Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-02 / 200. (3013.) szám

4 ^ragaiMao^arhirlab ! Uti széljegyzetek 1932 sreptermberr 2, péntek. Fantasztikus kalando volt a meggyilkolt szélhámos „Bourbon herceg“ élete Milánói polgári családból eredt, igazi neve Carlo Larioli volt és kémkedés gyanújával három évig ült vizsgálati fogságban W Reichardt Dezsőt ünnepelte a tátrai fürdőszövetség Késmárk, szeptember 1. Most tartotta meg a tátrai fürdők szövetsége Tátra-széplakon Szomtagh Miklós <lr. főorvos elnöklete mellett őszeleji ülését, amely rendkívül látogatott volt. Szontagh dr. elnöki megnyitója után Vág H. Lajos igazgató, szövetségi titkár ter­jesztette elő az elmúlt négy hónapiról ’szóló működési jelentést. Elsősorban megemléke­zett a szövetség újjászervezésére irányuló •munkálatokról, amelyek most már befejezés előtt állanak és amelyek arra irányulnak, hogy a Tátravidék összes idegenforgalmi szer­veit és vállalkozásait bekapcsolják a szövet­ségbe. Majd áttért azoknak a lépéseknek az ismertetésére, amelyek a nyári szezonnak a 'biztosítására irányultak. Hónapokon át Prá­gában és Budaipesten folytatott tárgyalások­kal igyekezett a szövetség a devizazárlatok alóli kivételeket és így külföldi vendégeket k a Tátrának biztosítani. Sajnos, a nagy erőfe­szítés nem járt azzal az eredménnyel, amely a Tátravidék gazdasági élete szempontjába: kívánatos lett volna (sem ausztriai, sem ju­goszláviai, sem németországi vonatkozások­ban). A Magyarországgal kötött 750.000 koronás kompenzációs megegyezésből pedig csupán körülbelül 50.000 korona jutott a Tátrának, a többi a történelmi országok fürdőibe ván­dorolt. A nyári szezon mérlege tehát rendkí­vül kedvezőtlen és kérdés még ilyen körül­mények között, hogy az őszi és téli szezont lehet-e biztosítani. A jelentés ezután megemlítette, hogy a szö­vetség együtt munkálkodása a többi idegen- forgalmi és fürdőszervezettel, különösen pe­dig a Kárpátegyesülettel igen szoros és ba­rátságos. Majd a fütőanyagkérdéssel kapcso­latban közölte, hogy a szövetség már a nyár folyamán lépéseket tett, hogy a fűtőanyag ára és a Magas Tátrába szállított szén és vasúti koksz tarifája leszállittassék, mert enélkül a Tátra téli szezonja semmiképen se biztosítható. Jelentette ezután Vág igazgató, hogy má­jus, junius, július és augusztus hónapokban húsz társaskirándulást vezettek a Tátrába, hogy a propagandamunka igen kiterjedt volt: ebben a négy hónapban a szövetség sajtófő­nöke. Nemény Vilmos dr. 2800, a szövetség berlini sajtómunkatársa, Fritz Heinz Rei- mesch 1500 és Hefty Gy. Andor tanár, a Kár- pátegyesület főtitkára 850 ujságközleményt helyezett el a Magas Tátráról. Az aktuális gazdasági kérdésekről hosszably eszmecsere fejlődött ki, amelynek során PőHa3 nisch Artúr ótátrafüredi, Országit mérnök tátralomnici, Lichtág csoTbatói igazgató, va­lamint Mory János és Guhr Mihály dr. főor- vo'lt terjesztették elő a gyűlés által elfogadott javaslatokat. Ezek közül különös figyelmet érdemel Guhr dr. főorvos indítványa, ameiv szerint a fürdőszövetség számos szlovenszkói szenátorhoz és képviselőhöz a devizakérdés­ben memorandumot intéz és ugyanebben a kérdésben küldöttséggel járul a külügyi, ike- reskedelmi, egészségügyi és földművelésügyi miniszterekhez, ügy a memorandumban, mint a miniszterek előtt rá fognak mutatni arra, hogy a téli szezon biztosítása nélkül az egész Tátravidéket gazdasági katasztrófa fenye­geti. Több szövetségi ügy elintézése után a gyű­lés résztvevői a Tátra-otthonlba vonultak, hogy ott átadják Reiohart Dezső igazgatónak azt a díszoklevelet, amelyet szövetségi tiszte­letbeli taggá való megválasztásáról állított ki a tátrai fürdőszövetség. Reichart Dezső harminc éven át volt igaz­gatója Ólátrafűrödnek, munkássága azonban nemcsak Ótátrafüred mai nagyságának és je­lentőségének vált hasznára, hanem az egész Magas Tátrának is, mert a villanyvilágítás bevezetése, a téli, majd az egész éven át tartó szezon berendezése, a villamosvasút megépítése és számos más tátrai intézmény létesülése főként Reichart Dezső fáradhatat­lan és lelkes munkásságnak az eredménye. Ezeket az érdemeket sorolták fel Reichart Dezső előtt üdvözlő beszédeikben Szontagh Miklós dr. a tátrai fürdőszövetség, Guhr I- hály dr. a tátravidéki gazdasági szövetség idegenforgalmi osztálya és Hunfalvy Albert titkár az ótátrafüredi alkalmazottak nevében. Reiohart Dezső meghat ottan köszönte meg a nem várt ünneplést és kijelentette, hogy tel­jes munkaereje ezután is változatlanul a Ma­gas Tátra szolgálatára fog állami. Augusztus, a szabadság hónapja. A Prága- bukaresti gyorssal hagytam el a kormos, hő­ségtől izzadó csehszlovák fővárost, hogy friss és ami a fő, egy kis hazai levegőt szivjak Szlovenszkón. Négy hétig bejártam a Magas Tátrát, több szlovenszkói várost s fi­gyeltem az ottani életet, megérzem az egyre jobban és jobban ránehezedő nyomort, munkanélküliséget, a kereseti lehetőségek fokozatos eltűnését. Amerre jártam, min­denütt csak panaszt hallottam. Akivel csak beszéltem, első kérdése volt: Mi lesz a té­len? Mit csinál Prága nyomorunk enyhíté­sére? * Poprád. Első megálló. Szépen fejlődik a vá­ros. Az utak kikövezve, uj uocák, uj épüle­tek. De drága az élet. A két szobás laká­sok évi bére hatezer korona. Mit használ az uj Vigadó modern épülete, mit ér a legmo­dernebb Európa-szálló, mikor gyenge az idegenforgalom, nagy a pénztelenség és kö­nyörtelenek az adóbehajtások . . láíralomnic. Vendégek vannak ugyan, de kicsi a forgalom. Mindenki takarékoskodik. A pénzes vendégek nem jöttek el. Vasárna­ponként a vidéki polgárok jönnek Lomnicra. Azok is keveset fogyasztanak. Van zene, tombola, kedvezményes utazás, de . . . nin­csen pénz . . . Tátraíüred. A régi. Szép. Az igazgatóság mindent elkövet, hogy a vendégek ottartóz- kodását olcsóbbá és még kellemesebbé te­gye. Ma már nem panaszkodhat senki, hogy Füreden csak milliomos élhet. Kishivat.alnok is olcsón és kellemesen nyaralhat akár az igazgatóság épületeiben, akár pedig a ma­gánpanziókban . . . Csórható. Még abban a szerencsében ré­szesültem, hogy a fogaskerekűn fölmehettem négy koronáért. Ma már csak autóbusz bo­nyolítja le a forgalmat nyolc koronáért. Ért­hetetlen, hogy a vasutigazgatóság miért szál­lítja drágábban a vendégeket autóbusszal, mint szállította a fogaskerekűvel . . . Maga Csorbató a régi, csak az emberek mások. Alig hallani magyar szót. Nagyobbá- ra cseh állami tisztviselők nyaralnak itten. Kivételt képez a Mőry-szálló, amelynek ma is nemzetközi közönsége van. Vissza jő vet a fogaskerekűn együtt utaz­tam egy fülkében négy cseh tanítónővel és két turistával. Leirom beszélgetésük egy ré­szét: A turista: Bejárták Szlovenszkót? Az egyik tanítónő: Nemcsak Szlovenszkót, hanem egész Ruszinszkót is. De már örülünk, hogy hazamegyünk, egy kis civilizációt szív­ni. Rémes, hogy élnek itt az emberek! Szép, szép a vidék, de azért nem akarnék itt élni. így beszélt a tanítónő! Vájjon mit mond majd növendékeinek Szlovenszkóról és Ru- szinszkóról . . .? Dobsinai jégbarlang. A régi? Nem! Még szebbek a jégszobrok! Még bámulat ramél- több a jégorgona! A természet alkotó munká­ját semmi sem tudja megállítani. S a jó, régi időre emlékeztet Fejes vendéglője a patrí­cius a re kép -fest mén y ekkel és a kitűnő ma­gyar koszttal. i Igló. Már nem a régi. A város belseje nem olyan tiszta, mint volt. A gyönyörű főucca aszfaltja megrongálódott, nincs aki kijavlt- tasssa. Csupa idegen arc. Eltávoztak vagy meghaltak a régiek. Egyre kevesebben van­nak. Már csak emlékként szerepel a régi ig- lói diákélet. Nem fejlődött a város, egy do­log azonban megörvendeztetett: a kis ma­gyar sziget összetart és együttérez . . . Lőcse. Hát még létezik? Hiszen alig halla­ni arról a szépséges, történelmi emlékekben dúsgazdag városkáról. A zipser Nürnberg. Jó­kai Fehér asszonyának városa feledésbe megy. Az idegenforgalmi irodák említést sem tesznek Lőcséről. De még a szepesiek is nagy hibát követnek el, hogy nem gon­doskodnak Lőcse kellő propagálásáról. Már nem megyeszékhely. Már nincsen pénzügy- igazgatósága. Csak kerületi bírósága, a kór­háza és iskolái vannak meg. Csendes, nyu­godt és szép hely. Kitűnő üdülőhely. Gyönyö­rűek az emlékművei. Kár, nagyon kár, hogy az idegenforgalom fel nem karolja . . . Ruttka. Itt is kiszálltam. Nagy vasúti góc­pont, talán még nagyobb, mint volt, az állo­másépülete azonban régi, nem felel meg a mai követelményeknek. A város maga is fejlődik, valami még is feltűnik nekem: A rossz villanyvilágítás. Érdeklődésemre azt mondták, hogy amióta a Középszlovenszkói Villany társaság adja az áramot, rossz a vi­lágítás, de annál drágább az áram. Kilowat­tonként 4.20 korona. Horribilis! Hiszen -a „vad" Vág folyó vizének ereje olcsó s mégis 1.50 koronával drágább az áram, mint Prágá­ban. Az árammal, sőt a villanykörtékkel is( Milánó, szeptember. A párisi rendőrség érintkezésbe lépett úgy­szólván minden külföldi rendőrhatósággal, hogy tisztázza, voltaképp kicsoda is volt az a kalan­dor, aki Bourbon Eduard herceg néven válto­zatos életpályát futott be, de végül egy kis pá­risi hotelszobában gyilkosságnak esett áldoza­tul. A letartóztatásban lévő gyilkos asszonyt, Canderlaria Baurolert is többször kihallgatták ebben az irányban, de eredménytelenül: semmi olyat nem tudott mondani egykori barátjáról, ami lehetővé tette volna a rejtély megoldását. A világ minden részéből garmadával érkez­tek a táviratok, amelyek egymásnak ellent­mondó adatokat szolgáltattak. A homály egyre sűrűsödött és Hude párisi vizsgálóbíró tanács­talanul állt a rejtély előtt De a milánói kutatás hirtelen félrelebbentette a fátylat és most már a realitás reflektorfényében, minden oldalról megvilágítva áll előttünk a kalandor alakja. Kiderül a Htok Kiderült, hogy hercegi származásából semmi sem igaz. A most föltárt bizonyítékok szerint egyszerű polgári családból származott., igazi neve Carlo Larioli, született 1862 november 11-én Milánóban. Az anyakönyv föl jegy zései­ből kitűnik, hogy apja, Pompeo Larioli keres­kedelmi ügynökösködésböl élt s anyja, akinek leányneve Giuseppina Pagani volt, szintén sze­rény polgári családból származott. Carlo anyja 1915-ben egy milánói szegény­házban halt meg. Carlo Larioli az iskolában éleszeszü fiúnak bizonyult, de mikor elhagyta az iskola padjait, nem nagyon igyekezett rendes, kenyérkereső foglalkozást találni. Huszonkétévee korában, 1899-ben megnősült és feleségül vett egy Te- resa Mangiagalli nevű bergamói leányt, akitől egy fia is született. A kalandor milánói fia még most is él, de a felesége 1926-han meghalt. Carlo Larioli egy szép napon ráunt a szürke milánói életre és miután felesége hozományát elverte, eltűnt a lombardiai metropolisból. El­tűnését hivatalosan csak 1901-ben jelentették be. De Larioli már 1893-ban különböző csalásai miatt megismerkedett Zürichben a börtönnel. Évekig nem hallatszott róla semmi hir, de 1916-ban Pireuszban kémkedés gyanúja miatt letartóztatták. Ekkor már Bourbon Eduard hercegnek nevezte magát. Fegyveres katonák a hotelszobában A háborús 1916 egyik októberi éjszakáján fegyveres katonák léptek be hotelszobájába, ahol javában aludt. Fölszólították, hogy azon­nal öltözzék föl és kövesse őket. De fagyos elő­kelőséggel jelentette ki: — Egy vérbeli herceget nem lehet igy ke­zelni ... Nem is volt hajlandó eleget tenni a fölhívás­nak. Amikor közölték vele, hogy a francia ad- miralitás adott parancsot elfogatására, köve­telte, 'hogy egy francia tiszt jelenjék meg nála a pa­ranccsal. Az egyszerű görög katonákat annyira zavarba hozta biztos, fölényes föllépése, hogy nem is mertek erélyesebb eszközöket alkalmazni. Va­lóban egy francia tisztnek kellett megjelennie nála, akit ellenállás nélkül követett is. Később egy olasz hajó Nápolyba vitte, majd Milánóba továbbították, ahol haditör­vényszéki eljárás várt reá. Kémkedéssel vá­dolták. A 'börtönből bízta meg védelmével Ve- nauzi milánói ügyvédet, aki most kijelentette, 'hogy a meggyilkolt „Bourbon herceg14 újság- fényképeiről azonnal fölismerte egykori véden­cét, Lariolit. Az egész bűnügyi eljárás alatt Carlo Larioli néven kezelték, de ő maga to­vábbra is makacsul Bourbon hercegnek titu­lálta magát és hangoztatta, hogy az osztrák- magyar hadseregben ezredesi rangot visel. Megjelenéséből, szavaiból olyan szuggesztiv erő áradt, hogy még a börtönőrök is csak „her­cegnek44, vagy „ezredes urnák44 merték titulál­ni. Különösen elkápráztató volt nyelvtudása. Tökéletesen beszélt franciául, németül, - an­golul, oroszul, beszélte a balkáni nyelveket, igy föltűnően otthon volt az albán nyelv­járásban is. Környezetét egészen megszéditette azok­kal a meséivel, amelyekben állítólag az euró­pai udvaroknál átélt eseteit, tapasztalatait adta elő. Eldicsekedett, hogy takarékoskodnak, ma a technika fejlődésé- iek korszakában kis mécsesként pislognak a villanyégők . . . * S igy folytathatnám még soká. De minek? Mindenütt ugyanaz a kép: pénztelenség, vál­ság, legtöbb helyen visszafejlődés . . . KeppCr Miksa. Vilmos császár kíséretében részt vett a Ho- henzollern jegestengeri utján. Azt is gyakran mondogatta, hogy bizalmas viszonyban volt a cárral, akit egyszerűen csak „Nikidnek nevezett. Regényes históriát tálalt föl arról is, hogy Ferenc József őt akarta Wied herceg utóda­ként Albánia trónjára ültetni. Képzelhető, hogy fantasztikus elbeszéléseit, amelyekben — úgy látszik — maga is hitt, mi­lyen áhítattal hallgatták. A velencei intermezzo A bűnügyi nyilvántartóból ezzel szemben az derül ki, hogy Larioli a háború kitörésekor Ve­lencében tartózkodott s miután két nőtől min­den pénzüket kicsalta azon a címen, hogy vala­melyik főhercegrokonától nagyobb összeget vár, egy szép napon búcsú nélkül átvitorlázott Görögországba. A nagy sietségben még a ho­telszámláját is „elfelejtette44 kifizetni, de ott­hagyott a szállodában két nagy bőröndöt. Ezekből azonban csak egy pár lyukas cipő és néhány foszlásnak indult ruhadarab került elő. Venauzi dr. most elmondja, hogy védence odáig ment a képmutatásban, hogy még őt is félre akarta vezetni. Neki regényes formában mesélte el előkelő származása történetét. — Látja, ügyvéd ur — kezdte — én megér­tem, hogy kételkedik előkelő származásomban. Az olasz hatóságok előtt valóban Carlo Larioli vagyok, igazság szerint azonban csak fogadott gyermekük vagyok Larioléknak, akik különben nagyon derék, jóravaló emberek ... A becsempészett hercegi gyermek Ezután széles alapon elmesélte, hogy egy es­te egy németes kiejtéssel beszélő ur kereste föl Larioléket és rábeszélte őket, hogy vállal­ják el egy párhónapos gyermek fölnevelését. A gyermek, mint az előkelő idegen mondta, rendkívül magas családból származik és a csa­lád 'bőséges kárpótlást fog nyújtani. Lariolék •bele is mentek a dologba, s igy került ő Lario- lékhoz, akik mellett abban a hitben nőtt föl, hogy valóban Lariolék gyermeke és sejtelme sem volt, hogy Hahsburg-vér csörgedez erei­ben. Már kijárta iskoláit, amikor egyszer egy előkelő megjelenésű ur kereste föl, aki a legna­gyobb titoktartást fogadtatva, tudtára adta, hogy ő Albrecht főherceg és Alice Bourbon her­cegnő természetes fia. Ez az idegen, aki, mint kiderült, magas udvari méltóságot viselt, ellátta születési bizonyít­vánnyal is. Ezt azok a szerzetesek állították ki, akik be voltak avatva születése titkába. Mialatt a fogház titokzatos lakója ilyen és hasonló történetekkel traktálta az ügyvédet és a börtönőröket, az alatt a katonai hatóságok lázasan kutattak adatok után, amelyek a kém­kedés vádját alátámaszthatják. Néha-néha, mi­kor komolyabb fordulatot látszott venni az ügy, a „hercegen44 nagyfokú lehangoltság vett erőt. Egy alkalommal igy nyilatkozott ügyvéd­je előtt: —< Követelni fogom, hogy tartsák meg a tár­gyalást és nem bánom, ha- ki is végeztetnek. Magam kérem majd a bíróságtól, hogy löves­senek agyon, de a golyót ide irányítsák a mel­lembe, hogy úgy haljak meg, mint katonához és becsületes emberhez illik. És meg fog halni Carlo Larioli, de Bourbon herceg nem. Fegyverszünet — szabadulás A vizsgálat évekig húzódott, s egyszerre csak itt volt a fegyverszünet, amely egy csa­pásra hatályon kivül helyezte a kivételes há­borús rendeleteket. így Lorioli polgári bíróság elé került, amely bi­zonyítékok hiányában fölmentette. Utána még a velencei bíróság vonta felelősség­re az elfelejtett hotelszámlák miatt s el is Ítélte három hónapra, de a vizsgálati fogságból erre is többszörösen tellett. így hát végre szabad­lábra került és Olaszországból sietve utazott más, barátságosabb országok felé. Ennek a hosszú ideig tartó •bűnügyi eljárás­nak a során történt, hogy az ügyvéd értesitet- te az eseményekről a „herceg44 Clevelandban élő amerikai feleségét, aki jelentős összeget küldött honorárium fejében Milánóba. A kalandor lelkiismeretét tehát bigámia is terhelte, mert bár milánói házassága érvényben volt. Amerikában újból megnősült. Fantasztikus kalandorregény volt ezután is ennek a különös embernek az élete. És az ál­mok lovagja értette a módját, hogy hogyan kell pénzt szerezni pazarló életmódjához. De idővel elszállt a fiatalsága és megszűnt meséi­nek varázsa is. Párisban legutóbb a spanyol restaurációról álmodozott, de már ez 6em jövedelmezett. Hirtelen pedig lecsapott rá a végzet., vagy a nemezis és egy olyan asszony ölte meg, akit meséivel mindenéből kiforgatott. — Szeptember 1-től 10-ig érvényesek a buda­pesti 38 százalékos utazási kedvezmények. A bu­dapesti népművészeti kiállításra kiadott utazási igazolványok, amelyek szeptember 10-ig érvénye­sek, 15 Kő-ért beszerezhetők a PMH utazási osz­tályánál Bratislava. Central passage. — Vasárnapi számunkban fogjuk közölni az ok­tóber 27-én induló olcsó palcsztinai utazásunk részletes programját. Ezúton ért-esiti utazási osztá­lyunk az október 2ő-ére hirdetett olcsó négyhe­tes palesztinai utazásunk iránt érdeklődőket, hogy az utazás részletes programját vasárnapi számunk­ban fogjuk közölni. Az utazás részvételi dija 4300 Kő. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom