Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-25 / 220. (3033.) szám
^^GHtMAfifcSR-HIRLSK 1932 szeptember 25, ras&map. KÜLÖNVÉLEMÉNY A DOLGOZÓ NO Fodor László 03 darabjában, a „Csók a >. tükör ie]ött“-iben van egy női alak: az irodavezető doktorkisasszony a védőügyvéd irodaijaiban, aki1, midőn megkérdik tőle, hogy mi a programja estére, körülbelül azt válaszolja: „Nem tudom, mit csináljak- Cikket irtják a jogtudományi közlönybe vagy elmenjek táncolni. Azt hiszem, cikket fogok írni és elmegyek táncolni.“ Fodor László itt fején találta a szöget, csali éppen nem úgy ahogy gondolta, ő valóban azt hiszi, hogy a kettőt lehet egyazon este csinálni, viszont mi nagyon könnyen meggyőződhetünk róla, hogy nem lehet: csak meg kell 'kérdeznünk egy nőt, aki cikket akar írni és egy másikat, aki táncolni készül. Férfinél elképzelhetjük, hogy este tizig-tizenegyig valóban dolgozik odahaza, aztán lemegy egy kis levegőt szívni és valóban bevetődik egy tánclokálba, de nőnél ma még — és azt hiszem, nagyon sokáig — nem. Közibevetve és mellékesen: itt lehet megérteni, hogy a kitünően megépített, izgalmas darabnak nincs sikere, sem Becsben, sem Budapesten. A dolgozó nő mellett, aki. midőn élete felől kérdik, előveszi a toalett- dobozát és kifesti a szálját, már csak úgynevezett úri asszonyok szerepelnek a darabban, akiknek tartalmatlan életében két súlyos gond dominál: a toalett és a házasságtörés- Ezekkel a kivénhedt elképzelésekkel mia már nem -lehet sikert elérni, akármilyen feszült és izgalmas jelenetek árán sem. Az ügyvédjeiöltn5, aki egyenes leszármazottja a ,.Dr. Szabó Juci“-nak és „A templom egeré“-nek, ma már nem nyugtatja meu és nem ringatja reményes fantáziába a nézőt, ma már nemcsak a dolgozó nő tudja, de partnere és testvére is, hogy abban az életben, amelybe a dolgozó nő belevágott, nem lehet cikket Írni és táncolni egyszerre- Én is tudom, hogy igy van és a tudomásomat érdekesen igazolták az egymásba kapcsolódó tapasztalatok. Azon nap délutánján, amelynek estéjén az uj Fodorőaraibot láttam, fogat huzattam — egy fogorvosnőnól. A hölggyel régebben találkoztam ugyan társaságban. életkörülményeit véletlenül jól ismerem. Némi elfogultsággal ültem be a székbe — nő még sohasem húzta ki a fogamat — de nyugalmiam és bizalmaim egyre növekedett: a hölgy a legprecizebb férfimunkát végezte, gyorsan, ügyesen, fájdalommentesen dolgozott, úgy véltem, túlságosan körültekintő dezinfekcióval, viszont soha enyhébben és gyorsabban nem zajlottak 1c a foghúzás utólagos tünetei, mint ennél a régen agyon-plamhált, nagyon beteg fognál- A csinos és elbájolőan kedves modorú hölgyről tudom, hogy elismert tekintély a szakmájában, tudom, hogy délelőtt kórházban, délután a lakásán este nyolcig-kilencig rendel, — estéit pedig az egyesületben tölti, amelynek dolgozó nők a tagjai és amelynek ő a vezetője. Ez a hölgy valóban ir cikkeket, viszont nem jár táncolni. Néha fogad magánál kicsiny társaságot, de e társaság tagjainak nem j,ut eszébe, hogy sex appeal-nek tekintsék az orvostudományt. Világosan tudom, hogy ez az élet nem az ideális megoldás. Még csak niern is kielégítő megoldás. De az ut ezen az életen keresztül vezet, akár akarják a nők, akár nem. Világos, hogy a táncoló ügyvédnő és a táncoló dr- Szabó Juci kecsegtetőbb és megbékitőbb jelenségek, mint a dolgozó nők egyesületének elnöknője, a különbség mindössze az, hogy utóbbinak nagy praxisa van, hogy utóbbinál nyugodtan bele merünk üilni a székbe, mig a táncoló ügyvédnőre nem szívesen bízzuk ügyeinket. Az emberiség éleiének minden változó fázisa áldozatokat és mártírokat kíván. A nő. aki dolgozni kénytelen és mindig újabb és számára ismeretlenebb munkaterületre kénytelen benyomulni, kell, hogy végre leszámoljon ezzel- A dolgozó nő már régen rájött arra. hogy dr. Szabó Juci nem megy férjhez a skatulyából kivett földibirtokoshoz, sem a templom egere a kiisirozott vezér- igazgató úrhoz. Egyelőre csak arról lehet szó, hogy valóban megélhessen, hogy a nehezen megszerezhető bizalmat becsületes iuyekvéssel, fájdalmas lemondásokkal harcolja ki. Attól még lehet valaki kitűnő ügyvédnő vagy rajzolónő, hogy táncolni jár és gondot fordít a toalettjére, — csak éppen nem hiszik el neki- Egyszerűen: a hőnek tí/ be! kell tudnia és többet és lelkiismeretesebben kell dolgoznia, ha azt akarja, hogy némileg egyenrangú munkaerőnek tartsák a férfivel Ez igazságtalanság, de etikai elképzelésünk szerint a valóság mindig igazságtalan. Különösen ilyen esetiben, ha hitelről és bizalomról van szó- Nem mindenki született mártírnak és nem minden mártír örökíti meg a nevét. Talán sohasem volt annyi névtelen mártír, mint korunkban a dolgozó nők között. Valószínűnek tartom,, hogy a legtöbb nő nem is érzi ezt a már ti riuruot, semmiesetre sem érzi a közös sorsot, hanem egyéni sikertelenségnek véli a maga életét és egyénileg próbál alkalmazkodni vagy segíteni magáin. A ki-nemiéit női energiák és sajátságok erősen belejátszanak a nők munkájába és sokszor mérgezően, de sokszor — szociális értelemben — áldásosam hatnak- Mikor a hölgytől, Rki kihúzta a fogamat, elbúcsúztam, majdnem azt mondtam neki: A saját anyáin sem húzhatta volna ki jobban a fogamat. De ideijében elnyomtam magamban a szót, mert beláttam, hogy ez nem bók a hölgynek, aki egyébként jóval fiatalabb, mint ón. Pedig a gondolat őszinte volt- Az egész műtét alatt biztonságban és nyugalomban éreztem magam, minden szorongás ■elenyészett, abban az állapotban voltam amelyre a német azt mondja: geborgen. És ezt a jó érzést egészen biztosan nem a nő puszta jelenléte okozta. Miután ügyesen é* gyorsan elintézte a vezetétses injekciót, ami maga külön kis műtét, leült mellém egy támlanélküli székre, cigarettával kínált, maga is rágyújtott és beszélgetni kezdett. M; kor azt mondtam neki1: „Jelenleg nem élek Budapesten", azt válaszolta: „Én sem- Munkában élek." Fogalmaim sincs róla, hogy miért kellett elmondanom a másodszor látott hölgy könnyed kérdéseire életem folyását, helyzetemet, lelki bajaimat, — ar elején megakadtam, mire ő olyasmit mondott, hogy megérti, ha jő ismerősnek nem szívesen beszélek, de neki, akit nem fogók többé látni, nyugodtan elmondhatok mindent- így is történt. Közben telefonhoz hívták, orvoskollegája volt: „Nem, nem gyw teim kivárni — semmi az egész — egy árpa a jobb szememen — szemüveggel dolgozom, munkaképes vagyok -- fél kilencig rendelek — nagyon kedves — bármikor jöhet nagyon köszönöm —Aztán visszaült, kezében tartotta a hamutartót és beszélt, kellemesen, okosan ős szellemesen, — nem mondom éppen, hogy keveset. Pontos és tárgyilagos megfigyelései voltak az életről, de ezek is megnyugtatóan, majdnem biztatóan hangzottak. Mikor aztán rejtegető, szinte szégyenkező, de gyere mozdulattal számba tette a fogót, szerettem volna azt mondani neki: „Csak bátran, kedves hölgyem, megtiszteltetés és élvezet lesz számomra" Utána úgy éreztem magam, mintha nemcsak a rossz fogat a számból, de egy lelki gennyes fogamat is kihúzta volna.. A precíz férfimunka mellett a gyengédség, az anyás figyelem, a természetes női bekapcsolódás az életünkbe: ez az a többlet, amivel a fogorvosnő felülmúlja a fogorvost, — a nő a férfit, olyan területen, amelyet nagyon nehezen hódított mpg. Nem tudom, hogy a doktornő érzi-e az áldozatot, amit hoz. Valószínűnek tartom, hogy nem. Dolgozik és dolgozik és valószínűleg nem is tudja, hogy szorgalmán és tudásán felül mi mindent ad bele a munkájába. Nemcsak szublimálja, de fel is fokozza női mivoltát azáltal, hogy szétosztja szivét a pillanatnyi szenvedők között. Nem éli ki kezdeti asszonyt mivoltát, de utat tör és mutatja a zászlót a jövő asszonyának. Mutatja, hogy lehet nőnek lenni és felelősséggel élni Pl* Idegfájdalmak. Több, mint 6000 orvos állapította meg a Togal tablettáknak fejideg fájdalmaknál csillapító hatását Togal tabletták, ez a specifikum Önön is biztosan segít más szervekre való káros hatása néikOl. l'ölerakat: Brauners Apotheke ,Zum weiOen Löwen. Prag II, Prikopy 12. egyezerrel, mutatja, hogy lehet bízni a női munkában, abban a pillanatban, mihelyt női szívvel végzik. Úttörő ő, aki a legnagyobb áldozatot hozza és talán boldog is, mert nem érzi, hogy áldozatot hoz. Egyszerűen él és kiéli magát a munkában, ő az, aki a jövendő nő hitelét és — boldog életét kovácsolja. Neon tudom tovább dicsérni, mert igen nagy részvétet érzek iránta. Sándor Imre. MÉCS LÁSZLÓ: SZIVEK KÖZT JÓ A SZÍVNEK A távolság nem oly nagy, vonat is volna innen — s autót küldtek értem, hogy vendégségbe vinne. Piros rózsákat tűztek minden zege-zugába; hogy a vas feketéje, a kerekek zúgása, a benzinszag ne fájjon s ne menjek egyedül. Mert tengerben a könnynek, a füttynek füttyös szélben, pipacsnak pipacsok közt, méhneik méhrajban délben, varjúnak vaTjúvárban, harsak között a harsnak. Szivek közt a jó szívnek! Becsatlakozni társnak egyhez, ezerhez, népes nemzethez: ez a jó! Csak menni, együtt lenni, együtt virulni jóban és hervadozni bajban, aranyhalas folyóban arany uszonnyal úszni, onnét folyaan-mederbe, onnét a mérhetetlen titokzatos tengerbe s becsatlakozni végleg Istenhez: ez a jó! Addig pedig bevonni a vasnak feketéjét virággal, vagy holdfénnyel a bánat barna éjét, szivárvánnyá szeretni a könnyek keserűjét, sebekre rácsékoilni stigmák piros derűjét és menni, együtt lenni, szeretni: ez a jó. vX síró rjfiv EGYIPTOM Irta: ifj. HEGEDŰS SÁNDOD A hajó késésed érkezett Alexandriába, mert Kréta körül vihar fogta el és az úgy forgatta a pár ezer tonnás gőzöst, mintha játékszer lenne. Néha olyanokat ugrott habtaréjról-habtaréjra, mint a fiatal kengur 1, mikor öröméiben anyja- elé szökell. Az a pár utas i<s eltűnt a fedélzetről, aki az utat megtette. Párszor jó magam is elvágódtam, a kiszámíthatatlan lökésektől, de más bajom nem történt. Afrika partja felé, aztán egyszerre kisimult a víz, mintha megbánta volna szeszélyes ugrándo- zását és olyan lett a tenger színe, mint a legtisztább tó szintje. Aztán ezen a sima tükrön besik- lottimk a kikötőbe. Már késő volt és igy nagy sietve igyekeztünk a pályaudvarra, hogy elérjük a kairói vonatot. Szerencsére a hajó-vonat türelmesen várt és igy szépen elhelyezkedtünk a túlzsúfolt fülkékben. A jó szerencse egy nagyon értelmes amerikai orvossal hozott össze, aki érdekes módon magyarázta a nagy Unió gazdasági vá'sá- gát, úgyhogy az a pár óra, ameddig az ut tartott .Kairóig, szinte észrevétlenül telt el. Kairóban a Shephard‘s-szálló embere átvette csomagjaimat és én pár perc múlva ott voltam az egyiptomi szálló nagy kertjében. Nagy eiirgésdorgás volt és a sok utas között ott forgolódott a „Cook“ embere. Mikor nevemet hallotta, azonnal odajött hozzám és átadta a másnapra szóló hajójegyet és figyelmeztetett, hogy reggel nyolckor jönnek értem. Aztán más utashoz sietett és kiosztotta a Nilus-hajó kabinjegyeit. Az utasok érdeklődve nézték egymást, hogy három hétre kikkel lesznek egy födél alatt, a Nílus mozgó nyaraló házában. Az egyik pálmához dőlve gyönyörű nőt pillantottam meg, aki hajójegyét nézegette. Amint ránéztem, tudtam, hogy amerikai Egész lénye, járása, megjelenése elárulta yanke származását. Közelébe mentem, aztán -nem is tudom hogyan, egyszerre beszédbe ereszkedtünk. A nílusi útról beszéltünk. Bemutatkoztam, — hisz heteken át a hajón egymásra leszünk utalva és igy mondtam, a megismerkedés: „Jobb előbb — mint soha"! Nevetett tréfásan, aztán kérdezte, mennyi ideig maradok Egyiptomban. Mondtam, valószínűleg bemegyek Sudánba, hogyha már itt vagyok, ne hiába járjak legyen Afrika földjén. Különben is van célja utazásomnak! — Ügy? — mondta ő — talán üzletember? •' — tgen — feleltem —, de különleges portékát árulok — a lelkem terményeit! — Szokatlan foglalkozás! — csodálkozott ő. — Nem szokatlan, de köznyelven az üyen árusokat— íróknak hívják! Nagyot nevetett erre és szép szemével hosz- szan rám nézett. — Az bizonyos., hogy maga nem a megszokott módon fejezi ki magát! Úgy látszik, meg kell szokni beszédmodorát, hogy megértse az ember! Erre én nevettem fel: Dehogy, kedves Mrs. Payne, én sokkal egyszerűbb vagyok, mint gondolja, sőt az a bajom, hogy nagyon egyszerű és átlátszó vagyok. Hisz lássa, alig ismerem magát pár perce és máris bevallottam foglalkozásomat és hogy azért jöttem Egyiptom földjére, hogy könyvet írjak utazásomról. — Ez érdekel — szóit Mrs. Payne. — Milyen könyvet akar irni. Tudományos munkát? — Nem — feleltem —, utleirást, hogy úgy mondjam, lelki utleirást. Minden hangulatot átszűrök lelteimen és ebbe a hangulatárba aztán szépen be göngyölöm Egyiptomot és Szudánt! — Furcsa amit mond? — szólt Mrs. Payne. — Dehogy — legfeljebb kicsit egyéni. De hisz Guy de Maupassant az Au‘ Loleil is eléggé egyéni, hogy mit se szóljak Pierre Lotti L'Asyde-ájáról, vagy Egmondo D‘Amicis Konstantinápolyiról... — Ilyen könyvet akar irni? — kérdezte a szép amerikai nő. — Valami ilyenformát — és még se ilyent.. Valami újat-, valamit, ami útleírás és még sem az, esetleg kevesebb, de néha több... Mondom, valami ilyenformát, de valami, érzem, hiányzik belőlem hozzá! — Majd az ut végén megtalálja! — mondta Mrs. Payne. — Óh, azt előbb kell megtalálnom! — vágtam szavába, — mert az ut célját látnom kell, hogy érdemes legyen, azt megtennem!" — Nem tudom, mit keres maga — szólt az asz- -sz-ony és érdeklődve nézett rám. Hosszan néztem gyönyörű szemeibe, aztán igy válaszoltam: — Hiszem, hogy megtalálom, amit keresek! — Mit akar? — kérdezte ő. — Úgy járni be Egyiptom földjét, mintha szerelmes lennék ebbe a földbe és ezt az én nagy szerelmemet Afrika titokzatos földje iránt elsut- togmi valakinek, egy nagyon szép nőnek, akinek csodás a termete, ritmikusak a mozdulatai és úgy ragyog á szeme, mint ahogy a csillag ragyog Amerika egén, a csodás éjszakában!... Mrs. Payne felállt: —• Maga nagy feladatba merészkedik. Tudja-e ezt, hogy egy nő mindent megbocsát egy férfinak, csak egyet nem, azt, ha az a férfi unalmas! — Asszonyom — szóltam — mi holnap induluuk a Nílusi útra, ha megengedi, én megpróbálom önnek megmutatni Egyiptom földjét, olyannak, amilyennek én látom, maga meghallgatja észrevételeimet, megfigyeléseimet, leírásomat és fenntartja maga számára a döntést? — Miről kell döntenem? — kérdezte. — Arról, hogy jó nyomon haladok-e? — Az útleírás terén? — Azon a téren, mely szerelem erejével világítja meg ennek a csodás földnek minden kis részét. — Maga, úgy látom, ragaszkodik ehhez a gondolatához! — Feltétlenül — feleltem —, mert enélkül nem lehet leírni Egyiptom földjét. Ehhez kell a lélek nagyszabású játéka, kell az érzések titokzatos pezsdr :.e és kell a szív sejtelmes dobbanása. Elhallgattam, Mrs. Pa*yne mélyen a szemembe nézett, aztán kezét nyújtotta: — Maga Európából jött, én Amerikából és mindketten Afrika rejtélyét akarjuk megismerni, azt a rejtélyt, amelyet az évezredes homok takart és amely kimondhatatlan mélyen fekszik a jelen idő alatt. Kiváncsivá tett, hogy mit tud életre kelteni mindebből lelke erejével! — Egyszóval — mondtam nevetve — társszerzők lettünk, én majd mesélek Egyiptomról és maga elhallgatja meséimet és ha a mese végén magammal ragadom... Akkor én győztem! Mrs. Payne csöndesen mondta: — Mi, amerikaiak, sokkal józanabbak vagyunk, mint maguk, európaiak, magukban mindig lobog valami, de mi távolról nézzük ezeket a szenvedélyeket és ezért hidegebbek vagyunk irányukban! ... Azért, tesz kiváncsivá, hogy maga, hogy látja majd Egyiptom földjét.... — Kedves Mrs Payne. maga nagyszerű nő, tisztelettel hajlok meg fegyelmezett egyénisége előtt, de egyben bízok, most a csata kezdetén! — Miben? — mondja meg! — kérdezte ő. — Abban, hogy a maga számításába hiba csúszott? — És miben állna az?-— Úgy látom elfelejti, hogy bár maga Amerika szülötte és én európai vagyok, — most felettünk Afrika forró napja tüzel! Mrs. Payne novetett és búcsút intve mondta: ... Holnap indulunk — Vederemo!
