Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-09 / 131. (2944.) szám

1902 janéus 9, csütörtök. T^gU-MAG^AteHrRLflg 5 Jóváhagyták a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság alapszabályait A társaság elnöksége azonosítja magát Orbán elnök Szent-lványt üdvözlő felköszöntő­jével s visszautasítja Békefi Sándornak Sziklay Ferenc ellen szóló támadó cikkét — Vállalkozhatik-e magyar Író cenzori segédmunkára? A helyes mód szép fehér fogak eléréséhez UBL'SUS _r n—"» eltávolításával a kővetkező: Nyomjunk egy réteg Chlorodont fog- pépei a száraz Chlorodont fogkefére (speciális fogkefe fogazatodén vágott sörlével), keféljük fogainkat min- deB Irányban, felülről lefelé Js; csak eziitán mártsuk be vízbe a kefét, majd kiöblítjük szájunkat Chlorodont szájvízzel, miközben alaposan gargzllzálnnk. Az eredmény meglepő! A csúnya színű foglerakodás eltűnt és a frissesé* pompás érzése marad vissza. Kérjen kifejezetten Chlorodont fogkrémet Tubusa Ki 4.--ős Kő 6.-~. Mindenütt kapható. Prága, junöufi 8. Májjjus 28-iki saáirmink vezető cikkében rámutat bőnk arra a lótnák helyzetre, hogy a Cee&azloivákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társa­sáig, ez a kormányzat által életrehivott in­tézmény — bár a megalakulásától egy fól­I ígg»íS f ö!(ü * modern szépségápolásnak a telj esen | CI#M fCBTCttSie megtisztított arcbőr. Amit „Ivory11 | j» areviz használata áital tökéletesen | £? e^rket mert: „Ivory Skln FontS” 1 iij M arc^ör^nek minden pórusába behatol, | jTj t§ tisztítja és összehúzza áj arcbőrének í K Jf a gzdksóges tápanyagot nyújtja. Az | „Ivory BrcVizzel11 (Kélá.— nagy öv. c Kö 38.—) ápolt arcára használjon: | „Ivory'1 oiajds éjjeli Crémet Kö 12.— 8 I ! & íj „Ivory11 pnderbázU Crémet nap- | palra Kö 12.— Savoy gyógyszertár Bratisiava, Mostová 2 \ év tolt el — netm kendhette meg működé­séi, mivel a hatóságok ezideig — n-ecn hagyták jóvá alapszabályait. Ciktouiöikniek hatékony visszhangja volt, mert egy hét sem te4t el s atz ellenzéki kritika eredmtén yeiképpen aa alapszabályok jóvá­hagyásáról szóló miniszteri intéizkediés már a társaság elnökségének keiéiben volt. Az elnökség most körlevélben értesíti a sajtót a miniszteri engedélyről s egyben be­jelenti, hogy a társaság tavaszra tervezett ünnepi köz­gyűlését most már kénytelen őszre ha­lasztani, de a társaság szerves és céltudatos mwnka- prograjmtjénak eíökésziitóee csakhamar meg­történik. Az elnökség eddigi munkája A körlevél a következőkben számol be az elnökség eddigi működéséről: —■ A Társaság elnöksége1 ezideig sean tétlenkedett, amint ezt egyes Lapok tenden­ciózusan állították. Az elíogmlatlan nagy- közönség informálására csak néhány dolgot említünk, hogy elnökségünk munkájáról be- saámolthassunk: a Társaság köabenjárásá­nak eredménye volt, hogy a Nyugat, a Ma­gyar Nyelvőr és Balassa dr.: Kossuth Ame­rikában című könyve köztársaságunk terü­letére megkapta a postai szállítás jogát; köziben'jár tünk más magyarországi tudomá­nyos, különösen nyelvészeti és irodalmi kailturtermékeknek hozzánk való beengedé­se tárgyában is, de legtöbbet fáradoztunk az erdélyi magyar irök túr n óengedélye ér­dekéiben- Ebiben az ügyiben elnökünk heten- kint többször is tárgyalt az illetékes hatósá­gokkal; még mindig van reményűink arra, hogy a hatósági engedélyt erdélyi testvé­reinknek megszerezhetjük. Több megszűnt magyar középiskola könyvtárállományát megszereztük Társaságunknak, azonban nincs még könyvtárhelyiségünk s csak ak­kor tudunk a könyvek összegyűjtésével fog­lalkozni, ha megfelelő helyiségeink lesznek. A magyar színház nívójának emelée érde­kéiben is felterjesztéssel éltünk, kértük a cenzúra teljes eltörlését, vagy amennyiben ez lehetetlen volna, azt ajánlottuk, bízzon meg a hatóság a munka gyorsabbá tétele érdekében a cenzúránál való segédke zéssel néhány j magyar írót, akár tagjai Társaságunknak, akár nem. Ezzel néhány nyomorgó ma­gyar író számára megélhetési lehetőséget akartunk teremteni, de ez még nem jelenti azt, hogy a Társaság mint szerv „rendőrhatósági segédmunkára" vállalkozott volna. Megállapítjuk, hogy ilyen érteleimben a belügyminiszter ar sem nyilat közöli sehol és senkinek és csak rossz­akarat irányíthatta annak a tollát, aki a kö­zönséget ilyen értelemheu akarta infor­málni. Ez utóbbi mondáiban az elnökség május 28-iki vezércikkünkre alludál. azonban mos­tani nyilatkozata után’ sincs semmi okunk idevonatkozó akkori állításunk módosításá­ra. A társaságnak a cenzúra munkájába va­ló akármilyen természetű bevonását — ép­pen a társaság érdeklőiben — ma sem talál­juk' célszerűnek és szerencsés ötletnek, mert a társaság ezáltal könnyen politikai tendenciák szolgálatába tévedhet s erkölcsi presztízsét lejárathatja- Sőt fokozottabb ag­godalommal látjuk, hogy az irói szabad,ság elvével sehogy össze nem férő gondoláit, amelyet először Slá/vik miniszter vetett a nyilvánoeeág elé, nem talált elutasításra a társaság elnökségénél, sőt az elnökség ma­ga kezdeményezte, hogy „bízzon meg a ha­tóság a munka gyorsabbá tétele érdekében a cenzúrával váló segédkezén se 1 néhány magyar irót.“ Megdöbbenéssel látjuk azt, hogy igy akar a társaság az Íróknak „meg­élhetést szerezni". Nézetünk szerint az ilyen megélhetés nemi fér össze az irói te­vékenységgel. Nem részletezzük, miért, ez egyszerűen és kereken: inkompatibilis az iró lelkiségével. Az elnökség „rosszakarat­nak" mondlja, hogy ezt a tevékenységet „rendórfbatósági segédmunkának" neveztük, ő maga némi eufémiával „cenzúrával való segéd kenésnek" címezi. Nézetűnk szerint ez Prága, jiKnáíufi 8. A cseh katolicizmus szellemi irányának fejlődésében gyakran találkozunk olyan mozgalmakkal, amelyek valódi vagy vélt igazsá­gok szolgálatában, az értük folytatott makacs küzdelemben a legvégsőkig elmennek és a leg­szélsőbb következmények vállalásától sem riad­nak vissza. Húsz János máglyahalála óta a cseh katolicizmusban, mint egy szláv nép katolicizmu­sában, mindig bennvolt a huszitizmusnak, a hiva­talos tekintéllyel való ezembehedyezkedésnek egy parányi lelki alkatrésze, az egyház laikus tag­jaiban épemugy, mint a klérusban és ez a szel­lem nemrégiben éles egyházi belső harciban rob­bant fél, egy olyan afférban, amely heteken át foglalkoztatta az egész cseh katolikus közvéle­ményt és amelyet a publicisztika szé'ltében-hosz- szában kiteregetett éis igy még jobban kámélyi- tette az ellentéteket. A Kordács-ügy hullámai ha­talmasan feldagadtak és bár azóta az agg érsek csöndes visszavonulta ágban ceuipán lelkiekkel fog­lalkozik, az affér egyes utóhullámai még mindig nem csillapodtak le. Oiriacci pápai nunciusnak és Kord ács prágai ér­seknek emlékezetes viszálya minden valódi és hozzáköltött részletével együtt belekerült a cseh sajtóba, amely politikai céljainak megfelelően igyekezett kihasználni ezt az affért és a sajtó egyrésze ismert egyházellenes tendenciáiban odáig ment el, hogy éket akart verni a cseh katoliciz­mus és a pápa közé. Egyes lapokban nagyon sok intim részlet jelent meg a két főpap kolliziójának okairól s a vi­szály fejleményeiről és olyan állásfoglalások is történtek a sajtóban, amelyek csupán képzett teológusnak, a kánoni jog kitűnő ismerőjének megnyilatkozásai lehettek. Nem került nagy fá­radságba megállapítani, hogy ezen. állásfoglalá­soknak és információknak nagyrésze Sanda dr.- nak, a prágai egyetem teológiai professzorának tollából került ki. A püspöki kar olmiitzá konferenciája behatóan foglalkozott a cseh katolicizmus beásó életében olyan nagy hullámokat felvert sajnálatos afférral és teljes mértékben a nuncins mellett foglalt ál­lást, egyúttal eilitélte azokat, akik ebben az ügy­ben a katolikus egyház érdekeivel ellentétben a sajtó hasábjain keltettek hangulatot a nuncius- sal szemben. Az olmützi püspöki értekezlet határozata egy szudéta vidéki német katolikus lapot indexre he­lyezett és impicite efenaraszhaita Sanda profeex­lényegileg ugyanegy. (A „rosszakaratúra való utalást ettől függetlenül is visszaírta* sitijük.) Válasz Sziklay Ferenc megtámadó jónak Az elnökség a továbbiakban egy olyan újságcikkre utal, amely durva támadást tartalmazott a társaság több tagja, de főleg Sziklay Ferenc ellen. Az említett „Székfog­lalóm az akadémián" ciimü cikk szerzője Bé- kefi Sándor, a Reggel és a Prágai Futár cí­mű lapok munkatársa volt. A Prágai Futár- bam napvilágot látó cikkel kapcsolatban a* elnökség körlevele a következőket mondja: — Neon tartjuk érdemesnek, hegy sok szót vesztegessünk azokra a durva támadá­sa őrt. is, aki azonban nem hajtőét fejet a Min cius végzése és a püspöki kar egyöntetű állásfoglalása előtt, hanem kitartott azon az állásponton. amely­ről azt hirdette, hogy az igazságot jelenti. Csak­hogy a katolikus egyházban csakúgy nincs két­féle igazság, mint ahogy az élet általában nem ismeri el a kétféle igazság létjogosultságát. Roma locuta, causa finita. Az egyház tekintélye a nuncius és a püspöki kar határozata utján megszólalt, Sanda pro­fesszornak az egyházi büntetőjog elvei szerint fejet kellett volna hajtania, tévedését beismernie és az egyház .akarata előtt meghajolnia. Sanda professzor azonban ezt nem tette. To­vábbment azon az utón, amely a papi embert az örvény szélére sodorja. Kitartót* vélt igazsága mellett. Miután az egyházi büntetést megelőző figyel­meztetés, a moritio evangeüica eredménytelen maradt, Sanda professzort a nnneius suspensióval súj­totta. A suspensio az egyházi büntetésnek az a fajtája, amely a papot eltiltja az egyházi funkciók gya­korlásától. suspensió alá vetett lelkész misét nem szolgáltathat, nem gyóntathat, nem prédikálhat, mindaddig, amíg elégtételt nem nvujit, bűméért nem vezekel, sújtja őt ez a büntetés, amellyel kapcsolatos természetesem a beneficiumnak, az egyházi állásból eredő jövedelemnek elvesztése is. A nuncius most az egyik prágai lap értesülése szerint levelet intézett Sanda professzorhoz, mely­ben felez ÓHtotba, hogy szolgáltasson szatiszfakciót, amig tehát a sus- penzió érvényben van, ne gyakorolja teológiai tanári hivatalát sem, mint amely hivatal lénye­gében egyházi hivatal, tehát a suspenzió érvé­nye arra is kiterjed és az annak idején megje lent kártékony cikkeit a nyilvánosság előtt vonja vissza. Egy szóval: hódoljon meg alázatos lélekkel az egyház tekintélye előtt, tartsa be az egyházi fe­gyelmet, mint ahogy azt már annyian megtették az előtte tévelygők között. A cseh teológiai professzor azonban a.zt mondta, hogy nem. Választ irt a nunciusnak. amelyben kijelentette, hogy ebben az ügyben a nuncius saját magának a bí­rája, tehát nem érdektelen éa a nunciusnak a sokra, melyek Társaságunk vetető ség o és érdemes tagjai ellen a kö® elmúltban olya­nok részéről hangzottak el, akik erőszako­san be akartak magukat könyökölni Társa­ságunk tagjai sorába. Ezeknek máshol adunk hozzájuk méltó feleletet, de az igaz­ság érdekében megáll api tjük, hogy Sziklay Ferenc dr., elnökségünk tagja, csak a köz­bizalom parancsoló Szava előtt hajlott meg, amikor az előkészítő bizottság és mások hosszas kérésére tisztségét elvállalta. Hatá­rozott kívánsága volt, hogy közkatona ma­radhasson. — Társaságunk tagjait a kulimra szerete­tő kovácsolta tömör egységbe s ezt az egy­séget semmiféle intrikával soha senkinek megbontani nem engedjük- Ismételve han­goztatjuk, hogy politikai tendenciánk nincs és nem is lesz. Elnökünk a „Székfoglalóm az Akadémián" cimÜ cikk szerzőjét csak futólagosán ismeri, vele tegező viszonyban sohasem volt és nem is lesz, a neki tulajdo­nított felkösziöntőt soha sehol sem mond­ta el. — A Társaság elnökének a Szent-Ivány- kulturesten való részvételét az elnökség egyhangúan helyesli, felszólalásának tartal­mával teljesen egyetért; megállapítja az el­nökség,. hogy a Társaság elnöke pohár- köszöntőjében a kultúra szuverén hatalmát hirdette és a politikától való mentesítését követelte, amint ez Masaryk elnök urunk ideológiájának is teljesen megfelel. kánoni jog érteimében semmiféle jogcíme sincs arra, hogy Csehszlovákia belső ügyeibe avat­kozzék, mégha azok egyházi természetűek is. Nem vonja vissza cikkeit, a cikkeiben közölt állításokat, mert ezek az igazságnak megfelel­nek. Professzori hivataláról nem mond le, azt őtőie elvenni nem lehet, mert a csehszlovák tör­vényhozás biztosítja a professzori hivatás sért­hetetlenségét. Az eljárás, amelyet ellene foly­tatnak, jogosulatlan, mert ő az igazságért küzd és éppen ezért ezek a rendszabályok a kánoni jog szerint érvénytelenek is. A mmciuá Sanda professzornak eonre a levelére újból elküldte az admonitio evamgelica-t, a na­gyobb egyházi büntetés előtt szokásos utolsó evangéliumi figyelmeztetést. Ez az admonitio Sanda professzornak szigorúan megtiltja, hogy lábát betegye a teológiai fakul­tásra. A mmcfi-us azonban már elkészült arra, hogy San-' da professzor ezt a tálaimat nem tartja tisztelet­ben ée ezért kiadta rendelkezését a teológiai sze­minárium igazgatójának, hogy milyen rendszabá­lyokat kell végrehajtania, ha Sanda professzor megjelenik a fakultás épületében. A teológusoknak egyöntetűen fel kell kereked- niök és a kápolnába fognak vonulni, ahol imád­koznak azért, hogy Isten térítse meg a tévely­gő Sanda professzort. Ha ez a néma tüntetés nem használ és Sanda újból megjelenik a teológiai fakultáson, akkor az exkommunikáció büntetése éri, ez a legsúlyosabb egyházi büntetés, a kiközösítés, amely a középkorban a fciközösitettet valósággal kirekesztette az emberi társadalomból és még ha­lála órájában is sújtotta, amennyiben ha a bánat külső jele nélkül halt_ meg, mezítelen testét sza­már-hátra kötötték és a temető árkában hántolták él. Ez volt a more asámario temetés. Ma már ter­mészetesen nincs ilyen súlyos éle a- kiközösitéis- nék. mert az emberi társadalomnak más a formá­ja, mint a középkorban volt. Ma már lehetetlen végrehajtani az exkommimikált teljes elszigetelé­sét, hogy senki semmiféle ügyiben nem érintkez- hetilk vele, de még a mai viszonyok között is na­gyon súlyos büntetés az exkommunikáció egy papi emberre. Sanda professzor a válaszúira ke­rült. És ha fejét nem hajtja meg alázatosan ; u. egyházi fórumok tekintélye előtt, rászakad ez a büntetés, amelyet még súlyosabb követ, a depo- sfitóo, au egyházi méltóságtól való megfosztás. Előfizetőink figyelmébe! Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy esedékes elő­fizetési dijaikat nem küldték be, szíveskedjenek a szám­lázott összegét póstaforduHávai kiadóhivatalunkhoz jut­tatni, nehogy a lap küldéséi be keltjen szüntetnünk. A P• Mo H. Kiadóhivatala. A KORDÁCS-ÜGY EPILÓGUSA SANDA PROFESSZOR nem akar Canossát járni Nuncius és teológiai, tanár harca az „igazságáért — Az egyik oldalon m jus kanomhumra hivatkoznak, a másikon az exkommunikáciáva! lényégéinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom