Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-23 / 143. (2956.) szám

4 1932 jogága 83, wWrISk. Valóságos „ajándékozási rohamot” indítanak Anglia és gyarmatainak lakói az angol királyi család ellen Hat csodálatos fekete szűz és egy fejedelmi nősténypárduc az angol trónörökös vissza­utasított ajándékai között — Az abessziniai uralkodó oroszlánjai, amelyeket a Buckingham palota helyett a londoni állatkertben helyeztek el „ideiglenesen" — A velszi herceg a világ legleleményesebb ajándék-visszautasítója! A Prágai Magyar Hírlap londoni munkatársától Visszaemlékezés Horváth Lajosra isrtaí lakács Menyhért úr. A virágja kasztó május vitte el tőlünk örök­re ezt a testben és Lételkiben hatalmas fértfiait, ezt a megöregedni nem tudó 81 éves embert, a testnevelés lelki pedagógusát, a polgári erényeknek ás nemes egyszerűségnek ezt a fajtipusát, akinek neve fogalommá magasztos suli pályatársai között. ügy dőlt ki, mint a százados tölgy, csak a recsegése rázta meg lelkünket. Mindenki is­merte, mindenki tisztelte, mindenki szerette, pedig ha valaki, úgy ő nem keresetit soha népszerűséget, nem keresett feltűnést, nem •kitüntetést és külső elismerést; meg tudott elégedni azzal a lelkiséggel, melyet a köte­lesség hü teljesítése, a nemes munka, a tiszta öntudat biztosit a kiválasztottaknak. Az Úrban nyugvó Horváth Lajos ilyen ki­választott ember volt, akinek hivatásul jutott az egymást követő ifjú nemzedékek harmoni­kus testi és lelki egyéniségének kialakítása. Hogy a középiskolai torna.tanitás keretei kö­zött ily kettős pedagógiai cél elérhető-e, azt Horváth Lajos 48 évig tartó tanári működése fényesen igazolja. 1871 őszén hivta meg őt Kassa város isko­laszéke a városi tornacsarnok vezetésére, amely akkor a jelenlegi reáliskola területén volt és elsősorban a premontrei főgimnázium tanulóinak használatában állott. Csak a nyári hónapokban vonult ki a tanulósereg az akkori Széokenyi-1 igét déli sarkán fekvő tornakert­be. Ezen a két helyen folytak a tornaórák ennek a ritka képességű tantférfiunák szak­avatott és tervszerű vezetése alatt. A tornatanitás a hetvenes években emel­kedett pedagógiai jelentőségre Eötvös József báró kulLtuszminiSfZtersége idejében. Ő szer­vezte meg az első tornát a nifolyarmot az arra alkalmasaknak talált középiskolai tanulók ré­szére, kik a tanítóképző intézetet is kiváló sikerrel elvégezték. Horváth Lajos szülővárosában, Székesfehér­várt végezte el az akkor hatosztáiyu reálisko­lát, azután Budapestre került preparandiába és megszerezvén a tanítói oklevélét, fölvéte­tett az újonnan felállított tornatanfolyamiba. Itt hamarosan feltűnt rátermettsége és peda­gógiai hivatottsága, úgy hogy a kurzus elvég­zése után kitűnő tornatanári oklevelet nyert. Az országos torna pedagógusok őt egymagát ajánlották* Kassa város iskolaszékének a torna tanári állásra. így került Kassára és 1904-ig a városi tornacsarnokban tanított s amikor az uj premontrei főgimnázium föl- éptült, annak a legmodernebbül berendezett tornacsarnokát vette át, ahol 191ö-ig, a pre­montrei főgimnázium megszűntetéséig foly­tatta annyi pedagógiai sikert és dicsőséget aratott tanári működését. Horváth Lajos hosszú pedagógiai tevékeny­sége egy klasszikus életszabályt valósított meg, amelyet a sokat idézett költő ebbe a hexameterbe foglalt: „Orandum est, ut sit mens sana in corpore sano“. Tehát ép lélek az egészséges testben! Aimiinő formás, ügyes, tetterős, fegyelmezett, jellemszilárd éis élet­kedvvel teljes ember volt ő maga, olyanokat akart nevelni tanítványaiból is. Iskoláját rend, pontosság, kötelességtudás, engedel­messég ás egészséges versenyre való késziség jellemezte, az ellenséges érzelmek kizárásá­val. Nem szorult ő soha semmiféle felsőbb iskolai tekintélyre. Egymaga elegendő volt mind a nyolc osztály rendben! arlásár a. Ha pedig országos vagy tankerületi tornaver- senyre vonult ki tanítványaival, bizonyosra vehettük, hogy az első jutalmak és díszokle­velek legszebbikét hozza meg az intézetnek. Világi tanár létére a legjobb premontrei ta­nárok közé volt sorolható, akik az ősi tan­intézet országos hírnevének és tekintélyének megalapítói voltak. Nem ismertem nálánál szerényebb embert. Neki csak egy ambíciója volt: a testnevelés­ben rejlő lelkiség érvényrejuttatása. Azzal azután igazán nem törődött, hogy előmenetel is v§n, magasabb állás is van, pedig bátran odaillett volna már évtizedekkel ezelőtt a testnevelés országos felügyelőjének az állá­sába. Azután kevesen szerették jobban szép Kassa városát, mint Horváth Lajos, talán senki, pedig ha valahol, úgy a hernádparti előkelő metropolisban virágzott mindenkor a lokabpatriotizmus. Lehajtott fővel kísértük koporsóját a Batthyány uocátél kezdve a város palotasorá­ban a köztemetőig, ahol rég elhunyt hitvese alussza örök álmát. Még ezerszámra élnek ta­nítványai, akik — velem együtt — szivből megsiratták őt. Csak egy szerény pálmaágat nyújthatunk ennek a valóban nagy pedagó­gusnak Horatius jelszavával: Non omuis uio- riar! _ Lindberghné édesanyja, útban Európa felé. Londonból jelentik: Morrowné, Limd­berglh ezredesné édesanyja útban van Európa felé. Még nem tudják pontosan, mely ország­ban száll partra. Állítólag rövidesen meglá­togatja az öngyilkos Violette Sharp© Angliá­ban lakó szüléit. Nemsokára Lindborghné is lö/cíi édesanyját és valószínűleg Franciaor- •/,ágban várja be a rövidesen bekövetkezen­dő családi eseményt. London, jmnius vége. A kurióoátáeok egész öoffozata található meg az angol kirá­lyi család bintokábam 6 e kuriózi tás-soxozat minden darabja — ajándékképpen érkezett Y. Györgyhöz, Nagybritannia uralkodójához, a velszi herceghez és a királyi család töíblbi tagjaihoz. A napokban a legkülönösebb beszámoló jelent meg azokról az egészen speciális ajándékokról, amelyekkel az angol királyi családot sokszor — a legüehetetlenebb hely­zetbe hozzák! Az ajándékok ugyanis egy­szerűen: elfogadhatatlanok, azok visszauta- sitása viszont — a legnagyobb sértést jelen­tené az ajándékozóra, igy hát nem marad más hátra, miint hogy a legkülönösebb kifo­gásokat találják az ajándékok kellő indoko- lásu — el nem fogadására! Természetes, hogy a legérdekesebb, leg- ímegkapóbb ajándékozási „incidensei“ a vel­szi hercegnek vannak, aki rengeteget utazik és utazásai során mindenütt — páratlan népszerűségnek örvend­Az elmúlt esztendők egyikén Afrikában volt a velszi herceg, szokásos vadászkömt- ján. A közeli afrikai benszüllött törzs főnö­két értesítettek, hogy milyen kivételes ran­gú fehér ember tartózkodik területein, s az afrikai főnök, híven vendége rangjához — a legnagyobb afrikai ajándékkal lepte meg az angol trón leendő urrát. Egy reggelien, amikor a velszi herceg az úgynevezett „elefánttfü“ közepén felütött sátrában üldögélt és reggelijét fogyasztotta, három színes harcos áHitott eléje, kezükben lándzsákkal, a középen kait meztelen fekete szüzeit halt­ra a sátor bejáratához. Ajz egyik harcos előlépett és ékes busman nyelven — ahogy ezt később tolmácsolták az angol trónörökösnek — tudtára adta, hogy a nagy főnök a hat páratlanul szép busman leányzót legmagasabb fejedelmi ajándékaképpen küldi a nagy fehér urnák és kéri., hogy fogadja azzal a meleg szívvel őket, amilyennel azokat hozzá küldte. A velszi herceg, aki — mint a példák egész sora mutatja — minden 'helyzetben rögtön feltalálja magát, egy pillanatra el- moisolyodott, mély .ráncokba redőzte homlo­kát és — gondolkodni kezdett. Néhány perc múlva felragyogott a szeme 'és a következő­ket mondotta: — Adjátok át a nagy főnöknek legmé­lyebb köszönetemet a bámulatosan szép ajándékért és adjátok tudtára, hogy telje­sen elbájolt kegyes jószívűsége. A legna­gyobb szerencsétlenségemre azonban a mi országunkban, ahonnan én idejöttem, a tör­vények szerint egy embernek csak egyet­lenegy felesége lehet. Ám mindezeken kívül — mutatott rá a hat leányzóra a velszi her- ceg — a most ajándékba küldött hat leányzó olyan szép, hogy ha a mi törvényernknek megfelelő!eg egyet kellene kiválasztanom közülük feleségül, egyszerűen nem tud­nám megtenni, mert neon tudnám eldön­teni: ki a legszebb a szépek közül! Ezután igen gazdag ajándékokkal látta el a lányokat és a legszebb ajándékot magának a nagy főnöknek küldötte el a velszi herceg s igy végül: az ajándékozás igen nagy gon­dokat keltő ügye elintézést nyert. A velszi herceg kíséretében lévé urak közül az egyik nemrégen arról beszélt, hogy lehet, hogy a fekete fejedelem meg volt elégedve a nagy ajándékkal, amit a velszi hercegtől kapott, de a lányok közül többen — ez látszott az arcukon — minden ajándéknál jobban szereltek volinia a meg­ajándékozott birtokában maradni! Még ennél is érdekesebb azonban a vel­szi hercegnek egy másik ajándékozáín ka­landja, amely ugyanezen utján „zajlott le". Dar-es-Salaam-On ment. keresztül vissza­felé való ut a Etáiban az angol trón örököse, s e teriüll&ten,, amely ezelőtt német bírtok volt, ,0,-rr rnóg ma Is ott élő német' hölvr mind mi­képpen a velszi herceg eéé akart jutni. Amint mondotta a herceg kísérőinek: meg akarta köszönni neki és ajándék formájá­ban akarta köszönetét leszögezni azért a lojalitásért, amellyel az itt élő németekkel bánt Anglia. Amikor látta, hogy nem enge­dik a herceg elé, gondolt nagyot és egy reggelen, ajándékával egyetemben, megje­lent annak a magánháznak hosszú folyosó­ján, ahol a herceg lakott és a herceget ke­reste. A velszi herceg éppen kijött lakó sza­bójából a hosszú verandára és amikor meg­pillantotta az asszonyt és mögötte ajándé­kát, egy kicsit bizony — megdöbbent! A német asszony ugyanis egy hatalmas, idomított nőstény párducot vezetett kötő­féken maga mögött és bájos mosoly kíséretében, rámutatva az állatra, köszöntötte a velszi herceget és a következőkét mondotta: — Fenséges uram, fogadja el alattvalói hódolatom jeléül legnagyobb kincsemet és ékemet, ezt a fekete párducot, amelynél nagyszerűbb állatot még sohasem ismerhe­tett életében! A találékony velszi herceg igen szépen és nagyon mélyen megköszönt© az ajándé­kot, ám anélkül, hogy a kötőféket átvette volna, kijelentette, hogy az ajándékot egye­lőre kénytelen itthagyná az asszonynál Af­rikában, mert a hajón, amelyen sürgősen vissza kell térnie hazájába, semmiféle alkal­mas hely nincsen egy ilyen fejedelmi és rendkiivüíM ajándék biztonságos ezáHitására. Az asszony, abban a tudatban, hogy az ajándék most már az angol trón örökösét illeti meg s csak időlegesen marad az ő gondozáséban, a legnagyobb boldogsággal távozott a herceg időleges rezi denciájából... Sokkal nehezebb volt mindezeknél az az ajándékozási eset, amely akkor adódott, amikor Abesszínia fejedelmét megkoronáz­ták és amikor az angol király üdvözlő táv­iratára ez alkalomból egy fenségesen szép London, junius 22. Dublin az eucharisztikus kongresszus előestéjén vasárnap az ünnepi áhítat képét öltötte. A várost lobogó- és virágdísz árasztja el. A hajnali óráktól kezdve szakadatlan sorokban vonultak föl a hívók a templomokba. Vasárnap közel 200.000 személy vette föl a szentségeket Dublinban és környékén. Lauri bíboros délben érkezett Angliába. Különvona- ta délután 3 óra tájban haladt át London egyik kül­városi pályaudvarán, ahol a Szent Kolumbia-rend lovagjainak diezőrsége, a papok és szerzetesek küldöttsége, valamint a hívők beláthatatlan tömege várta térdelve és a pápai himnuszt énekelve. A bíboros este Óbesterben szállt meg és hét­főn reggel onnan folytatta útját Dublin felé. Hajó­ját az ir partoktól 12 mérföldnyire az ir nemzeti hadsereg repülőrajt fogadta, mely­nek repülőgépei óriási kereszt alakjában röp­ködtek a hajó felett. Midőn a hajó az ir partokon kikötött, egész ír­országiban megszólaltak a harangok és a parti üte­gek huszonegy lövést adtak le. Lauri bíborost e kikötőben az ir polgári és egyházi előkelőségek, Dublin város határánál pedig a lordmajor és a vá­rosi tanács fogadta nagy ünnepségek között. A bí­boros fényes menet élén vonult be a fővárosba, II. Vilmos király történelmi nevezetességű, dúsan aranyozott diszhintóján, amelyet félévszázad óta nem használtak. A kikötőben maga De Valera üdvözölte a bíbo­rost. Az egész útvonalon óriási érdeklődő tömeg imád­kozva fogadta a Szentatya követét. Anglia rossz néven veszi MacNeil lőhormányzó mellőzését Dublin, junius 2i2. Angol kormánykörökben meg­lehetős izgalommal tárgyalják, hogy az ir kormány oroezűAnpáirt küldött AngBa királyának Abesszínia uralkodóija. Az állatokat termé­szetesen a legmélyebben megköszönték a fejedelemnek és „provizórikusam" a londoni állatkertben helyezték ed, mindaddig, amíg a Buckingham-ipalotálban „igazán megfelelő helyet" tudnak biztosíta­ni a fejedelmi álla toknak... Az angol király a múlt esztendőiben meg­hűlt és néhány hétig gyengélkedett. Ebből az alkalomból alattvalói egyszerűen elánaszr tották — a gyógyszerek egész légiójával Egy idősebb vidéki hölgy például fekete ribiEkéből és herbateábó] főzött, egészen különleges teakeveréket küldött a ki­rálynak s biztosította, hogy ez az egyetlen szer, amellyel hüléeét rendbeli ózhatja. A király­nét annyira meghatotta az egyszerű asszony ajándéka, hogy sajjátkezüleg írott, hálatelt levelet küldött neki és biztosi tolta arról, hogy meg van győződve gyógyszerének pá­ratlan jóságáról és hatóképességéről... Még ennél is érdekesebb az az eset, mely nemrég történt az angol királlyal. A király ugyanis nemrég azt mondotta az egyik an­gol rádiószakértőnek, hogy buckingham- pailobábeli rádiókészülékén nem tudja jól hallani a világ bizonyos rádióállomásait. A kijelentés nyilvánosságra került s a kö­vetkező napon a rádióapparátusok egész lé­gióját ezáHitotfa a londoni posta a királyt palotáiba. óriási munka volt. amur áss udvarnagyi hivatal a ^o-k romok ajándékot — köszö­nő levelek kíséretében — visszaküMhette a* ajándékotoknak .., Amint a fenti példáik mutatják, néha nem­csak az ajándékadás okoz fejtörést s problé­mát az ajándékozónak, de — az ajándékok elfogadása vagy visszautasítása is — a meg­ajándékozottnak ! Lóránt Mihály. újból szándékos és sértő cselekedetet követett el Angliával szemben. A dublini kormány ugyanis nem hívta meg Mac Neill angol főkormányzót arra az ünnepi fo­gadásra, amelyet aa eucharisztikus kongresszus­ra küldött pápai legátns tiszteletére rendezett. Ezt a mulasztást a kormány azzal magyarázza, hogy az angol kormányzó nem diplomáciai testület tagja, hanem idegen érdekek képviselője. Ez egyéb­ként nem az első sértés, mert néhány héttel ezelőtt a kormány több tagja tüntetőén elhagyta a fran­cia követ estélyét, amikor azon az angol kormányzó megjelent. A pápai legátus, Lauri bíboros, egyébként Dub- linba ntaztában néhány napot Londonban töltött, ahol az angol és ir katolikusok lelkesen ünne­pelték. 1Ö08 óta most történt először, hogy pápai legátus hosszabb ideig tartózkodott angol földön. A Press Associetion megbízható forrásból arról értesül, hogy a dublini angol főkormányző valóban nem kapott meghívót a bíboros tiszteletére a dub­lini várban rendezendő ünnepségek re. A* ir kormány felfogása aa, hogy ez a* ünnep­ség egy katolikus kormány hódolata a római pápával szemben s mint ilyen, kizárólag belügy. így tehát nem kívánatos, hogy azon az angol király képviselője is megjelenjék. A csehszlovákiai zarándok- csapat Dublinben Dublin, junius 22. Az eucharisztikus kongres­szusra utazó csehszlovákiai zarándokcsapat, amely­nek soraiban — mint. már jelentettük Dobván- szky János nemzetgyűlési képviselő és Mécs László is ottvan, tegnap megérkezett Bubimba. Írország fővárosába. Az állomáson a csehszlovák konzul fo­gadta az- érkezőket. Írország fényes ünnepléssel fogadta a pápa követét Megkezdődön a dublini eucharisztihus kongresszus <H8Bgg -.MAGfeat-HnaigB

Next

/
Oldalképek
Tartalom