Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-28 / 196. (3009.) szám

1932 augusztus 28, vasárnap. 'PRAGAI-A\\G^ARHIRLí\I> 13 dí), e amit ma időálló értéknek mondunk, iga­zán kevés drámai alkotásról állapítható meg elfogulatlanul. Még ha elfogadjuk is azt a tételt, hogy a sport, rádió, mozi, tánc e a társadalmi szóra­kozások egész sorozata szükségszerűen gyöngí­tette azt a nagy és általános érdeklődést, mely a világháború előtt kétségkívül megvolt a szín­házak iránt (bár egyes színházak akkor ig elég sűrűn buktak), — nem térhetünk el attól a meg­győződésünktől, hogy az úgynevezett színházi válság csak része, sőt függvénye az általános gazdasági válságnak 6 igy tulszalad azon a ha­táron, amelyen belül vannak a drámaírók és szánigazgatók lehetőségei. Éppen Gilbert Miller ég Reinhardt esete bizonyítja napnál világo­sabban, hogy a gyógyulás nem függ és nem függhet a produkció rendkivliliségétői, mert itt olyan drága a kúra, hogy sokkal biztosabban öli meg a beteget, mint az eredeti baja. A mai színháztól, — mely ebben a szerkezetében sok százesztendős, — amely úgyszólván tíz hóna­pon keresztül mindennap játszik, némelyik nap kétszer, éppen azt nem lehet megkövetelni, hogy mindennap rendkívülit, páratlant, soha nem látottat adjon. Ha a jó munka, becsületes művészi produkció nem elégséges, a színház hiába akar minden hétköznapjából vasárnapot csinálni, hiába akar minden este kibújni a bő­réből, ezzel csak azt érheti el, ami Londonban történt, hogy van sikere, van közönsége és — megmaradt a deficitje, szóval legföljebb azt ér­heti el, amit Hedda Gabler igy fejez ki Ib­sennél, hogy: „In Schönheit sterben11. Berlin, augusztus hó, Benbuben mindien év augusztusában szokták megrendezni a Westernd kiállítási csarnokvárosban a nagyszabású német rádiőkáállitást és ezúttal már kilencedszer jelentek meg újabb és legújabb kon­strukciókkal a nagy elektrotechnikai cégek a szak­emberek és a csodálkozó laikusok és vásárlók előtt. Vallóban egész krülön városrészt foglaltnak el a Kjaiiserdammom ezek a hatalmas csarnokok, ame­lyeket még a háború utáni konjunktúra éveiben építtetett Berlin városa, mint egy büszke szállását a német ipar utólérhetetlenségémek és félelmes imperializmusának. A modem Neulbau-kulftura ha­talmas, meredek falai, óriási térfogatai és szinte kiismerhetetlen labirintusai fölött büszkén nyúl az égnek a berlini Eiiffel-toromy, a szintién nem­régiben épüilt Funkturm, amelynek tetejéről az egész világvárosban látható fénycsóva kering egész éjszakán keresztül, miint egy világitó torony fénye a háztengerek fölött. Most köröskörül lobogókat lenget a szél a kiállítási csarnokok falain és kinn az ucoán egy diadiaJlkapu tetejére épített gigászi hangszóró fújja a marsét a tömegek verbuválásá­ra, olyan hangon, hogy azt még a tizedik uocábau is hallani lehet. Nappal a hatalmas stentophon ki­áltoz a maga jellegzetes gépi hngjáu, éjszaka pe­dig a reflektorfény kering megállás nélkül az épülettömb fölött. A hang és a fény hívja az embereket, hogy megmutassa nekik a maga kiismerhetetlen cso­dáit. A hatalmas kiállítási csarnokok bejárata előtt nagy népibömeg áll, autótábor az utcasorokon és a nagy világvárosi kiállítások megszokott képe tárul az érkező elé a maga zsivajával és mozgalmasságá­val. Akadályén .nagy is a mozgalmasság idekint, niiég nagyobb odabenn a kapun beiül, ahol nem­csak hogy százával, ezrével tolonganak az embe­rek, hanem a nagy cégek és vállalatok stand­jairól száz és ezer gramofon és rádió harsog a ■ já­rókelők fülébe. Az uj világ mechanizmusának és gépkulturájá- nak diadalmas képe, amit itt látni és csodálni Ichoí, hatalmas csarnokok sora, ahonnan gépek beszélnek felénk és természetesen még a kikiáltók is hangerőéi tők­ből hallatják szavukat. Az emberi hang már úgy­szólván nem is jut szerephez ebben a zűrzavarban, mint régi vásárokon., mindent a gép mond. a gép kelleti magáit, az ember csak arra való, — hogy alkudni lehessen vele. A laikus diadala a „Bastter" fölött Az első kiállítási csarnokban a nagynéniét vi- lá go égek legújabb rádiömodeH je ivei ismerkedünk meg. Természetesen a kiállításnak ebben a ré­szében legnagyobb a forgalom, hiszen a látogatók túlnyomó része azért jött el- ide, hogy megnézze magának a legújabb készülékeket és kiválassza a szive és pénztárcája szerint leginkább nekivadót. A kiállításion rádiókészüléket ugyan nem lehet ki­csiben vásárolni, viszont mindenki könnyen meg- ismenkedbetik a legújabb rendszerű gépeikkel és ha a prospektusok százaiban él tud igazodni, akkor mégis csakhamar meg tudja taílálni azt, amit ke­resett. Ha valaki emlékszik még azokra a rádió­készülékekre, amelyek hét-nyolc évvel ezelőtt voltaik forgalomban, akkor teljes egészében itt láthatja, hogy a rádió ipar milyen óriási fejlődésen ment ke­resztül e rövid idő alatt. A régebbi kisebb készülékeken bizony még ti­tokzatos tekercsek és csavarok ékeskedtek, ame­lyeknek mibenlétét a legtöbb rádiótuilajdonO'S so­hasem tudta megtanulni, a nagy gépeken pedig annyi beáilitógomb, kapcsoló, egyéb szerkezet volt, hogy a rádióamatőrnek legtöbb idejét mindig ké­szüléke beállítása rabolta ed, mig a zene hallga­tására egyre kevesebb idő maradt. A rádiónak a gyermekkora voit ez a korszak, ma már azonban modem rádió sokkal inkább hasonlít egy zenélő órához, mint egy ilyen bonyolult szerkezethez. Azok az emberek, akiknek fő kedvtelésük a rá­dió szerkezetével valló babrálá6 volt, ezzel szemben egyre kevesebb örömüket telhetik az uj készülé­kekben. Ez természetesen is. hiszen régebben mindenkinek kellett értenie valamit a rádióhoz, ha azzal foglalkozna akart, ma viszont erre már úgy­szólván semmi szükség sincs. A rádióiparben a laikus számára készítenek mindent, a laikus győ­I zött tehát az úgynevezett bastterek fölött. Az uj .berlini kiállítás rádiókészülékeinek kilencven szá­zalékát egyetlen gombbal lehet beállítani, a leg­kisebb géptől a legnagyobbg. Az előfizetőknek még a különböző városbeli le­adok hullámhosszát sem kell ismernie, a forgó korongon rajta van sorban a városok neve, az ember elforgatja a gombot és a rádió szólni kezd. Két hatalmas csarnokon haladunk keresztül a leg­változatosabb kiállítású vevő készülékek között, a kis három rezgőkörös készülékektől a gyönyörű szuperheterodynokig, — amelyek a legújabb po- tenoiálcsövekkel ellátva automatikus fadingszabá- lyozóvail és hangérősöégregu’átcrral bírnak, de mégis csali egyetlen gombbal lehet kezelni őket. Ezekkel a szuperhetckkel a világnak majdnem va­lamennyi adóját lógni lehet, és a rádiósok öröm­mel üdvözölhetik a komkurreucia és gazdasági vál­ság jótékony hatását, amely az egykori 6—800 márkáról 3—100-ra nyomta te a remekbe készült gépek árait. A viszonylag alacsony áraknál is több érdekességet tartogat magában egy-egy ilyen ké­szüléknek a belseje, amely ma már úgyszólván a tőkéiéfcesség fokán áll. Azok a viszontagságok, amelyek a rádióst a múltban a szomszédok részé­ről érték, amikor fogorvos barátunk a szomszéd lakásban bekapcsolta fúrógépét, vagy a szomszé­dos uriasszony villanyérövei szárította haját, — ma már nincsenek sehol. A modern rádióban a Störscliutzmittelek, azaz a zavarelhárítók egész sora van beépítve, ame­lyek mindeu ellenséges behatástól megóvják a rádiós fülét. Amit a német technikai leleményesség ki tudott találni,’ az mind beninfog teltetik ezekben az uj ké­szülékekben, amelyek most már igazán üzembiz­tosaiknak nevezhetők. De amíg a technikai finom­ságok terén ilyen óriási verseny látszik a rend- szexek, találmányok s különböző cégek közölt, ad­dig külalak szempontjából is a leggyönyörűbb dol­gokat láthatjuk. A legújabb rádiókészülékeknél ál­talában a vevő és a hangszóró mind egybe van építve és ugyanott van elrejtve az antenna is, a gép hátulján szemléltető rajz mutatja, hogy a vezefőkábelit mibe költ kapcsolni, minden hatéves gyerek el tudja kezelni tehát a legnagyobb rádiót is. A csarnok egyik részében azután újabb megle­petések jönnek: zenélő bridzsasztal, könyvszekrény, amelybe a rádió a gramofonnal együtt van beépítve, álló­óra rádióval kombinálva, és az egyik terem közepén óriási nyolchengeres autó ékeskedik, amelyben szintén egy szuperhet foglal a volánba be.épitve helyet. A eoffőr a volá­non elfoditja a gombot és a robogó kocsiban tril­lázni kezd valaki a milánói ScalabÓl. Tapasztalatok az éterzenéről A harmadik csarnokban még érdekesebb dolgok késztetik csodálkozásra a kiállítás vendégeit. A berlini tudományos Heiuirich Héra társaság, ameily reagésk utalással és gépzenével foglalkozik, okuszti- kus.au elzárt termet építtetett föl a csarnokban, hogy ott bemutassa kísérleteinek legújabb ered­ményeit. A pódiumon egész zenekar áll előttünk, cselló, zongora, trombita, harmónium s igy tovább, amelyeket mind elektromos áram hoz műkö­désbe. Hiszen villanyzongorát már láttunk eleget, mon­daná az ember az első pillanatra, de aki közelebb­ről megtekinti ezeket a technikai alkotásokat, az mégis kénytelen a legnagyobb csodálkozással állni meg előttük. A csellón egy szép fiatal leány ját­szik, ám a hang nem a csellóból, hanem a terem másik végében elhelyezett hangszóróból jön ki. A Trautonium nevű villanyzongorának nincs huro- zata, hanem csak ujjunkal kell érintenünk a fémből való billentyűket és a hangszóró muzsikálni kezd. A legfantasztikusabb és legérdekesebb látványt azonban mégis az éterzene készülékei nyújtják. A pódiumon egyetlen pálcikából álló rádióanten­na van elhelyezve, amely előtt egy ingujjas férfi mozgatja a kezét. Olyan mozdulatokat tesz. mint ahogy Indiában a kígyót bűvölik, vagy mintha egy •láthatatlan hegedühui'on játszana. A kéz mozog az antenna előtt és a tianszóró szólni kezd valami furcsa hangon, ami talán a j cselló és a fuvola keverékéhez hasonlít, de mely- j hez hasonló hangot egy hangszer sem tud adni.] A* * éterhullámok zenéje en, amelyet egy There­min nevű orosz professzor talált föl. Ennek az éterzenének a titkát a szakemberek ma már ismerik, nemszakembereknek nehéz elmagya­rázni ezt a jelenséget. A roppant érzékeny készü­lékhez ha testünkkel közeledünk, a gépezet han­got ad és innen már nein volt nehéz eljutni odáig, hogy kézmozdulatainkkal! zenét tudjunk a gépből kicsiholni. Hiademith professzor, a világhírű kom­ponista már évek óta külön művészeket képez ki a berlini zeneakadémián az ótermuzslka számára és már több tanítványa önálló nyilvános hangver­senyen is föllépett ezzel az uj művészettől Az éterzeme néhány év múlva talán már egészen nép­szerű dolog lesz, e a hangversenytermek pó­diumain majd művészek fognak föllépni, akik minden instrumentum nélkül csak kezüket, fogják mozgatni egy antenna előtt, mint a varázslók. Csak a távolbalátás nem akar sikerülni Az átermuzsikának e csodái mellett már szinte kisjelemtőségü dolgoknak tünneip föl azok a készü­lékek, amelyekkel például a legprecízebben meg lehet menni egy tereim akusztikai viszonyait, appa­rátusok, melyek lemérik a visszhang erejét, és amelyek megmérik az ucoai lármát éppúgy, mint ahogy meg tudják állapítani az abszolút csend bi­rodalmát is. A birodalmi posta uj kísérteti rövid- hullámú le adókészülékekkel szerepel a kiállításon. Egy kofferban is elfér egy-egy ilyen rádióadó, ame­lyet mindenüvé magunkkal cipelhetünk, 6 a világ bármely részéről hazaüzenhetünk vele. Az egyik sátorban nemzeti szocialista gramofontem ezeket árühiak. Hitler és Goebels beszédei, a Harst Wes- sel—Lied és a nemzeti szocialisták énekei örven­denek nagy keresletnek. Mégis csak jól meg van szervezve ez a nemzeti szocialista párt, hogy kü­lön gramofoulemez-üzeme is van! Csak egy részlete van a nagyszabású kiállítás­nak, mely némi csalódást kelt, 6 ez a távolbalátó készülékek osztállyá. Igen bölcsen irta meg egy német lop, hogy az eladható távolbalátókészülék még csak a nagy cégek reklámfőnökeinek fantáziájában él. Az egyik elsötétített fülkében Hans Aíbers „Die Bamben aul Monté Carte" című filmjét érezzük 'tá­volba látási alapon, de az ember néhány perc alatt megállapitja, hogy jobb volna a filmet közelről látni. Minden kép elmosódott, amellett vibrál s túl kicsiny. Bemutatják azt a készüléket is, amely áiiitóteg a jövő házi mozija lesz, mikor lakásunk­ban szemlélhetjük majd a rád főközpontban leját­szódó fiiltodaraboit és hallhatjuk hozzá a hangszórót. Ennek a találmánynak is nagyon sokat kell bizony még .fejlődnie, m.ig élvezhetővé lesz, ma még r, jábam ott tart, mint valamikor a mozi őse, ; torna magica. A kiállítók nem is igen hajira; -. elárulni, hogy egy ilyen készülék mennyibe kerül, a távolbalátás ma is inkább csak reklám, mint po­zitív valami. De egyelőre most sok is völma a jóból és elé­gedjünk meg azzal, ami már tökéletes. A technika csodái igy is olyan nagyok, hogy alapos fantáziára van szüksége annak, aki követni akarja őket. M. (*) Az evangélikus templomi hengverseny nagy sikere Kassáu. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai ág. hitv. evangélikus magyar-német egyház- község, mint már megemlékeztünk róla, augusztus 21-én este 6 órakor a Malom-ucoai templomban tar­totta a harangszenitoléssel kapcsolatos hangverse­nyét. Az ezen alkalomra megválasztott műsor elő­adói közül elsősorban Peschko Zoltánt, a kassai származású budapesti orgonaimüvészt, Stein Erzsé­bet hegedümüvésznőt és Maurer Irma énektanár­nőt kell kiemelnünk, kiknek kiforrott művészi előadását a közönség nagy elismeréssel fogadta. Utóbbi tehetséges növendéke, Libay Ilonka kelle­mesen csengő hangjával és jó előadásával tűnt ki. Különös dicséretet érdemel Peschko Zoltán disz­krét kíséretéért. A művészien előadott müvek kö­zül különösen Liszt F.: „Weinen Ktegen“ hatal­mas orgonamüvét, Dubois: G-dur orgonajátékát, Vieuctemps: „Adagio religioso" hegedűszólóját or­gonák isérettel kell kiemelnünk. A templomot zsú­folásig megtöltött közönség a művészien előadott számokat nagy áhítattal és élvezettel hallgatta végig. Sz5ll5bÍrtokosok és borkereskedők figyelmébe. 3000 hl. uj boroshordó eladó 20 litertől 5000 literig l-rendű hasított tölgyfából kézileg készítve, azonnali szállításra, úgyszintén e szakmába rágó mindennemű szüretelő edények. Pinceberendezéseket elválla­lunk, árjegyzéket kívánatra küld. Sztreha Sndre és9ia kádármesler SOTunkács íRozoiegooo 54 Hölgy-etk legnagyobb gondja: arcuk szak­szerű ápolása. Ezen gondok megszűnnek, ha „JUN0“ krémet használnak, melytől ar­cuk bársonysima ée üde lesz. Megrendel­hető Dr. Flittner J. gyógyszertárában Banská Bystrica. l tégely „JUN0“ krém 10 K, 1 drb „JUN0“ szappan 6 K. (*) Zi.la.hy Lajos ,,Tüxir.odár“-jának londoni si­kere. Londonból jelentik: Zilahy La.jo6 Tűzmadár cimű színmüvének bemutatóját a londoni Playhou- se-ban a legőezi utóbb örömmel lelkesedéssel fogad­ta ez angol közönség. Az előkelő londoni napilapok, a Daily Telegraph, a Daily Mail, ti Times, a Moraing Post, az Eveuing News sorban megállapítják, hogy Zilahy darabja nem közönséges de teteti vd ráma, ha­nem komoly műgonddal felépített színpadi munka, amely a legszigorúbb kritikai értékelést is kiállja. A bemutatóelőadás után Bárdossy László, u londoni magyar követség ügyvivője és felesége vendégül látták a szerzőt, a daTab fordítóját, Gilbert Miller igazgatót és feleségét, a darab több szereplőjét és az angol művészvilág néhány előkelőségét. (*) Sacha. Guitry naponta egy felvonást ir, Colctto nappal is égeti a villanyt, ha dolgozik. Parisban vi­lághírű francia írókat megkérdezitek munkásságuk­ról Sacha Guitry és Gotette igy nyilatkoztak: Sa- dha Guitry: Rendelésre nem tudok dolgozni. Va­lahányszor egy direktor kér tőlem darabot, mindig megígérem, mert nem akarom megbántani őket, de sohasem iram meg e darabot. Csak lelki szük­ség esetén és csak akkor iram a darabjaimat, ami­kor már bennem teljesen kialakult a képük. Aztán már gyorsan megy. Apám régi dolgozószobájában három nap alatt Írok le egy liáromfelvonásos dara- bőt, minden napra egy-egy felvonás esik. Azokat a darabokat, melyekről előzetesen szcenáríumöt ké­szítek, azokat nem írom meg soha. Darab írás köz­ben csak az egyes étkezéseknél tartok szünetet, de evés közben húszszor is felállók, hogy egy-egy mondatot korrigálhassak ki. Ceruzával írok, nem. ; tintával, mert a toll márlogatásával sók időt veszí­tenék. Apámon kivül még egyetlenegy színésznek sem Írtam szerepet. — Colette, a regényirónő á következőket mondja: A szabadban írok. Elzárt, küllőin számomra rezervált strandon a Bre tagúé­ban. A szobám a parton és az első madá rcsi csörgés­re, szellőérimtésre abbahagyom a munkát ee me­gyek rákot fogni. Mert az élet nálam mindenekelőtt való. Élni és élni, ez az egyetlen óletszaibádyom, ebben sűrítek össze mindent. Az írói munkára vo­natkozólag csak annyit, hogy azok a legszebb ver­sek és regények, melyeket az ember nem ir meg soha. dolgozószobám teljesen dísztelen., csak virág­képek vannak benne, növények fotográfiái. Kényel­metlenül kell ülnöm, mert ha kényelmesen ülök, olvasni kezdek, vagy elalszom. Nagy Íróasztalon dolgozom, nappal is lámpafénnyel. Munkaköziben tropikus melegre van szükségem a szobában, bar- iminofokos átlagos meleget helyezek előnybe. Szce- náriumot sohasem készítek. A regényhes alakjá­nak, józan, valóságos karakterére ügyetek mindig. Arra, ami az étet benne. Gyakran a hős kész ka­rakterének hatása alatt egészen másként fejeződik 'be a regényem, mint azt eredetileg terveztem. (•) Hindenburg-film, amely nem méltó Hinden- burghoz. Berlinből jelentik: Most van az évfordulója annak, hogy megkezdődött a világháború iegmonu- mentálisabb oroszverő csatája, a tamnenibergi ütkö­zet, amelynek irányítója a központi hatalmak ré­széről Hindenburg tábornagy volt Ebből az alkalom­ból Berlinben nagy ünnepséget rendeznek és föl­merült a terv, hogy ez alkalommal mutatják be H. T. Prásens dokumentál is film j ét, a Tannen hergel. A filmbemutató azonban érdekes okból elmarad. Az ünnepsiég rendezői ugyanis megtekintették a filmet és arra a meggyőződésre jutottak, hogy e filmnek ama jelenetei, amelyek Hindenbungnak, a .birodalom jelenlegi elnökének alakiját viszik vá­szonra, bizonyos tek Intelben méltatlanok a birodal­mi elnök személyéhez. A rendőrség felszólította a filmgyárat, hogy dolgozza át, illetve rövidítse meg erősen a szőbanfoigó jeleneteket, ezzel a munkával azonban a gyár mostanáig nem tudott elkészülni. Egyébként a film cenzúra is kifogásolta a film utol­só jeleneteit. Az eredetileg hivatalos keretben bemutatni készült reprezentatív Tannerberg-film- nek ez a sorsa nagy feltűnést keltett. (•) Olaszország a francia filmek ellen. Rómából írják: Az olasz kormány rendeletét bocsátott ki, amellyel a következő évre a francia filmek kontin­gensét százezer méterben állapította meg, ami kö­rülbelül 40 játékfilm mennyiségnek felel meg. Te­kintettel azonban, hogy a múlt évben 827.708 méter francia film került Olaszországba, a hiány pótlása­ként amerikai és német filmek jutnak majd Olasz­országba nagyobb szerephez. JSB ** aK sí I® & Mirályné Saeálló Budapest, IV. Egyetem utca 5 (A Belváros központjában) Olcsó polgári á rak! ■­Az úri középosztály találkozó helye. Szép tiszta szobák. — Az Étterem és Kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. — Egypincér rendszer. — F i s ¥ e I m e s kiszolgálás! A Fény és Hang csodái a berlini rádióhiáltitáson Mai NEVBAVER FRIGYES mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom