Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-16 / 212. (3025.) szám

s 1932 szeptember IC, pántefc. JSzmHÁz-Kor^vKoLTnRA. (*) „A mosoly országa4. Parisban. Parisból jelen- tóik: „A mosoly országa" ciimü Lehár-operett októ­ber 14-én kerül bemutatásra Le pays dn sourire címmel a párisi Theatre de la Gaifcé-Lyriqme-ben. Amdré Mauprey és Jean Mariétti dolgozták át fran­ciára a szövegkönyvet. A (főpróbán és a bemutató előadáson jelen lesz a világhírű komponista is. (*) Olga Csehova aj szerepe. Olga Csethova két év óta csak színpadon játszik. Uj szerepe egy víg­játékban lesz, amelyet WiHhelan Stark irt 8 amely nek „Amnemarie és a revolver" a címe. A vígjáték először Berliniben kerül színre. Azután túrára in­dul vele Ceehova s a turné során eljátssza a dara­bot Középeurópa metropolisaiban íb. (* *) Varázs-ige. Budapestről írják: Ez a címe Hatvány Lili uj darabjának. Három fel vonásos mo­dern mesejáték, amelynek főhőse egy elvarázsolt heroegkisasszony. A darab egyidöben kerül színre Budapesten és Newyork'ban. (*) Emil Ludwig és Herriot francia miniszter­elnök Beethoven-filme. Emil Ludwig fihnszcená- riumot ir, amelynek címe: „Beethoven é6 a kilen­cedik szimfónia". A hangosfilm főszerepét Fritz Kortner fogja játszani. Érdekes, hogy Ludwig ve- télytársa Beethoven életének feldolgozásában nem kisebb ember, mint Edouard Herriot francia mi­niszterelnök, akiié kétségkívül az elsőbbség joga. Herriot már évekkel ezelőtt könyvet irt Beethoven­ről és filmgyárral is tárgyalt müve megfilmesítésén. (*) A bécsi Burgszinház legközelebbi újdonságai. Becsből írják: A Burgszinház szeptember 17-én mu­tatja be Max Mell osztrák drámaíró müvét, „Dos Schutzengelspier‘4. A darabot Herteridh, a színház Egy négyhengeres fedett karosz- szériáju pompás karban lévő Tatra autó jutányos áron £ ladÓ. „Elő­nyös autóvétel** jeligével kérünk ajánlatot a Prágai Magyar Hirlap kiadóhivatalába, Praha II., Panská mu;;t..wrqwji3.'Mtt.TMaai.a«aaBa«ga—bmb— volt igazgatóba rendezi. Az Akademiethea tér leg­közelebbi újdonsága Heinriéh Mono Professzor Un- rat cimü regényéből készült színdarab. Ugyanebből a regényből készüli a Kék angyal című film is- Ugyancsak az Akademietheater adja Molnár Ferenc Hairtnóniáiját, amely Budapesten a MagyaT Szdniház második bemutatója lesz. A szerzőnek az volt a kí­vánsága, hogy Ríchard Romanowsky játssza a fénfi- i főszerepet. Romanowskynak a szerződése azonban ezt nem engedi meg és így Röbbeling, a Burgszin- ház igazgatója Kurt Goetz-el, a híres német komi­kussal tárgyal, aki a tavasszal Bécsiben fog vendég­szerepelni. A női főszerepeket Albadh-Retty és Alma Seidler játszák. A KASSAI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA: Péntek: Pusztai szél. Olcsó helyáras, népszerű elő­adás Székelyhidy Adrienné felléptével. Szombat délután: Tűzmadár. Zilahy Lajos nagy­sikerű színmüve. Szombat este: A fehér ló. Operett-bemutató, Viola Margit vendégfelléptéveL Vasárnap délután: A fehér ló. Viola Margit vendég- felléptéveL Vasárnap este: A fehér ló. Viola M. vendégfellépte. Hétfő: A fehér ló. Viola Margit vendégfelléptével. Kedd: A fehér ló. Viola Margit vendég fellép té vei. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA PÁRKÁNYBAN: Péntek: Érik a buzakalász. Szombat: Vőlegényem a gazember. Vasárnap: Amikor a kislányból nagylány les*. Hétfő: Vőlegényem a gazember. AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ MŰSORA: Csütörtöktől vasárnapiig Ligeti Béla világfilmje: DRACULA, A VÉRSZOPÓ VÁMPÍR. Egy frak- kos vámpír izgalmas kalandjai. Főszereplője: Lugosi Béla. (Magyar dialógok). Hétfő—kedd—szerda: AZ ERÉNYCSŐSZÖK. Káp­rázatos kiállítású német zenés slágervigjáték. Főszereplői: Ralph Artbur Roberts, Félix Bres- sart, Anny Ahlers. Csütörtök: MONTÉ CARLO BOMBÁZÁSA. Az Ufa egyik legszebb világfilmjének másodbemutatő-1 ja. Főszereplői: Anna Öten és Hang Albens. Élőkészületben: Strauss Oszkár bűbájos operettje: a Varázskeringő. Előadások naponta 145, VkI és órakor. Szombat—vasárnap délután 113 órakor népelőadás: AZ ÁLARCOS DÉMON. Szenzációs hangos de- tefctivtörténet. Vasárnap d. e. 11 órakor: hangos gyermekelőadás. . kJ§» PORT­fin ............................................................ " 'Jf A gömöri egyesületek békés utón akarták megoldani a középker kérdését Egy direktórium vegye át a kerület ideiglenes vezetését — Herczog György kerületi elnök sikeres közbelépésével rendet lehet teremteni a középkerületben Rimaszombat, szeptember 15. Az úgyneve­zett „Gömöri kerület" tegnap este tartotta meg az ijpartársulat dísztermében Tavassy Lajos elnöklete mellett rendkívüli ülését. A gyűlés iránt nagy volt az érdeklődés az egész városban és a vidéken is, mert arról kellett dönteni, hogy a kilépett egyesületek továbbra is ragaszkodnak-e külön kerületükhöz, vagy ■pedig, ha sikerül a gömöri egyesületek sérel­mét orvosolni, visszalépnek-e az MLSz köte­lékébe. A gyűlésen megjelent Herczog György, a középkerület elnöke is, aki időt és fárad­ságot nem kímélve a meghívásnak eleget tett és minden lehetőt elkövet, hogy a bé­két h elyre állítsa. Miután az elnök az ülést megnyitotta, ismer­tette már közismert helyzetet, az egyesüle­tek sérelmeit, az MLSz kötelékéből való ki­lépésüket. Utána Herczog György szólalt fel, aki elismerte a gömöri egyesületek jogos köve­teléseit és sérelmeit és a szövetség hibáját abban látta, hogy a julius 3-án tartott ke­rületi közgyűlés határozatát, amely szerint 10:5 szavazatarányban a kerület székhe­lyét Fülekről Rimaszombatba helyezték át, nem fogadta el. Azonban nem tartja ko­moly dolognak, hogy az egyesületek olyan lépésre határozták el magukat, mely a ma­gyar sportegységet veszélyezteti. Az egyetlen kivezető utat abban találja, ha a kerület székhelyét Losoncra teszik át. Lo­sonc ugyan sohasem kívánta ezt, a béke ér­dekében azonban hajlandó ezt most elfogadni. Siebert Gyula reflektált Herczog kerületi elnök szavaira és számtalan esetet sorol fel, melyekből kitűnik, hogy sem Fülek, sem pe­dig Losonc nem garancia a békés és sportsze­rű továbbmüködésre. Az egyetlen kivezető ut csak az lehet, ha az MLSz elismeri a júliusi közgyűlés hatá­rozatát és a kerület székhelyét Rimaszom­batba helyezi át. i Jelűnek László egyleten kívüli önálló vé­leménye az volt, hogy amilyen komolytalan volt a gömöri egyesületek eljárása, épen olyan komolytalan a szövetség döntése is és a meg­történt kettészakadásért egyedül a szövetsé­get hibáztatja. Kerületi székhelynek Losoncot ajánlja, mert szerinte Rimaszombat most már vörös posztóként hatna Fülek és a szövetség szemében Is, tehát ez sem lehet garancia ar­ra, hogy a békét véglegesen helyreállítsák. Remenyik István, a RPOS intézője beje­lenti, hogy a gömöri kerület csak ideiglenes és az ö egyesülete nem akar az MLSz köte­lékéből kilépni. Nemec Miklós, a Képes Sport munkatársa felszólalásában kifejti a mostani állapot lehe­tetlen voltát és arra szólította fel a gömöri egyesületeket, hogy ők tegyék meg a kezdemé­nyező lépést. Szerinte a legokosabb lenne, ha egy három tagból álló direktóriumot bíz­nának meg az ügyek ideiglenes vezetésével, Losonc székhellyel. Nagy visszatetszést szült Rriill Gyula dr. azon kijelentése, hogy amennyiben az egye­sületek visszalépnek az MLSz-be, úgy garan­tálja, hogy nem lesznek megbüntetve. Reiniíz Miklós tornaijai megbízott visszautasította Brüll Gyula dr. ezen ajánlatát, mert az egy­letek semmi olyat nem követtek el, amiért megbüntetnék őket. Szerinte a legmegfele­lőbb volna egy direktórium fölállítása oly- , képpen, hogy minden vezető egylet egy-egy Nyárutói anziksz a Garam völgyéből ZseHz, a magyar járási székhely —* Egy hirtelen fejlődött kisváros élete — Az ágói virágoskert — Kóstoló a válsá­gos esztendő korából és egyék apróságok Garamvölgye, szeptember közepe. Az autó merész Ívben kanyarodik a de- méndi zeg-zugos utón, hogy dombtetőkön és akácosokon át levigyen a Garam völgyébe. Talán az utolsó nyári napok egyike derül az utasokra, akik a fáradt mindennapok porá­tól igyekeznek megszabadulni. A megkopasz- tott föld tarlók ön nyékét sir, csak a hullámzó kukorica sárgálik az oldalakon. Néhol fogoly­csapat rebben fel hangos lármával, vadász- ember gyilkos fegyverére ijedve. Mi azonban nem vagyunk vadászok. Három magyar ember az Ipoly völgyéből látogatóba indult a Garam völgyébe. A szűk völgyben kanyargó, szegényes falucskákkal szegélye­zett Ipoly után szinte üdítő látvány a sokkal szélesebb Garamvölgy, ahol a falvak, mint nótáskedvü legények integetnek az utasem­ber elé. Rendes, tiszta falvak, csillog a to­rony tetején, néhol elvétve kereszt, de az Isten egyformán szelid arca vetül alá min­denfajta torony magasságából. Külsőleg nyo­ma sincs az idők szomorúságának, a mezit- lábos gyerekek hol dicsértessékeznek, hol egy hangos „aggyon Isten jónapot“-tal kö­szöntik az idegeneket. Füzesgyarmaton, Fogy verneken és Pesze- ken át érünk Zselizre, a legújabb járás rohamosan fejlődött székhe­lyére. A Garam partján legalább száz fiatalem­ber, asszony és leány strandol. Néha megdü­börög fejük felett a vashid, morgó haraggal inti nyugalomra az örökké jókedvű fiatalo­kat, de amint elhallgatva, megbékülve a ma­ga gyerekkorára gondol, mintha megszelídült öreg .anyóka lenne, akinek „csak az a jó Is­ten tudja, mi jutott az eszébe..." A főuoca félig falu, félig város. Emeletes házak váltakoznak a régi parasztházakkal, az egyikben bank, a másikban bolt, az ut köze­pén por s az utak mentén villanypóznák. Zcseliz kulturális gócpontja az Úri kaszinó. Itt Schöpflin Róbert ny. főintéző a házigazda, a kaszinó elnöke és Zeeliz közkedvelt Robi bá­csija. Itt szokott egybegyülni a környék ma­gyar intelligenciája, hogy barátságos fehér asz­tal mellett tárgyalja meg a gazdasági és kul­turális eseményeket. Ott üldögél Bojsza József is, a Barsmegyei Népbank zselizi igazgatója, aiki, ha tehetné, saját zsebéből osztogatná a kölcsönöket a napbarnított arcú, ma megszo­rult garamvölgyi magyar gazdáknak. Régi lé­vai emlékeket mesél, abból az időből, amikor még állott az öreg Oroszlán s az olasz kőmű­vesek nem deformálták a mai Városi Szállodát. Persze, mindig hozzáteszi: — Maga még kisgyerek volt akkor, öcsérn- uram... S a kisgyerekből lett „öcsémuram" emlé­keiben megjelenik a régi Léva és a mindig falu Zseliz, s mig a szó ott repül visszhangokra várva a tiszta, kerti levegőben, mintha ünnepi muzsika csengését hozná magával a Garam felől fujdogáló szellő. A járási hivatal palotája tele van államci- meres feliratokkal. Sok kis hivatal megfér itt a nagyobbacska épületben, ahol még az igaz­ságszolgáltatásnak is jutott egy félszárnynyi hely. Nem hiányzik a Bat‘a-fiók, még a Slo- venka is meghúzódott egy kis házacskában, hogy a Selmecbányán gyártott olcsó terméke­ket itt is elhelyezze. A borbélyüzletek reggel hattól késő estiig nyitva vaunak, s benzinkút várja a netán itt megszomjazó, keresztülrohanó autókat is. Mindennek dacára estefelé a tehe­nek derűs nyugalommal kavarják föl a főucca porát és pásztorember karikás ostorának csat­togása nyomja el a pesti rádió énekét Deus ex machina, még kávéháza is van Zseliznek. Egyetlen biliárdasztal vártálja a játékos kedvű ifjakat, pénztár is van és a legújabb divat szerint öltözött pénztáros- kisasszony őrködik a néhány vendég testi nyugalma felett. A másik szálloda a M'észá- ros-saálloda és vendéglő. Apró, egyforma szobáik várnak az idevetődött vendégekre- Villanyvilágitás, tükör, kényelmes ágyait, pirosíhuzalos paplan, mintha csak otthon lenne az ember. Hátul a szép kertheilyiség- bem, öreg fák alatt egy darab szigeten érzi magát az ember. Látszatra gazdag faluban vagyunk, de Mészáros adminisztrátor ur leszállít az álomvilág Pegazusáról. —- Dehogy vagyunk mi gazdagok, kérem — mondja szelid szóval és fiatal, férfiasán szép arcán valamivel keményebbé válnak a vonások. — Nem tudom, hogy vessük ki a bitiközségi adót, olyan szegény a falu. Aki­nek öt koronát kell fizetnie, az eljön és le- könyörög belőle négyét, Tele vagyunk te­herrel- A nyári iskola építése is az egyház folyó terhe. Alig győzőim megnyugtatni, megbékéltetttii a végrehajtókat Persze, egy évvel ezelőtt még rosszabbul álltunk... S mint másoktól halljuk, egyetlen óv alatt szinte osodákat végzett ez az erősakaratu, jószándéku, hu szó n nyolcéves papi ember. Aztán a Csallóközről beszél, régebbi ottho­náról és most már gyerekessé szelídülnek arcán a vonások­... Késő este a Mészáros-szálló házikis­asszonyával beszélgetünk. Amikor megtud­ja a nevemet, mosolyog és azt mondja ne­kem: — Tudja, hogy honnan ismerem magát? Ne is törje a fejét, majd megmondom. Em­lékszik még arra a riportra, amit a Prágai Magyar Hírlapba irt a losonci színházi es­téről? Még ma is emlékszem rá. De még a Lévai őrállóból ismertem a nevét. Most- már akaratlan is sűrűbben rohannak meg az emlékek. Lévai őrálló, tizenötesztendős gyerekkorom legbüszkébb emléke ... A P. M. H. riportja 1925 telén. „így is lehet áldozni." Faragó Ödön iparkodó munkássága és egy fia­tal emberpár szinházjárása a hófuvásos éjsza­kában. De itt csillagok mosolyognak a fejünk fölött és a hóváró november olyan messzire van tő­lünk, mint a régi jó idők életörömei. Lakatos prímás muzsikája (csak ő muzsikál, mert a cim­balmosa nagyokat iszik és lustálkodik közben) belelopja magát az ember szivébe és színes álomba ringatja, mint a kisgyereket... ... Reggel tovább megyünk, hogy megnéz­zük a drágán épített nyíri iskolát. Szinte örül az ember lelke, amikor ezt a ren­des, szép iskolaépületet látja. Drágának drága volt, de a falusi gyerekek legalább a külső után is magasabbra értékelik benne a kultúrát. A fiatal tanító, Újlaki László mindent megmu­togat és betessékel a kedves lakásba. Mosoij'-- góarcu, barna asszony fogad két szőke gyerek­kel, és itt is otthon vagyunk, mert jó emberek között vagyunk. A szomszédos Agó református iskolája, mint egy paradicsom áll a virágoskert. közepén. Régi kúriák melegére em­lékeztet és Akucs néni, Akucs Árpád lévita- tanitó édesanyja szerető keze őriz itt egy ked­ves fiatalasszonnyal minden bokrot. Uj méhész- nő is van a házban, a Nagyasszony munkatár­sa, aki boldogan fogad és örül, hogy az ő ked­ves lapjáról beszélgethet velünk. Három apró gyerek, a családi kör festeni való, nyugodt, öröme, egy boldog fészek harmóniája és egy- másbaboruíó fák között vezető ut az Ur háza felé. Bakeay Sándor Szederindái, vagy Gyalogé ösvénye vetül érző lelkünk vásznára és szinte félve törjük meg a szót is ebben a környezet­ben. j—• Aztán némisofcáira megint eljöjjenek ám, — búcsúzik tőlünk a néni és az egész ikds csa­lád együtt kísér ki, mint régien nem látott, de bármikor visszavárt, kedves vendéget... Farnad nem tartozik a Garam völgyéhez, de ide is ellátogatunk. A véletlen Krekó igazgató-tami- tó szőlőjébe vezet, ahol csakhamar megje­lenik régi barátunk, Bednariík plébános és észre sem vesszük, a panochia tepsijéből sült fogoly, az igazgató ur pincéjéből a krízisben termett, torkot sirató otelló-bor kerül elő. A plébános ur szegénységében is derűs, vidám epizódokat mesél és egész természetesen mondja: — .Itt kérem az emberek azt gondolják, hogy én vagyok a leggazdagabb ember és anyagiakban sokat vámnak tőlem. De én adok szívesen, amíg van miből, úgysem kell mór uj ruiha, öregszik az ember . . . Bednamiik plébános ur aranyszive kiül az arcára, de tréfa mögé rejti az ő jóiságos em­berszivét az igazi jó-emberek szégyenkezésé­vel. Surányi Gyula nagyölvedi igazgató is velünk ül. Hosszú évek álmait megvalósítva, most vásárolt egy klis autót és lopva főidői­kéi, hogy a mii autónkat telőtől-talpig meg­vizsgálja. Egyébként elsőrendű tanító és na­gyon kellemes ember . . . A nagy sáli ói honvédemléik előtt ér a kezdődő éjszaka. A nagy faluiban villany­oszlopok és száz lépésenkint villanylámpák. A kiskapuk előtt beszélgető, szerelmes fiatalok né­zik a csillagokat. Lehet, hogy nem is a csillagokat nézik, mert egymás szemében sokkal több fé­nyességet látnak. Majd egy évszázad emléke ki­sért az éjszakában, a nagysallói csata alvó hő­sei fehérítik a fekete éjszakát. Régi mailt álmodik itt a szerelmesek jelenje fölött. És a minden fia­talok elfojtott kacagása, uigy hull bele az ember szivébe, mintha mi sem történne más a nagyvi­lágban. Nagysáró után a Garam partján várjuk a kom­pot. Bizony már „pihen a komp, kikötötték, ben­ne hallgat a sötétség..." De azért előkerül a ré­vész és jelt ad az indulásra. Az autó reflektorai belevilágitanak az alvó Garamba és a fénysugár tánca összevegyül a folyóban fürdő csillagok rez­gő táncával. Úgy járják a táncot, mintha csupa öröm lenne számukra az élet. Pedig az élők itt is csak olyan dermedtem hallgatnak a pihenésre szánt éjszakában, mint az Ipoly partján, vagy a Duna partján, szerteszéjjel az egész, szomorú vi­lágon. De emberek vagyunk, sokat tűrök és min­dig bizakodók és egyforma szeretettel barátko­zunk mindnyájan a mosolygó csillagokkal.- v ^ ^ ^ v Farkas István,

Next

/
Oldalképek
Tartalom