Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-27 / 169. (2982.) szám
4 1932 jalim 27, BBarda. KOMMENTÁROK ★ ★ ★ A SZAKÉRTŐ Ziegfield Lőrinc ur, — szegény a műit héten meghalt, Isten nyugosztalja. — rövid, de eredményes életét annak szentelte, hogy a nők szakértője legyen Amerikában. Mondhatnám, hites szakértője, bírósági szakértője, s csodálom, hogy meg nem eskették és nem alkalmazták holmi kényesebb szerelmi s válási pőrékben, a „créme passionel“-ek bonyolult eseteiben, amikor el kellene egy hites nőszakértő, aki világosságot deríthetne az ügyre. Ziegfield Lőrinc ur fölöttébb alkalmasnak látszott erre a szerepre: egész szorgalmas életét a nő-branehenak szentelte, legalizálta, 'szalonképessé tette s kizárólag az ő eredményes életének köszönhető, hogy a nőkkel való csere-here üzletága ma emelt fővel jelenhet meg a törvény előtt. Valamikor alvilági üzlet volt az, amit Lőrinc ur a föl világra hozott és „erkölcsössé" tett. De sőt, nem elégedett meg a régimódi üzlet folytatásával, mert megértette a kor szavát, amely megsúgta neki, hogy jó üzletet csak jó és finoman kidolgozott, gondozott áruval lehet kölni. Ezenkívül egy árucikk engros laiiszi- rozásánál fontos, hogy valami uj árnyalatot csempésszünk az áruba, ami még soha nem volt, ami vonz, amit reklámozni lehet, például uj karosszériát, itt-ott alkalmazott szellemes gépecskéket, egy ventilátort, egy hangfogót, égy tetszetősebb szint, nos, Ziegfield ur nem mulasztotta el. hogy hölgyeinél soha nem látott karosszériát, tetszetősebb szint és számos szellemes gépecslcét helyezzen el a nagyobb hatás kedvéért. így lett a szakértőből feltaláló és nem csoda, ha üzeme kitünően prosperált. Mint Fordé vagy Bafáé. Elvégre ugyanazt cselekedte, amit ez a két ipari kapitány: kollek ti vizái ta a termelést, szériában gyártott, nagy reklámmal dolgozott és kitűnő, megbízható árut szállított. Csak éppen olcsó ném volt. Egyébként beíüről-betüre követte az amerikai nagyüzemek termelési kis-káté- ját: például mindent a saját rezsijében gyártott. Kitűnő szakértő volt s így nem esett nehezére, hogy a ti zennégy-t i zen öté ve s lányok között kiválogassa a megfelelő -anyagot. Girl-iskólaiban három-négy évig a lehető legszigorúbb felügyelet mellett nevelődtek a lányai s amikor már valamennyien egyformák voltak, egyforma hajlékonyak és egyforma szépek, falkákba csoportosította őket és fölléptél te revüőziuházaiban. Nem követelt „művésznőitől" tehetséget, csak dresszurát/ Ismétlem, Lőrinc ur kitűnő szakértő volt, sőt feltaláló s értette a módját, hogy lánykái megragadják az amerikai férfiak amugyis vajból levő szivét. Szakértelmével uj szépségideált kényszeritett Amerikára. Giziéinek lába például hosszabb és karcsúbb, mint ez addigi lábak, alakjuk vékonyabb, válluk szélesebb, fejük kisebb, szemük vadabb, hajuk szőkébb. Lassan-lassan ránevelte a Zieg- r.eld-Folies közönségét a szériaszámban föltalált uj típusra, ezenkívül fokozatosan levetkőztette táncosnőit, ami. valljuk be, me- ! sz és nehéz munka volt a prűd Amerikáiéin, de sikerült és növelte a hatást; lassan- lassan utánzói is akadtak s ha nem is érték ól a Ziegfiéld-girlek tökéletességét, csakhamar az egész világot behálózták csapataikkal és általánosították az uj gir Íjellem érvényét. Ziegfield megajándékozta hazáját egy uj fölfedezéssel: az amerikai nő szépségével. Európában nem hinnők el, de igv van: Ziegfield színházai az amerikai milliomosok nagy feleségrezervoárjai. A jóravaló gazdag ember elmegy a Lőrinc ur cirkuszába, megnézi az egyforma és egyformán ugráló táncoscsoportot, amit Lőrinc ur jól megforgat, minden oldalról bemutat előtte, kiválaszt egyet és elveszi feleségül. Mintha áruházba menne szappant vásárolni. Egyszerű és okos. A jó kvalitásról Lőrinc ur gondoskodott. A szériában alig akadt elrontott áru. Több mint kétszáz milliomos feleség került ki a Zieg- field-girlök közül, jónéhány mozicsillag s a legtöbb szépségkirálynő. Az amerikaiak megbíztak Lőrinc ur szakértelmében. Tudták, hogy jó árut ad s tudták, hogy uj nő típusát a nagyérdemű közönség lappangó Ízlése szerint adjusztálja. Az amerikaiaknak baba kellett, de nem porcéi - lánbaba, mint hajdan, hanem modern és ruganyos gumibaba, mely táncolni tud, ha felhúzzák, mert szellemes gépecskék vannak elrejtve benne. A sportoló baba, a gyermekkor egyik stádiumában megragadott és konzervált nő adta az uj típust. Ziegfield ur, amikor kitalálta a girl-t, tulajdonképpen nem tett egyebet a kiválasztott nők leikével, mint amit a kínaiak a nők lábával tesznek: gyerekkorban fapapucsba szorítják, hogy ne fejlődjék és kicsi maradjon. Ziegfield ur eredeti girljei s a másolatok és utánzatok ugyanig-/ megmaradtak a mesterséges pác folytán egy primitív, gyerekkori stádiumban, kislányoknak. girleknek, babáknak, gügyögő, ruganyos, különféle kunsztokat tudó játékszernek, mert Ziegfield ur, a szakértő, észrevette, hogy a mai férfinak elsősorban az HALDOKLÓ ISTENEK — Egy apolitikus elmélkedései — Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) gyitő panaceá, az emberiség minden bajának megoldója. A. kettő egyesül t egy foglalómban: a szabadságban. A szabadság volt a XIX. század nagy ideálja, a legnagyobb és leszebb eszme, amit a nagy század produkálni tudott. Bölcsek bölcselkedtek róla, költők meg- énekelték. c ../szerű embereik százezrei estek el a csata i n a szabadságért. Előbb a nemzeti szabadságon volt a hangsúly, a fejlődés további folyamán az emberi szabadságra kerüli át. De már a század utolsó negyedétől fogva az ipari proletariátus előretörésével előre tört egy uj gondolatvilág, tagadója a liberalizmusnak: á szociális gondolat, amely a nemzetiségnek elébe lelte a nemzetközi szolidaritást, felfedezte a társadalmi osztály fogalmai, mint politikái tényezőt s a kollektivitást letté az egyén kultuszának helyébe. A kezdetben forradalmi lendülettel fellépő szocializmus hamar hozzászel idült ugyan a pafla- mentarizmusnoz, de az ő nyomására szorította ki a liberalizmus jelszavát a demokrácia jelszava. A fejlődés menetét a világháború él öltig azzal lehet illusztrálni, hogy a: XIX. század kétharmad részén át a francia forradalom „szabadság, egyenlőség, testvériség" hármas jelszava közül az elsőn volt a hangsúly, ez volt a vezető ideál, a század fordulóján a hangsúly átmenet az egyenlőségre. A testvériség pacifista ábrándozik álma maradt s ma is az. A háború, ha elvileg nem semmisítette is meg, de gyakorlatilag felfüggesztette a szabadságot iá, az egyenlőséget is s olyan lélektani hatásokat idézett elő az emberek nagy tömegeiben, amelyek lehetetlenné tették a felfüggesztett ideálokhoz való fentartás nélküli visszatérését, A nemzeti eszme arcán ijesztő eltorzulásokat mutatott meg s az eltorzult arc máig sem iudott visszasimulni régi nemes vonásaihoz. Roppant méreganyag hatolt a nemzetek szervezetébe. Egész Európa belső biztonságát megrendítette az orosz forradalom gigantikus kísérlete egy merőben uj, elméletileg kigondolt és óriási nép tömegekre erőszakkal rászorított társadalmi, gazdasági és politikai rendnek. Az a hatalmas propaganda, melyet a forradalom az egész világon kezdett, a békekötések által előidézett politikai nyugtalanság, a háború és háború utáni politika által összekuszált gazdasági viszonyok, amelyekkel a parlamentáris kormányok sehogy sem tudtak megbirkózni, az ebből támadt társadalmi nagy bizonytalanság súlyos kételyeket adott az emberek szivébe. Lehet-e egyáltalán az eddigi módszerekkel, elvekkel és intézményekkel a dolgokat rend behozni? E kételyek, e kérdések magukkal hozták a XIX. századi nagy eszmékbe, a szabadság és a demokrácia eszméibe vetett hit megingását. Ezek a mai ember számára már nem feltétlen ideálok. Olyan istenek, amelyek haldokolnak, talán már meg is haltak, csak mi még nem kaptuk meg a halálhírüket. Uj, hasonló erejű ideálokat még eddig ez a kor nem tudott kitalálni, hacsak nem tekintjük azoknak a bolse- vizmust, a fascizmust, vagy a hülerizmust. A ma emberének nincs semmije, amiért lelkesedjen és nincs semmije, amiben hígyjen. A XIX. század lelke meghalt. A XIX. század lelke még nem született meg. Az ember, ha kigondolt valamit, önkéntelenül keresi a szeme előtt lefolyó eseményekben a saját kigondolásának az igazolását. Lehet, hogy ez visz engem arra a gondolatra, hogy a németországi eseményekben a legutóbbi napokban beállott fordulat csaknem logikai biztonsággal folyik abból a bizonytalanság érzésből, amelyet múlt vasárnapi elmélkedésemben, mini a mai napok legfeltűnőbb jellemvonását állapítottam meg. A logikai menetet a következőképpen lehetne megkonstruálni: A mai rend Németországban végre rájött a saját bizonytalan voltára s arra, hogy min- ; doniéin! felfordulás veszedelme fenyegeti. Rájött arra, hogy a nomális eszközök, amelyek a parlamentáris rendszerből adódnak, már aligha alkalmasak a veszedelem elhárítására. Kénytelennek érézlé tehát magát arra, hogy a parlamenti elvek féíreháritásával rendkívüli eszközökhöz, elsősorban a diktatu-j rához folyamodjon. Erre nem voltak kaphatók a demokratikus világnézetből sarjadt politikusok, tehát azokhoz kellett fordulnia, akik ab ovo ellenségéi a demokratikus rendszernek, akik csak kéhyíelenségből alkalmazkodtak hozzá: a porosz junkerekhez és a velük egy érzelmű katonákhoz, mert ezek nemcsak csinálják, hanem szívesen, meggyőződéssel is csinálják a diktatúrát. Egyáltalán nem bizonyos, hogy ez az egyetlen lehetséges, még kevésbé bizonyos, hogy a leginkább célravezető mód a probléma megoldására, — azt kell róla mondani, hogy kísérlet, a mai rendnek jobboldali elképzelés szerinti megmentésére s egyáltalán kétséges, merre- felé fog elsülni. Nem fogja-e még jobban fokozni a bizonytalanságot. E pillanatban még az sem bizonyos, miért csinálták, amit csináltak: Hitlerek pressziójára-e, vagy pedig azért, hogy ha már diktatúra kell, inkább ők, az arisztokraták csinálják, mint a mégis csak plebejus nácik. Erről tovább kombinálni azonban nem az apai!tikos elmélkedő dolga. Természetesen á valóságban a dolgok nem ilyen sematikus logika szerint folynak, mint ahogy én itt levezettem. De a sémának mégis van értelme: szemlélteti a dolgokat. Mindenesetre megmarad a tény, hogy a diktatórikus forrna az európai kontinens egyre nagyobb részére teszi rá a kezét. E pillanatban, ha Oroszországot is Európához számítjuk, a kontinens nagyobb fele diktatúra alatt. áll. S Oroszországot leszámítva, mindenütt úgy lépett fel, mint a fennálló rend megvédésére való kísérlet. Kiinduló pontja mindenütt az, hogy a parlamenti rendszer erre képtelen. Erkölcsi indokolása az, hogy: salus reipubli- cae suprema lex. Végső következtetésében nem jelent mást, mint szakítást a XIX. századdal. Mert a mai államok politikai berendezkedése, a parlamenti rendszer s mindaz az ideál és eszme, ami ennek mögötte van, a XIX. század eddig nagynak és véghetetlen- nek tartott vívmánya. 1800-ban még az egész európai kontinensen az abszolutizmus urakodott. Napóleoni, vagy legitim, „Isten kegyelméből való" uralkodóké, az a dolgok lényegén nem változtat. Akkor még csak költők és utópisztikus álmodozók gondolkodtak népszabadságról, az emberek egyenjogúságáról s az ezt megvalósító parlamentarizmusról. Két nagy eszme alakította át. az emberek gondolkodását a század első felében: a nemzeti eszme és a liberalizmus. Az előbbi a nagy nemzeti egységeket hozta létre, Olaszország és Németország egyesítését, a Balkán felszabadulását a tőrök uralom alól, de bizonyos tekintetben szétbom- lasztőnak is bizonyult, legalább is a Habsburg! monarchiába belevitte a bomlás csiráit. Az utóbbi meg terem'ette minden államban a nép so'uverainitásának eszméjén alapuló parlamentarizmust. Nemzetiség és parlumenta- .rizmue dogma volty bálvány, mindezeket gyé— Uj magyarnyelvű hetilap Beregszászon. Beregszászi tudósítónk jelenti: „Hadikárosultak Lapja" elmen Beregszászon uj hetilap indult, amely a hadikárosultak és rokkantaik szövetségének, az úgynevezett Nagyijának kíván hivatalos lapja lenni. A beköszöntőt. Brascsajkó Gyula dr. ungvári ügyvéd, az ukrán irányzat egyik főexponense irta. A lapért, a felelősséget Fábián János beregszászi rokkant vállalja. Á lap legfontosabb közleménye azon híradás, amelyben bejelentik, hogy a Nagyija egyesület a Rokkant Ház létesítése céljából 2 millió koronás tárgy- sorsjátékra kapott engedélyt; Szlovenszkói vándor a budapesti Szaharában Irta: Nyiresi-Tichy Kálmán III. Reggel. Szobahőméreék 30 Celsius. Lent az uccá- kon egy kifi levegő jár. Egy üveg behütött Yoghurt a rokonázenvese-ég eleven szobra. De hamar vége van. Most villanyosokra és autóbuszokra vagyok ítélve. Egyik szemközti utitársam homlokán pompásan megfigyelhetem a veríték-képződést, előbb linómén gyöngyözik, majd a kis gyöngyök nagyob- 'bakkó ugranak össze, végül tulhizás folytán elnehezednek és aiáperegnek. Budán, a Ganz-gyár irodáiban. Minden tisztviselő fehérben, ingujjban. Telefonbeszélgetéseket hallgatok ki akaratlanul, a várakozás ideje alatt s e beszélgetések kizárólag a körül forognak, hogy X és Y kijön-e a strandra és miikor? A hatalmas üzem. mely mozdonyokat, hajóikat, elevátorokat, fantasztikus vas-gigászokat épített ezrével, ma alig pár háló-, meg étkező-kocsin dolgozik, ősszel talán jobb lesz, mondják... Ha nem, nem lehet tudni, pú következik. A Kéve jubiláns, kiállításáról tárgyalunk. Kilátásai kizárólag erkölcsiek. — Anyagi eredményről &zó sem lehet. Aki erre vár, jobb ha bele sem fog. A Várfok uccán hasztalan hegyitura Szablya- Frieohauf professzorék után. Nincsenek honn. A Szénatéren a.z autóbusz megállónál egyetlen Mária- szobor oszloiptaíapzatö juttat annyi árnyékot, r.mennyi megvéd a napszurástól, mig a kemencévé fűtött autóbusz ©lőrobog. A Lánchidnál leszállók, neüi bírom tovább. Levegő kell. egy kis dunai szellő. Feketére égett, nyitott mellű cserkészfiuk vágnak neki a hídnak, a hídfőnél egy nagy uccai hőmérőt néznek meg. lemondóan legyintenek . .. Dumaparti lócán ülve olvasok, élvezem a hős szellőt, a szőke szép Duna látványát a pesti palota- sorokkal. De légigézőbb előttem a parthoz állt „Szent István" MFTR gőzös fedélzete, melyen bar- natesrtü matrózok tömlőkkel locsolnak. A tömlő több helyen lyukas és minden felé fröcsköl, de senki nem óvakodik tőle. Sőt. Gyönyörrel állnak bele az áldott zuhatagba. Szeretnek én is hajó- fedélzet lenni. Valaki mellém ül. Hölgy. Ponyvaregényt hoz. Kicsit olvas, de többet sandít felém. Ja? Ránézek: a szájáról csurog a rúzs. Utálatos. Gyerünk tovább egy lócával- A déli harangszót már a Károlyi parkban hallgattam, közvetlenül, rádió nélkül. Még megnéztem azt a szószéket, amelyről Tóth Tihamér szokott mikrofonba prédikálni. A zsúfolt barokk pompánál is jobban megfog az a különös kék, szórt fény s légióként — Isten bocsássa — az az üde hűvösség, amely a pompás 'boltívek alatt terjeng. Elbád, nem megy. Csak italt, Italt. A főur ismét elindítja a jóságos szélmotort s míg az étlapot nézem, a jobbra-balra haijbókáié szélkerék mintha rám nézne abdaeeólna: Ne ott keresgélj, hozás* inkább még egy sört. Szót fogadtam. Ebéd utón hula- állapot, hőség árnyékban M C. Délután vakmerő elhatározással újabb kemence-kúra, hogy átjuthassak Fenyvesekhez. Horthy Miklós körtér, az uj Szt, Imre szobor. Lenke tér: kis tó. nádassal, vörös tenniszpályák. üres telkek és hatemeletes vadonatúj bérpaloták. Hatodik emeleten laknak Fenyvesék is. Simándy Paja nem jött. Hűtlen kígyó. Szlovenszkói magyar könyvek és lapok fődirigense Pesten. — elég nehéz dolga van, meg lehet neki bocsátani. Odafent csak akkor kezdünk élni, mikor a nap alábbszáll. A terraszon szellő indul, a figyelmes háziasszony felöntözi a kőpadlót. Fenyves György, (nyolc hete van e világon) szintén kikerül a ter- raszra bölcsőjével együtt. A háziasszony könnyes szemmel meséli, hogy itt a terrasz felett látták Rómába repülni Endreszéket s ugyaninnen látták a Déli Vasút magas töltésén befutni a drapériás gyáazvagónt... Meneküljünk vissza, fel a hegyok közé! A személyvonat pirít, főz. izzaszt, puhít. Vala-. hol Gödöllőn rohan el mellettünk a gyom. Tomboló dübörgéssel fut be. mint fekete ördög, szörnyű iramával magasan felveri maga körül a pályatest kiizzot porát s mint modern Wotan, kavargó felhőben és dübörgéssel tűnik el pillanatok alatt a láthatáron. Kisterenyén két narancs hiteti el velem, hogy kevésbbé vagyok szomjas. Somosujíalun kerekes kút alá tartóm az ökleimet, hogy rajtuk át érezzék valami hűvöset. A váróteremben a legyek bántatlanut hancurozhat.nak rajtam, annyi energiám sincs már, hogy elhajtsam őket. A vámvizsgálatnál a vonatban egy magyar vámtiszt udvariasan érdeklődik, hogy mennyi pengőt viszek magammal? Ki tárom előtte ásító tárcámat: sajnos, üres. Pedig csakugyan hozni szerettem volna. Mosolyog, szalutál, tovább megy Fülek! És borul! Hatalmas tál leves, három pohár sör után valahogy élek. Valami sűrűbb ételre gondolni egyenesen utálat. Elnyom a hőség, fáradtság. Az üres étteremben a pincér egy asztalra borulva szundit. Igaza van, beállók partnernek. Mintha vízióm volna: nehezen nyíló, álomterhes szemeimmel Gerő Guszti kollegám felém mosolygó arcát látom, mulat rajtam, hogy így nekikeseredtem az asztalnak. Aztán együtt keseregtünk bajdus életünkön. Hajnali vonattal jár be Fülekre k zomónogyárba, délután ilyenkor haza Losoncra, naprólnapm. Külföldre készül, ahol még keresni lehet, valami alexandriai céggel tárgyal. Szélmham port ver be az étterembe, az ég meg- dördül és az ablakokon dobolni kezd az eső! Óli áldott, drága zuihatag! Zuhog, zuhog, olyan a hangja, mint a selyemsuhogás. Beszállásnál mindenki gyönyörrel ázik, még az arcát is feltartja az esőnek. Otthon még egy korsó tej, -F négy pohár szamócaszörp. Nna, mintha végre múlnék a szomjúságom? A Szaharái vándor oázisba érkezett. — Vége — r sálával vissza szorította a párisi nő rendetlen erotikájának kösbecs-ülésben álló kvalitásait s n>a még Európában is a legkeresettebb árucikkek közé tartozik. Ziegfield ur nagy forgalmat bonyolított le találmányával. Méltón sorakozik Ford mellé. De mint ahogy a Ford-kocsi számtalan jó tulajdonságuk ellenére nem az automobil ideálja s különösen Európában hamar kiszorult á divatból s Ford alkalmazkodni volt kénytelen, úgy tűnik Ziegfield ur girljeinek divatja is, különösen azoknál a vevőknél, sl:i.k a cfeasist többre becsülik a karosszériánál. Savaik ó Pál. ' ilyen raffinált gyereklányok kellenek. Áron a lányok vesztettek lélekben, kipótolták testiben a sok torna gyönyörű kiegyensúlyozott karosszériát épített a gyenge cbásis-ra. A girlből így vált szépségideál, igv vált az „amerikai nő", amely lóieknélküti ruganyos-