Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)

1932-08-12 / 183. (2996.) szám

^IWíAl/v\AG'iy\RHIRLAK 1^22_auga^^8 ^i2) ^ péntek. A vegyelemzett birodalom Mi mindent vizsgáinak meg Anglia országos vegyészeti laboratóriumában London, augusztus. A világváros egy kis mellékucoájában, a neveze­tes Clements Ion közelében bosszú évtizedek óta emelkedik a hatalmas szürke épület, amely mellett minden megilletődás nélkül haladnak el a járókelők s amelyben mégÍ6 London legromaninkusabb hiva­talainak egyike helyezkedett el, — az angol biro­dalom vegyi laboratóriuma. Minden esztendőben kerek egymillió bonyolult vegyelemzést hajtanak végre a vegyészmérnökök és tudósok, akik itt mint Anglia fizikai jólétének legtitkosabb gondozói folytatják fáradhatatlan tevékenységűket. Az ő feladatukat képezi gyakran olyan adatok megállapítása, amelyek az angol ke­reskedelem és ipar számára egyaránt fontosak. A legkülönbözőbb termékek, ipari és kereskedelmi cikkek, élelmiszerek, elképzelhetetlenül sok tech­nikai vonatkozású tárgy kerül vizsgálat alá ebben a modem vívmányok mesteralkotásaival felszerelt laboratóriumban. Vámhivatalok és postaigazgató­ságok, gyártelepek és élelmiszerüzemek küldik be sokszor kétesnek tetsző forgalmi cikkeiket vegye- lemzés céljából és a csend-es mellékuccákban állo­másozó fantasztikus hivatal halk munkásai éven­ként eokmiililié font összegű jövedelem-többletet csikarnak ki az angol államkincstár számára. Mozgalmasabb és különösebb látvány aligha képzelhető el, mint a laboratórium nagy felülvizs­gálati csarnoka, amely inkább úgy fest, mint vala­mi túlméretezett amerikai áruház. Hosszú asztalo­kon harisnyakötegek, cémagombolyagok, ruha­neműik, kalapok hevernek, másutt perzsaszőnye­geket vizsgáligatnak a szakértők, vagy textilneműe- ket boncolgatnak. Az emeleti helyiségekben lehetőleg még nagyobb a forgalom. Itt kizáróan a monopólium jellegű cikkek felülvizsgálatával foglalkoznak. Gondosan végy-elemzik a különböző illatszereket, a dohány- n-emüeket, a benzint és alkoholt. Vannak vegyé­szek, akik kizárólag toalettcikkekre összpontosítják munkájukat. Minden Angliába kerülő külföldi illat­szer, hajszesz, fogkrém, vagy' más hasonló cikk ugyanis vegyelemzés céljából legalább egy példány­ban feltétlenül megfordul ebben a nagy, szürke házban. Vámpolitikai szempontból is fontos ez a gondos ellenőrzés, mert az angol gyáriparos, aki. angol dohánynemüekből készült cigarettákat káván áruiba bocsátani mondjuk a németalföldi piacon, mintapéldányokat mutat be a vegyészeti hivatal­ban. Ezeket a dohánynemüeket azután külön erre a célra készült kályhákban elégetik. A hasn-u meg­mérése és vegyelemzése után hajsaálpontossággal állapítható meg a cigaretták tiszta dohánytartaűma, amely után a vámtarifát megállapítják. Tekintettel arra, hogy ez néhány vágón dohánynemünél máris igen jelentékeny tételeket eredményez, könnyen érthető, hogy maguk a kereskedők is szívesen ve­szik igénybe ilyen esetben a laboratórium közre­működését. Más termekben újabb asztaloknál bonyolult üvegcsövekkel felszerelt bonyolult szerkezettel vizsgálgatják a vegyészek a lekvárt, amely az angol 'hadseregben fontos közélelmezési fogyasztási cikk szerepét tölti be. A mérgek osztályán bámulatos gyűjteménye kerül vizsgálat alá az összes egy- és kétkeresztes mérgeknek, valamint a töméntelen mennyiségű kábítószereknek, amelyek csempészet utján -kerülnek ez angol szigetországba. Sűrű barna kupacokban sorakoznak itt az indiai hasis, továbbá a kokaincsomagok, amelyeket a rendőrség egy razzia alkalmával foglalt le valamelyik előkelő éj­szakai társaskörben. Nyers ópium vastag kalácsok­ban, mellette az ujjnyi széles táblákban feldolgozott kábítószer. Megtalálhatók itt a legkülönbözőbb narkotikumok nyersanyagjai, a furcsa és ismeret­len nevű illóolajok, amelyek vegyi alkatrészeiről pontos törzskönyvi feljegyzéseket vezetnek. A leg­titokzatosabb azonban mégis az a különleges rej­telmes kiB helyiség, amely egy fényképész sötét- kamrá-jáh-oz hasonló és amelyben sötéfvörös üveg- lámpában rendkivül éles fény izzik. Ez a csodálatos fény soha nem tévedő, szinte csalhatatlan bizton­sággal különbözteti meg a valódi értékektől a hamisítványokat. M-o-solygé. sáfránysá-rga vajtéglákat helyeznek a titokzatos lámpa alá és mintegy varázsütésre ólomszü-rke színű lesz az előbb még inycsiklandóan sárga vajtégla. A diagnózis megállapította, hogy nem egyéb közönséges margarin utánzatnál. Hasonlóan érdekesek a fűszerek különféle vegy­vizsgálatainak eredménye is. A hamisított bors a fénysugár behatása alatt zöldesezürke lesz, a mes­terséges szegfűszeg és a vegyi utón előállított mustár szintén elveszíti eredeti színárnyalatát. Valóságos detektivmubkát végeznek itt London szivében a vegyészek, a tudománynak ezek a Sherlock Holmesei, akik a törvény és a közgazda­ság érdekében évről-évre tökéletesebb felszerelé­sekkel folytatják nagyjelentőségű tevékenységüket az angol -birodalom gazdasági erejének meg­szilárdítására. (B—y B.) sok megbízottja egy sapkával $ gyűjti a borra­b ufíában Kőzépeurópán írja: SZOMBATHY VIKTOR A szárnyas oroszlán városa: Velence Lévai Antal cigányprímás minden este az „U PALITOKÉ MKimr­bán, Kremencová (U Fleku mellett) játszik. Miért isfcüörii liiiiisiió! „Ruszinszkóban ismét kitört az éhín­ség. A Verűhovkián és más elhagyatott vidékeken a nyomor egyenesen égbe­kiáltó. Az erdőkben nincs munka ... Az emberek pénz nélkül állanak ... Régebben a férfiak a nyári hónapok alatt a magyar Alföldön dolgoztak az aratásnál. Ma ezt nem tehetik meg. A magyar Alföld el van zárva előlük. Nem csoda, hogy egyes községekben az éhín­ség rettenetes következményekben nyil­vánul meg. Akiknek keserű kukoricájuk vagy zabkenyerüik van még, ma gazda­goknak számítanak a többiek között..." Ezek a megállapítások Benes külügymi­niszter ur pártja, a cseh nemzeti szocialista pártlapjának egyik, egy-két hét előtti számá­ban jelentek meg s ebből idézte a P. M. H. is. Mi ruszinszkóiak tudjuk, hogy amit a fenti idézetben közöl a Vecerni Ceské SIovo, az a legteljesebb mértékben igaz. Igaz az, hogy Ruszinszkóban a nyomor égbekiáltó, hogy Ruszinszkóban nincs munka és kereset, hogy a Ruszin szkon a k m unkáit 3 kenyeret adó er­dei munkálatok teljesen megálltak. És még igazabb az, hogy a m-ultban s most mái1 nyá­ron is éhező ruszinszkói Vorchoviüia a ma­gyar Alfölden kereste és találta meg kenye­rét, a magyar Alföldre azonban most nem mehet dolgozni. De miért nincs munka a ruszinszkói erdők­ben'? Azért, mert Csehszlovákia és Magyar- ország között vámháb-oru van s mert a ru­szinszkói érd őterm e-lés és faipar nem dolgoz­hat, ha főiproduktumát, az évi közel 100 ezer vagonnyi tűzifát nem tudja elszállítani és el­adni egyedüli piacán: Magyarországon. A már Prága által is elismert ruszinszkói nyomor és éhínség két főoka tehát az az el­zárkózó gazdasági politika, amelynek egyik főértelmi szerzője épp Renes és pártja. Ru- szinszkó gazdasági helyzetének alakulása el­sősorban a csehszlovák—magyar gazdasági kapcsolatok alakulásától függ s ettől függet­leníteni nem lehet. Amikor Benes mint miniszterelnök 1921 decemberének utolsó s 1922 januárjának első hónapjaiban Ruszinszkóban járt tanulmány­úton, december 31-én délután 5 órára magá­hoz kérette Árky Ákost, a „Ruszinszkó ősla­kossága Autonóm pártja“ elnökét s vele a ruszinszkói kérdésekről kettesben teljes két órát, este 7-ig tárgyalt. Árky Ákos élőszóiban és írásban Benes elé terjesztette a minden vonatkozásban Ruszinszkó egészére és min­den nemzetiségére vonatkozó elaborátumát. Ennek 11-ik pontja a következőképpen szó­lott: ...Szükséges a hegyi lakosságnak (az őslakó ruszin ságinak) lehetőséget adni arra és biztosítani azt, hogy az aratási munkála­tokra mint kenyérszerzósi lehetőségre Ma­gyarországra és Romániába mehessen/1 Benes az elaborátumra élőszóval azonnal válaszolt Árky Ákosnak s e 11-ik pontra vo­natkozólag azt mondotta, hogy: Magyarország helyett majd Németországban fog munka- és kenyérszerzési lehetőséget biztosítani a ru- szinságnak s ennek érdekében már folynak s kedvezően előrehaladtak a tárgyalások. Árky elaborátumára s annak e pontjára asfán hivatalos és Írásbeli választ adott a minisztertanács elnöksége is, mely 13-ik ol­dalán 3-ik bekezdésében a következőiket mondja (magyar fordításban): „A földmű­velésügyi minisztérium Németországgal meg­kezdte a szükséges tárgyalásokat Podkarpat- ská Rus földművelő munkásságának a német birodalomban való alkalmazására vonatkozó­lag, a (kedvezően előrehaladott) tárgyalások a legközelebbi napokban be lesznek fejezve, addig is Munkácsra egy igazgatót nevezünk ki a munkahivatal megszervezésére/1 Azóta, hogy Benes válasza elhangzott és a minisztertanács elnöksége ilyen választ adott Árky Ákosnak, éppen 12 év telt el. De ar­ról semmit sem tudunk, hogy akár csak egyetlen hegyilakó-földimüvelő ruszin mun­kás is munkalehetőséget nyert volna, kényé-- rét szerezhetett volna Németországban a ma­gyar Alföld helyett. Lehet, hogy az idevo­natkozó tárgyalások még máig sem fejeződ­tek be, hiszen Benes is oly sok külföldi és külügyi konferenciázással volt elfoglalva, hogy kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a ruszin Ságnak pótolja elvesztett mun­kalehetőségeit ... (Munkács). R- Vozáry Aladár. _ Gyenraekparaliws Szegeden. Budapesti szé-r­1: oszt ős égünk telefonálja: Mintegy két héttel ez­előtt, számos gyermekpara-lizises eset fordult elő Szegeden. Mára két halottja is van a járványnak. A tisztifőorvos jelentése szerint minden intézke­dést megtettek a járvány leküzdésére, amelyet ro­mániai látogatók hoztaík be Szegedre. — Nem vagyok kiváncsi Velencére! — mondtam, mikor feltűnt messziről a Cam- panile s betuszkoltak bennünket is Meséében az oldalt nyíló, zajos és fürge vasúti kocsiba. — Nem vagyok kiváncsi rá! — ismételtem — meit olyan giocs, annyiszor megénekelt, körülrajongott, elsóhajUytf és vissza vágyott, város, nászutazók jámbor öröme és ameri­kaiak csodálati központja, hogy legjobban szeretném kikerülni, látni sem akarom . . . S erre kiszállunk a Canal Grande tövénél. „Ferrovia11 mondta a vaporetto kis felirata s a gondolás lágyan odasiklott a kofferekért. Még akkor is haragudtam Velencére. Csö­könyösen néztem az alkony! fényben csillogó vizre, szememmel nem ittam föl a lagúnák szépségét, többen közönyt erőszakoltunk ma­gunkra s fölényesen néztünk végig a külö­nös városon és cölöpéin. Csak a vidám ügyvédék nevettek rajtunk., a szkeptikusokon. — Ez itt a Rialto----mutattak az ívben fe­sz ülő hatalmas hidra s már két pillantást reszkirozlunk rá. Nem! Nem fogsz meg, Velence! — Ott a Szent György-teimplom! — mond­ta ismét valaki s a templom körül fénygöm­bök csillogtak­És most kiszállás. Az ügyvédék háitraszól­itak: —- Jöjjenek csak erre, egy pillanatra! S az oszlopok és sikátorok, lagúnák és va­kító kirakatok rengetegéből kiléptünk várat­lanul a Szent Márk-térre. Vissza! Vissza minden fásult közönnyel, szkepticizmussal: szívd és szűrd magadba a kőbe álmodott csodák látását, a Piazza San Marcot, az esti fényben ragyogó árkádokat, a Campanide komoly kontúrjait, az alvó galam­bokat, a lehetetlenül finom és kecses Szent Márk-lemplomot, a csipkés dozsepalotát, a szárnyas oroszlánt, a tömeget, a zenét, a fényt, a színit s ezt az egész fantasztikus ku­lisszát, melynek neve: Velence, Szent Márk- tér, este . . . Nem tehetek semmit ellened. Megfogtál s most már végigkísérsz az életen . . . * — Gondole, gondole! — súgja füledbe a feketekabátos gondol,lére. Először bosszankodva ezzel a szójátékkal élsz: — Nem gondolok semmit . . . De aztán az este olyan szép s az égen egy nagy gömb: a hold gurul. Bolond, aki át nem adja magát az este hangulatának. A hangulatot ugyan rontja a rettentő alkudozás a gondolással. A fürge olasz a nyomtatott tarifákra hivatkozik, ame­lyek úgy ott lógnak a fekete gondolában, mint taxikon a viteldijtáblázat . . . Végre si­kerül az alku: egy órára 12 líra. Szép összeg s alig dolgozik érte, itt is — ott is lecsap az órából. De mit törődsz most vele ... Az este cso­daszép. Ég és tenger, csillag és fény össze­folyik. A gondola megindul. A Canal Grande közepén, kivilágított gondolákban énekesek és táncosnők, zenekar és kikiáltás. Esti sze­renád. Lágy suihanással sorakoznak mellé a gondolák s körülveszik a szerenádos hajót. öreg angol házaspárok átszellemólten ka­rolják át egymást a gondolában. Diáklányok viiháncolnak. Felparázslanak a cigaretták. Széip volna a szerenád, ha nem divatos kup- lékat énekelnének a szerenádos gondolában. Foxtrőttől és tangót énekelnék, a dolog sok­kal jobban érdekli a gondoliéreket, akik a gondolák végére ülnek föl s szakértő füllel hallgatnak, bele-beledudodva, mint minket, akik olasz dalokat szeretnénk hallani. Hamis romantika. Az idegenek elképeszté- sére és kifosztására való. Intünk a gondolásnak: tovább! Kelletlenül szedelőzködik. S még mielőtt elindulnánk: ott ugrál gondoláról-gondódára a szerenádo­vadókat. A gyönyörűségeket nem adják ingyen. A szerenádosok között van egy férfi, alti legtöbbet énekel. Az ügyvédék keresztfia megszólal: — Ismerem azt az énekest! Délelőtt jegy- szedő a Frari-templomban. * Éjjel felverte igazi szerenád is a lagúnák csöndjét. Valaki, szerelmes legény, halkan evezett „uccánk11 egyik ablaka alá s hajnali háromkor hirtelen felharsant egy dallamos, hatalmas melódia. Mindenki felébredt, de senki sem haragudott. Jó félóráig szólt az ének. Gitárt pengettek hozzá. Itt is, olt is ablakok nyiltak és szakértő velenceiek taps­sal honorálták a szerelmes legény dadát. A szomszédos Bauer-Grünwaldban rózsaszín amerikai görlök füleltek izgatottan a hatal­mas nótaszőra. Úgy ülték ki, pizsamában az ablakba. — Beantifoul! — sóhajtották s felírták az estét naplójukba. * Az jutott szembe, hogy mifelénk ilyenkor régen jelentkezett volna a rendőr, tekintettel az „éjjeli csendháboritáara11. És az éjjeli ze­nére váltott engedélyt kérte volna. De itt a rendőr másmilyen: Egyik este, amikor ismét tévelyegtünk a szűk uccák rettentő labirintusában s már har­madszor jutottunk vissza a Rialtóhoz, holott távolodni szerettünk volna tőle — az egyik apró piazza sarkánál nyolc fiatalember ékte­len vidám hangon hancurozott. Lehelet! fél- tizenkettő már. Az egyik jólöltözött férfi csi- rizes csöbröt tartott, a másik ecsetet, a har­madik plakátot ragasztott. A lárma, a vihán- colás, keverve el-el nyelt operaáriákkal, fel­verte a lagúnákat s a kacagás ide-oda verő­dött a falakról. Ahogy arramentünk, minket is belekever­tek a játékba. — Signore! — mutogatott az egyik fiatal­ember a plakátra — ez a plakát a barátun­kat ábrázoljál ö művész és grafológus! Bű­vész és szemfényvesztő. A plakát tulajdonosa odaáLlt a plakát mellé s hangosan szónokolt. Lökdösődtek, kacagtak, dulakodtak s a csiri­zéé ecsetet vágták egymáshoz. Nincsen itt rendőr? Dehogy nincs. A rendőr, trópusi sisajában és fehér kesztyűjében ott állít a szemközti háznál és falnak dűlt. A falnak dőlt és rázta a kacagás. Nevetett fuldokolva. A rendőr mulatott legjobban az eseten. Ez igen, ez nagyon tetszett nekünk. A® idegenek kifosztását pompásan értik, mindenütt, mindenért fizetni. Templomban, galambok közt, uccán, tengerparton, vásár- csarnokban; ha az utat mutatják: a kifeszi- íett tenyér és a biléta ott van előtted. Salzburgban és itt. De koldus, az nincs. Mussolini szigorú. A koldust beviszi a rendőr azonnal. * A Szent Márk-templom: zsibvásár. Semmi áhítatot nem kelt, Krisztus kiverte volna in­nen a bámész és kalmár népet. Árusok benn és kinn, eicerőnék, vezetők, kéregelve csö­römpölők, mozaik-javítók, angolok és néme­tek, bakikancsok és magyarázatok, zaj, sür­gés-forgás, ezer nyelv, Bábel, nemzetköziség: kiárusítás. Szinte fölöslegesnek hat a rendelet, hogy rövidujju blúzban megzelenni itt nem szabad. Itt? Hát templom ez? Hol az áhítat, orgona­bugás, szentmise és imádság? Nincs itt semmi, csak csoportok közt ágáló idegenvezető és piros Baedecker. Aki imádkozni akar, menekül innen . . . * A templom előtt egy négyiirás térképet azonnal megvettünk egy liráért. Alkudni kell: negyedáron kapsz mindent, még talán a postabélyeget is. A vezetőnk elvitt egy üvegmunkáló mii- heiybe, mint a specialitás helyére. A műhely tulajdonosa azonnal egy ötdirást dugott hála fejében a vezető kezében. A veze­tőnk erre szónokolni kezdett: — Tessék venni valami ajándékot . . . Tekintve a valutáris viszonyokat, egyikünk­nek sem volt annyi pénze már, hegy vehetett volna valamit. így az egészen a vezető nyert csupán s a gyáros savanyú képpel bocsátott bennünket útnak. Velence megsínyli a válságot s a deviza­korlátozásokat. Feleannyi ittas nem érkezeti, az idén, mint tavaly s annak is al'g van köl­tőpénze, aki eljuthat ide. Velence a krízisben . . . 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom