Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-18 / 214. (3027.) szám

rPI^<L\I*A\\GÍ?ARKIRLA^

1932 szeptember 18, raaArnap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

Budapest táplálkozik

Hogy Őszinte, legyek, neon előre megfontolt szándékból, hanem kényszerűségből mentem él itt Budaipesten a Kézműipari ki- álllitásra- A kassai utazási irodában figyelmeztettek, hogy a vasúti igazolvány csak úgy érvényes, ha a kiállítás irodájának pecsétje is rajta van. Úgy terveztem, hogy rögtön bemegyek az irodába, ráüttetem a pecsétet a papirosra és megyek vissza a városiba a dolgom után. Egészen véletlenül történt!, hogy nem igy sikerült, hogy jó más- félóirát töltöttem el a kiállításiban. A baj valószínűleg ott kezdődött, hogy tossz ajtón mentem be és egyszerre az élelmiszerek osofportjálban találtam magam. Micsoda csoportban! Illatos hentesáruk fogták meg és irányították követelőén határozott vonaliba tétova figyelmemet, a meleg sonkák és kolbászok füstölt szaga közvetlenül az idegekre ment, mint a jó zene, de még erősebb hatással: a szám könnyedén összeszorult s kicsit szégyenkezve nyeltem, mert a nyál összefutott a számban- Az a gyanúim támadt, hogy éhes vagyok és hozzá is fogtam megfelelő kísérletekhez, hogy e gyanút tisztázzam. Mindössze egy sonká^kenyeret, egy pár győri virsliit, egy csomag étvágypere- oet, egy csésze kakaót és tiz deka kókuszdiós teasüteményt fogyasztottam eL Éppen megálltaim a törökimézes gyűjtemény előtt, mely szineivel és ravasz vegyületeiivel legintenzivebb érdeklődésemet keltette fel, mikor karonfogott egy ismerősöm és elhúzott onnan. A kisasszonynak, aki a tömör és édes csodákra vigyázott, megígértem, hogy rögtön visszajövök, — még most is sajnálom és őszintén bocsánatot kérek tőle, hogy nem mentem vissza. Az ismerőssel elfogyasztottunk néhány szendvicset és sört ittunk rá- Azzal vigasztaltam magaim, hogy nem fogok ebédelni; ez a reményem se teljesült. Mentségül szolgál, hogy vendégség, unszolás, folytonos kinálgatás játszottak közre, fontos, hogy ment a dologAzóta eltelt néhány nap és megdöbbenten figyelem magamat és a várost. Úgy járok az uccákon, mintha még mindig a kiállítás élelmiszerei között bolyonganék. Nem hiszem, hogy beállítóttságom az étellel szemben éppen Budapestre érkezésem óta változott volna meg, hogy pontosan ezen a napon értem el azt a korhatárt, amelyen az ember érdeklődése elfordul bizonyos komplikált és veszedelmeket Ígérő örömöktől és egy egészen határozott, pontosan és biztosan kielégi thető irányba terelődik, a gyomor örömeinek irányába. Nem, ez nem valószínű. Mit tagadjam, nem valószínű! Inkább az az érzésem, hogy a városnak a mai lelke ihletett meg.

Az egész város úszik és fürdik és csapong és bujáikod.ik az élelemben. Az uccán hever, bódékban, kis sátrakban, üzletek előtt, a legszebb gyümölcs: a legfinomabb, nagy- szemű csemegeszőlő, óriási császár körték, fajalmák, különös alakú és nagyságú magvaváló szilvák, a legváltozatosabb gyűjteményei a dinnyéknek, — de a legnagyobb tobzódás őszibarackban van- Valamennyi külön kis. csoduszüleimény, megelevenedett részlet valamely csendéletből. A Dunaparton és a vásárcsarnokokban óriási hegyek ugyanilyen gyümölcsökből, valamivel apróbb, polgári kiadásiban. És főzeté kp irámisok beláthatatlan távolságban. Azelőtt észre se vettem, most minduntalan nyitott hentesüzlet előtt megyek el, ahonnan megejtő szagok áradnak és a hatalmas, púpos kenyerek a péküzletekben és a csemegeüzletek, cukrászdák és cukorkaüzletek raffinált, csábitó kirakati csodái!

Még soha ennyi élelmiszert nem láttáim Budapesten. Azt mondják, hogy az élelmiszerüzletek mennek még a legjobban, de ez természetesnek is látszik: ilyen felhalmozott tömegek nem heverhetnek hiába, el- adatlanul huzamosabb ideig az elárusitó- helyeken- Hiiszen romlandó áruról van sző. És mindez hihetetlenül olcsó- Azelőtt csak leüllöldön lehetett találkozni a szép, nemesi lett .magyar gyümölccsel; most, hogy nem lehet, kivinni, itthon adják el potom áron.

A város egyébként nagyon csendes, az rjjccai forgalom meglepően elapadt, a kávé- házak még üresebbek, mint eddig voltak, sőt — ami Pesten nagy szó! — az a benyomásom, hogy öltözködésben is megtörtek egy kicsit az emberek. Azelőtt, pontosan lu-lomi. a ruházat volt az első. Az emberek o' -párolták szájuktól a falatot, de — akár férfiak akár nők — elegánsan, skatulyából

kiemelve jelentek meg. De most már az emberek belefáradtak a ruházkodás és a táplálkozás közötti nagy versenyfutásiba. Az öltözködés letört, a táplálkozás győzöttA kulturális szükségletek jórésze már korábban kikapcsolódott a pesti ember életéből. Könyv, színház, folyóirat, újság ma nem üzlet Pesten. Sémim iesetre sem magasabb minőségiben, esetleg miég tömegcikként, kiárusitási áron. A színházak nagy reményekkel, de leszállító tt helyárakkal és még leszállitottabb igényű darabokkal indulnak a szezóniba, — azt lehet mondani, a csatéiba! Mindenki tudja, hogy valamennyi nem élhet meg, hogy azok maradnak a porondon, amelyek a legszélesebb rétegeknek kellő és megemészthető áruval jönnek.

Ez igy van az egész kulturális vonalon. A pesti ember, aki erősen tartotta magát utolsó percig — mi't tagadjuk — nyomorában lecsúszott egy kicsit a kultúráról. Aimi még vau, az a tömeg kiáltása: „Panem et

circenses!" De most már inkább csak az első szón van a hangsúly.

Ezért vagyok úgy, ha járkálok a városban, mintha belém szállt volna a pesti ember lelke: átadom magaim a gyönyörködésnek és eszem- Üzletek előtt nem tudóik ellentállni és állandóan kis csomagokkal jelenek meg barátaim látogatására, kiipakko- lom a barackot és a szőlőt és ők vissza- kinálnak barackkal és szölőveL Az emberek otthon ülnek, kissé kopottas, de jómin őségü régi ruhájukban, már lemondtak mindenről, régi könyveiket olvassák és — esznek.

És mintha a pesti ember kissé megnyugodott volna az ételben, beletörődött volna az evésbe. Nem volt könnyű dolga, amiig idáig jutott, hiszen az emberi élet, az emberi törekvés főleg lelki alapokon nyugszik, még ha a legprimérebb szükségletekről is van szó. Nem ment könnyen és nem menit olcsón ez a leépítés. Tudjuk, hogy a sok elpusztult ember fokién t nem azért ment tönkre, mert nem volt mit ennie, hanem mert veleszületett és belenevelődött emberséges igényeiről nem tudott lemondani. Kettétört pályán torpant meg és ágaskodott saját élete ellen a fedifütött és beirányzott munkakedve és becsvágya, vagy mert szenvedni látta azt vagy azokat, akiknek mindent nyújtani volt az életöröme, vagy egyszerűen az okozta pusztulását, hogy lelki kényelméről nem tudott lemondani.

De a nagy tömeg már átvészelt ezen az igény válságon, visszavonta emberi állásait és elhelyezkedett a leghátulsó vonalban, a létfenntartás nem örömteljes, de legmegbízhatóbb vonalában.

Az egyetlen megnyugtató az, hogy ezt a vonalat lehet a legtovább tartani.

Sándor Imre.

Egy négyhengeres fedett karosz- szériáju pompás karban lévő

Tatra autó

jutányos áron eladód »Előnyös autóvétel4* jeligével kérünk ajánlatot a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalába, Praha II., Panská

ERZSEBET

Egy apolitikus elmélkedései

Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest)

A pesti Dunaparton, a piarista kolostor régi telkén, ahol nemrég még az az ócska nagy épület állott, amelyben évekig a népjóléti minisztérium volt elhelyezve, a Petőfi-szobor közvetlen közelében, már készen van egy kerek, oszlopokkal körülvett, alacsony kupolás épület. Formájával kisebb mauzóleumra emlékeztet. Rendeltetése szerint nem síremlék, hanem arra való architektúra, hogy elhelyezzék benne Erzsébet királyné szobrát, amely már készen áll Zala György mester műtermében.

Ez a szobormű a tradicionális magyar lojalitás lovagias elemeinek az emlékműve.

Magyar lojalitás. Nem olyan egyszerű fogalom. Ha hivatalos iratokból, újságcikkekből, általában nyilvánosságra került nyilatkozatokból akarjuk meghatározni, akkor azt kell hinnünk, hogy a magyar született lojális nép, amely uralkodóját tüzön-vizen át, föltétel nélkül, a legitim uralkodás tényéből folyólag hódolattal vette körül. Ha a történeti tényeket nézzük, akkor látnunk kell, hogy a 18. századot kivéve, amióta Habsburgok ültek a magyar trónon, minden évszázadban, néha többször is olyan konfliktusba keveredett uralkodójával, amelyet csak fegyverrel tudott mind a két fél megoldani. Ezekben a konfliktusokban a nemzet egy része az uralkodó mellett állt, a másik szembeszállt vele. Az egyik a legitimitás alapján és a Habsburg-államszervezethez tartozás hasznosságának gyakorlati alapján állott, a másik a nemzet függetlenségének és szabadság- jogainak ideáljait ápolta. A világnézet e kettőssége a magyar közélet történetének legélesebb jellemvonása, végigvonul a magyar történelmen a legújabb időkig s még ma is érezhető. Ennek következéseképp a magyar lojalitás is kétarcú. Egy rész a feltétlen lojalitás álláspontján állott, a másik a feltételes lojalitás elvét hangoztatta. Az előbbi az uralkodó és a nemzet közötti alkotmány-konfliktusokban az uralkodó pártján állott e úgy akarta megőrizni, ami a nemzet függetlenségéből megőrizhető. A másik az alkotmányos szabadság védelmére fektette a súlyt s lojalitása c6ak addig terjedt, amig az uralkodó az alkotmányt meg nem sértette. Az elsőhöz tartozott nagy általánosságban az arisztokrácia s a katolikus papság, a dunántúli közép- és kisnemesség zöme, a másiknak mag- vát és erőforrását a Tiszántúl kálvinista jellegű népe adta. A kettősséget a mi időnkben az 1867 és 1848 ellentéte szimbolizálta. Ez nem csupán politikai, hanem világnézeti ellentét is volt: a nemzet két különböző világképe mutatkozott meg benne. Kezdetei a reformáció idejére nyúlnak vissza, amikor a kor vezéreszmé- je, a vallás ügyében vált ketté a nemzet. Finomabb elemzés alighanem még messzebbre nyúló gyökereket is találna, egész a középkorig. A nemzet két részének temperamentumbeli különbözőségéből fakad a sajátságos kettőség. Későbbi időkben a. vallási eszmo elvesztetto fontosságát, de a kettősség mint politikai elv megmaradt.

Megmaradt Ferenc József uralkodása alatt is. A nyilvánosság olőft történt nyilatkozatok mindig áradoztak a lojalitástól, még 48-as órabérek ajkán is. Do o lojalitás százszázalékos őszinteségét némileg gyanússá tette, hogy olyan gyakran látták szükségesnek hangoztatni ts ez a hangoztatás gyakran túlzó volt. Mikor aztán olyan kérdések kerültek előtérbe, amelyek a

nemzet érzékenysége és az uralkodóház érdeke közötti súrlódásra- vezettek, ez a lojalitás megcsappant és hangsúlyt kaptak 1848 emlékei.

Ferenc József népszerűsége is eszerint fluktuált. Voltak pillanatok, amikor valóban népszerű volt a nemzet egésze előtt, de voltak su- iyps elhidegülések is, nem egyszer. Bizonyos föltételnélküli tiszteletet az uralkodónak mindig biztosított minden körülmények közötti emberi korrektsége és az a példátlan presztízse, amit a lényéből sugárzott ki. Az uralkodó lényéből azonban 'bizonyos hűvösség is sugárzott, amely —■ párosulva a nemzeti érzékenység folytonos résen-álláeával, amely minduntalan kész volt régi történelmi sebeket újra kifakasztani — az uralkodó és a nemzet közötti viszony temperaturáját többé-kevésbé hűvössé tette. A viszony olyasforma volt, mint a frigid férj és vérmes feleség közötti korrekt, de nem konfliktusoknélküli házasság. Ferenc Józsefet Magyarországon mindenki tisztelte, de csak kevesen szerették igazán. A nemzet é6 uralkodója közti viszonyban kelleténél több volt a konven- cionalizmus, hiányzott belőle az a családiasság, amely az angol trón és nép között mindig megvolt s rendíthetetlenné teszi a mindenkori angol király pozícióját.

Egé&z más a helyzet Erzsébet királynéval szemben. Erzsébet mindig korlátlanul és föltétlenül népszerű volt. A viszony közte és a nemzet között teljesen érzelmi Amit. A szeretet nemcsak a királynénak szólt, hanem a tündöklő szép asszonynak is, akinek lénye mindig foglalkoztatni tudta az emberek fantáziáját. Erzsébetnek volt néhány finom gesztusa-, amellyel ezt az eredetileg is adott érzést a lelkesedésig tudta fokozni. Sorsának mély asszonyi tragédiája az emberek élelmességét- foglalkoztatta s bevonta feketeruhás, nyugtalanul bolyongó alakját a poézis fényével. Népszerűsége politikailag jelentős támaszpontja volt férje helyzetének, de a férj és feleség közötti viszony dolgában a nemzet a feleség mellett állt. A katonás, pontos, fegyelmezett, de kevés melegségü király mellett az ideges, melanc-holikus és rap- szódikus királyné jelentette a romantikát.

Aki átélte azokat a napokat, amikor Erzsébet meggyilkoltatása volt a nagy világesemény, az tanúságot tehet arról, hogy a gyász ember- ről-emberre őszinte és közvetlen volt. S mikor szobrára gyűjteni kezdtek, az adakozás spontán nemzeti megmozdulás volt. A szobor sorsa azonban mintegy szimbolizálja a királyné sorsát.

Példátlan nagy összeg gyűlt össze a szoborra. Akkora összeg —- hirtelenében nem emlékszem, hány százezer korona volt —, hogy akadálya lett a szobornak. Ekkora pénzért valami rendkívülit vártak az emberek. A pénzt el kellett költeni, egy márványszoborra nem lehet ennyit elkölteni, hacsak nem akartak valami monstrumot csinálni. Kitalálták tehát, hogy egy drága architektúra keretébe kell illeszteni a szobrot. Másik baj volt, hogy a magyar szobrászat nem \rolt. eléggé fölkészülve a föladatra. Az ismételt pályázatok, amelyek évekre visszavetették a szobor elkéezü'ését, megannyi csalódást hoztak. Sok volt a- huza-vona a szobor elhelyezése dolgában is. Mikor végre Zala György megkapta a meghívást, már bizonyos lehangoltság volt a közvéleményben a szobor ügyo iránt. A művész munkája sokáig tartott-.

Aztán jött a háború. Utána a szoboralap vagyona elértéktelenedett. Nem maradt belőle más, mint az a ház a Várhegy oldalában, amelyet annakidején azért vettek, hogy benne helyezzék el a szobor-épités irodáit. Ennek a háznak az eladásából került ki az a pénz, amiből most a szobrot fölállítják. Természetesen szerény méretekben, amelyek meg sem közelítik eredeti elgondolásukat.

S a szobor viszontagságai ezzel sem érnek véget. Máris hallatszanak panaszhangok a már kész architektúra ellen. Bizonyos, hogy a leleplezésig és a leleplezés után is sok éles kritika fog fölkangzani. Ez igy volt majd minden nyilvános szobor fölállitásakor is. Még élénk emlékezetünkben lehet a Kossuth-szobor miatti lárma. Igaz az, hogy a modern szobrászat számára megoldatlan probléma a reprezentativ köztéri szobor, de igaz az is, hogy a szobormű bírálásához értenek a legkevesebben.

A királyné márványalakja pedig ott fog állni a Dunaparton, mint emlékeztető egy uralkodóházra, amely jelenleg nem uralkodik és olyan országra, amely nem az többé, ami volt. Képmása bizonyára csillaggal jelölve belekerül a Baedekkerbe, s tanakodva fognak előtte megállni a bámés-z idegenek. A bennszülött megszokja, hogy ott van, közömbösen megy el mellette, még jó, -ha néha vet rá egy pillantást. Ez a sorsa minden emlékszobornak.

FilmgroÉeszkek á ruszin- szkói mozi dzsungelból

Beregszász, szeptember 16. (Saját tudósítónktól.) Kőrösmezőn, ebben az élénk forgalmú, lengyel határmenti, nagyot fejlődött „bucul-városiban" a mozi a helybeilii Szoikol- egylet tulajdonában van. Az előadások látogatottságának biztosítása végett a mozi vezetősége megkereséssel fordult a római katolikus plébánoshoz, arra kérve öt, hogy a bemutatóra kerülő filnieketu’^ni templomi szószékről hirdesse ki s azok megtekintését a hivőknek ajánlja. V A lelkész természetesen nem volt hajlandó a mozinak reklámot csinálni a templomban s ezért őt

az ,,A-Zet“ cinuü prágai cseh nemzeti szocialista lap élesen aposztrofálta, a/t állítva róla, hogy a híveinek megtiltja a Szokol- mozi látogatását és bojkottot szervez a cseh vállalat ellen.

Vagyis bizonyos körök a székelisták mozijának érdekében még a templomot is proíani- zálni szeretnék! . . .

*

Beregszászon a Kultura-mozi a múlt héten, a „Vasárnap délután" cimiü hangos filmet adta elő- A film a berlini UFA készítmény'© és vannak magyar vonatkozásai, partitúrájának magyar dalai- Többek között, előfordul benne az ominózus ,,32-es baka vagyok én“ nóta is.

A film keresztülment a prágai filmcenzu- rán s ott semmi kifogásolni valót nem találtak a darabon és dadáin.

Futott a film végig az egész köztársaságon egészein Beregszászig, anélkül, hogy a „közbékét" bárhol is veszélyeztette volna. Beregszászon azonban máskép történt! . . . Pattogó ütemeinek a „srácok" nem tudtak ellenállni s együtt énekelték azt a film szereplőivel. A rendőrség azonban nem szívesen látta a közönség közreműködését s ezért

kihagyatta a népszerű slágert- ★

Két, jelent őségében lényegtelen eset, amely azonban mégis jellemző Rusainszkó- ra! . . .

— Fényes fejedelmi esküvőre készülnek Kóburg- baii. Kóburgiból jelentik- Si'bil-la kóburg-góthai hercegnő és a svéd trónörökös fiának küszöbön álló esküvője a legfényesebb pompával megy végbe. Az esküvőn Európa valamennyi uralkodó családja képviselteti magát.. A svéd király személyesen jelenik meg. Az angol királyi házat- a walesi herceg képviseli. Megjelenik Cyril' orosz nagyherceg is, aki tudvalévőén néhány évvel ezelőtt „minden oroszok cárjává" nyi'váni tóttá magát. A bolgár királyi ház képviseletében Ferdinánd volt, bolgár király jön el. ügy számítják hogy összesen körülbelül ötven bel- és külföldi uralkodóiherceg lesz jteen az esküvőn. A birodalmi hadsereg diszszázadot vezényel ki s felvonulnak a Stahlhelm és a nemzeti szocialista roihamcsapatok osztagai is. A svéd királyt, mór a kóburgi pályaudvaron a birodalmi hadsereg diezszázada fogadja s a király autóját lovas diszörség kiséri be a városba.