Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-05 / 128. (2941.) szám

1932 június 5, vasárnap&% ewdéíyifőid sorsa

A másfél esztendővel ezelőtt elhunyt Jancáó Benedek, e kiváló székely tudósnak és az erdélyi nemzetiségi problémáik teg- jolbfb ismerőijének emlékére a Budaipesten

élő volt erdélyiek Jancsó Benedek Társaságét alapítottak, amely működésének rövid tartama alatt mán eddig is igen értékes munkásságot fejtett ki- Előadássorozataiban nemcsak Erdély, hanem Szllovenszkó és Ru- szinszkó, a Vajdaság és Burgen!and kisebbségi kérdésével is behatóan foglalkozott és előadókul ezeknek a problémáknak legismertebb magyar szakértőit nyerte meg. Ilymódon a nemzetiségekkel foglalkozó tudománynak valóságos magyarországi1 avant gardeját toborozta össze, amely minden szentimentalizmustól menten és csupán a tudományos igazságra vetett tekintettel hatol be ennek, az emberiség és a magyarság jövője szempontjából egyaránt sorsdöntő kérdésnek a rejtelmeibe. Mivel pedig ezek az előadások és az azokat követő viták mind szélesebb körök érdeklődését keltették fel, propagativ szempontból is igen nagy jelentőségük volt. A budapesti sajtó nagy része az utódállamokbeli magyarság küzdelmeinek — sajnos —. nem szentel elég figyelmet és már ebből az okból is csak örülni lehet annak, hogy van egy kör, amely tudományos tárgyilagossággal tárja a budapesti közönség elé az utódállamok és az azokban élő magyar kisebbségek igazi képét.

Két értékes könyvet is köszönhet a magyar közvélemény a társaságnak. A „Janesó Benedek Emlékkönyv" azokat az előadásokat tette hozzáférhetővé a magyar olvasóközönség -résziére, amelyeket a társaság az elmúlt esztendő telén az erdélyi kérdésről rendezett. Most pedig megjelent a könyvpiacon „Az erdélyi föld sorsa", amelynek szerzőije Móricz Miklós dr., az iró Móricz Zsigmondinak testvéröccse, akit abból az időiből, amikor még a kassai kereskedelmi ős iparkamarának titkára volt, Sztóvensz- kón is sokan isimernek és becsülnek.

Móricz Miklós uj müve válasz Dávid Mit- ranynak, egy Londonban élő román publicistának „The Land and Peasant in Ruima- nia. The War and the Agrár-Reform 1917—1921“ (Románia földje és parasztja. A háború és a földreform 1917—1921) ciimü vaskos kötetére, amelyet a Carnegie-alapit- vány adott ki James D. Shotwell előszavával- Móricz Miklós igen nyugodt és mindvégig előkelő hangon polemizál Mitranynak a román földreformot igazolni igyekvő állításaival, de ezen túl könyve azzal a maradandó értékkel is bir, hogy a magyar tudományos irodalomban először foglalkozik kimerítő alapossággal az 1921. évi román földreform történelmi előzményeivel, a regáti és az erdélyi agrártörvények mélyreható különbségeivel és az azok végrehajtása után kialakult uj helyzettel. A csehszlovákiai magyarságot természetesen élénken érdekli, hogy az erdélyi testvér-magyarság sorsára miként hatott ki a román agrár- reforim és ezért nem végzünk felesleges munkát, ha Móricz Miklós néhány megállapítására külön is felhívjuk olvasóink fiigyeimét.

Mi irány a román földreform igazolása végeit behatóan foglalkozott a regáti föLdrnü- vesnép küzdelmes történelmével, mig az erdélyi paraszt kérdés históriáját alig érin*

3'tta: Jilmásip Jttifiíáty

tette. Móricz Miklós — igen ötletesen — ezért hasábosán egymás mellé állítja a regáti és az erdélyi agrártörténet legfontosabb eseményeit az utolsó százötven esztendő folyamán. E módszer segítségével az olvasó könnyen levonhatja azt a tanulságot, hogy Erdélyben a román parasztság helyzete úgy kulturális, mint gazdásági tékimtet- ben mennyire kedvezőbb volt, mint a havasalföldi és moldvai fejedelemségekben, majd ezek egyesülése után a román királyságban. Mig Magyarországon már a 19. század elején, a modern nemzeti mozgatóim megindulásakor, a nemesség egyes előírelátó tagjai',, mint például Beraeviczy Gergely, a rendiség eltörlését követelték, addig a moldvai bojárok 1805-ben a jobbágyság robot-kötelezettsége i nek súlyosbítását kérték a török szultántól, hübérmruktól és Carada törvénykönyve büntetést rótt ki arra a föl- desurra, aki jobbágyaitól a megszabottnál keivesebib munkanapot vesz igénybe. 1834- ben a jobbágyság helyzetét még inkább megnehezítő „Regiül ámen túl Organic" hatása alatt a moldvai román parasztok ezrével menekültek Erdélybe és a Dunán át törők területre. 1844-ig a cigányok a szó szoros értelmében rabszolgáik, voltak és akkor is csupán azokat szabadították fel, akik az állam és a kolostorok tulajdonában voltak, mig a magánosok birtokában lévő cigányokra csak 1855-ben került sor. Golescu szerint 1832 óta 1856-ig több mint százezer para&zt- család menekült el a fejedelemségből Erdélybe, Bulgáriába és Szerbiába. A parasztok nagyon örültek annak, ha a Duna befagyott, mert akkor a jégen át elmenekülhettek. Ilyen szomorú viszonyok uralkodtak a dunai fejedelemségekben akkor, amikor a magyar törvényhozás nem kis részben, éppen a földbirtokosság kezdeményezéséire, már évekkel ezelőtt megteremtette a jogegyenlőséget és véget vetett a jobbágyságnak. Az 1864. évi román alkotmánynak az a rendelkezése, hogy idegenek a falusi községekben nem szerezhettek ingatlant, a zsidók ellen irányult, akiknek -román állampolgárságot nem adtak, ami ellen a nagyhatalmak ismételten tiltakoztak. Miután a Cuza-fére reform (1864) és az azt követő törvények hosszú sora a föld problémáját megoldani nem tudta és a parasztságnak elegendő földet nem juttatott, az 1888--89. években véres parasztlázadások törtek ki, de bár ezek hatása alatt 1.2 millió hektárnyi állami birtokot osztottak szét a parasztság között, a helyzet ekkor sem javult mog lényegesen, úgy hogy 1907-ben megint nagy lázadás ütötte fel a fejét, amelyet Ava- rescu hadai vertek le, tízezer paraszt élete árán. Csak a világháború alatt, 1917-ben mondta ki Ferdinánd király a parasztságot megváltó szót.

Ilyen előzmények után valóban égető szükség volt rá, hogy a Regátban nagyszabású földbiirtokreformo-t hajtson végre az uj Románia Maré kormánya. Móricz Miklós elismeri, hogy Edélyben is szükség volt a földreformra, de szerűre azt másképpen kellett volna megcisnálni. Két ténynek kellett volna megszabni a -reform irányát: az első az,

hogy Erdélyben csak igen -mérsékelt meny- nyiségben és az országnak csak kevés részében volt fölosztani való föld, a másik pedig hogy ott aránytalanul kisebb volt a földnél- küli réteg, mint a Regátban. Minthogy e két alapvető tényt figyelmen kívül hagyták, a román földreform nem reformáló munka, hanem csak felforgat ás, gyűlöletből fakadó leszámolás volt a magyar fájjál. E gyűlöletnek azonban nem volt alapja, hiszen „a románság azért is vethette meg a lábát Erdélyben, ment a földesurak a nyakas és követelő magyar jobbágyságot birtokaikról az engedelmes, igénytelen ro-mán jobbággyal szorították ki és 1910-ben a volt magyar területen 1-a-kó románságnak 13.5 százaléka volt önálló földbirtokos, az ottlakó németeknek 9.9 százaléka, a magyaroknak pedig, kik a másik kettőnek a történelem folyamán hajlékot adtak, csak 8.8 százaléka."

Csehszlovákiáiban sem a régi tulajdonosnak meghagyandó terület -nagysága, -sem a földreform egyéb alapelvei tekintetében a törvény nem tett különbséget a történelmi országok és Szloven-szkő,, valamint Ruszinszkó között. A román földreform ellenben, jólléhet Erdélyben jóval kisebb -szükség volt rá, mint a Regátban, amott mégis sokkal szigorúbb

volt, mint em-itt. Móricz Miklós egymás mellé állítja az 1921 juh 14-iki regáti és az 1921 július 23-áu kelt erdélyi törvényt, amelynek összehasonlítása utján a többi között a következőket állapítjuk meg:

A Regátban csupán olyan birtokokat sajátítottak ki, amelyeknek legalább 100 hektár művelhető területük volt, míg Erdélyben a kisajátításnak ilyen alsó határa és feltétele nem volt. Ha Erdélyben is a regáti rendelkezést alkalmazták volna, u-gy legfeljebb 1.1 millió katasztrális holdat lehetett volna -igénybe venni. A Regátban a kisajátítást csak addig lehetet molyt-atűi, amiig a kisajátított terület a 2 millió hektárt el nem érte, míg Erdélyre nézve hasonló intézkedésnek nyoma sincs. Ez a gyakori atban azt jelenti, hogy a Regátban a 8 millió hektárra rugó művelhető területnek csupán egynegyed részét lehetett lefoglalni, Erdélyben elleniben a földreform az országnak minden zugát feldúlta. Erdélyben — bizonyos korlátozásokkal — teljes egészében ki lehetett sajátítani a közérdeket szolgáló testületek, alakulások, alapítványok, intézetek, templomok, kolostorok, káptalanok, egyetemek, iskolák, kórházak, vármegyék) községele birtokait, a Regátban ellenben nem. Az egyházközségek mivelhető földjéből csak 32, a templomokéiból 10, a kántorok részére 8, az iskolák részére 16, az érsekségek részére 200, a püspökségek részére 100 és a kolostorok részére 30 katasztrális holdat kellett mentesiteni a kisajátítás alól. Ezen az alapon az erdélyi római katolikus státus 290.507 katasztrális hold birtokából csak

13.040 holdat hagytak meg, azaz az egésznek

4.5 százalékát. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek 1708 holdas algyógyi birtokából csak 68 hold erdő maradt meg. Erdélyben a -közbirtokosságok is a kisajátítás tárgyai voltak, amit azonban u-gy hajtottak végre, hogy a régi csíki székely határ-őrezred birtokából kialakult úgynevezett Csíki Magán- javakat 62.539 hold kiterjedésben lefoglalták, inig a naszódi román határ-őrezred 265.000 holdas vagyonát sem miféle bániódás nem érte. A magánosoknak a Regát dombos és hegyes vidékein 100, a síkságon nagyiigénylé- -sü vidékein 150, közepes igénylésü vidékein 200 és egyéb vidékein 250 hektárt hagytak meg, Erdélyben ellenben az ugyanilyen minőségű birtokokból csak 50, 100, 200, 300, illetően 500 holdat. Az erdélyi birtokos tehát a síkság ama vidékeinek kivételével, ahol a föMiigénylőket már teljesen kielégítették, mindenütt rosszabb helyzetben volt és ez az egyetlen kivétel is alig jelentett valamit, -mert hiszen Erdély mai területének csak nagyon kis része síkság és ez is a legsűrűbben lakott rész, tehát már eleve nagy igénylésre lehetett számítani. A Regátban az olyan tulajdonosnak, akinek egy, vagy több fia mező- gazdasági szákiiskolát látogatott, miniden fia után külön 50 hektárt hagytak meg. Erdélyben ellenben csak egy gyermek után lehetett ilyen igényt támasztani.

Az 1885 után beköltözőtt magyar telepesek birtokaira nézve azt a kivételes rendelkezést iktatták törvénybe, hogy azokat az arra a vidékre megállapitott átlagos törpebirtokhatáriig szabad leapasztani, aminek Temes -és Krassósaörény vármegyék magyar telepes községei,nek népe esett áldozatául. Azt áz elvet, hogy a távollevőik földjeit -teljességükben ki lehet sajátítani, Erdélyben akként hajtották végre, hogy az optáns-okat is távollevőknek tekintették, ámbár a párisi kisebbségi és a trianoni békeszerződés értelmében az optánsok javaikat megtarthatták volna. E példákat tetszés szerint szaporítani lehetne, de úgy hisz- szük, hogy már az eddigiekből ig kitűnik, hogy a regáti törvény mennyire enyhébb volt, mint az erdélyi.

Könyvének harmadik részében Móricz Miklós a földreform végrehajtásáról és annak eredményéről számol be. Kimutatja, hogy mig a magyarok 1918 előtt Erdély lakosságának 33.60 százalékát tették, addig a birtokoselemnek csak 25-5 százalékát képviselték, mig az 55.4 százalékos románság ellenben a bir tok osságban 65 százalékkal szerepelt. A törpebirtokokon kívül 10—50 ho-ldas birtokosok között még mindig 60.7 százalékkal voltak képviselve a románok és az 50—100 holdas kategóriákban is csak

47.3 százalékra esett le a számarányuk. Mitranynak azzal az adatával szemben, hogy a 100 holdnál nagyobb birtokosok számából csak 2-5 százalék volt a román, Móricz Miklós megái Lapítja, hogy a valóságban

7.3 százalékot tétt. Anli a földreform eredKérje mindenütt az Első trencíni borovicska és likőr gyár r. t., Tr énéin

gyártmányait. — Különösen figyelmébe ajánljuk „JUNIPERUS" gyógy- borovicskánkat. — Alapítva 1904.

ményét illeti, gazdag és hangyaszorgalommal összegyűjtött statisztikai anyag alapján arra az eredményre jut, hogy a 100 katasztrális holdnál kisebb birtokok területe

300.000 hektárral növekedett, azaz a reform e birtokok egész területét az eddigi 51-9 százalékról nem egészen 55 százalékra emelte. A kielégítették között — Mitrany szerint is — 73 százalékkal szerepeltek a

románok és csak 27 százalékkal a kisebbségi nemzetek. Egy-egy igénylőre átlag 2.5 katasztrális hold jutott. Mivel azonban a kisebbségeket valószínűen csak a házhelyeknél vették számba, rájuk fejenkint egynegyed hold esett, míg a románok átlaga már- 3.4 holdat tesz. Hogy azonban mennyit kaptak egyfelől a román nincsetlenek és törpebirtokosok, másfelől pedig a középbirtokosok, azt az eddig rendelkezésre ál-ló adatok alapján megállapitani nem lehet. Az agrárreform közgazdasági eredménye, hogy a régi birtokosoktól minden komoly ellenszolgáltatás nélkül 4 millió holdat vettek el, a nemze{politikai eredmény pedig az, hogy a magyarságtól 2.9 millió holdat, de ezt a hatalmas területet sem az erdélyi románságnak adták oda a maga egészében

— annak legfeljebb 451.000 hektár jutott

— mig a nagyobbik rész „kikapcsolódott a nemzetgazdasági körforgásból és olyan egyéni érdekek szférájába került át, melyben többé nem tölt be közgazdasági hivatást é-s még kevésbé nemzetgazdaságit."

Az erdélyi agrárreform aktái még nem zárultak le. Móricz Miklós alapvető vizsgálódásai után is a tudománynak még sok részletet kell tisztáznia, különösen a reform szociális hatását illetően. A nemzetközi fórumon is tovább folyik a pör. A brassói telepesek ügye ugyan elintézést nyert azzal, hogy a Népszövetség közbenjárására a román kormány kénytelen volt 700.000 aranyfrankot fizetni és az optáns-kérdést is részben megoldották az 1930. évi párisi szerződések, de a Csíki Magánjavak problémája még mindig foglalkoztatja a Nép-szövetséget és valószínű, hogy az erdélyi és regáti törvény közötti kézzelfogható különbségek a jövőben is újabb petíciók beadására fogják késztetni az erdélyi magyarságot. Általános kisebbségi és nemzetpolitikai nézőpontból bizonyos az, hogy ez a pör nemcsak egyéni érdekekért folyik, hanem annak a nagy elvnek a győzelméért is, hogy az államhatalomnak nem szabad a kisebbség vagyonát az uralkodó nemzet Javára csökkentenie.

Szent-lyány képviseli a magvar elemzett párt kassai kerületében

Kassa, június 3 Szent-Irány József képviselő, a magyar nemzeti párt vezére szlo-venszkói országos körútja során junius 13-átót 17-éig fogja meglátogatni a párt keleísiziiovensizikói szervezeteit. A pártvezér kassa vidéki utjának részletes programja a következő:

Junius 13-án, hétfőn: Szent-Ivánv József pártvezér Szépeiben találkozik Várnáy Ernő pártigazgató- va-1 és Orián Árpád szepsii körzeti titkárral reggel 9 órakor. Déli 1 órakor közös ebéd a szepsii pártvezetőséggel. Délután 4 órakor értekezlet a szepsii helyi választmánnyal. Este 7 órakor előadás, utána közös pártvaosora. Junius 14-én, kedden: Kassa- reggel 9 órakor párt- iroda vizsgálata, stb Déli 1 órakor közös ebéd. Sohalkház (Széchenyi-terem). Délután 5 órakor pá-rlválaszt-mányi értekezlet a pártirodában. Este 8 órakor közös vacsora a Sohaikház- ban (Széchenyi-terem.

Junius 15-én, szerdán: Délután Kassáról átrándu- lás Eperjesre, ahol délután 5 órakor pártvá- lasztmányi értekezlet lesz. Este Eperjesen előadás, utána pártvacsora

Junius 16-án, csütörtök: Kassáról reggel S órakor indulás Nagykaporra. Itt irodavizsgálat, vezetőségi értekezlet. Délben Nagykapoeon közös ebéd. Este 6 órakor előadás Utána közös vacsora és nyári mulatság.

Junius 17-én, pénteken: Nagykaporról reggel átutazás Királyhel-mecre. Itt délelőtt 11 órakor pártiroda vizsgálata. Utána értekezlet. Déli 1 órakor közös ebéd. Délután 5 órakor előadás, utána vacsora.

4

SldS^F^HICl^filFCSÍi nyitva május 29.-töl Szobáik ucc-tói, 8fí-is. j

E!ü«e>on <.-i9 1 enseomtny üföstekieclés minden SchieüFeqr-autébusxoK. .

?JIÓ»CIQW alig, J ....

.. - - ------------------- 1 '' 11 ——