Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-21 / 164. (2977.) szám
4 <T»ra^-MAcfe^mraiSE> Száz éve pihen a Sasfiók a bécsi kapucinusok kriptájában Hogyan lelt a római kiráSyból pármai, majd reichstadti herceg, végül ártalmatlan fogalom Napóleon fiának látszat-élete és csöndes halála — Hazaviszik Párisba a Sasfiók hamvait ? 1811 imárcdite 19-én megEBÜietstt Bonaparte Napóleon és Marta Lujza fia. Egészséges gyermek, hossza ihuez hüvelyk, súlya kilenc fooít. Néhány perccel e trónörökös születés utón a Tuleries-k közelében megdördülnek az ágyuk. Paris népe lélekaetfojtva számlálja az ágyulövósekét. Ha a huszonegyedik után nem következik több, akkor a császárnak lánya született. Ha eldördüli a huszonkettedik, — fin... Tomboló éljenzés remegteti meg a kastély ablakait. Az egész udvar a kastély felé özönlők. Jelen van teljes számiban a Bonaparte-család és más előkelőségek. Egyszer csak kinyílik a szárnyas ajtó és a komornyik 'bejelenti a jövevényt: — A római király! Eafc a címet választotta Napóleon utódának, amikor feleségül vette Márta Lujzát. Az újszülött ne- velőnöjéüJ egy szára®, pedáns, de nagyon megbújható hölgyet: Mme de Montesquieu-t választottá. A császár odalép hozzá és igy szól: — Asszonyom, kezébe teszem le Franciaország sorsát. Neveljen fiamból jó franciát és jó keresztényt. A keresztelőt a Notre Dame-ban tartották. A legpazarabb menet vonul el a katedráiig előtt, köztük hollandus és lengyel lovasok, mamjelukok, hat- lovas hiiniók végeláthatatlan sora. Mindenfelől felharsan a kiáltás: — Éljen a római király! AKIT NAPÓLEON LEGJOBBAN SZERETETT A gyerek császári nevelést kap. Sévras-ben külön tányérokat rendelnek számára, amelyeken a római és francia történelem legnevezetesebb eseményei láthatók. A császár elhatározta, hogy ad usum regig négy-ezer kötetes gyűjteményt adat ki, amely magába foglalja az emberi szellem minden értékes alkotását. Napóleon nagyon szerette a fiát, irtózatos munkája közben időt szakított magának ahhoz, hegy a földön ülve játsszék vele, mintha nem az apja, hanem a játszótársa volna. Hozzá képest Mária Lujza anyai saeretefe igen tartózkodó. Nem meri a karjaiba venni, mert attól tart, hogy fájdalmat okoz a gyermeknek. Különben sem ér rá a fiával foglalkozni. Egész idejét szeretett Monté- bello hercegnője társaságában tölti, bécsi habos- csokoládét iszik, süteményeket ropogtat, hárfázik és modellt ül a festőknek. A szerencsétlen oroszországi hadjárat után Napóleon szükségét érzi, hogy biztosítsa fia számára a tronöröklést. Újabb konkordátumot ajánl VII. Pius pápának. A pápa hajlandónak mutatkozik megkoronázni a kis királyt. De később meggondolja magát. Napoleon-Franoois-Joseph-Charles-t nem szentelik fel. A császár erre az agyonadóztatott, kimerült, rosszkedvű francia néphez fordul. Mindent elkövet, hogy a nép megkedvelje a római királyt. Ahol csak lehet, együtt mutatkozik vele, a bo ule várd okon, a Luxembourg-kertben. A gyermek nagyon élénk, valóságos kis Ördög. Játszótársa van, akivel kedvére hancurozhatik. Katonáséit játszik, kedvenc játékszere vörösbáreony- nyergü hintáié, kis fogata is van. Napóleont, leverik, a szövetséges hatalmak bevonulnak Párisba. Mária Lujzát, aki a katasztrófa napjaiban igen méltóságteljesen viselkedik, fiával együtt útnak indítják Becsbe.. Napóleont pedig Elba szigetére. Ezt a kis szigetet is az orosz cár nagylelkűségének köszönhette. FRANCIA AKAROK LENNI! 1815 március 6-án Mária Ludovika császárnő díszes estélyre hívta a bécsi kongresszus vendégeit. A programban élőképek is szerepeltek. A legszebb Petter képe volt, Miksa császár és burgundi Margit találkozása. Egyszerre zaj hallatszik a nézők köréből. Minden etikett csúfjára az urak ügyet se vetnek a színpadra. A szereplők is megmozdulnak, az élőkép szétszóródik. Nem lehet elhárítani a pánikot: Napóleon eltűnt Elba szigetéről! Mária Lujza, akit a fián kívül amúgy sem kötött sok szál a császárhoz és aki Becsben egy Neiperg nevű fél- ezemü, de kitűnő megjelenésű, kissé bizonytalan főárral vigasztalódott, most már őszintén gyűlöli volt férjét. Mit zavarja nyugalmát! Becsben is nyugtalanító események történnek. Állítólag összeesküvést fedeztek fel, amely a római királyt vissza akarta vinni apjához. Az összeesküvés nem egész hiteles, de mindenesetre jó ürügy arra, hogy minden franciát eltávolítsanak a kisfiú környezetéből. A kis király keservesen zokog, mikor Mme de Montesquieu-t, aki Becsbe is elkísérte, eltávolítják. A szolgálatára kirende. francia inasokat és komornákat is ezélnekérészti-K. Helyüket osztrákok foglalják el. A kis király nagyon szomorú, de nem panaszkodik. Még két francia maradt a király közelében: Mme Soufflot és leánya. Fanny. De ezek folyton a Tuilleriákról, Rambouilletről, Saint-Cioudról beszéltek neki. — Metternich erre ezt a két hölgyet is elküldte. Osztrák nevelőt rendelt a Sasfiók mellé, Dietrích- stein Móric grófot, aki gazdag úri amatőr volt, nagy zenekedvelő, termeiben gyakran játszották Beethovent. Legjobb tulajdonsága azonban a® volt, hogy teljesen megnyugtatók voltak az érzelmei. A kis király rá sem tudott nézni erre a magas, csontos, kiméit emberre. Az utolsó francia, akinek megkegyelmeztek, Mme Marchand volt, a király dajkája, egy együgyű parasatasezony. De a gyerek ellenállást tanúsított: — Nem akarok német 'lenni, — kiáltotta topor- zékolva, — francia akarok lenni! A római király ekkor ötéves. Mária Lujza, aki most még ritkábban látja e fiát, mint a Tuilleriák- ban, a térdeire ülteti és ráveszi, hogy tanuljon meg németül. A fiú engedelmeskedik. Kitűnő feje van, három hónap múlva már mindent megért, amit mondanak neki. De a tanulásban lusta, szóra- kozott, szeszélyes. Füzeteit gyakran összetépi, csak az érdekli, ami a katonasággal kapcsolatos. Mindent elkövet, hogy bosszantsa nevelőit. Egy napon elkezd sántítani. Az orvos meleg fürdőt rendel s a kis király unja a fürdőt és lemond erről a komédiáról. Csak egy dolog nem untatja: az ólomkatonákkal! való ját'éik. Talpraesetten tud visszavágni, ami úgy látszik, francia örökség nála. Mikor a schönbrunni állatkertben Antal főherceg megkérdezi, hogy felülne-e az oroszlán hátára, azt (feleM: — Hogyne, de csak te utánad ! Már jóideje Ferenc pármai hercegnek szőlitot- ták. A gyerek tudomásul vette, de egyszer kitört: — Miért nem hívnak Napóleonnak? Ferenc olyan csúnya név! Az egész udvarban a császárt szerette legjobban. Csak előtte nyílt meg, tőle kérdezősködött a saját gyermekkora felől. — Mond csak, nagyapa, igaz. hogy Páriehan apródjaim voltak? — Bizonyára voltak apródja’d. — Hát az igaz, hogy római 'királynak neveztek? — Igaz. csakugyan úgy neveztek. — Mi az. hogy római király, nagyapa? A császár egy pillanatra zavarba jött. majd így felelt: — Ha majd idősebb leszel, fiam, könnyebbén megmagyarázh atom ezt neked. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy osztrák császári oimem mellett egyebek között jeruzsálemi király is vagyok, pedig a világon semmi közöm sincs ehhez a városhoz. Hát igy voltál te római király. Lassankint abba a korba került, amikor lóra ülhetett. Pennyt vezettek elé. De a kisfiú megint toporzókolni kezdett: — Nagy lovat adjanak a lám. Amilyenen az apám lovagolt! Teljesítették a 'kívánságát. Akármilyen gondot forditobtak rá, hogy elvágjanak minden kapcsot, amely a múltjához fűzte, a gyerek nem felejtette el az apját. 1816-ban egyszer tanárával, Forestivel sétált Egyszer hirtelen megkérdezi: — Ki uralkodik most Franciaországban? — A francia király. — De Franciaországban azelőtt császárság volt. Ki volt a császár? — Fenséged apja. Foresti emlékirataiban elmondja, hogy egyezer a pármai herceg jelenlétében egy osztrák tiszttel beszélgetett és felsorolták a modem idők három legnagyobb alakját. A kis herceg egyszerre megszólalt. —• Tudok egy negyediket is. — Kicsodát, Fenség? — Az apámat. Azzal a kisfiú futásnak eredt, mintha valami bümt követett volna el. A tiszt utánaífutott, visz- szahozta és azt mondta, helyesen tette, hogy megnevezte az apját, de fölösleges volt elfutnia. NAPÓLEON ÜZEN A herceg még egy nevelőt kapott Malbias von Collín személyében, akinek költői kedélyét jobban szerelte, mint Foresti pedáns természetét. Akkor Robinsont olvasta és uj nevelőjével Robinsont játszottak a schönbrunni parkban. De mesterei elégedetlenek, a gyermek változatlanul lusta és hanyag. Stílusa egyáltalán nem fejlődik. A páirmad herceget viszont idegessé teszi, hogy 1817 őszétől kezdve megint má6 neve van. ez már a harmadik életében. Metternich jobbnak látja, hogy ne ő örökölje a pármai hercegséget. így lesz a sasfiókból reiohsbadti herceg. Címéhez csehországi birtokokat kapott. A római király ilyenformán egyszerű osztrák főur lesz. Mária Lujza és egy ismeretlen apa fia. Metternich azonban nem elégszik meg ezzel: teljesen ki áltarja csurgatni belőle az apai vért. — Nevelőitől értesül, hogy rakoncátlan és szereti franciának vallani magát. De egy nyolcéves lázadó nem veszedelmes. Napóleon Szent Iiona-szigetén haldoklik. Utolsó üzenetét fiának írja. „Azt üzenem a fiiamnak, — inja végrendeletében, — hogy sohase feledkezzék meg arról, hogy francia herceg és sohase tűrje, hogy a népek elnyomói eszköznek használják fel. Sohase harcoljon Franciaország ellen és semminő formában se ártson a hazájának.** Apja halála híre Schönbrunnban éri a herceget. Foresti váratlanul elkezd Szent Ilona-szigetéről beszélni. A fiú rosszat sejtve élénken figyel. — Mikor közölték vele a halálhírt, Prokesch kiadatlan feljegyzései szerint, egy teljes napig szakadatlanul zokogott. Metternich beleegyezik, hogy gyászruhát öltsön, amihez hozzájárul Ferenc császár engedélye, amely a gyászt a herceg személyzetére is kiterjeszti. De apja hagyatéka és a végrendelet, rávonafikozó sorai nem jutottak el a herceghez. J EGY KÖLTEMÉNY KÖVETKEZMÉNYEI Minthogy csak németek voltak körülötte, a herceg lassankint elfelejtett franciául. Dietrichstein attól tartott, túllőtt a célon. Francia leckéket adott neki . így meg is tanult franciául, kiejtése jó volt, de mondatai némebesek. Collíné latinra és görögre oktatta és egyhangúan teltek az évek Schönbrunnban. Nem nevelték apja iránt, való gyűlöletre, nem is tagadták le az apját, csak igyekeztek minden módon semlegesíteni. 1828-ban Auguste Barthélé- my, mennydörgő vezércikkíró, bizonytalan hirü pamfletista, hosszú elbeszélő költeményt irt Napóleon Egyiptomban címen. Természetesen megküldte a Bonaparte-család minden élő tagjának. De hogy a sasfiók biztosan megkap ja, __ maga viszi el Béeshe. így eljut Dietrichsteinkez, aki udvariasan fogadja, de nyomban utána lehűti: — Ezért igazán kár volt Bécebe fáradnia. Amit kivan, lehetetlenség. Barthélémy erőszakoskodik, de nem boldogul. Visszautazik Párisba és ott részben bosszúból, részben igen jó újságírói szimattal ír egy másik bőekölteményt — a reichstadti hercegről. A költemény alapgondolata az volt, hogy a reichstadti herceg puszta létezésével a legnagyobb veszedelem a régi Európa számára, ő fogja megásni a régi világ sírját. A könyv óriási sikert aratott Páriában és mérhetetlen botrányt keltett Béosben. A bonapartieták és a liberálisok addig ünnepelték szerzőjét, amíg a kormány elvesztette türelmét és három hónapra lecsukatta Barthélémyt. A reichstadti hercegnek ekkor még sejtelme sem volt arról, milyen vihar kerekedett körülötte. Pedig a költeményt Prokesch álitása szerint olvasta. — Ugyanabban az időben kissé kényelmes szelleme megélénkül, mohón kezdi tanulmányozni a forradalom és a császárság történetét, elolvassa a Mé- morial de Sainte Héléne-t és benne megtalálja atyja végrendeletének rá vonatkozó szakaszát. A bécsi nevelés már-már triumfált, a herceg már gúnyosan Buonaparte-nek nevezte apját és Francia- országról úgy beszélt, mint „az ellenség“-ről. — Metternich módszere azonban mégsem tudott megbirkózni Napóleon egyre növekvő dicsőségével. MEGMOZDUL A FÖLD A korához képest tulmagas, nőiesen finom, szőke herceg, akit Habsburg-lötharingiai őseinek a tiszteletében neveltek, egyszerre Bonaparténak érzi maigát. Életcélja, amint maga mondja, hogy ne legyen méltatlan apjához. 1830 május 37-én a császár és a császárné elutazott, hogy megtekintse Stájerországot. Útközben Mária Lujzával kellett volna találkozniok, aki hazatérőben volt Velencéből. Másnap a reichstadti herceg is nagyszülei után utazott. Grazban találkozott az anyjával és ezen az utón merült fel a terv, amelyet Metternich is helyesel, hogy a megüresedett görög trónra a reichstadti herceget ültessék. Ezen az utón kötött örök barátságot kisérőjével, Prokesch-el, akiben pedig Metternich kémjét gyanította. De csakhamar kitör a júliusi forradalom, a Bourbonok örökre megbuknak. Béceben is sok hive van annak a gondolatnak, hogy Égalité Pülöp nyárspolgári fia helyett II. Napóleon lépjen a trónra. Metternich persze nem engedi, ez politikájának, élete müvének a kudarcát jelentené. De a herceg körül különös légkör kezd kialakulni. Egy napon, amikor be akart menni a tanára szobájába, ismeretlen nő jelenik meg előtte. A félhomályban szépnek és fiatalnak látszott, de nem tudta kivenni a vonásait. A ismeretlen nő hirtelen lehajolt és megcsókolta a herceg kezét. — Kicsoda kegyed, asszonyom, — kérdezi zavartan a herceg. — Az unokatestvéred vagyok, Napoleona Ga- merata. Csakugyan az volt. Elisa Bacioochi szép és excentrikus lánya, aki valósággal nagybátyja kultuszának élt. Meg akarta szöktetni a herceget Franciaországba, hogy ott császárrá kiáltsák ki. De a herceg ekkor még osztráknak mutatkozott: nem állt kötélnek. A terv szerencsére különben is komoly tálán volt. A reichstadti herceg először 1831 január 25-én mutatkozot nagy társaságban. Ekkor történt az az epizód, amelyet Rosfand hangulatosan, de kevés történelmi hűséggel dramatizál: Mormont marsal- lal, a raguzai herceggel való találkozása. A reichstadti herceg egyáltalán nem haragudott rá, óhajtotta a találkozást és kiváncsi volt a stratégiai nézeteire. A nagyvilági társaságban mindenkit elbájolt a herceg, az újonnan kinevezett francia követet is, aki nyomban jelentést irt találkozásáról. Metternich, aki már régóta nem bízik a hercegben, rossz szemmel nézi Prokesch-sel való barátságát. A herceg egyre szabadabban nyilatkozik meg barátja előtt: — Ha Joeéphine fia volnék, apám nem Szent Hona szigetén végezte volna. Az anyám jé asszony, de nem méltó az apámhoz. SZERELEM ÉS HALÁL Határozatlan természet volt; nemcsak az -apai örökség érdekelte, hanem a tánsasólet örömei iránt sem volt, érzéketlen. Legjobb barátija az urak közül Észtérházy Móric gróf volt, de el kellett válnia tőle, mert a grófot kinevezték a nápolyi követséghez. A nők is vonzották, beleszeretett Pisani gróf rejtélyes eredetű, csodaszép feleségébe, de ez te hamorosan elkerült Bécsböl. Elsler Famnyvai, a hagyomány ellenére, sohasem volt közelebbi ismeretségben. Nagyon szerette nagynénijét, Zsófia főhercegnőt, nemcsak testvéri szeretettel. De már mutatkoznak rajta a halálos betegség első jelen Néhány hónap alatt elvitte a tüdőbaj. Miután elbúcsúzott a wagrami csatatértől, apja nagy emlékétől, átengedte magát a betegségnek, amelyről tudta, hogy halálos. Metternich meg akarja látogatni a haldoklót. De a reichstadti herceg nem fogadja. A sir szélén igazán csöpp kedv© sincs komé- diázni. 1832 julius 22-én érezte, hogy végérája elérkezett. Anyját kérette. Mária Lujza karjai között halt meg, mintán felvette az utolsó kenetel. Hamvai ott pihennek a bécsi kapucinusok kriptájában. Most tárgyalások folynak, hogy a római király hamvait Parisba vigyék és az Invaiidesbeu helyezzék el Napóleon hamvai mellett. így talán. — bár későn, — mégis eljut haza: Franciaországba. Látogatás a Kiskorpátok cserkészcsapatának nyári táborhelyén Podluzsány, julius 19. A Bebrava kies völ- / gyében Trencsénbántól tiz é6 Podluzsány tói négy kilométernyire ütött az idén tálbort a pozsonyi Kiskárpátok cserkészcsapata. Harminchat napbarnitotta fiú táboroz immár két hét óta egy fenyveserdő közelében széltől védett, festői tisztáson. Az országúitól jobbra egy diilőuton nagy barna táblán a következő felírás: ,«A Kiskárpátok cserkészcsapatának tábora.“ Jó öt .percnyi gyaloglás után jutni el innen a táborba. A fiuk nagy örömmel üdvözlik a vendéget, akinek, kijut a háromszoros cserkészéljen. Forray Ernő parancsnok, Bézay főparancsnok helyette* i fogad magyaros vendégszeretettel és végigkalauzol a táboron. Hét sátor sorakozik félkörben egymás mellé, két nagyobb és öt kisebb. Az egyik nagy sátorban van a parancsnokság, a másikban a 'kiscserkészek, a 'farkaskölykök, számszerimt heten, a többiben a rókák, a vércsék, stb.-ek vannak. A táboron kívül emelték a konyhát, amelyre joggal büszkék cserkészeink, mert betonból ők maguk készítették. Hatalmas négy méteres kéménye csak úgy önti a füstöt. Manigatti cserkész a főszakács, éppen a borjnezeleteket panírozása, mert ma rántott hús lesz ebédre. A konyhától néhány lépésre pimceszerü sátoriban rejtőzködik az éléskamra. Gondosan el van csomagolva minden, nehogy a falánk hangyák és pockok hozzáférjenek. Beszélik a fiuk, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeniök, míg a sátortábort felállni tolták. Csak nagynehezen tudtak például deszkához és szalmához jutni, már pedig a Szalma zsákok kitöméeéhez erre nagy szükség volt. Végül egy uradalom szív ességéből jutott szalma, megteltek a derékaljak és most a fiuk a •magukkészitet-te tábori ágyakon pihenik ki a napi fáradalmakat. A cserkészek egész nap szigorú napirend szerint dolgoznak, reggel hét órakor kelnek, utána a szabadban tornásznak, majd reggeli következik, amely finom csokoládéból áll. A délelőtt részint a sátrak csinosításával, részint- játékkal, kirándulásokkal telik el, délben a szabadban vert asztalokon ebédelnek. Az ebéd levesből, főzelékből és húsételből áll, néha még tortát Is készít a cserkész szakács. Ebéd után egy órai kötelező pihenő, aztán naplóirás következik. Minden cserkész köteles naplót vezetni élményeiről és azt a szülőknek hazavinni. A legérteLmesebben vezetett kis cserkész naplójából, a kis Jekelfalusy írásművéből fel is olvasnak a vendégeknek. Éppen Szarnák dr. főorvos jött fel autón. Négy órakor uzsonnáznak. a tejet a podluzsányiak maguk szállítják cserkészeinknek, literjét egy koronáért, egyébként minden más élelmiszert a tíz kilométerre fekvő Trencsénbánból kell beszerezni, ahova kerékpáros cserkészek mennek naponta bevásárolni. Oda érkezik a postájuk is. A cserkésztábor közepén felállított zászló mellett kis ládi'ka „Tábori posta41 felírással van elhelyezve, ide dobják be leveleiket a cserkész- fiuk és bizony bélyeget kell rá tenni, nem úgy. mint a háborús tábori levelekre. Az ivóvízzel és általában a vízzel egy lds baj van, mert meglehetős vizszegény vidék. Az egyetlen forrás a tábortól néhány lépésnyire fougyog elő üdítő vizével. Ezt is ügyesen kiépítették itt a kutjuk és reggelenként hatalmas mosdásokat rendeznek -benne derékig. Fürödni a negyedórányira lévő Bebrava folyócskába járnak. Harang is van a táborban, két fenyőfa közé állították föl, reggel, délben, este megkondul és hivó szavára imára gyűlnek ösz- sze a cserkészek. Este pedig tábortűz mellett 'f ölese nd ül ajkukon a magyar dal és mese. Kö- rüiüliik a tábortüzet és sokszor a környékbeli falusiak is odagyülnek köréjük és áhítattal hallgatják őket. A fiuk valamennyien jóked- vüek és a sokszor verejtékes munkát is a legnagyobb lelkesedéssel végzik és már félve gondolnak arra, hogy rövid két hét múlva ezt a kis maguka-'lkotta földi paradicsomot itt- keli 'hagyniok, ahol nem marad más utánuk, min' a nagy fenyők ereszt, amelyet minden táborban 'felállítanak és otthagynak emlékül. Éjjel tizenegy óra, a tábortüzet- kioltották, pihenni térnek a fiuk, a táborra csend -borul, 'csupán a virrasztó őrsök lépései és néha eg\ egy távoli kutyaugatás vagy egy bagoly huhogása hallatszik a fűszeres júliusi éjben... Rehorovs/ky Jenő. 1Í'S2 julius 21, csütörtök. ■I— Miimn 1 | (ÉH —MM
