Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-25 / 193. (3006.) szám

1932 augusztus 25, cfrfltortS-k. Megjelent a „Nagyasszony44 Általánosan elfogadott szokás, hogy a fo­lyóiratok júliusi és aiugusztui száma elma­rad, hogy ilyenkor a szellemi munkások is pihenőt tartsanak, éppen azért nem csak meglepő, hogy a „Nagyasszony" ezekben a kőnapokban is megjelenik, de tiszteletre­méltó ligyekezel, hogy oflvasőkőnzöségéved nem szakítja meg a kapcsolatot, hanem nyári pihenőjükben is szórakoztatná óhajtja. Célját el is éri, mert az augusztusi számban is sok szép, he­lyes, komoly és vidám, valamint praktikus dolgot talál minden olvasó és őszintén örül, hogy a nyári hónapokon át sem kell kedves lapját, bizalmas barátját, a „Nagyasszony"-! nélkülözni. Az írógárda névsora: Máriássyné Szemere Katinka, Nyiresi-Tichy Kálmán, Csekes Bé- láné, Conrath Lothárné, Pellerné Feszty Edith, Echo, Maráéra stb., valamint a ro vatvezetők jól ismert munkája biztosíték arra, hogy a „Nagyasszony" mindig neme set, szépet és jót hoz otthonunkba. Előfizetés: díj: egész évre 36 Kos, félévre 18 Kos Kiadóhivatal: Prága II., Panská-u. 12. III. — Tűzvész egy londoni képtárban, London­ból jelentik: Az International Art Gaiieries helyiségeiben ma a korareggeli órákban tűz támadt. Bár a tűzoltóság haladék nélkül ott termett és hamarosan úrrá lett a lángok fe­lett, a tűzvész mégis nagyobb károkat tett a képtár pincéjében felhalmozott képgyűjtemé­nyekben és régiségekben. — Halálra gázolt egy nagymnzsalyi kis­leányt a locsoló autó. Beregszászi tudósítónk jelenti: Beregszász ás Tiszaujlak között az or­szágút beton műn kát a t aihoz használt locsoló- autóra felkapaszkodott Szatmári Aranka 9 éves magymuzsalyi kisleány. A gyermek nem bírta erővel az autó hátsó részén való füg­geszkedést, leereszkedett, de ugyanebben a pillanatban az autó hátrafelé indult s a kis­leány a kerekek alá került. Borzalmasam ösz- szeronosolva, súlyos belső sérülésekkel szál­lították a beregszászi kórházba, ahol az ered­ménytelen műtét után meghalt. A vizsgálat megindult. — Betörőket talált lakásán egy gölnicbá- nyai mézes ka lácsos. Góln iobán yáról jelenti tudósítónk: Salzer József gölnicbányai mézes- kalácsos vasárnap délután, amikor a vásár­ról visszatérőben hazaérkezett, lakásában a legnagyobb meglepetésére két idegen fiatal­embert talált. Nem sokat teketóriázott, hanem a két suhancot, akik betoppanásakor éppen a szekrényeit űri tgették, fülönfogta és átadta a rendőrségnek. A szépség —' siker, győzelem! Használjon MA- RY-CRÉMET és sikere biztos. Rö­vid használat • után eltűnnek a szeplök, májfol­tok, kiütések és egyéb arctisztát- lanságok. Biztos hatáshoz vegyen GARNITÚRÁT Mindenütt kap­ható! Postán küldi i , Dr. Lad. Tollák és Tsa PieStfany — Az őszi szezon kezdete Ó-Tátraíiireden. Ó-Tátrafüre-drőí jelentik, hogy a nyári szezon a gyönyörű napsütéses időben békebeli mé­reteket öltött. Az igazgatóság elhatározta, hogy a gazdasági krízisre való tekintettel ez- idén már szeptember 1-től életbeléptéi! az utóidényárakat s a normálárakból 20 száza­lékos engedményt nyújt. A gyönyörűen fekvő Tátra-Szanatórium kitűnő konyhájával, leg­modernebbül berendezett szobáival, nagysze­rű vizgyógy intézetével, állandó orvosi fel­ügyelet mellett már napi 60 koronától kezdő- dőleg nyújt az üdülésre szorulóknak teljes el­látást és kúrát. Ajánlatos a szobák rendelése végett idejében érdeklődni a fürdőigazgató- ságmál, mivel a szanatórium erősen frekven­tálva van és csakis előzetes jelentkezés ese­tén tud a fürdőigazgatóság megfelelő elhelye­zésről gondoskodni. VÍZUMOT Magyarországba. Romániába. Lengyelor­szágba még ugyanaznap megszerez a „Prá­gai Magyar Hírlap" pozsonyi kiadóhivatala. Lőrinckapu ucca 17.. II (Central passage.) Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal juk A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága II., Panská ul. 12., III. éra. eszközli. KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Automatatelefon 3529- Fő-ucca 69., I. em. NYITRAI szerkesztőség és kiadóhivatal: Wit on-ucca 15 I. — Melhod-tcr 3. POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefon 27 87. Lőrinckapu-ucca 17. (Central-passage) UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Váralja-ucea 7/2. Az augusztus 14-i számunkban megjelent „Zámbokréty békapetée" cimü cikkhez Po­zsonyból az alábbi hozzászólást hozta a posta: Azt hiszem, a Tek. Szerkesztőség ezivesen helyt ad soraimnak, e így mint benevolus tér­ti us és mint ebben a kérdésben teljesen tájéko­zott ember az igazság feltárásával jó szolgála­tot tehetek a P. M. H. olvasóközönségének. Is­meretes, hogy Orbán Gábor dr. és Menreszóra Miklós tanárok szerkesztésében nemsokára meg­jelenik az Uj magyar-szlovák és szlovák-magyar szótár. A szerzők a Masaryk-Akadémia. jóváha­gyását kérték, s engem ért az a megtisztelő bi­zalom, hogy a kézirat anyagát ellenőrizzem, s ezt a munkámat azóta híven teljesítem és telje­sitik azok a hivatott szlovák nyelvészek is, akik a szótár szlovák nyelv-anyagát ellenőrzik. Természetesen nem prospektusok ellenőrzése a feladatom, hanem a kész szótári anyag bírálata. S nagyon megütköztem rajta, hogy az ismeret­len cikkíró, aki előtt a P. M. H. nagylelkűen megnyitotta a nyilvánosság kapuit, nem átal­lott lesújtó kritikát irai egy olyan könyvről, amely még meg nem jelent. A prospektus ki­adása nem a szerzők dolga, hanem a terjesztő- vállalaté, s a prospektusokért a szerzőket sem­miféle felelősség nem terheli. Egészen szokatlan a nyilvánvaló sajtóhibákon való nyargalászás. Ennyit a cikk tendenciájáról. Most térjünk át a dolog érdemi részére. A t cikkiró felzudul azon, hogy a prospektusban az ítélet-szót rö­vid i-vel találta. Láttam a szerzők kéziratát, tudom, hogy ott hosszú í van ebben a szóban, ámbár teljesen jogos a rövid i használata is, hi­szen a moldvai csángóktól kezdve egészen Csal­lóközig mindenütt ebben az alakjában ottho­nos a szó, sőt a köz- és irodalmi nyelvben is gyakoribb, mint az ítélet. Sajátságos azonban, hogy a t. cikkírónak nem jut eszébe, hogy ma­ga is kövesse azt, amit mástól szigorúan meg­kíván, mert az uj-szóalakot, melyet pedig a köz- és irodalmi nyelv, sőt a népnyelv nagy része is hosszan ejt, még véletlenül sem Írja hosszú ú-val! Nem irhatok e lap hasábjain hosszú érte­kezéseket, melyekben megcáfolhatnám a t, cikkiró minden tévedését; meg kell elégednem azzal a kijelentéssel, hogy a cikkírónak a ma­gyar nyelvre vonatkozó kifogásai felületes té­vedések. Alkalomadtán valamelyik folyóiratban sorraveszem őket. Nyugodt lehet a t. cikkiró arról, hogyha Or­bán dr. azt írja, hogy bozí hrob Isten-koporsó­ja, akkor a dolog igy is van. Arról nem tehet senki, hogy a t cikkiró nem ismeri a magyar nép szólásmondásait, eszejárását, nem ismeri a régi magyar írásokat, közmondásokat, szótára kát, mert ezekben bőséges nyomát találhatta volna annak, hogy nemcsak „Krisztus-kopor sóját", hanem az „Isten-koporsóját sem őrizték ingyen" ... (1. Margalits: Magyar közm. 460, Czuezor-Fogarasi: Nagyszótár III. 970, Dudo- nics stb. stb.) Természetesen van Krisztus-ko­porsója meg szentsir is (ezt a szót a t. cikkiró Szentsír-nak írja!) arról is biztosíthatom a t. cikkírót, hogy ezeket a kifejezéseket is meg fogja találni a szótár megfelelő helyén. A szerzők szótárszerkc-sztő módszere is telje­sen kifogástalan, de különösen elismerésre méltó a nyelvhelyesség kérdésében vallott pon­tosságuk. Á szlovák-magyar kötetben a magyar megfelelésekből igyekeznek kigyomlálni a nyelv minden korcs hajtását, de a magyar-szlovák részben benthagyják a hibás magyar szókat is, de ezt helyesen teszik, mert — sajnos, — közéletünk nyelve tele van korcsszókkal s ha valaki egy ilyen korcsszóba botlik ég le kell fordítania szlovákra, tudnia kell a szó szlovák megfelelőjét. Nem mehet a purifikáló törekvés a közérdek rovására. Ellenben kétségtelen, hogy az ilyen korcs magyar szó szlovák megfe­lelője tökéletes képzésű, zamatos kifejezés lesz a szótárban. Ne féltse tehát a t. cikkiró a szer­zőktől sem a magyar, sem a szlovák nyelv ép­ségét. A szótár Írni-olvas ni tudó emberek számára készült, akik tudják, hogy a melléknevet kis kezdőbetűvel kell írni, éppen ezért szükségte­len a tulajdonnév melléknévi származékát új­ból, tisztára csak a kis kezdőbetű kedvéért le- irni, mert ez fölösleges helypazarlás (a megfe­lelő magyarázat meglesz a szótár előszavában). Most nézzük a cikkírónak a,szótár szlovák kifejezései ellen hangoztatott kifogásait. Ezek is hibás vélekedések. A t. cikkirót „szlovák ba­rátja" nagyon rosszul informálta. íme pár pél­da: Hogy a „zalárnik" börtönigazgatót ég bör­tönőrt is jelenthet, bizonyítja a Malma ellenőr­zésével készült, hatalmas Tvrdy-szótár, ^mely­ben ezt olvassuk: „zalárnik... správca zalára, zalárny dozorca; zalárny stráznik"... (Peter Tvrdy: Slov. lm. elovník, 695. old.). Ugyanez a szótár bizonyítja, hogy nem a cikkíró-szerinti bohurovn^ a helyes, hanem a „bohorovny", amint a szerzők Írják (uo. 30. és 31. old.). Az meg egészen naiv felfogás, hogy a szerzők-hasz- nálta Bah mi (je) ©védők kifejezés rossz, ellen­ben a svedkom alak használata a jó. A byf ige mellett csak akkor szabad az áll. kiegészítőt instr.-szal fordítani, „ke<f mámé na niysli stav spojeny so zmenou" (Damborsky: Slov. mluv. IV. vyd. 243. old.). Márpedig az Isten változá­soknak alá nem vetett örökkévalóság, tehát mellette az áll. kieg.-nek nom.-os alakja jó, neon pedig az iDstr« Pán Bob stary hospodár (Damb. no.). A cikkiró barátja bizonyára nem ismeri a ézlovák nyelvnek ezeket a finomságait, azt hiszi, hogy ezek a finomságok hibák. Bizza csak ezeket a dolgokat a szerzőkre, akik szak­emberek és jól tudják, mit és hogyan cseleksze­nek és tudják azt is, hogy a legújabb hiva­talos jogi terminológia minő különbséget tesz a vyslovenie és a vyhlásenie között (megállapí­tás és kihirdetés). A cikkiró követelte vyhlá­senie egyébként is rossz. (1. Matica: Pravidlá slov. pravopisu, 1931. 327. old.). Elképzelhető, minő lenne az a. szótár, me­lyet a t. cikkiró és nem szakember „szlovák" barátja ismertetett elveik szerint készítenének. Én, aki látom ezt a hosszú idő óta tartó, hihe­tetlen munkateljesitményt, melyet a szótárirók végeznek, nem hagyhattam szó nélkül azt az illetéktelen támadást, amelynek nagyon üzleti szaga, van és amely a becsületes munka hitelét felületes kapkodásokkal igyekszik megingatni. Eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan állít­hatom, hogy Orbánék szótára lelkiismeretes, szakszerű és precíz munka lesz, mely a nagy- közönségnek ós a tudománynak egyformán jó szolgálatokat fog tenni. Hatvani János dr., a Masaryk-Akadémia tagja, a szótár egyik birálója. A cikkíró megjegyzései: Gondoltam, vártam, hogy a „zsámbokréty bé- kapetés" c. cikkemre válasz jön. íme itt van. Nem vagyok nyelvész és a kicsinyességeket utálom. így nem is szállók vitába Hatvani Já­nos dr. cikkével, ami a nyelvészeti bolhászko- dást, (hosszú és rövid i-u) illeti. Erről különben is kifejtettem a nézetemet e cikkemben is. Elhiszem azt is, hogy a prospektus s a szótár maga nem egy, hogy a prospektus kiadása nem a szerzők dolga, de a terjesztő vállalaté. Mégis, talán van valami kontaktus a szerzők és a ter­jesztővállalat közt s ha én szerző volnék, kere­ken kikérném magamnak, hogy a terjesztő vál­lalat az én hibátlan és tökéletes szótáramat hi­básan mutassa be a. közönségnek, a príma áru helyett bóvlit rakjon a kirakatba. Ha a cikkem­mel elértem azt, amit akartam, kifejezetten, hogy ezeket és a valószínűleg többi sajtóhibá­kat is fokozott gonddal korrigálják ki a reví­ziónál, csak használtam az ügynek. Más a frazeológiai rész. Itt sem szándékom disputáink De van egy élő nyelv és egy szótár. Az élő nyelvhasználat sok 6zót, kifejezést nem ismer, ami a szótárban bennevan, mert benne- maradt. Ha van is Dugonicsnál-Czuczor-Eoga- rasnál, Margalitsnál „Isten koporsója", az nem jelenti azt, hogy ezért a megfelelő helyen ki­hagyják a ma használt kifejezést. Mert a Czu- czor-Fogaraei szótár 1874-ben jelent meg és Dugonics 1818-ban már meghalt. Az „uj" szó­tár hivatása legelsősorban az élő nyelv szol­gálata, ha nem tisztára tudományos jelentősé­gű, de bevallottan praktikus célokat akar szol­gálni s akkor nem az elavult, vagy ritkán hasz­nált szót, kifejezést kell csak feltüntetni, de a leghasználatosabbat, vagy legalább ezt is. Hogy a mintalapokon, — hangsúlyozom, hogy csak ezeket bíráltam meg s a szótárra magára csak következtetést vonhattam le, ami termé­szetes, — vannak hibák, azt Hatvani dr. is el­ismeri avval, hogy a kifogásaim legtöbbje fö­lött elsiklik, „nyilvánvaló sajtóhibáknak" je­lentvén ki őket. Nos, én sem mondtam mást, de kifejtettem, megokoltam, hogy éppen a szótár az egyetlen könyv, mélyben nem volna szabad sajtóhibának lennie. Az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy objektív és jóakaratu hozzászólásomnak „üzleti" szagot imputáljon. (Ehhez a tiltakozás­hoz a P. M. H. szerkesztősége is csatlakozik!) Semmi közöm az egész szótár-ügyhöz sem anyagi, ©em más szempontból. Ha a szerkesz­tők, bírálók, terjesztő vállalat meg vannak elé­gedve magukkal és egymással, — sajnálom, hogy beleártottam magamat a dologba. Egyúttal kijetentem azt is, hogy nem keve­redem további polémiákba. —kl­(*) Fis-cher Károly karnagy is tagja marad a kassai színháznak. Kassai szerkesztőségünk jeleníti: A P. M. II. vasárnap számában cikket irtunk a kas­sai miagyar szántársnlot uj’j ásae-rvezéséről s cikkünk­ből sajnálatos tévedés folytán kimaradt Fisdier Károly karnagy neve, akit Iván igazgató továbbra ás szerződtetett tagjai sorába. Ezt annál is nagyobb örömmel regisztráljuk, mert a matgunk részéről Fischer Károlyt kiváló muzsikusnak és a kassai magyar szintársulat egyik legnagyobb értékének tekintjük, aki szinte összeforrt már a kassái szín­házzal és annak mindemkor komoly súlyt és nívót kölcsönzött. Fischer Károly karnagy értékes mun­kájára továbbra is szüksége van magyar színját­szásunknak, melyet nélküle talán már ed 6em tud­nánk képzelni. Tartós ©ndfiiEátósS, iaak speciális szalfüzletben végzik n cgjobbnn ón a tea- Biegblzliatóbbun. (Ivén régi, közismert sfcnláizcno Béres Mifo&Ssp tiölgy loilrász és kozmetikai üzlete Kassa. Uö-n 85 (.Andrássy-pniota Szolid áraki (•) „A* evangélikus liturgia megújhodása tőre térned és elvi alapon." (Irta ítfj. Jánosey Lajos. Budapest, .1932. Honnyánszky Viktor r. t. könyv­nyomdája. 8-nét, í$24 ül) E* & testes kötet egy fiatod és kitünően képzett evangélikus papnak a teológiai doktori értekezése, melynek alapján* a pécsi egyetemnek Soproniban székelő evangélikus teológiai fakultása a munka szerzőjét — Magyar- országon dadán edsőmek — a doktori cimmefl tün­tette ki. Jáeoesy Lajos dr. könyvében egy nehéz te bizonyos mértékben a hagyományok ellen szóló gondolatot vet fel: az ősi liturgiához való vissza­térte eszméjét. Ebből a szempontból megismertet a kereszténység első századéinak liturgia-hagyo­mányaival, annak az újabb középkorban váló ki- fejlődébével egészen Luther fellépéséig: ez a ke­resztény mise liturgiája, melytől a ma használat­ban levő és igy (megszokott egyházi szertartások rendje messzire álfák. Jémossy Lajos óriási appa­rátussal dolgozik. Munkájához felhasználta az ösz- szes európai és latin nyelven Megjelent idevo­natkozó müveknek talán százait te igy ezzel a tör­téneti bizonyító eljárással kíván a meggyőződés utján előrehaladni a krisztusi igazság felé. Ez az uft nehéz, ez az ut hosszú, ezzel a kiváló szerző Is tisztáiban van.. Ennek az útnak vannak akadá­lyai, előítéletei, amelyekkel szemben nincsen más fegyver, mint a tiszta meggyőződés és tudás esz­közei. Minden megújhodás a mai ideológia értel­mében átalakulást, tehát forradalmait jelenít. De Jáncesy könyvének a célja az, hogy az evangélikus -egyház a régi liturgikus formáikhoz való vissza­téréssel edm-ályitse a liturgia kihangsúlyozott je­lentőségénél fogva a( hitvallást és az istentiszte­leteket a pap és az egyházközség közös funkcióival az evangélium lelki közösségébe foglalja. Jánossv Lajos dr. könyve -bizonyára nagy feltűnést fog kelteni a magyar luteránuseág körében, amelynek íródott. Ez a könyv szerzőjének nevét egyszerre ismertté fogja tenni egyházának köreiben. A szer­zőnek nagy műveltsége, melyet Európa híres ku-1- turceutrurnáiban sajátított el, széles áttekintése és feilkészüilitsége nagyobb fekdait-ck megoldására is utalják. Az evangélikus egyházi irodalom ma­gyar kisebbségi ága, amelyből] a fiatal egyházi iró származott (Ján-osey Lajos komáromi esperes-lel­kész fia), jogos büszkeséggel m-ondihatja őt a ma­gáénak abban a -biztos reményben, hogy nev-éről még sokszor és imimidig a legjobb vonatkozásban fog hallana, amire első könyvének ritka értékeinél fogva következtetni lehet. (p. f.) (*) Keller Pál német író meghalt. Béniimből jelen­tik: Keiden- Pál, a kitűnő német író, Borosai óban meghall. A-rnsd-oríban született 1873-ban. A német irodalomban már fiatalon feltűnt és első igazi nagy sikerét az Arany és mdrrlha cim alatt összegyűjtött elbeszéléseivel aratta. Ettől kezdve nem múlt el -év, hogy egy vagy több regénnyel ne gazdagite-í tu volna a német irodalmat. Kimagasitább müvei: In dcin-ör Kam-m-e-r. Nilktas Schi-ff, Waildwinte'r, Imsel dér Einsamen, Stíllé Sirasson. amelyek mind éles megfigyelőképeseiógről, varázslatos intuícióról és megkapó stilusmüvészetról tettek bizonyságot. Munkaereje teljében, 59 éves korában ragadta él a hálál, s elmúlása érzékeny veszteséget jelért' nemcsak a német, de a nemzetközi' irodalomra i\ amelynek Keilier Pál egyik legérdekesebb munká­sa volt. (*) Ünnepi játékokat rendeznek Sopronban. Sop­roniból jelentik: A város magasnivóju zenei élete már régeben felkeltette a vágyat, hogy Salzburg­hoz hasonlóan ünnepi játékok rendezésével Sopron felé terelj-ék a zenebarátok érdeklődését. Egy -lel­kes klis gárda nemrégiben neki is fogott a gondo­lat megvalósitásánaík. A 2&0 tagú ének- és zenekar összeállítása és -hetekig tartó előkészületek után elkészítette már a -rendezőség az eíoő soproni ün­nepi játékok -részletes- műsorát. Az ünnepi játékok főrésze -a város gyönyörű ódon épületekkel körül­zárt terén, á városháza terén lesz, melyen 3500 ember fér el. A szeptember 3-án kezdődő ünn-e-pi játékok négy napon át tartanak. Délelőtt a város- toronyból harsoinahangvereeny, utána Iíydn „Nel­son miiséj-ét" mutatja be a Szent Müiáiy-templiomban a templomi énekkar és nagy zenekar, délután har- eonahangverseny a színházban, este 8 órakor pedig a városháza-téren lesz szabadtéri mo-n&tre-lian-gver­seny, melyen teátrális beállítással Haydn „Terem­tés" cimü oratóriumát H aydn-kora-beli jelmezekben adják ©lő. A szabadtéri hangversenyt megelőzően három percen át az összes soproni harangokat me-gszólailtatják. (*) Elinor Glyn: Szerelem órája, Magyarország ritkáin szerepel azok között a tájait között ahová a világíre-dailom ellátogat témáért., miliőért vagy alakokért. Ha szerepel. akkoT is többnyire a rossz- akarat. vagy legalább is a tájékozatlanság jut szó­hoz. Bllinor Glyn, a világhírű angol írónő uj regé­nyében nemcsak a legmeglepőbb tájékozottsággal találkozunk a miagyar élet minden vonatkozásában, hanem meleg szeretetted is mindennel szemben, ami magyar. Az írónő hosszabb ideig tartózkodott Budapesten, és a vidékén s megszerette a tájat, az életet és az embereket. Regénye szerelmi regény, egy Magyarországra került angol lady és egy zse­niális magyar gróf regénye, de az írónő a szerelem örök témája köré a mali magyar éilet minden fé­nyét és sötétségét od-mgyüj-ti. Bizonyos-, hegy a „Szerelem órája", amely az angol olvasók százez­reinek kezén fordul meg. nagy szolgálatot tesz ne­künk odakint -és -bizonyos, hogy a magyar fordítós is, mely az Athemaeumnál most jelent meg. sok magyar olvasónak -fog igaz gyönyörűséget szerez­ni. Kapható lap-unk kiadóhivatalában, ára 14 Kö, portó 3, utánvétnél 5 Kö. — A Mftiorli&rii halottal. £©rmal-tiból jelen­tik: Három túrás laki ránduláson levő svájci diák tegnap lezuhant a Materihor.nról és mind a hárman halálra zúzták, magukat. 1 í „Zsámbokréty békapetés“ Hozzászólás az Orbán—Menreszóra-iéle szótárhoz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom