Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-28 / 147. (2960.) szám

4 _______ 1^52 joaúné 26, ül asyar fgamk magyar tskolába wal6!! A belügyminisztérium nyelvi okok cimén nyugdíjaztál három pozsonyi városi hivatalnokot „Szülőföldem szép határa...** Ma: N. Jaczkó Olga Előrebocsátom, hogy nem 4 deviaa rendelet ható­im alatt kezdtem meg sétáimat, én ugyan eddig is vajmi kevés valutát vittem ki külföldre, legfeljebb a vágyaimat küldtem idegen határokon túlra, s ezeknek terjeszkedése nem gazdagította semmivel a külföldet éB nem lett szegényebb általa a haza. Nem azért, mentem a közeibe, mintha a pénzügyi intézkedés megrövidítette volna távoliba irányuld terveimet, hanem mert tavasz van, amikor az em­ber hosszabbakat vágyik lépni, mint amilyen lé­péseket a szobája terjedelme megenged és szöknek találja a levegő közvetítésére kitárt ablakát. Nem elég szalmaszálon szürcsölni a tavasz nektárját, fürödni, úszni, lubickolni óhajtunk benne, nem csak ajkunkon, hanem pórusainkon át is megtelni vele és le részegedül tőle. Tavaszi sétáim mégis úgy ütöttek ki, mintha a devizarendelet propagátorává szegődtem volna. De mivel nálam mindenkor hiány­zott a kellő anyag ahhoz, hogy reális és gyakorlati pénzemberré képezzem magam, ezúttal sem mon­dom: ne vigyük pénzünket külföldre, hanem: néz­zétek, tanuljátok meg, hogy lehet pénz nélkül gaz­dag örömöket, kellemes tapasztalatokat vásárolni! Ez egyébként talán legreálisabb megoldása a valuta- kérdésnek, legfeljebb annyiban nem, hogy csupán elvont értékek megszerzésére teszi képessé az embert... ide s tova egy hónapja, hogy igazán neki­tavaszodott, a természet virulása mellett kibonta­koznak a falusi élet szenzációi: a bucsujárá6ok. Naphosszat színes templomi lobogók eveztek abla­kom előtt a kéklő tavaszi levegőben, ívelve buktak benne, amint meghajtották őket a templomtér kő- keresztje előtt. Búcsú lesz Homonnán. Hornomnál Valami jó régi mezőlaborci utazásból tudom, hogy Nagymihálytól a négy-ötödik, kis, kormos állomás, apró vidéki városka, kétségtelenül szegényes szálló­val, sápadt mártá6u pörkölttel és a kisváros többi, jórészt kellemetlen járulékával. Szóval: olyan hely, ahová direkte nem érdemes elmenni, átutazóban pedig kár ottan kiszállani. Mondják, hogy légvonal­ban sokkal közelebb van, ami mindenesetre hihető és hogy gyalog, a hegyeken át a légvonalat követve juthat el oda az ember. Erről a légvonalról annyi tapasztalatom volt már, hogy tizennégyben a kézi­fegyverek hangja is eljutott rajta Tárnáig, ágyudör- géeben pedig az orca* ütegek zenéjét is tisztán köz­vetítette és erre a zenére nemcsak a tárnái páro­ddá ablakai remegtek, hanem az odaszállásolt két tréntiszt is, két bécsi bankira, akik felháborodva birálgatták a hadvezetőség intézkedését: — Scbweinerei,... szabályellenes ilyen közel ren­delni a trénoszlopot a tüzvonalhoz!... Most osak fülemilefütty remeg ebben a légvonal­ban és a színes zászlók olyan csábitók, mintha valami láthatatlan varázshaijő óperenciákon túlra lenditő vitorlái lennének. Hihetetlen, hogy lábbal kell alattuk kiaprózni a távolságot és az embernek kedve támadt beszállani abba a csodálatos jármű­be, mely fölött a szentképes vitorlák lengenek. A bucsusokhoz szegődöm és megnézem gyalogosan azt a helyet, ahová vonaton nem fizeti ki magát elmenni, s ha arra sodorja mégis az embert a sorsa, kiszállani nem érdemes ... Az ut első szakasza annyira megszokott, hogy szemem már meg sem látja esetleg feltűnő saját­ságait. Igaz, hogy nagyon szép a szűk völgyben kí­gyózó patak, partjain annyi gólyahirrel, hogy a kis tócsák aranytavakká változnak tőle, a fiatal, sudár bükkök olyanok, mint a gyengezöld selyemmel fellobogőzott ezüstrudak, a virágzó télizöld leven­dulakék szőnyegre emlékeztet, csakhogy ilyesmi mindenütt akad tavasszal, nekem pedig minden­napi látványom, akárcsak a szobám falának sablon­festése. A tárnái patakvölgy különlegességéből, az állítólag egyedül itt lelhető, „ungvárit1* nevű ás­ványból nem látok egyetlen darabot sem, nem örvendeztethetem meg tehát leírásával az ásvány­tan barátait, az ősi bükkök alatt álló nagy követ, amelyről elhelyezése és alakja miatt gyermeki fan­táziánk azt következtette, hogy pogány elődeink rajta áldoztak istenüknek, s emiatt elneveztük „Hadúr oltárának11, nem merem kifejezetten annak bekonferálni... A völgy rövidesen véget ér, illetve elkanyarodik Útirányunktól, dombra kell kapaszkodnunk, Gyér nviresében begyepesedett földhányások, mintha el­hagyott borzbarlangok, vagy monstruőzus vakond­túrások volnának. Ezeknek érdekessége már nem kétes és nem vicinális jelentőségű. Néhány év előtt még drót6övényekkel voltak behálózva, mert kato­nai lövészárkok ezek a túrások, itt húzódott el a kárpáti front legdélibb határvonala. Más adottságok között talán márvány emlékmű állott volna ezen a helyen... Pihenőállomás, kis hegyvidéki falu: Porubka. Egyetlen nevezetessége, hogy itt a kommunista szellem még a legfrissebb újdonságok közé tarto­zik. Porubkán túl számomra uj világ kezdődik, de mindenképpen uj látvány is a szemnek. A hegyek mások, zordonabb alkatnak- mint minálunk és a természet mintha az emberi pszichére vonatkozó, ama szabályt kövelué, mely szerint nehézkesebb, komorabb temperamenturriu embert több kedves­kedéssel kell körülvenni, hogy mosolyra derüljön, Pozsony, jximius 27. (Pozsonyi sserkeszbő-sé-- giüinik bolton jelentés©-) Hétfőin délután 3 óra­kor Pozsony város képviselőtestülete Km# dr. polgármester el/önMet© alatt rendes köz­gyűlést tartott, amely kánt nagy volt az ér­deklődés, mert híre terjedt, hogy a munfeanéliküláeik be akarnak hatolni a közgyűlési terembe és memoranduirtoí akarnak átadni a város­atyáknak. Ezért a polgprjnesteT a rendőr­ségre telefonált, amelllynek kirendlísége vi­gyázott a közgyűlés alatt a városháza kör­nyékére és mindenkit csak leigazo Itatás után engedtek be a közgyűlési terembe. Híre terjedt annak is, hogy a városi idény­munkások is csatlakozni akartak a munka­nélküliek tüntetéséihez, de amikor értesültek arról, hogy a város elbocsátással fenyegette meg őket, lemondtak erről a demonstráld óról. A közgyűlés délután 3 órakor nyugodt han­gulatban kezdődött meg. A közgyűlés napi­rendjén szerepelt a belügyminiszter rende­leté három városi alkalmazottnak nyugdíjazá­ugyancsak sok hizelkedéssel halmozza el a mogorva szírieket. Szemkápráztatóan ügyes proporcióval telepit rajtuk lombos és fenyőfa csoportokat, dús gyepszőnyegeket húz ki a lábuk előtt, kiváló fek­vésű ablakokat vág sötét tömbjeik között, úgy, hogy a legelragadóbb szin- és fényhatások varázsolódnak elő. Minden domboldal legméltóbb alapja lehelne Szinnyei-Merse „Majálisának11, nem is beszélve a tényleges majálisok, régi világbeli, poétíkus diák­bálok színhelyéről, Szirtaljáról. Szirtje miniatűrben a herkulesfürdői sziklahegyekre emlékeztet, amint általában a Porubkától idáig húzódó völgy cserna- völgyi reminiszcenciákat kelt az emberben. S ha való, hogy a környék szanaszét szórt, temérdek köve a Vihorlát hajdani kitöréseinek következmé­nye, úgy az öreg gavallér ugyancsak kitett magáért, nagy bankókkal fizetett tüzes, ifjúi éveiben az úri murik színhelyén, Tama környékén csupán apró­pénzt szórt d, igaz, hogy halomezámm, Spártaiján aeztalnyí, feketéi mohával behúzott kövek hever­nek az erdőben, a réten, mint a legraffmáltabb ízléssel elhelyezett bútordarabok. A Vihorláttal magával egyébként már valamivel előbb, Helmecks környékén találkozunk, ott éri az embert a legmeg- kapóbb szenzáció és — a legvádaskodőbb ielki- ismeretfurdalás. Jobbról felkéklik a Vihorlát, bal­ról felkarcsusodnak Jeszenővárnak részben még ép, fedett és villámháritós tornyai. Jeszenő váráról kézlegyintéssel konstatáltuk itt. az alfölddel kacér­kodó, délnyugati Umgban, hogy ott van valahol az ínséges Felsőzemplénben és nem igen érdekelt, hogy vájjon milyen látványt nyújthat? Most várat­lanul és fölségesen egészen a közelből bukkan elénk, mint a méltatlanul elhanyagolt, hü kedves, aki rejtette® ék kitartón mindig ott volt a köze­lünkben, kellő elismerésének idejére várva. Jesze- nőnek sürgősen elégtételt adtam a meg nem érde­melt, mellőzésért és fejedelmi kárpótlásban része­sültem a bárom órai séta fáradalmaiért. Szloven- szkónak sok várát ismerem, de Jeszenő valamennyi eddig látottat felülmúlja úgy vidékének, mint architektúrájának szépségével és érdekességével. S ha az ember a várnak a Ráskai nemzetséggel való vonatkozásaira gondol, lehetetlen nem gondotnia Ráskai Leára, a kódexmásoló apácára, a Margit- legenda fordítójára, akit a magyar irómunkások szinte pátrónájuknak tisztelhetnének. A márványo- san csillogó, fehér erekkel átszőtt gránitkő-építmény alatt avval az érzéssel szakitok le három szál, másutt még nem látott virágot, mintha a kis, fehér apácának lába nyomában fakadt üzenet volna ........ A Vihorlát. meglepő aluliban tárul elénk ezen a zempléni oldalon. Ungi ábrázatában van valami ijesztő zordonság, ami eltereli az ember odairányu­ló turista hajlamait. Kopár, koporeóaleku, kellemet­lenül meredek sziklatető. De itt, Zemplénben, an­nak ellenére, hogy jobban kitűnik vulkánikus alak­ja sokkal megnyeröbb. barátságosabb. TJgy néz ki enyhe lejtőjével, mint egy aggastyán, aki haránt elő­reveti lábát, hogy a hancurozó apróságok kényel­mesen felkuszhassanak rajta és megragadhassák üstökét.. Bűnbánóan ígérem, hogy legközelebb ki­használom ezt az előzékenységet, de egyelőre nem érek rá a hosszas mea culpázásra, mert úgy változ­nak szemem előtt a bájosabbnál bájosabb látképek, mintha vetítőgépből peregnének. S ime, a bucsusok már meg is állapodtak egy kis dombon épült kápol­na mellett, ami azt jelenti, hogy a feltünedező ház­csoportok utunk végcélját, magát Homonnát. képe­zik- A bucsusok megállapodásának azonban koránt­sem az ájtatoskodás a célja, hanem — a toalet- váltás. Haragoszöld erdők mögül kerekedő, fekeie felhők, bársonyos őszi vetések hátterében olyan megkapó, művészi ecsetet kívánó látvánnyal szolgál­nak a .mézeskalácspiros menyecskekendük, ezer- ráncu, sokszínű solyemrokolyák, hogy az ember sáról, akik már évtizedek óta államiak Pozsony város szolgálatában, A belűgyimámisziter ugyanis Rejzenauer János tisztviselő, Kém János és Botiló János vámosi »]kaima®ottak nyogdlfjaztjatását rendelte, afcilk nyelvi nehézségek miatt a belügyminiszté­rium szerint alkalma titánok a szolgálatra. Neumann Tábor dr. keresztény szocialista vá­rosatya indítványozta, hogy vegyék le az ügyet a napirendről és kérdezzék meg a jogügyi bizottságot, váj­jon Pozsony városa neon érhet-e panasszal alegfelsö közigazgatási bírósághoz a belügyminiszter eme végzése ellen, miután a város érdekeinek megsértéséről van szó, mert ezeknek az alkalmazottaknak a helyébe uj embereket kell. felvinni, ami nagy megter­helést jelent Poasony város költségvetésében. A közgyűlés 2, szavazattal 12 szavazat ellené­ben elfogadta a tanács javaslatát, amely el­rendeli a három alfcal mzott nyugdijzt® fását azzal, hogy a jogügyi bizottságot is meg fog­ják kérdezni, lelhét-e panasszal élni a legitel­nem képes rossznéven venni a zarándoklásnak ezt a profán imtermezzóját és mosolyogva nézi a poros zarándokok hiuskodását. Magunk sem gondolkozunk ideál isabban, mikor a Laboré hidjáról a főuccába kanyarodva nem a templom, hanem a legjobb ven­déglő holléte felől érdeklődünk. Természetes, hogy a főuccán sorolják fel valamennyi számbavehetőt, hiszen kisvárosban minden jelentős intézmény a fő- uccán szokott elhelyezést nyerni. A felsoroltak közül megyünk a „Stefániáihoz11. E név hallatára az emberben leikéi a remény apró városkák legtöbb­ször egyetlen érdekessége: az ósdi romanticizmue iránt Régi képeslapok fotográfiái tragikus sorsa királyfi derázsdereku özvegy asszonyáról... Emelkedőben a lejtős főuccán emelkedik a remé­nyünk is, eltörpülnek a közönségesen régies és közönségesen modern, üzleti épületek, dominánsan ütköznek ki a park lombjai közül! az Andrássyak kastélyának körvonalai. A portát bronz oroszlán pér őrzi, a kilinccsel próbálkozva azonban nyomban jelentkezik a kapa eleven őre is és felhívja figyel­münket a kiakasztott tilalmi táblára. Kísérőm az ilyenkor legtöbb esetben hatásosnak bizonyult mód­szerhez akar folyamodni, de kérésemre abba­hagyja kísérletét. Hadd higyjem, hogy úgy is hiába­való volna. Olyan kellemesen illetődik meg az em­ber arra a tudatra, hogy létezik még valami sajátos érték, (benső szépség, amit szigorúan megőriznek. Vibráljanak mitőlünk látatlanul a japán kertiház eleven színei és álljon borravaló-offenzivánktól megingatiatlanul a portás hűsége Szebb igy! .... Közben a diszletszerii fekete felhők kifejtik aktivitásukat, szapora zápor kezdi paskolni a térré szélesedő főuccát. Nincs más hátra, mint már is be­vonulni a „Stefánia11 tükörablakai mögé és onnét konstatálni a tér várudvarszerü jellegét. Egyik ol­dalán a vendéglő, másikon a postaépület, mind­kettő stilárie jellegzetesség nélkül, csupán ódon- ságával támogatja ezt a benyomást, de az átelleni kiskocsma kapubejárata fölött frizszerü ékítmény bizonykodik antikvitás é s kastélyhoz tartozás mellett. A himoroezlán barátságtalan vigyorával mintha lenézné a tér közönségét, s míg a gyorsfény­képész fanyarul tessékeli bódéjába a nyilvánvalóan csak menedéket és nem fényképészeti produktumo­kat kereső közönséget, Melovite mester beljebb húzódik fodrászterme nyitott ajtajából, a tér köze­pén jövendőtolvasó médium minden beavatkozás nélkül ébred hipnózisából s menekül kapualj alá, az ember mintha látná felpattanni a nehéz vas­kaput, hogy vértezett lovak és lovagok vágtassanak ki rajta és félszenderében minduntalan lovagi torna zajává minősíti a ritkás jégeső kopogását. Mig leköt az eső, a főurral folytatott megbeszélés révén arról ifi megbizonyosoldunk, hogy a „Stefániá- ban11 nem kapunk cukrot a turósceuszáho* és a jó ebéd reményében vágunk neki a búcsú megtekinté­sének. Mondhatom, bátorság kell hozzá, hogy az ember bokáig feldagasztott sárban behatoljon ebbe a ezázszoknyás, zsúfolt tömegbe. De minden bátor­ságunk ellenére sem hozott sikert a vállalkozásunk, a templomnak még csak a közelébe sem férkőzhető tünk, sőt. az ember meg sem moccanhatott, mig lavinaszerűen meg nem mozdult az embertömeg, hogy törvénye szerint a Kálvária felé sodródjék. De mi az ár ellen úszunk, időnk ugyanis meg van szabva és határozott célt tűztünk magunk elé. — Kiküzdjíik magunkat, a lavina sodrából és a bucsu­sok szekereitől ellepett, utón a temető felé tartunk, ahol a tizennégyes kárpáti harcok áldozatainak egy része nyugszik. Kotonaternető. Istenem, mit 'lehet erről mondani? liaedeckerszerü lángon recitálni, hogy meglehetősen gondozolt, közepén nemrégiben emelt, közös emlék, mellette oroszos, haránt fakereszt, magyar katonák kegyelete a hős ellenséggel szemben, hoswu-hosszu ®ő közigazgatási biróságnáL Ezután a városi száimtwó megválasztására került volna a sor, amely számvevő egyúttal az úgynevezett ta- karákossági bizottságinak is elnöke lenire. A pártok képviselői azonban egyhangúlag art javasolták, hogy vegyék le a napirendről a vá­lasztás ügyét. Az őslakos pártok nevében Förster Viktor polgármesterihelyettes szólalt fel ebben az irányiban és a választás napi­rendjéről való Ívételt azzal indokolta, hogy a városnak szisztéma tizációs javaslata még nőnie* tető alatt. A közgyűlés egyhangúlag elhatározta a számvevő megválasztásának a napirendről való levételét. A közgyűlés la­punk zártakor tart. Koraánybfzfos tol a magyarországi fffirtiMyek élére ? Budapest, június 27. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonijelentése.) A Reggeli Újság ér­tesülése szerint néhány napon belül kor­mánybiztost neveznek ki a magyarországi für­dőibe! vek élére. A kormánybiztos személyé­ben még nem törtémit döntés. A lap szerint a kormánybiztos kinevezését az teszi szüksé­gessé, hogy a közönség körében sűrűn merül fel panasz a belföldi fürdőhelyek drága ára miatt. hantok, mint a kerti ágyak, melyekbe, magot vetett a kertész, ki számlálná, mennyit? Alacsony kis fej­fák tanúsága szerint Balogok, Bakosok, szlávok, románok a vegyes nemzetiségű ezredekből, Dimitri- jevicsek és mások a Volga mellől, Kaukáziából. Vaskeresztekre emlékeztető, feketebetétes kőemlé- kek a Hangok, Fritzek porai fölött és — monumen­tális, az egyöntetűségből kiemelkedő síremlék a huszas években elhalt légionista sirhantja mellett. Mondani nem tud többet az ember, csak az érzései dagadnak, magasodnak Istent keresőn és a szivébe 'belevág valami, ........mint a kereszt, köve, mikor le áesák és beledobbantják a földbe........ A tömeg még a Kálvárián van, mikor leszállónk erről a kálváriáról és igy hozzáférhetünk végre * templomhoz is. A szent hely és a régi architektúra iránti áhítattal járunk gótikus, antik boltivei alatt A szorosan hozzáépített paróohia, a szentélybe szögellő, zárt oratórium arra enged következtetni, hogy kolostor volt ez valamikor. Régi, szerzetesi szeleinek mit szólnák vájjon a jelenleg kivülrőS beríkoltozó kontraszthoz? Fagylalt- és léggömb- árusok hangoskodnak, a sátrak alatt „a la Josephine Baker*1, structollal megtűzdelt táncosnő babák ée légionista figurák himbálóznak gumi szalagon.... Széttekintve az uocákon, egy magtárszerü épüle­ten háborús emléknek tűnő nyomokra bukkanunk. Egyik szelelő nyílás körül egész lyuk-koszom van kiverve a vakolaton. Háboruviselt. kísérőm gép­fegyverharcot rekonstruált ebbői. A szelelő nyilas mögött lehetett felállítva egy orosz gépfegyver, az magyarok a temetődombról lőhették. Az ember szeme sokáig marad ezen a falon, mintha meg­koszorúzná a tekintetével... Később megkérdünk egy járókelőt, vájjon he- 'lyes-e a föltevésünk és van-e még más háborús maradvány is Homonnán? — Nem tudom kérem és .. alig hiszem, — vála­szol, — hiszen Homonna leégett és ... újraépítették! Az idő múlása nem enged meg már mást, mint újra a ,.Stefániát11, ízletes ebédjével. Az impresz- sziók összegezése kellemesen elégedett hangulatot vált ki, ugyannyira, hogy felérzem a válás melankó­liáját, mikor betülköl az egy órára rendelt autó ée mig a főur odakint minden bizonnyal kilétünk után nyomoz a soffőrnél, nem végbucsut, hanem viszont­látást mondok az oroszlánoktól őrzött térnek ... A kis „Prága piocolo11, mely értünk jön, íehér virágokkal van fe'lbok rétázva. Kicsit másnaposak a bokréták, de nagyon kedvesek. Megérdeklődöm a soffőrtől, vájjon lakodalmas szolgálatban állott-e tegnap a gépével? — Nem kérem, — válaszol, — hanem X urat vittem Kassára. X ur úgy tesz, hogy nem jár se­hová, de mikor meggyűlik hozzá a kedve és a pénze, három cigányt ültet maga mellé a kocsiba és úgy megyünk valamerre. Nagyon derék ur. Nem tudom, hogy képesek még magyar urak is azt mon­dani róla, hogy „bolond magyar11........ Mi ndezeket nem azért jegyeztem fel, hogy speciá­lisan Homonnának csináljak propagandát, nem mondom, hogy érdemes oda elmenni száz kilométe­ren túlról. Csak arra szeretném felhívni az üdülést, a szépet keresők figyelmét, hogy lássák el magukat sziwalutával és nézzenek szét. szükebb hazájuk határai között. Jgy bizonyára nagyon sok érdemes dologra fognak bukkanni az eddig negligáltak kö­zött és evvel is dokumentálják hűségüket ehhez a földhöz. Én azonban bizonyára el fogok még menni Ho- mouuára és környékére, újabb látogatásomig pedig melegen köszöntőm X urat, köszönöm neki a fel­virágzóit kis autót, a másnapos csokrok által ébresztett hangulatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom