Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-26 / 168. (2981.) szám
8 t>r\gai-A\a(AarhirlaP 1 Szlovenszkói vándor a budapesti Szaharában Irta: Nyiresi-Tichy Kálmán II. Hajnalban szomszédom rettenetes köhögése ver fel. Tipikus asztma. Fuldokló rohamokkal. Nem a legjobb ébresztő 28 fok melegben. De lám, nekem még jobb Isten kegyelméből, asztmamentesen. Az ablakon már betódul a nagyvárosi zaj. Az autók robogásán tülkein áthallok valami finom csattogást, — Írógép. Kiugróm az ágyból, kinézek az ablakon, — mintha valahol a Montparnasse tetején volnék, — előttem mélyen lent a Franklin Társulat épületének homlokzata. Nyitott ablakok, már látom is az Írógépet, melyen szorgalmasan kalapál valaki. Csak a két kezét látom ilyen meredekről. A Franklin homlokzatán, az architrav fölött a jó öreg fekete betűk komolykodnak: FRANKLIN TÁRSULAT. A két szó között szoboralak, tőle jobbra s balra szimbólumok. A szobor: Hungária, a magyar szent koronával, a feje előrehajtva, innen nézve nem is látom az arcát, csak a koronát. Két kezében kard és babér. Mellette szedőszekrény, távcső, földgömb s hasonló tudományos és nyomdaszakbeli rekvizitumok. Az egész együttes az első magyar szabad isajtó patinás hangulatával éli a maga különös életét itt fenn, sok emelet magasságban, a zajló, megmásult élet fölött. Mintha maga az örök szellem volna, amely a magyar írás és tudományosság felett őrködik. A Károlyi-parkiban már ezüstkévéket repít magából a kertész tömlője, a rikkancsok a reggeli újságokat kiabálják: „Csak hat fillér, újabb véres zavargások Németországban, négy súlyos sebesülttel, hat fillér44. Az embernek az az érzése, hogy hat fillérért mindez igazán olcsó. Véres zavargás és négy súlyos sebesült. Igazán jutányos. De ha azt vesszük, hogy még véresebb zavargást és negyven súlyos sebesültet is hat fillérért adnak, úgy a takarékosság felül kerül az emberben. Reggeli után át a Franklinhoz. Fenyves Pál dr., „Paja44, a régi szobájában dolgozik, csak más asztalnál. S aki korábban vele dolgozott egy irodában, ma a felesége s most otthon a kis Fenyves Gyurit dédelgeti a bölcsőben. A büszke apával ennek dacára gyorsvonat tem pában letárgyaljuk összes szlovenszkói témáinkat. Rettenetes az ilyen lektor-ember, mindenről olvas, mindenről tud, de azért tudtam neki pár nóvumot is adni. Simándy Pált nyomoztuk, ő megtalálhatatlan. Későbbi találkozás sem sikerült. Az áldott automatatelefon néhány felesleges úttól megkímél, egy forró autóbusz kirö- pit a Szépművészeti Muzemba, amelynek pompás, hűvös termeiben kicsit felejteni lehet azt, ami künn van. Majd rajztanárjelölt- korunkbeli papirkereskedésben bevásárlás. Kérdezem, jár-e még ide a Tökéria? Azt sem tudják már, mi az... Tempóra mutantur. A „tökök44 és „tökvirágok44 és „Tökéria44 bohém korszakának vége. Ma batszáz egynéhány jelentkező fog tülekedni a felvételi vizsgákon, ahol legjobb esetben tiz százalékát veszik fel s a többi mehet világgá ... Re a szálloda éttermébe. Egy hosszú, végtelen asztal teli étkezőkkel. Valami fiókkongresszus. Valaki felugrik a hosszú asztal mellől, elém toppan egy vidáman csillogó szemüveg, alatta mosolygó barna orcák: „Szermuc Kálmány!44 Ez, akárhogy veszem, Szómbathy Viki! Most üdébb, mint mikor Hizsnyan Bélával minden izükben összetörve tapogattak be hozzám Rozsnyón, egy balsike- rü, keritésdöntő motorozás után. PMH utasok társasága ez a nagy asztal, félóra múlva már rohannak a Balatonhoz, aztán tovább. Itália, Tirol. Alig beszélhetünk pár szót. Mondja, ő is fenn járt Fenyves Pajánál, s Paja azzal fogadta: „Nahát, palócjárás van Pesten, vagy' mi?“ Pár pillanat alatt azért végigrobogunk közös témáinkon s folytatjuk .majd, amikor és ahol lehet. Az élet siet. A Viktor meg különösen szeret sietni. Id*bena a főur egyet csavar a szélmotoron s az hangos bugással nekiindul, áldott, jó, kedves masina, nemcsak a légcsavara forog, hanem ő maga jobbra-balra hajbókái, mint egy jó öreg da- dus, aki minden hőségben vergődő gyerekét egyformán legyezgeti a friss légárammal. "Délutánra hulla a szaharai vándor. Vikto- rék azóta kinyomják a Balatoni a medréből. Én estére a szigetre. Ott még lehet élni. Virágillat, koszorús öntöző motorok, finom zene, tiszta csillagfény. Milyen jó volna egy ilyen öntözőmotor alá tenni valami alkalmatosságot s úgy elaludni Isten hűvös ege alatt! Hiába, otthon vár az asztmás szomszéd, már 29 fok és a — vlzikigyő. A SZÉPSÉG — siker, győzelem! Használjon HÁRY-CRÉMET és sikere biztos. Rövid használat után eltűnnek a szcplük, májfoltok, kiütések és egyéb arctisztát- lanságok. Biztos hatáshoz vegyen GARNITÚRÁT Mindenütt kapható ! Póstán küldi: Dr. Und. Pollák és Tsa-, Picát'any SzTOHÁZ-KönW-KabTURA.. A Hímregény vége Petrovics Iván romantikus házassága — A népszerű filmsztár Trencsénteplicen titokban féleségűi vette Friedl Schuslert Trencsónteplic, július 25. Villámgyorsan terjedt el a fürdőhelyen a szenzáció: PetrovtLcs Iván, az utolsó esztendők nagysikerű filmjeinek világhirü sztárja valahol a környéken, titokban háziasságot kötött Friedel Schuster német operaénekesnövel, akit tavaly februárban Reinhardt fedezett fel és aki Ábrahám Pál nagysikerű film- operettjében, a Viktóriában partnere volt Petrovics Ivánnak. Azok, akik hetek óta figyelemmel kisérik Friedel Schuster és Petrovics Iván romantikus szerelmi regényét, nem lepődtek meg ennek a hírnek hallatára ... * Talán két hete van annak, hogy a trencsén- teplici Grand Hotel előtt egy porlepte német sportkocsi állt meg. A sötét-fekete Cord- cabrioletből, amely az I. A. 3620 rendszámot viseli, Petrovics Iván ugrott ki isiászát meghazudtoló fürgeséggel. A népszerű bonviván nem volt egyedül, egy feltűnően sudár, mosolygó arcú hölgy és egy fürge, koromfekete törpe buLdogg volt a társaságában. A Grand Hotelben appartementet bérelt és ennek egyik szárnyában szállott meg ő és a másikban utitársnője, aki nem volt más, mint Friedel Schuster, a nemrégen népszerűvé vált német koloraturénekesnő. A törpe bul- dogg, amely Friedel Schuster mellett a garde szerepét tölti be, felváltva az appartement hol az egyik, hol a másik szárnyában tartózkodik. Petrovics Iván és a szép német díva szem- melláthatóan kerülik az emberek társaságát. Csak maguknak élnek. A népszerű filmsztár délelőtti kúráját tartja, délután azonban elindul a fekete sportkocsi a boldog szerelmesekkel a hegyek közé és csak a késő esti órákban tér vissza útjáról. Petrovics Iván és Friedel Schuster a ragyogó nyári délutánokat távol az emberektől, a környékező fenyvesekben töltik, egy pillanatra sincsenek egymáfe nélkül és a baájos fiatal német művésznő szorgalmasan elkíséri Petrovics Ivánt azokra a vadászatokra is, amelyekre a környék földbirtokosai hívják meg az egykori bácskai nimródot. A házasságkötés a beavatottak szerint a múlt vasárnap történt a környék egyik plébániáján. Az egyik környékbeli földibirtokos és Petrovics Iván meghitt barátja és orvosa, Balassa dr. voltak a házassági tanuk, azonban sem ők, sem pedig a művészek nem hajlandók a nyilvánosság számára közelebbi részletekről nyilatkozni. Petrovics Iván, akihez egyenes kérdéssel fordulok, kitérő választ ad, valami olyasfélét mond, hogy az emberek magánügyei nem tartoznak a széles nyilvánosság elé. Az ellen azonban nincsen kifogása, hogy úgy fotogra- ,falhassam le őt és Friedel Scbustert, ahogyan ifjú és boldog szerelmes házasok állanak a fotografáló masina lencséje elé. Friedel Scbusterről azonban annál nagyobb rajongással beszél. — Alig egy éve van annak — mondja —, hogy Friedel a színpadra lépett. Reinhardt fedezte fel őt Berlinben egy elegáns soirén, ahol a házigazda felkérésére Friedel énekelt. A felfedezést nyomban szerződés követte és a fiatal énekmüvésznő pár héttel későbben már 0restest énekelte a Szép Helénában, Reinhardt kurfürstendammi színházában. Tehetségével hihetetlen gyorsan emelkedett a csillagok közé, a Grosse Sóhauspielhaus-ban Hoffmann meséi-ben a hármas női szerepet énekelte, azután Reinhardt már rábízta a Szép Heléna címszerepét. Nagy sikerei voltak Becsben a Volksoperben is és Ábrahám Pál filmoperettjében, a Viktóriában ismertem meg, ahol a partnerem volt. Azt hiszem azonban, hogy Friedelnek ez volt első, egyben azonban utolsó szereplése a filmen, a tehetsége sokkal inkább a színpadra predesztinálja őt. — A Ruhr vidékéről való, atyja Rem- scheidben egy nagy vasgyár igazgatója és sem a szülők, sem ő maga két évvel ezelőtt 1932 július 26, kedd. FeketehegyM. Sel. Klimatikus I gyógyhely. Teljes penzió napi 3-szori étkezéssel, lakással, gyógydijjal, zenedijjal, és világítással együtt, l.pcnzió Ké 45.-, II. penzió K£ 35.-. Ugyanaz aug. 20-tól, 1. penzió Kt 39.-. 11. penzió KC 29.Prospektust küld a Fürdögondnokság. Strandfürdő mesterségesen melegített vizzel | még nem is hitték, hogy Friedelből színésznő lesz. A maga terveiről igen érdekes nyilatkozatot tesz Petrovics Iván. Ezeket mondja: — Néhány hétig még itt maradok Dréncsőn teplieen, ahol teljesen ki akarom kúrálni isiászomat. Innen Berlinbe megyek, ahol szeptemberben elkezdődnek Ábrahám Pál uj filmoperettjének, a Hawaii rózsájának felvételei. Úgy tudom, hogy Alpár Gitta les* a partnernőm. Berlinből Pestre utazom, tiz év óta nem voltam Pesten, boldog vagyok, hogy életemegyik legnagyobb művészi produkciójának éppen Budapest lesz a színhelye. — Miután a tárgyalások már véget értek és a szerződéseket aláirtok, elmondhatom, hogy főleg román tőkepénzesek részvételével vállalat alakult az egykori tüneményes sikerű Jacobi—Bródy—Bartos operettnek, a Szibiílnek megfilmesítésére. Egyidőben fog elkészülni a magyar—német- román és szerb verzió és Bársony Rózsi játsza Fedák Sári egykori ragyogó szerepét. Verebes Ernő és Halmay Tibor is nagyszerű szerephez jutnak ebben a filmben. A Szibill magyar, szövegkönyvét Mihály István, a németet Hans Kraely, Lubitsch Ernő világhirü rendezője készítették el. A zenét Ábrahám Pál modernizálja, azonban az egykori kedvelt slágerek változatlanul kerülnek át az operettből a filmre. Érdekes megemlíteni, hogy a Szibillt annakidején Ausztriában kétezerszer, Londonban négyszázszor, a berlini Metropol Tbeaterben 270-szer, Amerikában pedig közel háromezerszer játszották. — Ha Budapesten készen vagyok, akkor turnéra megyek Lengyelországba és a Balkánra, előbb azonban hazautazom Újvidékre, mert kínoz a honvágy: a szüléimét és a tes}- véreimet már négy óv óta nem láttam. Az apám posztógyáros és tulajdonosa a paracini Teokarvic és társa cégnek. Öt testvérem van, az egyik húgomnak egy szerb gárdakapitány az ura, a másik Kovács Gyurinak, Szerbia egyik legnagyobb terménykereskedőjének a felesége, Olga húgom otthon van még a szüleimnél, a bátyám báni tanácsos, Roguszláv Futtában Kőzépeurópán írja: SZOMBATHY VIKTOR A «válságos» Zágráb Döcögős, göröngyös ut visz be Zágrábba, mintha a Csallóköz valami városkájába mennénk. Az ut kissé balkáni, de a kép, amit első pillantásra kapunk, jólesően meglepő. Rádióleadóállomás két antennája mered balról az égnek — utunkon kevés antennát látunk felvevő-állomással —, a horizontos gyár- kémények sora, a város elején formás kék villamos csönget s az első közeli látvány egy terjedelmes állatkert a város szélén. Tevék és zebuk nyújtogatják a nyakukat, a derék zágrábiak szombat délutánjukat szórakozzék velük végig. A fehérkabátos rendőr dühösen nyit utat, nehogy forgalmi akadályt képezzünk, de a városvámnál rögtön kitűnik a csehszlovák barátság. CS-jelzésü kocsi nem fizet vámot, — mondja udvariasan a vámőr s a hivatali önkény ilyen formájának igen örvendünk. Most már jól aszfaltozott utón futunk befelé. Az autók száma megszaporodott, a villamosok zajosan csöngetnek. Alig-alig látható cirill betű a föliratokon, Zágráb duzzad a horvát nemzeti öntudattól még a plakátjain is. Azonnal meg kell mondanom, hogy utunk egyik legkellemesebb meglepetése Zágráb volt. Középszerű városkát reméltünk, amolyan Miskolc vagy Pozsony félét s ahogy egyre jobban megismertük uccáit, tereit, fekvését: meglepetésünk annál nagyobb lőtt. Zágráb kétségkívül az SHS királyság legszebb nagyvárosa, — egy lépés már csak a világvárosi mivoltig. Csupa hatalmas, rendezett ucca, széles terek, parkok, szobrok egymásután. Élénk forgalom, szép fekvés, impozáns épületek. Akár az óvárosban gyalogol az ember a koronázótemplom s a horvát tartománygyülés székháza körül, akár lenn, a centrális városban, ahol egymást érik a hatalmas épületek, színház, börze, muzeum, egyetem, akadémia: egy hatalmas erejű, tradíciójához föltétien bü nemzet lüktető fővárosában vagyunk s ha valaki Zágrábot csak rövid ideig látja is, azonnal elhiszi a horvátok elkeseredett nemzeti küzdelmét a szerbek hegemónikus politikája ellen. Ritka város terein van.az elmúlt nagyságoknak annyi szobra, mint éppen Zágrábban. Amelyik nép a múl lat igy megbecsüli, annak a jelenje is erős kell, hogy legyén. Meglepetésünk egyre nagyobb Zágráb: tökéletesen Európa s ami balkánivá teszi, az már szerb hatás. * Nem ismerek senkit Zágrábban. De ez nem baj. A szálló portásának segítségével felhívjuk az első újságírót, akinek nevét a telefonkönyvben találtuk. Szerencsénk volt. Kedves kolléga jelentkezett a telefonnál s a következő negyedórában egy lázas szerkesztőségi szoba sarkában ülünk az újonnan szerzett kollégával, aki csak azt kérte, hogy ne közöljem a nevét. Ellenzéki újságíró ő, horvát nacionalista. — A dolgok nem jól állanak nálunk, — mondja —, de a tényéknél az újsághírek mindig erősebbek, koholtabbak. Nálunk még mindig él a horvát zászló és Rádiós emléke, de nekünk nincs már dolgunk a külföldre szökött emigránsokkal: mi magunk akarjuk belülről megvívni a harcot. A horvát parasztok a Radics-vonalnál maradtak nagy tömegben s csak a kisebbik rész állott a kormányzás ? mellé, néhány disszidens, Karakovacsics és társai... — Iparilag rosszul állunk, de nem belföldi okokból, hanem minket is érintett a külföldi krízis. Speciálisan azért rossz a helyzet, mert függünk a jóvátételektől. Takarékoskodnunk kell. — A jugoszláv hadseregben úgyszólván semmi szerepünk sincs. Nem biznak bennünk. Talán majd a fiatal generáció jobban közeledik a hadsereghez, de azokban, akik a monarchia alatt szolgáltak, Belgrád még ma sem bizik. így van ez a hivatásos diplomáciai szolgálatban is, horvát diplomata alig van! — Az egyesüléskor, 1919-ben, sok pénz volt kéznél. Hatalmas gyárakat alapítottunk s ezek most sorban m egáll a n ak. Iparunkat az állam kezdetben vámokkal támogatta, most fordított a helyzet: nincs pénzünk s a krizist erősen érezzük mi is. Csak néhány régi, liáboruelőtti gyár dolgozik. — A vidéken még meglehetősen jó a helyzet, meri a népnek ennivalója van s kevés vidéken van éhség, legfeljebb Lika-Kobava megyében. De: nincs a parasztnak egy garasa sem, nenj tud vásárolni. — Magasabb hivatalokat foglalhatunk-e el? Ebben nincs panasz. Most van éppen egy kémkedési póritok, a bírák dalmátok és horvátok benne, a vezető hivatalokban keverve találunk nemzetiségeket, de aztán vannak hivatalok, ahol ismét nem bíznak meg bennünk s a szer- bek vigyáznak ránk. Például a ftoáncságnál. — Kulturális tekintetben fejlődhetünk. Van akadémiánk, yannak iskoláink. Autonómiát azonban, hiába minden, nem kapunk. Magyarok? Horvátországban jó dolguk van nekik is, a németeknek is. Még elemi iskoláik is (!!) vannak. A kormányzat dédelgeti (?) őket, mert választáskor jó voksokat jelentenek s a magyarok ki is használják ezt a helyzetüket * Ezeket mondta a kolléga futtában, mert közben folyt a szerkesztőségi munka. Nagyon bátran nem beszélt. Szavaiból azonban kiérezhető volt, hogy a horvátok mindenképpen elégedetlenek a szerb uralommal és minden igyekeztük dacára sem kapják meg az autonómiát. Pedig, aki a gazdag földeket, a magas mezőgazdasági kultúrát, a vitalitástól duzzadó fővárost látja, annak okvetlenül látnia kell azt is, hogy ez a kultúrában s életszínvonalban a szerbek fölött álló nép nem szívesen tűri egy balkáni uralom kemény kezét. Zágráb telítve van tettvággyal és életerővel. Gyárai ugyan nem füstölögnek, de hatalmas uj városrész épül éppen most az uj börze mögött, a horvátok öntudatosak s kezdtem megérteni, hogy miért volt kevés nekik az az önállóság is, amiben a háború előtt részük volt. * Magyarul alig beszél itt valaki. Németül majd minden jólöltözöít ember. Hatalmas terei, szobrai, nyílt uccái, gondozott utai, szép épületei a legkellemesebb benyomást teszik az utazóra. Dinárokban a megélhetés drága, de az esti élet gondtalan és minden helyiség tele van iuulatorokkal. A oigány idegen melódiákat húz a fényes kávéházakban, a moziban német beszélőfilmeket forgatnak s a Száva strandjáról hangos énekszóval most érkezik meg egy fürdőző társaság. Ebben a szép, hatalmas városban, ugylát- szik, alig érezni a krizist. Széles, világos uccáin felfedező útra indulunk az esti fényben,
