Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-21 / 190. (3003.) szám

10 T>PAGM-MacAaR-H t-RI.AP 1932 augusztus 21, vasárnap. Futtában Kőzépeurópán írja: 5ZOMBATHY VIKTOR Pádua, Verona, vendégszerető városok Páduai délelőtt Ha Kazinczy volnék, azt mondanám: „sikong az ember az örömtől"! S mért ne fogjam rá Kazinczyra a sikongást, akiben még nem volt sem spleen, sem blazirtság, amikor két angol há­zaspár formálisan sikongott a pádnál öreg egyetem oszlopsora alatt...? Mit tagadjuk. Szép, Mondjam az olasz váro­sok jelzőit: patinás, ódon, tiszta, műremekektől hemzsegő? Aki volt Páduában, az ügyig tud­ja, hogy mennyire megfogja az embert ennek a kis helyes fészeknek a varázsa, aki pedig nem járt arra, annak legfeljebb csak üres szavak, amit a Páduában jártak leírnak, Ódon házak, kanyargós uccák, szűk oszlop­sorok között anakrónizmus a nehezen ka nyargó villamos és az autótülök. Honnan ez a rend, tisztaság, ezer művészi épület, hatalmas park és harmónia? Harmónia! Igen, ez a szó jelenti Páduát, ha akarod tudni pontosan. A velencei Szent Márk-templom zsibvásár. Inkább vásári bódé és idegenforgalmi központ, pénzkicsikaró hivatal, mint Isten háza. Imád­kozni csak két helyen láttam áhítattal olaszt: egy eldugott, apró kis kápolnában a velencei vásárcsarnok mögött, ahol öreg nénik tértek be sebtében batyukkal s itt, a Szent Antal dóm­jában. Azt mondhatnám: legszebb templom, templomi templom az eddig látottak között. Monumentális, művészi, sejtelmes, a hit szavától terhes. Itt imádkoznak is! A szent oltárának hátsó lapját, mely egyút­tal a Sir is, húszán támogatjuk félkézzel. Itt úgy imádkoznak, hogy félkézzel simogatják a sir márványlapját. Elől a pap misézik. Oldalt a sok fogadalmi mankó, emlékkép, hálatárgy. Társaságunk minden tagja végigsimogatta a márványfalat. .Micsoda- szuggeszció rejtőzhetik ebben! A katolikusok nyíltan, később a pro­testánsok loppal, hogy senki ne lássa. Végül előkerült a társaság egyik kedvence, akit még a kereszténységhez sem fiiz semmi. — Fogtam a falat... — mondta zavartan s hogy az imádságot még jobban támogassa, azonnal amulettet vásárolt a kapu előtt. Ez a templom áhítatra készteti, A templom melletti kolostor folyosója a vi­lág egyik legszebb oszlopsora. Több a hangulat benne, mint a dozse palotáiban. De a templom melletti vendéglők, albergok és ostériák tulaj­donosai pedig egyenes leszármazottjai lehetnek a szicíliai maffia tagjainak, mert zsebmetszés­ben, — törvényes alapon — alig hagja el őket valaki. Ezt abból az alkalomból állapítottuk meg, amikor egy fagylaltért öt lírát is elkért a .,gelateria“ feketehaju, pergőnyelvü gazdája. Dante egész szótárát ránkbocsátotta, mikor tiltakozni kezdtünk a zsebtámadás ellen. Ugy- látszik, minden veszteségét rajtunk akarta be­hozni, duplán számított mindent s még esküdö- zott is hozzá. A legnagyobb vita közepén öt líra helyett leteszek kettőt. Megnézi, megforgat­ja g arcára fény derül. Látva, hogy meg nem rabolhat, elővette a legbarátságosabb mosolyát s még az ajtóba is kikisért. Azt hiszem, mégis tulfizettem a zselátát és az una biskottát... Az uccák olyan szükek, hogy derék s kitűnő, de hatalmas Express-autónk megakadt egy osz­lopban. Mi történik mifelénk? Az emberek összefut­nak és röhögnek, a szembejövő soffőrök és ko­csisok káromkodnak, a villamoskalauzok .csön­getnek t; rohan a rendőr és felír minden boldog­talant. Ellenben Páduában: a villamosok elő­zékenyen hátráltak s nem csináltak akadályt, megtisztították az uccát. A soffőrök barátsá­gosan integettek, a kocsisok g a szájtátó facérok nekiálltak félretolni az autónkat s kiakasztani az akadályból. Mindenki nevetett és barátko­zott. A rendőr pedig ott állt a sarkon, övébe •akasztotta a kezét, nekitámaszkodott a falnak és nagyokat nevetett. Eszébe se jutott, hogy közelebb jöjjön és még jobban megkeverje a forgalmat... függőnyözött ablakok,, a pálmák és a szökő­kutak. A rengeteg széles uccák 6 a hihetetlen keskenyek. A templomok s oszlopcsarnokok. Mind... mind.. • Az egyik társam annyira beleélte magát a fotografáláeba. hogy egyenesen nekiszaladt a csendőrnek, aki díszruhában állt a kaszárnyája előtt s nagy lázzal azon volt, hogy leveszi. Ezen már mi is megilletődtünk. Hatósági sze­mély, egyenruhás, a faköpenyegben, várta ide­jén: ez az ötlet kissé merész. — Ne tedd! — rántjuk vissza a szenvedélyes fotográfust. Ám a dühösképü katona arca mosolygós lesz, lába megmerevedik, Napoleon-kalaipjában, sza­bályosan ölhetett fegyverével, fehér kesztyűjé­vel úgy áll, mint valami Delacroix-kép. Ünne­pélyes arcot vág. Mikor a kép kész, kegyesen int. Nem lőtt agyon, győzött benne a hiúság. Két perc alatt tíz oldalról lefotograifáltuk. Állotta becsülettel. Ám, meg kell emlékezni a veronai vendég­lősről. Felirom a nevét, ha odatévedsz Vero­nába, ne kerüld el a Hotel Firenzét. Mert mit tett? A kitűnő, vöröslhaju szállodás először is majd szétrepedt az örömtől, hogy magyarokat talált. Alig-alig beszélte a németet, de Da-ntét és Goethét közösen kinpadra. feszít­ve. öt. perc alatt kölcsönösen egymást barát­ságunkba fogadtuk. A paradicsomos spagetti után már dikciót vágott ki, a gyümölcs végez­tével pedig kijelentette, hogy most pedig_ ven­dégei vagyunk finom borra. Egy vendéglős, aki első látásra huszonnégy vendégét ingyen borral kínálja meg! Szerencsére, legtöbben mégsem voltunk bor­isszák. így aztán mi el is inaltunk a kitörő ba- Tátkozás elől, ámde, mire a szépségektől lelke­sen visszaszállingóztunk, a társaság borkedve­lői már utolsó csöppjét is felhörpintették a bor­nak. Soha ilyen jól nem érezték magukat a ki­tűnő urak... Akkor már egymás nyakában voltak az olaez- szal, aki alig akart elválni uj barátaitól. Baju­szos' csókok csattantak el, evvivák hangzottak a nyugalmas délutáni melegben s az olasz atya­fi még az autó lépcsőjéről is alig akart vissza­mászni. Kitűnő üzletember volt. A titulus bibendit is megtalálta. Nem bírtunk elszakadni egymás­tól s az autó egészen Riváig hangzott a vidám kacagástól. Meggyanúsítottuk a derék olaszt, hogy az ingyen bort is felszámította az ebéd­hez, de, mint később kiderült, azt nem tette. Becsületesen járt el. Soha ilyen kellemes emlé­ket ember társaságunkban nem hagyott. Még Bécsben is emlegettük. A következő utiállomásról táviratozni akar­tunk neki. A lelkesedés később lohadt, de egy bozeni üdvözletét mindenesetre kapott. Ugv Rovereto táján megkérdezik a boromisz- sza társak: — Igaz is! Hát milyen is volt az a Verona? Akkor derült ki, hogy nem láttak Veronából semmit. Ahogy odaültek az asztalhoz, úgy kel­tek fel onnan. De legalább a barátság és a han­gulat, remek volt. »S ez sem utolsó egy nyári kiruccanásnál... REGÉLÓ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN XLU, PE Még integetett is, mikor szerencsére kijutot­tunk a sziik uccából. Napfényes Verona Egész Felső-Olaszország el van árasztva azokkal a plakátokkal, amelyek a veronai nagy amfiteátrumba hívogatják a népet. A hatalmas körszinház falai még épek s az olasz élelmesség színpadot emelt most a kőlépcsőkre. Operaelő­adást rendez éppen ezekben a napokban. Nem kisebb művész, mint Gigli énekel benne s első­rangú zenekar, kiváló karmester kiséri. Har­mincezer ember hallgat egy előadást. Az ideszá- guldó .,népvonatok" megszervezése, indítása, amely szálloda kikapcsolásával teszi lehetővé a szegény olaszoknak is azt, hogy messzi vi­dékről is’ eljöhessen egy estére: dicséretére vá­lik az olasz vasutaknak. (Az olasz vasútnak, amelyben, ha ablak mellé kerülök, mindig azt hiszem, hogy kiesem az ajtón. Ne adj Isten, hogy vicinális forgalomban folyosós kocsit építenének...) Veronában minden fotografálógép tulajdonos meg volt szédülve. Peregtek a masinák, mint a gépfegyver. Egyik uccarészlet szebb, mint a másik.’A Colosseum, — most jött ki belőle kétszáz német, hátizsákkal és szöges cipő­vé], — a városháza, a régi óra, a bástya, a le­Nagy zajjal, erővel és önteltséggel indultak el a római légiók Aquincumiból, hogy ama fészkelődé jazygokat mérésre tanítsák. Le is igázták őket Philecia nevű elődükben. De idők folytával a római sas is szárnyaszeiget- tem hullott le a világ uralmának bérceiről és jöttek Kelet felől Attila késő unokái, hogy birtokba vegyék a virágzó kerthez hasonla­tos szép Pannóniát. Bors vezérnek jutott az a feladat, hogy a későbbi Gömör-unegyén át- viharozván, a jazygok régi erősségét Áripád jogara alá hajtsa. El is foglalta azt rendesen. No, ha elfoglalta, jussa volt birtoklásához és nem is ment ki onnan sem ő maga, sem pe­dig utódai ne mvoltak hajlandók fészküket elhagyni. így lett a hajdani Fhileciából Pelsewez, majd később Pelsőe. Talán háromszáz és egy­néhány év tűnt el az idők feneketlen sírjába, amidőn aztán Pelsőe és Magyarország törté­nelmébe belehelyezkedtek a Bébekek. Ez elhelyezkedés módija egész különlegesképpen történt meg a rege szerint. Élt a 13. század elején egy Máté nevű ju­hászember, aki ott valahol a Pipityke orom aljában napiról-mapra s évről-évre csöndes imélaságban legeltette nyáját. Pár birkáján kivül kerek e világon semmi vagyonkája nem volt, de azért íütyörészve járta az erdőt reg­geltől estig. Hát mikor egyszer az egyik el- kódorgott birka után iramodott volna, futtá­ban megbotlott és hasra vágódott. Körülné­zett, mi terítette már le? Kiálló fagyökér. De e gyökér táján valami csillant-villaut a lombok között átszűröd ő napsugárban. Oda­kap, hát pár darab arany az. Nem jár erre senki fia, aki »ezt elveszthette volna, ez csak elásott kínos lehet. És Máté pásztor jól okoskodott, mert amint ásni kezdett, sok-sok aranyra bukkant. El is fáradt a munkában, de még mindig dőlt az arany. — Isten kém ! — sóhajtott fel — mit fogok én ezzel a sok arannyal kezdeni, ami talán már a világ kezdetétől van itt elásva, tehát nem is kereshetem gazdáját. Az enyém. Újra beföldelte a kínosét, csak egy szipor­kázó fehér követ vett ki belőle s dugott a tarisznyájába. Hadd játszanak majd vele gyermekei a kunyhóban. Nemcsak ebben lát­ta hasznát a kőnek, hanem este a mécsgyuj- tást is megtakarította: világított az a kő cső dás módom. Jöttek aztán pár napok múltán a kereskedők birkavásárlás céljából. Meglát­ták a követ és mondták Máténak: — Hogy adod, jó ember? Megvesszük. — Nem eladó, szereti a gyerek. — Nono? ... egy tehénért. — Nem. — Egy csorda tehenet adunk érte! — Mi ez? — gondolta, de nem mondta ki Máté juhász —, ha önszántukból egy csorda tehenet Ígérnek a kőért, megér az tízszer annyit. Nem adta oda, hanem azt tette, hogy fel­vitte a követ IV. Béla királynak. Az ország lerongyolva, kifosztva s mintegy aléltam fek­szik a tatárdulás után, hátha csakugyan olyan n agy értéke van ennek a feli ér kőnek, hasz­nálja fel értékét magyarok királya az ország gyógyítására és csinosítására. így gondolko­dott Máté juhász, hiszen neki amugyis tö­méntelen aranya van ott az erdőn elrejtve. Megörült ám nagyon jó Béla király a kőnek, 'mert azonnal látta, hogy az oly nagyságú gyémánt, amilyennek létezését még a mesé­ben sem hitte volna el. Megköszönte szépen az ajándékot és kérdezte a juhászt: — Mit adják én neked ez értékes ajándék viszonzására te, Máté, mit adjak már neked? Kérjél tőlem bármit, én teljesítem kérése­det. — Uram, királyom, — felelt szerénykedve Máté — nem kérek én egyebet, hanem hogy engedd meg nekem, építhessek földeiden hét juhakolt. Szükségem lenne ezekre, de meg talán te is, királyom, vagy utódaid hasznu­kat láthatják majd. Nem tudta ugyan megértem a király, mi hasznát láthatná ő egy-két juihakolnak, de hát ráhagyta Mátéra, hogy csak épitsen ma gának annyit, amennyit akar. És Máté fur­fangos ésszel megépített a talált pénzen — hét hatalmas várat. Torna, Csetnek, Sólyom- kő, Berzéte, Szádvár, Krasznahorka és Pel sőc voltak e várak. Eleinte tényleg jiuhaival rakta tele azoknak udvarait és ólait, de az­után egész más célokat szolgáltak e várak És mikor juhok helyett marcona fegyvere­sek népesítették be falaikat, akkor a többi hat várral együtt Pelsőe is kilép a regék vi­lágából és átveszi a Bebek nemzetség törté­netének vezetését. Mert ama Máté juhász volt első őse a Bebekeknek. Az ő fia volt Fülöip akit a történelem már Pelsőe birtokában ta­lál. Az ősrégi várban, mely valaha a Philecia névre hallgatott. Tatarozgatták ő és fiai, de már egyik unokája, Beibek Domokos sehogy sem tudott megférni a rozoga várban és hát bántotta is, hogy a hiresüini s Országos sze repeket betölteni kezdő Bebok-csaIádnak ősi vára tényleg inkább akolhoz, mint büsz­ke erősséghez hasonlít. Teljesen megújította hát a várat, amely aztán majdnem három századon át lobogtatta ormain a Bebekek agancsos címerét. Pelsőe vára büszke is lehetett e címeres lobogóra, mert nem volt az a Bebek, amelyik ki ne tűnt volna egyházi vagy világi méltósá­gok viselésében. Mindjárt a várépítő Domo­kosnak szintén e nevű fia szepesi prépost majd nagyváradi püspök. Miklós öccse mint szentéletü kalocsai érsek fejezte be életét De István fivérük sem maradt el mögöttük mint világi ember. Hogy több vármegyék íőispánságát viselte, az jó volt kezdetnek. Rö­videsen nemcsak országbíró lett, hanem Nagy Lajos király bizalmasa is. Az öntelt ve lencei köztársaság nem fért a bőrébe, hát ezt a fészkelődő bőrét jól elpáholta szárazon és vizen Lajos király. Bebek István minde­nütt vele volt, sőt a Dalmáciát Szent István jogara alá visszaadott zárai békekötésnél mint királyának eskütársa szerepelt, ami rit- ikaságos kitüntetésszámba ment. Midőn pedig a lengyelországi Belz várának ment neki Lajos király, a roham alatt az ország zászló­ját vitte Bebek István. Kicsavarták kezéből a zászlót, de ő vértől bontottan ordította: — Másik zászló ide! Az is elveszett. Nem hagyta imagát a ke­mény magyar: — Kutya litvánja... nem fogsz ki pelsőei Bebek Istvánon! Négy zászló veszett oda és csak akkor kez­dett hátrálni, mikor nem volt kinek lobog­tassa többé az ötödiket és mikor maga a ki­rály is megsebesült... Bebek Imre is kivette résziét az országos szereplésben mint országbíró. Áldatlan idők­ben élt. Akikor, amidőn két királyi fej hul­lott porba gyilkosok keze által, a szerencsét­len Mária királynőt szolgálta. Ott bátorította őt Székesfehérváron, midőn az özvegy anya­királynéval, Erzsébettel együtt kénytelen volt Durazzói Károly megkoronáztaitását végig­nézni. Sem a két királyi nő, sem párthiveik nem tudtak az uralkodásukból való kisemmi- zésbe belenyugodni. És folyt a tanácskozás és tervezgetés. Pelsőe vára sokszor látta fa­lai között az elégedetlenkedőket Garai Mik­lóssal, Forgádh Balázzsal és Bebek Imrével élükön. Durazzói Károly meggyilkolása lett e tanácskozásnak eredménye. Azonban az ura­lomra vágyó Erzsébetet sem kerülte ki a sors sújtó keze, mert leányának szemeláitára fojtották meg novigrádi börtönében. Bebek Imre hűségesen szolgálta tovább Mária ki­rálynőt István fia, Ferenccel együtt. Ennek leánya, Antónia, Mária királynő játszótársa volt s mindvégig szeretetteljes részvéttel vi­seltetett egykori pajtása iránt. Gyümölcsös kofának ölözött s így lopakodott be Mária börtönébe a vigasz édes szavával: — Jön, jön a király úrnőm! Meg fogsz menekülni és isimét együtt járjuk csapongó jókedvvel az erdőt-mezőt. Meglásd, úgy lesz az­— Nekem már csak az örök mezők virul­nak majd — felelt a szegény királynő köny- nyes szemmel — azonban téged kis pajtá­som áldjon meg a mennyei Atya jóságos hűségedért. Kiszabadult börtönéből Mária, férjhez is met Zsigmond királyhoz. A keservek ki- pihenésére diósgyőri várába vonult vissza s innen többször átránöuit az ő hűséges Böbé­kéihez Felsőőre- Igaz magyar hűséggel és vendégszeretettel vették körül királynőjü­ket György tárnokmester, László főispán és a többiek mind- Kedves, szép napok voltak ezek, melyek azonban a gyönge szervezetű királynőt nem tudták már meggyógyítani: a kiállott szenvedések felőrölték életerejét és rövidesen meghalt. S míg e kálváriás életű fejedelmi nőnék sírhelye is elenyészett, ad­dig két kedvelt hívének síremléke még ma is beszél hozzánk. Bebek Györgynek, a gombaszögi pálos kolostor nagynevű meg- alapitójának síremléke a görgői templom­ban, Bebek Lászlónak szarkofágja pedig a pelsőci templomban látható­A pelsőci vár és a Bebekek viszonylago­san egymásra vetett fénye azonban a 16. században Bebek Ferenc és ennek fia, György idejében kulminált. Ők ketten az ő nyugtalan vérüknek nagyon megfelelő kor­ban éltek: párt viszály Ferdinánd és Szapo- lyai János, majd Izabella között, konspirá­ció, rablókalandok, elbukás, fölemelkedés. Mindezekben része volt Pelsőe várának a két Bebek révén, mig végre betelt a mér­teik. Ferdinánd király elkobozta Bebelc György birtokait és Pelsőe várát végvárnak nyilvánította, már amennyire várnak volt nevezhető az ostrom alatt megrongált erős­ség. És amit Sohwendi Lázár császári gene­rális megkezdett, azt a török be végezte: 1567-ben véglegesen lerombolta a várat. Pelsőe vára fölött megkezdte munkáját az enyészet, a vele oly szorosan összeforrott Bebek-esalád is hát mintha nélküle nem tu­dott volna többé kellő talajra találni a föld hátán — kihalt. Perényi Ferenc nejének, Bebek Katának révén ugyan vegetált még egy ideig női ágon, de bizony a rohanó idők követelménye az volt, hogy Pelsőe vára ne támadjon fel többé halottaiból: ma már alig van valami nyoma. Vára bel jelt a község szelepeit tovább a közéiért terén, amennyi­ben II. Józsefig a vármegye székhelye volt­Most Pelsőe csöndes hely. Csak néha csen­dülnek meg titokzatos hangok körülötte. Van határában egy negyven öl mélységű üreg, melybe ha követ dobnak, úgy cseng az, mintha üvegfalhoz ütődnek- Finom, a mélyből jövő hangok. A vár ezer és párszáz éves múltjának cizelált hangjai, melyek hoz­zánk, epigon utódokhoz szólanak. (Következő közlemény szeptem­ber 11-i SBámunkiban jelenik meg.) — Református 1 eány k onf er encia Alsós ze- csón és Zseliaen. A barsi református egyház­megye augusztus 23-án Alsós zécsén, augusz­tus 25-én pedig Zselizen leánykonferenciát tar. Az alsószecsei konferencián Pataky Ká­roly esperes mond megnyitó beszédet s a következő előadások fognak elhangzani: Czeglédy Pál: Az erkölcsi válság; Antal Gyu­la: A hitélet válsága; Réti Lajos: A leányok továbbképzése az életben; Agyagási Sándor dr.: A gazdasági élet válsága; Zsemle Lajos: A kálvinista egyház megújhodása; Holló Gé­za: A kálvinista világnézet nevelő hatása a jellemre. A zselizi konferencián a következő előadások lesznek: Zsemle Lajos: A refor­mátus leány munkája egyházáért; Kenessey Kálmán dr.: A kálvinista női eszménykép; Szabó S. Zsigmond: Gyülekezetek egy ütt ­imunkálkodásn; Konta Károly: Református egyöiáz és a vagyon; Balga Dezső Az egyház miint édesanya; Soós Endre A falusi nő szo­ciális feladatai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom