Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-31 / 198. (3011.) szám

*PRKGAlAtAfiVAR.HIRMCf Cseh-ruszin-ukrán sajtóiiábori a raszinszkói „Treuga Dei“ körül Futtában Kőzépeurópán írja: SZOMBATHY VIKTOR Ungvár, augusztus 90. (Ruszinszkói szer k es z tőségünk tői.) Az Auto­nóm Földműves Szövetség 'hivatalos lapjában, a Ruskij Vistnikben cikksorozat jelent meg „Treuge Dei“ címmel, amely úgy a cseh, mint az ukrán sajtóból támadó visszhangot váltott ki, de emmellett nagyban tisztázta úgy a ru­szinok mai kulturális helyzetét, mint a ruszin- ság és a ruszinszkói magyarság között kiala­kult speciális helyzetet, amelynek tisztázásától függ egész Ruszinszkó jövője és az őslakosság sorsa. A „Treuga Dei“ c. cikk szerzője Bródy End­re lapszerkesztő, cikksorozatának alapgondo­latául a ruszin—ukrán—nagyorosz nyelvi harc megszüntetését tette s a mai nyelvi háborúság megszűnésétől várja a ruszinszkói őslakók egyetemes összefogását és egységes frontba való terelését. A „Treuga Dei‘* * fejtegetéseinek mindjárt első fejezetében fölteszi a kérdést: — A fölszafoaditás és a testvérgyilkoló harc 18 esztendeje után ideje mindenkinek föltenni a kérdést: Mi, ruszinok egyik a másikával miért verekszünk? — Ki vitt minket bele ebbe a harcba; mit értünk el ebben a harcban és mit veszítettünk; mit érhetünk el e harc által a jövőiben és mit veszíthetünk; szükséges-e tovább harcolnunk és verekednünk és lehet-e békét kötnünk? Ennyi alapvető kérdés után a cikkíró igy folytatja: — Az első kérdésre, hogy miért verekszünk, eddig még senki sem válaszolt őszintén éspedig azért, mert csak külszínre célja a harcnak az összes oroszok, vagy az összes ukránok kultu­rális egyesítése, a valóságban pedig a veszeke­dést a ruszinok közé a politikai eszmék és el­képzelések hozták. — Egyesek itt akarják megmenteni Nagy- Orosz országot, mások megteremteni Nagy- Ukrajnát, mialatt mindegyik megfeledkezik a maga kicsi, szegény hazájáról, Podkarpátská Ruszról, amely nem hasonlít se Oroszország­hoz, sem Ukrajnához, azért, mert orosz fajú kicsi népe a maga különös tulajdonságaival különbözik úgy a galiciai, mint a kievi és moszkvai fajtestvéreitől. A cikkíró itt megállapítja, hogy úgy az orosz, mint az ukrán nyelvért harcoló ruszin fél, ha összekerül, végül mégis csak a saját kicsi ruszin nyelvén fog érintkezni. A második kérdést a cikkíró igy taglalja: — Ki vitt minket bele ebbe a harcba? Én kimondom egyenesen, hogy ki: a galíciaiak. Testvéreink, a galíciaiak, akik nem mint poli­tikai emigránsok, hanem mint egyszerű mene­külők, jó konjunkturisták jöttek ide meggaz­dagodni. ős szétosztották maguk között a sze­repeket: egyesek közülök 6Ült „ukránok*4, má­sok ipedig „oroszok**. Nézzétek meg azonban, melyiknek nincs még közülök háza, szőlője, vagy 'bank'betétkönyveoskéje. Kivétel alig akad egy-kettő. De nevezzetek meg egyet is a kár­pátoroszok (ruszin őslakók) közül, aki a mi földünkön annyit szerzet volna össze, mint a galiciai menekültek, akiket azonban nem sza­bad összetévesztenünk az oroszországi orosz politikai emigránsokkal, akik a mi dolgainkba nem avatkoznak és alig keresik itt meg a min­dennapi kenyerüket. — Tudja mindenki, hogy mit nyertünk mi ebben a harcban és mit vesztettünk? — Elértük azt, hogy gyermekeink egy nyel­ven sem tanulnak meg az iskolában sem írni, sem olvasni, úgy, miként a tanárok nagy része sem tud helyesen sem oroszul, sem ukránul s igy mind a „hazai** nyelv szerint tanít, de ez a hazai semiféle szabályzattal nem rendelke­zik. A csehek nevetnek ezen s az összes hiva­talokba — még a tanügyi hivatalokba is — bevezették a cseh nyelvet. — Mi haszna van hát a kárpátorosz népnek ebből a harcból? Semmi. A kárpátorosz nép eb­ből a harcból kifolyólag mindent elvesztett, mert az intelligencia nagyrésze eltávolodott népétől s idegen elképzelések szolgálatába sze­gődött, a nép meg magára maradt fejletlen ó- szláv nyelvével együtt. A cikkíró úgy a „Duchnovits**-, mint a „Pros- vita“-egyesület kulturmunkáját dilettantizmus­nak nevezi és diceérőleg emlékezik meg a szlo­vákokról, akik érvényt tudtak szerezni a szlo­vák nyelvnek és ma i6 ténylegesen több joggal rendelkeznek földjükön, mint a ruszinok Ru- ezinszkóban. Ezután fölteszi a pikáns .kérdést: — De képzeljétek el, mi mindenük lenne a szlovákoknak ma, ha a békeszerződés az ő ré­szükre — miként nekünk — a legszélesebhkörü autonómiát biztosította vona? Mindezt mi e marakodásunk miatt elvesztettük. A cikkíró ezután a mesterségesen szított testvérharcból folyóan megállapítja, hogy nincs egyetlen ruszin tekintély, akit valaki valamibe tekintene és aggódását fejezi ki a ruszin gyer­mekek jövője fölött. __ Várható-e az egyik irányzat győzelme_ a má sik fölött? — kérdezi a cikkíró. — Addig, ameddig ebben az ügyben egy harmadik fél ha­tároz. győzelmet kivívni egyik irányzat sem Cikkének első részét az éhínség rémét követő A Brenner=kérdés a helyszínen Brenn er-hágó, augusztus 28. A panaszos ember Bressanoban A Brenner-problémávaí elsőiziben Bressa- noban találkoztam. A problémát egy ala­csony, szökő, tiroli nadirágos férfi hurcolta a szívéiben s a nyelvén, aki Brüxeniben, — az olaszok Brossaimra keresztelték, — közibémk állt s a beszédünkért hallgiaitta. Ügyes szeme volt. Rögtön felfedezte, hogy kocsink csehszlovák rendszámot visel, de azt is hallotta, hogy magyarul diskurálumk. — Az urak magyarok? — kérdezte s a sze­me, szavamra mondom, megcsillant. Jóformán be sem várta a feleletet. Mintha a tár öli németség küldöttje lenne, szószólója és ciceronéja: a következő pillanatban, anél­kül, hogy valamelyikünk különösebben ér­deklődött volna tőle, megindította panaszai­nak zsilipjeit. — El vagyunk nyomva, nézzék a cégtáblá­kat! Egyetlen német feliratot nem talál eb­ben a városban, holott a város német, ezt el- hihetik nekem. Ezzel kezdte. Azt sem tudta, megibizhat-e bennünk s arra sem gondolt, hogy mi esetleg agent provokateur-nak gondolnánk. Magya­rokat talált, tehát megbízott bennünk. Kéret­len állt mellénk s tiz perc alatt tisztáiban volunk a Brenner-problómával, — a gyakor­lati részét értem s nem a kölcsönös hírlapi és politikai frázisokat. Panaszkodnak a tiroliak. Ez a rövidnadrá- gos férfi — jobb iparos lehetett, de az is lehet­séges. hogy hé listás kis tisztviselő volt, — közvetlenül, halkan mindent elmondott b©n- zinszivattyuzás közben, ami a szivét nyomta. El újságolta, liogv az egész D éltiro'lban nem szabad német feliratot alkalmazni, csakis olaszt. Még a HOTEL nevet is ADBERGO-ra akarták változtatni, de ebbe a szállodások már nem mentek bele. Elmondta, hogy a né­met gyerekek olasz iskolába járnak s már egymás között is olaszul kezdenek beszélget­ni. A német iskolákat jobbára az olasz gye­rekek látogatják. Aztán ismét a cégtábla-kér­désire tért át, ez, úgy látszik, fájt neki, mert elmagyarázta, hogy ha idegien nyelven akar a boltos cégtáblát írni, az csak négynyelvü: olasz, francia, angol, német lehet egyszerre, de akkor két líra adót kell fizetni betűnként. Aztán, ami legjobban fájt az emberemnek: nem szabad a jó, régi tiroli dalokat énekelni. Rendbírságot fizet az ember érte. Aztán végképpen belekeveredtünk a kö- zépeuTópai nyelvproblémába. Mert e pilla­natban nekünk fut a szomszédos szálló por­tása s reklá micédulákat nyom a kezünkbe. A reklámcédulák az autó CS-rendszámának szóltak. A cseheknek egy nagy költője neve- I ősködöt t itt száz évvel ezelőtt s az élelmes német-olasz ebből kovácsolt tőkét. Mint nem­zeti begyhelyre, hívott bennünket. Tiroli olasz, német, dunaparti és kisebbségi ma­gyar, nagyszláv, cseh és szlovén kérdések fizikai halál fölidézésével fejezi be s azzal a reménnyel, hogy az erőket mégis csak sikerülni fog egyesíteni. * A „Treuga Dei“ cikksorozat második része a nyelvi harc politikai céljaival foglalkozik. A cikkiró szerint a csehek politikai céljait szol­gálja a nyelvi harc is. Kifejti ezután, hogy a politika terén, amely mindig a gyomor szolgálatában áll, „meg kell kezdeni építeni a saját politikát, minthogy úgy a nyelvi kérdés, mint a többi összes vitás ügy csak eszköze a politikának**. — Mint mindenkinél, úgy nálunk is — Írja tovább a cikkiró — csak egyféle politika le­hetséges éspedig népünk munkájának gyümöl­csét, a mindennapi kenyeret népünk részére biztosítani, illetve megtartani. Tovább nyúl­nunk Galiciáha, Ukrajnába, vagy Oroszország­ba, egyenesen őrültség, mert sem Ukrajnát, sem Oroszországot mi sohasem fogjuk tudni megmenteni. És viszont várni azt, hogy a leen­dő Ukrajna, vagy a leendő Oroszország ment­sen meg minket, ugyancsak őrültség. — Következetesen jövőnket mi magunk kell, hogy biztosítsuk éspedig a saintgermaini béke­szerződéssel meghatárolt kereteken belül. Ha ez sikerül nekünk addig, amig Európát valami politikai megrázkódtatás nem éri, úgy életün­ket a népek családjában tudni fogjuk biztosi- tani egyszersmindenkorra, különben, mint nem­zet, nem tarthatjuk fönn magunkat. — Az élet arra kényszerit minket, hogy el­képzelések után ne igazodjunk, de törekvésein­ket reálisan és pontosan megállapítsuk és a reális törekvés mindnyájunk részére csak egy lehet: nemzeti életünket biztosítani. Ezt pedig keveredtek össze tiz perc alatt a Dolomitok tövében s ha egész utunk egyébként nem fi­gyelmeztetett volna arra, hogy Középeurópa néprétegeit járjuk, ez a brossa női délelőtt, az olaszokra panaszkodó némettel, kisebb­ségi magyarok találkozása a cseh költő em­lékével, a fasizmus mindenütt szemlélhető büszke jelei, melyek memeutoként ülnek hí­don, falon, hegytetőm és újságpapíron: mél­tán figyelmeztettek arra, hogy Középeurópá- bam minden egyre jobban összekeveredik ... Uí a Brennerre A hágó egyre szűkül. Vadul rohanó hegyi folyó mellett futunk, itt-ott frissen festett szállodák üdvözölnek s hívogatnak, homlok­zatukon csodálatosan szép faragványokkal. A nap végig ön ti a hegyek tetejét. A pompás utón dohogva gurul fölfelé a kocsink. Pár­huzamosan mellettünk fut a Rrenmer-vasut, amelyre Mussolininak oly nagy szüksége volt. A vasút villamosítva van, még a teher- vonntok is villanymozdonyokkal rohannak s tűnnek el a sűrűn jelentkező alagutakban. Apró tanyák. Kis állomások. Hatalmas víz­mű mutat a munkás erőre. Turbinák végte­len sora a folyóparton. S itt is katonák. Apró hegyi ágyukat cipel­nek a lovak s vidámszemü szürke tüzérek masíroznak mellettük. Az egész világ egyet­len hadgyakorlat. Hegyek ós hegyek. Egyre magasabbra ke­rülünk. Csupa német falu olasz feliratokkal. A fassió jelvénye mindenütt. Kis szálló előtt állunk meg. Itt újra ben­zint veszünk, de hisz a henzlnvétel nem prob­léma a hegyen: jóformán minden fenyőfa alatt várja az utasokat egy benzinkutacska. Végtől-végiig nőimet falvak. Minden ut, nyíl a Brenner-Mgó felé mutat. Az autók száma megszaporodik, a miotorfbiciklik egymást nye­lik, autóbuszok kerülnek elő innen is, túlról is: jobbára németeket visz, de akad azért angol, francia, amerikai is a nyitótt, piros autó-karokban. És pesti hangok persze. — Innen írunk Szegőmének! — kiáltja bele a Brenner csendjébe egy éles női hang. Hadd pukkadjon Szegőné Pesten ... Két ellentétes vámőrség Fenn vagyunk a hágó tetején. Olasz ka­szárnya, vámfoáz, csendőrségi laktanya, fi- náncépület, állomás, rengeteg autó egymás­után, szögescipős turistasereg, motorbicikli, benzinállomás, meg-megimdulé eső s vékony hasadékon a nap. Nagy a forgalom errefelé. Sorompók az ut közepén, melyet egy febérszijjias csendőr oly­kor megemel s ilyenkor egy-egy csomag autó megindul Ausztriából Olaszországba, vagy Olaszföldről Osztrákországba. A sorompó mellett az autóklub pazarul berendezett felvilágosító irodája. Vele szem­ben egy propaganda-házikó, ahol egy fiatal­osak a belső harcok likvidálásával fogjuk tudni elérni. * A „Treuga Dei“ cikksorozat következő ré­szében a cikkiró alapvető békepontul jelöli ki azt, hogy mindegyik félnek le kell mondania arról, hogy az egyiknek sikerülni fog a másikat legyűrni. A béke föltételei között tehát elsőnek kell lennie a kölcsönös bizalom helyreállításá­nak. Evégből — az eszme propagálására — tár­sadalmi és irodalmi folyóiratot javasol kiadni, amelybe ukránul, Tuszinul és nagyoroszul ír­nának cikkeket és nagy haladás lenne, ha a tankönyvek nyelvében történhetne valamilyen megállapodás. A cikkiró terve a következő: — Az elemi iskolákban a tani tás kárpát­orosz (ruszin) nyelven történnék, amelynek he­lyesírását a Volosin-féle 1907. évi nyelvtan alapján a szükségelt javítások eszközlésével mindkét irányzat nyelvészeiből álló bizottság állapítaná meg. A szolidaritás dokumentálására azonban már a IV-ik osztálytól kezdve taníta­nák az elemiben úgy az ukrán, mint az orosz irodalmi nyelvet Í6 (uj ortográfiával és moszk­vai kiejtéssel). A tanítóknak két éven 'belül tökéletesen meg kellene tanulniok úgy a kár­pátorosz, mint az ukrán és az orosz nyelvet. A középiskolákban a tanítás orosz irodalmi nyelven történnék, de ugyanakkor intenziven tanítanák az ukrán irodalmi nyelvet is. Gyer­mekeink, ha megtanulnaki tökéletesen oroszul, fognak tudni tökéletesen ukránul is. Az isko­lai nevelés intenciója mégis az lenne, hogy a fiatal nemzedéknek a meghatározott szülőhont: Podkarpatská Ruszt adjuk, amely a nyugati ért keleti kulturvilágok között hidat képez. 1962 aogmggtne 81, werdau ember osztogatja a színes prospektusokat. Mig a hosszadalmas és roppant unalmas ha­tárvizsgálat tart, mindenki megszedi magát prospektusokkal. Rakományszámra bozauk. A „keresEtfiu** benne a mester. Nagy a tolongás. Mindenkit megnéznek pontosan, a fekete könyvben, az útlevélben, összehasonlítanak személy szerint s össze­vissza olvasnak. Egy csendőr ki, másik be. Rendőr és fi­nánc, határőr és katona. Oaratbinieri, fasiszta, bersagiieri, alpini. Mindenféle uniformis és szín. Meg kell adui, rendesek. Hanem, meny­nyien vannak! Mint egy rohanászázad, vonul föl gyors lé­pésben egy szakasz alpini. őrségváltás. Az­tán egy rakás finánc. Fehérszijjas csendőr s motorbiciklis rendőr. Katona és feketein.gies. Mint valami táborkar védőőrsége. Utasok és katonák egyképpen keverednék. Ahogy ez a Brenner meg van védve! Egy órahosszat tart, mig átengednek Ausz­triába. Mi lesz még itt, ha az osztrák bürokrácia is elkezdi! * I ... Már át is mentünk. A sorompó billen, a katona szalutál, futunk kétszáz métert s Ausztriában vagyunk. Egy nyitottgalléru finánc áM az ajtóban. S még egy másik, az ablakból integet. — Grüss Gott! — mondja. ÉS ez minden. Aki integetett., az ki is jön. Pár szó és elintéz bennünket. A másik meg C9ak mosolyog. Sehol egy rohamosábag. sehol egy csendőr­szakasz, sehol egy harci jel. Csak a prospek­tusok háza int csalogatóan itt is. Csodálatos ellentét! Amennyire meg van rakva egyenruhával! az olasz oldal, annyira hiányzik az osztrák oldalon minden ilyes­fajta. Felkapaszkodunk az autó tetejére s fény­képezünk. Ezt itt szabad. Nem véd ez az Ausztria itt semmit. Mit is védjen? Mindent el szedtek tőle... A tüzoHólublíeumkor felgyújtották a község közepét s még a fecskendőket is összevagdalták G-öding, augusztus 30. Az elmúlt éjszaka tűz ütött ki Kment Ferenc mutenici gazdál­kodó szérűjében, amely a mezővároska köze­pén állott. A lángok rövidesen átcsaptak a szomszédos szérűkre is, amelyek a bennük felhalmozott tatorná n nyal együtt tövig égtek. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy gyújtogatás történt. A tűz fél tizenegy óra tájban támadt, amikor a helyi tűzoltó- egylet negyvenéves jubileumára aznap ösz- szegyült szomszédos tüzóltóegyesületek már eltávoztak falujukba. A helyi tűzoltóság nyomban hozzálátott a tűz oltásához, de legna­gyobb megdöbbenésére valamennyi tüzifecs- kendőjét szétvagdalva találta. Szerencsére el­érték még a Dubnán felé igyekvő ottani tüzr oltóegylet tagjait, akik erre visszatértek Mű­tőnkbe s lokalizálták a veszedelmes tüzet. A nyomozás megindult a gyújtogató kilétének megálla pitására. gjaiT' Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerősei DSP közt! A cikkiró fejtegetéseinek további során meg­állapítja, hogy ha az iskolában sikerülne a nyelvi békét meghonosítani, második óriási je­lentősége a békének az lenne (hogy ha már meglenne az egységes iskolai nyelv), hogy „azonnal bevezethetnők azt a hivatalokban is“. („A cseheknek nem lehetne kérdezniük, hogy melyiket akarjuk, az oroszt-e, vagy az uk- rá-nt?“) A nyelvi kérdés megoldásának politikai je­lentőségével a cikkiró nem foglalkozik, hanem még megállapítja, hogy akár oroszokká, akár ukránokká tennék a ruszin népet, csak utolsó lehetne, mig ezektől különváltam, a saját föld­jén első lehet. — A kárpátorosz irányzathoz való ragaszko­dásunkat a tradíción kívül életünk természetes föltételei diktálják, mert nemzeti és ezzel együtt gazdasági függetlenségünket, a minket, környező idegen szomszédok befolyásától csak mint kárpátoroszok tudjuk biztosítani! * Érdekes, hogy a magában véve szelíd hangú közkeletű igazságokat tartalmazó cikksorozat óriási hatást váltott ki úgy a cseh, mint az orosz és ukrán orientációjú közvéleményből. A támadók pergőtüzszerüen mentek neki a Ruskij Vistniknek és a Lidové Novinytől kezd­ve a Pravo Lidim át az Ukrajnska Slovoig va­lóságos sajtóháboru keletkezett a kérdés kö­rül. A legkimeritőbben és a legtámadóbb han­gon azonban a „Národnaja Gazeta** cimü lvra- már-párti eperjesi lap foglalkozott a kérdéssel, de kívüle még 17 levélbeli válasz és hozzászó­lás is érkezett a szerkesztőség címére. Ennek a hatása alatt határozta el a cikkiró, hogy a kérdés további taglalására ankétot nyit. amelynek keretében fölszólítja a legneve­sebb egyéniségeket, hogy véleményüket ebben a kérdésben leplezetlenül nyilvánítsák. r 1 4 vr sxmna% in.r%avia. n m n ■mii iim»i rwir r wrn in < . í ananmioLTfluirM i.ai i imcwibb. r.fat r-umw .■»g—m——■t—n—■——a—n—aMEcwt—a——a——■ BEREIVÁS PASX7ILLA _________________________ a legmakacsabb fejfájjjyjs_elrnulasztja:__

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom