének magyarok Polnísch Artúr igazgató a Tátra gazdasági kérdéseiről 'PRA:GA! A\\G^AR HIRLAI> _________ 1932 szeptember 9, péntek. öt átrafiired, szeptedníbeií’ dl-ején. A Magas Tátra nyári szezonjának kedvezőtlen agyagi eredményei, a devizakorlátozások és az utazások megszorításának kérdése termié- s®etesen élénken foglalkoztatják a tátrai érdekeltségeiket, mert hiszen ha nem sikerüli a teli szezont valamilyen formáiban biztosiban i, akkor ez nemcsak a Magas Tátra, de az egész Szepeeség és az egész Tátiravidék gazdaságii katasztrófájának okozója lenne- Mint már jelentette a P. M H., a tátrai fürdők szövetsége akciót indított, hogy a téli szezon biztosítására tegyen meg a kormány mindent, mert csakis az illetékes minisztériumok jóindulatú közbeflépése segíthet a Tátra idegenforgalmán. A kérdés mostani állásáról Polnisch Ariból r, Ótátirafüred igazgatója, a következőket mondotta munkatársiunk előtt: — Hogy mennyire szenvedett a tátrai idegenforgalom a különféle devLzarendéle- tek miatt, legjobban illusztrálja egyik tátrai osendőrparamosnokság kijelentése, mely szerint az ő körzetében ezen a nyáron háromezerrel kevesebb útlevelet kezeltek, mint tavaly. Ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy minden utlevéltulajdonos 2000 korona forgalmat bonyoliitott volna le a Tátrában, úgy az ezidei nyár csak egyetlen tátrai csendőrkörletben 6 millióval kevesebb forgalmait eredményezett, mint a mullt nyáron. Bár a tátrai fürdők erősen mérsékelték áraikat, ebből a kimaradt 6 millióból, mely viszonyítva az egész tátrai forgalomhoz legalább is 15 milliónak jelezhető, másfél millió korona tiszta haszon maradt el, ami viszont az államkincstárnak legalább 300.000 koronás adóvesztesóget jelent. " ; Ha tekintetbe vesszük viszont azt is, hogy ebben az esztendőben még n egyhónapi üzem van a Tátrában, azt lehet mondani, hogy legalább további 6—8 millió korona fór galomosökkenés lesz, ha a valutánis problémákat nem sikerül azonnal megoldani- A jelenleg folyó csehszlovák-magyar áruk ompenzációs tárgyalásokból sajnálatosan kihagyták a fürdők érdekeit, bár a kormánynak rá kellene eszmélnie arra, hogy a csehszlovák fürdők épp oly közgazdasági tényezők, mint az erdőik, amelyeknek fájáról ezúttal legalább részbeni gondoskodás történt. Értesülésem szerint a kormánypárti képviselők egy része helyesen fogja fel ezt a problémát és követelni akarja a kormánytól, hogy a kompenzációs összegből 2 millió korona a fürdőiknek is jusson. Ez az összeg ugyan az egész köztársaságra vonatkoztava elenyészően csekély, mégis sokat várok tőle éppen a tátrai fürdők javára, hiszen Karlsbad, Marienbad a télen alig jönnek számításba, viszont a tátrai fürdők télen is elsőrendű gyógy tényezők. Hogy mennyire azok, biaonyitja az a körül mény is, hogy megállapítás szerint ebben a kritikus időiben a fürdőcsoportok között a tátrai fürdők tudták legjobban megtartani törzsközönségüket, a valutáris nehézségek dacára is képesek voltak üzemüket nagyobb leépítések nélkül fenntartani. — Az egész problémának megoldása véleményem szerint tisztára csak közgazdasági racionalizmust követéi és semmi körülmények között nem szabad politikumot belevinni abba a kérdésbe, vájjon kedves-e a oentralisztikus pártoknak az, ha magyar- országi vendégek örömmel jönnének fel a Tátrába. Az állami .fürdők különben maguk is örömmel regisztrálják, hogy úgy Lóim ni- con, mint Csorbán ezidén is voltak magyarok és az állami fürdők igazgatói helyesen Ítélik meg azt, hogy a magyar vendégeknek lehetővé kell tenni az ideutazást, mert hiszen a magyar vendégeknél direkte adva van a kényszerűség, hogy magaslati szempontból a Tátrát felkeressék, mig a történelmi országok lakosságának Cseh- és Morvaországban vannak megfelelő magaslati helyei. A belföldi vendég sohase tudja pótolni a külföldi vendéget Véleményem szerint a kormánynak kéne kezébe venni az idegenforgalom kérdésének a megoldását. A külügyminisztérium forszírozta ki a nyár elején a Német országgal való megállapodást s bár a németországi belső politikai viszonyok miatt alig volt német vendég a TátráHOMHBBHMHIIHMIimflH——B—8BHtt*»fMMMHHHMHMM bán, remélhető, hogy az őszi és téli szezonban a német turisták tömegesebben fognak megjelenni, ahogy ez Csorbán máris mutatkozik. Természetes, hogy a Magas Tátra szempontjából ugyanilyen megállapodásnak kellene létrejönnie Magyarországgal, mert amint előbb említettem, a Tátra szempontjából a legér teke. sebb tényezők a magyar vendégek. A magyarok látogatása nemcsak a firdö- telepeknek s szállodatulajdonosoknak jelent nagyobb forgalmat, hanem — ahogy ezt az au tófű varosok is állítják — a magyar vendégek azok, akik a legtöbb kirándulást végzik autókkal. Ez természetesen ismét egy csomó egzisztenciának juttat keresetet. — őszintén szólva nem látom rózsásnak a most elkövetkező téli szezont, mert a külföldi vendégek jórésze megunta azt a sok nehézséget, amivel a valuta megszerzése és a határokon való poggyászvizsgálatok járnak, másrészt a gazdasági krízis, ha igaz is a közgazdászok azon állítása, hogy az a mélypontra jutott, ugylátszik nagyon sokáig fog a mélyponton nyugodni s elveszi az emberek kedvét a fürdőzésektől. Jellemző erre az a tény is, hogy a nemzetközi őszi ten- niszversenyek nagyon sok helyen kimaradnak és valószínű, hogy a téli nemzetközi sportversenyek is sokkal gyérebbek lesznek, miint eddig- Ezek elmaradása nemcsak anyagi szempontból sajnálatos, hanem különösen azért is, mert a nemzetközi érint-, kezes még jobban korlátozódik, lassacskán odajutunk, hogy mindenki szobájának négy, fala közölt fog elmélkedni azokról a proíblé- v mákról, amelyeket az egyes ember amúgy se tud megoldani, de amelyeket a különböző kormányok egy-egy barátságos gesztussal ■és őszinte elgondolással 24 órán belül elintézhetnének. (dr. n.) — Dollárral és lírával csinálta a főüzletet a bécsi valutacsempészek társasága. Bécsből jelentik: Megírtuk tegnap, hogy a bécsi gazdasági rendőrség Fraenkel dr. ügyvéddel az élén egy nyolctagú valutáző társaságot tett ártalmatlanná, amely a devizakorlátozó rendelkezéseket kijátszva óriási forgalmat bonyolított le idegen valutákban. A rendőrség újabb megállapítása szerint a siberek főként dollárral és lírával kereskedtek, de üzleteket csináltak pengővel, zlotyval, cseh koronával és svájci frankkal is. — Csak nincs valami baj? — Cselédünk ma délután hirtelen rosszul lett. Orvost kellett hivatni és a feleségem éppen most van a patikában gyógyszerért... Az ilyen bajok mindig zavart okoznak a háztartásban. Az asszonynak kell takarítani, piacra menni, főzni. Zorn érezte, hogy valami reflexiót kell fűznie Dávid ur panaszaihoz. — Ezek a cselédek könnyelműek és nem vigyáznak magukra... Persze, könnyű nekik, mert ha ágyúak esnek, nem kell dolgozniuk. Dávid ur folytatni szerette volna a beszélgetést, de Zorn a zsebórája után nyúlt és arra gondolt, hogy mennyivel járt volna jobban, ha később indul el hazulról. — Sietni méltóztátik? — Óh, nem, csak ide megyek a kávéházba ujr ságot olvasni. — Igen, az embernek tájékozódni kell az eseményekről ... Alázatos szolgája ... Remélem, egyszer lesz majd szerencsénk tanácsos úrhoz... Mert az utóbbi hónapokban nagyon ritkán láttuk... Zorn nem válaszolt a meghívásra. Kezet fogott Dávid úrral és besietett a kávéházba. Az asszony már várta őt. Egy sarokpáholyban ült és kávézott- Zorn áhítattal megcsókolta a kezét, aztán letelepedett melléje a pamlagra. Hogy az urával találkozott, azt egyetlen 6zóval sem említette, mert attól tartott, hogy az asszony megijed és nyugtalan lesz az egész idő alatt, ha azt hallja, hogy a férje ezen a vidéken járt. Konyakot rendelt és minden bevezetés nélkül kérdezte: / — Szeretsz? Az asszony boldogan mosolygott és nem válaszolt.-- Miért nem felelsz?... Szeretsz? Dávidnó egy rózsát vett ki a retifcüljéhől. — Az uram tegnap este egy kis virágcsokrot hozott házasságunk évfordulójára. Ez a rózsa ebből a csokorból való... Tedd el, neked hoztam. Meg csókolta a rózsát és odatolta Zorn elé. A tértit nem hatotta meg, amit az asszony mondott. Ceöktajteea peeMedezhannadeanr l»i I — Szeretsz? — Hát nem több a szónál az, amit tettem? — Mondd, hogy szeretsz. Hallani akarom, hogy szeretsz. A szó több*a tettnél, mert Iegkönyebben a tetteiben hazudhat az ember. — Ezt most hallom először. — A tettben lehet számítás, ravaszság, komé- diázás, amit nem tudok észrevenni. De a nyelv megbotlik, a hang elcsuklik, ha hazudsz, amikor kiejted a szót, hogy: szeretlek. És én észreveszem a nyelved botlását, a hangod elcsuklását ........ Sz eretsz? Az asszony megint kinyitotta a retiküljét és pénztárcájából egy kis négyszögletes vignettát vett ki. — Nézd ... — Gyógyszertári szám ... Mit akarsz ezzel mondani? — A patikából jövök. Az uram délután nagyon ro66zul lett és orvosért kellett telefonozni. Negy- ventfokos lázban fekszik és én iderohantam a patikából, hogy veled lehessek, amig a gyógyszer elkészül. A férfi dermedten nézett az asszonyra. — Negyven fokos lázban fekszik az urad... —■ Igen és nem akartam, hogy te hiába várj itt rám. Tiz perc múlva már menni is kell. — Szeretsz? — Hát még ez se elég neked? Gonosz vagyok, aljas vagyok és te egyre csak azt kérdezed; hogy szeretlek-e ... Vagy van aljasabb valami, mint elhozni a szeretőnek azt a rózsát, amit a férjemtől kaptam? És van-e embertelenebb tett, mint betegen magára hagyni a férjet és találkára 6ietni? Minden szerelemben annyi az őszinteség, mélység és szépség, amekkora aljasságra képes miatta az ember. És én már olyan aljas vagyok, hogy úgy érzem, hogy tökéletesen megtisztultam, az aljasságom pokoli bűzében. A férfi megsimogatta az asszony kezét és megittasodva mosolygott. Aztán odahívta a cukrászlányt és három narancsot vásárolt tőle. — Vidd haza a cselédnek. Az asszony megrázkódott, mintha csak most lett volna tudatossá benne, hogy mennyit hazudott össze. Csodálkozó szemekkel kérdezte: — Miért a cselédnek? — Hogy meg legyen hatva és meghatottságában felkinálkozzók, hogy ő virraszt majd a férjed mellett. te pedig nyugodtan alhatsz ezalatt. Most az asszony szorította meg boldogan a férfi kezét és elérzékenyülve kérdezte: — Szeretsz? Zorn csak mosolygott és nem felelt. Az asszony még egyszer kérdezte: —• Szeretsz? —• Lásd te se hiszel a tetteknek. — Sietnem kell... Mondd már, hogy szeretsz. — Szeretlek. — Nagyon? — Sokkal több szerelemmel, mint valaha..... De menj már... Az urad várja a gyógyszert... Siess... Én nem veszem a lelkemre, hogy szenved, mert te velem vagy és nem viszed haza idejében a gyógyszert Az asszony áhítattal nézte a férfit. — Milyen jó tudsz lenni... Már nem is szeretlek, de imádlak! A férfi lesütötte a 6zemét. * Dávid ur este nyolc órakor ment haza. Első dolga volt elmondani, hogy találkozott Zorn Ágosttal Az asszony a zsebkendője után nyúlt és zavarában a szája szélét kezdte törülgetni. Aztán hirtelen felugrott a székből. — Mintha a Rozi sikoltott volnál... Kirohant a konyhába. A Rozi jóízűen aludt, de az asszony mellette maradt, amig magához tért kínos zavarából. * Másnap megint együtt voltak a kávéháziban. A férfi csupa áradozó gyöngédség és áhitatoe szerelem volt. Minden harmadik szavában imádeágosan ismételgette: — Szeretlek. ^ . Az asszony elragadtatással suttogta vissza* — Imádlak- ------
