Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-12 / 156. (2969.) szám

4

1933 JnMus 12, kraH.

A kámior pályafutása

és Aosrirájáa forró vidékein terem a kázn- itarla, «s az örökzöld, batoérféle la, xaeéy 8—10 méter magasra is megnő- Fájónak hézagaiban és mélyedéseiben van a gyaarteBserü kámfor, mely Japán- nak és jelentékeny kiviteli cikke. Különösen «* vök a múltban. A régi időkben majdnem kizárólagosan orvosságnak: használták. Egyddőbeo még azt is hitték, hogy a kolerának olyan tipikus ellenszere, mint akér a kinin a váltóláznak. 1860-ig azonban aránylag csekély volt a világ kám- forszűikségleto. Mindössze néhány tucat tonnára rúgott. De a múlt század hatvanas évei fordulópontot. jelentettek ennek az érdekes anyagnak az élethistóriájában. Ekkor találta fel Hyabt amerikai vegyész a oeEukúdort, mélye* a nitrocelulozenek és a kámfornak keverékéből áSitortt eSő. Ezt a nevezetes anyagot úgy készítik, hogy a növényi cellulózéból salétromsavvá] és kénsawal előállítják az u. n. diinitrooe Rulozét, ezt megőrJik, kámforral keverik, a keveréket alkoholban vagy éterben feloldják és az igy kapott gumiezerii anyagot kellő hőmérsékletnél préselik.

A celluloid hamarosan megindult az ő válógutjá- ra.. Mindenfélét készítettek belőle: gallérokat,

fésűket, játékszereket, akkumulátor-szekrényeket güb-, Rohanásában uj lendületet kapott, mikor feltalálták, hogy üveglap helyett celluloidból készült filmre is lehet fotografálni. A mozgókép iparban óriási fogyasztási területe lett a oedluloidnak és ezzel a kámfornak. A néhány tucat tonnára terjedő kámfor&zükséglet hihetetlenül megszaporodott. 1924-ben már ötmillió tonna volt a kám forszuk- ságiét melynek 80%-át a celluloid- és a filmipar vette igénybe.

Elképzelhető, hogy a kámforszükséglet növekedésével a kámfor ára is nagyon felszökött, annál inkább, mert a k ám fór termel est nem lehetett, hirtelen felfokozni, A kámforfa ugyanis csak 50—60 éves korában vehető kellően igénybe, addig csak nagyon kevés kámfort tehet belőle kiaknázni és igy a kámforfaültetés rohamos fokozásával sem tudták a szükségletet kielégíteni.

A kémiiai tudomány haladásával a kémiai ipar azonnal rávetette magát a kámfor tanulmányozására és már a múlt század utolsó éveiben négy vagy ötezer szabadalmait jelentettek be a mesterséges kámfor előállítására. hiszel kezdetét vette a gazdasági harc, mely minden ilyen alkalomkor megindul, de amelynek egyik legtipikusabb példája éppen a kámfor gazdasági históriája Japán megijed* a mesterséges kámfortól, féltette az ő óriási jövedelmét, melyet a kámíorfái biztosítottak neki. Meg akarta vásárolni a világ összes mesterséges kámforját, hogy megmeneküljön ettől a konkur- renciából, mellyel a tudomány küzdött a természet eüesL A terv nem sikerül*. A német, az angol és a francia kémiai gyárak, melyek a mesterséges kámfort gyártották, talpakra álltak és nem egyeztek meg Japánnal.

Ekkor a japán kámfor európai kikötőidben körülbelül 12 magyar koronába került, holott a szintetikus kámfor ára körülbelül 6 korona, volt. Erre Japán nekiment a fiatal kámforfáknak és kérlelhetetlen pusztítással azokat is felhasználta, hogy a természetes kámfor árát leszállíthassa. Sikerült is neki a kámfor árát 12 -koronáról körülbelül 5 koronára lenyomni, ezzel akarván tönkretenni a mesterséges kámfort. A gyárak azonban még olcsóbban adtak, úgyhogy Japán veszélyes kísérlete nem sikerült. De ez a szívós ázsiai nép nem adta fel a küzdelmet. A mesterséges kámforhoz ugyanis terpentinolajra van szükség. A terpentin- olaj főpiacai: Amerika és Franciaország. Japán Savannakbam és Bordeauxban összevásárolta az összes terpentinolajat és a körülbelül 60 koronás árait egyszeriben felsrófolta körülbelül 300 koronára. A gyárak kutattak, hogy a terpentinolajat mivel pótolhatnák, de még mielőtt ezt a nehéz technikai problémát megoldhatták volna, Japán körülbelül 3 koronára szállította le a természetes kámfor árát. Ez olyan csapás volt az európai gyárakra, hogy kénytelenek voltak a mesterséges kámfor gyártását beszüntetni. Japán diadalmaskodott, a természetes kámfor legyőzte a szintetikusát. Az ázsiai konkurrens uralkodott a piacon és bőségesen aratott. Különösen a háború alatt a szövetségeseinek (sőt valószínűleg az ellenségeinek is) bőségesen ée jó drágán szállította a robbant ó- anyagokhoz szükséges kámfort.

De a majdnem példátlanul álló gazdasági harc mégis szomorúan végződött. A celluloid ugyanis, amelyhez a eok kámfor kellett, nemcsak hasznos, hanem egyúttal káros is. Sokszor halottunk súlyos szerencsétlenségekről, melyeket a celluloid, különösen a nagyobb tömegben felhalmozott film robbanása okozott. A film-technika keresve kereste a kámfor pótlását. Sikerült is a kémikusoknak olyan uj anyagot előállítani, az úgynevezett trifenilfosz- fátot, egy gyantaszerü anyagot, amely a kámfort teljesen pótolja a celluloidiparban és ezzel sokkal kevésbé veszélyes filmet állíthatnak elő, mint a természetes vagy mesterséges kámforral.

.A Icám fór dicsőségének újra majdnem teljesen vége szakadt, mostanában már megint majdnem kizárólagosan orvosi célokra használják. A gazdasági harc befejeződött, oz erőszakosan kicsikart győzelem dicsősége elmúlt. Valószínűleg igen sok befektetés veszett kárba beigazolva itt is azt, az örök igazságot, hogy rossz üzlet a háború. Még a gazdasági háború ifi.

— Akar olcsón és jól nyaralni? Kérjen tanácsot éti kalkulációt a PMH utazási osztályától! Bratísiava, Central Passage. (2 Kc-e válasz bú lyég.) í'

ismét „részeg magyar csendőr

és rendőr**garázdálkodott és provokált Ruszmszkóhim

Ifjabb felháborító magyargyatázó métáén* Ruszinszhóban,

ez alkalomma! a bátyúi tüzoiténapon

Ungvár, jtuliius 11- (ÍRiuszi-nsakói szerkesztőségünktől.) A maznnsakói tüzoliószüvetség keretébe tartozó bátyiul és vidéki tüzoltótes- tiületek e napokban, nagyszabású versenynapot tartottak Bátyúban. A versenyen nneg]je]enbe(k Ungtvár, Munkács, Berezna, Perecseny és Nagysaolliös tüzbLtóhesfcnleleinek kiMldíöttei Kalmár Marián szövetségi főparancsnok-elnök vezetése mellett. A kiküldötteket és az érkező tüaoltétesiületéket a bátyúi tüzoltótesíület ümnepiesen fogadta. A fogad fcatási ünnepély a bátyúi volt Lény afféle kastély parkjában folyt le, majd délutáni kőtárai kezdettel megindult a verseny, melyen kilenc tűzoltóíesíület vett részt A versenyző testületek között egy cseh testület, volt, mely a földreform eredményeként alakult Svoboda községből érkezett s egy motoros tüztámadással igen szép teljesítményt mutatott be.

A verseny Ungivár, Munkács és "Nagy- be rezna kitűzött dijaiért folyt. A verseny végén

a dijak nyerteseiül a barkaszii, bátyúi és vískj magyar tü zolídtestületek et jelölték ki, _

melyek különösen szép, preciz és gyors teljesítményeket mutattak be.

Nagy felháborodást keltett, egyébként az, hogy az egy tüzoltótestület kivételével tisztán magyar testületek versenyén

megjeleni egy magyar csendőr- és egy magyar rend őr-ruhába öltözött, bekomno- mbt arcú alak és maiját részegnek tettetve s a jelenlévőket „eISogdosva“, néhány i

társa segítségével „bíróságot* ült felettük, airaável a jelenlevő cseh közönséget igyekezett ^nMŰattatni*.

Az eset, mely már Beregszászon kétezer is megtörtént, c»ak azért nem okozott nagyobb bajt, mert a verseny rendezősége türelemre intette a gúnyolódástól vérig Sértett magyar tűzoltókat Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a részeg magyar csendőrt és rendőrt gúnyoló ismeretlen alakok

botrányt akartak produkálni, hogy ezzel a szépen induld versenyt meghiúsítsák.

Tekintettel arra, hogy a verseny után következő mulatságot a Vörös kereszt rendezte, melynek „szereplői" közé bizonyára a kélt figura is tartozott,

a magyar tuzoltótestületek és a magyar ki>ao»&ég nem vett részt a mulatságon, hanem méltóságteljesen elvonult és hazautazott. _

A kínos incidensről a szövetség elnöksége különben jelentést tett az országos hivatalnál is, mely megigérte, hogy a magyarság nemzeti érzületét ily súlyosan bántalmazó két alak személyazonosságát kikutatja s átadja a büntető igazságszolgáltatásnak.

Itt adjuk a hírt, hogy a ruszinszkói tűzöl tő szövete ég átszervezés előtt áll, arneny- nyibem alapszabályait úgy módosították, hogy ezután nem az egyes Mizoltótestületek lesznek a szövetség tagjai, hanem az egyes járások- A szövetségi gyűlés, melyen ez az átszervezés megtörtént, tegnap volt az ungvári városháza nagytermében.

»Magam is német ember vagyok!« — mondta az angoi király

a háború kitörésekor

Egy német sró érdekes beszélgetései Asquit-ef, Lloyd George-al, Poincarévai és a nagyok egész seregével

Emil Ludwig, miután megírta egy sereg nagy ember életrajzát, megírta a maga emlékiratait. Ám ebben a könyvében sem magáról beszél, hanem megint csak azokról a nevezetes férfiakról ás hölgyekről, akikkel életében találkozott. Könyve arc- képcsarnok, amelyben jellemzések és nagy emberek nyilatkozatai váltakoznak. Mindjárt a könyv elején nagyon jót mond Lady Oxford, vagy ahogy a londoni társaságban nevezik. Margót Asquith a saját külsejéről:

Asqmt, sski öreg magtárban irta emlékiratait

— Nekem nincs arcom; csak két egymásra ragasztott profilom van.

Lady Oxford apját, az öreg Asquith lordot félévvel a halála előtt látta Ludwig a themze-parti nyaralója mellett egy ütötí-kopolt magtárban, ahol emlékiratain dolgozott. A magtár tele volt könyvvel ,és az öregur, ahogy asztalánál ült, szelíd, békés, elégedett angol paphoz hasonlított, aki derűsen tekint vissza az életére. Később Oxfordban, amely bírt oki tőszomszédságában van, megélénkült és sokat beszélt a háború kitörésének körülményeiről. Mikor végigmentek a kollégium pompás termein s az egyikben megpillantották Asquith szobrát, Aequáth zavartan elfordította a fejét. Emil Ludwig

könyvéből kiderült, hogy senki sem akarta a háborút. Asquith élénken tiltakozott ellene és a legnagyobb rettegésben töltötte a háború kitörését megelőző napokat. Lloyd George elmondta Ludwignak, hogy az Angol Bank kormányzója julius 29-én felkereste és tolmácsolta előtte a City .forró békevágyát. Az angol királynak is lelkiismereti krízisei voltak.

A háború kitörése után Asquith-t felszólították, hogy szakítson német eredetű barátaival. Asquith a királytól kért tanácsot, hogy mit tegyen. A király igy válaszolt:

— Először: én még soha életemben egyetlen barátommal sem szakítottam, másodszor: magam is német vagyok, — and then i am Germán too.

Lord Haldane-nal 1927-ban ismerkedett meg Ludwig. A háborús hadügyminiszter a német kultúra kitűnő ismerője és nagy bámul ója volt; egész ifjúságát Goethe és a német filozófusok társaságában töltötte. Lloyd George szintén kifogyhatatlan, ha háborús emlékei kerülnek szóba. Egy vacsorán este kilenctől éjfélig megszakítás nélkül beszélt, olyan tűzzed és olyan szellemesen, hogy bekövetkezett az, amire ,Viktória királynő ifjúsága óta nem volt példa Angliában, a vendégeik vacsora után nem keltek fel az asztal mellől és nem mentek be a drawing roomba. E nevezetes vacsora közben Ludwig azt

MAGYAR ASSZONY LAPJA A NAGYASSZONY

Rendeíje üeg a P. M* H. hiadóhívíttaíaban egész évre 36 K, számonként 3*50 &

a kellemetlen kérdést intézte Lloyd Georgeíboz, hogy miért nem mondott le 1919-ben, miikor látta, hogy nem tudja megakadályozni az igagreágt-nilta-p

békekötéseket. Lloyd George szokott ragyogó szó- áradatával felelt, de láthatóan zavarba jött.

Lloyd George Pcincaré-szohája

Utoljára 1930-ban találkozott vele londoni szál liásán. Egy gyönyörű faburkolatu szobára mutatva így szólt:

— Ez a Poincarésaoba. Cikket irtani róla és olyan jól megfizettek, hogy berendezhettem ezt a szobát és hálából Poincaréről neveztem el.

Valószínű, hogy Lloyd Georgenak nem volt eiívnyire égető szüksége a cikk honoráriumára. De angol szokás az anyagiakkal való szerényke d é~. Lloyd Georgeot egyébként a háború alatt tett felejthetetlen szolgálatai ellenére sem szeretik Angliában; gall esprit-je ellenkezik a komoly angol ka mkterrel. Csak egy embert talált, aki fenntartás nélkül elismeréssel nyilatkozott róla, Garvint, az Observer főszerkesztőjét, aki — világéletében tá: madta a politikáját. Garvin. Anglia egyik legnagyobb tekintélyű újságírója, szabad óráiban tudós történész. A soffőrje jellemezte a legjobban:

— Gazdám vasárnaptól szerdáig hátranéz és Chamberlain életrajzát írja, csütörtöktől szombatig előre néz és az „0b&erver“-t csinálja.

Poinctsré olélelembőla csinálta a háborít

Párosban Ludwaignak első dolga volt, hogy Pom cárét látogassa, meg. Kényelmetlen érzéssel csöngetett be teljesen magános, elszigetelt házába amely egy zsákucca végén van. Minden oka megvolt az aggodalomra., mert igen rosszul .bánt vele a h bora kitöréséről szóló könyvében. Hosszú folyós-' végén hatalmas Győzelem-.szobrot látott. Egy őre; ur fogadta, akiben nem ismerte fel azonnal a ve r köztársasági elnököt.

Az öregur egy szót sem szólt, nem nyújtott kéz csak intett, hogy kövesse. Mögöttük távoli menn; dörgésre emlékeztető, vészes recsegéssel becsukó dott az ajtó. Ludwig úgy érezte 'magát, mintha fogságban volna.

Lassan megindult köztük a beszélgetés. Poincar sem akarta a háborút, de rettenetesen félt a németek támadásától. Ez a félelem éveken át úgy nehezedett rá, mint egy lidércnyomás. Néhány évvel a háború kitörése előtt beszüntette az uj vasúti vonalak építését, nehogy' a német hadsereg utazzék rajtuk.

Ludwig megjegyezte, hogy Poincaré, mint lofha- ringiai ember, maga mondta, hogy addig van célja az életének, míg remélheti, hogy Franciaország visszanyeri az elszakított területeket.

— Ez igaz, — mondta Poincaré hamisítatlan ügyvédi okoskodással, — de egy szóval sem mondtam, hogy fegyverrel szerezzük vissza. Egyik honfitársain Maxim illan Hatrden, jobban megértett, mikor az-1 irta rólam, hogy mint lotbaringiainak legjobban kellett aggódnom kis hazám sorsa miatt.

Másokról is beszél Ludwig a könyvében, minden ■nagy emberről, politikusról és tudósról, csak az írókat mellőzi. Úgy látszik, nem szereti a konkur- renciát.

— A Vatikán átvette a rómakörnyéki katakombákat. Rómából jelentik: A rómakörnyéki katakombák a esüttörtöki nappal a Vatikán tulajdonába mentek át. Az ünnepélyes átadás Chiusiban, a katakombák központjában történt meg. A Vatikán nevében a Szentszék régészeti bizottsága vette át hivatalosan a katakombákat. A cihiusii katakombák a kereszténység első korszakából származnak s igen nagy történeti és régészeti jelentőségük van. A lateráni szerződés értelmében az olasz állam az összes katakombákat a Vatikánnak adta át. A jövőben a Szentszék tartozik gondoskodni a. már kiásott katakombák rendb ént a.r fásáról és az uj ásatásokat is a Szentszék régészeti bizottsága vezeti.

— A pozsonyi YMA autótanfolyama tanárok és tanítók részére. A pozsonyi YMCA sáncuti épületében julius 20-án nyílik meg a tanárok és tanítók részére szóló autótanfolyam. Információkat az YMCA vezetősége nyújt.

— Az amszterdami egyetem háromszázéves

jubileuma. Amszterdamból jelentik: Nagy

lénnyel két hétig ünnepelte az amszterdami egyetem alapításának 300 éves jubileumát, amelyre a világ minden részéből 300 egyetemi tanár sereglett össze. Magyarországot Vargha Danáján dr., a pécsi egyetem volt bölcsészkari dékánja képviselte. Az ünnepségek változatos és eredeti programja nagy feltűnést kelteti. Az egyetemi tanács disz-ülésén Henrik herceggel, a királynő férjével az élén Hollandia legfőbb állami és közéleti tényezői, az ipar és kereskedelem vezérei is megjelentek. Az ünnepségek keretében az egyetemi hallgatók is tartottak gyűlést és a holland színészek közreműködésével nagy bridzsversenyt is rendeztek, melynek jövedelmét az országos szociális alapnak juttatták. A ymuiden-i hajó kiránduláson kívül Bussom-ban lampionos ünnepély is volt, alho’l a város egész népe résztvett az ünnepélyen. Az ünnepségek második hetében a konferenciákon a nemzetek szellemi együttműködése és az emberi 'béke problémáit vitatták meg.

— Betörtek a szobránci zsinagógába. Szbb- ráncrél irjáik: A szombatra virradó éjszaka 'ismeretlen lettesek betörlek a szobránci zsinagógába. Feltörték a perselyt s abból elvitték a pédilek esti gyűlésből befolyt pénzt A esendő reég nyomoz a tettesek után,