Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-04 / 202. (3015.) szám
4 1932 szeptember 4, vasárnap. MEGSZAKADT MELÓDIÁK AZ ÉLET-SZIMFÓNIÁBÓL Irta: HEGEDŰS LÓRÁNT Miért ■ kltUwaen bew<atc: ® Rbeuma, influenza, zsába, 4jk köszvény, meghűl éei- ideg- és B WMh áj isdhias, betegségek, fejfájás elíen. 800 orvos igazolja a Togal előnyeit más preparátumokkal szemben. 'W^rvös^tenuekodik arról, hogy minden káros hatástól ment. 120 orvos ir a Togallal elért sikerekről oly krónikus és makacs eseteknél, hol minden más szert sikertelenül alkalmaztak. 6000 orvos, ezek között számos jelentős professzor, dokumentálja közjegyzői igazolás szerint a Togal kiváló tulajdonságait. 150 rövid klinikai és kórházi jelentés igazolja azt, hogy az orvosok mily jelentőséget tulajdonítanak a Tógáinak. 9 alapos tudományos munka különböző országok első klinikáiról tanúsítják a Togal elsőrangú hatását. Ezrek és ezrek, kiket a kínzó fájdalom egy pillanatig sem hagyott nyugton, gyógyultak meg a Togal által! Togal nemcsak a fájdalmakat csillapítja, hanem azok okozóit is kiküszöböli, oldja a hugysavat! Kérdezze meg orvosát! Kérjen a legközelebbi gyógyszertárban egy csomagot, de csakis Tógáit! Vezérképviselet Csehszlovákia részére: Brauner gyógyszertára „Zum weissen Löwen“, Prága, II., Pííkopy 12, Palais Sylva Taroucca. Kora reggel. A völgy szélén ülök, mely sok száz méternyire nyilik alattam. Egész a lábamig s a kidőlt fatörzsig, melyen megpihen lom, minden ceuipa köd, azt hinném, fehér habot vet a világra valamely láthatatlan óriás: csupa patyolatfodor száll! köröttem s néma, hosszú, nagylélekzefcü csönd. Egyszer csak felriadtam ez álmodozásból s kinyitottam szemeimet, mert határozottan azt éreztem, hogy Valaki elsuhant mellettem s végigsimogatta az arcomat. Szellő nem lehetett, mert az elíujta volna a habködöt. Máskor is volt már ez az érzésem, de most oly erős, hogy utólag is éreztem az ujjnyomát a homlokom két domborán. Hosszú, finom, vékony ujjai nyomát. Valaki erre járt, Valaki elsuhant, Valaki beszélni akart velem. Mit akart hallani tőlem? Bizonyosan a saját dallamát, mert az emberek mindig, mindig (ah, mindig!) magukat akarják hallani, ha velünk beszélnek. Emberbarátom, ba megszólaltatnak, hidd meg, amit én már jól megtanultam, hogy miránk nem kiváncsi senki sem. Mindenki azt várja, hogy dalold tovább az ő melódiáját Nem vagyunk hurok az Élet hegedűjén, hanem csak visszarezgő fadarab. Kora reggel, völgy széditő szélén, tarajos habfelhők között ©lsuhant mellettem egy zengő lélek s most tőlem várja a — saját dallamát. A legnagyobb angol bölcsész mondta azt, hogy a Világ egyetlen nagy szimfónia, de mi emberek mindig csak megszaggatott töredékeit fogjuk hallani. De mert minden ember- leiek egy külön világ, ezért Spencer elmélete mibennünk lirai tragédiává változik. Minden dallamunk meg van szakitva s éppen olyan, mintha a végtelen világűrben veszne el. Kép- zelj egy csillagot, mely folyton önti fényét, de egyetlen sugára nem ér el égitestet, hanem belehull a sötét Végtelenbe. Képzelj lelket, mely rajongva zengi el szivének nagy dalát s az mindenkihez utat talál, csak ahhoz az egyhez nem, akinek szánva volt — akkor a vég lelenbehullás érzését kapod. Képzeld, hogy mindenki mást kottáz le a Te dallamodból, mint ahogy elzengted, mert mindenki csak a saját skáláját bírja az emberminden- ségből magához vonzani — s akkor megérted a megszakított melódiák rejtelmes Világát. Nagy sirás ez, barátom, szent, harmatos könnyezés. Néha néha (ó, de nagy néha!) elsuhan melletted Valaki-Lélek. Honnét tudod, hogy mely csillagról jön? Az emberiség már annyira haladt, hogy kitépte az angyaloknak szárnyát s ezért nem ismered meg a nagy Űrből, mely lelkeket jobban eltávoztat egymástól, mint miriád mértföldek a bolygó csillagokat, nem ismered azt, aki tégedet e nagy Lélek-Ürből keres s akit neked kellene megtalálnod. Azt hiszed, mert az emberek közel laknak egymáshoz, nincs közöttük nagyobb és táton- góbb ür, mint a csillagok között? Akkor ezt rosszul tudod, mert az egész természetben nincs rettentőbb távolság, mint ha egymást nem értő szivek találkoznak- Az egész nagy villamossági tudomány nem tudott felfedezni oly végtelen szigetelőt, mint a kemény emberszivek. Egy Lélek-Valaki suhant el mellettem s én későn ébredtem reá. Az ilyen léleksuhanás nagyobb ritkaság a Lélekürben, mint a Hal- ley-üstökös megjelenése és eltűnése minden hetvenhatodik esztendőben. Miért? Miért? Megmondják neked ezek a fehér bodros felhők, melyek most előttem az egész földi világot eltakarják. Emberésszel mi azt hisszük, hogy a világteremtés megkezdődött egyszer s azután megszűnt. Mi mindent születni s halni gondolunk, mert magunk is születünk s meghalunk, azért a Teremtést is emberi hasonlatosságra szeretnők formálni, pedig a Teremtés most is tart a világűrben, mert uj csillagok támadnak folyton s nincsenek még készen, mint a mi földünk — egyelőre. S a „Terem- lés“ csak emberi szó, mert abból, hogy a világ megvan, nem az következik, hogy egyszer nem volt, hanem az, hogy örökké megvolt is ezt csak mi nem tudjuk megérteni, mert agyunk mindig megáll, mihelyt megérkezik a Végtelenség ajtajához. Nem látsz csillagot megszületni? Meghiszem. De látsz gyermeket születni s minden embercsillag egy uj világ. Nem kéz és láb, nem szem és fül, hanem egészen más: egy uj központ, melyből a Világ most oly színben látja önmagát, amilyenben még sohasem látta.'Minden'újszülöttel uj időszámítás kezdődik az Idő vég leien ségé ben. Minden kis poronttyal uj viszony támad az Ember és az összes földi és égi tárgyak között, mind fölföl a naprendszer határain túl s a Világ igazság szerint sem tárgy, sem lélek, hanem a kettőnek egymáshoz való viszonya- Ezért egy uj ember uj hangszere az egész emberiségnek s milliók meg milliók melódiája fog mellette elsuhanni s az ő rezgése is száll milliók felé. Mindenkinek van szánva Valaki — ez régi mondás s vigasztaló emberi sejtelem. Nem tudok hinni benne. Hogy minden ember egymásra találjon, oly csuda kellene, mint az, hogy a rádiói éppen arra a hullámra lehet hangolni, mely a más világrészből elindult szikrát megérzi. De hol van a hangolás? Az emberszivek szikrái özönlenek a végtelenbe, de míg egyet elfoghatsz belőlük, addig millió pusztul el boldogtalan. Hosszabb is történik: amint fényhullámot kiolt a vele találkozó hullámvölgy, amint két ellentétes villamosság megsemmisíti egymást, úgy az egymás mellett suhanó emberi lélekszikrák is egymást pusztítják. Mily hallatlan csuda, ha két elsuhanó egymáshoz ér! S ki tudja ezt megvárni életében? Ki él addig, mig meg tudja ismerni legalább a saját elrejtett szimfóniájának alaphangját, hogy azt együtt tudja SEBESI Hétfőn délelőtt Stresáiban összeülnek féíl Európa képviselői, hogy a lausannei konferencia határozatai értelmiében foglalkozzanak a középen répái gazdasági kérdéssel. Stresa a Lagp Maggiohe olasz oldalán fekszik, nem messze Milánétól, szemben a Borromei-szigetek és az Isola Bella pazar szépségeivel. Feltűnik, hogy a középeurépai konferenciát miért olasz földön tartják meg, nem pedig kocáméban, Luganéban vagy az alpesi tavak valamelyik svájci parti városában, amint az az elmúlt évitized nagy nemzetközi konferenciáinak megrendezésénél szinte kötelező elvvé vált. Talán Olaszországgal szemben akartak ilyen módon előzékenységet tanúsítani és Mussolinit hajlamosabbá tenni arra, hogy kevésbé merev álláspontra helyezkedjék a középeurépai tervekkel szemlben, minit néhány hónappal (ezelőtt Londonban? Olaszország arra hivatkozik, hogy ő is középeurópai állaim, mert hiszen Délfirolban és Isztriában ő is örököse az oszt rák-ima gyár monarchiának. Ez ellen formailag nem lehet ellenvetést tenni, ami pedig a lényeget illeti, nem- kétséges az, hogy ha Franciaországnak erős középeurópai érdekeltségei vannak és ha Németország is minduntalan vissza-v issza tér régi dunavölgyi szerelméhez, úgy Olaszországtól sem lehet meg tagiadni azt a jogát, hogy e területen megvesse a lábát és a francia túlsúllyal szemben szövetségeseket keressen magának- Az olasz külpolitika középeurépai rendszerének sarkpontja immár hét esztendeje Magyar- ország, de az olasz diplomácia, amely Macchiiavelli és Cavour nagyszerű iskolájában nevelődött, nem hanyagolta el az ausztriai, lengyel és román viszonylatokat sem, hogy keresztezze és ellensúlyozza elsősorban Paris és Belgrád, de másodsorban Prázengeni, zúgni más lélekkel, ha feléje szállnak? Ki tudja ezt? Lehunyt szememet uira kinyitottam. A nap egyszerre felbukkant a hegy mögött, lábam alatt a felhők patyolalfodrai elröppentek a semmibe, a párás ködöt keresztülfurla egy templom tornya, megjelentek a házak s elkezdtek hörögni, zúgni, mint a napi munka. Az álom eltűnt s a Valaki-Lélek nem jött vissza többet. Mert az Élet maga kergeti el a saját lelkét. Mindig igy volt. Mindig is igy leszen. Az Ember-szimfónia alaphangzatát most megtaláltuk. ga, a kisantant politikád és szellemi központjának útjait és törekvéseit is. Ausztria azonban a lausannei jegyzőkönyvvel — ugy- ■látszik — hosszabb időre Franciaország befolyása alá került. Lengyelország a németeknek pomerániai és danzigi törekvéseivel szemben egyedül Franciaországtól várja a segítséget és francia ösztökélésre határozta el magát arra, hogy Oroszországgal megkösse a megnemtámadási szerződést, amely egy némét akció esetén legálább arra nézve nyújtana neki biztosítékot, hogy a vörös hadsereg nem fogja hátibatámadni. Ilyen körülmények között az olasz diplomácia fokozott figyelmet szentel Romániának, még pedig olyan feltűnő módon, hogy Belgrádiban és Prágában érthető idegességgel nézik a Róma és Bukarest között folyó ‘kacérkodást. Amikor Lengyelország aláírta a szovjettel a megnemtámadási szerződést, amelyhez azt a záradékot fűzték, hogy a szerződést csak az orosz-román megnemtámadási szerződéssel együtt fogják ratifikálni, a prágai nacionalista lapok alig titkolt bősz szusággai szereztek tudomást erről az eseményről. Minden bizonnyal nagy része volt e lelkiállapot előidézésében a Kramár-sajté szovjétigyüliöletének is, de azt csak fokozta az az aggodalom, hogy az orosz-lengyel szerződésnek kellemetlen kihatásai lesznek Romániára és vele együtt a kisantant létére és jelentőségére is. A Národni Listy vezetőhelyen közölte a lengyel „Czas“ ama cikkét, amely hallgatag elismeri, hogy Romániát a megnemtámadási szerződés aláírása mélységesem felháborította, emiatt a Lengyelországgal kötött katonai szerződés felmondásával fenyegetőzött és eddigi külpolitikai irányának megváltoztatásával , Olaszországhoz akar közeledni, amely közvetíteni tudna közte és Oroszország között- Kramár szócsöve szerint ez a kisantant széttörését és Románia teljes elszigetelődését jelentené- Ez az utóbbi megjegyzés minden valószínűség szerint azt a célt szolgálja, hogy Romániát az utolsó pillanatban visszatartsa attól a lépéstől, amely a kisantant felbomlását idézné elő. Ez a lépés állandóan fenyeget Júliusban az a hir járta be az európai sajtót, hogy Olaszország a Romániával még 1926-ban kötött barátsági szerződés meghosszabbítását ajánlotta fel Bukarestnek, még pedig olyan formában, hogy egy olasz-jugószláv összeütközés esetére Románia, egy román- magyar konfliktus esetére viszont Olaszország vállalna jóakarata semlegességet a másik szerződő féHel szemben. Bukarest egyelőre habozott, nem akarta magát végleg lekötni az olasz külpolitikának és nem látta elérkezettnek az időt arra, hogy Franciaországgal, Lengyelországgal és a kisan- tanttal teljesen szakítson. Hozzájárult azonban a román kormány ahhoz, hogy a barátsági szerződést egyelőre hat hónapra hosz- szaibbitsák meg, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésére álló fél esztendő leteltével akar végilegesen dönteni az olasz ajánlat fellőtt. Egy tekintélyes prágai német lap nemrégiben igen érdekesen világított rá ezeknek az eseményeknek hátterére egy cikkben, amelyet igen jól informált személyi*-- ség kihatott. A cikk szerint Bukarestben igen nagy idegesség uralkodik az orosz* lengyel meg nem támadási szerződés aláírása óta- Haragosamak Franciaországra, amely Lengyelországot belekónyszeriitette e szerződésibe, mely a lengyel-román katonai szerződés végét jelenti és politikailag igen sokat ártott Romániának. Olaszország Romániától a semlegességen kívül még bizonyos gazdasági engedményeket is követelt, amelyek a franciák dunai terveinek fejezetiébe tartoznak. E ponton Bukarest minden előzékenységre hajlandó volna, már csak azért is, hogy a franciákat megbosszantsa és mivel önmaga is hasznát látná, ha a dunai államok gazdasági együttműködése értéktelennek 'és lehetetlennek tűnnék föl. A politikai kötelezettségre nézve azonban még némi aggályok merülnek fel, mivel azok merő ellentétben állanak a kisantant politikai és katonai szerződéseivel. A kirántani eredeti célja: a trianoni és neuiilyi szerződés végrehajtása már háttérbe szorult. Franciaország sok pénzt költött a kig- antantra, de belátható ideig a francia pénzpiac el van zárva a kisantant délkeleti államai, azaz Románia és Jugoszlávia elől, ami ott éppenséggel nem fokozza a hajdani pro- tektor iránt érzett barátságos érzelmeket- A kisantant politikája mindig csak negatív értékeket termelt ki- Pártéban meggyőződtek, hogy a szövetségnek a francia politikai célok nem látják hasznát és ezért elejtik. A kisantant csak mint hármasszövetség és csak egy nagyhatalom védőszárnyat alatt tudott fennmaradni. Ha most — egyelőre még nem materiális, de politikai értelemben — az egyik szerződő fél kiugrik és Franciaország lemond a pro lektor háládat- lan szerepéről, ugv a kisantant végleg túlélte önmagát. Ha Olaszország semlegességet Ígér Romániának egy román-magyar háború esetére, aminek ellenéiben viszont Románia semlegességet vállal egy olasza jugoszláv háború esetére, úgy ez első pillantásra úgy tűnik fel, mintha Olaszország cserbenhagyná Magyarországot és Romániára akarná felépíteni középeurépai és balkáni- diplomáciai rendszerét. Minthogy azonban egy olasz- jug ószláv háború kitörése előbb látszik valószínűnek, miint egy román-magyar háMINT ELALVÁS ELŐTT A KÖNYV Vannak, kik futnak előle. Vannak, kik hajszolva kenhetik. Keresni n^m fogom én. Úgyis utolér, ha kondul a perc. Napok halnak el sokszor és nem gondolok véle De egyszer aztán előttem áll, farosán. Arcát, persze, nem látom, alakját sem érzem. De ott van mezítelenül és visszavonhatatlanul. Némp vágyóra elevenbe vág, Két szemgödréből villogó mélység sikolt, Ilyenkor fütty rohan a számon. Buta védekezés. Tudom: nem igéz meg, mégis megriasztom. Mosoly is játszik a fogaimon, mint zsalukon a naplény Aztán hirtelen lecsukom ajkamat, mint villám ellőtt a* ablakot. Nem félelem ez, nem rettegés, ha mondom. Szó nem született még erre, valami dacos elszántság fut, ökölbe zárom az akaratom, de hiába minden: Az ököl megnyílik, mint egy kiábrándult virág És kiesik belőle az életem, mint elalvás előtt A könyv. v ■ ^vwvwlá^wwwwvnaaawvvwvwwvvwwvwwsaa/wva/wwva/vwvww A ROMÁN KÉRDŐJEL Irta: Almásy Mihály
