Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-23 / 191. (3004.) szám
tiU^uouüta^ t<v». g&inket ma már nemcsak a szlovák autonó- mdsták, de még a szlovák centralisták is fön- nen hirdetik a centralista gazdaságpolitika ellen. Addig hirdettük a centralista gazdaság- politika hibáit, amig megáll api fásaink általánosain elismert, s mindenkitől átvett axiómákká váltak. Kár, hogy ezt oly későire értük meg, hogy köziben viisszahozha'tatlanul elúsztak a ázlovenszkói évi milliárdok és velük úszott ©L, vagy pedig a morván hűi trösztök kezébe aszott át a szlovenszkói ipar. Eme végzetes mulasztás felelőség© nem minket, hanem kizárólag a szlovák autonóm! stákat terheli. Azért Őket, mert egész a mai napig késtek azzal a fölismeréssel, melyet most Rázus és lapja végre kimond. Rázus kimondja, hogy a szlovenszkói kérdés megoldásának főakadálya neon Prága, hanem az, hogy a szlovákok egyenetlenek. Az, hogy vannak szlovák centralisták. A centralisták miatt a szlovákság nem dokumentálhatja azt, hogy egyetemlegesen akarja az autonómiát, úgy ahogy azt Masaryk elnök formulája kívánná Vagyis ez azt jelenti, hogy a szlovák autonómisták egy- magukban gyöngék az autonómia kivívásához. Ettől a felismeréstől a legközelebbi logikai lépést jelen tá a Rázus lapjának másik pasz- szusa, amely a szlovénszkéiak közös föllépését sürgeti. Valóban ez a helyes kiindulópont. A szlovák autonóm izmus gyenge egymagában a szlovák centralisták ellen: tehát szövetségeseket kell keresni ott, ahol erre az összefogásra 13 éve megvan a készség: a nemszlovák őslakosoknál, a szlovenszkói magyarság és németség autonómista pártjainál. Hányszor kezdeményezte Szén t-Ivánv és Szüflő egy autonóm ista szlovenszkói közös program kidolgozását szolgáló tárgyalásokat, s legutóbb Törköly hiivta össze Zsolnára a szlovenszkói őslakospártok megbizottainak koniferenciáját. Ezeken a vágányokon tovább kellene haladni. Ez az összefogás olyan természetes és ma már miagától értetődő, hogy most maga a centralista sajtó veti fel elsőnek az ötletet, amikor aggodalmasan kombin ál- ga-tjja, hogy vájjon az országos keresztény szóda lista pártban törtéi?© események nem jelentik-e egy széles autonómista blokk előkészítését. Tisztára a szlovák autonómistáktól függ, vájjon le tudják-e vonni a konzekvenciáját annak a belátásnak, hogy magukban erőtele- nek az autonómia kivívására, helyesebben a szlovák centralisták visszaszorítására. Merik-e vállalni a Masaryk-féle formula helyett annak a megbizouyifását, hogy bár a szlovákság többsége ma még nem kívánja az autonómiát, de Szlpvenszkió lakosainak többsége már igenis kívánja? Be tudják-e látni, miiyen lehengerelő hatása lenne az egyre ósdibb és reménytelenebb érzelmi ezóérvekkel operáló szlovák centralistákkal szemben egy olyan autonómísta blokknak, melynek min- | den népgyülésén szlovák néppárti, szlovák nemzeti párti, országos keresztényszocialista, magyar nemzeti s szepesi német párti szónokok hirdetnék az összes szlovenszkói népek összefogását az autonómia zászlaja alatt? Be tudják-e látni azt, hogy külön utón haladva nem lehet egy egyetlen egyszerű formulával föltenni a kérdést Szlovenszkő népének: akaNYÍLT levél MASARYK G. TAMÁS ÚRHOZ a csehszlovák köztársaság Elnökéhez rod az autonómiát? — ellenben igenis azon-] nal megvan a népszavazásoknál szokásos egyszerű és frappáns formula, mihelyt egy egységes autonómista blokk teszi föl a kérdést: velem vagy ellenein? Egy ilyen választási formulával Szlovenszkő népével igazán köny- nyü volna megértetni, hogy nemcsak a szokott nemzetgyűlési választásról, de egyúttal az autonómia kérdésében való döntő népszavazásról Van szó. Bizonyos, hogy az így föltett alapkérdésre Szlovenszkő népe ugyanúgy válaszolna, mint a szlovák ifjúság trencsén- teplici kongresszusának összes pártjai: párt- különbség nélkül az autonómia mellett. S akkor az autonómia megadásának föltétele nagyobb mértékben volna meg, mint ahogy azt a Masaryk elnök mondotta formula kivánja, a centralista szlovákok elenyésző tényezővé zsugorodnának össze Szlovenszkő elemi erejű akaratával: atz autonómísta blokkal szemben. Tudjuk, hogy a szlovák autonómisták akaratát nagyfokú szláv szentiimentalitás köti gúzsba. Az a tételük, hogy az autonómiát maguk fogják kiharcolni, abból a szentimentális, voltak hajlandóik: nagy áldozatot homi, nem kaptak semmi támogatást a kormányzat részéről. Beregszász városában tavaly a földön tanultak a gyermekek az iskola megfelelő berendezése hiányában, mert az állam a városra zúdította az iskolák dologi kiadásait, holott törvényeink értelmében ezt csak a kimondottan községi iskolák tartoznak fedezni s ahhoz a felekezeti iskolákat fenntartó szülők egyáltalán nem tartoznak hozzájárulni. Általában a csehszlovák kormányzat a milliárdos közoktatásügyi költségvetésből Podkárpátska Rns- ban egyetlen magyar iskolai épületet nem emelt. Ugyanakkor több mint 200 cseh iskolát állított fel ugyané kormányzat. Távol áll tőlem, hogy azt állítsam, hogy cseh iskolákra nincs szükség, de míg a csehszlovák iskolák felállításánál elegendő néhány állami kedvezményt élvezőnek az aláírása s kérelmük már teljesül, addig mi Karácefaiva, Máty- falva ée T. Ujhely stb, lakosságának túlnyomó többségével aláíratott kérvényre sem tudtuk e községek magyar iskoláit biztosítani. Ellenben a téosői járásban 02 cseh gyermeknek 56 cseh tanítója van. A cseh iskolák felállításánál egészségügyi és tanügyi szempontokra nagy gondot fordítanak s tanítóik is bőven vonnak, addig a mi gyermekeink túlzsúfolt iskolákban kénytelenek tanulni kevés számú s gyakran kellő képzettség hiányában szűkölködő tanerőkkel. Tanonciskoláinknak nyelve nem magyar, holott iparosaink anyanyelve 80 százalékban magyar. Saját tapasztalatomból tudom, hogy pl. egy Huszti nevű tanonc sem magyarul, sem más nyelven nem tudott egy kétsoros kis nyugtát megírni. „Magyar vagyok, — mondotta — de magyarul írni nem tudok, — ruszinul írni tudok, de nem értem, hogy mit irok.“‘ Ilyen példát tömegével leföltevésből indult ki, hogy a prágai szláv testvér a szlovák testvérinek könnyebben adja meg azt, amit kivan, ha a szláv testvériség nevében barátságosan kéri, mintha azért nem szláv szövetségesekkel együtt száll harcba. De meggyőződhettek afelől, hogy csak ők táplálták és tartották be ezt a szláv szentiimen- tal izmust, a centralizmus szlovenszkói gazdaságpolitikájában egyáltalán semmiféle szen- timentalitást nem követett. Sőt egy prágai vezérpolitiikus egyenesen programként mondotta ki, amikor Rázus a szláv szolidaritásra hivatkozott s kifogást emelt a csehek német orientációja és a szlovákoknak a kormányból való kihagyása ellen, azt mondván, hogy a cseh politikusok úgyis tudják, hogy a szlovákokra nem muszáj tekintettel lenniük, mert a szlovákok úgyis a csehekre vannak utalva, ellenben a németek — az más. Nem akarjuk ezt a kijelentést szóról-szóra idézni, Rázus jobban ismeri, mint mi, épp úgy a saját válaszát is. Csak arra akarunk rámutatni, hogy a szlovák autonóm istáknak is be kel! látni ok — sok keserű tapasztalatuk után —, hogy hetme felhozni. Tanítóképzőit már évek óta hiába kérünk, holott a legközelebbi tanítóképző a Podkárpátska Rus magyar lakta községe kői 600—700 kilométernyire Pozsonyban van. Megtörtént, hogy az ott jelentkezett 400 tanuló közül 190 gyermeket bocsátottak felvételi vizsgáira, letette a vizsgát 105 é§ felvettek 40 növendéket. Számiaké szegény szülő elkölt 400—500 koronát a vizsga letételére és a gyermek te is tette a felvételi vizsgát 8 mégsem vették fel. Keletsziovenszké és Podkárpátska Rus magyar lakosainak egyáltalán nincs tanítóképzője. A magyar lakosság jórészt földműveléssel, szölő- és dohánytermeiéssei foglalkozik. De egyetlen ily irányú alsófoku szakiskolája sincs. Magyarnyelvű ipariskola sincs egyetlen egy sem az itt élő magyarságnak. Itt van pl. Nagyszőllős község, amelynek lakossága, mint említettem, túlnyomóan magyar, illetve magyarul beszélő s az itt levő polgári, kereskedelmi és ipariskoláknak, sőt még a tanonciskolának sincs magyar tagozata. Nem szólok ezúttal arról, hogy önálló gimnáziumunk sincs, csak a beregszászi ruszin gimnáziumnak van magyar tagozata. Az ungvári magán- aJapitásu, katolikus jellegű gimnáziumot is elvette az iskolaügyi kormányzat. Teológiáról, főiskolákról ily módon még csak szó sem esik, honnan asszentálódjék hát a magyar Tudományos Akadémiához szükséges uj generáció? Mélyen tiszteit Elnök Ur! óvódék. elemi, ta- nonc, szakiskolák ée tanítóképző, eőt főiskolák nélkül olyan lenne a magyar Akadémia, mintha valaki egy szép palotát épit, amelynek homlokzata, belső berendezése és tetőszerkezete finom kimunkálásu, de az alapja sülyed, mert nem szilárd alapra épült. Méltóztaeeék megengedni, hogy épiitsük meg először e jövendő épüieit szilárd alapjait s esek azután építhetünk rá az idők viharainak ellenálló felépítményt, mert különben lezuhan, leeülyed az egész felépítmény. Tisztelettelfjfes kérésemet újból nb. jóindulatába ajánlva, vagyok Nagyszőllős, 1982. augusztus 18. mély tiszteletiek Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő. a gazdasági életben és a politikában nincs szentimentalizmiis. A szentimcntalizmus nem Számit ott, ahol az érdekek diktálnak, pláne ahol az érdekék nem azonosak. Aki a szen- timentalizmus talajára épit, az a politikai romantika légváraiba jut, miket elfuj az első valóságszellő. A politikai realizmus az érdekazonosságot teszi politikája alapjául Akármit mond a romantika és a saentimen- talizmus: Szlovenszkő népeinek érdekei azonosság s ez az érdekazonosság szilárdabb és reálisabb alap, mint akármi más. Hlinka és Rázus eddig érzelmi romantikát űzött a politikában. Látják a mérlegét. A jó néh&ny mik- liárdoa mérlegipassziva után talán ideje volna már, hogy a politikád realizmus útjára lépjé- nék. Mi ezt az utat járjuk. Tőlük függ, hogy egyszer -végre összetalálkozzunk § egymásra találjunk. Mért nem az a főbaj, hogy a centralista front erős, hanem az, hogy az auto- nómisták gyöngék. Csak azért gyöngék, mert megosztottan haladnak. Ha összefognak, ők lesznek az erősebben. Hát akkor miért nem fognak össze? TISSZA A TI1LSÖ DA1Í1ÉI FANTASZTIKUS KEOtNY Illa: PAlASüY harceil (42) Az egyik ablakhoz lépett s fölnyitotta. összes érzékével magába akarta szivni egyszerre a kerti világ minden egyéni sajátságát, hogy ráismerjen a kertre. De ebben a pillanatban Ián gk üli ők lövőitek elő a felhő meghasadó kárpitja mögül. Mint délceg cherubinok meztelen és tüzes pallósa, úgy lobogott ez a fényáradat. E ragyogás szemébe nyilait. Hátrálva takarta el arcát... Aztán szemét lehunyva kereste elő sárgásbarna szemüvegét, hogy annak homályos ablakai, e barna pajzsocskák mögé mentse testi nyomorúságát. Lenn a. kertből, a tárva maradt ablakon most napszámosok tréfálkozó beszédének hangjai áradtak be, vegyest a rügyek gyantás illatával s az élet uj csodáit befogadni magát föltáró föld szagával. — No, öreg! — szólt az egyik hang. — Könnyű-e még a nehéz? A másik köhögött előbb egy sort, aztán dünnyögve felelte: — Jaj, dehogyis könnyű. De nem is lennék én napszámos még egyszer, ha újra kezdhetném az életet. Aiden Renatusból ujjongva tört ki az öröm fölkiáltása. Úgy jött ez a megoldás — (mert megoldása volt a titoknak, ez bizonyos!) —, oly egyszerűen s épp azért oly titokzatos gyönyörűen, mint ahogy a mesékben történnek meg a légben yój ült abb csodák. A titkok ajtaját nem a hétzáru szézám-lakat őrizte. Egy paraszti, primitív fakilincs volt. e zár s az öreg paraszt nyitotta föl íme s egész könnyedén nyitotta föl azt. Már emlékezett mindenre: Nagy kísérletei közt valamikor régen sokszor foglalkoztatta az a probléma, amelyet az élet terhei és fonákságai ellen lázadozók és az együgyű fllozofémákat készségesen hajszoló emberek oly könnyedén mondanak ki: — Ha újra kezdhetném az életet! Nem volt kétsége afelől, hogy ő egyszer majd — ha a végzet csakugyan akarja, hogy a por fia megtudja, mi volna akkor ha újra kezdhetnék — föltétlenül ide fog visszakerülni ebbe a hajlékba, ahonnan elindult. Ide fogja őt hozni az Örök Akarat és személyes szavahihetőségén fölül okmányezerüleg is igazolni tudja majd, hogy ő életének delelőjéről megújuló csecsem őkor áh a visszavarázsolva, másodszor Is végigjárta a földi élet útját s így tanúságot tehet a titok lényegéről. És iám, ő: AMen Renatu& doktor, az edinburghi egyetem professzora csakugyan visszatért ide. Az embersorsok intézője tehát akarja, hogy megtegye az egész emberiség előtt az ő nagy tanúvallomását.... — De ki vagyok hát akkor én? Ki vagyok? Ez a gyötrő kérdés jajdiu.lt föl benne és ez a másik követte nyomon az elsőt: —• És hogy lehet, hogy Ellinor mama volt mellettem, ha nem én vagyok én, hanem az a régi vagyok, akit szellemi atyámnak nevez ő, a kedves? Törte, kínozta, magát, hogy előbbre merjen jutni a titokzatos erdő mély utján, amelynek valami közeli tisztásán ott ragyog a valóság nunfénye. Lássuk csak? Tgy volt, ugy-e? Biztosra vette akkor régen, az a Valaki, aki, .— lehetséges ez — hogy ő maga; — biztosra, vette, hogy a fiatal lény, akit oly nagyon szeretett, hogy nem merte saját hervadó őszéhez fűzni annak az üde tavasznak sorsát; ez a nő — oh! lelke egész melegéiből érezte, hogy igy lesz ez! — nem hagyja majd el azt a kis csecsemőt, akit az ő laboratóriumában találnak meg majd, ha a mindent merő nagyszerű kísérlet sikerül. Nem engedi majd, hogy lelenc módjára hányódjon .a világban, mint valami értéktelen és mindenki számára nyűgöt jelentő jószág. Nem fogja ezt tűrni, hanem magához veszi és fölneveli. ... Végiggondolta mindezt azon a sorsdöntő éjszakán, amely kegyetlen megpróbáltatásokat rótt reá ja. Emlékszik... De csakugyan emlékszik-e s nem az álom játszik vele? Az álom, amely elhiteti vele, hogy valóban mindezek történnek vele, amiken keresztülmegy most, pedig valójában az álom szövedéke .ez az egész. Az álomé, mint ahogy az álom alakjai lehetnek: az öngyilkos japán... Dorner Frank . . . Bont Mihály, a régi; valamint ez az uj, aki száz- kilenc évének .tetézett mázsáját könnyedén cipeli ... Edinburgh, ahol élt s ahogyan élt benne, talán szintén az álom m o z g ófény képe? ... De mi akkor ő maga? Köderober, akinek léte, kettős lénye, egész élete: e kettős élet mind párákká bomlik föl az ébrenlét napsütésében. Nem, nem, nem! Ez mégsem lehet igy igaz, mert lám, Ellinor mama eleven valóság. Még e percben is érzi kezecskéjének selymes finomságát, amint betegségének ideje alatt annyiszor tartotta kezében, míg szive ez áldott kéz melegével telt még ... ő, ez a tieztaéletü nő eleven valóság és eleven valóság az is, hogy ő itt áll és gondolkozni próbál ;egybefüzi a laza. láncszemeket, melyek elvezetik a szakadék szélén vezető utón az igazsághoz; megvédve őt attól, hogy a. téboly mélységébe zuhanjon. Álden professzor teljes tudatában éber állapotának tapogatózott előre a dolgok rendjén. Az első lépés, amelyet tett, egy régi érzéshez vezette, őt,.. Egy érzés emléke gyulladt föl s ragyogott feléje múltjából. Emlékezett, mily boldogság és vigasztalás volt számára „akkor régen“, hogy érezni fogja egész uj életén át a megmentő szeretet illatos és melengető lehelletét, amely mise Ellinor Grant áldott lényéből árad majd feléje. Ebben a bűvös-bájos körben fog zsendülni második életének gyermekkora. Ez az áldott kéz, amelyet a hála csókjaival fog eibalmozni mindhalálig; — ez irányítja majd életét. Igen, igy van! Ezt gondolta, igy képzelte el majdani jövendőjét akkor régen. A boldogságról becsületes férfiassággal lemondani tudó nemes és fájdalmas szerelme mindig üde s a végső óráig tiszta szeretedben éli majd ki másodvirágzását. És minden ugv lön ... Álomszerű ez és csodálatos, de még:c Igaz. így kellett történnie! Erős tudatként élt ez az agyában. S ahogy a most föltisztuló és az egész kettős horizontot végigtekintő értelemmel gönciek Rozik e nagy titokzatosságon; — egyre világosabban bontakozik ki szemei előtt, hogy ez a vakmerő és széditően kockázatos kísérlet — meddő volt. Egy életet áldozott föl azért, hogy ez a. csalódás jusson osztályrészéül. S nemcsak azért volt meddő és botor, mert akkor, a fantasztikus és elszánt elhatározásnak: a lehetetlen megkísérlésének éjszakáján eljátszotta első, igazi és természetes éleiének gyönyörű nagy érzését és ezzel együtt az élet szép őszét, mely a boldogság zamatos szőlő,gerezdjét Ígérte neki és mindazt élt ék ozo.lt a, amit az az élet. még nyújthatott volna . . . Nemcsak ezért, volt meddő r' ' > ."7 a kísérlet, hanem azért is, mert el.ke , ; erű, második életében minden úgy történt, egész életének útja úgy volt megszabva, mint az elsőben ... Ugyanazok a hajlamok és tehetségek lobogtak benne, ugyanazoknak a tanulmányoknak élt s ugyanannak a gigászi méretű problémának búvárjává esküdött föl... Lelenc volt újra: .......apátiak, anyátlan árva, ki a részvét ágyában aludt s a könyőrület kenyerét ette.. Mélyen tisztelt Elnök Ur! Az alábbi tiszteletteljes kérést terjesztem a mélyen tisztelt Elnök Ur elé: Mélt áztassák a 80 éves születésnapja alkalmából tett egymillió koronás alapítványát, egy tudományos akadémia alapítása helyett, * magyar óvódák, eleimi iskolák, tanonc- és más szakiskolák, vaJaanint fokozatosan egy Pod- kairpátska Rusban felállítandó magyar tanítóképző céljaira fordítani. Kérésemet a következőkkel indokolom: óvódáink túlnyomó részét az államfordúlat után a csehszlovák kormányok iskoil-aügyi miniszterei csaknem teljesen megszüntették. Azok majdnem kizárólag a felekezetek falai közó szorultak 2—3 óvoda kivételével. Felekezeti óvodáink is csak a 30 ezer lakosú Ungvár és Munkács, valamint a 18 ezer lakosú Beregszász városokban vannak. A 11 ezer lakosú Nagyszőllős községnek, amelynek lakosai túlnyomóon magyarul beszélnek, egyetlen magyar óvódéja sincs. Elemi iskoláink hasonlóan túlnyomórészt a felekezetek keretében vannak meg. Ezeknél is az a méltányosnak éppen nem mondható eljárás divik, hogy mig Szioven6zkón a felekezeti tanítók fizetésének kiegészítéséhez a felekezetek csak 1200 korona hozzájárulással tartoznak, addig Podkarpateká Rusban e címen 4908 korona összeget, kell biztosítani a felekezetieknek, vagyis Szlovenszkón a pod- k árpátok a rusi hozzájárulás összegével négy tanítót vehetnek fel a felekezetek. Düledező rossz karban levő elemi iskoláink rendbehozására hasztalan hívtam fel az iskolaügyi kormány fiigyeimét. így a beregi Badalló községben fényképpel igazoltan mutattam ki, hogy egy magtárban van az eleimi iskola s a község lakosai hiába
