Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-28 / 147. (2960.) szám
SPKAXiAW v tAGYARHIttliAtl 1&Í2 jnnjus 28, kerM. gggÉggjgBMgggBagM| A felsőház költségvetési vitájában Károlyi miniszterelnök hosszabb beszédben foglalkozott az aktuális politikai és gazdasági kérdésekkel „Be kell bizonyítanunk, hogy békeszeretó, hitelképes és becsületes ország vagyunk" Budapest, június 27. A felsőház szombati és hétfői ülésén folytatta a költség) vetés vitáját. Szóm b a lom Albrecht főherceg beszéde utam Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szálait föl s válaszolt az elhangzott beszédeikre. Veit idő, — úgymond — mikor a magyar kormány ölömmel tudott beterjeszteni költségvetési javaslatot. Ezt a javaslatot nem örömmel terjesztette be a kormány és bizonyária a felsőhöz sem örömmel fogadja el, ha elfogadja, hanem bizonyos fájd kényszerűséggel. A kényszerű takarékosság mindkét oldalon áldozatokat káván. Az áüLamhóatartás egyensúlya a legfontosabb probléma, ezt elismeri minden komolyan gondolkozö ember. Azt hiszi, a mai költségvetés, ha egyik-másik tételében bírálják is, az egész ország helyesiá. Bi- sáfe benne, hogy a bevételek be fognak folyni, de hogy tényleg egyensúlyban maradjon a büdzsé, ahoz szükséges, hogy a kiadási oldal se emelkedjék túl az előirányzaton. Egyesek kifogásolták a restrinkcióknak ilyen szigorú mértékét. Ha ilyen rigorózusan nem vitték volna keresztül a csökkentéseiket, az egyen- anlyt lehetetlen lett volna biztosítani. Nagy öröme volna benne, ha valamennyi kívánalmat tudna honorálná, amely elhangzott. De hogy egyes kívánalmakat honoráljon, ahoz nem járulhat hozzá. A legrigoróausabban kell ragaszkodnia ahoz, hogy minden és mindenki hozzon áldozatot a eél érdekében. A kormány gyengesége volna, ha parciális érdekeltet honorálna. Ezzel olyan morális atmoszférát teremtene a kormány, mely veszélyeztetné az eredményt. Az erkölcsi tőkétől várja az erőt ahoz, hogy átélhesse az ország ezeket a nehéz időket. Az adminisztráció túlméretezett és egészségiellen állapotot eredményez, de a visszafejlesztés nagyon nehéz és kétélű dolog. Nehéz és időt igényed, de lényege ott van, ahol egy- bekapceodődik a diplomás állástalanok elhelyezésének kérdésével. Minden racionalizálás a diplomás állások csökkentésével jár. Óriási mértékben fokozná az állástalan diplomások létszámát egy erélyes racionalizálás. [ Ezért csak lassan, tapogatózva haladnak ezen a téren. A közhangulat, mely a racionalizálást követeli, azonnal megfordul, ha valóban tesz a kormány valamit. A magyar kormány intézkedéseit lek célja a nagyobb bajok elhárítása. Hogy mennyire volt a kormány tizhóuapos munkája sikeres, annak elbírálása nem rá, hanem a közvéleményre tartozik. Beszél a földhö zjutottak megsegítésére kiadott rendeletről. A megsegítés mértébe olyan, aminőt az ország mai helyzete megenged. Azt hiszi, bizonyosfokiu megelégedést fog teremaeni a rendelet és olyan állapotokat, amelyek biztosítják a földhözjutoflaknak, hogy megmaradjanak földijeiken. A termésrendeletet, melyet most adtak ki, a mai terményértékesítési nehézség ándepresizszió csökkentésiére, nem sorolja alkotó tevékenység közé. Hogy mikor jut a kormány abba a helyzetbe, hogy újai alkothasson, nem tudja. Az egész világ gazdasági háborúban van, melynek kimenetelét előre nem lehet látni. Mindenütt előtérben állnak a gazdasági bajok és az a kívánság, hogy ezeken segítsenek. Briand páneurópai terve, minit siliő lépés ilyen irányban, pozitív sikerre nem vezethetett. Az azonban kétségtelen, hogy ez a kérdés a nemzetközi tárgyalások napirendjéről többé le nem vehető. Nehezítik, komplikálják a kérdés megoldását az európai bajok eredendő bűnei: a békés zer- ződések. Olyan megoldás, mely kölcsönös megértést, bizalmat akar teremteni, nem képzelhető el ezen eredendő bűnök reparálása nélkül. Mi — mondottba a magyar miniszrter- elnők — alárendelt szerepet játszunk az egészben és mi illuzórikus, bemer vállalkozások kai nem kockáztathatjuk az esetleges eredményt. Mi csak belekaposolódhabúnk a nagyhatalmak akciójába és azt tehetjük, hogy bebizonyítjuk, mi békeszeretó, törekvő, becsületes nép vagyunk. Edigá politikánkkal ezt tettük. A Bethlen-kormánynak óriási érdeme, hogy Magyarország nemzetközi helyzetét a külfölddel szemben biztosította és megfelelő pózáraótfcöadött ki szántóra. (Nagy taps.) Most — úgymond — csak elvi kérdésekkel foglalkozik. Sokan földbirtok reformot kérnek, amit már természeténél fogva elhibázott, intézkedésnek tart. Egy evolúción álló föld-birtokpolitika azonban elengedhetetlenül fontos egy agrárországban. Ezzel együtt jár egy megfelelő telepítési akció. Ezzel az utóbbi hónapokban azért nem foglalkozott a kormány, mert nem volt fizikai ideje hozzá. Most azonban már napi renden lesz a (kérdés s amint az anyagi helyzet megengedi, efiektuálni fogja- Egy másik elvi kérdés a választójog kérdése. A választójog kérdését soha sem elvi és doktriner alapon követte, csakis gyakorlati szempontból. A mai választójog nagyon sok helytelenséget és hibát foglal magában és ennek fentairtása nem kívánatos. Ezt mindenki elismeri. Szükséges", hogy uj választói törvényt alkosson a magyar parlament, amejlly megnyugvást hoz. Olyan reform, mely bizonyos időre megnyugvást. nem hoz., nem ér semmit. A titkosság kiterjesztésétől nem lehet elzárkózni, akár helyesli valaki, akár nem. A titkosságtól való elzárkózás anakronizmus. Ezzel számolni kell. Hogy ezt mikor hozza a kormány a törvényhozás elé, az attól függ, mikor lesz módijába ti alaposan és behatóan foglalkozni a kérdéssel. Semmit sem szabad elhamarkodni. A reform módijáról sem a képviselőháziban, sem itt nem tűid és nemi hajlandó nyilatkozni. Ezután Károlyi miniszterelnök válaszolt Hadik János gróf beszédének airra a részére, amelyben azt mondta, hogy nincs bizalommal a kormány iránt, mert a rendszer nem változott meg— Nem tudom — mondotta a miniisate-r- eimök — mit ért Hadik János rendszer alatt. Hadik János gróf: A korrupció*. Károlyi Gyula gróf miniszlerelnök emelt hangon: Korrupció, mint rendszer, nálunk eddig sem volt és nem lesz ezután sem. Ha elő is fordult szórványosan, vagy egyes kövületeknél, vagy törvényhatóságoknál — amit tagadni nem is lelhet — e»ekot minden palástokká és melléiktekinteÉ nélkül megtoroljuk. Ebben m értelemben jártam el edd% is és fogok eljárni erratán is. De hogy Magyarországon korrupciós kormány- rendszer lenne, azt tagadásba venni mierem. Ezt 9®emérevetetiték a multiban is a szabadelvű pántnak, majd a mnnkapántnak ts. A lényeg azonban az, hogy a korrupciónak melegágya ne legyen ebben az országban. és hogy ez a vád nem helytálló, azt merem garantálni. (Viharos taps a Msőház minden okialán.) Károlyi niínisa 1 ercdaiöklön kívül a szombati ülésem feltalálták még Kenéz Béla, Korányi Frigyes báró és Pui-giy miniszteriek is. Katiik és MmMvitája Budapest, jiunius 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A felsőház mai, hétifői ülésén a költségvetés tárgyalása során Hadik János gróf válaszolt Károlyi mb niszrterelnök szombati felszólalására. A miniszterelnök ugyanis beszédében ki jelentette, hogy a minisizterek a felsőháziban nem vállalkozhatnak egyes részletkérdések megvitatására. Hadik a miiniszterelniöknék ezt a felfogását helytelenítette A miniszter- elnök — úgymond — bájos közvetlenséggel, de mégis gúnyosan aposztrofált engem, hogy mit akarok az örökös rendszerváltozás követelésével, amikor mindenki tudja, hogy nálunk nincs korrupció. Meg vágyók győződve arról, hogy a miniszterelnök nem pártolja ugyan a korrupciót, de nagy különbség van a korrupció neon pártolása és a korrupció erélyes kiirtása közi. A miniszterelnök elzárkózik a tárgyilagos kritikától és halad pántjával együtt a maga utján tovább. Fenntartja tehát előbbi kritikáját mindaddig, amíg a mai álapot meg nero saftnfflc. Károlyi Gyula gróf nrfniszfterelrtffk váíaszában (kifejtette, hogy Hadik János gróf félreértette megjegyzését. 6 csak azt kívánta leszögezni, hogy a miniszterek az idő rövidsége miatt nem térhetnek ki a részleteik megvitatására a felsőháziban. Hadik kritikájára az a válasza, jői tudja, hogy nem elég a (szándék, ceetekedetekre von szükség. Kéri a felséház tagjai, hagy a* a psxezta stóndékbél Ítéljenek, hanem váüjálk meg a* eredményeket. Hadik János gráf a pénzügyi tárca költség- vetésének tárgyalása során ismét feliszál all és erélyesen kikelt az általános moratórium esetleges bevezetése ellen. í/iMMZTiifus mimui Ír la: PMASIIiY mmill (2) — Eh! folytonosan ez az ostoba Yellow pe- ril! A dajkamesc a sárga veszedelemről, amivel csak azért lehet, ijesztgetni az emberiséget, mert az álmában is fenevadaktól rettegő összüleink- től örököltük a láthatatlantól való félelmet. Ez a tudatalatti ösztönünk háziálattá szelídült persze és szinte kellemes az a borzongás, amit olyankor érzünk, ha jól védett helyen megcsap misztikus lehelete. Szeretjük — s már gyermekkorunktól kezdve — a veszély felen borzongást. Az olyant, amely nem a mi bőrünkre megy: Hogy a szén elfogy, a nap rövidlátó anyókává vénül s Asszuánban jégmezők lesznek. — Bocsánat — szólt közbe meglepő hevességgel Told Arisztid —, ezt csak nem vonja kétségbe? Az égitestei* fizikai megvéwüléeét és halálát tapasztalati tényként ismerjük. Bont Mihály kicsinylően legyintett. —• Jó, jó! Ismerjük, de nem törődünk vele. Ember! ön komolyan hiszi, hogy az a lámpás, amely átmenetileg pár millió éve világit és füt nekünk, ez az igazi nap? Az isten parazsa az emberi koponyákban ég. e selejtes cserepekben, amelyeknek én vagyok a foltozó fazekasa. Amíg ember él, no féltse a földet. Ö ki fogja agyai ni, amire életéhez szüksége lesz. Nem látja, miket talált ki máris, pedig még nyakig.él a tékozló természet paradicsomában? De mit beszéljek önnek a sziliekről... — De, kollegám! Ez talán mégis sok egy kicsit!... Bont Mihály kuncogva nevetett: No, jó, jó .. .*Osak azt akartam mondani, hogy az összes színek közül önt most csak a — sárga érdekli. Az uj népvándorlás. A világra váró borzalmakban azért hagytam e legközelebbi mümrszámot utolsónak, begy hangsúlyozzam, mint szőnyegen lévő témát. — Tehát? —• Tehát, nagy választékunk van a borzalmakban, amelyek valamelyikétől unokáink elpusztulnak majd. Figyelje meg jól, mert ezen van a hangsúly: az unokáink. Akkor jön majd minden újszerű nyomorúság a világra, amikor attól a mi hajunkszála. sem görbülhet meg, mert mi akkor — túl jón és gonoszon — jó kényelmesen alszunk már az örökzöldek alatt a.z Ur kertjében... Higyje el, kolléga ur,hogy ez a sárga veszedelem is, csak úgy, mint a többi eljövendő borzalom, egy kategóriába tartozik a hétfejii sárkánnyal, a vasorru bábával, a gonosz dzsi nőkkel és a gyermekszobák többi félelmetes, de mégis szívesen látott meses zöm vével. Bont Mihály szünetet tartott. Pohara után nyúlt, de nem is kocinfcott, csak fölhajtotta borát, .mint a szónok, aki beszéde köziben me-ggyantázza a torkát. — Szóval, ön szerint? ... — kérdezte halkan Told Arisztid. — Ön szerint, a világszerte elterjedt tudományos meggyőződés ... — Papperlapapp! szólt közbe Bont Mihály. — ..Világszerte!....Tudományos meggyőződés! ...“ Szavak! . .. Szavak!... Szavak ... Majd megmondom önnek, mi ez a világszerte... mi ez a meggyőződés... A tömegtéboly vari a.z önök oldalán, komor gyászjósok!... Mert mi más mindez, mint a tudomány tömeghisztériája? ... Ne féltsék maguk a föld életét. Az ember és a természet egyre bensőbb barátságot kötnek. Viszonyuk elmélyül és termékennyé válik. Ők kelten mindig ki fogják egyensúlyozni a dolgokat, mint ahogy a múltban is megtelték... Ebben hinni kell. uracskám ... — És?... — Es, szerintem, az ön japánjának tébolya semmi rokonságot nem tart a sárga faj nemzeti' pszihéjével. Ez az ő egyéni, szinte azt mondhat-1 nám: saját külön rögeszméje. — Én pedig mégis úgy vélekedem — kapcsolódott újra a tudományos vitáiba, halkan, szinte rábeszélő hangon Told Arisztid —, hogy ez az — ön szerint — egyéni rögeszme alaposan alá van támasztva ... —- Ugyan mivel? — Geológiai érvekkel. Bont Mihály jóizüen elnevette magát: — Helyben vagyunk! — kuncogta azután. — Ez aztán igen! A kambiumi, a devon, a. miocén, vagy a pleocén-rétegből kisarjadó idegzavar! Ez aztán tipikus szakmahóbort! Legalább azt legyen szives velem közölni, hogy az ön által ezennel fölfedezett geológiai téboly vulkánikus, vagy neptuni eredetü-e? E szavak már maró gúnnyal mérgezve robbantak elő, de Told Arisztid egész egyszerűen felelte: — Válaszom — mellőzve az ön földtani tájékozatlanságát, melyért a. negyedik osztályban is bízvást elibukta.thatnák — a következő: Az ön japánjának, mr. Kaiménak, rögeszméje — ha úgy tetszik —: vulkánikus eredetű. — Remek! — harsant ki a fölényes jókedv Bnnt, Mihályiból. \ — Csak várni, várni, kolléga, és nem diadalmaskodni — csata előtt... így, szépen! Nem nevetni még! Állítani merem, hogy mr. Kalino rögeszméjének alapja, egészen reális. Figyeljen csak egy kicsit. Japán — földrajzi helyzetének szerencsétlensége révén—, a földren-géskataszt- r-ófák szempontjából egyik legkritikiisabb pontja a. földgolyónak és Így halálraifélt ország, Előbb, vagy utóbb elnyeli a tenger. —: No ... és aztán? — Most elveszem az ön saját fegyverét, de vagyok annyira lovágias ellenfél: figyelmeztetem, hogy használni fogom, ön azt mondta: „Az ember és a természet egyre bensőbb barátságot kötnek. Viszonyuk elmélyül és termékennyé válik." —' Így van! — És most lő-jjön." — Lövök ... A természet, vagy nevezzük ezúttal az emberiség sorsát irányitó Akaratnak,- mert ez a formája jobban beleillik képünkbe. Nos. ez az Akarat biztosan azért ajándékozta I meg a japán népet hallatlan szaporasággal, j I mely e fürge és minden kultúrát mohón felszívó fajt rajok kibocsátására, szorítja, hogy ne pusztuljon ki a földről, Iha. majd elkövetkezik egyszer Japán katasztrófája: a földrengés, amely e szigetországot minden otthon élő fiával egyetemben a Sárgatenger mélységeibe sülye&zti. — S miért mindez? — Mert ez a japán fajjal is, mint az Isten parazsának minden birtokosával „elmélyült barátságot" ápoló Hatalom a sárga fajnak még szerepet szánt a nagy színjátékban. — Ahá! A nagy mumus: a Yellow perit!.„ De a tárgyra, kolléga, a tárgyra! — Annál vagyok ... El tudom képzelni, hogy ■egy túlfűtött, nacionalista beleőrüiiiet a tehetetlenség érzésébe,, amiért nemzetének e katasztrófájával szemben tehetetlenül áll. De rögeszméje mégis geológiai eredetű. Semmi sem szól ugyanis az ellen, hogy mr. Kalino, aki nagyon nagyképzettségii s búvárkodó ember, olyan titkoknak van birtokában, amelyek alapján pontosan kiszá-mitotat a Japánt elnyelő földrengés időpontját. — Tamás, hallod ezt a. geológiai Andersent? De Alden Tamás nem hallotta. ö, aki máskor mintaképe volt az udvarias és szeretetreméltó házigazdának. Bont Mihály recsegő hangjától most hirtelen föl-rettenve, eszmélt csaló arra, hogy vendégei vannak. Alden Tamás nem volt velük, inig a két különböző temperamentumu tudós annak a fiatal japánnak tragikus esetéről vitatkozott, aki európai tanulmányul ja során az ö egyetemüket is fölkerestes aki beleörült abba a gondolatba, hogy hazája halálra van Ítélve és ö az, akit- arra jelölt ki a sors, hogy a japán nemzet minden fiának kétszeres életet biztosítson. Alden Tamás lelke ezalatt valahol nagyon távoli régiókban kalandozott. Megvalósításra már érett, de nviivánesságra még nem hozott, újszerű kísérletei foglalkoztatták? Azon a, misztikumon töprengett-e. hogy a téboly mily közeli rokona a lángésznek.?' Élete foglalkoztatta, amelyet a tudománynak áldozott föl s amely ennek szolgálatában elánt- nyúlt és jelentéktelenné, minden egyéni értékétől kifosztotta vált? i
