Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-03 / 175. (2988.) szám

MI LESZ NÉMETORSZÁGGAL 1

Az történt Németországban, amit vártunk, bejósoltunk s ami az összes elképzelhető megoldások közüli a legrosszabb. A tegnapelőtt lezajlott választások után egyetlen párt, sőt egyetlen pártcsoport se tud kormányt alakítani A helyzet ugyanaz, ami Poroszországban. A szerencsétlen választási rendszer ismét ledőlte a birodalmi gyűlést, amely tehetetlenül és a parlamenten kívül álló szellemi vagy karhatalmi erők szeszélyének kiszolgáltatva várja a bizonytalan jövőt, — ki utdja, mi lesz az! Nem hisszük, hogy akadnának a világon tanácstalanabb emberek, mint az újonnan negválasztott német képviselők, kik érzik helyzetük fonákságát és sejtik, hogy ők teszlek a német demokrácia sirbavivői.

Sem a jobboldal, sem a baloldal nem tud isztán kormányt alakítani s elvitathatatlan, íogy ez a kaotikus helyzet, — a régi bizony- alanság stabilizálása — a külföld szempontéból a legrosszabb, ami történhetett. Elvégre t Németországon kívül eső Európának alapjáén véve mindegy, vájjon baloldali vagy obboldali kormányzat tartja kezében Ber- inben a hatalom gyeplőjét, elleniben óhajtja is kívánja, hogy ez a kormányzat szilárd le- yen, tekintélyes és harmonikus rendben bo- lyolitsa le a külföldi és a belföldi ügyeket, los, éppen ez nem történt meg. Mussolini >éldája igazolja, hogy egy belpolitikailag zélső jobboldali kormány, ha erős ős tekin- élyes, fontos pillére lehet az európai rendiek s a radikális Franciaország uralma, vagy z előbbi angol Labour-kormány bizonyítja, íogy a megfelelő bázissal és autoritással endelkező baloldali kormányok a kontinens labilitásának lényeges alátámasztóivá vál- atnak, — de az anarchia fertőz és valamennyi európai ország ideges lesz és nyug- dan, ha valahol úrrá lett a bizonytalanság 8 százalékát szokta egyesíteni, változatlan onytalanságot rögzítette meg. Európa nem élegzik fel, az izgalom tovább tart. Ha a >bboldal győz, tisztázódik a helyzet, ha a aloldal győz. ugyanúgy tisztázódik s a ki- ülállók legföljebb érzelmileg és sportsze- iien foglalnák állást pro vagy kontra, de miéi egyik sem győzött, megmaradt a birodalomban az anarchia veszedelmes betegségcsi- ája, mely kirobbanhat, fertőzhet, átterjedhet az értelmeken kivül mást is lényegesen rinthet Európában. A külföld szempontjából zárt a legkedvezőtlenebb az, amit a vasár- api német választások eredményeztek.

Nincs kiút a bizonytalanságból? Tényleg sak a kard és az erőszak vághatja ketté a émet gordiuszi csomót? Diktátor-Kolum- uszra van szükség, aki odacsapja az asztal- i a berlini parlament állni sehogysem tudó, ssze-vissza dülöngélő különös tojását és így legoldja a felálliühatatlan fölállításának roblémáját. A helyzet nagyon e feltevés mel- M szól. A pártok sikereinek vagy veszteségnek analízisénél mind énekelő tt azt látjuk, ogy a választások nem változtatták meg a örülbelül egyforma erős német marxista és ntimarxista front kádereit. A jobboldal nem yert szavazatokat a baloldaltól, a baloldal em nyert a jobboldaltól, csupán a frontokon elül történtek nagyjelentőségű átcsoportosi- Lsok és radikálizálódások. A baloldalon a omimunistáik jó néhány mandátumot elhódi- ittak a szociáldemokratáktól, ami mellesleg mlva, nem várt és rendkívül aggasztó jelenig, egyébként azonban a marxista front, mely 1920 óta a leadott szavazatoknak 35—

3 százlékát szokta egyesíteni, változatlan uaradt. A jobboldalon ugyanígy befejező d'ött átcsoportosítás, anélkül, hogy a megujho- ott nacionalizmus áttörhette volna a baloldal ’c von a lát. A nemzeti szocializmus fölszivta az *szes polgári pártokat (kivéve a német nemetek agrár és feudális determináltságu csontjait) — más azonban nem történt. Töb- et Hitler sem tudott. A nemzeti szocializmus .őtörése megtorpadt — először 1929 óta — iután valamennyi polgári elemet fölszivta.

A marxista tábor kapui Hitler „Szézám nyílj meg“-ére sem tárultak fel.

A tegnapelőtti választásoknak ez az első és legfontosabb tanulsága. Bebizonyosodott, hogy Hitler zsenialitása mindössze az volt, hogy a polgári pártok egyenetlenkedő és szétzilált tömegeit egyetlen nagy kalap alá tudta hozni, de pártjának fejlődése elé nyomban á't'tör- hetetlen akadály emelkedett, amint arról volt szó, hogy a polgári csoportok 42—45 százaié

kán kivül eső elemeket is megnyerje. Ez a tanulság tragikus. Lehetetlenné tette a tiszta kép kialakulását a birodalmi gyűlésen. Tanácstalanná tette a helyzetet, amelyen, ugy- látszik, az urnák nem segíthetnek. Csak az ököl és a kard, — mondja a szélső jobboldal és a szélső baloldal egyaránt.

A második s az elsővel összefüggő tanulság az, hogy a marxista elégedetlenek egy része, amelyről a porosz- és az elnökválasztásokon azt hittük, hogy végleg átmegy Hitler pártjába, megunta az ottani vendégszereplést és visszatért a kommunizmushoz. A tavaszi választások után úgy véltük, a német kommunista pánt gyengülőbon vau s Hitler felszívja a baloldali elégedetleneket. Ez a föltevés tévesnek bizonyult: a kommunista párt aggasztó erővel jelenik meg a parlamentben a tegnapelőtti választások után s a szélsőbatoldaL ugyanolyan veszedelmes erőt képvisel, mint képviselt eddig, sőt nagyobb aktivitással vesz részt a bontó folyamatban az eddiginél. A marxista tábor kristályosodási irányát a szélső baloldalon sem sikerült megváltoztatni, ott is minden baljós fejlődést mutat.

Ha mégis megkíséreljük a polgárháború és a puccs iszonyatos módszereinek kikapcsolását, akkor esetleg három lehetőség áll a néA háború utáni Ausztria

legnagyobb politikusa: Seipel Ignác dr. prelátus kedden reggel meghalt

Tiidőbaj és cukorbetegség őrölték fel szervezetét — iz osztrák pap-politikus kaniérje

Bécs, augusztus 2. (A Prágai Magyar Hírlap távirati jelentése.) Kedden reggel hét órakor Pernitzben, a Wienerrwaldszanatóriumban meghalt Seipel Ignác dr. prelátus, volt osztrák szövetségi kancellár, a háború utáni Középeurópa egyik legkiemelkedőbb politikai alakja. Seipel 1876. julkie 19-én született. A papi pályára lépett és 1899-ben szentelték pappá, 1903-ban teológiai doktorátust tett ég nagy eredménnyel foglalkozott az erkölcstannal, úgy, hogy 1909- ben a salzburgi hittudományi főiskolán katedrát nyert, majd 1917-ben a bécsi egyetem teológiai fakultására került, Politikai és államférfiul képességeinek két nagy jelentőségű munkában adta bizonyságát, az egyik a Nation und Staat cimü, a másik pedig a Gedanken zűr österrei- ohischen Verfassungsreform. Politikai képességei hívták fel kollégájának, Lammasch dr. professzornak figyelmét a teológiai fakultás kitűnő professzorára, úgy hogy Lammasch meghívta őt kabinettjébe, amely a volt monarchia utolsó kormánya volt, Ebben a kabinetiben Seipel a szociális minisztérium vezetését vette át, de egyéb politikai kérdésekben is tevékenyen támogatta Lammascht, aki meg akarta menteni a monarchiát és ezéTt a birodalom föderatív átszervezését készitette elő, csakhogy törekvéseivel megkésett.

Seipel politikai jelentősége

Seipel' tulajdonképpeni

jelentős politikai szerepe az összeomlás után következett és Seipel az uj európai politikának egyik legkiemelkedőbb személyisége lett, akit népszövetségi körökben is rendkívül méltányoltak.

A keresztényszocialista párt vezetését vette át és a keresztényszocialista pártot képviselte a nemzetgyűlésben és a nemzeti tanácsiban. 1922—1924-ben első Ízben volt szövetségi kancellár és ekkor

történelmi nagy tette volt az 1922. évi genfi jegyzőkönyv létrehozása, amivel Ausztriát megmentette attól a veszedelemtől, hogy az infláció hullámaiban elmerüljön.

Seipel dr. politikai koncepciója a dunai konföderációnak egy olyan alakja volt, amelyben az egyes dunai államok valamilyen föderatív berendezkedés alapján magasabb gazdasági és politikai egységbe tömörülnének. Ezért az ő kormányzására bizalommal tekintettek a szövetséges hatalmak is, mert tudták róla, hogy a csatlakozási eszmének ellene van.

1924. junius elsején egy Jaworek Károly nevű elvakult bécsi munkanélküli a politikai útjáról visszatérő államférfira rálőtt, a golyó Seipel mellébe fúródott, úgyhogy a kancellár heteken át súlyos életveszedelemben forgott. Egészségi állapota a merénylet óta tulajdonképpen goba sem jött rendbe és a kancellárságról is 1

’ le kellett mondania. Ausztria ügyeinek vezetését még egyszer kezébe vett-e s

1926. októberétől 1929. áprilisáig újból szövetségi kancellár volt, majd Í4U0-bar. a Vau- goin-Stahremberg kormányban a külügyi tárcát töltötte be.

Azután is egészen a legutóbbi időkig nagy befolyást gyakorolt keresztényezocialista pártbarátainak politikai állásfoglalására és akcióira, bár betegsége miatt az aktív politikától vissza kellett húzódnia. A legutóbbi lausannei tárgyalásokon az osztrák kölcsön ügyében elért sikert jórészben arra lehet visszavezetni, hogy a tárgyalásokat Seipel dr.-nak személyes barátja, Kienböck dr., az Osztrák Nemzeti Bank elnöke vezette.

Az utolsó iigslf

Becs, augusztus 2. A Seipel haláláról elterjedt húr egész Ausztriában általános és mély gyászt ébresztett. A keresztényszocialisták az elhunyt prelátusban elismert vezérüket vesztették el, azonban kimondott ellenségei is, a szociáldemokraták mindig méltányolták és elismerték magas vezetői és államférfiul erényeit és képességeit.

Seipel dr. utolsó napja, a tegnapi, úgy folyt le, hogy a közeli végre nem igen lehetett következtetni. Az orvosok nyilatkozata szerint a beteg tegnap délelőtti hogyléte egészen megnyugtató volt s a prelátus még hosszabb ideig is élt volna, ha a szive váratlanul cserben nem hagyja.

A halál tulajdonképpeni oka a hirtelen bekövetkezett szivgyengeség volt.

Tegnap délben egy órakor Seipel dr. . még .jó étvággyal ebédelt, ebéd után azonban nemsokára elveszítette eszméletét, többé nem is nyerte azt vissza és kedden reggel félnyele órakor jobblétre szenderült, miután az agónia már hajnali egy órakor bekövetkezett.

Seipel dr. nyílt tuberkulózisa már akkor ismeretes volt az orvosok előtt, amikor két évvel ezelőtt utolsó kormánytevékenységét fejtette ki, mint a Yaugoin—Starhemberg- kormány külügyminisztere. Meráni és davosi tartózkodásával ugyan a jobboldali tüdő- szárnyban a tuberkulózis telepe b©tokosodéit, azonban Seipel dr. kétségtelenül örökölt tuberkulózissal volt terhelt, mivel minden nővére tuberkulózisban halt meg. Szervezetének elpusztításában azután a többit elvégezte a súlyos cukorbaj.

Öröm a halál élőn

Éveken át volt háziorvosa, Gustav Singer dr. egyetemi tanár, aki vasárnap régi barátját felkereste Pernitzben, a prelátust még egész jó hangulatban találta. Seipel dr.-t

rendkívül megörvendeztette a számos névnapi jókívánság és rózsacsokor, amivel elhalmozták, a professzor azonban észrevette, hogy nem szívesen beszél és kissé nehezen lélegzik.

Az elmúlt héten többizben volt rohama,

de a szívós természet a halál ostromán sokáig győzedelmeskedett. Az utolsó napokban azonban

már nem tudta bevenni a legkisebb adag inzulint sem és a tüdőinfekció a cukorbaj- jal együtt elvégezte a szervezet gyors szétbontását.

Seipel dr. Singer professzor nyilatkozata szerint nem ismerte állapotának komoly voltát és a permitzi szanatóriumban abban a reményben élt, hogy hamarosan elhagyhatja a gyógyhelyet és hosszabb utazásra indulhat. •Barátai és orvosai azon a nézeten vannak, hogy bajának rosszabbra fordulása, ami most a halált előidézte, tavasszal következett bh amikor a meglehetősen zord időjárásban Palesztinái útra indult, hogy ott enyhülést keressen. Palesztina tavaszi idő1 jár ás a azonban inkább ártalmára volt. Utjának másik célja viszont az volt, hogy halála előtt még egyszer látni akarta a szenthelyeket.

Az utolsó tárgyalás

Seipel dr. prelátus hétfőn még magához vette az o-ltári szentséget és az utolsó kenetét is felvette. Utolsó látogatója hétfőn reggel fél hét órakor a pernitzi kooperátor volt, aki gyakran szokta meglátogatni oltártestvérét. A vasárnapi szentmise után Seipel vele folytatta utolsó politikai tárgyú beszélgetését is.

Megdicsérte Kunschaknak a nemzeti tanácsban tartott beszédét és úgy gondolta, hogy mégis csak sikerül többséget biztosítani a la.usa.miei kölcsön jegyzőkönyvének ratifikálására.

Kifejezte azt a reményét, hogy az osztrák politikusok mégis a józan értelemre fognak hallgatni. A politikusok közül egyik legjobb barátja, Kienböck dr., a Nemzeti Bank elnöke Seipelt Lausanneból való visszatérése után három héttel ezelőtt látta. A prelátus ekkor még egészen élénk volt, szelleme teljesen frissen működött és na.°y érdeklődéssel figyelte az eseményeket. Rendkívül meg volt elégedve a lausannei konferencia kimenetelével és Európa sorsa szempontjából döntő jelentőségűnek mondotta, hogy a reparációs kérdés megoldására ezt a módot találták.

Schober dr. volt birodalmi kancellárt, aki szivbónta'Tmai miatt szintén szanatóriumi kezelésben van, mélyen megrázta Seipel halálának a híre. Esry hónappal ezelőtt a két államférfi között élénk fávi.natváltás volt.

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség; P r á g a ü, P a n s k á ulice 12.

fi,7 76’J^vonta 2**C;k?jlöld/e: ér“’ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki vártok h. emelet, - Telefon: 30311. - Kiadómvátai;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. .... . . V ^ Prága 11, Panská nlice 12. 111 emelet

fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több pOÍltlKCLl nCLplLCipjCL Telefon: 34184.

Effyes szám óra 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kő. SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRRHfl