Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-27 / 169. (2982.) szám

Machafek Pál vágsellyei plébános, i szlovák néppárt volt vezető politikusa, a templomot Is a szí óvá kosftás szolgálatába állítja fi népszámlálásra vaié hivatkozással a plébános bevezette a szlovák kfizimát és éneket — Magyar litánia pap s kántor nélkül - Veszedelem fenyegeti Vágsellyén a katolikus hitéletet VágseUye. jiulins 26. (A P. M. H. alkalmi munkatársától.) Vágsedilye a magyar-szlo vák nyelvhátáról! fekvő közéég, amelynek magyar­sága ellem évek óía tervszerű kulturális hadjárat fo­lyik. Az iskola, a népszámlálás, sőt legújabban már az Isten-háza is eszközizé kezű válni egyesek •kezében, hogy a magyarokból szlovákokat fa­ragjanak. Az iskolai sérelmekről, az igazgató- tanátó túlkapásairól sokat írtak lapjaink. Az 1930. évi népszámlálás módja ás mindenütt megbotránkozást keltett. Talán sehol annyi pa­nasz nem merült föl a népszámláló biztosok magatartása ellen és sehol annyi fellebbezést nem nyújtottak bei, mint Vágsellyén. Amióta Machácsek Pál pápai kamarás fog- teáta el a plébánosa széket, egyházi téren is szaporodnak a sérelmek. Machácsek Pál a soviniszta politika egyik élő- harcosa ebben a nagyrészt magyarok-lakt a ‘községben és tevékenysége egyáltalán nem vá­lik a katolikus egyház javára. A plébános május havában összehivatta az egyháziközségi tanácsot és közölte vele, hogy ezentúl az istentiszteleteken, a közimáknál és éneklésnél a szlovák nyelvet is használni kell. Hivatkozott az egyházmegyei főhatóság ren­deletére, amelynek tudomására jutott, hogy Vágsellyén a magyarság a legújabb nép­számlálási adatok szerint nem éri el az ötven százalékot s ezért a szlovák nyelv meghono­sítása minden egyházi ténykedésnél köte­lező. Az egyházi tanács csodálkozva fogadta a be­jelentést. Csodálkozásának és megrökönyödé­sének oka egészen érthető volt, hiszen a nép­számlálási statisztikát még ma sem tették köz­zé hivatalosan. Azonkívül Vágsellyén más val­lásnak is élnek és éppen ezek íbözött vannak a nem magvar nemzetiségűek. Elleniben a la­kosság tiz százalékát alkotó cigányokat a rnép- Bsámliló biztosok tiltakozásuk ©lenére szlová­koknak, vagy cigány nemz etieégücfcnek Írták be. A népszámlálás eredményére váló hivat­kozást tehát nem fogadta el az egyházi tanács. Csak a békesség kedvéért nyugodott bele abba, hogy a kevés számú szlovák hívőnek szlovák istentisztelete legyen. A mozgalom hátterében tulajdonképpen nem is a hithü szlovákok állottak, hanem a feleke- zetnélküliek, akiknek a befolyása sajnálatos módon érvényesült az egyházi téren is. Vágsellyén tehát a vasárnapi első szentmise szlovák nyelvű. Ezen az istentiszteleten csak néhány szlovák gymnek énekel, a templomot megtöltő tömeg pedig hallgat, mert nem tud szlovákul. A magyaroikat így megfosztották attól, hogy szivük szerint énekelhessenek. Még visszásabb volt a helyzet a májusi litániák alkalmával. Minden második napon szlovák li­tánia volt a templomban, utána pedig pap és kántor nélkül magyar litániát tartot- tek a hívek. A magyarok hitélete természetesen ilyen kö­rülmények között nem fejlődhetik. Sőt! A plé­bános elfogultsága még a gyóntatószékben sem szűnik meg. Előfordult olyan eset is, hogy olyanoktól, akikről azt gondolta, hogy tudnak szlovákul, szlovák gyónást követelt. Megtiltotta az oltár előtt álló férfiaknak és az iskolásgyermekeknek a magyar éneklést és meggátolta, hogy a magyar egyházi dal­árda a komáromi egyházi hangversenyen közrem üköd hessen. Még a végtisztességet sem adhatják meg szi­vük 'kívánsága szerint a vágsellyeiek elhalt hozzátartozóiknak, mert a pápai kamarás-plé­bános vonakodik magyar imát mondani értük. A magyar katolikusok körében uralkodó elégedetlenségnek csak a kommunisták örül­nek. Azt hirdetik, hogy amit nekik megfeszí­tett munkával és agitációval nem sikerült el­érni, azt „megcsinálja a plébános ur.“ A folytonos mellőzések és zaklatások miatt könnyen megrendülhet a hithüség s a sovi­niszta politizálás a fiatalságot elfordíthatja az egyháztól ■és a közömbösöknek vagy az egyház ellensé­geinek. táborába kergeti. A vágsellyei katolikusoknak az a 'kívánsá­guk, hogy titkos szavazás legyen a nagykorú római katolikus hívek között az egyházi ájtatos- ságok nyelvi használatára vonatkozóan. Erre már van példa a magyar uralom idejéből. A múlt század nyolcvanas éveiben az eszter- gommsgyei Dágh községben az istentiszte­A komáromi magyar diákmenza értékes nemzetnevelő munkát végez Mmtaszeriten vezetik ezt az elsőrendű pedagógiai értékű intézményt — A komáromiak követésre méltó példát állítottak Komárom, július 26. (Saját tudósítónktól.) A komáromi Diákmenza, amelyet il óv előtt úgyszólván a semmiből hívtak életre lelkes emberek, most tartotta beszámoló ülését. Az intéző bizottság ülésén Alapy Gyula dr. tar- tománygyülési képviselő elnökölt. Az intéz­mény lelke, Gödör K. János főgimnáziumi tanár, kerületi esperes, a diákmenza fárad­hatatlan igazgatója, aJki nem lankadó sze­retettel karolja fel a szegény mgyar diákok ügyét és már hosszú esztendők óta a leg­szebb eredményeket produkálja a komáromi diákmenza tanulóival, Bizony, érdemes lenne a komáromi példát lemásolni mindegyik ma­gyar gimnáziumunk számára. Gödör X. János jelentése szerint az elmúlt évben 46 tanulója volt a menzá­nak, akik közül 32 bennlakó és 14 bejáró volt. Az elv az, hogy a diákmenza csak szegénysorsu, de tehetséges és szorgalmas diákokat vesz szárnyai alá. A nagyobb tanulók a kisebbeket díjtalanul kötelesek korrepetálini. Az imént zárult iskolai évben a nívót szigo­rúan betartó komáromi gimnáziumban a diákmenza tanulód közül 17 jeles, 22 jó és 7 egyszerű eredményt ért el. A diákok magaviseleté ellen nem volt kifo­gás, egészségi állapotuk is kedvezően ala­kult, Bardócz József dr., a tanuló ifjúság e ne­mes barátja ingyen látta el az orvosi munka­kört. Az intézet régi, nagylelkű jótevője: néhol Pal'kovioh Viktor, akinek mai emeletes épüle­tét is köszönheti s aki hagyatékának egy ré­szét is a Diákmenza javára hagyta Sajnos, korábban lett százezer koronás alapítványa a háború alatt elértéktelenedett. De most is vannak az intézetnek jötevői, ezek sorából kiemelkedik Famughy özsén nyugalmazott Szent Benedek-rendj főpénztáros és főiskolai tanár, aki 400 koronát adományozott a sze­gény magyar diákok céljaira. Neki és a többi (21) Hangosan, tagozva, diadalmasan csengő han­gon kiáltotta e döntő fontosságú szót a detek­tív a laboratórium csöndjébe. És e pillanatban Dorner Frank meg volt győ­ződve, sőt fogadni is mert volna rá, hogy — leleplezte a tudós titkát. Ez a csecsemő — h-omunkulusz! KILENCEDIK FEJEZET, amelyben, — úgy véli ezt a detektív —, végre megszólal a Szfinx és Dorner Frank sajátságos üzenetet kap — a Sorstól. Alkimisták, 'boszorkánymesterek s a termé­szet szent csodáit a tudomány kutató retor- tálban és Prométheusz parazsán zü'börgő tége­lyekben mímelni akaró őrült biológusok rém­álma: a mesterségesen életreihivott ember. És mi van a tudóssal? Hová lett? Oh, a detektív már biztosan lovagolt imént kiagyalt hipotéziséinek szárnyas táltosán! ,— Mikor Alden Tamás a titokzatos éjszakán a laboratóriumot pokoli zajjal és vLllodzó fény- nyel megtöltő gép dübörgése köziben meglátta az élet megmoccanását a homuimkuluszban, ‘Szét vesztette és tébolyod ottan rohant, világ­gá, sorsára hagyva a müembert s a gépezetet, amely azután lezuhant és pozdorjává zúzódott törmelékei alá temette a tudós nagyszerűen borzalmas titkát. íme, hiszen bundáját is itt /felejtette, melyet ezen az utolsó éjszakán viselt. Nem volt szűk- NÓge rá a hóviharban, mert hiszen a pokol fű­tötte. A hegyi főlyó sziklái, között kell keresni a <:• ’roncsét!en varázsló ronccsá zúzódott tete­mét, vagy a hegység szakadékéinak egyiké­iben, ahová lezuhant. Dorner Frank szinte látta, hogy a szörnyű Beteljesülés ráimlátomása után, tüskéktől tép­ve, sziklákon bukdácsolva és kánjaitól üvöltve mint rohan a vadonban a mindent merő tudós, míg elgyötört lelkén vércsikokat vonva csat­tog a téboly démonának ostora. ... Odakünn hóvihar ‘kerekedett e penclben és a laboratórium sarkában álló vegyikonyha süvegalaku kürtőjén, — aminőt a fejlődő gá­zok kisz,ivására szoktak alkalmazni ily helye­ken, — csufondárosan kacagott bele a labora­tórium nyomasztó csendjébe a szél és egy cso­mó pernyét szórt az önhitt detektív arcába, aki gőgös volt azt hinni, hogy megfejtette Al­den Tamás bonyolult titkát... Szinte megbabonázva kapott az eltek étűit, apró sötét lepkéknek látszó, papi rezei etek után. Az asztalra rakta azokat, óvatos vigyázattal sorra vette őket vizsgálat alá. Egyiket a má­sik után és nagyitó üvegén át próbálta kilbe- tüzni az elhamvadt írást — amelytől bizonyí­tékát remélte a rejtély kicirkalmazott megol­dásának — s amelynek szakgatott, töredezett, fémvegyijlékü vonal csonkjai néhol fényesen villantak meg a felkunkorodó szélű papiros- szénlapocskák fénytelen mezőin. Ezt a pár szófoszlány sikerült rajtuk meg­fejtenie : R a d s a po m dani Nek Azután két egész szót sillalbizált ki az egyi­ken. Ezt: újra? deremül A többi hamuvá omlott pernye volt. A titkot, híven őrző (misztikus por. Egy kis skatulyában tette el a hét mondat­foszlányt. Le 'kell fénykép ezfetni© s a pernye- darabkákat konzerváltatnia mindaddig, amíg a titkot feszegető kérdésekre megadják a vilá­gos választ. A negyedik és ötödik szeletke nyilván össze­függött. Ezeknek csonkjait így sikerült kiegé­szítenie: mon dani Nek i. „Neki" ,— nagy N-mel! Gyanús! Nem a doktorkisasszonyról van itt szó? S a hetedik foszlány deTemo?-ja lehet-e más, mint az olasznyelvü, de intérnációnálisan hasz­nált ved erem o utolsó három szótaga. Vederemo; meglátjuk? Mit látunk meg? És az első három szeletke? Mit rejteget az? Az első szeletikének első és elmosódott nagy­betűs szavát egy a betű előzi meg. Egy szó vége ez, vagy csak an. a névelő? Azután a nagy R-rel kezdődő szó, amelyből három betű ma­radt meg: az első, az R, azután a közepén egy d és végül egy s Azután egy görögszalbásu alfa szerű betű következett és kissé tovább egy ci- kornyás, görbe ábra. Omega talán? Ez Öisszec6endült valahogyan, mint egy rím. Alfa és Omega. Ego sum alfa et ómega? Igen. Csakhogy a bibliai képet rajzoló két görög 'betű összefüggésének harmóniáját, za­varja a közéjük ékelt szótöredék: po ... De mi a titka az „R... d ... s" hetük­nek? — „Jtendes" — így lehetne kiegészíteni? Vagy „rendelsz". Az eltűnt tudós orvos volt. Lehet, hát, hogy: „rendelsz". De mit? De mit? —- Vederemo! Vederemo! — ismételgette a detektív, mig elhatározva, bogv már lelaple- zettnek. hitt szenzációját a nagy pillanat elér- keztéjg rejtegetni fogja, — szapora léptekkel hagyta el a Fhönix Villát. TIZEDIK FEJEZET, amelyben a közönséges, hétköznapi élet vidám viharában különös dolog történik a „Stramm rendőr" egy tekintélyes olvasójával, E körül nagy kavarodás támad, de a söröskan csók let nyelve miatt kavarodás támadt a község magyar, szlovák és német nyelvű lakossága között. Az ügy Simor hercegprímás elé került, aki elrendelte a katolikus hívek összeírását. A szavazás alapján megállapitották, hogy a hí­vek kétötöde magyar, kétötöde szlovák és egy­ötöd o német nyelvű istentiszteletet 'kér. Simor hercegprímás a méltányosság és teljes igazság alapján elrendelte, hogy minden második va­sárnap felváltva magyar és szlovák, minden ötödik vasárnapon pedig német legyen az is­tentisztelet nyelve. A lakosság az intézkedés­ben megnyugodott és helyreállt az egyházi béke a községben. A vágsellyeiek sem kívánnak mást, csak azt, hogy mindenki a saját nyelvén imádhassa Istent. Nem akarják szlovák testvéreiket megrövidí­teni, csak a maguk jogát követelik. Plébáno­sukhoz hiába fór dúlnak, ezért várják az orvoslást a felettes egyházi ható­ságtól Ha nem érkezik sürgős orvoslás és nem szűnik meg a Machácsek által meginditott áldatlan politizálás, akkor a katolikus hitélet fogja, ká­rát vallani ennek é» csak a hitetlenek tömege fog szaporodni. Már most is nagy munkába ke­rül, hogy a mérsékeltek lecsillapítsák a hívek elégedetlenséget és megtarthassák hűségüket, vallásuk iránt. Nem szabad tehát tűrni, hogy egy pap elfogult politizálása miatt züllésnek induljon az egyik legvirágzóWb egyházközség. jótevőnek köszönetét szavazott .az intézőbizott­ság. A számadás tárgyalásánál Somogyi István tanár szívből jövő szavakkal emeli ki Gödör K. János igazgató valóban önfeláldozó munká­ját, melyet Jánossy Lajos ág. h. ev. esperes is elismerő, szép szavakkal méltányolt. Az intéző bizottság hálás köszönetét fejezi ki a nemes intézmény példás vezetéséért. A felvételek során 32 bennlakó tanulót vett fel és pedig 18-at teljes fizetéssel, 8-at ked­vezménnyel és 6 tanulót ingyenesen. Ezeken kívül lesz 12 bejáró tanuló, akiknek egyhar- mada szintén ingyenes ellátást kap. Alapy Gyula dr. az intéző bizottság nevé­ben, de a magyar társadalom és az érdekelt ifjúság nevében is meleg szavakkal mondott köszönetét a Diákmenza nagyszerű eredmé­nyeiért és a szegény magyar diákokról való gondoskodásért Gödör K. János igazgatónak 92,— Kí-$ hétvégi kirándulások Vösiauba, Badenbe és Vorderbrilhlbe Pozsonyi olvasóink részére utazási osztá­lyunk a nyári hetekben hétvégi kirándulásokat nyújt paaeál alapon a Bét* melletti Wfleslao- ba. Badenbe vagy VorderbrühBbe. A kirándulá­sok pausái ára 92 korona. Ebben az árban ben­ne foglaltatik Becstől és vissza Bécsig az uta­zás, továbbá szombaton estétől vasárnap estig a szálloda és teljes ellátás. Vöeslauban benne- foglaltatik a strandfürdő ára is. A kirándulá­sokra minden héten legkésőbb csütörtök réggé* lég lehet utazási osztályunknál jelentkezni. lámpásai mellett derűs színeket kap a komor történet. A kapuban, amely előtt két nagyszerű ló vágta a havat, a süket Antal pipázgatott. Mikor a detektívet nagy sebbet-lobbal jönni látta, nagyon ájitatoe arccal kapta ki szájából az orxmelegitó matrózpápát és vette le előtte kalapját. A köszönés a tudós idegen urnák szólt, aki azért, van itt, azért lót-fut, fárad, hogy élve vagy halva eíőkeritse az ő kedves. gazdáját. Olvasmányaiból tudta a süket Antal, ho^ a „ímesterd etek táv" valami felsőblbeéges lény, aki megteszi az írónak azt a szívességet, hogy játszi könnyedséggel fondorlat és é'lel­veszed elem közt, úgy eltájékozódik a legbo­nyolultabb bűnügyekben, hogy gyerekjáték aztán ezt az egész históriát 'leírni. Ez igy van! ők már ilyenek: a .jmesterdetektivek". Tisz­telet. adassák nekik! —• Halló, öregem — kiáltott, rá a detektív. — Nem tudja, mikor megy a fővárosba a- dél­utáni vonat? — Hónap? — igyekezett nagy buzgón el­kapni a szó értelmét a süket Antal. — Hónap ezereda lesz, kérem alássam A kocsis sietett segítségére az idegen urnák, aki rejtélyes foglalkozása miatt a városka alsóbb társadalmi osztályaiban k'özcsodá'iatnak örvendett. — Annak ngyan beszélhet a nagyságos ur. Süket ő szegény, mint az ágyú, amitől süket, lett. Már hogy inkább nem ás ágyú volt az. ha­nem mozsár. Mert igy volt az, instálom, hogy a kiráfi fia, a főfőheroeg ur volt itt altodban látogatóban és Helm Antal —■ mert hogy ez az ő becsületes neve, — mint városi hajdú kapta a parancsot a tüzoítófőiparancsnok úrtól, hogy süsse ©1 a mozsarat. Aztán hát föl robbant a mozsár és azotátul fogvást, 6üket a szegény Tóni. Pedig hát helyre egy legény volt ő eziist- zsinóros piros kaoabá.jkájába.n ... —* Ezt, talán már hagyjuk — szakította meg a szóáradatot a detektív, aki közben több Ízben tett már ez irányban kísérletet. — El tu­dom képzelni,, hogy milyen daliás volt a maga 'barátja,. Most. inkább az érdekelne ... JL 1 áöü juiaus üí, sa&raa. VISSZA k TUISÓ PARTRÓL FANTASZTIKUS KE«£NY Ifi®: PMlSflY MARCELL

Next

/
Oldalképek
Tartalom