Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-30 / 197. (3010.) szám
l&ttS angttágfaia 30, kotid. Á 'PKAXÍAÍi v ÍAOYARHiULAK változtatni. Konzervatív meggyőződéseűiibő'l következik, hogy hívei vagyunk a tekintély elve alapján fennálló államhatalomnak. Tagadom azt, hogy a jog, mint azt a marxisták tartják, csupán valamely osztálynak vagy pártnak a ham eszköze s e tekintetben szemben állok a nemzeti szocialistákkal. Szakítás Hitlerrel? — Hiszek az örök jogi normák érvényében, amelynek óporosz megfogalmazása igv hangzik: Mindenkinek a magáét! Poroszország nagy uralkodóitól kapta örökségül azt a tradíciót, hogy a nép kormányzására csak olyan embert tart érdemesnek, aki önként aláveti S&agáfc a német nemzeti élet törvényeinek. Az a féktelenség, amely a nemzeti szocialista párt vezérének megnyilatkozásaiban izzik, 6ehogysem egyeztethető össze a hatalom birtoklásának igényével. Nem ismerem el Hitlernek azt a jogát, hogy a mögötte álló tömegben lássa az egész német népet, s aki nincs vele, azt szabad prédának tekintse és igy is kezelje. Ha én ma Hitlerrel szemben mint a jogállam, a népközösség és egy autoritativ uralkodó rezsim foglalok állást, ugv nem ö, hanem én követeim a nemzeti szocializmus céljait, a harcot a túltengő párt-uralom, az önkény és az igazságtalanság ellen. Papén kancellár ezután ama reményének a.d kifejezést, hogy a kormány törekvése, amely- ilyel az igazi német szabadságmozgalmat elősegíti. a nép minden rétegében megértésre fog találni. A gaztissüsi program Átfér ezután a kancellár a kormány gazdasági programjának ismertetésére és kifejti, hogy ha a deflációnak nem tudnak véget vetni, akkor nem lehet útját ál Jani a magánvállalkozások és a közgazdaság további romlásának. — Nem marad más hátra, mint hogy a kormán vkereken hatalmasat fordítsunk. Programunk alapelvei: valutánk helyzetét nem szabad megrendíteni. Távol áll tőlünk a szándék, hogy a német márka értékét megbolygassuk. A birodalmi kormány elutasít magától minden beavatkozást a magángazdaság szférájába és őrizkedni fog attól, hogy a szabadgazdálkodással járó személyes felelősséget az állam gazdasági rendszabályaival csökkentse. Azokban az esetekben, amelyekben az ál- j Lám az utóbbi években segítségére volt a i magánvállalatok szanálásának, gondoskodni , fogunk tiszta helyzet teremtéséről olyan értelemben, hogy a közösség ne csak a szanálás terhét viselje, hanem a kérdéses vállalat * munkájának gyümölcsét is élvezze. Ezeknél a vállalatoknál az állam érdekeinek fokozottabb védelme szempontjából különleges állami fölügyeleteí vezetünk be. A továbbiakban kifejti a kancellár, hogy a német gazdaság mai centrális problémája a munkanélküliség. Eddig a birodalmi kormány 135 millió márkával járult hozzá a munkanélküliség és az ínség enyhítéséhez. A mezőgazdasági telepítések, az elővárosi kis telepítések, a lakásépítés és a háztatarozások révén a kormány ez irányban is tovább fogja folytatni tevékenységét, tisztában van azonban azzal, hogy ezek az eszközök nem elégségesek a munkanélküliség kérdésének radikális megoldására. Elhatározta ezért a kormány, hogy tág keretek között kísérletet tesz a magán- gazdaság fölélénkitésére, a parlagon heverő munkaerők 'bevonása által. Ennek előföltétele, hogy a segítés szándéka esvséges legyen. Á kormány abból indul ki, hogy a világgazdaság és vele együtt a német gazdaság válsága is eljutott ahhoz a ponthoz, ahonnan megkezdődhetik a szisztematikus újjáépítés munkája. A német termelés ma olyan körülmények között van, hogy számolná kell egyes termelési ágakban a teljes szétbomlással. Évek óta nem végezték el a legfontosabb ipartelepek egész során a szükséges karbantartási munkálatokat. Ezt a mulasztást — úgymond — most jóvá kell tenni, első lépésünk tehát, hogy gazdasági életünk minden erejének fölhasználásával tatarozzuk és reorganizáljuk a német termelést. Munkásokra van szükség és elegendő tőkére, amellyel eat a nagyszabású feladatot megoldhatjuk. A kormány kétmilliárd márkára becsüli a szükséges tőkét. A munka megkezdésének és finansziroBásának tervét a Birodalmi Bank közreműködésével nagyjában már elkészítették. Az az elvünk, hegy a Birodalmi Bankot nem terheljük meg e költségek előteremtésével, hanem a gazdasági életben most is jelenlevő lappangó erők kiaknázása utján teremtjük elő a kétmilliárd márkáit. Az adócsökkentés uj formája Ennek az elgondolásnak a reális megtor- nmlázasa és gyakorlati kidolgozása képezi a Paipen-kormány gazdasági programjának törzsét. A terv lényege, hogy a kormány mindazon adófizetők részére, akik az 1932 október elsejétől 1933 október elsejéig esedékes forgalmi, föld és ház, valamint ipari adóikat pontosan megfizetik, a befizetett adó után adótanusitványt bocsát ki, amelyet felhasználhatnak az 1934— 38-as évek adóinak megfizetésére, kivéve a kereseti adót. Ezeknek a tanúsítványoknak rendes árfolyamuk lesz, olybá vehetők tehát, mintha az adófizetők az árfolyam erejéig kölcsönt nyújtottak volna az állam- . nak. Az adót a Misi fcvány oka t tulajdonosuk felha szil á thatja hiteleszközül. (Gyakorlatilag ezt ugv kell elképzel ni, hogy péidául, ha valaki az Í932—33. költségvetési évben befizet ezer márka forgalmi adót, kap ennek ellenében egy 500 márkáról kiállított adótanusitványt, amelyet egyrészt felhasználhat az 1934—38. évi adótartozásainak törlesztésére, másrészt, minthogy a tanúsítvány az árfolyamérték után 4 százalékos kamatot hajt, alapul veheti hitel igénybevételénél. Az 500 márkás adótanusitvánv névértéke a kamatok beszámításával 1934-ben 520 márkára, 1935- ben 540 márkára fog emelkedni. A kormány tervezete értelmében az adó tanús i Iván y ok tulajdonosai az 1934—38. években évente adójuknak egyötödét fizethetik majd a tanúsítva nyokk al. Gyak oriatilag tehát as adótanusitv án yok kiadása egyet jelenít nagyobbarányu adóengedménnyel, amelyet a birodalom a mostani szorult helyzetére való tekintettel nem azonnal ra léptet életbe, hanem az elkövetkezendő öt esztendőben.) I munkanélküliség csökkentése Az adótanusi'iványok kibocsátása révén a kormány a költségvetési éviben 1500 millió márka többletbevételre számit, amelyre a Birodalmi Bank fog előleget folyósítani. Ezzel kapcsol atban prím iái is rendszert fog a kormány bevezetni, olyképpen, hogy 700 millió márka névértékű adótainusit- ványt ászt ki jutalmul ama vállalatok között, amelyek beigazolják, hegy a jelenleginél több munkaerőt fognak foglalkoztatni. A jutalom furcsa: minden uj alkalmazott után a vállaltait 400 márka névértékű adótanusitványt kaip az államkincstártól. Ha a tervezett 700 millió máirka prémiumot teljes egészében kiosztják, ez azt jelenti, hogy 1 millió 750 ezerrel több munkást állítanak be a német gazdaságba. Ha a terv sikerül, úgy a német gazdaság hatalmas leíi-düleitel fog előrejutni. A kormány ezt a célt más módon is elérni iparkodik és .pedig olyképpen, hogy a munkaadók számára lehetőséget nyújt a. munkások számának emelésére a munkabérek összegének emelése nélkül is. A kormány fel fogja hatalmazni a munkaadókat árra, hogy újabb munkaerők felvétele esetén a tarifális munkabért meghatározott mértékben csökkentihe&se, anélkül azonban, hogy ez a létminimum aló esne. A kancellár tudatában van. hogy a munkásság dolgozó rétegére áldozatokkal jár ez a megoldás, de ezt az áldozatot meg kell hozatok munkanélküli társaik érdekében. Érinti a kormány reformtervezete a bértarifákat is, ámbár a kollektív szerződés jogát épségben hagyja s az egyeztetési eljárás mostani formáit nem szünteti meg. Minthogy azonban a kormány véleménye .szerint a bértarifa, némely iparágiban és számos üzemben túlságosan merev, szükségesnek tartja különleges esetekben rendeletileg szabályozni a munkaadók és munkások viszonyát. Általában ezekben ismertette Papén kancellár a kormány gazdasági terveit, amelyekbe nem vonta .be a mezőgazdaságot, hangsúlyozta azonban, hogy az ipari munka föllenditése következtében a mezőgazdaság közvetlenül és közvetve is megtalálja a maga hasznát. Beszélt azután a közigazgatás készülő reformjáról, amelynek vezető szempontja a takarékosság. Meg fogják szüntetni a birodalom és a Poroszország közötti dualizmust Papén nem hisz a HítSer- Brüníng koalícióban Végül visszatért a kancellár a politikai helyzetre és megállapította, hogy ezt a programot csak akkor tudják megvalósítani, hogy ha a birodalom élén független és tekintélyt tartó kormány áll, amelyet munkájában nem zavar meg a politikai pártok tülekedése és befolyása. A birodalmi alkotmány alapját az a tétel alkotja, hogy az államhatalom forrása a nép, ez azonban nem jelentheti, hogy az államhatalom ki legyen szolgáltatva 'a parlamenti, pártok taktikai játékának. Ha ma a centrum és a nemzeti szocialisták koalíciójáról beszélünk, amelyben én különben nem hiszek, ismerve a nemzeti szocialisták parlamentellenes fölfogását — mondotta a kancellár —, úgy ennek a koalíciónak a titkos hátsó gondolata nem lehet más, mint hogy az egyik párt a másik megsemmisítését kívánja. Kérdezem, hogy a német nép a mai nyomorúságában elviselhet-e efajla kulisz- szákmögötti játékot? Papén kancellár azzal fejezte he beszédéi, hogy rendületlenül hisz a. német nép jövőjében, hite éppen olyan szilárd, mint az oké a millióké volt, akik a csatatereken véreztek el a némr,t népért. Ezért azt kiáltja a pártok felé: Ne gondoljatok másra, csak Németországra! 1 kanceHár beszéde a német sajté München, augusztus 29. A nemzeti stocáaJkvták főlapja, a VőlkiscShe Beób&chter, hosszabb cikkben foglal állást Papén kancellár münsteri beszédével szemben. A lap elutasítja a kancellár gazdasági programját, amelyet „Lehetetlen gazdaságpolitikai tervinek tart. Sorra veszi az egyes intézkedéseket és különösen az inségmunkák fedezetének előteremtése kérdésében áll szemben a kormány elgondolásával. Lehetetlenségnek tartja, hogy a kormány olyan pénzforrásokat vegyen igénybe, amelyeknek a jelen pillanatban semiféle fedezete nincs és egyetlen fedezetük a német gazdaság jövőbeli hozadéka. A kormány eszel as intézkedésével sutba dobta a fedezet előteremtésének klasszikus szabályát. A bértarifa meg- bolygatását b részben megszűri tetősét a lap igen aggályosnak tartja, mert következménye az lesz, hogy az egyéni vásárlóerő csökkenni fog. Megrovással állapítja meg, hogy a korIsten fizesse meg írta: Molnár Kata c . (2) — Ságodról! — mondta egészen halk nyoma- tékkal az erdész, de aztán egy szót se szólt többet. Az asszony' előtt halovány, bágyadthullámzá- su ködbe borult a. világ. Valami egészen valószínűtlen megnyugvás szédiilete borított le mindent. könnyű, áttetsző szürkeséggel. Egy púdra ültették meleg konyhába, egy szolgáló nedves pallórongyot terített, el sáros cipői alatt, egy tiszteletreméltó fehérhajó asszony a gyermekről kezdte lebontogatni a kendőket, hogy aztán megijedjen hangosan: — Szent Isten, milyen nyomorúságos! Hány napos ez a gyerek? A .szédülés, oltalmazó köde. szakadozni kezdett. Az asszonv furcsa, révedező csodálkozással felelt:- — Ma reggel született. Hajnaliban. ■ Az őszhaju asszony megdöbbenve hallgatott, nézte a gyermeket, az asszonyt, aztán odaszólt halkan az erdésznek: — Borzasztó. Még elhinni is rossz. Le kellene fektetni. Kérdezted már tőle, hogy mi történt vele? — Ezt később is lehet, anyám — mondta nyugodt kitéréssel az erdész és bólintott. — Ellátja őket? „ — Mégiscsak jó lenne tudni róluk, kifajták, mért nem kérdezed? Ahogy én nézem, fiam, ezeket elűzték valahonnan, — ki tudja, miért! Mert szörnyű, hogy milyen nyomorúságosak igy együtt, még nem is láttam ilyet, mint ez a gyerek ... mint egy macska, még annak is hitvány, ez ugyan meg nem marad ... De mig beszólt is, értő asszonyi kezével már bontogatta, takargatta, pólyálgatta a béka- gnódra elterülő reszkető, nyivó kis porontyot és töltögette makacsul tátogató éhes szájába egyik kanál langyos tejet a másik után. Néha ránézett arra a másik asszonyra, aki falnak támasztott fejjel, őt nézve ült mozdulatlan a pádon. Parázsvörösen égő szemhéjain látszott, hogy emberfölötti erővel küzd az elálmosodás ellen, de egyenesrefeszült testének minden por- cikája azt akarja figyelni, ami a gyermekével történik. Egy bögre forró kávé volt ott mellette a pádon, de még nem nyúlt hozzá. A falon egy nagy kerek óra ketyegett, olyan, mint egv tarka tányér. A gyermek szuszogott, cuppogott. vékony madárszáján ottmaradt a jóllakottság utolsó édes tejcseppje. Az asszony halálos kimerültsége lezárta égő szembejjait, feje vállára hanyatlott, aludt! nem is tudta, hogy elaludt. Ugv zuhant az álomba, mint- egy szakadékba. Álmában tudta, hogy valaki leteszi mel- ié a gyermeket,- aztán azt álmodta, hogy az ajtón egy ismeretlen férfi lép be; és egészen halk hangot hallott, halk megdöbbenéstől vé- letlen-kiszaladt szavakat: — Hiszen ez a Boglár Eszter. Az asszony körül nagyot sisteregve fordul egyet a világ és olyan zürrögést hall, mintha köröskörül •forrni és keringeni kezdene a levegő. Ijedten me- nekezik a név elől, amelyet hallott, de álma újra visszahozza elébe, Boglár Eszter, — hallja újra a nevét és egyszerre borzalmas csüggedéssel érzi, hogy sohasem fogja tudni levetni sem a nevet, sem a tragikus, nehéz-keserű titkot, amelyik elől hiába menekül, — hiába, hiszen itt van mellette a gyermeke, aki miatt éjszakai lesben, ököllé] verte agyon egymást Ivét dühödt ember: egy gőgös, tüzes szépségű szerelmes cigánylegóny és egy kur- tanyaku, nehézvérü postamester, aki későn keresett fizetséget a lánya észveszejtett becsületéért. Az asszony fáradtan fölnyitott a szemeit és ránézett a zsibbadt álomból el-ébefestesük idegen emberre hosszú, keserű, elgyötört pillantással. Fiatal erdésBgyakorook volt ez, Ságodról való, az asszony megismerte: csak nemrég került el onuan. Ser- kedő Ifjú szakáiba mentén úgy lángolt most az arca, mint a legvörösebb pipacs, igy magyarázkodott a ház fehórbaju asszonyának vérvörösen, lángvö- rösen: < —' De már tekintetes asszony, most aztán ne tessék az én telkemre tolni, hogy eljárt a szám. — Mindegy az, lelkem, másnak a gon osztott él nem lehet senki telikére tolni, marad az azé, aki elkövette. Ismeri ezt a történetet hét megye köröskörül, sokáig úgyse maradt volna elöltem titokban. De ha tudtam volna, hogy kicsoda, meg nem nyitom a fiam házát előtte. lAkinék a fajtalansága miatt két ember agyonverte egymást, és eközül a kettő közül is az együk a saját apja volt, az az én fiam házában ne keresssen hajlékot. Megmondtam. Több szó nem esett. Özvegy Willdmanmé tekintetes asszony már nem is volt a konyhában. A mozdulatlanul hallgató asszonynak mély, keserű mosolygás vonása vésődött a szája sarkába, — a mindennel leszámolt emberek súlyos, önmaguknak 6zólő, furcsa messzeségek felé néző mosolya. Megkereste szemeivel az erdész hatalmas alakját és belenézett a férfi szemeibe kimondhatatlanul megnyugtató, kimondhatatlanul nyugodt minden-mindegy pillantással]; és fölálltad készült, — de ülve kellett maradnia a férfi kezének ellentmondást nem tűrő mozdulata alatt.--- Még nem vagyunk készen, maradjon kérem. Prakezi, te most átmész a kastélyba a kulcsáraiéhoz, hogy vessenek egy ágyait Lizi tante szobájában. Az uraságnak ón szólok. Siess. Az erdészgyakornok rákvöiröeen sietett el. Az erdész csöndesen odafordult megint az asszonyhoz: — Hogy a maga ügye is jól üssön ki és itt se tegyen házi háborúság belőle, kinn várjon meg, az áinbi'tuson. Átkisérem a kastélyba. A továbbiakban nyugodtan bízza rám magát. Az asszony már állt, két kézzel támaszkodott az asztalnak és riadt szemekkel nézte a férfit. Szája hangtalanul megmozdult, de, rövid vívódás után csalc ezt tudta mondani hirtelen-kiszakadó, fojtott hangon: — Isten fizesse meg. Az erdész nyugodtan bólintott. — Ha van miért, meg fogja fizetni. A kastély felé az utón az asszony fölnézett az égre, amely sötét volt, kék és hideg és valahol nagyon magasan a feje fölött borult rá mindenre, olyan nagyon magasan, hogy abból a magasságból egyetlenegy pillantás átfogja és befutja a Föld minden nyomorúságának útját, kezdetéit és végét. Az asszony elkinzott teste megpiheni az öreg Lizi tante szobájának tiszta kis oselédágyában; özvegy Wiildinenné tekintetes asszony egyetlen szói nem szólt senkinek arról, amit tudott, az er- dészgyakornak most már hallgatott. mint a sir és Boglár Esztert nem bántotta többé senki. Megnyugodott. mindenki abban, hogy szerencsétlenül járni özvegy asszony, ennéd többet nem is firtattak róla. Egy reggel megállít az ágya előtt Lizi tante, a jó öreg. összekulcsolta ropogósra keményitett hófehér köténye fölött két kövér kezét és olyan lett az arca valami fontos mondanivalótól, mint egy diplomatáé. — Hallod-e, édes lelkem. Tegnap éjszaka álmomban vöröebaju asszony kínált meg eőtlan sajt1 tál. Meg is ettem, héjában, kenyér nélkül, meg is nyomta a begyemet a, Kdércadta falat, raayd- hogy rosszul nem jártam tőle, alighogy föl tudtam nyitni a szemem reggel; meg is kerestem nyomban minden vétekemet magamban, de nem találtam egyet se olyat, amiért 'Kdére étikén kelljen el- kárhoznom öreg fejemmel; hanem aztán rájöttem én, telkem, hogy miért keresett meg, engem ma éjszaka a nehézség: hogy is lehessen egy istenadta porontyot kereeztetetlen hagyná ennyi időre! Bármi embertelen beteg voltál is, maholnap lábra állsz már kincsem, aztán még az őrzőamgyal se tudja a gyerek nevét keresztvíz nélkül; hát csak azt akarom mondani lelkem, hogy keresztapát kell keresni valamerre; mivelhogy pedig mindenképpen az erdész ur a te legelső pártfogód ebben a te nehéz özvegyi életedben, őt keltene megkérni erre, úgy látom én jónak. Hát ennyi ez, lelkem. És most már aztán nincs is több várnivalónk. Mért no Jegyen teneked Miklós a fiad, amikor az erdész urnái szebb szál Miklós nem jár ezen a világon ! Özvegy Wildmanné tekintetes asszony ujjai között megálltak a kötőtűk, amikor a Lizi tante fontos mondani valóját meghallotta. De nem szólt rá semmit. Csak este, amikor egyedül ült fiával a függőlámpa szép enyhe fénye alatt. — Tudod-e fiam. hogy nem jósolok jó véget ennek a történetnek. Cigánygyerek, purdégyerek, talán még keresztvíz alá se való, mit szól majd hozzá a plébános ur? Amúgy is olyan nyomorult magzat, még az Isten se a jobbkezével adta belé a telket, az anyja se látott templomot azzal a cigánnyal. Jobb tenne a sorsukra hagyni őket. fiam! Nincs innen olyan nagyon messzire Ságod, hogy egyszer majd a kastélyban is meg ne tudjuk, kinek vagy te a komája. Lálod-e, m g a cigányok is kizavarták maguk közül, fél töle minden teremtett emberfia, csők te hagyod helybe dolgait gyanútlan.
