Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-12 / 156. (2969.) szám
2 ___________________ . 1988 faftas B, faja. Szabadságon! Hirtelen időváltozás sok- fililfl szór hülést okoz. Mindjárt első tünetek észielésétikába, anélkül, hogy értenének hozzá, vagy jószándék vezetné őket. Nyíltan ScMeicher tábornokra célzott, aki nagy szerepet játszik a német belpolitikában s aki a Brüning elleni rohamot vezette. Négy titkos saegáSlageslás? London, juhus 11. A Daily Héráid nagy cikket közöl, melyben megállapítja, hogy a hatalmak Lnusanneban négy titkos szerződést kötöttek. Az elsőben Anglia, Franciaország és Olaszország elhatározza, hogy csak akkor ratifikálják Lausannet, ha sikerül az amerikai hitelezővel kelőképpen megegyezni. Ha ez nem sikerül, akkor Németország hitelezői nj konferenciára ülnek össze. A másik szerződése elhatározza, hogy a három hatalom külön-külőn nem kőt Amerikával olyan szerződést, amely a másik kettő érdekeit sérti. A harmadik szerződést Anglia és Franciaország kötötte s ez arról szél, hogy a lausannei pakkom ratifikálása után a francia-angol, illetve az angol-francia- háborús adósságok fizetsége megszűnik. A negyedik szerződés ugyanilyen jellegű és Anglia Olaszországgal kötötte. Papén Sdmasyaráskodlk Berlin, július 11. Papén német kancellár ma délben fogadta a német sajtó képviselőit és részletesen nyilatkozott a lausamnei konferencia eredményeiről. Bevezető lég kijelentette, hogy szükségét érzi annak, hogy a német sajtót) azonnal hazaérkezése után tájékoztassa és szétoszlassa a lausannei konferencia után a birodalomban támadt félreértéseket. Pa.pen szerint, ha a konferenciát nem sikerül békésen befejezni, a világ gazdasági helyzete isméit rosszabbra fordul. Az egyetlen mód a helyzet megjavitására a konferenciának a lehető legjobb körülmények között való befejezése volt. Paipen szeme előtt a német nép jóléte lebegett s ezért fogadta el az aránylag jelentéktelen megterheltetést. Enélkül a német népre a maiinál is rosszabb napok virradnának. A munka nem volt könnyű. A helyzet korántsem volt olyan, mint azt az előző kormány hangoztatta, amely azt hangoztatta, hogy a birodalom száz méterrel a cél előtt áll. Küzdeni kellett a franciáik ellen, akik még most is sok milliárdot követeltek. A lausannei paktum mindenesetre véget vet a jóvátételek rendiszerének és a világgazdasági káosznak. Ezután a kancellár részletesen vázolta a konferencia pénzügyi kihatásait, majd beszéde végén néhány szót monBizonytalan a pozsonyi magyar tanítóképző első osztályának szeptemberi megnyitása? Az abiturienskurzus sorsa is bizonytalan — Dérer miniszternek nem sürgős és nem fontos a magyar tanítóképzés Prága, joébub 11. A pozsonyi állami koedukációé tasniföképaő krfcé«aet magyar párhuzamos osztályainak igazgatósága az alábbi hivatalos hirdetményének közlésére kérte föl lapunkat: — Az érdekelt szülőkkel hivatalosan közlöm, hogy azz I. évfolyam és az abituraens burán® megnyitásáról írásos intézkedést érádéig nem kapott az igazgatóság, tehát mindenféle kérdezőekiödés, türelmetlenség hiábavalóAz eddig benyújtott kérvényeket as igazgatóság orrá és ha augusztus konepéig nem intézkedik a minisztérium, riseza- kőldi. — FelvéiteíM vizsgák a legjobb esetbe© augusztus végén lehetnek immár. KötelesBégazerü- en jelentem, hogy az I. évtf. 40 helyére a 40-es számot messze felüllmniló szánriban jelentkeztek olyanok, akik két, három éve várnak a felvételre és többször tettek már felvételi vizsgát, de helyszűke miatt mindig kimaradtak. Ezeknek az előírások érteiméiben előnyük van a többi jelentkezővel szemben. Csak nagyon kiváló tanulók számíthatnak arra, hogy ezekkel a régiekkel szentben érvényesülhetnek. Az aibituriens kurzusra (90 fiú és 10 lány) már eddig any- nyi gimnáziumi érettségivel bíró egyén jelentkezett, hogy szakiskolai végzettséggel (kereskedelmi, felső ipariskolai stb.) senki 'be nem juthat a kurzusra, melynek megnyitása még szántén bizonytalan. Javító érettségire utasítottak is hiába pályáznak, mert elegen vannak a jól érettek. Nagyon kérek mindenkit, hogy az igazgatóságot ne árasztasea el protektorok leveleivel, mert a jelöltek nagy tömegében eemdoít az eredmény politikai következményeiről, Bázel helyesel Bárnel, juliua 11. A bázeli nemzetközi jó rátét éli bank igazgatótanácsának mái ülése teljesen a lausannei jóvá télteli konferencia jegyében áll. A konferencia eredményét a bank illetékes körei a lehető legnagyobb megelégedéssel fogadták. müéfe protekciónak helyt neon adhatunk, csak a tudóé dönthet. (T. i mindenki hoz unta már magával protefctart, tehát kárfha- veszett fáradság a protektorkoreaés és mozgósítás.) Mihelyt az Írásos intézkedés megérkezik aa L oaöiály és az ahrturieus kurzus megnyitásáról, a napilapokban közlöm a tenni1- és tudnivalókat: a felvófteM vizsgákról. Magán levelekre oaak úgy van módjában az igazgatóságnak írásban felelnie, ha fel- bélyegzett és megcímzett borítékot mellékelnek az érdeklődők. A nagy sízianidőben az igazgatóság hivatalos órái csak naponkint 11—12 ktözőtt vannak, vasár- és ünnepnapokat kivéve Senki se fárassza magát azzal, hogy rendületlen kopogtatással, kiflinjcsnyomkodással kieröPrága, július 11. A pénteki minisztertanács kinevezte az „általános pénzintézeti alap" és a „háború utáni veszteségek csökkentéséire szolgáló rendkivüh alap" (a bankszanálási alapok) kuratóriumainak rendes és póttagjait. A kinevezett tagok névsorát mai közgazdasági rovatunkban közöljük. A kinevezéseknél a németséget megrövidítették, amennyiben a rendkívüli alap huszonegy tráSrá karatérkkmába oözk két németet neveztek ki és a tizennyolc póttagból is csak kettő német, A rendes afap kuratóriumának tizenöt tagja közül egy német, a tizenöt póttag közül pedig hat német nemzetiségű. Hiába keressük a kinevezett tagok között azonban a több mint háromnegyed millió lelket számláló magyarság képvise..■ — mm———a sz akoljü, hogy előbb bejutón a* írocÉba. Igazgatónak a szünidőiben is sok a dolga, amit csak zavartalanul tud elvégezni, tekintettel arra, hogy két és félhőnapig a számtalan extern ista miatt semmi irodai munkát sem végezhetett. A magyar tanítóképzés érdekében kérek mindenkit, hogy egyéni érdekeit rendelje alá a közérdeknek- Aki jön, röviden végezze el a dolgát, semmiféle személyes figyelmességre sincs ideje az igazgatónak. . Bratislava, 1992 július 7, i A magyar tanítóképző igazgatósága. A fenti hivatalos közlés nem szorul kommentárra ! I így van Jbdztosáitva“ Salovenezkón a magyar tanítóképzés! főit A kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a rendkívül fontos két kuraitóriumba legalább egyetlenegy magyar pénzügyi szakembert kinevezzen. Ebben as eljárásban a csehszlovákiai magyarságot újabb hallatlan sérelem érte, ami ellen a legélesebben tiltakoznunk kell. A cseh szlovákiai magyar pénzintézetek ugyan aligha fogják tódul igénybe vonná & különböző bankák,- pok&i de egészen rázanyos, hogy ezekbe m alapokba kötelesek ée kénytelenek anyagi erejükhöz mérten hetnájárulni. Itt ismét as as „elv“ érvényesült, hogy a magyarság esak fizessen, de az általa befizetett összegek hováfordításába nem lehet beleszólása, így valósítja meg a nemzeti egyenlőséget a kormánykoalició demokráciája! A bankszanálási alapok kuratóriumának kinevezésénél teljesen mellőzték a magyarságét fi kél kuratóriumba még csak póttagnak sem neveztek ki magyar pénzügyi szakembert II8SZA fi 1DISÚ PARTRÓL r&NTASZTiKtlS RECtNY Írül: PMáSfiY MARCELL (9) . Az ajtó becsukódott Miss Bllinor Grant mögött. A perc elillant visszahivhatafclanul. A perc, amelyben utoLszor lett volna alkalma föltenni a kérdést, amelytől minden függött. Alden Tamás professzor két kezét csüggedten összekulcsolva állt a folyosón, amelyen nesztelenül suhant szobája felé most a fehér- ruhás ápolónő, aki az imént csengető betegnél valamelyik kórteremben dolgát már elvégezte... Az orvostanár a tovasiető fehér árnyékot látva, gépiesen vette tudomásul, hogy segítségére nincs már szükség. Pedig azt hitte az imént. Örült ennek, mert ez estén saját nagy sebeivel volt elfoglalva. Búcsúpillantást vetett a fehérzománcu ajtó felé, amely mögött késői álmainak királynője most pihenni tér. / E tündér ke, aki beragyogta életútjának lefelé lejtő szakaszát és szelid illatú bimbókkal rakta tele öregedő szivét. Bimbókkal, amelyek sohasem fejlődnek duzzadó virágokká. A tündér, akit sohasem fog többé látni... Erős lesz-e, hogy ezt a keresztet vállalja? Erős lesz-e, hogy el ne szédüljön azon a. sötétbe vivő, végzetes és kockázatos utón, amelyre ma rá kell végre lépnie. . . A válság éjszakája volt ez s a nagy elhatározásoké. Lassan indult el a folyosón, amelynek olaj- mázu, dísztelen falait zöldre festette a szines, éjjeli villanykörték fénye. Minden ajtónál megállt. El fogód ottan nézte a szemöldökfákra illesztett zománcot; számokat... A folyosó ablakain át kitekintett a hóviharban fuldokló parkba, melynek fái nyögve sírtak as orkán korbácsütései alatt. Akadozó léptekkel vonszolta magát előre, mintha a hosszú folyosó végén a halál várna rá, amelynek csontarcába nézni retteg. A halál vár rája, vagy & föLmagasztosulás? E fekete és ragyogó eshetőség közt röpdősiek gondolatai... A süket Antal fülkéje elé ért most... Be kell mennie hozzá, hogy a laboratórium kulcsát elkérje a hű cerberustól. Csak nyitva volna az ajtó, hogy ne kelljen a fülkében elhelyezett harsányhangu haranggal fölriasztani az öreg, bü cselédet és véle együtt a kórtermek nyugalmát. Kezét a kilincsre tette s ekkor régi, gyermekkorából ismerős muzsika ütötte meg fölét. Tempósan húzott, tagolva szaggatott, hangos szavak egyenletesen kattogó, egyszínű hangjai szűrődtek át az ajtón. Odabenn egy jótorka ember olvas; egyhangú ütemességgel sillabizálva, mint ahogyan az elemi iskolás fiuk szoktak. Megnyomta a kilincset. Az ajtó fölt árult. A süket Antal, háttal az ajtónak, ott, ült asztalkája mellett. Bozontoehaju feje, amelynek göndör fürtéit talán olvasmányának borzalmai kuszálták gubbancossá, —■ a könyv fölé hajéit. Harsány fennhangon olvasott. Az emberi gondolatok közlésének láncaivá sorakozva, egyenletesen pattogtak a szemelgét- ve kimondott szótagok. „.... Well! — ki-ál-tot-ta a de tek-tiv. —- ön le-het tu-dós, de szív te-len és gyá-va fic-kó még-is!...“ — No, ez megmondta néki! De hogy is merhet ilyet mondani egy olyan nagy urnák? Én bizony inkább a nyelvem harapnám le... Igaz az is, hogy az én gazdám a világ legszentebb embere... Sohasem hittem, hogy ilyen tudósok is legyenek, mint ez a miszter Blatvic ebben a regényben. Alden Tamás elmosolyodott a könyv sarait követő eleven kritikán s a neki szóló őszinte, mert érdek nélkül elhangzó elismerésem — No lássuk, — dörmögte a süket Antal. — Azt mondja, hogy... És folytatódott a hangos . sülabizálás kattogása. .. — És én azt mondom önnek felelte haragtól lángvÖTÖ6 arccal a Belzebub-üelkű tudós —, hogy ön ostoba kotnyeles. Mi haszna volna annak, hogy yaohtomat a hajótöröttek segítségére küldjem? ök ott, a zátonyra futott hajón, melyet a viharzó tenger ostromol, már átélték a halálfélelem borzalmait... A halálban pedig csak ez a rettenetes... Ha most, megmentené valaki őket; küilön-külön egy év múlva, vagy tiz év múlva — ez végre közömbös — újra kezdhetnék a, halálfélelem gyötrelmeit... újra jajgatnának, újra éreznék a pokol minden kínját... Aki megmenti őket most., — az jótettével bűnt követ el, mert kétszeres gyilkosukká válik." , j A süket Antal elhallgatott... Kiesé talán bonyolultak voltak számára ezek a mondatok s most agyve lej-ének kis lámpásával elindult megkeresni a sötétben az értelem magját,. A professzor födgyulladó érdeklődéssel hallgatta. a komor mesét, mely különös visszhangja, volt a halálfélelem körül szédülten keringő gondolatainak. A sors szolgája ez a süket ember? Az olvastatja vele éppen ebben a percben ezt a különös regényt, amelynek irója oly végzetszerűen markol bele az ő 6aját zavaros érzéseinek zűrösen elköltő búrjaiba? A süket Antal hamarosan megoldotta a,számára bizonnyal jelentős problémát: — No; ha ez a sátán nem jut a pokQlba, akkor nincs igazság! Még azt. meri mondani, hogy' a bajó törötteket nem szabad megmenteni!... De mit is varjaik egy olyan istentelentől, aki az ördöggel cimborái!... De gyerünk tovább ... Mi lesz még ebből? ... „... Ha kedves az élete, — kiáltotta, mosta detektív...“ A süket Antal ernyedetlen buzgalommal tagolta tovább a fantáziáját izgató rémregény mondatait. Egyenletesen kattogtak a ozótagok és az egyhangú recitativót borzalmas fodrozódásu hanghullámokkal festette alá a künn tomboló vihar. — Az élet kedves... Az élet kedves, — ismételte a regényből kikapott három szót Alden professzor, önkónytelemül kapcsolódva bele a fölolvasott, regényrészlet gondolataiba. — Miért kérdezi ez a.z együgyű detektív, hogy kedves-e?... A regényfejezet szinteréül szolgáló laboratóriumban a bölcselem ördöge tovább v'vta kusza szócsatáját az emberi érzésektől fütött primitív együgyüséggel, amit ezúttal a régényb éli detektív személyesített meg. A süket Antal vajmi keveset érthetett meg e számára tulbonyolult szólamokból. De azért mohó érdeklődéssel falta a betűket, amelyeknek Ariadne-fohala, a borzalmak, a különösségek élményeihez viszi el érdeklődését, mely szűk keretek közt eseménytelenül mozgó életének során örökre szomjas maradt. Alden Tamást is megragadta ez élmény újszerűsége. Az irodalomnak ezt a fajtáját nem ismerte eddig. Valamikor regen a. nagy költők Írásait mohón szitta föl a lelke, de azután — a kezdetben kenyérkereső szerszámnak nézett, de később lelki szükségletévé vált, tudományos irodalom felé fordult érdeklődése. A rikító födéléi füzetek dzsungel jót, ’ nem ismerte meg sóba. Uj szenzációként hatott ez rá és ez a végzetszerüs-ég megnyilatkozását jelentette számára, hogy az egyiigyüek fantáziájának föl,gyújtását, a, szürke hétköznapokat rejtelmes tartalommal megtölteni akaró ponyvaregényből éppen -most olyan részleteket olvastat föl a süket Antallal a Sors, amely oly közelről , érdekli őt, magát. (Folytatjuk.)
