Prágai Magyar Hirlap, 1932. szeptember (11. évfolyam, 199-223 / 3012-3036. szám)

1932-09-13 / 209. (3022.) szám

1 azcpuatnbcr ló, kedd. * lAutAKTaKiiÁ^ Losoncon a magyar pénzen felépített katolikus iskola két tantermét lefoglalták az uj szlovák iskola számára A rozsnyói püspök két izben hozott döntését megváltoztatta magyar híveinek érdekei ellen - Az iskolaszék és egyháztanács minden magyar tagja lemondott pedig a nemzeti türelmetlenségükről kiözis­Losone, szeptember 12. (Salját tudósítónktól) Uja>bfb súlyos sére­lem érte a szlovenszkói magyair kisebbséget nemzeti megmaradásáért folyó élet-balál- ha reálban. Az államifordailat óta Losoncon az egyes hitifeJekezetek gondoskodnak a magyar- nyelvű elemi iskolák fenntartásáról, mivel az állaim csak szlováknyelvü elemi iskolát tart fenn. így a római katolikus népiskolában kezdettől fogva kizárólag magyarnyelvű oktatás folyt. A szlovák szülők gyermekeiket a szlovák tannyelvű állami népiskolába íratták be s éppen ez oknál fogva vonakodtak is a fele­kezeti iskola fenntartásának költségeihez hozzájárulni- Az 1929. évben azután végle­gesen rendeződött is ez a kérdés és pedig oly módon, hogy az iskolai enn tar tás minden terhét a ma­gyar anyanyelvű hívek vállalták s a szlo­vák anyanyelvű híveket vonakodásuk miatt mentesítették az egyházi iskolaadó fizetése alól. A rozsnyói püspökség, mint felettes egyhá­zi hatóság, ezt a megállapodást jóváhagyta, miáltal a losonci római katolikus népiskola ma­gyar jellege egyházba í és ági lag is elis­mertetett. A losonci tan.felügyeliőség .két évvel ezelőtt a törvényre való hivatkozással felhívta az iskolaszéket, hogy az iskolát a követelmé­nyeknek megfelelőleg két tanteremmel bő­vítse ki, mivel egyes osztályokban a meg­engedettnél magasabb létszámú tanuló irat­kozott be. Az egyházközség eleget is tett a felhívásnak s a magyar anyanyelvű egyház­tagok áldozatkészségéből a folyó éviben a két tantermet fel is építették. Alig fejeződtek be az iskolaépítés mun­kálatai, a szlovák katolikusság körében és mert tényezők agitációjára, mozgalom indiait meg szlovák tannyelvű római katolikus iskola létesítésére. Senkinek sem lett volna ellenvetése az el­len, hogy a szlovák katolikusok szlovák tannyelvű iskolát létesítsenek, azonban érthető megdöbbenést keltett, hogy a szlovák egyháztagok a tisztán magyar pénzen felépített tantermeket igényelték az iskolaszéktől. Mi sem természetesebb, mint hogy az is­kolaszék arra való hivatkozással hogy az iskola magyar vagyoni jellege az egyházi főhatóság által is elismerést nyert és hogy a két uj tantermet kizárólag a magyar egy­háztagok áldozatkészségéből emelték, mely­nek költségeihez a szlovák hívek egy fillér­rel sem járultak hozzá, megtagadta a ma­gyar iskola két tantermének a szlovák isko­la részére való átengedését A Giller János dr. tartornánygyölési kép­viselő elnöklés© mellett ülésező iskolaszék erre vonatkozó határozatát felterjesztette a rozsnyói püspökséghez és Buibnies Mihály püspök már előbb elfoglalt álláspontjához híven úgy döntött, hogy a jelenlegi magyar tannyelvű római katolikus iskola ezentúl is kizárólag a magyar tannyelvű oktatás cél­jait szolgálja. A soviniszta körök azonban nem respek­tálták a püspöki döntést, hanem minden kö­vet megmozgattak, hogy a magyar iskolá­ban megvethessék lábukat. Céljaik támoga­tósára megnyerték Sekey tanfelügyelőt is, aki, hogy a két magyar tanterem megszer­zésére irányuló szlovák törekvéseknek út­ját egyengesse, a magyar tantestület tagjai­nak számát 9-ről 7-re csők ken tette- Tehát: a tanielügyelőség két évvel ez­előtt kötelezte a magyar katolikusokat, hegy két tantermet építsenek, amikor pe­dig a tantermeket felépítették, azokat fe­leslegeseknek s a szlovák iskola részére átemgedihetőknek nyilvánítja. A losonci katolikus közvélemény megdöb­benéssel szemlélte az eseményeknek ezt a fordulatát, azonban még mindig vonakodott elégedetlenségének, keserűségének, vagy kijátszottságának kifejezést adni. Mert bí­zott Buibni'cs Mihály püspök igazság szere te­teiben, aki mindeddig meg tudta védeni a magyar katolikusság érdekeit a soviniszta elemek túlkapásaitól­A keserves kiábrándulás csak akkor kö­vetkezett be, amidőn a rozsnyói püspök megváltoztatta eddigi igazságos állásfoglalását és hozzájárult ahhoz, hogy a magyar iskola épületében a szlovák iskolát megnyithassák. Amidőn a dolog ilyen fordulatot vett, a szlo­vák körök azonnal megindították a növen­dékek toborzását az uj iskola részére. Az iskolaszék tudta és engedelme nélkül a magyar iskola egyik tantermében meg­kezdték a beiratást. Hogy erőszakos műveletük sikerrel járjon, sorompóba állították a szlovák katolikus nőegyesület tagjait is, akik az iskola kapu­jában „u'baigazitották“ a szülőket, hogy melyik tanteremben folyik a beiratás- Ily módon sikerült a magyar katolikus iskolá­tól 16 tanulót s a szlovák állami iskoláktól mintegy 70 tanulót eltántorítva a két tan­teremre való növendékeket összetoborozni. Az uj iskolához uj tanerőkről is kellett gondoskodni. Az egyházi főhatóság felhívta az iskolaszéket a két szlovák tanerő meg­választására. Az iskolaszék azonban illeték­telennek tartotta magát a szlovák tanerők megválasztására, mire Mihalovics Gyula es­peres fölterjesztésére a püspök két szlovák tanítót nevezett ki az uj iskolához. Itt meg kell jegyezni, hogy a magyar is­kolánál működik egy szlovák tanerő és egy szlovák iskolai oktatásra képesített tanító-­nő. Mihalovics esperesnek tehát módjában állott volna ezen két tanerőt javaslatiba hoz­ni. Az esperes azonban már annyira átadta magát a szlovák érdekek kiszolgálásának, hogy egészen uj tanerőiket hozott javaslat ha, minek folytán két magyar tanerő elveszítette kenyerét A losonci római katolikus magyar népiskola elleni támadásból tehát úgy az egyházi, mint a világi hatóságok egyformán vették ki a részüket. A legfájdalmasabban érinti a katolikus hívőket Rubnies püspök szereplése. Talán nem volt város a rozsnyói egyházme­gyében, ahol nagyabb tisztelettel és ragasz­kodással vették volna körül a fapásztor tiszteletreméltó személyét, mint éppen Lo­soncon- Annál keserűbb kiábrándulással lát­ták ingadozó egyházkormányzati ténykedé­seit, mert rendületlen hittel bíztak igazsá.u- szeretetében. Ebben a helyzetben az iskolaszék úgy Iá!- ta, hogy a következményekért nem vállal­hatja a felelősséget s azért az iskolaszék valamennyi magyar tagja, élén Giller János dr. világi elnökkel, le­mondott úgy iskolaszéki, mint egyház- tanácstagi tisztéről. De lemondott tisztségéről Oszwald Emil, az iskola igazgatója is, akit a magyar iskola ellenségei azzal vádoltak meg, hogy mester­séges és szabálytalan eszközökkel növelte a magyar iskola növendékeinek létszámát Értesülésünk szerint szövetkezett ellenzé­ki pártjaink katolikus mandatáriusai együt­tes intervencióra készülnek úgy a pozsonyi iskolai referátusnál, mint az iskolaügyi mi­niszternél. Egyúttal kérni fogják a losonci kulturbotránynak miniszteri biztos kiküldé­se utján való kivizsgálását. A Csehszlovákjai Magyar Újságírók Uniójának hivatalos közleménye Az Unió rendkívüli közgyűlése szeptem­ber 18-án, délután két órakor lesz megtart­va Zsolnán, a Rémy-szálloda különtermé­ben. A tárgysorozat fontosságára való te­kintettel a tagok teljess zárnia megjelenése kívánatos. Az elnöki tanács. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (2) — Kuczug Balázs! S hátrahőkölt, neveltében kalimpálva a két karjával. Erre a meglepő fölfedezésre mindenki fejhez- kapott egyetlen szempillantás alatt. A köhé- ceelgető nemes urak szélesre derültek s úgy kiáltoztak, nagy fennszóval: — Kuczug Balázs, az ebadta! Kuczug Balázs, az ebadta! Mások ellenben azt kiáltották: — Az anyádat! S olyan szivük szerint való hahotába kezd­tek az ősz magyarok, hogy majd belefulladtak, másuk a fejüket fogták, vagy az oldalukat nyomogatták, hogy rosszul ne legyenek. A nemze'tes asszonyok a szájuk elé tartották a keszkenőiket, az ifjú hajadonok pedig oly éde­sen kacagtak, hogy könny patakzott liliornar- eaikon. S mialatt Keczer Gábor és elijedt mát­kája tanácstalanul állt a nagy ebédlő közepén, Deák Mihály másodszor is a combjára csapott le: — ó; te gézengúz csatakerülő! Másodszor is kirobbant erre a harsogás, hogy megrázta az öreg házat. Mert múlhatott már másfélesztendeje, hogy szájról-szájra járt a dü­hödt tábori dal, mely az egekig emelte egy bi­zonyos Tyukodi pajtás nevét, Kuczug Balázs­ról ellenben gúnnyal emlékezett meg, mint aki mindenben kacagtató ellentéte a legény Tyu- kodinak. Kuczug Balázs pedig csak állt ott, állt. Szót­lanul, keserítő búval. És mialatt Munkács irányából gyanús hirte­lenséggel rohantak előre az alkonyat beteg szí­nei, a nap küllői is lezuhantak a firmamentum- ról. És akkor váratlanul abbamaradt a ha­hota is. Szörnyű csönd állt be. Mert Kuczug Balázs állt a.z ajtóban kereszt­berakott karral s olyan elszánt képpel, hogy egyszerre ijedtség csuklóit végig valameny- nyiökön. És igy szólt ekkor Kuczug Balázs, mintha sírból vánszorgott volna föl a hangja: — Csatákból jöttem ide... Abban a pillanatban mind-mind leboesátot- ták a fejüket. Megsejtették, hogy nincs mene­külés többet! Kuczug Balázs most felet lépett előre, miköz­ben bal'lábán megcsörrent a csillagos sarkan­tyú: — Csatákból jöttem ide és csatákba megyek vissza ismét... Itt óvatosan kszörült. egyet a torkán Deák Mihály s csöndes szóval kérdezte: — Kik jönnek Erdély felől? Kuczug Balázs csaták füstjétől kormos ké­pét meghordozta az egybegyűlteken s annyit mondott szivbemarkoló hangon: — Szepeesy Pál és ordasai... Erre még nagyobb csönd állt 'be. Mert tudták abban a. pillanatban, hogy Ma­gyarország sorsáról van szó. S tudták, hogy a szeme fölött veresedő kötésen nem az ellenség vére látszik. A saját vére látszik! Riadt szünet után igy beszélt az ajtóból föl- földörgő hangon, mintha szánalmas alakjában a megholt magyarok árnyai követeltek volna bosszuállást: — Hol van Zrínyi Miklós, a kereszténység pajzsa? Megölték a kursaneci sűrűben, mert császári bérencek puskázták le a Magyar Hek- tort... Hát most megfizetünk mindenkinek: Tokajtól Morváig német fejeket ültetünk karó­ba! Mindenünket elvette már a császár: haljon meg hát a császár is! Egytől-egyig beállunk pogány ebeknek: inkább Allah, mint a Wer da! A Kende-kúrián egybeverődött őszhaju vé­nek, maguk elé görnyedő matrónák s ijedt ha­jadonok rémüldözve kiáltottak föl: —' Pogány ebeknek álltok be? — Pogány ebeknek! — kiáltott vissza vére­sen Kuczug Balázs. — Nem lehet ezt nézni to­vább, Istenünk: elveszik a protestánsok temp­lomait s a prédikátorokat hátrakötött kezük­kel, röhögve terelik maguk előtt a vallon zsol- d'oso'k, miként a barmokat! Ezért felelni kell sokaknak! Ismeretlen bajban kellett kimúlnia Vittnyédy Istvánnak, a jeles luteránus próká­tornak és nagy honfinak, akit úgy kedvelt Zrí­nyi Miklós! Nincs már köztünk más, csak föl­dönfutó s ezért számolni fogunk még Szelep- esényi prímással, az Isten irgalmazzon esendő lelkének! Egy mélyet fújt Kuczug Balázs s akkor még nagyobb indulatban tört ki a dühe: , — Megcsal* a francuz, megcsalt a pólyák, megcsalt a muszka: csak Istenben lehet biro­dalmunk, meg a kardunkban! De jön már Sze- peösy Pál s vele jön a kopasz Szuhay Mátyás! És vele jönnek az összes ordasok: vannak húszezren is talán Tokaj, Ónod, Szendrő, Kassa szabaditására! Lovuk nyerge a lakásuk e buj­dosóknak s parázsban hentergetnek meg min­den büdös németet s német hússal etetik csu­pasz kardjaikat... — Vivát Szepessy Pál! — kiáltott most lángragyulva a fiatal Keczer Gábor s levegőbe emelte a sapkáját, mialatt félig a háta mögé bújva remegett a mátkája. Mint a virágszál. Kuczug Balázö még egyre úgy állt az ajtó­ban, összefont karokkal s düh és keserűség csa­tázott ferde s csaták kormaitól füstös ábrázat- ján. Tovább fenyegetőzött, mintha nem is hal­lotta volna Keczer Gábor lelkes kiáltását. Mintha sirból dörgött volna föl a hangja: — Wesselényi nádor sincs már köztünk, mert meghalt szánandó reménytelenségben! — Hiába irtunk össze ezer konc papirost a siralmaink­kal, a német csak röhögött rajtunk... Hát jaj lesz nekik! Szepessy Pál vén szakállával hiába rimánkodott Apaffynak, e részegesnek, hogy csak ötezer fegyverest adjon ... Hiába hordoz­ta meg honfibútól ráncolt homlokát a Portán... Hát. most megindultunk magunk! Jön Szepessy Pál is vele jön Dúló György, meg Dúló Ger­gely! ... És ott van az átkozott hírű Tulok György kapitány is! Hallgattak, hallgattak mind, csak Kuczug Balázs fújt. Mintha attól félt volna, hogy kari- káratágult szemeiből egyszer csak kieerkednek a könnyek. De akkor fölvágott a hangja: — Odalett mindenünk! Az elveszett végek helyébe nem épit uj várakat a császár 6 a se­beit mutogató szegénység véréből kisajtolt pénzen szukákat tart magának! He-e-e-ejh! Itt lekapta lyukas csalmáját s a hajába mar­kolt. A hangja visitásba veszett: — ő hozza ránk a pogányságot, hogy kiirt­son a föld színéről minden magyart! Német, dán és vallon lancknechtjei meggyalázzák anyáinkat, feleségeinket, húgainkat s pőrére vetkőztetik az éhező szegénységet! De jön Szepessy Pál, vele jönnek árva legényei és megölnek mindenkit a kardjaikkal! És kifor­dítják majd a bőrét Szelepcséuyinek, ennék a pápistának! Bosszúért kiált Magyarország! Jobbkezével váratlanul fejére lökte vissza a csalmát. baljával meg rácsapott zörgő dáko- sára: — Bosszút! Bosszút!... Világban bujdosik a pataki oskola kicsiny deákjaival... Hát sü­vegeink a turbánokkal fognak egyesülni in­kább, de — Istenünkre! — repülni fognak a német kalapok! Becs és Ujhely piacain hóhér-. bárd alatt múlt ki a nagy Nádaady, veszett ott Zrínyi Péter, a magyar Akhilles és mátkáját sem engedték egyezer még átkarolni a fiatal Frangepánnak, nemzetsége utolsó sarjadéká­nak! Bónis apánknak Pozsonyban esett porba a feje!... Hej, hogy esz a méreg mindnyájun­kat! ... Tizenegy apró gyermeke maradt a nagy Nádas^ynak s halljátok meg, emberek, hogy amikor négyéves fiacskáját grófnak szó­lította valaki, a fiúcska sirdogálva mondta: vagyok én gróf, csak egy szegény kis árva ...“ Hát ezekért az árvákért indulunk meg a németekre, e csepürágókra, akiket meg fogunk ölni!... Hát ezért!... Anyáinknak, fe­leségeinknek, húgainknak szégyenéért, Nádas- dy síró árváiért, népünk szabadulásáért! Halál a németre! Halál a császárra! S elhallgatott Kuczug Balázs, mintha kifult volna belőle a szó. De ugyanakkor éleset kiál­tott Keczer Gábor: —< Halál a császárra! Rémitő csönd állt be ... Odakint lebukott már az alkony, csak messze nyugat felől deren­gett még valami sárgás fény bizonytalanul. Ez a fény az ólomkarikás ablakokon át ráesett a Kende-ház vendégnépének arcaira 6 ijesztő sár­gán világolt tőle minden arc. Az öregek még- inkább előredőltek a felsőtestükkel, mialatt kardjaik markolatát fogták szorongva, a nem- zetes asszonyok ültek-ülték a támlá&székekben, üvegszinre vált szemeikkel, karjaik meg 'bénán csüngtek az ölükbe ... Csak a haj adón leányok kezdtek reménykedni. Mert földobogó szívvel hitték, hogy Szepessy Pál magáraIhozza, rég- lóratilt vőlegényeiket is. Akadozó lélegzettel hallgattak mind-mind. Akkor észrevétlenül megfordult, kissé Keczer Gábor s igy szólt félhangon a mátkájához, aki a háta mögött vonta meg magát: —• Hugocskám, hazaviezlek Eperjesre s ott­hagylak atyáméknál. Magam kardot kötök s megyek a Szepeesy Pál táborába ... — Isten vezérelje kedves bátyámat! .— mondta csöndes szóval Újhelyi Erzsébet s csi­nos arcán és rebbent szemein látszott, hogy már-már el akar ájulni. ... A Kende-kúriában rég elzengett már a Kuczug Balázs veszett kiáltozása. Ahogy ma­gukra ocsúdtak volna valamennyiem, megdöb­benve látták, hogy az átkötött félszemü fölkelő nem áll többé az ajtóban. Eltűnt, mintha a föld kapta volna be: lyukas csizmájával, a félszeme fölött vérző piszkos kötéssel, szűk nadrágjával, kurta dákosával s két csillagos sarkantyújával a kunkor-orru csizmái sarkain. De senki-senki nem látta, miként surranhatott ki az éjszakába. {Folytatjuk.}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom