Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-05 / 128. (2941.) szám
A forradalom is megöreQSzik Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR 6 Erre minden forradalmár rájön, mire maga 5b megöregszik, nemcsak Bemard Shaw, aki a napokban szocialista ifjak társasága előtt me- landbolikus vallomást tett a forradalomról, amelyben egykor hitt és amelyből öregségére kiábrándult. Ha az ember kaján akarna lenni, őzt mondhatná: *-* Mr. Bemard Shaw, most rajtakaptam önt. Eddig sikerrel játszotta a hetvenéves fiatalt, de most elárulta magát. Mégis csak öregnek tetszik lenni, ön, aki számtalan sokféle szerepet eljátszott, hol jól, hol rosszul, szép sikerrel játszotta a hetvenéves ifjút, de most kiesett Szerepéiből és elárulta, hogy minden, amit csinált, csak szerep, szerep, szerep volt. önnel, a Világ legügyesebb szerepével is megtörtént a baleset. De minek ez a beszéd? Úgyis magátólértető- diík, hogy a forradalom fiatal embernek való. 'Az öreg emberben, akinek nemcsak testi, hanem szellemi artériáit is elmeszesitette a kor, élettapasztalat, csalódás, a képzelt értékek devalválódása, nincsenek és nem is lehetnek meg azok a képességek, amelyek a foradalmárt teszik. A ióradalmársághoz hit kell, elsősorban az a hit, hogy az emberiség megjavítható és szenvedéseiből megváltható, aztán friss lelkesedés az eszméért, eltökélt szándék, magát a végsőikig exponálni, tüzes temperamentum, amely nem akar mást látni, csak azt, ami a kívánságának az irányába esik s amely erős ellenállás esetén vak fanatizmussá tudja merevíteni a hitet. Ezek a tulajdonságok a fiatalság-1 hoz vannak kötve; öreg ember, akiben megvannak, mindig egy kicsit gyanús. Viszont az öregség tipikus tulajdonságai, meggondolás, Ítélet, 'józanság, mindenféle körülményekkel való számolás, élettapasztalat, illnziótlanság, a forradalom szempontjából inkább bűnök. Annak a magyar képviselőnek volt igaza, aki 1849jben a debreceni országgyűlésen egy óvatosságra intő szónoknak ezt kiáltotta közbe: Nem kell ide okos ember! Csakugyan, a forradalmat nem az okos emberek csinálják, hanem a vérmes fejüek, a Vagy-vagy emberek, az egyoldalúan látók, a konok fanatikusok. A foradalom mindig akkor tör ki, amikor nagy emlbertömegek már elviselhetetlennek érzik a sorsukat, amikor elvesztették bizalmukat az életüket szabályozó intézményekben s az azok élén álló emberekben, 'amikor már odáig jutottak, hogy csak a gyökeres változás, a .teljes fölfordulás segíthet rajtuk. Ekkor az az illúzió vesz rajtuk erőt, hogy (minden változás csak jót hozhat nekik, hogy elég annak az ellenkezőjét csinálni, ami eddig volt. A forradalom nem politika, ha megannyira politikai céljai is vannak. A forradalom vallás, amelyben nem a Taisonnak van igaza, hanem a hitnek. Hiszem, mert abszurdum — ez a mondás nem áll messze a forradalmár gondolkodásától. Ez áll a forradalomra addig, ’amig meg nem valósul. Ha megvalósul, akkor már más. Akkor a vallást lassan kint, de mégis mennél hamarább át kell alakítani politikává. Addig jól megy minden, amig támadni kell, agitálni, harcolni, meglévő intézményeket lerombolni, meglévő embereket félretolni. Ehhez nem kell egyéb, mint az előbb fölsorolt ifjúi tulajdonságok. Ekkor még a forradalom iedalista valami, gyönyörű célok kultusza, nagyszerűen hangzó jelszavak harsogása, a tavaszi szélben pompásan lobogó zászló. Addig lehet az utópia mámorában élni. Aztán a rombolás véget ér. El kell kezdeni az építést. Követ kőre kell rakni, nagy erőfeszítéssel. Vége a szónoklásnak, munkához kell kezdeni, még pedig keserves, mindennap megismétlődő s mindennap nehezebb munkához. A vallásból, melynek hite van és dogmatikája, politikát kell csinálni, az utópiából realitást. A forradalomnak meg kell tanulni ezervezifi, alkalmazkodni, számolni, kompromisszumot csi- csinálni. Alkudni kell önmagával és a százféle körülményekké]. És napról-napra jobban kiderül, hogy az ígért tündérkertből csak nagyon szerény zöldségeskertet lehet megvalósítani, hogy a zászlóra kitűzött száz százalékból csak igen szerény százalékot lehet megvalósítani s a többit a jövőre, legtöbbször a messze jövőbe kell eltolni. A reális megvalósulásban kiderül, hogy az élen álló emberek, akik a romboló harcok közben makulátlan félisteneknek tűntek föl, bizony csak emberek, bennük is van önzés, hiúság, mindenféle más emberi bűn és hiba és tök sem csalhatatlanok, mert minduntalan hibákat, sokszor szamárságokat követnek el. A forradalom idealistái nem tudják olyan köny- nyen felejteni az első szép időket, követelik a száz százalékot, ellenzékbe mennek, mire az uralmon lévőik félreállitják őket. Még jó, ha csak félre és nem a falhoz. S jön a terror — minden forradalom természetes kisérő körülménye —, amely szépnek tűnt föl, amig csak az „ e 11 ení o r r ad a! m ár ok “ ellen irányult, de nem jó, ha a forradalom gyermekei ellen köszörüli a guillotinet. Ezért van, hogy a forradalom sohasem azoknak használ, akik legjobban lelkesedtek érte, sohasem oda érkezik, ahová elindult. S innen van, hegy a forradalom a maga csillapíthatatlan kronoszi étvágyával megeszi a saját gyermekeit. Az induló foradalomért lehet lelkesedni. A beérkezett forradalomból nagyon ki lehet ábrándulni. Még eddig minden forradalomból csak az a tanulság derült ki, hogy az emberiséget nem llehet boldoggá tenni, hogy a szenvedés és boldogtalanság gyógyíthatatlan .tény, hogy az élet minden körülmények közt megalkuvás és beletörődés, hogy illúziókra nem lehet semmit építeni és ha a vallásból politikát csinálnak, az is csak olyan ceuA Faurmi ciimlü. kabaréban, font a Mont- martre-on, este fél tíztől éjjel egy óráig, a több mint háromórás műsoron alig szerepel valami egyéb, miint chanson. Nők és férfiak adják elő őkét és a közönség mindvégig figyel, tapsol, megujrázitat, együtt dalol az előadóval. Nálunk egy ilyen csaknem változatosság, látványosság nélküli műsor egy kabaréban, egy egész estén át, egészen elképzelhetetlen volna, még akkor is, ha egy Dammiia énekelné végig. (Daimjmia most a chanson csillaga Páriában.) Ezek a chansonok nem igényesek, legtöbbször nem fehérek, de ha a legigénytelenebib, legelcsépel- tebb témakörből valók is, ott csillog bennük az esprit, kívül au , mint egy ékszer a fátyol alól és ezt az esprit-t értékeli annyira a közönség és nem unja meg soha. Nem is szükséges a I/Academie Francaise-en lemérni a francia szellem magasságát, egy kis kabaré a Montmartre-on is sejteti, hogy a francia mennyire vér szerint az esprit népe- Hogy itt akármilyen rétegből adódik a publikum, megérti a finom csillogást, a tiszta forrásként feltörő szellemességet, amelyben nincsen semmi erőlködés. A chanson annyira francia, mint amennyire német a Lied, emebben annyi iz és ötlet gyűlt össze, mint amennyi érzelem amabban. Nem ismerem pontosan a chanson történetét, de arra kell gondolnom, hogy belopózott a legsúlyosabb lírai mondanivalókba, a legnagyobb francia költők verseit úgy díszíti, mint egy selyem- szálból vert csipke. Villon betyár os, látszólag foghegyről elmondott, keserű balladáiban is felcsillan. Vagy ne vegyem chansonnak, dalnak a hánya vet iséget, egy tragikus izü ballada refrénjeként vissza-visszaíérő keserű, rezignált mondatot, melyről nem tudni, hogy a nép tanulta-e Villontól, vagy ő vette a nép ajkáról: „De hol van a tavalyi hó?“ Idézhetném Hugót, akinek patetikus, lassú ütemeiből itt-ott kiviillan egy-egy vers, melyet megbatározott dallam nélkül is úgy kell mondani, mintha maga-magától ének- lődnék. És épp a minap volt örömöm egy régi költőben, Leomard-han, akit még az irodalomtörténészek is elfelejtettek és nem is hiába, mert Lamartine hangján beszél és egy színnel sem ad többet, de van egy kis chansonja, amelyben annyi frissesség van, mint egy mezőben tavasszal, ha el van öntve sárga gólyahírrel és fehér margarétával. Egy nagy por, melynek kálierében a szuezi csatorna építése áll Tizennyolc millió siMingért íolyih a harc Becs, junius eleje. A Josefstadt egy csöndes kis uccáoskájában, egy szerény udvari lakásban érdekes öregasszony lakik: Groisné, Negrelli Mária. A közeli napokban készül megülni nyolcvanadik születésnapját, de még mindig fri&s erőben van és a legjobb egészségnek örvend. Annyira, hogy hajlott kora ellenére is a legelkeseredettebb és legfáradhatatlanabb harcot vívja azért a tizennyolc millió sillingért, amellyel véleménye szerint megcsalták. Groisné a régivágásu nagyaez- szonyok közé tartozik, kemény, energikus, nehézségeket nem ismerő, szegénységébeu is ur. Kétszobás lakásából egyet teljesen a nagy pörnek szentelt, a földtől a mennyezetig állnak itt a különböző okmányok, iratok, beadványok, végzések. Az eset maga nemcsak az összeg nagysága miatt keltett szenzációt Bécs-i ben, hanem azért is, mert a történet háttere mélyen belenyúl a világtörténelembe és ha a jelek nem csalnak, a per folyamán számos olyan részlet fog nyilvánosságra kerülni a világháború nagy politikusainak kulisszatitkairól, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy egészem más világításban mutassák be az hya és tökéletlen lesz, mint minden politika. A forradalom nem a meggondolás dolga, hanem a meggondolatlanságé. A forradalom homályos, vak ösztönök forrásából ered és else- kélyesedik, mire az álmok és vágyak kies hegyvidékéről elérkezik homokos lapályára a valóságoknak. Aki ott állt az üde forrásnál, az csalódva nézi a posványos folyamot. A forradalom fiataloknak való. ön csak most jött erre rá, Mr. Bemard Shaw? Irta: SZENES ERZSI Az egyik napilap napokon át körin tér jut közlőit a pizsama ügyében. Különböző társadalmi osztályok hölgyei nyilatkoztak, mehet-e a pizsama ezidén is a tengerparton, vagy sem. Feltűnt nekem, hogy Rohan hercegnőtől Mistinguette-ig ebben a lapban hány írónő nyilatkozott e kérdésben. A francia Írónők mindig is nagy társadalmi szerepet vittek Madame Sérvígné-n és Geor- ges Sandon át máig, ruhadivat etb. kérdésekben is komoly beleszólásuk volt és irányító szerepük, de ha véletlenül nem is voltak comtessek, mint teszem a kitűnő Cam- tesse de Noialles, tehát nem születési, de szerzett szellemi rangjuknál fogva. Egyébként, hölgyeim, a pizsama győzött Párisban. És ha én is megszólalhatok (egy magyar költőnő örüljön ma, hogy él — nem igaz?), a magam részéről föltétlenül a pizsama mellett vagyok. Imádom a pizsamát, éljen a pizsama! Nincs könnyebb, mint Páriában jól öltözködni, sehol sem olyan könnyű nőnek lenni, mint itt. Nem is kell hozzá divatlap, hogy az embe~ tudja, milyen ruhát varrasson százával kapja az ötléteket, a finom nüanszokat az uccán és nem tévedhet abban, hogy a ruhát vagy a kalapot hogyan viselje. Mert majdnem azon múlik az egész, hogy a hölgyek közül oly sokan nem tudják hordani a legremefcebb ruhákat és kalapokat. A német filmek valósággal betörtek Pá- riisba. Az első német beszélő filmek vagy operettek voltak vagy kamara játékok. Ha operettek, éppen úgy nem kelletlek nékünk, mint az operettek általában (mert mit adhat ma nekünk egy operett, mi közünk hozzá?), ha meg kammrajátékák, akkor csak a színházat tették át filmre és (kiölték a filmből a távlatot, a mozgalmasságot, a levegőt, a mezőket és városokat, melyek úgy változnak a néző előtt, mint az utas előtt a tájak egy robogó vonaton. Az uj német filmek azonban egyszerre vezetnék és jobbak azoknál, melyekkel másutt már kísérleteztek. A legnevesebb francia kritikusok hetek óta úgyszólván tanulmányokat írnak Winsloe Chrifcta darabjáról: Maedchen in Uniform és épp oly elragadtatással Erich Kaestner Emil und die Detektive cimü filmjéről és a Capi- tain de Köpenicknek, mely szintén német film, sincs kisebb sikere utolsó évtizedek eseményeit. Groisné édes lánya annak a Negrelli nevű osztrák mérnöknek, aki 1855-ben a szuezi csatorna első tervét kidolgozta. Ezt a tervet Párisban 1856-ban elfogadták kivitelre és két évvel később, Szaíd, egyiptomi alkirály Neg- rellit kinevezte az építési munkálatok főfelügyelőjévé. Negrelli azonban még abban az esztendőben meghalt és utána, amint köztudomású, Lesseps fejezte be a nagy müvet. Lesseps nem volt válogatós az eszközeiben. A szuezi csatorna építése, épp úgy, mint később a Panama-kanálisé, amelynek építését ugyancsak Lesseps vezette, bővelkedett a botrányosnál botrányosabb aífaírekben. így például Groisné előadása szerint, Lesseps nem vásárolta meg Negrelli terveit, amint azt Negrelli halála után állította, hanem egyszerűen ellopatta azokat. Épp így ellopatta Neg- relli kiskorú árváitól mindazokat az iratokat és okmányokat, amelyekkel ezek anyagi igényeiket igazolhatták volna. így Lesseps zsebelte be a csatorna-vállalkozás minden anyagi és erkölcsi sikerét és nyugodtan nézte, hogy Negrelli árvái jóformán az éhhalál küszöbén állnak. Amikor Groisné felnőtt, kezébe vette az ügyet. Pöröket indított, beadványokat készítet t, folyamodványokat irt és a legelső ügyvédeket bízta meg érdekei védelmével. És itt kapcsolódik be a világháború egynémely politikusa is. Groisné első ügyvédje ugyanis nem kisebb ember volt, mint Raymond Poiincaré, a francia politikus és államférfin. Poiucaré szerepéről a perben ma már egész irodalom szól és egy brosúra, amelyet Boyer gróf irt, azzal 1932 Június 5, vasárnap. ^ A német szellem előtt megnyitották az ös sízes kapukat, A Goethe-öv nemcsak Goe-* the zsenijének hozott őszinte hódolatot, de az egész német irodalomnak- Egymásután jelennek meg német írók és költők francia fordításban. Az Edition Donoel et Steele egy regénysorozatot índit német regényírók címmel és ebből az alkalomból André Mau- rois-t idézi, aki a külföldi regényírók francia fordításai elé előszót irt és ezt inját „Mindig is azt gondoltam, hogy amit egy népről, egy egyénről, egy kohóról, egy faluról tudunk, azt inkább tudjuk (tanultuk) egy regényből, mint egy tanulmányiból, egy statisztikából vagy egy mérliegbőL Mert amit én Indiáról tudok, azt Kiplingtől tudom, amit a cári Oroszországról, azt Tolsztojtól s Turgenyevtől. Sehol sincs annyi1 igazság, mint egy regényben." Hogy ne vonatkozna ez a német irodalomra? Ha valaki meg akarja ismerni Németország utolsó harminc esztendejét, elég, ha ennek a három évtizednek irodalmát elolvassa A német szellem iránti tiszteletben és érdeklődésben odáig mennek, hogy rehabilitálják René Sohickelét, kit nem néztek jó szemmel, mert elzászi volta ellenére nem a francia, de a német irodaimat gazdagította- Még pedig olyan versekkel, melyekben a német nyelv elveszti minden nehézkességét s olyan légies lesz, olyan hajlékony és zengő, mint amilyen hajlékony és zengő csak a legnagyobb német lírikusok ajkán tudott lenni, tiszta és könnyed, mintha elszabadult volna a földtől. Ezeket a hasonlatokat egy Schickele-vers mondatja velem és nem állom meg, hogy ne idézzem: Dóin Gang nimmt Zorn und Weh von mir, Und wie sich deine Hüften wiegen, Fühle idh die Erde mit uns fliegen, Durch Hiimmelsbláue für und für. Ez a vers egyszer úgy megfogott, hogy kapásból lefordítottam és úgy maradt meg bennem, mint egy dallam, mit nem kell tanulni, elfogja az ember első hallásra és nem Mejti el soha. ; • * 1 * A Montmartreon a villanyfényeknél is jobban világit a Sacré Coeur márványfehérsége. Olyan monumentális ez a templom, a hatalmas zárdafallal, ahogyan némán kiemelkedik a hangos montmantrei mulatók tömkelegéből. Itt köröskörül csönd van, néha egy-egy szerelmes pár jön fel a lépcsőkön és most kúszik fel ruganyos, hajlékony testével egy fekete macska. Milyen szép agát szemével, mindig ugrásra kész, halk járásával, mintha villamos szikrák villannának M, selymes, fekete szőrén. A macska! Másutt háziállat, de itt mintha villogó szemű, villamos testű démon volna. Itt annyira szuggeráló Baudelaire elképzelése a macskáról és ahogyan a macskákról szóló versek rímei visszacsdlin- gelnek, a fiatal Baudelaire is Mtünik, elegánsan, dandysen, ahogyan halvány, hosszú ujjaival végigsimit egy macska hátán, úgy ahogy Theopil Gautier látta őt a Hotel Pi- modanban, mikor először találkozott vele. vádolja meg Poincarét, hogy megvesztegette magát Lessepstől, kiszolgáltatta neki ügyfele iratait és Lesseps ezért pénzzel és tekintélyével előmozdította, hogy a francia köztársaság elnökévé válasszak. Hogy Boyer gróf állításai mennyire helytállók, azt ma már nagyon nehéz elelnőrizni, mindenesetre tény, hogy Groisné egy idő múlva kénytelen volt az ügyet kivenni Poiincaré kezéből, mert olyan gyanuokok merültek föl, amelyek legalább is kétségessé tették Poiucaré érdektelenségét a dologban. Groisné következő ügyvédje Jean Jaurés volt, a híres szocialista vezér, akit köztudomásúlag a háború kitörésekor meggyilkoltak. A világháború közbejöttével a port abba kellett hagyni. Groisné közben megöregedett, de a cél, amelynek szolgálatába egész életét állította, még nem volt elérve. Egyizben már már úgy volt, hogy ítélethozatalra kerül a sor és Groisné megnyeri a nyolcvan esztendeje húzódó port, de utolsó pillanatban egy jelentéktelen formahiba miatt ismét elnapolták az egészet. A matróna azonban tovább dolgozik azon, amit jóformán mint gyermek kezdett meg: atyja emlékének dicsőségén. És valóban szívósságával elérte, hogy ügyével a legközelebbi jövőben ismét foglalkozni fog egy nemzetközi bíróság. A tárgyalás elé igen nagy érdeklődéssel tekinthet az egész világ közvéleménye, mert azon, amint mondottuk, nemcsak a szuezi csatorna építésének, hanem a világháború előtti francia politika vezéralakjainak több, eddigelé ismeretlen ügyének háttere is nyilvánosságra kerül. —sz. PÁRISI NAPOK
