Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)

1932-07-24 / 167. (2980.) szám

4 mca-MAfifcai'Hitíii?® 1992 fetltns 24. TaaArnaip. S Jttult, mely a jövő 3vt*s: JKevM&auev (Téli A nyár folyamán találkoztam a magyar múlttal, amely a magyar jövő: egy régi ma­gyar kúriával, amely nem esett át változá­son és a jelenen át jövőbe nyúlva szimboli­kusan megváltozott. Olyan nagyon ritka je len ség ez, hogy feljegyzem. Az épi tőinnü vészét síi létproblémáinak legbonyolultabbját lát­tam itt megoldva és Kolumbus tojása jutott az eszembe, amikor arra gondoltam, hogy épületek, tornyok és romok restaurációjanál mennyi gondot fordítanak arra, hogy a stí­lus ne szenvedjen csorbát, betartva a század, a vonal és az építőmester által előirt művé­szi kategóriákat ugyan, de megfeledkezve arról, hogyan menthető át a jelen századba a régi század, múlt idő az élő való vérke­ringésébe és ennek a fdntáziaszegény fele­dékeny ségnek köszönhető, hogy a múlt nem üt a” jövőbe, épületremekei elszigeteltek, dermedt hatással, nyomasztó szépségek, fer­déit kérdő- és felkiáltójelek. Vágujhelyen jártam Herzog Géza barátom­nál, aki sok évvel ezelőtt egy régi magyar képviselő földszintes kúriájába költözött. Itt találkoztam a múlttal, amely a jövő. A föld­szintes kúria változatlanul az a leegyszerű­sített vonal, amely ezt a stílust évszázadok óta jellemzi: a görögeskedő tornác megma­radt tornácnak, a szobákat nem „emelték'*, az almosán szűk ablakokat nem modernizál­ták bővítésekkel, nem volt szükség a német uj tárgyilagosság fény-levegő elméletére, minden maradt a régiben, magyarnak a múlt és mégis magyarnak a jövő: az uj tartalmat műér tő kezeknek úgy sikerült a keretbe be­helyezni, hogy a régi keret megtelt uj tarta­lommal és nem repedt meg azért, mert a keret maga, a régi magyar kúria stílusa ter­melte ki az uj tartalmat. Nem azt akarom feljegyezni, hogy csodálatos, milyen gazdag művészet halmozódott fel ebben a házban (mindenki halmoz, aki teheti); arról sem be­szélek, hogy mái’ a háború előtt itt húzódott meg a régi Magyarország egyik legteljesebb exlibris gyűjteménye és hogy a régi kúria falait a modern magyar mesterek népesítik be Munkácsytól Bernáthig, a most Berlin­ben felfedezett nagy magyar festőig; e kú­ria pompás és magvar kiadványok szem­pontjából egészen ritka könyvtáráról sem beszélek. Hanem erről: itt észleltem először, hogy a múlt kontúrjait szigorúan őrző ma­gyar kúria milyen szervesen, magától érte>- tődően fogadta magába mindazt, ami jelen és jövő, mert akadtak emberek, akik meg­hallották a kúria építőmesterének művészi impariativuszát: a múlt nemesen leegysze­rűsített vonalaiból artisztikusan modern ke­zek kilopták mindazt, ami, hogy úgy mond­jam, szintetikusan bennük rejlett. Mint Sok- rates tette tanítványaival, azt állítván, hogy minden tudás megvan mindenkiben, még az iskolázatlan rabszolgában is és csak olyan kérdésekre van szükség, amelyek kipattant- ják őket. Döbbenetesen sok rejlett ilyen sokrateszi értelemben a régi magyar kúria egyszerű­ségében: mindez, ami most van, könyv és festmény, kandalló, bútor és pergolás kert, mindez, ami most van és nem volt, amikor építették, csodálatosan mégis meg volt, mert most, hogy van, a szükségképpeni és szer­ves egész benyomását kelti. Semmi ütköző­pont múlt és jövő közt, nincs régi és modern. Egy van csak: a magyar múlt kúriájának szélesen ölelő pompája: meglepetés és fel­kiáltás, hogy mindez a nagyszerű uj benne rejlett a régiben. A világon rengeteg a mű­emlék, elszigetelt kőgondolat, jegeces álom, amelyhez a való ébrenlét nem férkőzhet hozzá. Ez a Herzog-ház valami olyan kivéte­les, hogy egy uj esztétikai magyarázatát tudnám rajta keresztül adni a korok művé­szetének. Eddig a stilszerü séget időben és térben határolt görcsös ragaszkodásnak érez­tem és nem egyszer gondoltam rá, hogy a művészi és esztétikai szintézis helyett ana­lízissel kellene megpróbálkozni: a múlt vo­nalaiból ki kellene analizálni a jövőt. Ezt természetesen úgy mondom, hogy az egész helyett a részt használom, a nemzeti és népi mu'lt helyett egv művészet stílusát és vala­mint a régi magyar kúria csodákat rejtegető alapvonalaiból hirtelen ki tudtam analizálni mindazt, amit azért lehetett szervesen belé­jük ilieezteni, mert lényükhöz tartozva kö­vetelményként lépett fed az uj korban, úgy gondolok arra (amin a magyar zenében Ko­dály és Bartók fáradozik), hogy egy-egy régi motívumból, voművezetésből hozzáértő szok- rátegzi módszerrel az egész benne rejlő uj kort ki lehetne analizálni. Mi más kellene hozzá, mint megérteni kövek és vonalak, színek és szokások, ritmusok és gondolatok szavát? Minél jobban merülsz el a múltban, a múlt lényegében, annál biztosabban és gazdagabban alapozod meg a jövőt. Valami egészen mély törvényszerűség lappang itt, amely megvilágításra szorul és már az első rámutatásnál is érezhetjük, milyen keveset mond az elcsépelt szó: tradíció. Magadnak is tradíciónak kell lenned: csak úgy lehetsz jövő. A hetedik román választás irta: Almást) Mihály Fontos Budapestre utazók részére Szállj © n m e g a Merán szállóban Berlini tér 7. (Nyugatinál) Budapest legjobb helyén fekvő modern szállója Lift, központi fűtés, hideg és meleg folyóvíz, fürdők, tele­fonos szobák, kávéház-étterem Szobák 4 50 P, Pensiók 8 P-tő Egy ágynál 10, két ágynál 20°/( engedmény e lap olvasóinak Románia a gyakori választások országa. Igaz, hogy e tekintetben Csehszlovákia la­kosságának sincs oka a panaszra, ment hi­szen itt is majdnem minden esztendőre ki­jut egy-egy nemzetgyűlési, községi vagy tartomány gyűlési választás, de a rekordot versenyen kívül mégis csak Románia tartja, ahol a háború befejezése óta immár heted­szer hívták a választókat az urnák elé, hogy képviselőiket a bukaresti parlamentbe ki­küldjük. Ezek a gyakori választások főként azzal függnek össze, hogy Romániában a kor­mány nem a parlamenti többség, hanem az uralkodó bizalmának letéteményese, és megalakulása, valamint bukása nem a tör­vényhozás, hanem a király akaratától függ. Ha az uralkodó valamely kabinet működé­sével nincsen megelégedve, úgy egyszerűen elcsapja és egy másikat nevez ki helyébe, amelynek azután arról kell gondoskodnia, hogy uj választások útiján minden rendelke­zésére álló eszközzel az ő képére formált parlamenti többséget szerezzen magának- II. Carol király még csak két esztendeje ül a román trónon, de már négy kabinetet használt el. Mamin Gyula, akinek a király hazatérése előkészítésében oly döntő része volt, néhány hónap múlva már megkapta a selyemzsánórt, mert a II. Carol és Heléna házasságának fölbontását kimondó bírói íté­letnek érvénytelenné nyilvánítását és a há­zassági kötelék visszaállítását követelte- Mironescu, az eddigi külügyminiszter lett erre a román kormány fejévé, de az ő di­csősége sem tartott sokáig, mert a király Jorga Miklóst, a román történetírók neszto­rát, hajdani nevelőjét és a száműzetés esz­tendeiben hazatérésének utegyengebőjét hívta meg a kormány élére, aki az 1931. évi választások alkalmával a román válasz­tási erőszak és furíang jólismert módszerei­vel pártjának, amely a „nemzeti egység" büszke jelszavát viselte címében, meg is szerezte a többséget. Jorga több mint egy esztendeig tartotta magát a hatalmon, de a napról napra súlyosabbá váló pénzügyi és gazdasági válság, amely odáig fajult, hogy a kormány hónapok óta a tisztviselői fizeté­seket sem tudja rendesen folyósít a ni és még inkább Rist francia pénzügyi szakértő­nek lesújtó jelentése neki is hamarosan megadta a kegyelemdöfést. Vajda-Voevod Sándor, az erdélyi parasztpárt egyik veze­tője kapta meg erre a megbízatást egy uj kabinet megalakítására, ami annál is feltű­nőbb volt, mivel az uj miniszterelnök nem­rég még a legszenvedélyesebb hangon vé­delmezte Erdély érdekeit az őkirálysággal szentben és eközben olyan kijelentéseket is tett, amelyekből az erdélyi románoknak az a véleménye csendült ki, hogy a magyar rendszer sok tekintetben elviselhetőbb volt, mint a regáti fajtestvérek uralma- Buka­restben azonban e kifakad ásókat nem vet­ték túlságosan tragikusan, mert — úgy lát­szik — tisztában vannak azzal, hogy az er­délyi románok csak addig kiabálnak, amig ellenzékben vannak, elleniben rögtön kezes bárányokká változnak, mihelyt hatalomra jutnak. Vajda-Voevod vasárnap választatta meg képviselőházát és az azután következe na­pokban szenátusát. Egyes lapok, közöttük bizonyos magyar újságok is, e választást Románia legtisztább választásának igyekez­tek feltüntetni. Nem jártunk ugyan a hely­színén, de a sajtó jelentéseiből is arra a kö­vetkezte lésre kell jutnunk, hogy ez az állí­tás nem felel meg a valóságnak Ha egy vá­lasztási hadjárat emberéleteket követel ál­dozatul és ha a kormányhatalom egyes vi­dékeken, igy különösen a székely megyék­ben, mindent elköveti, hogy égy kellemet­len ellenzéki csoportot, a mi esetünkben az Erdélyi Magyar Pártot erőszakkal és meg­felelni ütéssel megsemmisítse, úgy ez a vá­lasztás mindennek, csak tisztának nem te­kinthető. De különiben is a Vajda-Voevod mögött felsorakozó paraszbpárt mindössze a szavazatok 45 százalékát szerezte meg és az uj parlamentbe mégis többség gyanánt vo­nul be. Van. ugyanis a román választási tör­vényben egy furcsa rendelkezés, amelynek párját egyetlenegy európai választási rend­szerben sem lehet megtalálni- Ez annak a pártnak, amely a választások alkalmával a leadott szavazatoknak legalább 40 százalé­kát egyesitette listáira, már eleve biztosítja a mandátumok felét és azonkívül arányos iészt juttat neki az ezután még megmaradó mandátumokból. Az a különös helyzet ál­lott tehát elő, hogy a kormánypárt, néha a választáson még a szavazatok felét sem tud- ita megkapni, a kamara 387 mandátumából mégis mintegy 250 mandátum felett fog rendelkezni. Valóságos anouLcsapása ez a Romániában is oly fennen hangoztatott de­mokráciának, amely tudvalévőén azon a föltevésen nyugszik, hogy a parlamenti ■többség a választók többsége akaratának kifejezője. Bennünket, magyarokat természetesen az érdekel a legjobban, hogy a Magyar Párt miként került ki a választási küzdelemből- örömmel mondhatjuk, hogy erdélyi magyar faj-testvéreink nagy pártjának sikerei min­den várakozást felülmúlnak. Egyes pesszi­mistáknak az a félelme, hogy a kormányzat részéről alkalmazott terror át fogja törni a magyar arcvonalat, nem igazolódott be, sőt a Magyar Párt jelentékenyen megerősödve került ki a választásból. 1931-ben tiz man­dátumot szerzett, most ellenben tizenötöt. A szenátusi választás eredménye e pillanat­ban még nincsen lezárva, de a beérkezett jelentések szerint legalább is valószínű az, hogy eddigi három szenátusi mandátumát sértetlenül megtartja. A kormánynak és a hatóságoknak Csík, Háromszék és Udvar­hely megyékben elkövetett erőszakoskodá­sai és visszaélései nem érték el a kívánt eredményt: a derék székelyek kitartottak a nemzeti zászló mellett, Hiába próbálkozott meg a kormány azzal, hogy „gazdaszövet­ség" névvel amolyan agrárpártféle pártot alakítson és ezzel éket verjen a magyarok közé. A Székelyföld lakói megvetéssel for­dult ak el az ottani Csömör Istvánoktól és egyéb akarnokoktól, akik a székely gazdia nyomorúságát a maguk és a bukaresti kor­mány javára akarták kihasználni és kanna itoztatni. A szép választási eredmény elég­tételül szolgálhat a Magyar Párt ama vezé­reinek, akik a jót akaró, de a helyzetet félreismerő kisebbséggel szemben állást foglaltaik egy a nemzeti parasztpárt részé­ről felajánlott választási kartell ellen. Igaz, hogy e kartell megkötése esetén a Magyar Párt huszonnégy szenátor! és képviselői mandátumot kapott volna a mostani tizen­nyolc helyett, ámde a kormány segítsége nélkül kivivőit tizennyolc mandátum politi­kai és erkölcsi tekintetben többet ér, mint­ha az erdélyi magyarságban a huszonnégy parlamenti szék ellenére is az az érzés ke­rekedett volna felül, hogy vezérei lepakfal­tak a bukaresti kormánnyal. Minden politi­kának vannak bizonyos alapelvei, amelyek alku tárgyát nem alkothatják- Ilyen a ma­gyar kisebbségi politikában az az elv, hogy a kisebbségi jogok elisimeré&e és megfelelő biztosítása nélkül a kormányzattal való minden együtt működ és elképzelhetetlen. Az ellenkező álláspont követlése e politikát, megfosztaná belső, erkölcsi létjogosultságá­tól. A Magyar Párt a választási kartell léi­re jöttének feltételéül kikötötte, hogy a ro­mán kormány a nyilvánosság előtt szakítson nemzetiségi politikájának eddigi irányával. Minthogy azonban Bukarest ezt kereken megtagadta, a választási kartell nem jött és nem is jöhetett létre­Vajda-Voevod Sándor e visszautasító ma­gatartásával beigazolta azt, hogy a román kormányzat — álljon bár élén erdélyi poli­tikus is — a kisebbségi politika terén az eddigi utat kívánja követni. Ez az ut a mi véleményünk szerint veszélyes a román ki­rályságra nézve, mert a magyarok, bülgá- rok. ukránok és szászok oly jelentékeny ré­szét alkotják Nagyrománia lakosságának, hogy további elnyomásuk a legelemibb ál­lamérdekek kockáztatásával egyértelmű. K bukaresti kormány azonban ennek — ugy- látszik — nincs a tudatában. Vajda-Voevod kormánya csak választási kabinet volt ugyan, amelyet néhány napon belül uj mi­nisztérium fog felváltani. De akár Maniu jöjjön vissza, akit a parasztpárt szeretne a kormányzat élén látni, akár pedig TitUles- cunak, akit Pár is kíván, annyi meddő kí­sérlet után végre sikerüljön a koncentrációs kormány megalakítása, az előzmények után bizonyosra vehetjük azt, hogy az uj, végle­ges kormány sem fog szakítani elődeinek soviniszta és a román nemzeti állam szem­kápráztató délibábját hajszoló nemzetiségi politikájával. Ezen mit sem változtat az, hogy a román kormánynak Brandedh Ru­dolf, a szászok e rossz szellemének szemé­lyében Jorga óta úgynevezett kisebbségi ál­lamtitkára van- Brandsdh eleitől kezdye állhatatosan kitartott amellett a poliHfiS1*® mellett, amely Bukarest kegyeitől rem^fl^Cr* a szász nép szellemi és anyagi jólétének előmozdítását. E remény azonban hiúnak bizonyult. Az erdélyi szászok hajdan oly hatalmas közművelődési és gazdasági intéz­ményei, élükön a szász egyetemmel oly so­kat szenvedtek az ekn-ult tizennégy eszten­dő alatt, hogy immár csak árnyékai régi fényüknek. Brandsch irányzata a szászak nagy részének sem felel meg, mit várhat tehát tőle és mit remélhet egy kormányzat­tól, amelynek ő a reklámfőnöke, az erdélyi magyar kisebbség? Amerika államai versenyeznek a rekonstrukciós hitelekért. Az Egyesült Államok különböző államai között megindult e versengés az uj segélytörvény alapján a rekonstrukciós hitelintézet által nyújt­ható előlegekért. Eddig tizenegy állam 335 millió dollár segélyt kért. Pennsylvánia kormányzója 45 millió dollárért folyamodott, amelyből 10 millió dollár az éihíhalállal küzdő 1.250.000 munkanélküli segélyezésére volna szükséges. Hangoztatja a kor­mányzó, hogy a helyzet Penneylvárnában elérte a veszélypontot. Wagner szenátor Newyork állam nevében kijelentette, hogy ha a kormány nem hall­gat az éhhalállai] küzdők szavára, a katasztrófa el­háríthatatlan lesz. Mindkét segélykérő ezerinl az akció halasztása csak zavargásokhoz és vésrengzó- sekhez vezethet. Tamás Lajos: SÁRRAL ÉS VIRÁGGAL Sárral és Virág vagy, Virággal Gyümölcs vagy, Megdoblak ízes vagy, Éles kővel, Tiszta vagy. Vággyal. Kívánom: így maradj. A sár is Hozzám nőtt Szeretet. Szerelmed, Féltésből Mint ághoz Sarjadt ki. A levél. Féltem a A kettő Szemedet. Együtt él. Lázadhatsz, Féltem az Megtéphetsz, Ajkadat, Készül a Féltem a Kalitka. Derekad, Szerelmed Féltem a Nem adom Hamvadat. Már vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom