Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-25 / 220. (3033.) szám
2 <Hre<m-MAGfcgfcHnatag 1932 Mőptemiber 25, vasárnap. gWvTOiTO«awimMHaaB»M«BaaBii»iiiiiii mm i mm Csak a takarékossági terv végleges összeállítása után hívják egybe a parlamentet Beszüntetik a miniszterek és kfizfunkcionáriusok kettes és hármas Javadalmazását! - Leszállítják a kiküldetési tételeket Október második hetében kezdi meg ülésezését a nemzetgyűlés akciója után hasonló nem várt meglepetés érte a birodalmi kormánynak a fegyverkezés egyenjogúságának elismerése érdekéiben megindítóit próbálkozását. A világpolitika menetét tárgyilagosan szemlélők részére tulajdonképpen egyáltalán nem meglepetés- szerű a londoni kormány állásfoglalása. Félreismeri a helyzetet, aki napi hangulatok hatása szerint bírálja el a győző államok ál- lamiférfiainak vagy sajtójának megnyilatkozásait. Ami ezekben időnkint eltért a béke- szerződésekben lefektetett iránytól, az csak taktika vagy meggondolatlanság, amelynek sohasem lelhet annyi jelentősébe, hogy halomra döntse a gazdasági érdekekre épített és hosszú időre szóló nagy politikai célkitűzéseket. Ezért nem jöhetett meglepetésként a londoni kormánynak a német egyenjogúság elismerésének kérdéséiben elfoglalt álláspontjaAmi engedményt eddig a győzők a legyőzőitekkel szemben tettek, azt mindig a saját jól felfogott érdekükben oselekedtók- Akikor is, amidőn Németországot és a többieket becsalogatták a népszövetségbe, hogy a békeszerződések határozmányain túl is bizonyos nemzetközi megkötöttségeket vállaljanak, nemkülönben amikor Lausan néha n az amugyis behajthatatlan jóvátételek rendezésében a háború veszteseivel megállapodtak. A politikát tisztán és kizárólag a gazdasági érdekek irányítják. Ezek idézték elő a világháborút és ezért a teóriák, amelyeket újólagosam a valódi célok leplezése érdeké- beu erkölcsi igazolás céljából megkonstruáltak, a történelem itélöszóke előtt maguktól fognak összeomlani. Az elnöki tekintélyre támaszkodó Papen- kormány még csak problematikus értékű intézkedéseket tett a munkanélküliség csökkentésére és a termelés megindítására- Rendeletet adott ki az utóbbi napokban az ipari hitelről és a bankoknál befagyott követelések fel s zabad i tásá r ól. Ugyanakkor, amidőn a lefegyverzési konferencián való részvételét Papén a német egyenjogúság elismerésétől tette függővé, a német sajtó hírül hozta a „C“ cirkáló építését és a német ifjúság katonai irányítás mellett történendő nevelésreformjára vonatkozó rendeletét. Ez több volt, mint amennyit egyszerre Londonban elviselhetnének. Ezék az intézkedések, igaz, azt mutatják, hogy Németországban újra felébred a régi szellem és fenyeget elsősorban a német iparnak a versenye. Ezért oly éles az angol válaszjegyzék hangja, mely a diplomáciában egészen szokatlan kifejezéseket tartalmaz, amikor a németek lépését oktalannak és időszerűtlennek minősiti. London tehát pillanatnyilag a két rossz közül a kisebbet választja és Paris mellé szegődik. Újra szövődik a régi antant, mely Németország és a Habsburgomé narchia bekerítéséhez vezetett. Mussolini még a német álláspont mellett áll, de ne feledjük, hogy még alig néhány nap előtt az angol sajtó is elismerte a német kívánságok jogosságát. Németország nem fog résztvenni a leszerelési konferencián, ami már előre megpecsételi annak sorsát. A nemzetközi kibontakozás pedig tovább vesztegel azon a vágányon, amelyen a közlekedést még ma is elzárja a rövidlátás és oktalan önzés szemaforja. Berlin ismét gazdagabb lett a csalódással, melyet tisztán hiszékenye égének tulajdonit hat. A helyzet az, hogy a békét a világ még ima sem látja Európában biztosítottnak. Az államok közötti ellentétek nem tompulnak, a politikai és gazdasági szuverenitás szempontja egyes államoknál még ma is nagyobb szerepet játszik, mint gazdasági és pénzügyi érdekeik, amelyek a nagyhatalmak politikai elhatározásában egyedül döntő jelentőségűek. A közelgő tél meg fogja hozni a döntést, mert Közép- és Kelet-európábán oly nagyok a gazdasági nehézségek, hogy a népek nem várhatják be a német ófrancia ellentétek előbb-utóbb bekövetkező kiküszöbölését- Németországot a volt antanthatalmak belekén yszeritik egy olyan politikának a vállalásába, amely a világkereskedelmi kapcsolatok megszakításával fog járni. Ha a kétségbeesés erre a lépésre fogja Németországot kényszeríteni, alig képzelhető, hogy a közép- és keleteurópai állaimok kivonhatnák magukat eme elhatározás következményei alól. A népszövetségi politikának a legyőzöt- tekkel szemben unfair játéka szükségképpen előkészíti a kiábrándulást s talán lesz annyi jótékony hatása, hogy elhárítja Közép- és Keleteurópa egymásra utalt államai között az együttműködésnek ma még számtalan érzelmi, politikai és gazdasági ellentét következtéiben fenntartott akadályait Prága, szeptember 24. A belpolitika elmúlt hete elég mozgalmas volt. Az állami tisztviselők fizetésleszállitásának a terve vert föl erős hullámokat, majd a földművelésügyi és népjóléti miniszter expozéja vonta magára a figyelmet. A minisztertanács és a gazdasági miniszterek kollégiuma arra a belátásra jutott, hogy a takarékossági tervet egészében meg kell valósítani, mert a tisztviselőfizetés leszállítása egyedül nem vezetne célhoz, Egyes jelentések szerint a kormány nemcsak a fizetéseket akarja leszállítani, hanem meg akarja szüntetni az állás-halmozást is, kimondván azt, hogy az államkincstártól egy személy csak egy fizetést húzhat. Ez a megszorítás elsősorban is a miniszterekre vonatkozna. Végül tervbe vette a kormány a fölösleges hivatalok likvidálását és általában az adminisztráció egyszerűsítését. Újból napirendre került a fölösleges napidijak kérdése. A Národni Politika megállapitja, hogy a hivatalnokok diétái ugyan nem magasak, de túlsók fölösleges bizottságjáráe van és a miniszteri referensek sokszor teljesen jelentéktelen ügyekben utaznak le Szlovenszkóra és Ru- szinszkóra. Tervbe van véve az is, hogy a parlament még október folyamán letárgyalja az ellenőrzési és takarékossági bizottságok hatásköréről szóló törvényjavaslatot. A kormány intézkedéseket készit elő a külföldre való vezénylések még erősebb korlátozására és végül — amit mi már esztendők óta követelünk — lényeges megtakarításokat akar eszközölni a külügyi képviseletnél is. A kormány Ígérete pedig az, hogy sürgősen hozzáfog a közigazgatás átszervezéséhez olyan irányban, hogy úgy az állami, mint az önkormányzati testületi hivatalok ügykezelését egyszerűsítse. A miniszterelnök hétfőn kezdi meg tanácskozásait a koalíciós pártok vezetőivel. Kedden a házelnökség ülésezik és szerdán minisztertanács lesz. Általános az a felfogás, hogy a parlamentet legkésőbb október második hetében egybehívják. A koalíciós pártok egyöntetűen állást foglalnak az ellen, hogy hivatalnokkormány vegye át az ügyek vezetését. A tieztviselőfizetée leszállításánál pedig azt szeretnék elérni a koalíciós pártok, hogy a redukció csak egy évre szóljon és ne legyen magasabb tiz százaléknál. Remélik, hogy sikerül elkerülni az évi tizenkét ezer koronánál alacsonyabb jövedelmű alkalmazottak fizetésének leszállítását. A fizetée- leszállitással egyidejűleg energikusan hozzá akar fogni Trapl pénzügyminiszter az élelmiszerárak rendezéséhez. A kormány a közvetítő kereskedelmet ig be akarja vonni az árcsökkentési processzusban és az árindexet szigorú revizió alá veszi. Mindezek igen szép tervek, azonban azok realizálásában nem igen hiszünk, mert az egyes koalíciós pártok féltékenykedése olyan nagy, hogy az egyes minisztériumokban való megtakarításokat éppen a pártok féltékenykedése miatt nem igen lehet elérni. Az agrárpárti sajtó a szocialisták azon követelésére, hogy a nemzetvédelmi minisztérium legalább 250 millió koronával szállítsa le költségvetését, azzal válaszol, hogy ezzel egyidejűleg a közélelmezési minisztériumot be kell szüntetni. Kezdődik tehát a koalíció keretén belül a harc a húsos fazékért és rendes szokáshoz híven kompromisszummal fog végződni éspedig olyan értelemben, hogy sem a szocialisták, sem pedig az agráriusok kezében levő tárcák költségvetését nem fogják lényegesebben leszállítani. — Növekszik Anglia természetes szaporulata. Londonból táviratozzak: Az angol statisztika 12 év óta most elsői zben állapit ja meg, hogy a születések száma, amely idáig állandóan lefelé szálló vonal mentén mozgott, hirtelen felemelkedett. Az 1932. év második negyedében 165.000 gyermek született és ez a szám 1700-aal haladja meg az 1931. év ugyanezen évnegyedében született gyermekek számát. Miután azonban a házasságkötések száma továbbra is állandóan esőiben van, nem léket arra számítani, hogy ez a hirtelen bekövetkezett szaporodási tendencia állandó lenneKOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (13) Elől néhány lovas, hátul a többi lovas, jobbról a hintó mellett Keczer Gábor, balról Majos Ferenc kapitány. Csaknem lépést mentek, nesztelenül. Nagyon kellett vigyázniok a sürü estében.----------- Egy hét múlva megálltak Eperjes váro s déli kapujától nem messze. Egy hétig erdők és hegyek között bujkálva közeledtek Eperjes felé s azalatt százszor is a hintóba hajolt be Keczer Gábor: — Nem vagy fáradt, kishugom? — Bírom az utat, kedves bátyám, — mosolygott rá vissza az almavirágszinü arcocska. Most, hogy Eperjes déli kapujától nem mesz- sze megállapodtak végül, Keczer Gábor leszállt a lováról, a kis Rauscher Edit kiszállt a hintájából. S akkor megálltak egymás előtt. — Várni fogsz reám, kishugom? — kérdezte a csatákat megjárt fiatalember. — Mindig várni fogom, kedves bátyám, — könnyezett föl a fiatal leány. Megölelték, megcsókolták egymást. A leány visszaült a hintóba s a lovak megindultak. És Keczer Gábor, Majos Ferenc, meg a nebá.ny-szál lovas addig-addig nézett a hintó után, mig csak be nem fordult Eperjes város déli kapuján. Akkor ők is megfordultak s elindultak sebes kocogással, hogy — valahol a Partiam szélén — fölkeressék a lengöszakállu Szepessy Pált. Ha ugyan életben volt még a lobogóindulatu öreg. VI. Szepessy Pál a Partium felé bujdosott már akkor. Alig néhány hívével. De mit kellett megérnie, amig eljutott odáig? A györkei tumultusból először a dargói hágónak irányította lova fejét s keleti irányban átvágtatván a hágón, Nagymihályuak száguldott tovább. Azalatt a középzempléni Lapályt elárasztották a feldühödött császári csapatok (legalább is olyan hixek ütötték meg a fülét Szepessy Pálnak) s ez okból óvatosnak kellett, maradnia hajmeresztő menekülése közben. És míg a, mag;:kavarta szélben o'daH-esapkodotf a. szakálla, sokszor megzaklatott elméjét újabb gondok kezdték emészteni.*. .Vezértársaira gondolt... Nem tudta, mi lehet kopaszhomlo- ku régi pajtásával, Szuhay Mátyással, akinek neve alaposan föl volt irva Spankaunál és Kobb Farkasnál, miután — mint a legingerültebb kálvinista — uton-utfélen hirdette, hogy nincs má.r egyéb vágya e rut földi-életben, mint jezsuitáknak miskáTolása... Petrőczy István vezérre és örök bajtársára, Ubrisira is gondolt Szepessy Pál s egy olyat sóhajtott, hogy szinte hörgött.. Úgy számította, hogyha nem haltak meg a csatában s ha nem fogta el őket a német, hogy négy részbe vágja szét szánandó testrészeiket, akkor a Hegyalja déli csücskén menekülhetnek valahol. A Tiszán túl pedig biztosan 'belevetik magukat az Alföld ingoványos útvesztőbe... És szívből sajnálta a két Duló-testvért Szepessy Pál: Györgyöt és Gergelyt, úgyszintén a dülledthomloku Tulok Györgyöt s a részeges Majos Ferencet nem kevésbé, akinek a nép vaditásában nagy hasznát tapasztalta minden alkalommal... De sajnálta éppúgy minden legényét. S hangtalanul meggyászolta mindazokat, akik katonamódra haltak meg mély sebeikben a csatatéren, úgyszintén az élőket, akik most szerteszórva loholtak mind-mind a Partium irányába, miközben a hátuk megett méregtől fújva csörtetett utánok a német. És ahogy mindezt végiggondolta volna magában Szepessy Pál, egy mélységeset sóhajtott: — Hej, német, német! Ekkor már a Laboré kiöntéseinek szegélyén dobogott alatta a lova, jórészt fáknak sűrűjében, mert ha megpillantották volna egyszer a császári zsoldosok, élve nyúzták volna le a bőrét. Efelől nem is volt semmi kétsége az öregnek. Észvesztve menekült a fölzendült protestáns urak és prédikátorok eszélyes vezére s huszadna-pra sikerült átvergődnie a Latorcán. Innét a Bodrogköz lápvilágának vette útját, mialatt vagy százfőnyi lovasa csobogott utána a csülökigérő októbervégi vizben. És nagyon kellett vigyáznia Szepessy Pálnak, hogy valahogy Ecsed várának ne vésse el az irányt, mert ott császári generális parancsnokolt, akinek az utágazókra kiállított strázsái napok óta lestek már Szepessy Pálra, hogy elfogván öt, legyűrjék maguk alá, nagy fennszóval kiáltozva: — Csakhogy megvagy, te kutya! November lett, amire maga mögött hagyta a Tisza vizét. Akkorára meggyarapodott a vezért kísérő csapat, mert innét is, onnét is egy- egy elkalandozott lovasfalka csatlakozott az oldalukba. Ezek a lovasok holtfáradtan bóbiskoltak a nyeregben, de azért, ahogy meglátták a vezért, a lelkesedéstől rekedten kezdtek kiabálni, süvegeiket magasra emelvén: — Vivát, Szepessy Pál! Szepessy Pál ilyen esetekben bizakodni kezdett újból s jobbjával magasra tartván éjszinü kucsmáját, visszakiáltott: — Garmadát rakunk meg a németek testeiből! Először Kalló irányába húztak el szélsebesen s lovaik patkótlan patáitól toronymagasan libegett a homok ... Vágtattak-vágtattak a haldokló őszben. Mert kietlen ősz lett ekkorára. A homoktól telefútt Nyírségen át igyekeztek hajszolt lovaikon. Egy-egy lehelletnyi halmon sovány nyirfáeska. búsongott s messziről " ............. f val ami csonkára-pörkölt tanya nézett vissza Teájuk ködszinben. Mert ködök gyülekeztek már a szemhatár peremén s úgy tetszett, mintha minden lépésnél egy lépést távolodtak volna tőlük ... Kerülték az olyan helyeket, ahol emberekkel találkozhattak volna, hogy legalább egyelőre ne sejclitse a. német, merre vették vándorútokat. És ez a taktika megint az ősz Szepessy Pál nagy esze mellett vallott. A németet ugyanis azért nem lett volna észszerű a hátukkal bűzni magok után, mert mögöttük Szepessy Pálnak legalább tizenötezer lovasa és gyaloglegénye csatangolt céltalanul, vagy 'bujkált dobogó szívvel, hogyha négykézláb is, de elérhesse egyszer a Partium szegélyét. Ott már, az erdélyi fejedelem alá eső részeken, biztonságban érezhették legalább a puszta életüket. Kálié alatt újabb irányba fordította lova fejét Szepessy Pál, hogy onnét hamarabb elérje Közép-Szolnokot. Ugyanakkor felsötétlettek jobbról az alföldi mocsarak és lápok, de oly messziről, hogy alig sejlettek föl csak az éghatár alatt. Ámde amint poroszkálni kezdtek volna feléjök, az a sötét vonal emelkedni kezdett s egyben terjeszkedett is jobbra és balra s délutánra kelve elborította már a szemhatár egész hosszát... Ugyanakkor egy galytalan erdőcske szélén visszarántotta lova kantárat Szepessy Pál s a vezér mögött megállt a csapat is. Az Őszi hidegbe burkolt erdő legszélén ugyanis két bojnyik-kiüeejü alak heverészett a hátán, tarkó alá dugott tenyerekkel. Rongy és Cafat volt a. két csavargó s csak keshedt. csal- májukról lőhetett gyanítani, hogy magyar rész- ' re állt bujdosók lehetnek. Szepessy Pál szigorúan szólt reájuk: — Kik vagytok? A két. bojnyik fölkecmergett- erre s az egyik közülök, akinek olyan volt a bőre, akár a kordován, igy szólt határtalan méíabúval: — Buga Jakab nemzeti harcos vónék ... Társa, akinek csüngő haja. szemöldöke és serkedő bajuezkája csepüszinü volt,, rámondta: — Én meg Zöld Demeter vonók ... — S honnan kerültök ide? — kiáltott rájuk a vezér. Buga Jakab adta meg a választ nagykurtán: —• A györkei zenebonából, jóurunk ... Szepessy Pá! fölkapta seprüszemöldökeit: nem hitt, a fülének. A lovasok is összenéztek s hitetlenkedve csóválhatták a fejüket. Most már Szepessy Pál is enybültebb hangon faggatta tovább a két rút kóborlót: — S hogy tudtatok ily messzire kerülni el annyi idő alatt? — Hát, jóurunk — ingatta a fejét Buga Ja- i kab —, kiléptünk némileg. x ,0 l^aszai^s tudni* hogy a derűs hangulat, a jé ICÖS&rzéS mindig ^ a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. SsériaSásban szenvedőknél, ' emésilé^ hiányoknál pedig **'?%*% BSCSePOvB*© l>6 P ©«?j © fc ba 25. / %c'
