Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-12 / 156. (2969.) szám

2 ___________________ . 1988 faftas B, faja. Szabadságon! Hirtelen időváltozás sok- fililfl szór hülést okoz. Mindjárt első tünetek észielésé­tikába, anélkül, hogy értenének hozzá, vagy jószándék vezetné őket. Nyíltan ScMeicher tá­bornokra célzott, aki nagy szerepet játszik a német belpolitikában s aki a Brüning elleni ro­hamot vezette. Négy titkos saegáSlageslás? London, juhus 11. A Daily Héráid nagy cik­ket közöl, melyben megállapítja, hogy a ha­talmak Lnusanneban négy titkos szerződést kötöttek. Az elsőben Anglia, Franciaország és Olaszország elhatározza, hogy csak akkor ra­tifikálják Lausannet, ha sikerül az amerikai hi­telezővel kelőképpen megegyezni. Ha ez nem sikerül, akkor Németország hitelezői nj konfe­renciára ülnek össze. A másik szerződése elha­tározza, hogy a három hatalom külön-külőn nem kőt Amerikával olyan szerződést, amely a másik kettő érdekeit sérti. A harmadik szerző­dést Anglia és Franciaország kötötte s ez ar­ról szél, hogy a lausannei pakkom ratifikálása után a francia-angol, illetve az angol-francia- háborús adósságok fizetsége megszűnik. A ne­gyedik szerződés ugyanilyen jellegű és Anglia Olaszországgal kötötte. Papén Sdmasyaráskodlk Berlin, július 11. Papén német kancellár ma délben fogadta a német sajtó képviselőit és részletesen nyilatkozott a lausamnei kon­ferencia eredményeiről. Bevezető lég kijelen­tette, hogy szükségét érzi annak, hogy a né­met sajtót) azonnal hazaérkezése után tájékoz­tassa és szétoszlassa a lausannei konferencia után a birodalomban támadt félreértéseket. Pa.pen szerint, ha a konferenciát nem sikerül békésen befejezni, a világ gazdasági helyzete isméit rosszabbra fordul. Az egyetlen mód a helyzet megjavitására a konferenciának a lehető legjobb körülmények között való be­fejezése volt. Paipen szeme előtt a német nép jóléte lebegett s ezért fogadta el az aránylag jelentéktelen megterheltetést. Enélkül a né­met népre a maiinál is rosszabb napok vir­radnának. A munka nem volt könnyű. A helyzet korántsem volt olyan, mint azt az előző kormány hangoztatta, amely azt han­goztatta, hogy a birodalom száz méterrel a cél előtt áll. Küzdeni kellett a franciáik ellen, akik még most is sok milliárdot követeltek. A lausannei paktum mindenesetre véget vet a jóvátételek rendiszerének és a világgazda­sági káosznak. Ezután a kancellár részlete­sen vázolta a konferencia pénzügyi kihatá­sait, majd beszéde végén néhány szót mon­Bizonytalan a pozsonyi magyar tanítóképző első osztályának szeptemberi megnyitása? Az abiturienskurzus sorsa is bizonytalan — Dérer miniszternek nem sürgős és nem fontos a magyar tanítóképzés Prága, joébub 11. A pozsonyi állami koedukációé tasnifö­képaő krfcé«aet magyar párhuzamos osztályai­nak igazgatósága az alábbi hivatalos hirdet­ményének közlésére kérte föl lapunkat: — Az érdekelt szülőkkel hivatalosan köz­löm, hogy azz I. évfolyam és az abituraens burán® megnyitásáról írásos intézkedést érádéig nem kapott az igazgatóság, tehát mindenféle kérdezőekiödés, türelmet­lenség hiábavaló­Az eddig benyújtott kérvényeket as igaz­gatóság orrá és ha augusztus konepéig nem intézkedik a minisztérium, riseza- kőldi. — FelvéiteíM vizsgák a legjobb esetbe© augusz­tus végén lehetnek immár. KötelesBégazerü- en jelentem, hogy az I. évtf. 40 helyére a 40-es számot messze felüllmniló szánriban je­lentkeztek olyanok, akik két, három éve várnak a felvételre és többször tettek már felvételi vizsgát, de helyszűke miatt mindig kimaradtak. Ezeknek az előírások érteimé­iben előnyük van a többi jelentkezővel szemben. Csak nagyon kiváló tanulók szá­míthatnak arra, hogy ezekkel a régiekkel szentben érvényesülhetnek. Az aibituriens kurzusra (90 fiú és 10 lány) már eddig any- nyi gimnáziumi érettségivel bíró egyén je­lentkezett, hogy szakiskolai végzettséggel (kereskedelmi, felső ipariskolai stb.) senki 'be nem juthat a kurzusra, melynek megnyitása még szántén bizonytalan. Javító érettségire utasítottak is hiába pá­lyáznak, mert elegen vannak a jól érettek. Nagyon kérek mindenkit, hogy az igazgató­ságot ne árasztasea el protektorok levelei­vel, mert a jelöltek nagy tömegében eem­doít az eredmény politikai következményei­ről, Bázel helyesel Bárnel, juliua 11. A bázeli nemzetközi jó rá­tét éli bank igazgatótanácsának mái ülése tel­jesen a lausannei jóvá télteli konferencia je­gyében áll. A konferencia eredményét a bank illetékes körei a lehető legnagyobb megelé­gedéssel fogadták. müéfe protekciónak helyt neon adhatunk, csak a tudóé dönthet. (T. i mindenki hoz unta már magával protefctart, tehát kárfha- veszett fáradság a protektorkoreaés és moz­gósítás.) Mihelyt az Írásos intézkedés meg­érkezik aa L oaöiály és az ahrturieus kurzus megnyitásáról, a napilapokban közlöm a tenni1- és tudnivalókat: a felvófteM vizsgák­ról. Magán levelekre oaak úgy van módjában az igazgatóságnak írásban felelnie, ha fel- bélyegzett és megcímzett borítékot mellé­kelnek az érdeklődők. A nagy sízianidőben az igazgatóság hivata­los órái csak naponkint 11—12 ktözőtt van­nak, vasár- és ünnepnapokat kivéve Senki se fárassza magát azzal, hogy rendületlen kopogtatással, kiflinjcsnyomkodással kierö­Prága, július 11. A pénteki miniszter­tanács kinevezte az „általános pénzintézeti alap" és a „háború utáni veszteségek csök­kentéséire szolgáló rendkivüh alap" (a bankszanálási alapok) kuratóriumainak rendes és póttagjait. A kinevezett tagok névsorát mai közgazdasági rovatunkban kö­zöljük. A kinevezéseknél a németséget meg­rövidítették, amennyiben a rendkívüli alap huszonegy tráSrá karatérkkmába oözk két né­metet neveztek ki és a tizennyolc póttagból is csak kettő német, A rendes afap kurató­riumának tizenöt tagja közül egy német, a tizenöt póttag közül pedig hat német nem­zetiségű. Hiába keressük a kinevezett tagok között azonban a több mint háromnegyed millió lelket számláló magyarság képvise­..■ — mm———a sz akoljü, hogy előbb bejutón a* írocÉba. Igazgatónak a szünidőiben is sok a dolga, amit csak zavartalanul tud elvégezni, tekin­tettel arra, hogy két és félhőnapig a szám­talan extern ista miatt semmi irodai munkát sem végezhetett. A magyar tanítóképzés ér­dekében kérek mindenkit, hogy egyéni ér­dekeit rendelje alá a közérdeknek- Aki jön, röviden végezze el a dolgát, semmiféle sze­mélyes figyelmességre sincs ideje az igaz­gatónak. . Bratislava, 1992 július 7, i A magyar tanítóképző igazgatósága. A fenti hivatalos közlés nem szorul kom­mentárra ! I így van Jbdztosáitva“ Salovenezkón a ma­gyar tanítóképzés! főit A kormány nem tartotta szükségesnek, hogy a rendkívül fontos két kuraitóriumba legalább egyetlenegy magyar pénzügyi szakembert kinevezzen. Ebben as eljárás­ban a csehszlovákiai magyarságot újabb hallatlan sérelem érte, ami ellen a legéle­sebben tiltakoznunk kell. A cseh szlovákiai magyar pénzintézetek ugyan aligha fogják tódul igénybe vonná & különböző bankák,- pok&i de egészen rázanyos, hogy ezekbe m alapokba kötelesek ée kénytelenek anyagi erejükhöz mérten hetnájárulni. Itt ismét as as „elv“ érvényesült, hogy a magyarság esak fizessen, de az általa befizetett össze­gek hováfordításába nem lehet beleszólása, így valósítja meg a nemzeti egyenlőséget a kormánykoalició demokráciája! A bankszanálási alapok kuratóriumának kinevezésénél teljesen mellőzték a magyarságét fi kél kuratóriumba még csak póttagnak sem neveztek ki magyar pénzügyi szakembert II8SZA fi 1DISÚ PARTRÓL r&NTASZTiKtlS RECtNY Írül: PMáSfiY MARCELL (9) . Az ajtó becsukódott Miss Bllinor Grant mö­gött. A perc elillant visszahivhatafclanul. A perc, amelyben utoLszor lett volna alkalma föltenni a kérdést, amelytől minden függött. Alden Tamás professzor két kezét csügged­ten összekulcsolva állt a folyosón, amelyen nesztelenül suhant szobája felé most a fehér- ruhás ápolónő, aki az imént csengető betegnél valamelyik kórteremben dolgát már elvégezte... Az orvostanár a tovasiető fehér árnyékot látva, gépiesen vette tudomásul, hogy segítsé­gére nincs már szükség. Pedig azt hitte az imént. Örült ennek, mert ez estén saját nagy sebei­vel volt elfoglalva. Búcsúpillantást vetett a fehérzománcu ajtó felé, amely mögött késői álmainak királynője most pihenni tér. / E tündér ke, aki beragyogta életútjának le­felé lejtő szakaszát és szelid illatú bimbókkal rakta tele öregedő szivét. Bimbókkal, amelyek sohasem fejlődnek duzzadó virágokká. A tündér, akit sohasem fog többé látni... Erős lesz-e, hogy ezt a keresztet vállalja? Erős lesz-e, hogy el ne szédüljön azon a. sötét­be vivő, végzetes és kockázatos utón, amelyre ma rá kell végre lépnie. . . A válság éjszakája volt ez s a nagy elhatá­rozásoké. Lassan indult el a folyosón, amelynek olaj- mázu, dísztelen falait zöldre festette a szines, éjjeli villanykörték fénye. Minden ajtónál megállt. El fogód ottan nézte a szemöldökfákra illesz­tett zománcot; számokat... A folyosó ablakain át kitekintett a hóviharban fuldokló parkba, melynek fái nyögve sírtak as orkán korbács­ütései alatt. Akadozó léptekkel vonszolta magát előre, mintha a hosszú folyosó végén a halál várna rá, amelynek csontarcába nézni retteg. A halál vár rája, vagy & föLmagasztosulás? E fekete és ragyogó eshetőség közt röpdős­iek gondolatai... A süket Antal fülkéje elé ért most... Be kell mennie hozzá, hogy a laboratórium kulcsát elkérje a hű cerberustól. Csak nyitva volna az ajtó, hogy ne kelljen a fülkében elhelyezett harsányhangu haranggal fölriasztani az öreg, bü cselédet és véle együtt a kórtermek nyugalmát. Kezét a kilincsre tette s ekkor régi, gyer­mekkorából ismerős muzsika ütötte meg fölét. Tempósan húzott, tagolva szaggatott, han­gos szavak egyenletesen kattogó, egyszínű hangjai szűrődtek át az ajtón. Odabenn egy jótorka ember olvas; egyhangú ütemességgel sillabizálva, mint ahogyan az elemi iskolás fiuk szoktak. Megnyomta a kilincset. Az ajtó fölt árult. A süket Antal, háttal az ajtónak, ott, ült asz­talkája mellett. Bozontoehaju feje, amelynek göndör fürtéit talán olvasmányának borzalmai kuszálták gubbancossá, —■ a könyv fölé ha­jéit. Harsány fennhangon olvasott. Az emberi gondolatok közlésének láncaivá sorakozva, egyenletesen pattogtak a szemelgét- ve kimondott szótagok. „.... Well! — ki-ál-tot-ta a de tek-tiv. —- ön le-het tu-dós, de szív te-len és gyá-va fic-kó még-is!...“ — No, ez megmondta néki! De hogy is mer­het ilyet mondani egy olyan nagy urnák? Én bizony inkább a nyelvem harapnám le... Igaz az is, hogy az én gazdám a világ legszentebb embere... Sohasem hittem, hogy ilyen tudó­sok is legyenek, mint ez a miszter Blatvic eb­ben a regényben. Alden Tamás elmosolyodott a könyv sarait követő eleven kritikán s a neki szóló őszinte, mert érdek nélkül elhangzó elismerésem — No lássuk, — dörmögte a süket Antal. — Azt mondja, hogy... És folytatódott a hangos . sülabizálás katto­gása. .. — És én azt mondom önnek felelte ha­ragtól lángvÖTÖ6 arccal a Belzebub-üelkű tudós —, hogy ön ostoba kotnyeles. Mi haszna volna annak, hogy yaohtomat a hajótöröttek segítsé­gére küldjem? ök ott, a zátonyra futott hajón, melyet a viharzó tenger ostromol, már átélték a halálfélelem borzalmait... A halálban pedig csak ez a rettenetes... Ha most, megmentené valaki őket; küilön-külön egy év múlva, vagy tiz év múlva — ez végre közömbös — újra kezdhetnék a, halálfélelem gyötrelmeit... újra jajgatnának, újra éreznék a pokol minden kín­ját... Aki megmenti őket most., — az jótettével bűnt követ el, mert kétszeres gyilkosukká vá­lik." , j A süket Antal elhallgatott... Kiesé talán bonyolultak voltak számára ezek a mondatok s most agyve lej-ének kis lámpásá­val elindult megkeresni a sötétben az értelem magját,. A professzor födgyulladó érdeklődéssel hall­gatta. a komor mesét, mely különös visszhangja, volt a halálfélelem körül szédülten keringő gon­dolatainak. A sors szolgája ez a süket ember? Az olvas­tatja vele éppen ebben a percben ezt a különös regényt, amelynek irója oly végzetszerűen mar­kol bele az ő 6aját zavaros érzéseinek zűrösen elköltő búrjaiba? A süket Antal hamarosan megoldotta a,szá­mára bizonnyal jelentős problémát: — No; ha ez a sátán nem jut a pokQlba, ak­kor nincs igazság! Még azt. meri mondani, hogy' a bajó törötteket nem szabad megmenteni!... De mit is varjaik egy olyan istentelentől, aki az ördöggel cimborái!... De gyerünk tovább ... Mi lesz még ebből? ... „... Ha kedves az élete, — kiáltotta, mosta detektív...“ A süket Antal ernyedetlen buzgalommal ta­golta tovább a fantáziáját izgató rémregény mondatait. Egyenletesen kattogtak a ozótagok és az egy­hangú recitativót borzalmas fodrozódásu hang­hullámokkal festette alá a künn tomboló vihar. — Az élet kedves... Az élet kedves, — is­mételte a regényből kikapott három szót Alden professzor, önkónytelemül kapcsolódva bele a fölolvasott, regényrészlet gondolataiba. — Miért kérdezi ez a.z együgyű detektív, hogy kedves-e?... A regényfejezet szinteréül szolgáló laborató­riumban a bölcselem ördöge tovább v'vta ku­sza szócsatáját az emberi érzésektől fütött pri­mitív együgyüséggel, amit ezúttal a régényb éli detektív személyesített meg. A süket Antal vajmi keveset érthetett meg e számára tulbonyolult szólamokból. De azért mohó érdeklődéssel falta a betűket, amelyek­nek Ariadne-fohala, a borzalmak, a különössé­gek élményeihez viszi el érdeklődését, mely szűk keretek közt eseménytelenül mozgó életé­nek során örökre szomjas maradt. Alden Tamást is megragadta ez élmény új­szerűsége. Az irodalomnak ezt a fajtáját nem ismerte eddig. Valamikor regen a. nagy költők Írásait mo­hón szitta föl a lelke, de azután — a kezdetben kenyérkereső szerszámnak nézett, de később lelki szükségletévé vált, tudományos irodalom felé fordult érdeklődése. A rikító födéléi füzetek dzsungel jót, ’ nem is­merte meg sóba. Uj szenzációként hatott ez rá és ez a végzetszerüs-ég megnyilatkozását jelen­tette számára, hogy az egyiigyüek fantáziájá­nak föl,gyújtását, a, szürke hétköznapokat rej­telmes tartalommal megtölteni akaró ponyvare­gényből éppen -most olyan részleteket olvastat föl a süket Antallal a Sors, amely oly közelről , érdekli őt, magát. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom