Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-25 / 193. (3006.) szám
2 'RRXGAl A\MVtAR- Hl RLAP 1932 auguíSítu* 25, efiütÖTtök. Ellentétek a birodalmi bank elnöke és a német kormány felfogása között Luther dr. a tervgazdálkodás, a teljes autarkia és a bankok államosítása ellen s a kötetlen magángazdálkodás és az aranyvaluta fenntartása mellett foglalt állást „Hz abszolút autarkia halált feient, az inflációs politika pádig katasztrófát" Szabadságot a diszkontpolitika számára! — A birodalmi kormány kontingentálni fogja Németország egész importját Dortmund, augusztus 24. A német szövetkezetek kongresszusán a záróbeszédet Luther dr„ a Birodalmi Bank elnöke mondotta, aki ezt az alkalmat fölhasználta arra, hogy a német gazdasági élet legaktuálisabb kérdéseiben állást foglaljon. A Birodalmi Bank elnökét az utóbbi időben a politikai pártok részéről erős támadások érték s főképpen a nemzeti szocialisták nemzetgazdasági fölfogásával került szembe. Luther dr. változatlanul hive a súlyosabb megkötésektől mentesített kapitalista gazdálkodásnak s ellensége a tervgazdálkodásnak. A kongresszuson elmondott beszédében megállapította Luther dr., hogy ezidőszerint még nem lehet állítani, hogy a világgazdaság válsága túljutott a csúcspontján, konstatálható azonban, hogy bizonyos bomlási folyamatok megállották s a gazdasági élet depressziója is némileg fölengedett. Az államnak és a Birodalmi Banknak mindent el kell követnie, hogy a természetes ujjááledési folyamatot elősegítse. Szembeszáll a Birodalmi Bank elnöke ama fölfogással, amely szerint a világ rengeteg baján és nyomorúságán csak egy uj eszmével, egy egészen uj koncepcióval lehetne segíteni. Ezzel a fölfogással szemben, amely a magán- gazdaság alapelvének védelmezését, a világ- gazdaság kapcsolatait és az aranyvaluta védelmét a passzivitás kifejeződésének mondja, a Birodalmi Bank elnöke azt vallja, hogy az emberiség eddigi története és tapasztalatai csak egyetlen járható utat mutatnak: a gazdasági élet legfőbb lenditő erejét a magángazdaság adja és csupán a magángazdálkodással járó személyes felelősség lehet képes az emberiség kollektív munkájából a legtöbb eredményt kiaknázni. Németországot csak a magángazdálkodás eddigi alapján lehet a szebb jövő felé vezetni. Lehetséges és helyes eljárás, hogy a német birodalom lakosait minél nagyobb mértékben utalják rá a német föld termékeire. Ennek azonban határai vannak, amelyeket az autarkia elméletének fanatikusai nem vesznek figyelembe. A teljes autarkiát a német nép sok értékes munkása szörnyű nyomorúsággal és halálával fizetné meg. A mezőgazdaság csak abban az esetben érhet el olyan árakat, amelyek a saját fönntartásához szükségesek, ha a lakosság vásárlóerejét a német kivitel forrásain táplálják. Igen nagy ma azoknak a száma, akik Íróasztaluk fölé görnyedve tervgazdálkodásról elmélkednek, ezek azonban nem veszik számításba, hogy a tervgazdálkodás célja felé mérhetetlen nyomorúságon át vezet az ut, a németség millióinak holttestén keresztül. „Hz experimentumok katasztrófákra vezethetnek** Fejtegetései további sor ám figyelmeztetett Luther dr. arra, hogy a valutagazdálkodás nem tekinthető a pénzügyi politika olyan terének, amelyen a múlt tapasztalatai nélkül szabadon lehetne garázdálkodni. Ahány válság eddig volt, mindegyikben fölmerültek efajta tervek, de mindmostanáig egyetlen példa, sem bizonyítja, hogy a, kísérletezés által enyhíteni sikerült volna a gazdasági válság erején. Ezzel szemben fönnáll az a kockázat, hogy az experimentumok katasztrófákra vezethetnek. Az infláció nyílt, vágy burkolt kámforinjekció- jával a Birodalmi Bank elnöke igen rövid időre néipsz erőséget szerezhetne magának, utána azonban milliók átkának és kárhoztatásának tenné ki magát. Luther dr. lelkiismeretére, felelősségérzetére és hazafias érzésére hivatkozva utasítja el az inflációval való próbálkozást A Birodalmi Bank hajlandó hitettt nyújtani minden egészséges gzadasági cél elérésére — folytatja fejtegetéseit a birodalmi bank elnöke, — megjegyezte azonban, hogy a gazdasági élet jelenlegi stagnálásának megszüntetésére a Birodalmi Bank nem lehel képes, mert ezt csak a gazdasági élet tényezőinek együttes akarata s összefogása segítheti elő. Arra a követelésre, hogy Németország térjen le az aranyalapról, azzal válaszol. hogy eddig még nem találtak más megfelelő nemzetközi értékmérőt. A hiba nem az aranyban, hanem az aranykészlet helytelen eloszlásában van, ami azonban még nem jelenti azt, hogy az arany mint értékmérő, felmondta volna a szolgálatot. Ezután a kamatláb magasságának aktuális kérdésével foglalkozott Luther dT. E kérdésben a birodalmi kormány és hivatalos bank között még tárgyalások vannak folyamatban s majd azok befejezése után fog Luther dr. a kérdéskomplexum minden részletére kitér jedően állást foglalni. A diszkont-tételt illetően a Birodalmi Bank elnöke annyit közölt, hogy a Birodalmi Bank hosszabb idő óta dolgozik a diszkont-tétel újabb leszállításának elkészítésén. Hogy ez még nem történt meg, az kizárólag a banktörvénynek tulajdonítható, amely kifejezett rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy a 40 százalékos fedezeti határ alatt a diszkont tétel nem lehet kevesebb 5 százaléknál. A Birodalmi Bank kívánsága és törekvése most megszüntetni azokat a törvényes akadályokat, amelyek a bank szabad diszkontpolitikáját lehetetlenné teszik. Fejtegetéseinek végén foglalkozott még Luther dr. a német pénzpiac, a német bankok helyzetével Elismerte, hogy a gazdasági válság kényszere alatt a birodalom és a Biro‘ dalimi Bank pénzzel és hitellel támogatta a megingott német pénzintézeteket, még senii tartja helyes megoldásnak a német pénzintézetek államosítását. A jövőben átfogó reformokkal kell megteremteni a helyes pénzgazdálkodás alapjait. A magángazdaság nem virulhat a szabadság é* a személyes felelősség hiányában. Az állam és a gazdaság elkeseredése eddig még mindig csak bajt és szerencsétlenséget hozottBrös államra és szabad gazdaságra van szükségünk, ezek legyenek vezércsillagaink a jövőben— fejezte be beszédét Luther dr., a Birodalmi Bank elnöke. Útban az autarkia Berlin, augusztus 24. A birodalmi gazdasági minisztérium vezetésében, mint beavatott helyről közük, a közeljövőben személyi változás lesz. Tendelenburg dr. álüamíitkár, aki éveken át vezette a birodalmi kormány kereskedelempolitikáját, már a közeli napokban megválik áldásától. Távozását a német gazdaságpolitikában bekövetkező irányváltozással hozzák összefüggésbe. \? irányváltozást. Papén birodalmi kancellár a német gazdaszövetségek münsteri kongresszusán fogja bejelenteni. Hir szerint a birodalmi kormány gazdasági programjának eiső pontja, hogy kontigcntálni fogja Németország egész importját. amivel elindul a német autarkia kiépítés® felé vezető utón. Lezuhant egy katonai repülőgép a pozsonyszőlősi repülőtéren Pozsony, augusztus 24. Ma délelőtt tla óra negyven perckor a pozsonyszöllősi repülőtéren lezuhant a B—21 jelzésű katonai repülőgép. amelyet Vaeulik tábori pilóta-szakasz- vezető vezetett. A repülőgép összetörött s Vaculikot sulyo3 sérülésekkel szállították be a pozsonj i helyőrségi kórházba. Prága, augusztus 24. A Teiegral jelentése szerint Vaeulik pilóta kevésse l kórházba szállítása után belehalt sérüléseibe. VISSZA A TÚLSÓ PARIRÓL FANTASZTIKUS RCÖÉNY Irta: PAÜ.ASTHY PSARCELL (44) A följegyzések utolsó sorainál kezdte. Úgy okoskodott, hogy biztosan ez utolsó följegyzés őrzi Alden professzor titkának legutolsó fejleményeit s igy föltárhatja az egész rejtélyt. Aprólékos gonddal végzett munkája hosszú órák után végre meghozta az első sikert. Kibontakozott az ismeretlenség zűrzavarából — amint az ékirás jeleit helyettesitő latin betűket sorakoztatta- — az első értelmes szó. Mint egy megvesztegetett áruló, úgy bujt elő a hieroglifák bozótjából, — hogy hírt hozzon övéiről az — .ellenségnek: H — e — m — m —el — i — g — h — e — t. . — Ah! ... hiszen ez az idegen köntös norvég szót rejtegeti — kiáltott föl meglepetésében miss Ellinor. — Hiszen ez azt jelenti: „Titkomat.44 . Nagyon büszke volt és boldog, hogy ráakadt a titok e néma őrére és szólásra kényszeritette azt. Alig egy negyedóra múlva ott állt a papírlapon — e számára mindennél nagyobb pálya- diju — rejtvény megfejtésének eiső mondata: Ingen s kai vite min hemmelighet, hvis... „Titkomat sohasem tudja meg senki, — ezt akarom —* ha kudarcba omlik össze minden és ne kapja meg soha a világ e szörnyű örökséget.44 De miért irta mindezt Alden Tamás ilyen álarcosán? Hogy titkát kettős burokba rejtse? Nyilván ezért. _ De hiszen akkor ez a könyv mindent föltár! A szöveget kell csak áttenni a rúnákból a norvég nyelv betűsoraira! Megkettőzött szorgalommal, szinte lázasan vetette magát rá miss Ellinor a talány megfejtésére. Munkájánál találta a leszálló alkonyat s ekkor már ismerte a széditően nagy titok lényegét. Alden professzor a könyvtár ajtajához lépett. Meg kell keresnie azt a fóliánst, ott, a hetedik polcon. Megnyomta a kilincset s az ajtó föltárult. S ebben a pillanatban a dolgozóasztal már égő lámpájának fénykörében eléje ragyogott a mindent megvilágító csoda. Egy hatalmas fóliám — az ő foliánsa — fölé hajolva, ott ült az asztalnál miss Ellinor Grant és pompás, fiatal, szőke feje úgy ragyogott, mint egy aranykoszoru. A professzor mohó és boldog, hangtalan ujjongással bámulta ezt a csodálatos, ara-ny- tiizü — napfölkeltét. E meleg sárga hajnali sugárözönt, amely e szőke fejről áradt szemébe s egyetlen érütésnyi idő alatt szétkergette leikéből az éjszakának és a tébolynak sötét rémeit és kisértethadát. A lidércnyomás alól fölszabadultan és egy uj, jóleső varázslattól megszállva, hangtalan ujjongással állt ottan. Már mindent értett s a részleteket is tudta pontosan. Akkor éjjel — talán három hét előtt (mert ennyi ideje történhetett a katasztrófa,) — fölszállt laboratóriumának magányában a nagyot- merés rejtelmek feló úszó hajójára. Fölszállt reája, hogy későn jött szerelmének nagy boldogságáról lemondva, — föláldozza életének boldogságát az ő nagy tudományos kísérletének. Fölszállt erre a rejtelmes, uj, titokzatos célok felé induló gályára, amelynek titkát és rendeltetését ő tudta egyedül. Rászállt, hogy nekivágjon a második, az újraélt élet ködboritotta, veszedelmes tengerének. Ez történt akkor éjjel s gépének föl robbanása, e szörnyű katasztrófa taszította az örvénybe, amelynek orsója csaknem a téboly zavaros mélységeibe sodorta. ... A töhbi mind álom s az álom uszályaként jelentkező elrévült kábulat zavara egészen ébredéséig ... Az ébredésig, amely egy perccel előbb szabadította meg agyát a köd lidércnyomásától ... Az élmények és vágyak szálaiból, a láz különös, földöntúli idomú vonalaiból szövődött kusza álom volt csupán kettős lényének és egész második életének káprázata. ö él! Most él igazán ő: Alden Tamás! Most indul el igazi életének uj ösvényén uj lehetőségek és uj célok felé. Nagy, boldog, fölszabadító és varázslatot törő zokogásban tört ki és betegségtől lesoványodott két karját 6Óvárgón tárta ki a fiatal, meglepett leány felé. — Ellinor! Kicsim!... Anyácskám, édes! S ő már röpült is a kitárt karokba.. — Tamás! Ez uj életükben végre egymásra talált két iény hosszú ölelésben simult egymáshoz. Alden Tamás könnyes boldogsággal suttogta: — Lehetséges ez? Hát csakugyan nem késő még, Szerelmem? ... A leáldozó nap. melynek aranya egybevegyült a nyugati égbolt peremén az ezüst- nyárfa most. kibontakozó fehér lombjával, — remek tükörképét pillanthatta volna meg saját magának a könyvtárszoba térés ablaka mögött. A férfi ezüstös feje összesimult, egybeolvadt az aranysugárzásu, tiszta leányfejjel. És boldog és megértő: egész életet, — uj életet nyitó csókban forrott össze a meggyógyult, újból erős, élni ismét merő férfinak s a magát boldogan, bizón, fönntartás nélkül odakináló fiatal leánynak ajka. Ezt láthatta volna a nap a könyvtárszoba térés ablaka mögött... De a nap gályája kibontotta arany vitorláit s repült a számára éjszakát sohasem rejtő azúrban uj világtájak felé, uj emberek folyton megújuló regényeit beragyogni. Repült az aranygálya, hogy együtt nevessen a kevés boldoggal és hogy jóságának verőfényével vigasztalja meg a sok könnyesszemü örök panaszkodót. A lélegzetfulásig tartó első csók után mámoros örömmel suttogta a férfi, ki második, mert uj életét megtalálta: — Mindig te veled, édes! Te veled és te éretted, egyetlenem ... Oh, szép őszünk lesz, Szerelmem! Boldog és derűs... ha te is akarod és hiszel ebben ... ha elindulni bátor vagy uj életem őszi ösvényén... Hallod, hogy hiv az élet bennünket? ... Hogy boldogok legyünk és hogy cselekedni merjünk ... Mert erre is hiv ... Sokkal több a könny és a gyász a földön, mint az természetes... Az ember megrontotta az Isten szép világát... Segíts nekem és minden igaz embernek is segíts, én társam, megjavítani azt, amennyire lehet... — Igen, én párom! Mindent te veled! Ahogyan akarod! — Ó, köszönöm, hogy megértesz!... De az élet nagy titokzatosságai maradjanak titkok ... Kibogozásuk túl van erőnkön ... S nem szabad többé fölgyulladnia az alfa post ómegám lila tüztengerének. mert. — túl az ember csúf kitalálásain. melyek gyötrelméssé teszek az életet —• minden csak úgy jó és ugv harmonikus, amint a Teremtés kezéből kikerült... — Vége. — í
