Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-08 / 205. (3018.) szám

t 1932 wepteanibctr 8, A cseh néppárti mezőgazdasági szövetség a koalíciós és^elienzéki mezőgazda törvényhozók Az agráriusok és nemzeti demokraták szabotálják a lakásprobléma végleges meg­oldását — Tovább folyik az éles harc Stanék és Udrzal hívei között — „A gabona­szindikátus minden tekintetben csődöt mondott" Prága., szeptember 7. A belpolitika olő­egy néniét lapnak adlja, annál szeimibetü- nőlblb, ha abban a .nyilatkozatéiban támadja pedig a birodalom kötelessége, hogy meg­várja a lefegyverzési konferencia eredmé­nyét. A franciák szerint a német követelé­sek a józan emberi ész alapján nem alkot­hatják a közvetlen francia-német tárgyalá­soknak tárgyát. Németország továbbá azzal fenyegetőzik, hogy nem vesz részt a lefegy­verzési konferencia mimikájában, ha feltéte­leit nem teljesítik, Ez a fenyegetés minden alapot nélkülöz és inkább csak Németország illetékes tényezőinek rossz hangulatából ered, mintsem reális politikai mérlegelé­sekből. 1 belpolitikai helyzet Berlin, szeptember 7. A birodalmi elnök Berlinbe való visszatérése küszöbön áll s ezzel vége felé közeledik az a belpolitikai fegyverszünet, amelyet többek között az es- seni katolikus nap is determinált. Hindeu- burg pénteken fogadja a birodalmi gyűlés elnökségét. Illetékes körök a centrum és a nemzeti szocialista párt között megindult tárgyalásokat pesszimizmussal ítélik meg. Nem lehetetlen, hogy a megegyezés nem jön létre s ebben az esetben Németország belpolitikai helyzete ismét problematikussá vált. A csehszlovák tisztviselők nyilvánosságra hozzák a minisz­terek, képviselők és pártvezérek jövedelmeit! Prága, szeptember 7. A Poled'ni List írja: Udrzsal miniszterelnök megígérte a nyilvá­nosságnak, hogy a hozandó áldozatokat egyenlő mértékben fogja megosztani a la­kosság összes rétegei közt. A köz- és ma- gánaikalmazotí-ak azonban már ma kényte­lenek megállapítani, hogy a pénzügyminisz­térium egyik javaslatot a másik után nyújt be, s ezekkel egyoldalúan csak a közalkal­mazottakat terheli meg, elsősorban a tiszt­viselőket, míg a lakosság többi rétegeit!?) védi. A tisztviselők felháborodva kérdik, vájjon Csehszlovákiában olyan rosszul ál- liink-e mint Romániában, ahol hasonló tör­vénnyel valamennyi lakos volt megterhelve, kimondottan a minisztereik, képviselők és $ (•politikai vezérek is. Romániában az emli- **fett törvény első bekezdése igy szél: „Senkinek sem lehet egynél több fizetett állami állása.*4 Amennyiben a mi kormá­nyunk vagy a nemzetgyűlés (állandó bi­zottság) olyan törvényt vagy rendeletet adna ki, amellyel a tisztviselők egyolda­lúan llesznek megterhelve, akkor a mi­niszterek, képviselők, pártvezérek, külön­böző kormányzók, igazgatók névsorának és jövedelmeik jegyzékének publikálásává] fognak védekezni. terében az agrárpárt elnökségének és vég­rehajtó bizottságának ülése szerepel. A teg- napelőtti ülésen résztvebt Udrzal miniszter­ein öli, az agrár miniszterek és az elnökség törvényhozó tagjai. A mai napon a párt végrehajtó bizottsága ült össze s tárgyalá­saitól függ az agrárpárt és ezzel egyidejű­leg a koalíció sorsa. Mint hírlik, a végre­hajtó bizottság elsősorban a kamatláb azon­nali leszállítását követeik, továbbá olcsó hi­telt a mezőgazdáknak és a mezőgazdasági termékek árának a biztosítását. A parlamenti munka nagyon nehezen in­dul Tegnap a népjóléti minisztérium kezde­ményezésére a koalíció lakásbizottságának kellett volna újból megkezdeni az uj lakás­törvény fölött tanácskozásait, .mivel az eddi­gi provizórium október végével érvényét veszti,. A hetes bizottság ülésére azonban csak a szociáldemokraták, a nemzeti szocia­listák és a cseh néppárt tagjai jelentek meg. Személyesen jött el Czedh népjóléti minisz­ter Kubista osztályfőnökkel, Kalas dr. cseh agrárpárti képviselő, vala­mint Petrovicky cseh nemzeti demokrata és Böhm német agrárius ellenben nem jelent meg. Kalas dr. a bizottság elnökének telefon- érdeklődésére osak annyit mondott, hogy a gyűlésen azért nem jelenhetik meg, mert nem ismeri pártjának álláspontját a la­káskérdésben. A szocialista sajtó élesen kikel az agráriu­sok és nemzeti demokraták ellen és lesze­gezi, hogy az agráriusok és a nemzeti de­mokraták szándékosan hátráltatják a parla­menti munkát Tovább folyik a harc az agrárpárt két szárnya kSzbtt A cseh agrárpárt fiatal inteliektiüel tagjai már hosszabb ideje kiadnak egy agrár folyóiratot Brazda címen, mely Sveihla poli­tikai irányelveit követi. A lap legújabb szá­ma élesen állást foglal Stanek ellen, vala­mint a párt hivatalos sajtóorgánuma ellen is. Stanek ügyvezető alel nők helytelenül cselekedett — úgymond — amikor interjú­ját megjelentette, mert egy vezető pártpoli­tikus nyilatkozata mindig komoly és ha ezt az aktív minisztereket, okik klubtársai, A Brazda szerint Stanek nyilatkozatának a Venkovban is meg kellett volna jelennie. Az agrárpárt mindig hangoztatta egységét — f oly tatja a lap — s most Stanek nyilatko­zata nyilvánosan kifejezésre juttatja azt, hogy egészen mások az állapotok a pártban. Nagy hiba tör tépi. Stanek hibája. A vezető állásokért való harc olyan, mint a maradék hirt ok okért való marakodás s ez pozitív eredményre sohasem fog ve­zetni. A lap állást foglal a hangos demonstráció ellen, mert ezzel sem lehet eredményt el­érni, hanem ellenkezőleg, csak a párt vere­ségét segítik elő- Elsősorban is a vidéken ksPJl rendet teremteni. A falvakban a dema­gógia verseng. A párfbeliek és a fasiszták demagógiája. Ezek a hamis radikálisok. A hivatalos agrársajtó is igen gyakran előké- szitette ezt a demagógiát. A mai viszonyok mellett a demagógiának gyümölcsét a fasiszták és nem a radiká­lis agráriusok élvezik. Egy másik cikkben védelembe veszi a Braz­da Udrzaílt és Bradácsot s rámutat arra, hogy ez a két agrár vezér nem szerzett még marad ékbirtokot. Nincsenek többszörös fizetéseik és ha vol­tak, akkor azokat pártoélokra fordították. Ezzel szemben éles támadást intéz Halán dr., az agrárpárt szenátusi titkára ellen, aki egyúttal a nagymaimosok titkára is és a csépilés idején mezőgazdasági termékek­nek a behozatalát kérvényezte- Itt rendek kell teremteni, jegyzi meg a lap és az ellen­tétes funkciókról le kell mondatod a párt- airkalimaizottakat. Elsősorban is meg kell tisztítani a pártot és a falusi nép is nyugod- talblb lesz, ha látja, hogy a kétszínű játékot nem az ő számlájára folytatják. Stanek szárnya sem tétlenkedik s igy egy morvaországi pártülé&en Klimes kis­gazda élesen támadta Udrzal t és Viskov- skyt Egy morva sziléziai kerületi pártnapon Stompái tar tornánygyüilési képviselő nyíl­tan állást foglalt az agrár minisztereik ellen. Ezen az ülésen Stanekék voltak fölényben. A sziléziai kerületi pártnap is bizonyítéka annak, hogy az elégedetlenség nemcsak a párt morva- országi szárnyában nő, hanem a Sziléziai szárnyban is és már ott is hajbaikaiptak Stanek hivei Udrzal csoportjával A cseh néppárti mezőgazdák Is elégedetlenek A cseh néppárti mezőgazdasági szövetség végrehajtó bizottsága Brünnben ülésezett ás az ott elhangzott jelentések megállapították, hogy a gabonaszindikátus minden tekintetben csődöt mondott, az árakat nem tadta biz­tosítani s ma inár teljesen fölösleges in­tézmény. Az agrár Kooperativa intervenciója a prá­gai terménytőzsdén nem hozta meg az eredményt, mert az árak tovább estek. Amennyiben nem sikerül a búza 150—160, a rozs 115-—120, az árpa 103 és a zab 95 ko­ronás kurzusát megszilárdítani, . nem marad más hátra, mint hogy a kor­mány maga állapítsa meg az összes ga- bonatermiékék szilárd árait. Svetlik képviselő rámutatott arra, hogy Európa egyetlen államában sincsenek a mezőgazdák olyan erősen képviselve, mint. Csehszlovákiában s mindamellett az agrárpárt hibájából nem tudnak ered­ményt elérni, mert a® agrárpárt nem tud­ja, hogy mit akar és csak azon veszekszik, hogy ki legyen miniszter. A cseh néppárt követelni fogja a gabona­termékek árainak szilárd megállapítását, ahogy azt Ausztria valósi tóttá meg. A szö­vetség határozatéban rámutat az agrárpárt tanácstalanságára és azt javasolja a cseh néppárt parlamenti klubjának, hogy lépjen összeköttetésbe úgy a koalíciós, mint az ellenzéki pártok összes mezögazdaképvisélőivel és közös akarattal verekedjék ki a falu kö­veteléseit. ULTIMA RATIO Irta: N. Jaczkó Olga (3) Oroszáé az otthoni megbeszéléshez híven okosan gyöngéd és tapintatos akart lenni, de erre a nyers föllépésre minden kertelés nél­kül tört ki belőle a szemrehányás. _ — Nem szép tőled, Tóni, hogy még rossz : vicceket is csinálsz, mikor ilyen szerencsét­lenséget hoztál a családra. Azaz sajnálod tő­lünk a szerencsét, amit hozhatnál... — Micsoda'??? — Teri egy kicsit elragadtatta magát — vágott közbe Orosz —, de íiát.... be kell val­lanom, tulajdonképpen azért jöttünk, hogy segítsünk neked revideálni azt a dolgot... a .-.püspökséggel. Meg lehetsz róla győződve, hogy nem vezet minket semmiféle anyagi ér­dek, azonban mégis fáj az embernek, hogy elesik a család egy ilyen megtiszteltetéstőí, mikor — amiről viszont mi vagyunk meg­győződve — nincs semmi komoly okod a vo­nakodásra! . Kvacsinszky nagy rokoni szeretettel meny- uyire-annyira erőt vett magán és lehetőleg higgadtan válaszolt: — Hát kérlek szépen benneteket, azért nem ragadom üstökön ezt a "szerencsét, mert nem érzem magam szerencsevadásznak s sze­kundér talán éppen a természet emuéi fogva pem is tartóm szerencsés szituációnak, ha­nem óriási sulvu kötelességnek, amelynek képtelen volnék megfelelni! Oroszáé már pityergett. Kvacsinszky roppant kényelmetlenül érez­te magát ezzel, az ő életprakszisábari oly rit­kán előforduló tünettel szemben s még in­kább enyhített a taktikáján: — Nézzétek, emberek, eleget éltem már tdiboz, hogy tisztában legyek magammal, tu­dom, hogy nem vagyok eléggé reprezentábi- Iis ember egy ilyen magas állás betöltéséhez. Gondoljatok csak arra, hogy egy püspöknek a legelőkelőbb egyházi és világi körökkel kell érintkeznie és én nem beszélem jól sem a latint, sem a németet. ^Tavaly nyáron is a püspöki aulában szállt meg a román frontra utazó német tábornagy. No, mondjátok, mit csinálnék ilyen esetben? És a Rómával való érintkezés, püspöki konferenciák... no? — Tóni, hiszen németből van alapod, —■ kockáztatta meg Oroszné. — mikor fraulein Vax tanított minket, a báróné is megdicsérte a kiejtésedet, ahogy szavaltad: rRinge, ringe. reie...“ Ha valamit hozzátanulnál!... Kvacsinszkyt kezdte elhagyni a türelme. — Igen, igen, — rázta a fejét a húga felé, — köszönöm a jótanácsodat. Leszel szives majd előkeriteni Vax kisasszonyt, vagy azt a másikat, akit nemrégen bocsátottál el a gyer­mekeid mellől s szépen hozzátanulok. Ha majd jön az ezredtulajdonos s az én vendé­gem lesz, mint nemrégiben az elhunyt püs­pöké, Vax kisasszonyt is magammal vjszem biztosítékul, ha kikocsizunk a városiba. Mi­lyen nagyszerű lesz! Mi, rangunk díszében a főülésen. Vax kisasszony a nótziccen s én büszkén deklaraálom a főherceg múl átlátásá­ra, amit a kisasszonytól hozzátanultam: ..Ringe ringe, reie, Sírni wir Kinder dreie ...“ Goromba vagy, miért gunyplődul? — lobbant fe! Oroszné. — Igaza volt megboldo­gult nagymamának, mikor azt mondta: ,.Ez a Tóni egy világosfejü, de — sült paraszt. Nem igen lesz jó egyébnek, mint számadó ju­hásznak!" . Lehet, hogy igaza volt nagymamának, legalább i.s a li szempontotokból ke.dve.zobb lett volna, ha a skyarkán maradok számadó­nak, nem úszna el a fénurad gazdálkodása' mellett az egész kis vagyon! Oroszné félrevonult, de az ura lehümmögte a sértést, mintha misem történt volna és. foly­tatta az előnyomulást. — És hát a latin, Tónikám, hiszen az amúgy is holt nyelv, amellyel csak holt dolgokat szo­kás elintézni. Annyit csak el tudsz mondani, hogy „requiescat in pace“, viccelt a gazdasági akadémia trágyászata alól még kilátszó gim­náziumi tudásával. Erre az ízetlen tréfára a Kvacsinszky egyéb­ként kristályosán tiszta és nyugodt kék szómé úgy vetődött a sógorára, mintha parittyából suhintották volna, — Mennyire tévedsz, kedves Palikám, meny­nyire tévedsz! Mielőtt elmondanám fölötted a Requiemet, mindesetro meg kell szerkesztenem egy beadványt a. Szentszékhez a válásod ügyé­ben a legelevenebb frazeológiával! Még mielőtt teljesen tönkre tennéd a húgomat és a kis csa­ládi birtokunkat, érted? Hogy Írnám meg Ró­mába holt nyelvtudással, hogy a blind bevágá­sokkal és a kupléénekesnökkel tönkre teszed az együttélés lehetőségét, mi?... Oroszék olyan hallgatagon ültek az ebédhez, mint a kélcreforrázott csuka, amit tálaltak. De az étkezés kellemes hangulata mégis kezdte ol­dani a kino6 feszültséget, Kvacsinszky is ro­koni meghittséggel csapott át lirai mezőnyökre. — Tudjátok, nem egészen úgy van az, amint gondoljátok nézett egészen lágyan a roko­nikig hozzákapcsolt, emberpárra —nem csak szerénység hesködik belőlem és eszetekbe ne jusson valami márváuyhéroeszá faragni engem ezzel az esettel kapcsolatban! Elhiszem én, hogy belejönnék a latinba, meg a uémefbo, a foprezeutálás miuden osinjába-binjába, Do... nektek sokféle relációtok van az élettel, amely kiadja az örömök kellő mennyiségét,- s tegyük föl, hogy .nekem is van egy gyengém, amely annyira-anieiinyiíe pótolja a többi., lelte tőségo­ka tg uamel) éktől elesem és éppen erről az egyet­len-ügyről nem akarok, nem tudok lemondani a megtisztelő, magas kötelesség kedvéért sem, összeegyeztetni pedig nem lehet yclo,., — Aha, megállj csak — gondolta Orosz —, most fogja bevallani, hogy ő is szokott ferb- •lizni! Ilyen ebédek után nem is csoda, ha meg­kívánja! Oro6znét megcsapta a romantika lehellete. Mint valami édeskés cukrászremek, habosodott föl képzeletében egy titkos, platónikus szere­lem. Lehet, hogy Tóni titokban csokrot küld a névnapjára egy városbeli urinőnek ... Hi­szen azután is megtehetné... miért ne?... — Kedves Tónikám — adott kifejezést Orosz mindkettőjük gondolatának —, az egy­szerűen lehetetlen, hogy neked olyan szenvedé­lyed legyen, amelynek ne hódolhatnál a. püs­pöki trónuson is! —• Nem? No hát, ide figyeljetek — folytatta Kvacsinszky az önleleplezés mél utasán tragi­kus arckifejezésével —, nem kell nekem sem bor, sem asszony, sem kártya, sem színház, csak ... elmehessek a marhavásárokra, végig- mustráljak minden szemrevaló lovat és megta­pogassak minden jóbusu tehenet, azután ... betelepedhessem egy lacipecseuyés sátorba és megebessem egy karaj tepsin pirított húst bicskával. Mondjátok, megtehetném-e ezt, mint püspök? Erről a passziómról pedig nem fogok lemondani semminek a kedvéért, soha!... Megértő és beismerő csöndben méláztak még egy darabig, azután indultak, a kerti kis kapun áj, mert onnét közelebb van az állomás. Az újonnan forgatott tagon most is apróztak az immáron véglegesített lovak és széleseket bó­logattak a próbaidejük végét járó ökrök. Oro­szok elhaladtuk mellettük. Kvacsinszky megállt a földön, amelyből kivetette - formáját a nagy Alkotó, s amely különböző szálakkal sohasem szűnik meg magához kötni a belölevett embert. Szeme olyan jóságos, ártatlan derűvel mosoly­gott, mint a tisztakék, eszi mennybolt vissza- sugávzása. Mindhármukon elterült, a legyőzhc- tetlcnnél való megalkuvás enyhén l'ájdogálo mélalmja. .Vége !—« ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom