Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-01 / 124. (2937.) szám

PÁRISI NAPOK Irta: SZENES ERZSI ömök azt fogyják mondani: ^má ujjat l<eűn-et még írni Páriáról?“ A kérdés nagyon indo­kolt, Nincs a viliágnak még egy városa, amelynői annyi pontos és pontatlan leirás fkiésaül't volna, mint orról a városról- Talán egyetlen nemzet irodalmának som volt a-ny- ny.ira tárgya a fővár06, mint a francia iroda­lomnak Franciaország fővárosa. Még mielőtt .az idegen kikerülnie Párisiba, pontosan is­meri a régi és az uj Pár ist Vidor Hugó, Balsac, Zola, A na tőle Francé regényeiből, uooákat, tereket, templomokat, apró zugo­kat, és az uccák nevei, ha idekerül, úgy bukkannak fel és zenélnek emlékezetében, mint versszakok, melyeknek riimei vissza- csengenek olykor és visszahozzák az egész verset és annak hangulatát.. Egy-egy ilyen uccanlév, amely mögött feltűnik egy-egy re- génythős, Pár is és a pár isi élet, ahogy egy Ballsac látta és iismerte, olyan meghitté teszi számára az első órákban is a várost, mintha régen is ismerte volna és itt folytak volna le életiének napjai. De eltekintve attól, hogy a francia írókat, kik ideggel, szívvel idetartoztak, ilyen mér­tékben inspirálta, az idegen íróknak, művé­szeknek valóságos Mekkája tett és kivált­képp az újságírók tudtak jól élni vele és be­lőle, kifogyhatatlan anyag volt Páris min­denkor számukra. Heine óta, aki pedig egy évszázaddal ezelőtt keltezte innen leveleit és cikkeit s aki, amilyen mértékben gyűlö­letessé tette magát szűkkeblű és látókörű honfitársai előtt éippen párisi Írásaival — melyekéi még kevésbé tudtak neki megbo­csátani, mint ^rendezetlen" vallását — olyan mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a németek a francia irodalommal és szellem­mel megismerkedjenek. Ezt a ragyogó ne­vet, ami Heine az irodalomban, mások is követték és tudvalevő, hogy a nagy lírikus, akinek lírájába is beleszól az okosság és itt- ott el is torzítja a gúny és a fölény, hogy ez az okosság milyen javára volt, ha prózát irt és tündökletessé teszi azokat az írásait is, melyek eredetileg zsurnalisztikának voltak szánva és annak íródtak- Ezt a ragyogó ne­vet, mondóim, más nagy nevek is követték és hadd említsem meg a másik zsidót, aki már ingadozás nélkül önérzetesebben élt ezzel a névvel, annyira önérzetesen, hogy egyelőre egy századra, de lehet, hogy az idők végtelenségéiig önérzetet adott az össz- zsidóságnak: Theodor Herzl. Mert hiszen Herzíl, akiben először vetődött fel az Uj- zsidóonszág álma, egyike volt a legfinomabb elméknek és zsurnalisztának egészen első­rangú és neve először ebben a minőslégben ragyogott fel, ha jól tudóim, a Neues Wiener Journal hasábjain, ahová Parisról és a francia irodalomról irt cikkeket é* Maupas- santról egy olyan remeikbe készült kis írást, melynél szebbet és mélyebbet nem nagyon írtak erről a francia zseniről. Mégegyszer el kell mondanom, hogy nin­csen város, mely annyit szerepelt volna az európai irodalomban és főleg zsurnalisztiká­ban, mint Páris, amély mágnesként voozot- la az idegen művészeket. A többi fővárost ilyen szem-pontból csak később fedezték fel. Berlinről irt már Voltaire is, Berlinről és Potsdaimról, de abban iga-zán nem volt kö­szönet, Siralmas volt, hogy mennyi epével és éllel irt Nagy Frigyesről, aki odáig ment a francia esprit iránti rajongásában, hogy udvarába hívta a francia szellem akkori megtestesítőjét és kitette önmagát és kör­nyezetét Voltaire szemének és nyelvének és Voltai re bizony nem átal'lotla kimondani azt, ami kellemetlent fejedelmi barátjában meglátott­Nekünk, magyaroknak meg éppen sok kö­zünk van Páriához, ujabbkori irodalmunk át és át van itatva vele, mint valami jó illat­tal. Ahogy a német szellem után a francia kezdett hatni és a francia szellem felié for­dult nemcsak az érdeklődés, de a lélek is, kiáltó kérdésekre akart tőle feleletet kapni (és kapott is), Pári-s is felragyogott a ma­gyar irodalom horizontján. Ambrus Zoltán egy párisi tartózkodás után jött haza azok­kal a valeurökkel, melyek hatása alatt Bu­dapesten megváltozott az újságírás, fris­sebb, hajlékonyabb, mozgékonyabb lett. Ignotust idézem, amikor azt mondom, hogy aki ma újságot Ír .magyarul, neim is tudja, mit tanult Ambrus Zoltántól, a zsurnaliszti­kának néni egy műfaját ő leremvtetle meg. Amilyen elszigetelt jelenség volt és maradt is mindvégig mint író, annyira termékenyi- lő volt cikkei által, melyek uj és friss leve­gőt hoztak és értékben messze meghaladták az újságírás igényeik A magyar regényben is megjelenik Páris, Heiiiai Family Hoteljében, melynek hőse iűt él egy kis szálló egyik felső emeletén, ki­rály éö idegen, de aaésrt Mlek szerint rokon­ságban áll valamiképp Krúdy hőseivel, akik hol Podoliniban, bői a Nyírségen tűnnek fel s álomból és valóságból vannak keverve. Molnár Ferenc párisi oikkeivel tűnt fel előbb otthon s csak aztán a Liliommal, a világhír felé a start újságírással kezdődött. Vészi Margit is, az edslő komolyan vehető magyar ujságirónő, akinél okosabb és mű­veltebb ma sincs senki nő a magyar zsurna­lisztikában, itt jött rá arra, hogy legalább annyd hajlama s tehetsége van az újságírás­hoz, mint a festészethez és innen jelennek meg első írásai az Estben. Szoniory Dezső -egész oeuvrejiét szintén determinálja ez a kiét elem: a muzsika és Páris, illetve a fran­cia szellem. Oeuvreje legszebb darabjait ez a kettő termékenyiti és gazdagítja, a „Leve­lek egy barátnőimhöz" és a Harry Russel Dór ián a francia hadszintérről-t, mélyeket én elsőbbeknek tartok, mint a színműveit és nagyon elsőknek úgy is, ha nemcsak Szóim orv más Írásaihoz, de a legnagyobbak írásaihoz mérem őket- Nehezen tudnék ma nevet említeni jóval Ady utánig a magyar irodalomban, akinek munkásságából egészen ki volna kapcsolva Pári-s. És Adyról nem is szólva, Ady és Pá­ris elválaszthatatlanul merülnek fel az em­lékezetben és ma már irodalmi tétel, gór­cső alá vett kérdés, mennyire járult hozzá Páris Ady zsenijének teljes fénnyel való ki­bontakozásához- Nem tudom és nem is me­rem állítani, hogy Páris nélkül Ady nem lett volna Ady. Az ilyen megállapítás bi­zonytalan, uniint egy jóslat. Megelégszem az­zal a ténnyel, hogy Páris nléhány olyan ver­set Íratott Adyval, melyeket nem törölhet le az idő, mert nem palatáblán vannak írva, de .márványba vésve. Páris igy bevonult a magyar költészetbe és olyan ize és illata van,, mint a nehéz ámbrának. Páris mint város i-s meg van ír­va miagyarul pontosan, legapróbb nüanszai- ban, jellegzetességében-, jellemzően, egy fö­lényes, de minden emberi hangra és meg­mozdulásra reagáló meglátásban, Máral' Írá­saiban.. De öntöknek magyarázzam Márait? Ki ismeri jobban, mint e lap közönsége? Újságcikkeket ritkán olvastak olyan mohlón. annyi élvezettel és ritkán maradtak meg újságcikkek olyan, élénkem az emlékezetben, ritkán halottialk olyan -forimálóan, mint Má­ra i Írásai, és főleg a párisink, melyekből méltán lesz könyv, kór volna őket az újsá­gok rengetegéiben eltemetve -hagyni. Hát ezekkel a neveikkel bizony nehéz konkurálni és nem is leheti Nem lehet vala­mi seniki által még fel nem fedezettről szá­mot adni. Nem lehet eztratoszférái felfedezé- -seket tenni. Az ember lehetőleg elfelejti az emlékeit és rábízza magát a saját látására. Átveszi ennek az életnek,, a párisi életnek ritmusát, mely alól úgysem vonhatja ki ma­gát, ha itt él, senki. Átveszi ennek az élet­nek ritmusát, mint ahogy a tenger ritmusát is át kell hogy v-eigye az ember egy gondo­lán vagy eigy hajón és viteti magát a test és lélek a tenger hullámain. És igy hol nyitott szemmel, hol alvó lélekkel Páris kifogyhatat­lan és kimeríthetetlen, uj és uj fényben csillog, csak meríteni kell tudni1 a fényből, de legalább elfogni néhány sugarat. Egy este Lábass Jucival és Szedő Miklóssal Kis interjú a két művész sikerült érsekujvári koncertje után Érsekújvár, máj-ue SÍ. (A P. M. H. éreekuljvéri munkatársától.) A müvésizháaajspárok mindig érde­kesek. Anniikor Lábas* Juci és S*edő Miklós meg­érkeztek autójukon a kisváros főterén tevő nagy- eaáüó elé, ax * pár pillanat, amig a sportkosztümöe, fejedelmi megjelenésű művésznő fáradtan -belépett a szálló kapuján s amíg a teltarcu, nagythaju, mo­solygó-szemű rádió-tenor ista megadta a szükséges utasításokat a podgyás-z elhelyezésére az elősiető szállodai személyzetnek, ez a rövid idő elegendő volt arra- hogy egy-két ember észrevegye a sze­gényesen plakatirozott illusztris vendégek megér­kezt-ét. Aztán már minden szemtanú érdekesnek tartja az első isim©rősnek fontoskodó szenzációval (esetleg fontoskodó közömbösséggel) elmondani: — Megérkezett Lábass Juci és Szedő Miklós. Lát­tam őket. Most szálltak meg az Arany Oroszlán­ban. — No és? — hangzik csaknem -minden esetben a kérdés — milyenek? — Az a Lábass még mindig szép. S a Szedő i-s jóképű fiú. Velük van Vágó Art-ur is. A HANGVERSENYEN Este koncert, A nagyterem szépen megtelik. Először egy sápadt-arcu, fájdalmasan muzsikus- szemű fiú ül le egy bizonytalan hangú pianinóhoz 6 becsületére váljék Vincze Lászlónak, hogy Raoh- maninov egyik lehelUetfincxmságu koncert-darabját pianinón is teljes szépségében hozta ki. Szedő Miklós lépett ezután a színpadra, hogy ol-asz dalokat, többek között Leoncavallo Matinátáját énekelje. Már ez az első szám i& a siker forró hangulatát teremtette meg, amit fokozott a deko­ratív szépségű Lábass Juci megjelenése, aki e-liső számként Szikül levelét énekelte el, olyan remek diszpozícióban, hogy a nagyterem csendjének áhí­tatában mindenkinek a szivét simogatta a régi, fe­lejthetetlen melódia. Ugyanennyire hatott Ábra- hám Pál „Good night“-je, miig a duettekben nem lehetett meg az előadásnak ez a hatása, mert Szedő orgánuma és énekkultuirája mellett Lábass ének- tudása ne-m érvényesülhetett Szedőnél az a legcsodálatosabb, hogy nemesve- retü hangja- tökéletes énekku-lturája mellett nem kallódik ©1 a szöveg sem, s éppen ideális szöveg- kiejtése révén az operaénekesnek s a chanson­én ekesnek legtökéletesebb keveréke. C avar ad ősei Levél-áriája olyan élmény volt, mint A. mosoly or­szágának nagy áriája vagy egy-egy kedvesen elő­adott magyar nóta.. Kevésbé állott biztosan a lábán., amikor Bús Fe­kete László egy vérszegény egyfelvonásosá-ban ének-mentes szerepet játszott, Ebben a darabban Lábass Juci nagy színpadi rutinja volt fölényben. Vágó Artúr játszott mellettük kisebb szerepet, aki egyébként az este managere és konferanszi éje volt. A siker teljes volt. Nívós és élvezetes este volt. Az AUTOGRAMM-HARC A VACSORA ALATT előadás után egy kis vendéglőben vacsoráz­nak a művészek. Csendes lokál, alig ülnek néhá­ny an a szomszéd asztaloknál. Egyszerű emberek, akik halkan beszélgetnek:, leplezetlen respektuseal az illusztris vendégek iránt, akiket biztos detekto­ros rádiójukon hallgatni szoktak odahaza s most eseménynek érzik, hogy a hang testet öltött. Egy­szerre nyílik az ajtó s be viharzik a késő este 8—10 fiatal ember, leányok ée fiuk. Autogramra -ostrom, még a kis karnagy urat sem bocsátják el, aki sze1- rény ünnepélyességgel kanyaritja oda a nevét: Vincze László. Vágó Artúr ezzel szemben az errivált mű­vész fölényével osztogatja aláírását a hálálkodó kisleányoknak, akik elfogódott csodálattal tekinte­nek Lábass Jucira. — Nagy a forgalom az autogrammokhan, — jegy­zem meg — magasan jegyzik az autogramm-tőzsdén az aláírásokat? — kérdem. — Igen- — vágja rá egy konfideos autogramm- kérő — 15 Vágó-autogrammot kapni egy Szedő- autogrammlért... Nevetés. Hamarosan kiürül a helyisége a művészek hálásan mosolyogunk a kedves jelenet után s meg­kezdődik Vágó húzása. Vágó azonban nem hagyja imagát. Büszkén meséli: — Ma délután, amikor megyek a főuccán, egy­szerre csak elémtoppan valami tizennégy kisleány, egyik helyesebb volt, mint a másik s autogrammot kértek. — No, no, tizennégy... — hitetlenkedik Szedő — nem lesz az kicsit sok? — Becsületszavamra legalább öten voltak ... Amint beszélgetünk, két vöröstenyerti iparosem­ber lép az asztalhoz s illedelmes meghajlással papi­rost, tesznek a művésznő elé és ők is autogrammot kértek a művészektől. Lábasa Juci kedvesein fordul feléjük: — Hát maguk is autogrammot gyűjtenek? — Nem egészen, — mondotta minden elfogódott­ság nélkül az egyik, — de kicsit kimaradtunk ké­rem s nemi fog ártani, ha az asszonynak megmutat­juk- hogy azért maradtunk el, mert. olyan híres művészedet láthattunk, schwarz auf weliss, akiket ő még csak rádión keresztül hallhatott... AZ ELSŐ KÖZÖS TÚRA A turnéról beszélgetünk. Autón járják be egész Szlovenszkót, elkerülnek Pozsonyiba, Pöetyóube, TrencséntepíLiore, Lévára, Losoncra., Rimaszombat­ra, Rozsnyóra, Kassára, Ungvárna, Munkácsira, Be­regszászra, Honi ormára, Nagyra ihályra stb. «tb. — Első közös fura? — kérdem a házaspártól. — Hát még az életben sem túrázunk régen együtt, — mosolyog Szedő — Van valami érdekes romantika az egymás mellé sodródásukban ? IAbass meleg mosollyal (nem színpadi mosollyal) tekint, a fiatal férfira: — Számunkra mindenesetre volt,. EGY SZERELEM TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN Kicsit, csönd van. Mintha visszaemlékeznének. Először Lábass oldódik meg. Közeliin jól hozzám s, beszédesen nevetnek a szemei a visszaemlékezés fényében: — Éppen arról volit szó, hogy kimegyek a kül­földre. Nagyon hívtak. A Viktóriát nekem kellett volna énekelnem Lipcsében és Berliniben. Olyan lehetőségeket nyújtottak, amelyekről valaha csak félálomban mertem gondolni. S nem mentem. Meg­magyarázhatatlan, hogy máiért, de nem mentem. Semmi okom nem volt, semirmvel sem tudtam in­dokolni. Nem mentem. Most. hogy visszaemlékezem, azt kell gondolnom, — pedig nem te vagyok fata­lista, — hogy tudatalatti gátlások azért tartottak vissza, mert ezzel az emberrel sorsszerűén össze keltet sodródnom. — S hogyan történt ez az összesodród ás ? — Ferenczy Károly szerződtetett a Városi Szín­házhoz a Cigányszerelem előadásához. Egyszerre megdöbbenve értesültem, hogy Szedő Miklós tesz a partnerem. Kétségbeesve rohantam Ferenczyhez s tiltakoztam Szedő ellen. Tudtam, hogy jó énekesi de kezdő színész. S azt is tudtam, hogy a kiezdő színész rontja az én játékomat s a jó énekes mel­lett nem érvényesül a hangom. Könyörögtem az igaz­gatónak, léptessen fel inkább egy hang nélküli bonvivánt, én majd énekelek helyette is. Ferenczy hajthatatlan volt, játszanom kellett. Pikkeltem Szedőre. De azért elég jól ment a darab. A legközelebbi darabnál, a Fehér orchideánál már nem bántott, hogy Szedő játszott. Akkor azon­ban azért voltam felháborodva effitené, hogy én, gyakorlott primadonna már egy hete próbáltam, a ő, az énekes még nem volt egyetlen próbán sem. Berlinben gramofónozott. Megint intrikáltam ellene, nem is tagadom. De nem nagyon erősen, mert valahogy nem szerettem volna, ha az intri­kának eredménye tett volna. S meg te érkezett ez az ur, elkezdtünk próbáiul. Nagyon rendes volt, pontos volt, udvarias volt. Utálatos volt. Hozzá voltam szokva, hogy a partnereim részben a szöveg, részben az én hatásom alatt kicsit közelkerülnek hozzám. Kicsit belém szoktak szeretni a partne­reim. S ez a szemtelen úgy kezelt, mint egy közön­séges partnert. Elfelejtett udvarolni. Ezt, ugye, nem hagyhattam igy. Nem te hagytam. Voilá! ... Egy finom simogatás. Szedő nevető fogai csillog­nak, pajkosan egymásra néznek. Ezek szeretik egymást. Vak, aki nem látja. Beszélgetés közben megtudom, hogy Szedőnek 183 gramofon-lemeze van s 136-szór lépett fel már a pesti rádióiban. Már egy óra felé jár az idő. A könnyed beszél­getés közben gyorsan telik az idő. Sietni kell, — Nagyságos Asszonyom, későre jár már az idő. Én tulajdonképpen azért jöttem ide, hogy valami érdekes interjút csináljak, önnel is, Szedő Miklós­sal te. Kérem hát, mondjanak, valami érdekeset... Lábass Juci megszeppent arcot vágott, iszonyúan gondolkodni kezdett, legalább egy percig érdekes­ségen törte a fejőt. Aztán tanácstalanul elmosolyo­dott, rátette a kezét a blokkomra készített, ceruzás kezemre, s kedves hangsúllyal tért ki: — Inkább dtekuráljumk... fia diékuráltunk .., Sándor Dezső. — Károlyi Imre gróf újabb politikai könyvet irt. Budaipesti szerkesztőségünk telefonálja: Károlyi Imre gróf, akinek „A kapitalista világ­rend válsága" címen félévvel ezelőtt megjelent könyve nagy föl tűnést keltett, most újabb könyvet adott ki „Az örvény szóién" címmel. A könyvben Károlyi a speciális magyar bajok orvoslására szükségrendeletek kiadását tartja tanácsosnak és 9 pontban állapítja meg a szük- ségrendeletek általa ajánlott intézkedéseit. En­nek végrehajtására széles hatáskörű árdiktátor kinevezését ajánlja, amint azt a német kor­mány is tette. Ezenkívül bőven foglalkozik a könyv politikai kérdésekkel és a világgazda­sági helyzettel. Szerinte az összes művelt nem­zetek előbb-utóbb örvénybe jutnak, ha a dolgok igy folytatódnak tovább. — Evangélikus leánykonferencia Csetneken. Csetnekről jelentik: A. gömöri evang. egyház­megye területén a magyar nyelven működő evangélikus leánykÖTÖk Csetneken május 26-án Gusztáv Adolf halálának 300 éves évfordulója emlékére konferenciát tartottak, melyre több, mint 100 leány jött a közelebbi és távolabbi egyházakból. A hosszúszói evang. leányok 22 kilométert gyalogoltak, hogy az összejövetelen résztvehessenek. Az ősrégi esetneki evang. templom egészen megtelt a reggeli istentiszte­leten, mikor Valint János tartott irásmagyará- zatot. Utána a leány konferencia résztvevői a tágas kultúrteremben gyülekeztek. De olyan sokan voltak az érdeklődők, hogy a terem szűknek bizonyult. Hallát Jáno6 gömöri főes- peres nyitotta meg a konferenciát, ami után Smid István rozsnyói lelkész a fehérhegyi csata előzményeiről és következményeiről olvasott föl. Baráth Károly a 30 éves vallásháborúról, lic. Fizóly Ödön pedig Gusztáv Adolfról tartot­tak szab ad elő adásokat. Mayer Béla sajógömöri lelkész e cimen értekezett: „Hithüség őseink példájában". Ebédszünet után Gyürky Anna, a. rimaszombati leánykör vezetője, olvasta föl ,.A tnő szerepe és hivatása az egyháziban" című dolgozatát, Egyed Vilma, tanítónő pedig „A nő szerepe és hivatása a családban" cimen érteke zott. Az egyes előadások közt a leányok éne­keltek és szavalatok tették változatossá a gaz­dag programot. A esetneki gyülekezet hívei nagy szeretettel fogadták és magyaros vendég­szer etet tel látták el a körükben megjelent leányköröket. A leánykoníerencián részt, vett tiz lelkész, megjelent a vidék inteti igene iája is. A rendezés fáradságáért és a szép sikerért Chovan Sándorresetneki evangélikus lelkészt illeti a köszönet és az elismerés. cy " ' ' ' - • ____y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom