Prágai Magyar Hirlap, 1932. július (11. évfolyam, 149-173 / 2962-2986. szám)
1932-07-17 / 161. (2974.) szám
<H«OT-MAG$aR-Hnaia& 1932 julius 17, vasárnap. higyjen hát a világ a hirdetett elmeik őszánte- ségébeu, hogyha a tények mindég és mindemben rácáfolnak ax idealtizurujst, emberiességet, köz/ös célokat hirdető, retorikai szempontból talán kifogástalanul felépített, de ax igazság meggyőző erejét nélkülöző beszédekre. Amiként a Hoover-terv sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és neon hozta meg az Egyesült Államok számára sem a váuvar várt gazdasági fellendülést, mert elkésett, s mert az ellenkezés, mellyel fogadták, s az ebből folyó huzavona csakhamar lelőhasz- tolták az emberek bizalmát, úgy a lausan- nei eredmény sem lehet a gazdasági megújhodás forrása. Ha az Egyesült Államok megállajpodná- nak adósaikkal a háborús adósságok törlése vagy leszállítása tekintetében (amiben egyre kevesebb okunk van reménykedni), s ba az összes érdekelt hatalmak jóváhagynák is a lausannei egyezményt, ez .még •mindig nem jelentené Buróipában a gazdasági viszonyok jobbrafordulását. Annak a ténynek a megállapítása, hogy a Német Birodalom nem tud vagy nem akar fizetni, még nem elég ok a nemzetek közötti bizalom helyreállitásához. Ez még arra sem látszik alkalmasnak, hogy Németország előtt újra megnyissa a külföldi hitelforrásokat. De Németország szempontjából nem is a hitelszerzés a legfontosabb- Gyárait nem kel uj befektetésekkel modernizálnia, sürgős nagy közmunkákat nem kell végrehajtania, a munkanélküliséget csak a termelés újbóli fellendülésével szüntetheti meg. Ha Anglia, Franciaország és az Egyesült Államok folytatják az elzárkózás politikáját, s ha az ottavai konferencia nem hoz oly határozatokat, melyek a brit világbirodalom számára lehetővé teszik a gazdasági liberalizmushoz való visszatérést és ezzel a külkereskedelmi korlátozásoknak az államok közötti megszüntetését, akkor tovább folytatódik a világgazdaság bomlási folyamata. Németországon nem segit a lausannei egyezmény, ha nem követi azt gyökeres kereskedelempolitikai változás, mely mellett újra kiépülhet a nemzetközi áruforgalom. A Német Birodalom kamatkötelezettségeinek két milliárd márka körüli összegét az egyre zsugorodó külkereskedelem aktívuma nem képes előteremteni, s ha a mai állapot még néhány hónapig tart, a Német Birodalom is kénytelen lesz külföldi kamatfizetéseit beszüntetni és a transzfermoratóriumhoz menekülni, hogy a márka fedezetét biztosítsa. Ezzel együtt fog járni a munkanélküliség további emelkedése, mely előbb-utóbb ki fogja robbantani a polgár- háború veszedelmét. A német-francia közeledés szempontjából Az első félév külkereskedelmi mérlege 225 millió passzívummal zárult A júniusi passzívum: 38'6 millió — Erősen csökkent a készárukivitel, növekszik a nyersanyagexport Prága, julius 16. Az állami statisztikai hivatal m<»t közzétett jelentése szerint júniusban az importára értéke 638.4 millió koronát, az exportáru értéke 599.8 millió koronát tett ki, vagyis a júniusi külkereskedelmi mérleg 38.6 millió koronával passzív. A behozatal májussal szemben jelentéktelenül változott, mert akkor 636.3 millió koronát tett ki, a kivitel azonban erősen csökkent, mert májusban még 637.8 millió koronát tett ki. Tavaly júniusban a behozatali érték 678 millió, a kiviteli érték 1037 millió volt s igy az egy éves csökkenés igen jelentős. Az idei júniusi 38.6 millió korona deficittel szemben tavaly júniusban 59 millió aktívum volt. A behozatal oldalán némileg javult a nyersanyagok behozatala és pedig a májusi 253 millióról 278.5 millióra. Tavaly júniusban még 437.5 millió korona értékű árut hoztak be. Némileg emelkedett az élőállatbehozatal is. Az élelmiszer- és italbehozatal a májusi 162.8 millióról 146.9 millióra csökkent. A készárubehozatal májussal szemben csak 3.5 millióval esett vissza. A készárukivitel júniusban erősen visszaesett s mindössze 410.2 millió koronát tett ki, mig májusban még 450.9, s tavaly júniusban 759.9 millió korona volt. A júniusi készárukivitelnél csak a januári készárukivitel volt alacsonyabb 401 millió koronával. A nyersanyagkivitel a májusi 97.3 millió koronáról 104.5 millió koronára emelkedett. A félévi rairles Ez év első felében a bebozatal értéke 3956 millió koronát tett ki a múlt év megfelelő szakának 5546 milliójával szemben. A csökkenés tehát 1590 millió, vagyis 28.66 százalékos. A félévi kivitel értéke 3731 millió a tavalyi 6384 | Budapest, julius 16. (Budapesti szerkesztőségünk tel-efOiiijelentése-) A magyar-osztrák szerzödiésniélkiiili állapot beállása miatt illetékes helyről utasították a határmenti hatóságokat, hogy az Ausztriába utazóknál a valutakiviteli intézkedések betartását fokoz otahban ellenőrizzék. Budapest, julius 16- (Budapesti szerkesztőségünk tel-efonjelentése.) Az Est értesülése szerint a magyar kormány elhatározta, hogy ha a keddi tárgyalásokon az osztrák delegáció ismét merev magatartást tanúsít, millió koronával szemben, vagyis a csökkenés 2653 millió korona, illetve 41.6 százalék. A féléves külkereskedelmi mérleg passzívuma tehát 225 millió korona, mig tavaly a fölösleg 837 millió korona volt. Ez olyan nagy deficit, melynek kiegyensulyoázására a második félévben már alig van remény. A féléves külkereskedelmi forgalom 7687 millió korona a tavalyi 11.531 i millió koronával szemben. a magyar gazdasági érdekék megvédése szempontjából ugyanolyan elvi álláspontra helyezkedik, mint Ausztria. Neon lehetetlen, hogy ennek során olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek Ausztria gazdasági helyzetének szempontjából súlyos következményekkel járnak. Elsősorban megnehezítik az Ausztriába utazó magyar közönség nyaralását, ami Ausztriának jelentős bevételi forrása. Természetesen ilyen intézke- (lésekre csak az osztrákok makacssága esőién kerül sor. I magyar kormány retorziót intézkedéseké! Mmi Katáiba arra az esetre, ha az osztrákok továbbra is merev magatartást tanúsítanak tehát Lausanne nem hozott lényeges eredményt. Azt, hogy a kényes problémák elől való menekülést sikernek tüntetik fel, nem fogadhatjuk el eredménynek. K-özépeurópa helyzetében pedig nem állhat be addig javulás., amig a nagyhatalmak egymás között meg nem egyeznek és ki nem jelölik a nemzetközi politika uj, megbékéléshez vezető irányát. A gazdasági önellátásra törekvő, aranyiban bővelkedő, de a yázida-sági válság hatásától meg nem kiméit államokkal szemben ma is ott van az elszegényedett államoknak az a csoportja, mely kénytelen a világgazdasági kapcsolatoktól a külkereskedelmi korlátozások miatt visszavonulni. Végül is nem marad más kiút a rohamosan szegényedő államok részére, mint az összefogás a gazdasági élet és civilizáció romhalmaza felett. Fontos jelenségek szólnak amellett, hogy a nemzetközi politikában még ma is a régi szellem uralkodik. Ilyenek például az uj osztrák kölcsön feltételei. Franciaország csak akkor hajlandó Ausztriának a kölcsönt megadni, hogy ha újólag kötelezi magát arra, hogy 1945 helyett további tiz évig, tehát 1955-ig lemond a Németországhoz való csatlakozásról. Eb-ben az esetben Ausztria megkaphatja a kölcsönt, amelyből semmi egyéb haszna nem lesz, mint hogy régi hitelezőinek, akik azonosak a kölcsönt nyújtókkal, ideig-óráig a kamatokat fizetheti. Ezért kell ujjabb kötelezettségeket vállalnia. Semmi sem változott tehát, a szellem ma iis a régi- Aki hisz a hamis prófétáknak, csalódni fog. Közép- és Keleteurópa nyomorba jutott népei csak saját erejükből támadhatnak tel. Ebihez azonban az kell, hogy összefogjanak és vállalják az együttműködés minden konzekvenciáját. Maradék nélkül, politikai és gazdasági téren egyaránt. A lausannei látszateredmény is amellett szól, hogy a nemzetközi politikában nem a nagylelkűség és áldozatkészség, hanem egyedül az érdek dönt. Aligjha remélhetjük, hogy az eddig észlelt erő tényezőkben a közel jövőben eltolódás állhatna beMarad tehát Közép- és Keleteurópa államai részére az egyetlen megoldás: egységes termelő és fogyasztó terület megteremtése, mely a nagy államok törekvéseibe* hasonlóan függetlenebbé tehetné őket a világgazdaságtól. Lehet, hogy a vezető államférfiak bölcsessége még sok szenvedést fog róni Közép- és KeleteuTÓpa népeire, amig a jobb belátás felülkerekedik és ez a megoldás megvalósul. De jönnie kell, mert nincs más kivezető ut a mai káoszból. (14) Hányán szenvedünk igy a földön, gyötrelmek f e j v esz tét t kárh o z ott j a i! HETEDIK FEJEZET, mely rejtelmes és tragikus esemény hírét hoz- j za. Alden Tamás gyermekkorának legendáit is ! megismeri az olvasó és látja majd, hogy a dedukciók nagy mestere hogyan akar fölépíteni egy összeomlott palotát, hogy titkait kifürkészve, megfejtse az utolsót: a legnagyobbat s azt hiszi, hogy ez sikerül is neki. — Ugyan e fejezetben a vizsla elindul a nyomon. — Egy beszélgetésnek is tanúja lesz az olvasó, amelynek során egy titokzatos éjszaka sok részlete tárul föl, de maga a Szfinx még hallgat. Alden Tamás professzor eltűnése világszenzációvá dagadt. A földkerekség minden lapja hasábos tudósításokban számolt be a titokzatos esetről. Ennél izgalmasabb és érthetetlenebb rejtély már rég foglalkoztatta a nagyközönség újdonság-szomjas fantáziáját és régen nem állt nehezebb feladat előtt, a nyomozóhatóság, mint ezúttal. Mert a tudós oly harmonikus és a kisváros liliputi társadalma által minden részletében annyira ismert, szinte ellenőrzött életet élt, hogy abba sehogyan sem illett bele a bűnnek, a sötét titkoknak, vagy a bosszúnak olyan rugója, amely működésbe hozva, ezt az érthetetlen megrázó tragédiát pattanthatta íki. Nem voltak sem irigyek sem haragosai. Életének önfeláldozó cm kérsz er etettel járt utján, csak. barátokat, tisztelőket és hálás rajongókat szerzett. Családja sem volt a szó igazi értelmében. Ugyanis a város egész lakossága volt az ő családja, mert Alden Tamás, mint. apátián, anyátlan lelenc, a városka árvaházáiban nevelkedett fú. Annakidején egy vasúti katasztrófa halottjai között találták a végzet szörnyű ökölcsapásai alatt pozdorjává zúzódott kocsik egyikében. A halál e szörnyű álarcos-bálján az eltorzult, üszkös, de egyaránt fellsmerh etet len. tépett arcú halottak tömegében ő maradt élve egyedül. S mikor a városka a katasztrófa után megtelt a kedveseiket keresők gyászos zarándokaival, minden halott megkapta a maga elsi- ratóit. Csak egy fiatal párt nem keresett senki. Egy korommá égett férfit, akinek karjai meredten gémbererlve nyúltak előre, mintha birkózni akarna a sorssal, vagy megmenteni valami nagyon drágát és azt visszaragadoi a pusztulás karmaiból és egy szép szőke hajú hölgyet, aki törött karjaival védve szorította magához az ő kisfiát, e pólyás csöppséget, még halálában is. Úgy kellett kifejteni a halálban is hű, anyai karóikból, amikor a vaggon roncsai közt ráakadtak. Sohasem derült ki, hogy ki volt apja és anyja. A katasztrófából súlyos sebesülten megmenekült kalauz vallott csak annyit róluk, hogy együtt szálltak föl a vonatra és házastár- sakiként viselkedtek. Kettőjük egyikénél sem találtak azonban egyetlen papirost sem, amelyből kilétükre következtetni lehetett volna. Névtelen halottakként temették el hát őket egy közös sirba a városka cipruszos temetőjében. Kik lehettek ők? A legendának akkoriban szárnyai nőttek s merészen röpült az: Valami száműzött fejedelmi sarj, akinek családja hallgat, mert a sors mindent kiegyenlítő bölcseségét látja e katasztrófában, mely jóvátette a méltatlan szerelmében elvakult princ ballépését, Jobb, hogy igy esett, mintha e morganafciku6 szerelmi regény 'botrányával ártana a család nimbuszának. Titokzatos legenda örökéíetü hőse lett igy az eltűnt, aki rejtelmes módon keresztül vágta magát az ellenséges világ akadályain s elmenekülve a törvény kényszerűségeit tisztelő rideg életiből, elbújt szerelmesével valahol a 'boldogság messzi szigetén. Hadd maradjon meg ez a legenda, mely a boldog hercegnek és az ő asszonyának szépséges szerelmi regényéről szól. A társadalom csúcsain lakó, régi fényű családok történetéhez illik a legendák disze, mint ■ahogy az ősi várromot romantikusan szépíti a rajta futó virágos repkénv. Kár volna szétrombolni ezt a szép regét a. vasúti katasztrófa brutális valóságával. A legendákon könnyeznek az érzékeny lelkek; — a szerelme miatt magasabb diplomáciai érdekekből elüldözött s a korai szörnyű halálba sodort fiatal herceg esetét pedig a. botrány 'lármadobjával hirdetnék és használnák ki a demagóg politika előharcosai. Ezért nem kereste senki a katasztrófának áldozatul eset. harceget, akkor régen. A párját pedig talán egy újságot soha nem olvasó, vak özvegyasszóny siratja valami távoli viskóiban, vagy a hercegi főváros valamely padiásszobá- 'jában. • így tudta ezt a kisvárosban támadt, legenda. Oh, a kis városokban még él a Mese! Aranyguzsalyáról ragyogó fonalakat bont le, amiknek semmi köze a valószínűséghez. De hiszen éppen emiatt olyan szépék. Vagy menekülő nihilisták voltaik a kis Alden Tamás szülei? Ennek a legendának ic megvolt a hivő tábora a kis városban. Minden lehetséges, ha nincs valami, kis szürke bizonyosság, ami határt, szab a képzelet szárnyalásának és formákba, rögzíti a történetet, a valóság reális világába helyezve át azt. A fantázia gazdag bűvész, akinek számára végtelen a téT és anyag, amelyben aranypx Idákat épít, zengő gyümölcsöt, termő kerttel környezettet, vagy ébenfából és ónixból való 'kastélyt, melynek parkjában fekete virágok tüzeseppben pergő könnyeket simák. ^Folytatjuk.) 2 i ISSZA A IIIISŐ PAIIlítŐl FANTASZTIKUS RE6CNY IH@: PMÁSÍHY PIARCÉI! hasznos tudni , hogy Schmidthauer keserüvizböl félpohárral elegendő, de sok esetben már néhány evőkanállal is. Utasítás minden palackhoz mellékelve l - Kapható mindenütt!
