Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-03 / 175. (2988.) szám

MI LESZ NÉMETORSZÁGGAL 1 Az történt Németországban, amit vártunk, bejósoltunk s ami az összes elképzelhető meg­oldások közüli a legrosszabb. A tegnapelőtt lezajlott választások után egyetlen párt, sőt egyetlen pártcsoport se tud kormányt alakítani A helyzet ugyanaz, ami Poroszországban. A szerencsétlen választási rendszer ismét le­dőlte a birodalmi gyűlést, amely tehetetlenül és a parlamenten kívül álló szellemi vagy karhatalmi erők szeszélyének kiszolgáltatva várja a bizonytalan jövőt, — ki utdja, mi lesz az! Nem hisszük, hogy akadnának a világon tanácstalanabb emberek, mint az újonnan negválasztott német képviselők, kik érzik helyzetük fonákságát és sejtik, hogy ők tesz­lek a német demokrácia sirbavivői. Sem a jobboldal, sem a baloldal nem tud isztán kormányt alakítani s elvitathatatlan, íogy ez a kaotikus helyzet, — a régi bizony- alanság stabilizálása — a külföld szempont­éból a legrosszabb, ami történhetett. Elvégre t Németországon kívül eső Európának alapjá­én véve mindegy, vájjon baloldali vagy obboldali kormányzat tartja kezében Ber- inben a hatalom gyeplőjét, elleniben óhajtja is kívánja, hogy ez a kormányzat szilárd le- yen, tekintélyes és harmonikus rendben bo- lyolitsa le a külföldi és a belföldi ügyeket, los, éppen ez nem történt meg. Mussolini >éldája igazolja, hogy egy belpolitikailag zélső jobboldali kormány, ha erős ős tekin- élyes, fontos pillére lehet az európai rend­iek s a radikális Franciaország uralma, vagy z előbbi angol Labour-kormány bizonyítja, íogy a megfelelő bázissal és autoritással endelkező baloldali kormányok a kontinens labilitásának lényeges alátámasztóivá vál- atnak, — de az anarchia fertőz és vala­mennyi európai ország ideges lesz és nyug- dan, ha valahol úrrá lett a bizonytalanság 8 százalékát szokta egyesíteni, változatlan onytalanságot rögzítette meg. Európa nem élegzik fel, az izgalom tovább tart. Ha a >bboldal győz, tisztázódik a helyzet, ha a aloldal győz. ugyanúgy tisztázódik s a ki- ülállók legföljebb érzelmileg és sportsze- iien foglalnák állást pro vagy kontra, de mi­éi egyik sem győzött, megmaradt a biroda­lomban az anarchia veszedelmes betegségcsi- ája, mely kirobbanhat, fertőzhet, átterjedhet az értelmeken kivül mást is lényegesen rinthet Európában. A külföld szempontjából zárt a legkedvezőtlenebb az, amit a vasár- api német választások eredményeztek. Nincs kiút a bizonytalanságból? Tényleg sak a kard és az erőszak vághatja ketté a émet gordiuszi csomót? Diktátor-Kolum- uszra van szükség, aki odacsapja az asztal- i a berlini parlament állni sehogysem tudó, ssze-vissza dülöngélő különös tojását és így legoldja a felálliühatatlan fölállításának roblémáját. A helyzet nagyon e feltevés mel- M szól. A pártok sikereinek vagy vesztesé­gnek analízisénél mind énekelő tt azt látjuk, ogy a választások nem változtatták meg a örülbelül egyforma erős német marxista és ntimarxista front kádereit. A jobboldal nem yert szavazatokat a baloldaltól, a baloldal em nyert a jobboldaltól, csupán a frontokon elül történtek nagyjelentőségű átcsoportosi- Lsok és radikálizálódások. A baloldalon a omimunistáik jó néhány mandátumot elhódi- ittak a szociáldemokratáktól, ami mellesleg mlva, nem várt és rendkívül aggasztó jelen­ig, egyébként azonban a marxista front, mely 1920 óta a leadott szavazatoknak 35— 3 százlékát szokta egyesíteni, változatlan uaradt. A jobboldalon ugyanígy befejező d'ött átcsoportosítás, anélkül, hogy a megujho- ott nacionalizmus áttörhette volna a baloldal ’c von a lát. A nemzeti szocializmus fölszivta az *szes polgári pártokat (kivéve a német nem­etek agrár és feudális determináltságu cso­ntjait) — más azonban nem történt. Töb- et Hitler sem tudott. A nemzeti szocializmus .őtörése megtorpadt — először 1929 óta — iután valamennyi polgári elemet fölszivta. A marxista tábor kapui Hitler „Szézám nyílj meg“-ére sem tárultak fel. A tegnapelőtti választásoknak ez az első és legfontosabb tanulsága. Bebizonyosodott, hogy Hitler zsenialitása mindössze az volt, hogy a polgári pártok egyenetlenkedő és szétzilált tömegeit egyetlen nagy kalap alá tudta hoz­ni, de pártjának fejlődése elé nyomban á't'tör- hetetlen akadály emelkedett, amint arról volt szó, hogy a polgári csoportok 42—45 százaié kán kivül eső elemeket is megnyerje. Ez a tanulság tragikus. Lehetetlenné tette a tiszta kép kialakulását a birodalmi gyűlésen. Ta­nácstalanná tette a helyzetet, amelyen, ugy- látszik, az urnák nem segíthetnek. Csak az ököl és a kard, — mondja a szélső jobboldal és a szélső baloldal egyaránt. A második s az elsővel összefüggő tanulság az, hogy a marxista elégedetlenek egy része, amelyről a porosz- és az elnökválasztásokon azt hittük, hogy végleg átmegy Hitler párt­jába, megunta az ottani vendégszereplést és visszatért a kommunizmushoz. A tavaszi vá­lasztások után úgy véltük, a német kommu­nista pánt gyengülőbon vau s Hitler felszívja a baloldali elégedetleneket. Ez a föltevés té­vesnek bizonyult: a kommunista párt aggasz­tó erővel jelenik meg a parlamentben a teg­napelőtti választások után s a szélsőbatoldaL ugyanolyan veszedelmes erőt képvisel, mint képviselt eddig, sőt nagyobb aktivitással vesz részt a bontó folyamatban az eddiginél. A marxista tábor kristályosodási irányát a szél­ső baloldalon sem sikerült megváltoztatni, ott is minden baljós fejlődést mutat. Ha mégis megkíséreljük a polgárháború és a puccs iszonyatos módszereinek kikapcsolá­sát, akkor esetleg három lehetőség áll a né­A háború utáni Ausztria legnagyobb politikusa: Seipel Ignác dr. prelátus kedden reggel meghalt Tiidőbaj és cukorbetegség őrölték fel szervezetét — iz osztrák pap-politikus kaniérje Bécs, augusztus 2. (A Prágai Magyar Hírlap távirati jelentése.) Kedden reggel hét órakor Pernitzben, a Wienerrwaldszanatóriumban meg­halt Seipel Ignác dr. prelátus, volt osztrák szö­vetségi kancellár, a háború utáni Középeurópa egyik legkiemelkedőbb politikai alakja. Seipel 1876. julkie 19-én született. A papi pályára lé­pett és 1899-ben szentelték pappá, 1903-ban teológiai doktorátust tett ég nagy eredménnyel foglalkozott az erkölcstannal, úgy, hogy 1909- ben a salzburgi hittudományi főiskolán katedrát nyert, majd 1917-ben a bécsi egyetem teológiai fakultására került, Politikai és államférfiul ké­pességeinek két nagy jelentőségű munkában adta bizonyságát, az egyik a Nation und Staat cimü, a másik pedig a Gedanken zűr österrei- ohischen Verfassungsreform. Politikai képessé­gei hívták fel kollégájának, Lammasch dr. pro­fesszornak figyelmét a teológiai fakultás kitűnő professzorára, úgy hogy Lammasch meghívta őt kabinettjébe, amely a volt monarchia utolsó kormánya volt, Ebben a kabinetiben Seipel a szociális minisztérium vezetését vette át, de egyéb politikai kérdésekben is tevékenyen támogatta Lammascht, aki meg akarta menteni a monarchiát és ezéTt a birodalom föderatív átszervezését készitette elő, csakhogy törek­véseivel megkésett. Seipel politikai jelentősége Seipel' tulajdonképpeni jelentős politikai szerepe az összeomlás után következett és Seipel az uj európai politi­kának egyik legkiemelkedőbb személyisége lett, akit népszövetségi körökben is rendkívül méltányoltak. A keresztényszocialista párt vezetését vette át és a keresztényszocialista pártot képviselte a nemzetgyűlésben és a nemzeti tanácsiban. 1922—1924-ben első Ízben volt szövetségi kan­cellár és ekkor történelmi nagy tette volt az 1922. évi genfi jegyzőkönyv létrehozása, amivel Ausztriát megmentette attól a veszedelemtől, hogy az infláció hullámaiban elmerüljön. Seipel dr. politikai koncepciója a dunai konfö­derációnak egy olyan alakja volt, amelyben az egyes dunai államok valamilyen föderatív be­rendezkedés alapján magasabb gazdasági és po­litikai egységbe tömörülnének. Ezért az ő kor­mányzására bizalommal tekintettek a szövetsé­ges hatalmak is, mert tudták róla, hogy a csat­lakozási eszmének ellene van. 1924. junius elsején egy Jaworek Károly ne­vű elvakult bécsi munkanélküli a politikai útjáról visszatérő államférfira rálőtt, a golyó Seipel mellébe fúródott, úgyhogy a kancellár heteken át súlyos életveszedelemben forgott. Egészségi állapota a merénylet óta tulajdonkép­pen goba sem jött rendbe és a kancellárságról is 1 ’ le kellett mondania. Ausztria ügyeinek vezeté­sét még egyszer kezébe vett-e s 1926. októberétől 1929. áprilisáig újból szö­vetségi kancellár volt, majd Í4U0-bar. a Vau- goin-Stahremberg kormányban a külügyi tár­cát töltötte be. Azután is egészen a legutóbbi időkig nagy be­folyást gyakorolt keresztényezocialista pártba­rátainak politikai állásfoglalására és akcióira, bár betegsége miatt az aktív politikától vissza kellett húzódnia. A legutóbbi lausannei tárgya­lásokon az osztrák kölcsön ügyében elért si­kert jórészben arra lehet visszavezetni, hogy a tárgyalásokat Seipel dr.-nak személyes barátja, Kienböck dr., az Osztrák Nemzeti Bank elnöke vezette. Az utolsó iigslf Becs, augusztus 2. A Seipel haláláról el­terjedt húr egész Ausztriában általános és mély gyászt ébresztett. A keresztényszocia­listák az elhunyt prelátusban elismert vezé­rüket vesztették el, azonban kimondott ellen­ségei is, a szociáldemokraták mindig méltá­nyolták és elismerték magas vezetői és ál­lamférfiul erényeit és képességeit. Seipel dr. utolsó napja, a tegnapi, úgy folyt le, hogy a közeli végre nem igen lehetett kö­vetkeztetni. Az orvosok nyilatkozata szerint a beteg tegnap délelőtti hogyléte egészen megnyugtató volt s a prelátus még hosszabb ideig is élt volna, ha a szive váratlanul cser­ben nem hagyja. A halál tulajdonképpeni oka a hirtelen be­következett szivgyengeség volt. Tegnap délben egy órakor Seipel dr. . még .jó étvággyal ebédelt, ebéd után azonban nem­sokára elveszítette eszméletét, többé nem is nyerte azt vissza és kedden reggel félnyele órakor jobblétre szenderült, miután az agó­nia már hajnali egy órakor bekövetkezett. Seipel dr. nyílt tuberkulózisa már akkor ismeretes volt az orvosok előtt, amikor két évvel ezelőtt utolsó kormánytevékenységét fejtette ki, mint a Yaugoin—Starhemberg- kormány külügyminisztere. Meráni és davosi tartózkodásával ugyan a jobboldali tüdő- szárnyban a tuberkulózis telepe b©tokosodéit, azonban Seipel dr. kétségtelenül örökölt tu­berkulózissal volt terhelt, mivel minden nő­vére tuberkulózisban halt meg. Szervezeté­nek elpusztításában azután a többit elvégez­te a súlyos cukorbaj. Öröm a halál élőn Éveken át volt háziorvosa, Gustav Singer dr. egyetemi tanár, aki vasárnap régi barát­ját felkereste Pernitzben, a prelátust még egész jó hangulatban találta. Seipel dr.-t rendkívül megörvendeztette a számos név­napi jókívánság és rózsacsokor, amivel elhal­mozták, a professzor azonban észrevette, hogy nem szívesen beszél és kissé nehezen léleg­zik. Az elmúlt héten többizben volt rohama, de a szívós természet a halál ostromán so­káig győzedelmeskedett. Az utolsó napokban azonban már nem tudta bevenni a legkisebb adag inzulint sem és a tüdőinfekció a cukorbaj- jal együtt elvégezte a szervezet gyors szét­bontását. Seipel dr. Singer professzor nyilatkozata sze­rint nem ismerte állapotának komoly voltát és a permitzi szanatóriumban abban a re­ményben élt, hogy hamarosan elhagyhatja a gyógyhelyet és hosszabb utazásra indulhat. •Barátai és orvosai azon a nézeten vannak, hogy bajának rosszabbra fordulása, ami most a halált előidézte, tavasszal következett bh amikor a meglehetősen zord időjárásban Pa­lesztinái útra indult, hogy ott enyhülést ke­ressen. Palesztina tavaszi idő1 jár ás a azonban inkább ártalmára volt. Utjának másik célja viszont az volt, hogy halála előtt még egy­szer látni akarta a szenthelyeket. Az utolsó tárgyalás Seipel dr. prelátus hétfőn még magához vette az o-ltári szentséget és az utolsó kene­tét is felvette. Utolsó látogatója hétfőn reg­gel fél hét órakor a pernitzi kooperátor volt, aki gyakran szokta meglátogatni oltártestvé­rét. A vasárnapi szentmise után Seipel vele folytatta utolsó politikai tárgyú beszélgeté­sét is. Megdicsérte Kunschaknak a nemzeti ta­nácsban tartott beszédét és úgy gondolta, hogy mégis csak sikerül többséget biztosí­tani a la.usa.miei kölcsön jegyzőkönyvének ratifikálására. Kifejezte azt a reményét, hogy az osztrák po­litikusok mégis a józan értelemre fognak hallgatni. A politikusok közül egyik legjobb barátja, Kienböck dr., a Nemzeti Bank elnö­ke Seipelt Lausanneból való visszatérése után három héttel ezelőtt látta. A prelátus ekkor még egészen élénk volt, szelleme tel­jesen frissen működött és na.°y érdeklődés­sel figyelte az eseményeket. Rendkívül meg volt elégedve a lausannei konferencia kime­netelével és Európa sorsa szempontjából dön­tő jelentőségűnek mondotta, hogy a reparációs kérdés megoldására ezt a módot találták. Schober dr. volt birodalmi kancellárt, aki szivbónta'Tmai miatt szintén szanatóriumi kezelésben van, mélyen megrázta Seipel ha­lálának a híre. Esry hónappal ezelőtt a két államférfi között élénk fávi.natváltás volt. Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség; P r á g a ü, P a n s k á ulice 12. fi,7 76’J^vonta 2**C;k?jlöld/e: ér“’ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki vártok h. emelet, - Telefon: 30311. - Kiadómvátai; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. .... . . V ^ Prága 11, Panská nlice 12. 111 emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több pOÍltlKCLl nCLplLCipjCL Telefon: 34184. Effyes szám óra 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kő. SÜRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRRHfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom