Prágai Magyar Hirlap, 1932. augusztus (11. évfolyam, 174-198 / 2987-3011. szám)
1932-08-12 / 183. (2996.) szám
A birodalmi gyűlés alkotmányünnepén Gayl belügyminiszter elparentálta a webnari alkotmányt készülő ni Németországnak megújított alkotmányra van szüksége" — A választójog reformját, a miniszterek személyes felelősségének megállapítását, a porosz szeparatizmus megszüntetését kivételi a belügyminiszter Hindenbatrg ragaszkodik a „személyiségek kormányához“ és hallani sem akar Hitler kancellárságáról Tartsák be az alkotmányt! (d.) Prága, augusztus 11. Legutóbbi cikkeink, amelyekben rámutattunk a szlovenszkói tanügyi rendszer néhány kirívó igazságtalanságára, szemmelláthatólag .kínosan érintették a csehszlovák tanügyi köröket. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a szlovák •ellenzéki sajtó is ráeszmélt a tanítóképzésben mutatkozó numerus clausus szlovák el lenes tendenciájára és pergőtűz alatt tartják Dérer tanügyi „demokráciáját41 * *. A cseh nacionalista köröket meglepte, hogy a tanügyi rendszer konszolidációjának sine qua non-ja gyanánt azt tekintjük, hogy a magyar iskolákban kizárólag magyar tanerőket, a magyar elemi, polgári, szakiskolák és reálgimnáziumok, nemkülönben a magyar többségű tantfe 1 ügy el Őrségek élére magyar vezetőket alkalmazzanak, s egyik vehető szócsövük, a Národni Politika napról- mapra visszatér követeléseinkre s azokat, mint abszurd kívánságokat utasitja vissza, melyek teljesítése esetén „szélsőséges magyar ellenzéki nacionalisták44 kapnának rendelkezési jogot a tanügyi vezetésben. „Mi lenne — kiált föl a cseh lap —, ha a gyermekek nevelése fölött azok a szélsőséges magyar ellenzéki nacionalisták rendelkeznének, akiket a magyar ellenzék óhaja szerint irányitó tényezőkul osztanának 'be a kerületi s országos hivatalokhoz és az iskolaügyi minisztériumiba? Megengedne-e ilyesmit Magyarország, vagy megengedné-© bármelyik állam?44 Ilyen érvei vannak a cseh nacionalizmus szócsövének a magyar tanügyi egyenlőség posztulátumai ellen. Tehát szerint© azért nem lehet magyar tanférfiuiból reálgimnáziumi igazgatót, vagy tanfelügyelőt csinálni, mert akkor „szélsőséges magyar ellenzéki nacionalista44 kerülne erre a helyre, s azért sem lehet magyar iskolaautonómia, mert ezt állítólag egy másik állam sem engedné meg. Mint intranzigens magyaroknak voltaképp örömmel kellene olvasnunk a minősítést, hogy a tanügyi kormányzat egyetlen magyar tanárt és tanítót sem talál a jelenlegi tanári és tanítói karban, aki ne volna „szélsőséges magyar ellenzéki nacionalista44. Egyetlenegy magyar tanférfiuiban sem mernek megbízni annyira, hogy rábízzák egy gimnázium., vagy tankerület igazgatását. Nekik megbízhatatlan. Még az is megbízhatatlan, aki egyformán eredményes munkása a magyar és szlovák kultúrának, sőt még az is, aki a tanügyi lojalitáson túlmenően, egyik-másik kormánypárt számára kortesmunkára vállalkozik. A magyar tanférfiakat fölhasználjuk, de intézetet rájuk nem bízunk, — ezt a jelszót követi a sovén tanügyi kormányzat s a magyar intézetek élén továbbra is csak detektivszemü tanügyi, helyesebben politikai ko mise zár tusokat alkalmaz. Semmit sem tehetünk az ellen, ha a magyar tanárokat és tanitókat ennyire lent kezelik a megbízhatósági lajstromban, de itt ennél többről is van szó. Szó van a magyar oktatás pedagógiai és didaktikai értékének veszélyeztetéséről, a. magyar iskolák színvonalának tönkretételéről, mert a nem magyarajka tanerők csak fogyatékos és silány teljesítményt nyújthatnak a magyar iskolában. Ennek tulajdoníthatjuk például azt, hogy a mai közép- és főiskolás ifjúság magyar nyelvérzéke, sőt a helyesírás iránti érzéke is lényegesen leromlott. A magyar iskolák tanügyi színvonala követeli meg tehát elsősorban, hogy minden magyar katedrán magyar tanerő üljön. Ezt nem is a-ny- nyira nemzeti, mint inkább pedagógiai okokból kell teljesítenie a kormányzatnak. De épp oly kötelessége az is, hogy a vezető tanügyi pozíciókba magyar szakférfiakat állítson. A legperfidebb álkifogás az, hogy a magyar tanférfiak egytől-egyig szélsőséges ellenzéki politikával „diszkvalifikálták44 volna magukat arra, hogy intézetet, vagy tanfelügyelőséget bízhassanak rájuk. Épp a tanárok és tanítók ■azok, akik a mai komisszárius-rendszer maillett a legtávolabb tartják magukat a politikától, vagy ha már politizálnak,' akkor politikai kiszolgáltatottságuk következtében éppen a Berlin, augusztus 11. A néniéi birodalmi főváros a mai alkotmányiinnep alkalmából zászlódiszbe öltözött. A belváros házait, bankjait, áruházait és üzleteit, valamint a város közlekedési jármüveit a birodalmi és porosz zászlókkal lobogózták fel. A birodalmi gyűlés déli 12 órakor tartotta ünnepi ülését, amelyen résztvett Hindién,burg birodalmi elnök. Amint belépett a terembe, a birodalmi gyűlés tagjai felállással üdvözölték az elnököt. Az első szónoklatot Gay belügyminiszter tartotta. — Tizenhárom nehéz, szenvedésekkel teljes esztendő múlott el azóta, — mondotta a miniszter — hogy 1919 augusztus 11-én a weimari nemzetgyűlés megszerkesztette az alkotmányt azzal a szándékkal, hogy: „Németországot a szabadság és igazságosság jegyében megújítsa és megerősítse, az alkotmány által a belső és külső békét s a társadalmi haladást szolgálja44. E tizenhárom esztendő alatt az alkotmányozó nemzetgyűlés óhaja nem ment teljesedésbe. Ellenséges világ közepén, a legsúlyosabb terhekkel a vállán, növekvő nyomorúságban él a német nép. Eddig minden olyan kísérlet meghiúsult, amely az alkotmány ünnepélyt igazi nép- ünnepséggé akarta avatni. Sem ez a hely, sem az óra nem alkalmas arra, hogy a kérdés taglalásában elmélyedjünk. Elég, ha leszögezzük, hogy a weimari alkotmány nem volt alkalmas a német nép lelki egységének létrehozására, sőt inkább éket vert a népek és rétegei közé. A birodalmi kormány mégis elhatározta, hogy hivatalos formát ad az alkotmány megünneplésének, nem reméli azonban, hogy ez a nap egyúttal az egész német nép ünnepe is leend. kormánypártoknak politizálnak. A meghizha- tatlansági stigmának az összes magyar tanárok és tanítók homlok árasütése csak perfid alibi, amellyel a magyar tanügyi stallumok jobb falatját kiütik a magyar tanférfiak szájából e a. komisszárius-rendszert tartják fönn tovább. Hiába szögezi mellünknek a kérdést a cseh sovinizmus szócsöve: megadná-e a mienkhez hasonló követeléseket egy más ország? Itt ■nem más országról van szó. hanem egyedül •Csehszlovákiáról és a csehszlovákiai magyarságról. Bennünket ne hasonlitgassanak össze politikai és kulturális tekintetben olyan jelentéktelen kisebbségekkel, amelyek sehol sem ■alkotnak két-három községnél nagyobb terjedelmű kompakt területet, mert mi azon az ösz- szefüggő kompakt telepterületen, ahol élünk, nem kisebbséget, hanem igenis többséget képviselünk s ez a telepterület nem két-három, hanem hatszáznál több községet ölel magába. A mi kulturális igényeinket és kisebbségi jog- ■állományunkat nem lehet oly kisebbségekével együtt emlegetni, amelyek a saját szőkébb teA weimiari alkotmányról vélekedhétik mindenki úgy, ahogy akar, tény azonban, hogy e pillanatban az egyetlen alap, amelyre a német államiság igenlői világinézeti és po- I'Hlilcai véieménykülünbsétg nélkül ráállhatnak. Nincsen más alapunk, amelyről elindulhatnánk egy uj állami élet kialakítása felé. Ezzel neon mondottuk azt, hogy a weiimari alkotmány megváltozhatatlan szentség, sőt ha visszatekintünk az elmúlt tizenhárom esztendőre, be kell ismernünk, hogy az alkotmány egyenesen rászorul a változtatásra. Igaz ugyan, hogy a gazdasági nyomorúság egyúttal népünk sorsa is, de nem helyes azt állitani, hogy a gazdaság önmagában azonos a nemzet sorsával. Igazában nem ezek az irányadó erők a népek lét- küzdelmében, hanem azok a megmérhetetlen energiák, amelyek egy népben lappan- ganak. A továbbiakban kifejtette a belügyminiszter, hogy nem lehet a weimari nemzetgyűléstől elvitatni azt az érdemet, hogy az általános összeomlásban alkotmányt tuaott adni, amely hosszabb ideig alapjául szolgálhatott az állami életnek. Nem kizárólag a alkotmány hibája, hogy a parlamentáris demokratikus alapelvek keretében a politikai pártoknak olyan uralmi rendszere fejlődött kb amely a törvényhozás, ellenőrzés és végrehajtás funkcióját mindjobban összeolvasz- totta, amely maga után vonta a kormányok gyakori változását, megakadályozta, sőt lehetetlenné tette az újjáépítés nehéz munkáját és végül egyenesen kikényszeritette azt, hogy ultima rációként kényszerintézkedédepterületükön is kisebbséget képviselnek. A kárpáttüvi magyar kisebbség lélekszáim szerint is. kulturális erejénél is oly tömeg, amely Kö- ■zépeurópá'ban nem elhanyagolható tényező. Csehszlovákiában majdnem annyi magyar él, mint ahány albán van Albániában, az albánok saját hazájában. Mi tehát — ha jogainkat követeljük — erőnknél és súlyúnknál, de főleg fcelepterületünkön való többségi helyzetünknél ■fogva, nagyobb súllyal és joggal emeljük föl szavunkat kulturális önkormányzatunk érdekében, mint más kisebb és jelentéktelenebb kisebbségek. És erőnk is lesz a kiharcolásához. Nevetséges kérdés, hogy más államok megengednének-e a mieinkhez hasonló követeléseket; Nevetséges, mert elég Finnországra, utalni, ■ahol a 10 százalékos svéd kisebbség nyelvét második államnyelvvé emelték, ott van Észtország, amely a néhány ezerfőnyi kisebbségeinek is valóságos privilégiumokat adott, ott van Svájc, ahol a rétorománok 40.000 főnyi néptöredékének nyelve a maximális jogokat ■nyerte el. Az egymilliós csehszlovákiai magyarság követelései nem tartalmaznak sem többet. Már pedig ezek az energiák nincsenek semmilyen formákhoz és alkoÍrnánylevelekhez kötve. — Népünk ezekben a napokban két táborra szakadt, amelyek között elkeseredett küzdelem folyik a hatalomért. A szembenálló tábor a nép megrontóinak és az állam ellenségeinek nevezik ellenfeleit, harci jelszavuk : „aki neua tart velünk, az ellenségé az államnak.44 — Már pedig ennek neon szabadna igy lennie. Amiért a mi népünk most harcol, az világaiézeti küzdelem, két szellemiség birkózása és nem lenne szabad ökölharccá fajulnia. Politikai ellenfelünket becsületes és tisztességes néptársunknak kell tekintenünk mindaddig, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződtünk, olyan embernek, aki a maga módja, legjobb meggyőződése szerint igyekszik a német nép javát szolgálni. De sekked kelljen rendet teremtenie az összeroppanó gazdasági életben és pénzügyekben. Ez a kényszerűség hozta magával, hogy az alkotmány egyes rendelkezései hatályon kívül helyeződtek. Mostani állapotaink parancsoló szükséggé teszik a weimari alkotmány megváltoztatását. Szükségünk van közigazgatási reformra, sőt a birodalom igazgatásának megreformálására is. Minél hamarabb és energikusabban fogunk hozzá ehhez a feladathoz, annál több hasznunk lesz belőle. A választójognál kell kezedniink, meg kell sem kevesebbet, mint amennyire Csehszlovákia a saintgermaini nemzetközi szerződésben és a saját alkotmányában kötelezte magát. Mindkét alapokmány előírja, hogy a közhivatalok elnyerésénél, amilyenek a tanári és tanítói katedrák, vagy az iskolaigazgatóságok és tan- felügyelőségek, mindenki egyenlő s a nemzetisége miatt senki hátrányt nem szenvedhet. Ez az egyenlőség azt jelenti, hogy a magyar tanárok é6 tanitók a magyarság számarányának megfelelően kapjanak állami 6tallumokat s a magyar jellegű állami stallumok betöltésénél nem mellőzhetők azért, mert magyarok. Eddig fönnáll a tény, hogy számos tanári és tanítói katedránál s valamennyi állami középiskola és a magyar többségű tanfelügyelőeégi állás- mái mellőzve voltak. Ez az állapot ellentmond a saintgermaini alapokmánynak és az alkotmánynak. Mi és velünk együtt a magyar tanárok és tanitók egyeteme nem kiván mást, ■csak azt, hogy a csehszlovák tanügyi kormányzat tisztelje és tartsa 'be a saintgermaini szerződést és a csehszlovák alkotmányt. a népközösségből tudatosan ki kell zárni mindenkit, aki elvileg tagadja a német nemzeti államot és harcol ellene Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., P a n s k á ulice 12 isrirssrsrEsrM * *<-*»•** ^ wv,-r. ^-.arss R képes melléklettel havonként 2.50 Kt-val több politikai napitapjü Telefon: 34184. ESry®* ár* 1*20 Ke» vasárnap 2.—Ké. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP. PRflHfl 183. (2996) szám ■ Pétitek ■ 1932 augusztus 12
