Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-05 / 152. (2965.) szám

Wilfan és Esterházy

(dj) Prága, julius 4.

A kisebbségi kongresszusnak kínos szenzációja volt az az ideggörcsig fokozódó fölindulás, melyre Willfan dr., a kongresszus elnöke ragadtatta magát egyik delegátu- isuink, Esterházy János beszéde közben. A tények ismeretesek ellőttünk, tudjuk, hogy Wilfan a kongresszus ügyrendje alapján azért vonta meg a szót Esterházytól, mert az ő véleménye szerint Esterházy letért az akadémikus eilimefuttatások mezejéről és általános formulísz’tíka helyett a kisebbségi kérdés gyakorlati lényegére utált rá. Tudjuk azt is, hogy a kongresszus nem Willannak, hanem Esterházynak adott, százszázalékosan igazat s Esterházy a szómegvonás után újból megkapta a szót s elmondhatta beszédét. Kétségtelen tény, hogy Wilfan el- galoppirozta magát, amikor diploma tliku- sabbnak akart látszani a többieknél. S bt- zonyos, hogy érzékei fölött az uralmat Wilfan nemcsak azért veszthette el, mert ösz- szeütköziésíbe került a kisebbségi kongresz- szus tiöbibségének véleményével, hanem azért is, mert sarját magával is összeütközősbe jutott, midőn ő, a rettenthetetlen kisebbségi harcos, flöTi n dultságában a kisebbségi szabadszólást akarta ©etruznirázni az elnöki székiből.

Neim akarjuk föltételezni Wilfan ról, hogy temperamentumát tudatalatti szláv szolidaritás érzete tüzelte föl a magyar szónok föl- szólalásakor olyan.nyi.ra, hogy a tudatalatti szláv ösztönemiber elnémítani szerette volna azt a kritikát, mely más szlávok r a vonatkozott. Neim tételezzük föl Wilfan ról azt seim, hogy a magyar szónok láttán — szintén a tudatalatti képzetkaposolás freudi törvényei szerint — arra gondolt volna, hogy a magyarok élvezik annak az olasz nemzetnek a rokonezenvét, mellyel ő oly heves kisebbségpolitikai harcokat vivott meg s ez az érzelmi feszültség homályost tóttá volna el tisztánlátását és elnöki objektivitását. Nézetünk szeriint egyszerűbb magyarázata van Wilfan kitörésének. Magyarázatát az a szükségszerű különbség adja, mely a szerződésekkel védett kisebbségek szószólói és a kisebbségvédelmi szerződéssel nem védett kisebbségi politikusok mentalitása között áll fönn. Wilfan olyan kisebbséget képvisel, amelyre nem vonatkozik a kisebbségvédelem, Szüllő és Esterházy pedig olyat, melyre ez vonatkozik. Olaszországot nem kötelezi semmi szerződés, hogy Wilfan délszláv kisebbségének bármily jogokat és kedvezményeket biztosítson, ezért Wilfan, amikor Olaszországtól ilyen jogokat követel, nem hivatkozhatik nemzetközileg elismert kötelmekre, amik teljesi tendők, posztulátúrna! neim jogi alapon, hanem csakis etikai alapon mozognak, követelései csakis erkölcsi értékű s akadémikus jellegű fejtegetések lehetnek. Elleniben a közép- és délkelet- európai 13 kis állam kisebbségei., köztük a magyarok is, nemcsak Íratlan emberi jogok ra, hanem Írott szerződésekre, törvényekre, szóval tételes jogra hivatkozhatnak.

A különbség az, hogy Wiifanék jogokat követelnek, a védett kisebb ségek a jogaikat követelik. Wiifanék hangja csak kérő hang lehet, a védetté a jogos követelés határozott hangja- Itt a különbség Wilfan és Esterházy mentalitása között s itt a titka annak, hogy Wilfan Esterházy felszólalásakor veszélyeztetettnek vélte azt a hangmodort, mely az eddig védetten kisebbségek természetes sajátja. Wilfan csak etikai érvekkel követelhet. Esterházy az etikai érveken fölül még jogi érvekkel, az irott törvény kötelező ereRerlin, július 4. A július 31-én megtartandó német birodalmi választások küzdelmei példátlan hevességgel máris megkezdődtek. A közvélemény aggódva figyelte vasárnap a nemzeti szocialisták és a köztársaságiak óriási müncheni felvonulását, mert attól tartott, hogy a két ellentétes tábor összeütközik. A müncheni rendőrség ébersége megakadályozta az összecsapást. a felvonulásokat olyan ügyesein rendezték meg, hogy az ellenfelek sehol som találkoztak s igy elmaradt a vérontás is. Ezzel szemben Nyugatnémetország- ban, főleg Ess énben és Stuttgartban többhelyiitt veszedelmes összeütközésekre került a sor a nemzeti szocialisták és a kommunisták között. Az esseni súlyos uccai harcok folyamán a tüntetők egy rendőrt agyonlőttek, mire a rendőrök a nép közé lőttek. Az összecsapásnak huszonhárom seb esültje van.

Stuttgartban a hitlerista rohamosztagok és a kommunista vasír ont között valóságos uccai harc tombolt.

A politikai vezérek szónoklatainak az uccui harcoknál is nagyobb jelentőségük van. Vasárnap három fontos politikai vezér beszélt. Brüriing Nyugatnémetországbart megkezdte választási kampányát és a túlzsúfolt kölni Rajna-csarnokban részletes kritika tárgyává tette Papén kül- és belpolitikáját. Münchenben Hitler beszélt párthívei előtt. A politikusokat azonban a legjobban az a beszel érdekelte, amelyet Schaffér, a bajor néppárt vezére mondott Münchenben. Nyilatkozata volt a válasz, amit a Bajorország a birodalomnak adott a kierőszakolt legújabb szükség- rendelet után. Scháífer szerint a bajor kormány kitart a federalista álláspont mellett, de aki Németországban uralkodni akar, annak számolnia kell azzal, hogy Délnémetországban, az ottani hegyvidéken más jellegű, nép lakik5 mint az északnémet lapályokon. A diktatúra gondolata talán kedves a poroszok előtt, de a bajorok elvetik azt, Bajorország jogállamot akar és visszautasítja a diktatúra veszedelmét. A népvezér ezek után rendkívül élesen elítélte az uj sziikségrende- letet, amely rákényszeritette Bajorországra az egyenruhatilalom megszüntetését.

Scháfferrel egyidejűleg Hitler beszélt a müncheni stadionban harmincezer ember előtt. Hitler élesen kikelt a bajor kormány ellen és a bajor néppárt vezetőit gyáva törpéknek nevezte. Egyébként Hitler kijelentette. hogy a nemzeti szocialista párt soha többé* nem hajlandó levonulni az uccáról és beszüntetni nyílt propagandáját.

Lausaune, julius 4. Szombaton jelentettük, hogy a franciák átadták a német delegációnak a végleges francia javaslatot a jó- vátételi kérdés teljes rendezésére és egyszer s mindenkorra négy milliárd franknyi tőkésített összeget kérnek a berlini kormánytól. A néimet delegáció szombat és vasárnap folyamán elkészítette ellen javaslatát, amelyet legkésőbb szerdán átnyújtanak a franciáknak és a többi delegációnak. Herei ot szombaton Parisba utazott s igy csak kedden tér vissza, úgy hogy néhány *ifapig érdemleges döntés nem történhetett a konferencián. Illetékes körük szerint a német ellenjavaslatok a következőképpen hangzanak:

1. A németek nem hajlandók egyszeri tőkésített és kincstári jegyekből álló összeget folyósítani a jóvátétel fejében a hitelező hatalmaknak, hanem végső adósságukat tíz,

egyenkint 160 millió márkás annuitással kívánják törleszteni.

2. Ha az ellenpárt mégis igényt tart a kincstári jegyek kibocsátására, hogy kapita- lizálhassa követelését, akkor a nemietek követelik, hogy a kincstári jegyek kurzusára vonatkozóan bizonyos megállapodások történjenek. A garancia abban állna, hogy a kincstári bonokat elértéktelenedetteknek jelentik ki, ha bizonyos idő alatt a hitelező

t ^ XI- évf 152 (2965) szám ■ Kedd ■ 1932 julius 5

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- _ Szerkesztőség: Prága Fl„ Panská ulice 12.

évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, /\ SZLOVeTlSzkÓi és TUSzijlSzkÓi ellenzéki üártök 1L emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. /•#•/ • •/ • Prága 11. Panská ulice 12. 111. emelet.

R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOlltlKCLl napiLQLpjQ. Te'efon: 34184.

Egye* szám ára 1.20 Kö, vasárnap 2.—Ké. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHB

Wer ©sí ss®ü®émri

Uccai harcolt — Brüníng véűm - Hitler fenyegetései - SchSffer fogadkozásai

Harc a milliárdohért

Lansweban a németet „??ÉsSiges“ ellenasisslilil feleltet a franciák „f?éffefas“ Javaslatára

Tovább tombol a bar; a számok körül — Tőkésített négy milliárd aranyfrank helyett kétmilliárd aranymárka annuitásokban — A súlyos helyzetre való tekintettel MacConald Lansanneban marad és Herriot-t sürgősen visszarendelték

és realitást csak a jogilag erős kisebbségi fegyvertársak kiseíbfoségjjogii vívmányaiban kap, mert ezek a vívmányok erkölcsi precedensül szolgálnak a többi kisebbség számára. A védett és az eleddig még védetten kisebbségek rászorultnak egymás morális támogatására, mert céljuk egy, de a közös oél mellett tisztán keli látniuk, hogy megtett ütjük etapjai mások, a védett kisebbségek már előbbre vannak a kisebbségi og ok kiharcolása terén s ezért az etapkiülönbség figyelembe vételével kell méltányolniuk egymás taktikáját.

Ha Wilfan ezt a másságot a szükséges pillanatban látta volna, nem történt volna meg az az incidens, mely az ő idegeit viselte meg a legjobban. Másrészről viszont az incidens nem maradt pozitív eredmény nélkül, mert a kongresszus Esterházy mellé való állása dokumentálta, hogy a kongresszus résztvevői föl ismerték ezt a szükségszem másságot a kisebbségi harc metódusaiban s igy az incidens egy fontos tisztázással, pozitív fölismeréssel vitte előbbre a kisebbségek egyetemes szent ügyét.

bán csak papír és betű, de jogi valósággá változtatható. A közös harc súlyát erre kell fektetni. Ez az Időbeli sorrend nem fedi az etikai sorrendet, mert az etika minden jót és jogot először mindenki számára kíván megadni s csak azután jöhetnek egyes ki- ! választottak igényel, de a gyakorlati élet azt mondja, hogy a kisebbségi jogok hamarább és könnyebben kiharcolhatok ott, ahol már papíroson megvannak. Maga Wilfan szegezte le, hogy a nagyhatalmak nem hajlandók a kisebbségvédelmit megkötéseket magukra is kiterjeszteni, mert azokat szuverenitásuk megszorításának tekintik, vagyis a kisebbségvédelem általános kiterjesztése még nagyon is elméleti és távoli követelés. Ellenben egyre szilárdabban vetik meg lábukat a kisebbségek azokban a közép- európai államokban, ahol már kodifikált jogaik vannak. Wilfan kisebbségpolitifcai idealizmusa s Esterházy realizmusa nem zárja ki. hanem kiegészíti egymást. Egyik a másik nélkül erőtelem volna. A jogi álláspontot erkölcsileg erősíti az idealizmus kategorikus imperatívusza, de ez viszont életerőt!

jü, élő parancsaival is, le nem térve a törvények jogi talajáról. Wilfan egyelőre csak elméletet üz, Esterházy reális kisebbség- politikát.

A kongresszus többségének Esterházy mellett való állásifoglalása tüntetőén igazolja, hogy a kisebbségek nemzetközi együtt- munkálkóriásában a döntő befolyás azt az irányzatot illeti, amely a jogi valóság talaján veti meg a lábát. A kisebbségek joga szent jog, a legnemesebb humanizmus alapján áll, de azok vannak hivatva előbbre lendíteni az éti künn elméleti teréről a jogi valóság világa felé, akik már a nemzetközileg garantált kisebbségvédelem közjogi fegyvereivel fölvértezetten szállhatnak érte síkra. A kisebbségi idealizmus természetesen tovább kell hogy harcoljon a kisebbség- védelemnek a nagyhatalmak kisebbségeire való kiterjesztéséért is, de a kíselbbségpoli- tikai realizmusnak természetes posztulá túrna az, hogy előbb a kisebbségvédelemre kötelezett tizenhárom középeurópai állam kisebbségei számára váljon valósággá az a jogállomány, amely ma még számos ország-