Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)
1932-09-15 / 211. (3024.) szám
2 <piut<M-vWxo^^HigiiaR 1932 szeptember 15, csütörtök. , Csúfos kudarccal mull ki Érsekújváron egy földosztási receptre alapított kortesvállalkozás Földosztás! tervekkel akart ui pártot alapítani Hirsch Géza, a pártgriindolás érsek újvári rekordere, de a parcellázás lebonyolításához egyetlen híve sem jelentkezett nyilatkozik, de ugyanúgy elveti annaJk a névtelen pártnak a diktatúráját is, amely most hatalmon van. A porosz helyzet Berlin, szeptember 14- Politikai körökben attól tártainak, hogy Poroszországból most újabb előtörés követkeaik be Papén kormánya ellen. A porosz tartománygyülés a közeljövőben miniszterelnököt akar választani s ha, ez sikerül, akkor természetesen újabb veszedelme® konfliktus tör ki az uj minisaderelnöik é® a poirosz birodalmi biztos között. Egyelőre azonban kérdéses, vájjon a nemzeti szocialistáik és a centrum meg tudnak-e egyezni az uj miniszterelnök megválasztásában. A választások előtt a pártok nem szívesen. kötnek kompromisszumokat s igy nem valószínű, hogy a centrum c® a nemzeti szocialisták most különösképpen közeledni merészkednének egymáshozStresában mindenki optimista Körkérdések a delegációk vezetőihez Stresa, szeptember 14. A Pesti Napló Stre- isába MküMött tudósítója kérdést intézett a Stresában jelenlévő delegációk vezetőihez a konferencia várható eredményéről és külőnö- seo annak Magyarországot érintő kérdéseiről. 'A válaszok közül különösen figyelemreméltó Bormetnaik, a konferencia elnökének nyilatkozata, aki kijelentette, hogy a konferencia elsősorban Magyarországon akar segíteni, mert úgy látszik, hogy Magyarország helyzete kívánja ezt meg a legjobban. Stresában mindent meg fogunk tenni, — mondotta Bonnet, — hegy méltányos áron piacot, szerezzünk a magyarországi búzának. Michaelis olasz szenátor a feltett kérdésre azt, válaszolta,, hogy Olaszország legelső gazdasági szerződését- Magyarországgal óhatja megkötni. Madgearu román delegátus kijelentette, hogy Románia minden hátsó gondolat nélkül a legteljesebb szolidaritást tanúsítja a többi agrár- országokkal, igy különösen Magyarországgal és Jugoszláviával szemben. Mindhárom államnak e tekintetben azonosak az érdekei. Úgy gondolja, hogy a közös alap létesítésének intézményével most már megtalálták a lehetőségét annak, hogy ez államok gabonafölöslegeiket az európai piacon el tudják helyezni. Érsekújvár, szeptember 14. (Sajóit tudósilónktól.) Még hónapokkal ezelőtt akció indult meg Érsekuj váróit azzial a céllal, hogy a parcellázásra váró Érsekiujvár-körny éki pri- nnási birtokból megfelelő részeken modem kertészetet, idővel esetleg kertvárost létesítsen. Az akció élén Holofa János dr. nem- zetgyüilési képviselő, Érsekújvár városbirá- ja állott, aki már évekkel ezelőtt felismerte Érsekújvár szempontjából a gyümölcstermelés nagy jelentőségét s régi kedves munka- programja aiz, hogy Érsekújvárt Szlovenszkó Kecskemétjévé fejlessze, mivel földrajzi és éghajlati viszonyai különösképpen predesztinálják Érsekújvárt korai gyümölcsök termesztésére. A nagyszabású terv iránt igen komoly érdeklődés nyilvánult meg jómódú gazdák és városi emberek részéről is s már csaknem biztosítottnak látszott mintegy 180 hold terület megvétele. Ezzel egyidejűleg Holota dr. azzal a tervvel is foglalkozott, hogy az anyaiai erdőt Érsekújvár városa résziére megvásárolja, föltéve, hogy a város kedvező feltételek mellett juthatna birtokába. A jólhaladó tárgyalásokban azonban egyszerre csak nehézségek merültek föl. Csakhamar kiderült, hogy a nehézségeket-az okozta, hogy a primási birtokok parcellázásába egyszerre belekapcsolódott Hirsch Géza vol’it érsekujvári városbiró, aki progamszorüen minden községi választás előtt 8—Í0 hónappal valamilyen formában úgy kapcsolódik be a közéletbe, hogy pártot alapit összeköttetései segítségével s a legtöbb ilyen pártalapitását valaimilyen tetszetős „altruista44 programmal köti össze. Vollt ő már csehszlovák nemzeti demokrata párti kortes, alapított ő már városi független pártolt, elbocsátott vasutasok pártját s legújabban egy független városi aktivista gazdapárt alakításával foglalkozott. Miután azonban tisztában volt azzal, hogy egy úgynevezett gazdapárfhoz föld is kell, sőt földosztás (az agrárpárt receptje szerint), elhatározta tehát, hogy a primási uradalom parcellázását is ennek a pártgründolásnak a szolgálatába állítja. Meindult az erőteljes agitáció, szövetkezetek alakítását jelentették be, olcsó földeket ígértek, úgyhogy ezeknek a biztató jelenségeknek hatása alatt a primási uradalmak központi igazgatósága hirdetményit tett közzé, amelyben Hirsch Gézát bízta meg a parcellázás technikai végrehajtásával, nála kellett az érdeklődőknek jelentkezniök, felmérették a földeket, megáillaptitolták a parcellákat, közölték az árakat s közhírré tették, hogy az egyes parcellák október 1-én már át is vehetők. Amikor a Holota-csoport látta, hogy a parcellázásból politikai célokat szolgáló agitáció lett, annál is inkább teljesen visszahúzódtak az ügylettől, mert a kijelölt parcellák gyümöleskertészet céljaira nem is megfelelőek, a várostól messze fekszenek, csaknem a 10 kilométerre fekvő Bajos község mellett, ilyenformán az egész parcellázásra szánt terület Hirsch Géza rendelkezésére állott, akit azonban nyilván meglephetett, hogy dacára a nagy agitációnak, amikorra a mozgalom realiitzáLásár került-volna a sor, akkorra Birseiméi egyetlen ember sem fizette be az azonnal esedékes 10 százalékot s azok közül, akik Rych'lik mérnöknél jelentették be igényüket, azok közül is kevés leheteti -a „párttag44, mert ■t mindössze egyetlen fölcLmive® volt, a szlovák néppárt érsekujvári vezetője, azonkívül egy iparos, egy ügyvéd s egy városi tisztviselő. Amikor a jelentkezési határidő letelt, a prb mási uradalom központi felügyeletének fő- j titkára megjelent É'rsefcujvárott, hogy közvetlenül tárgyaljon a jelentkezőkkel. Hirsch Géza terjedelmes meghívókat helyezett el a helyi lapokban s közölte, hogy a szövetkezeti vendéglőiben lehet tárgyalni a oentrálma -apróvá megbízottjává!. Ali'g néhány ember verődött össze a szövetkezeti vendéglőben, ahol érthetően kimos feltűnést kellett, hogy a fiaskó miatt eükedvetlenedése következtében Hirsch Géza sem jelent meg s amikor a primási uradalom képviselője nyilatkozattételre szólította fel a kevés megjelent érdeklődőt, mindenki húzódozott s bekövetkezett, amire a jól-informáltak már jó- előre számítottak: a szövetkezeti akció a legteljesebb kudarccal végződött. A primási uradalom igazgatóságát persze a legkinosabban érintett© ez a kudarc s a reá gyakorolt hatás elképzelhető abból a nyilatkozatból, amelyet az érsekujvári hely napokban tétetett közzé, hogy a meghatalmazást megvonják Hirsch Gézától s a jövőben kizárólag Rychlik Károly érsekujvári mérnöknél lehet jelentkezni. Természetesen a közeledő érsekujvári községi választásokra alapit ott érsekujvári „aktivista párt44 kevésszámú tagjai körében is nagy feltűnést keltett ez a kincs kudarc s annál inkább számolnak a „párt“-nak már a megszületés© előtt való bomlásával, mert rájöttek arra, hogy azok az „olcsó44 fölMek, amelyeket Hirschék kínáltak, tulajdonképpen nagyon drágák lettek volna, ha az érdekeltek hamarosan nem ismerték volna fel, hogy itt nem is annyira földosztásról, mint egy nem is nagyon ügyesen leplezett politikai üzletről vélt szó. — A köztársasági elnök fia a román király vendége. Bukarestből jelentik: Jan Masaryk, londoni csehszlovák követ, a csehszlovák köz- társasági elnök fia, a napokban Bukarestbe jön, ahol mint a király vendége részt fog venni az udvari vadászatokon. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVIl.-ik század végéből (4)- Sok-sok részvéttel hajolt, a menyasszonyához: — Nem vagy fáradt, kishugom? — Köszönöm, kedves bátyám — mosolygott reá zavartan a leány —, birom az utat. Tartok tőle csupán, milyen lesz majd a fogadtatás Eperjesen? Keczer Gábor nem felelt. Mert a mátkája odavetett megjegyzésén újból kavarogni kezdtek a gondolatai. Akkor már vad erdőségben mélyedt el a bizonytalan ut s a szekér csak lépést nyikorgóit a rossz utón. Égigoromló koronáju nyárfák figyeltek az enyhe csöndben, tölgyfák terebélyesedtek néhol s ezek között a Szálfák között kusza növények útvesztő hálózata égett a közeledő ősznek színeiben. Később tocsogók jöttek, széleiken SZázszinü virágokkal... A Latorca és a Laboré kiöntései közt igyekeztek előre, de a lovacskák alig vonszolták már a szekeret. Itt történt először, hogy a szótlanul gubbasztó kocsis hátrafordult félig, ostorhegyével meg a lovak fején túlra mutatott: — Itt a víz. Gábor urfi! S valóban, a fák törzsei közül fölcsillant váratlanul a Latorca, melynek hátán nyárvégi fények kergetőztek ... Bús lassúsággal mendegél a Latorca, mintha halálosan elfáradt volna a vágtatásban, melyet az ország határhegyeiből tett meg idáig... Ezen a részen széles kanyarja volt a víznek s az innenső parton megpillantották szerencsére a kompot. Korhadáénak indult jószág volt immár, mintha esztendők óta senki sem ment volna át rajta a folyó hátán. A parton megálltak. Élőlény nem látszott semerre, a révész kalyibájának semmi nyoma sehol. Keczer Gábor odaszólt a kocsisnak: — Nézzen csak körül, öreg! Ámde az öreg nem sietett túlságosan a körülnézéssel. mindössze fölállt az ülőkben, két markával tölcsért hűmoritott a szája elé s elnyújtva kiáltott, ahogy csak fért a torkán— Hé-áró, ré-é-é-vé-é-é-ész! ' Szállt-szállt a kiáltás fölfelé a vizen s a távolabbi kanyar partjáról hosszan jött a visszhang: __... é-ó-ész! Vá rtak egy ideig, de mert senkisom jelentkezett, másodszor is ordított az öreg: —* Hé-é-é, ré-é-é-vé-é-é-ész! Az anyádat. ..! I De a végét már lefojtott hangon mondta. Inkább úgy magának. Néhány szünettel rá zörgés hallatszott a bokrok mögül s pillanattal később kibukkant a révész. Fehérhaju, vén ember volt, totyogva iparkodott a szekér irányába s a félszeme hiányzott. Aztán, ahogy odaért volna, tiszteeségtudóan állt meg a ezekér előtt s ősz fejét az urfira emelte. Keczer Gábor részvéttel nézett a riadt emberre: — Hát a révészkunyhó hová lett, öreg? —• Amoda beljebb vittem, — szólt rekedt hangján a félszemü révész. — Merthogy azelőtt itt állt a hidas irányába, de tavaly eocer vizbe- hajintottak a német katonák, hát bellebb kötöztem. És ha hinnak, először kinézek a fák között, kik járnak errefele? Csak a németektől tartok, uram ... Keczer Gábor igy szólt hozzá ekkor, mialatt mátkája szemében mély sajnálat tükrözött: —• Hát a félszemo hol veszett el? —• A félszemem, uram? — kérdezte vissza az Ő6z ember. — Még az idősebb Rákóczi György urunk csatáin hattam oda, mikor a németet kurgattuk magunk előtt... Nézték az öreget, nézték, amint félszemével visszanézett rájuk. De mert szemben volt a nappal, szüntelenül pillogott s aközben könnytől volt nedves az az egy szeme. — Hát idegenek járnak-é erre mostanában? — faggatózott tovább Keczer Gábor., A vén ember eltöprengett: — Erre, uram? Hónapba egy-két ember. Dekát ki is gyönne? Tán mán nincsenek is magyarok Magyarországba. Igen magamba vagyok esztendők óta, uram ... Óvatosan a kompra ereszkedett alá a szekér. S akkor megindultak át a folyón. Elég széles viz a Latorca vize s erdőkben kanyarog ezen a tájon... Vagyis hogy egyetlen erdő volt ez: a Nagyerdő, mely az ungi részekből belenyúlt mélyen Zemplénbe, az irnregi ■hegyig, ahol végleg összeölelkezvén az öt folyó, ebből- az ölelkezésből a Bodrog születik meg. Állítólag hét mérföld hosszúságú volt okkor még a rosszhirii rengeteg » az idősebbik Rákóczi György alatt kétszázharmincnál több konda táborozott még benne. Fene-legények lehettek a kondások, mert csupasz hassal járták a vadont téli fergetegek idején is, ha meg ösz- szekeveredtek valamin, pörgő balaskákat dobáltak egymásra, amelyek föl-fölvillantak a napban ... Dehát ez régebben volt még: azóta a kóbor császáriak kivertek minden disznót a Nagyerdőből, maguk a kanászok pedig elhúzódtak lassankit az Ecsedi-lápon túlra s nagy volt a valószínűsége, hogy rideg-legényekből a Szepessy Pál kardjára esküdtek föl ők is... ... Ment-ment a szekér. Keczer Gábor és ifjú jegyese messze maguk mögött hagyták már a Latorcát s a távoli hegyek színe a hamvaskékből szürkészöldbe kezdett átmosódni, amint észrevétlenül közeledtek feléjük... De csak itt- otí merült föl előttük a távoli hegylánc vonulata, mert. ÓTák óta a Nagyerdő keskeny és elhagyott utján nyikorgóit a szekerük ... Szót- lankodva gubbasztottak ismét a hátulsó ülésben, mert idegfeszitő csönd feküdte meg a vidéket... Élő lélek nem jött sehol szembe, ami nem sok jót ígért... Egy-egy téresebb tisztáson túl valami falu bukkant ki félpillanatra, de csorba volt a félig leégett toronytető és füst nem szállt föl a falu egyetlen kéményéből. Tekergő gyökérzetü tölgyóriásokat láttak he- lycnkint s a fiatal leány ilyenkor szorongva simult a vőlegényéhez. Keczer Gábor, noha az ő nyugtalansága is fokozódott egyre, csillapítani igyekezett a leányt: —■ Csöndesed], kishugom. Meg foglak védeni minden baj ellenében. Pedig őmaga is mindsiiriibben riadozott már a szekérben. Átkeltek aztán a szőke Ondaván, melynek két oldalán káka- és nádrengeteg slillyedezett az enyészeti csöndben. A viz balpartján az eltha- nyatló messzeségig terpedt ez a káka- és nádrengeteg, a jobbparton azonban dombos rész következvén, ott egyszerre végeszakadt a Nagyerdőnek is. Ebben az évszakban sekély vize volt az Ondavának, hogy látni lehetett fövényéé ágyát s könnyűszerrel láboltak át rajta a lovak. Has-uk alját sem érte a viz. Kissé balról, egy kéklő hegysoron túl. a sá- toralaku újhelyi csúcsok néztek át a horvadás- nak indult hegyláncon. Még messzebbről, de jóbbfelői, egymásba torlódott magasabb hegyek következtek feléjök, hajnal óta már... Keczer Gábor aközbeii elmagyarázta szerelmes mátkájának, hogy a legmagasabbnak o hegyek közül Dargó a neve, tele van kóbor lappangókkal s amögütt kell lennie valahol Kassa városának. S részvéttel hajolt a leányhoz: — Nem. vagy fáradt még kishugom? — Ó, győzöm én az utat, — sóhajtott föl a leány nehéz lélegzettel. — Attól félek csupán, milyen lesz majd a fogadtatás Eperjesen? Keczer Gábor nem felelt. Mert azok után, amiket Kende Gáborné asszonynénjétől tudott meg a hajnali órákban, őt magát is sok kétség ejtette hatalmába, valahányszor a szigorú és keményerkölcsü apjával való viszontlátásra gondolt. Rég elhagyták az Ondavát, a Szlovák Kánaán nyugati részében zörgött már velük a szekér (mert kaptatóra fogta a két ló), amikor Keczer Gábor annyit mondott a menyasszonyának: — Csak Szilvásujfalut sikerüljön elérnünk estéig. Ott talán meghálhatunk családunk barátjánál, Ujfalussy András bátyánknál. Ha ugyan ki nem pörkölték még a házából... A leánynak egyetlen szava nem volt reá. Hallgatott. És mialatt lefelé sietett a nap, a kassai hegyek meg egyre nyúltak fölfelé, fokozódott a titkolt nyugtalanságuk. Mert egy-két olyan falun zörögtek át azalatt, ahol már embereket is láttak. De minden lélek csak az ablak, vagy a házvége mögül mert kitekinteni reájuk, megrettent ábrázattal. Keczer Gábor megjegyezte ekkor, hogy közeledvén Kassa városa, ahol a gonosz Spankau generális székel, hihető, hogy lakottabbak lesznek a falvak. Mert a zsoldosok inkább a hódoltság felé eső részekben, vagy a Partium szegélyein dúltak. g Legkülönösebb volt azonban, hogy ámbár Szepessy Pálék ijesztő hiro félelemmel töltötte el immár a félországot, sehol nem láttak egyetlen császári katonát. Egyetlen valószerüsége maradt csupán a magyarázatnak: hogy a kassai német generális minden katonájával Tokaj alá szállhatott, onnan akarván szembemerészkedni Szepessy Pál gyújtogató legényeivel. Ám ez a föltevés is megdőlt hamarosan. Látszatra legalább. Mert mikor közeljártak volna már az észak- nyugati hegyek lábához, váratlanul csaknem fölkiáltott a külhoni iskolákat látogatott Keczer Gábor. Az úttól ugyanis nem messze kerek ligetes rozsdásodott s e ligetes szélén egy fölkelőt vettek észre. Egyesegyedül állt ott. Szabadszemmel is jól lehetett látni, hogy — noha a nyárvég enyho melege lengett mindenfelé —, báránybörböl varrott toronysüveg volt fejébe nyomva a latornak s öles fringiájára támaszkodott, a két markával, moly fringiának keresztvasa a hasa közepéig ért föl. Mahomot- alakja volt az istentelen lázadónak s Keczer Gábor, mialatt- szemét le nem vette a/, ijesztő küleejil kurucró!, fölsuttogott magában: — Bizonyára a részeges Majos Ferenc leselkedik ott a németre.
