Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-31 / 198. (3011.) szám

1952 augusztus 81, szerda­Hitler isiből a teljes hatalmat követelte s isiből elutasították Béniin, augusztus 30. A hétfői politikai tár­gyalások közül a legnagyobb érdeklődést Papion kancellárnak és Sehleieher tábornok­nak Hitlerrel való megbeszélése keltette. A kancellár a birodalmi gyűlés összeülése előtt még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy Hit­lert megnyerje a kormányban való részvé­telre. vagy legalább is ellenzéki álláspontjá­nak feladására bírja. Találkozásuk titokban történt, egy ,,semleges" vendéglátó házában, aki reggelire látta vendégül a kancellárt, a hadügyminisztert és Hitlert, Az eszmecsere után úgy a kormány, mint a nemzeti szocia­listák azt állították az United Rressnek adott nyilatkozatukban, hogy a megbeszélést a má­sik oldalon kezdeményezték. A kancellár utolsó kísérlete különben ere dinén ytele nii 1 végződött. Papén felajánlotta Hitlernek az al- kancellári, a porosz miniszterelnöki, a biro- diallmi belügyminiszteri tárcát; valamint né­hány porosz miniszteri tárcát is, Hitler azon­ban kereken elutasította az ajánlatot. Még­sem állítható, hogy minden hidat felégettek és a mostani eredménytelenség még mindig nem zárja ki a lehetőségét a jövőbeli meg­egyezésnek. E kiszivárgott hírek szerint Pa­pén ajánlatára Hitler azzal felelt, hogy ma­gának követelte a kancellári pozíciót, ezt vi­szont Papén utasította el. A kancellárnak ar­ra a kérdésére, hogy Hitler bizonyos feltéte­lek mellett hajlandó lenne-e tolerálni a kor­mányt egyéves prcograr/sjáiiak végrehajtá­sáig, a nemzeti szocialista vezér ugyancsak elutasító választ adott. Hindeitbesrg egyetért Pátenssel Berlin, augusztus 30. Ma délelőtt Neudeck- ben a birodalmi elnök megbeszélést tartott a kormány tagjaival, amikor is azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy a kormány és a bi­rodalmi gyűlés közötti konfliktust megoldják, A konferenciáról az alábbi kommünikét ad­ták ki: Hindenburg elnök ma délelőtt kihallgatá­som fogadta Papén kancellárt, G-ayl belügy­minisztert és Schleicher hadügyminisztert, akikkel megbeszélte a belpolitika kérdéseit, lóképpen pedig a birodalmi kormány gazda­sági programját. A birodalmi elnök megad­ta hozzájárulását ahhoz a gazdasági és pénz­ügyi programihoz, amelyet Papén kancellár Müm&terben körvonalazott. Hindenburg elnök arra kérte Papén kancellárt, hogy a program részleteinek kidolgozása folyamán legyen kü­lönös tekintettel a német munkásság életér­dekeinek biztosítására és a munkásosztály szociális jelétére. A belpolitikai helyzet meg­vitatása folyamán kitűnt, hogy' a birodalmi elnök és a kormány között a fökérdéseibben teljes a* egy etértés. A neudecki konferencián a birodalmi el­nök és a kormány megállapodott a legköze­lebbi jövőben követendő taktika, kérdésé­iben, A beavatottak információja szerint a kancellár megkapta Hindenburg elnök­től a felhatalmazást a birodalmi gyűlés feloszlatására, ami azonban csak aljban az esetiben törté­nik meg, ha a birodalmi gyűlés a kormány­zás stabilitása saetmtpont'jálból. veszedelmes sínekre futna. A kancellár csakis abban az esetben nyúl a feloszlatás! dekrétumhoz, ha a birodalmi gyűlés többsége azoknak a szűk végrendeleteknek a felfüggesztését kí­vánná; amelyek a birodalom gazdasági és pénzügyi biztonsága szempontjából fel1 tétle­nül szükségesek. A neudecki konferencián megállapodás történt arra nézve is, hogy szeptember 6-ig elnapolják a birodalmi gyüléist, májd szeptember 6-án elhangzik a kormány bemutatkozó nyilatkozata. Ez lenne az első atka lom az ellenzék kon­centrikus támadására, a kancellár azonban nem fogja engedni a konfliktus kirobbanását, hanem veszély esetén élni fog a felő®?,látási dekrétummal. Tudatúiban vaunak ennek a birodalmi gyű­lés pártjai is s elsősoriban a oentrum és a nemzeti szocialisták igyekeznek alkailmaz- kodni a birodalmi elnök intenci óihoz, hogy megakadályozzák a birodalmi gyűlés idő előtti feloszlatását­1 birodalmi gyűlés alakuló ülése Berlin, augusztus 30. Ma délután 3 órára tűzték M a birodalmi gyűlés alakuló ülését, de már délelőtt a kiváncsiak nagy tőmé go táborozott a birodalma gyűlés épülete kö­rül. A tömegben feltűnően sók egyenruhás nemzeti szocialistát lehetett látni. A rend­őrség már délelőtt kordont vont a parla­ment köré s gondoskodott arról, hogy a főbb útvonalak forgalma mentesüljön a parlament épülete körül zsibongó tömeg akadályától. A brandenburgi kapu őrs zabá­jában nagyobb rendőri készültséget tartot­tak, a parlament hátulsó kapui előtt pedig lovasreindőrség sorakozott fel. A főbejáratot szintén nagyobb számú rendőrség szállta meg több rendőrtiszt vezetése alatt. Itt he­lyezkedtek el a film operatőrök és a fény­képészek, akik hajtóvadászatot indítottak a birodalmi gyűlés érdekesebb tagjai után, a kommunista korelnöknő, Kiara Zetkin azonban kijátszotta éberségükéit és a parla­ment egyik oklalkapuján át jutott be az épületbe­A nemzeti szocialista parlamenti frakció tagjai kivétel nélkül pártegyenruhában, barna és fekete ingekben jelentek meg, mellükön a nemzeti szocialista S. A. csapa­tok jelvényével. A képviselők a parlament előtt és a folyosókon karföl emeléssel és Hei1--kiáltással üdvözölték egymást. A belépőjegyek ellenőrzése a legnagyobb szigorral történt, főképpen azért, mert a birodalmi gyűlés tisztviselői még nem is­merik az uj törvényhozókat. A parlament­ijén hemzsegnek az egyenruhás nemzeti szocialista törvényliczók. Rendkívül élén­ken zajlik a folyosók élete, a kép színes és mozgalmas. Klara Zetkin kommunista demagóg beszéddel nyitja meg az ülést Jóval a birodalmi gyűlés ülésének meg­kezdése előtt zsúfolásig megteltek a tribünök. A nemzeti szocialisták egyenruhába öltözött frakciója pár pillanattal három óra előtt az elnök első csengetésiére tömött sor okiban vonult be az ülésterembe. A német nemzetiek határozatukhoz hí­ven nem vettek részt a megnyitó aktuson. Pontban három órakor Klara Zetkin kommunista képviselőnő mint korelnök elfoglalja az elnöki emel­vényt A kommunista képviselők kórusban kiált­ják: ^Köszön tjük a fasisztáé Ütőn es vörös egy­ségfrontot, kö&zöntjük elvtársnőnket Kla­ra Zetkin!" A birodalmi gyűlés többi képviselője csend­ben hallgatja a kommunisták tüntetését. Most Klara Zetkin átveszi az elnöklést és bejelenti, hogy a házszabályok érielmében, mint a birodalmi gyűlés legidősebb tagija, megnyitja és vezetni fogja az első ülést. Ki­jelöli a jegyzőkönyvvetzelőkel, majd meg­kezdi megnyitó beszédét. — A birodalmi gyűlés — mondja — olyan időpontban ül össze, amikor az Össze- romoanó kapitalizmus a német dolgozok széles rétegeit a legborzalmasabb szenve- déisekkel sújtja. A kormány által tervbe- vett gazdasági intézkedések a munkásság béreit még jobban le fogják nyomni. Ebiben az órában Németország felett egy prezidiá- lis kormány gyakorolja a hatalmat. Ez a kormány a birodalmi gyűlés kikapcsolásá­val alakult meg, a trösztiositett monopól- k api tál izmus, a nagybirtok és a tábornoki militarizmos áll a kormány mögött Dacára a Papcn-kormány teljhatalmának, a bel- és külpolitikai feladatok megoldása terén mégis teljesen csődöt mondott. A kormány elsősorban az eladósodott nagybirtokosokat, a tönkrement iparbáró­kat, a bankok hatalmasait és a lelkiismeret­len spekulánsokat és sikereket kívánja szo­ciális segíts égben részesíteni. Külpolitikáját imperialista szándékok vezetik és Német­országot még az eddiginél is erősebb függő­ségbe fogja hozni a Versailles! szerződést megkötő nagyhatalmaktól. A legsúlyosabb bűne a kormánynak az utóbbi hetekben tör­tént számos gyilkosság, amelyekért teljes mértékben viseli a felelősséget. Mielőtt a birodalmi gyűlés állást foglal az egyes feladatok kérdésében, először centrá­lis kötelességét kell felismernie és teljesí­tenie; meg kell buktatni a birodalmi kor­mányt, amely alkotmánysértéssel akarja félretolni a birodalmi gyűlést Alkotmány- sértés miatt vád alá kell helyezni a biro­dalmi elnököt és a kormány miniszterek- (Nagy éljenzés a kommunisták padsorai­ban) — A kormány megbuktatása lesz a jel­adás a parlamenten kívüli néptömegek fel­Isten fizesse meg trí a: Molnár Kata m — Kedves anyám, nem egészen úgy van ez, ahogy anyám mondja. A kisgyerek Pércspatakon született, a vásárról visszajőve!, amikor a fél ka­ravánt, elvitték a csendőrök. Az égvilágon senki be nem tudta volna bizonyítani nekik, hogy nem Boglár Eszter adta fel őket. Ezért féltek tőle, nem azért, amit anyám mond. Gondolkoztam már azon, hogy még annyi emberség is volt bennük, hogy nem a mezők szélén tették le, hanem eljöt­tek vele a faluig. — Hát ha így is. vagy akárhogy is. de pogány dolog ez az egész, édes fiam. A te máíkaságod is végére ér Katalin-napkor, hazahozod a felesége­det, nektek is adhat még gyereket az Isten, ak­kor aztán.. .. Az erdész bólintott és nyugodtan pontot tett a beszélgetés végéi-e: — Éppen azért, anyám És bizony Miklós lett a kis gazdátlan gyerek a ke reszt ségben. Miklós, ilyen szópnevü. akár az er­dész ur; — és araikor Lizi tan te már igy csalo­gatta magához: — Idegyere, Miklósba. kalácsot kapsz a kezed­be, — a gyermek szépen elébeuient a kalácsnak és megmutatta, -hogy belefér a kezébe, sőt el ás fagyasztotta lázi hanté szemeiéi tóra; mert Boglár Eszter a kastélyba tartozott akkor is. amikor fia már a maga apró lábaival tudott értem enni a ma­zsolás kalácsnak, amivel kínálták. Nem bántotta őket senki, nem beszállt róluk rosszat senki, sőt szerették a csöndes, szomorú asszonyt. Valamikor kisasszony-élete a tragikus végű, szörnyű események után most zárdái csend­be merült, amelyben a munka nem oselédsor volt, hanem apáca-kötelesség; dolgozott mindig és min­denütt, szó nélkül és szinte észre vét lenül, a könyvtárszobában csakúgy, mint a konyhában vagy a fehérnemüs-kamrában, az intéző számadásai mel­lett, vagy a tiszttartó féltve-féltett rózsafái között. Egyedül csak özvegy Wildnianné tekintetes asz- szony Htjából tért ki már messziről, azóta különös­képpen, amióta az erd'észházbn beköltözött a szo­morúság. Erről a szouiioruságrál Lizi tante akkor — este számolt N* Bo-rhu- amikor az erdész ur hazahozta menyasszony-feleségét, a csoemási főerdész leányát. Lizi tante arca hara­gos volt és szomorú; a szava is nehezen indult meg, mintha nagyon a kedvével ellenkezett volna a mondanivalója. — Hja jaj, Eszter. És csak hosszú, haragos hallgatás után jött a többi. — Ha láttad volna! Úgy jöttek a csengőé szán­nal az erdei ut Séftől, mint az eleven bolgogság — ha láttad volna. lelkem, olyan volt a nagy jáger- b un dák között az az apró asszony, mint egy kará­csonyi cu koriadat, még annál is cseppebb-gyönyö- riibb. Az erdész ur hajtotta a szánt és amikor az ajtó elé értek, kiugrott, fölkapta a két karjára a cukorbajbát és úgy állította- talpra az öreg tekin­tetes asszony elé, hogy a mennyegzöi selyemci- pőoskének még a hegyiét se érje a hó... És akkor azzal a két csöpp selyemcipőcskéj^évetl közelebb bicegett a tekintetes asszonyhoz, odabicegett, hal­lod , Eszter! Odabicegett a szegény, szegény lel- kecs'bém a selyemcipős szegény kis. sánta lábával, mint egy kis sánta veréb, ez a világszép cukor­baba ... Meglátod, Eszter, nem lesz az erdész- házban több olyan szépszál férfiember, mint ami­lyen az erdész ur, — bicegő asszony nehezen vi­sel gyereket... És később, a tavasz fellé járó időkben úgy lát­szott. hogy Lizi tante valahogy igazat mondott a -maga százbabonás öreg fejével. A fiatal erdészné súlyosan megbetegedett és a jészivvel sajnálkozó tiszttartón ótól hallotta meg Lizi tante, hogy az erdészház fölül most már talán mindörökre is el­repült a gólya. Kevéssel utóbb, az öreg templom félhomályos mélyén, a húsvéti gyónásnál egymás mellett ta­lálták magukat özvegy WiMmianné tekintetes asz- szoriy és Boglár Eszter. A tekintete® asszony esz­tendő óta most (látta először Esztert. Megszólította, olyan fojtott, nehéz hangon, hogy a másik riadtan rezzent össze tőle: — Gyónni akar, Boglár Eszter? Van-e gyónni­valója? Az asszony sápadtan szorította össze száját. Nem ■fedek. — Mert nekem van gyónnivalóm Boglár Eszter. Az a gyónnivalóm, hogy amikor a fiamnak fin— gyereket, akart adni az Isten, aztán meg sem ebü- óettetve visszavette, akkor én halálát kívántam annak a gyereknek, akiért két ember agyonverte egymást, akinek még a harátlán senki-cigány se. mert helyet adni a sátora alatt és aki viseli a fiam nevét, a keresztvízzel rászentelt nevét, amit a saját édes fiagyerekének nem fog tudni tovább­adni, mert talán sohasem lesz fiagyereke, ment megverted a te fajtalan gyerekeddel az én fiam életét akkor, amikor a házába hoztad, amikor ve­tem adattad a szájába nyomorúságos életének első táplálékát és amikor megengedted, hogy a fiam vegye lelkére a keiresztségben a lelkiiidvösségét a te pogány magzatodnak, akiinek a halálát kíván­tam, rosszra kívántam még a nevét is rajta, hal­lóid te ezt. Boglár Eszter? A Boglár Eszter erőtlen, törékeny alakja főim a- gasodotit az őszhajai asszony melllett a templom - homályban egyenesen, mint- ahogyan a villám- ütőt te fa egyenesedik fői! lángolásában az ég felé — Hát ha ezt igy kívánta, majd az Isten meg­fizet érte. Tekintetes asszony, — az Isten fizesse meg! És a gyermek, akinek a számláján most már kétféle fizetséget kellett számontartania a meny­béli fizetőnek, nőtt-növekedett erőben és gyara­podott értelemben. Szemei mélységes-mélyen bar­nák voltak, mint a tavaszesti menybolt, — édes­anyjának szép, szomorú kék szemei voltak — de formás kis {etjén bár megsötétedtek idővei a Jen- szőke fürtök, szőke maradt mégis, mint a napsu­garáé rozsvetések Ságod körül. Ezt a napsugár- szőke fejecskét sokszor simogatta végig az erdész keze és a gyermek megérezte a hatalmas szál em­ber szivéből feléáradó titokzatos oltalom erejét, mert égész kis lényét túláradó szeretettel nyi­totta meg feléje. A férfi elfogadta, lelke mélyéig magábaszivta ezt a ezeretetet és hiába volt az Eszter félénk ellenkezése, vitte magával a gyere­ket mindenfelé, gombát szedni, erdőzugást hall­gatni., ikakukszót figyelni. S ahogy múlt az idő, Lizi lanté egyszer nagy sóhajtások között el újságolta Eszternek, hogy úgy hírlik, a fiatal erd‘észnét most már öt évi házas- élét után talán csak mégis megállója végre gyer­mekkel az Isten; de nem igen lehet éiletrevaló gyermek az, akit betegség hordoz, akit talán még majd a földi napvilágba is betegség vezet. — Te Eszter, szinte a hátam is borsózik belé! Olyan mostanában az erdészházbau az élet, mintha valaki rájuk babonázott volna ... Szegény Boglár Eszternek még a lelke is össze- didergetit. És hogy a kastélyban készülni kezdtek a közelgő vadászatokra. Eszter kikérte -magát az, erdei vadászlak személyzetéhez. Menekült! Távol akart lenni az erdészháztól ak­kor. amikor elérkezik a talán kritikus soraváilság ideje, — már maga is azt- hitte, hogy a rontást, akarja elvinni magával. De olyan észrevétlenül mégse tudott eltűnni, hogy szembe ne kellett vol­na néznie egy megdöbbentő találkozással. A kastélyból való távozását megelőző estén, a fasor felől sietve a kastély felé, a hársfák alatt vá­ratlanul szembetalálta magát az öreg tekintetes asszonnyal. Boglár Eszter tetőtől talpig megreme­gett és úgy megáMt, mint akiinek a lábai gyökeret vertek. És amikor az öezhaju asszony megszólalt, lassú hangja úgy beledobott, Eszter fülébe, mintha maga a sora szólt volna hozzá: — Látod-e, Boglár Eszter. Holnap te elmész innen. De most idehallgass. Amióta a lábadat ide te betetted,, azóta pecsét van a száj,anion, egy te­remtett lélek tőlem még nem hallotta azt, hogy. kicsoda vagy, azt se, hogy a fiadat honnan vetted. Rosszat nem tettem neked soha, ezt. te is tudod. Amikor segíthettem rajtad: segítettem, sohasem számoltam föl senkinek, neked sem. Egyszer kí­vántam rosszat a fiadnak, azt is meggy ón tóm. nemcsak a papnak, neked is. Talán meg is tudtam volna bánni, ha el tudott volna múlni az a gyű­lölet, ami bennem van. Mert bennem van. Ha bűn­nek látja az Isten majd megbüntet érte, ez az én dolgom; de te, te gyarapítót tad föl bennem ilyen keserűre. Mert hogy a fiam az ő megrontott, élete ellenére és az én elfenemire is szereti a te fiadat, éppen a te fiadat, — ezért neked is eljön még a leszámolás órája, Boglár Eszter. Az az óra lesz ez, jól figyelj, amelyben a menyem gyermeke fog megszületni — és te félj ettől az órától, Boglár Eszter, még ott, az erdő mélyén is félj tőle, ahova most elrejted magad előlem. Mert ha én abban az órában találok rosszat kívánni a te fiadnak úgy, minit, ahogyan a templomban mondtam neked, hogy rosszra kívántam rajta még a nevét is, amit egyszer már elvettetek a fiam. gyerekétől: hát ha még egyszer el akarnátok venni tőle és én abban az órában találok rosszat kívánni a te fiadnak, akkor azt úgy fogom kívánni, hogy az alól aztán semmiféle gyónás föl nem oldoz. Mert az Istennek is két füle van. mint nekünk és két keze van: egy jobb és egy bal — és ba az egyik fülével téged hallgat, a másik fülével meghallgat engem is és egyik kezével elvetheti tőled is azt, amit a ma síkkal adott. .(Vége köv,) í de hír szerint pórt ja ragaszkodik ahhoz, hogy az elnökségben képviseletet kapjon. pártja ma is a szociáldemokrata párt. Maga I Loebe vonakodik elfogadni az alel nők séget, j 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom