Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-28 / 222. (3035.) szám

1^2_Szepieml>er 28, szerda. 3 Lemond az angol külügyminiszter? Részlegés kormányválság Londonban — A liberálisok Sir Simon ellen — Szerdán dönt a király London, szeptember 27. Az angol kor- mánykrizis ügyében döntő minisztertanács szer­dán fog lefolyni.- Ezen az ülésen dől el, vájjon a liberális miniszterek kilépnek-e a kabinetiből, vagy tovább folytatják munkájukat. Illetékes körök a mélyreható kabinettrekonstrukció elő­jelét látják abban a tényben, hogy az angol ki­rály csütörtökön elhagyja Balmoral kastélyát és rövid időre visszaérkezik Londonba. A lapok ma ismét hosszú cikkekben foglalkoznak az “ressé váló tárcák betöltésének különböző kom­binációival. A Simon-liberálisok tegnap Sir John Simon és Runciman távollétében ülést tar­tottak, amelyen ugyan nem hoztak döntést, de hir szerint éles kritikát gyakoroltak Simon kül­politikája fölött. A Simon-csoport és a külügy­miniszter közötti ellentétek napról-napra súlyo­sabbakká válnak s nem lehetetlen, hogy Simont pártja lemondásra fogja kényszeríteni. Más je­lentések szerint a Slmon-liberállsok a kormány ottawai politikájával sincsenek megelégedve s ezért követelik a külügyminiszter lemondását. Mindezeket a híreket a lapok oly határozottság­gal lanszirozzák, hogy az illetékesek már a le­mondó miniszterek utódainak neveit is ismerni vélik. A külügyminiszteri székben Simont állí­tólag Lord Irwin volt indiai alkirály, vagy Lord Londonderry fogja követni. Az egyetlen kiút: a katonai kiadások mérséklése Ez az egyetlen magától kínálkozó fedezet, melynek igénybevétele sem az adózókat, sem az állami alkalmazottakat nem károsítaná - mondotta körmfic- bányai beszédében Jabloniczky képviselő Az országos keresztényszocialista párt nagyszabású választási népgyülése Körmöcbányán Körmöcbánya, szeptember 27. Az országos keresztényszocialista párt nagysikerű válasz­tása nópgyülést tartott vasárnap a körmöobá- nyai katolikus legényegylet színházi termé­ben, amelyet a közönség zsúfolásig megtöl­tött. A választási népgyülést Seppeífeld Já­nos, a helyi pártszervezet elnöke nyitotta meg. A gyűlés vezérszónoka. Jabloniczky Já­nos dr. nemzetgyűlési képviselő volt s rajta ki vül Kadl ecz Antal, az országos kérészi ény- szocialista párt Selmecbányái titkára beszélt. Jabloniczky János német nyelven adott át­fogó politikai helyzetjelentést. A közérdekű beszédből az alábbi részeket emeljük ki: az élet már keresztülhúzta a számításokat. Most végre reászánták magukat a tisztviselői fizetések redukciójára. Nem foglalkozom azzal, hogy az államférfiul bölcsesség, az előrelátás mi­lyen klasszikus hiányára vall, egy már az ajtón kopogtató gazdasági válság bejövetele előtt egy állam alkalmazottainak fizetésjavi­tást adni 13-ik hónap alakjában s ezt a fize- tésjavitást aztán aránylag rövid idő múlva megvonni. A csehszlovák kormány, amely ezt megcsinálta, ezzel alaposan levizsgázott a kormányzás tu­dományából. Mindenféle mesterséges fedezetet keresnek az állami költségvetés egyensúlyának helyreálli- tásáxa és azt a fedezetet, amely úgyszólván önmagától kínálkozik és amelynek igénybevétele sem az adózókat, sem az állami alkalmazottakat nem károsítaná: nem akarják észrevenni. Ez Jabloniczky beszéde önök bizonyára legszívesebben azt halla­nák tőlem, hogy mikor szűnik meg a gazda­sági krízis — mondotta egyebek közt. — Már lehetett hallani egyes kormányférfiiak szájá­ból, hogy már túl vagyunk a válság mély­pontján, hogy már kifelé járunk. Én nem bo­csátkozom semmi jövendölésbe, mert nem akarom választóimat ámítani, ez maradjon továbbra is mások előjoga. Én csak azt mondhatom, hogy én nem tudom a krízist megszűntetni, ezt ma már egy egész állam sem tudná megtenni, ezen C9aik úgy lehetne segiteni, ha az összes államok összefognának. A válság kezdetén úgy voLt, hogy amelyik országot a válság nem érintette, az nem akart a bajba jutott országon segiteni, sőt ellenke­zőleg a másik baját igyekezett a maga javára 'kihasználni. Amikor például Ausztriában és Magyar- országon a legjobban dúlt a válság, a cseh­szlovák pállani vezetői vámsorompókkal, vámiháboruval és egyéb száz eszközzel még mélyíteni törekeditek a válság borzalmait. Akkor nagyon gyakran hangzott el Prágában a következő dicsekvés: „Mi vagyunk Európa oszlopa", „mi gazdasági oázis vagyunk". Ezt tele trombitával kürtölték akkor világgá, amig Prágáinak jól ment, most pedig, hogy kitűnt, hogy senkinek, tehát a cseh államifér­fiak fái sem nőhetnek egészen fel az égig, csak szende fuvolahangok érkeznek a szom­szédokhoz, hogy meg lehetne egyezni prefe- retuoiáMs vámok alapján is, vagy más módon is. A gazdasági válság pedig, amint azt keser­vesen saját magunkon tapasztalnunk kell, napról-napra terjed. A munkanélküliség arányai Ugyl'átszik, olyan időszak felé haladunk, amikor egész gondunknak a puszta élet meg­tartására kell összpontosulnia. Masaryk el7 nök nemrég egy amerikai újságíró előtt ugyan odanyilatkozott, hogy a köztársaság­ban senkinek sem kell félnie attól, hogy a bekövetkező télen éhezni fog. Én nem mer­nék ilyen jóslást megkockáztatni, mert a sta­tisztikai hivatal közlései szerint a folyó szep­tember hóban 459.000 munkanélküli volt nyilvántartva, miig 1980-ban csak 34.000. A népjóléti miniszter eldicsekedebt, hogy visz- szaszámitva egy évre, 670 milliót' fordított munkanélküllii segélyekre. Ha számításba vesszük, hogy az építő ipar­ban még dolgoznak, de két hónap múlva itt is megáll a munka és ha figyelemre méltat­juk azt, hogy a folyó év kilenc hónapjában tavalyhoz viszonyítva a kivitel 1000 millióval kisebb, s az államvasutak hiánya is eddig bevallottan 360 millióval több 9 hónap alatt a tavalyi első 9 hónaphoz viszonyítva, akkor nem jövendölök merészen, ha azt állítom, hogy a munkanélküliek száma e télen el fogja érni a hétszázezret. Meg kell állapítani, hogy az elmúlt téltől kezdve máig a népjóléti miniszter csak azért volt képes kijönni a 670 millióval, mert úgy községek, egyletek, mint magánosok is a legnagyobb mértékben maguk is kivet­ték részüket a munkanélküliek segélyezé­sében. Az elkövetkező évre tehát a mailt évi 670 millió kevés lesz s mert agy a községek, mint a magánosok is köz­ben szintén elszegényedtek, nem igen fogják támogathatni a segélyezési akciót. az önmagától adódó fedezet a katonai költségvetés mérséklése. A katonai költségvetés évi szükséglete kere­ken 2.600,000.000 korona. Ha csak egyharmad- dal csökkentenék ezt a tételt, egy csapásra egy­előre fedezve volna az állami költségvetés ez- időszerinti hiánya. A nagy militarizmus a köztársaság közgazda­sági életének átka. Teljesen improduktív mind­az, amit hadseregre fordítanak. É6 ki ellen kell ez a nagy hadsereg, ha minden szomszéd le van fegyverezve? Ez csak a franciákkal fennálló katonai szer­ződés miatt kell, e az ország lassan elvérzik a nagy katonai terhek miatt. Ezen tulnagy ka­tonai terhek ellen küzdenie kell mindenkinek, aki szivén hordja az ország polgárainak bol­dogulását. A könnyelmű gazdálkodásnak és a terhes ka­tonai kiadásoknak az eredménye, hogy min­denki szegényedik, mert az adóteher már el­érte az elviselhetőség határát. Mindehhez járul még, hogy mi Szlovenszkón még sokkal rosz- szabb helyzetben vagyunk, mint a Morván túliak, mert azokat minden hivatalos tényező Szlovenszkó hátrányára favorizálja. E sorsból nincs és nem is lesz addig me­nekvés, amig az ide való őslakosok meg nem találják egymást. Genftöl nem remélhető semmi A külpolitika is teljesen sivár- képet mutat. Az ismétlődő genfi vásárokon csak beszélnek, vég nélkül beszélnek. Ott mindenki a másikat, vagy jobban mondva a többit igyekszik be­csapni. Onnan semmi élet nem várható, onnan az enyészet 6zele fujdogál. Különben is nagyon furcsa fényt vet az egész társaságra az, amit a népszövetség egyik alapító tagja: Japán megengedett magának az általa is aláirt Kel­logg paktum és egyéb paktumok ellenére Chi- nával. Innen Európának gazdaságilag megnyo- morodott népei segítséget nem remélhetnek. A községi választás jelentőségét nagyon alá szokták becsülni. Ez nagy hiba. A parlamenti választásoknál a választóknak a je­löltek összeállítására alig van befolyásuk, a községi választásnál ugyan szintén listaszava­zás van, de a jelöltek mind a községből valók, ezeket a választók mind ismerik, közvetlen kapcsolatban vannak velük, s igy alkalmuk van a legalkalmasabbakat kiválasztani. És ez nagyon fontos, mert az élet legtöbb eseménye a községben, ahol az egyén lakik, játszódik le, s ezek érzékenyebben érintik az egyént, mini a távol lejátszódé nagy politikai események. Az elmúlt idők és a jelen tapasztalatai azt pa-. rancsolják, hogy a községi képviselőtestületekbe tapasztalt, tisztakezü, takarékos és nemzeti hűségűkben is kipróbált egyéneket válasszunk, akik nem szégyelik és merik is meggyőződésüket nyil­vánítani, mernek azért síkra szultáni, akik megnézik a község garasait is, mielőtt kiad­ják azokat. Irányelvnek mást nem ajánlhatok, mint hogy végre egyesüljenek a jó szándékú emberek, talál­janak egymásra, maradjanak toleránsak, mint eddig is mindig voltak, a más nemzetiségüek- kel szemben, de nemzethüségüknek erős vá­rat építsenek sziveikben és merjék nyíltan is vallani nemzeti hovatartozásukat és párt- hüségüket, csak ez fogja meghozni mások részéről is a megbecsülést. A gyáva meghunyászkodásnak nincs semmi értelme, semmi helye, össze kell hoznia a bátorságot mindenkinek, mert csak ezen módon lesznek gyakorlatilag is megvalósíthatók a papiroson törvényekben már megigért jogok. Hatalmas éljenzés é6 percekig tartó taps fo­gadta Jabloniczky képviselő lendületes beszé­dét. Jabloniczky után Kadlecz Antal, Selmecbá­nya volt sztarosztája beszélt szlovákul. Kadlecz Antal beszéde Kadlecz Antal ismertette a párt programját, szintén hangoztatta az egyetértés ég egymásra találás szükségét. Az életből vett példákkal ismertette a szociáldemokraták könnyelmű, nem a nép javára irányuló gazdálkodási módszereit, felhívta a jelenlévő szlovákok figyelmét arra, hogy az országos keresztényszocialista párt mindenkor hü maradt az autonómiához, legye­nek tehát ők is hűek a párthoz. A lelkes hangulatú gyűlést Seppeífeld János rekesztette be. Gandhi uj erőre kap A Mahalma és Tagore találkozása — 'űrül a hindu nép Poena szeptember 27. Gandhi ma reggel a reggeli előtt résztvett a börtön udvarán rendezett istentiszteleten. Erre az alkalomra az udvart szőnyegekkel borították és számos pária megjelent, hogy együtt imádkozzék Gandhival. Az orvosok tegnap megimassziroz- ták Gandhit. Később iszapba csomagolták és több injekciót kapott. Tagore, a költő meglá­togatta Mahat inát és a következő Szavakkal közeledett hozzá: ,.A jó hírek folyamától hor­dozva érkeztem Hozzád!" A két ember né­mán megölelte egymást és sokáig örvende­zett a dolgok szerencsés fordulásán. nagyon gyakran a / fojt 7 helyes, időszerű f, f Nvv. J tépanyagoknak kö- // J A szönhetők,amelyek I / 'dzf egyáialón nem j lakot a test- yj űa^ináíf mimlig KIADÓS. iÍsZ^Í^ÍyZSÍAT Miért került sokba az államalapítás? elhelyezést kértek, meg is kapták, sőt ma i görcsösen ragaszkodnak a kapott előnyökhöz Minden közhivatal személyzeti létszáma a múlt hoz viszonyítva megkétszereződött, avagy meg többszöröződött, úgyhogy például az államvas utaknak még ma is vagy 30.000 alkalmazottá van többje, mint amennyi kellene s igy van e: sok más hivatalban is. Méltó ztassék elképzelni, hogy ez 13 éven ke resztül mennyi milliárd fölösleges kiadást je lent! Nincs a világnak az a pénze, amely hlyei gazdálkodás mellett el ne fogyna! „A kormány levizsgázott a 13-ik fizetéssel*1 Érdekes, hogy bizonyos helyzetben lévői nem szoktak okulni mások példáján és szintéi ugyanazokat a hibákat követik el. Mindenüt tapasztalták, hogy dekonjunktúra idején az állami költségvetést ha az deficitbe jutott, nem lehet adóemelé sekkel egyensúlyba hozni. Mégis a csehszlovákok is úgy cselekedtek az eredmény az lett, hogy a preliminált adójövedelem, amidőn tényleg behajtásra került, csak a papíron volt meg r Egyébként Masaryk elnök ugyanazzal az amerikai újságíróval az állampénztár üres­ségéről is beszélgetett és ezt azzal indokolta, hogy egy állam alapítása és berendezése sok pénzbe kerül. Elméletileg ez tökéletesen igaz, azonban csak akkor, amikor a isemmiből kell az államot meg­alapítani, de a csehszlovák köztársaság területe hosszú évszázadokon át része volt a nagy és gazdag osztrák-magyar monarchiának és ami­dőn az uj állam 1918-ban megalakult, készen és kitűnő kondidéban volt úgy a köz- igazgatási, mint a pénzügyi, vasutügyi, igaz- ságügyi szervezet és egyéb állami berendez­kedés, az állami pénztárak is eléggé meg vol­tak telve, ezenföltil itt volt a szorgalmas nép, a teljesítő- képes ipar és minden egyéb, úgyhogy az uj uraknak csak be kellett ülniük a puha párná- ®ott,székekbe és ment minden úgy, mint előbb, csak,át kellett festeni a céget. Ez semmibe sem került, legalább is legálisan nem merülhetett föl külön nagyobb kiadás a normálisnál. Én megmondom, mi okozta azután az állam- pénztáj ürességét. Jelentkeztek ugyanis százezerszámra az uj hazafiak, akik, érdemeikre hivatkozva, állami

Next

/
Oldalképek
Tartalom