Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-03 / 126. (2939.) szám

Adóemelés, vagy az állami tisztviselők fizetésének leszállítása? Trapl pénzügyminiszter válasza a szociáldemeítrata párt küldöttségének Tőiről é® távolról néztük ezt a toulthirális csereforgataiat, rögtön az elején, tíz évvel ezelőtti hirdettük entnek a lapnak a hasábjai­ról, hogy a rokonát mkturálju szláiv testi víér- nyélv sóikkal nagyobb mértékben lesz befo­lyással a szlovák nyelv állagára és egyéni­ségére, minit a szomszéd, de távoli struktu­ráljál magyar nyelv. De nemcsak a két szláv nemzeti kiül túr a kölcsönhatásában meglevő tehetetlenségi erők működtek itt közre: közreműködött egy tudatos, tervszerű erő­kifejtés is: e ezen a ponton odaértünk a Mátkáiban kirobbant nyelvi harc lényegé­hez. Mert a cseh filológusok, éllükön Vézny professzorral, mesterségesen is siettetni akarták ezt az okszerűen jelentkezett cse- hesedési folyamatot s a Matica helyesirásá- bán kodifikálni kívánták azokat az újításo­kat, amelyek a szlovák nyelvet szókincsben és kiejtésben lényegesen közelebb hozzák a cseh nyelvhez. Kicsit siettek, türelmetlenek voltak s a szlovák nyelv tisztaságának, egyéni zamatjának védelmezői a sietségen észlbetkaptak s felhördültek: El a kezekkel! Eddig s ne tovább! Már az egész élet a cseh testvérnétp lelkiségétől van átitatva, az utolsó fellegvár a szlovák népi kultúra őr­tornya a Matica, illetve annak nyelv-szabá­lyozó szerve: Váznyék ide is be akartak hatolni a nyelvi expanzió filológiai öltözetű trójai falovával. A falovat azonban leleplez­ték és ki tessékelték. Ennek a fordulatnak sokkal mélyebb je­lentőséé van, mint ahogy a csehszlovák kö­rök vélik. Egyszerűen politikai akciónak bélyegzik, nyelvi és politikai szeparatizmus­nak, tehát le az „irredenta** Hlinkátval, Rá- zussal és Turócszen tmárt ónnal. Pedig ez nem politikai harc, sokkal több annál: kul­túrharc. Nemcsak jelszóosata, nem ipszilon- háboru, hanem a nyelvben lefektetett nép­ié niiségért vállalt küzdelem. A nemzeti lélek fellegváráért való sikraszállás. Fölismerése annak, hogy itt a nemzet egyénisége forog kockán a filológusok hazárd kezében, Hogy itt egy nyelvi expanzió nyújtogatja csápjait a szlovák nyelv légiben bőségesebb értékei felé. Eddig és ne tovább! De a nagy csatazaj dacára a másik olda­lon a szlovák puristák sem mérték föl még ennek a Vázmy-féle nyelvújítási stratégiá­nak az igazi szellem történeti1 jelen tőségét. Többről van itt szó, mint nyelvújításról: itt a nyelvtudós korifeusok olyan irányban akarják meglazitani a szlovák irodalmi nyelv eddigi megállapodott formáit, hogy a szlovák nyelv a morva nyelvvel folyjon őez- sze és idlők során a morva nyelv sorsára és rangjára jusson. A nyelvösszeolvadási teó­ria megvalósulásának az a legfőbb akadá­lya, hogy a szlovák irodalmi nyelv egy meg­lehetősen távoli nyelvjárásnak, a középszlo- venszkói zólyomi-turóci-liptói népnyelvnek kipallérozásával és irodalmi színvonalra va­ló emelésével jött létre. A cseh nyelvtől sokkal távolabb esik, mint a nyugatszloiven- szfcói, amely alig tér el a morva dialektus­tól. A szlovák nyelvújításit irányitó csehszlo­vák nyelvészek most kísérletet tettek arra, hogy az irodalmi nyelv középszloivenszkói jellegét meglazítsák és „átmenetileg** a nyu- gatszlovenszkói nyelvjárás formáit is be­csempésszék az irodalmi helyesírásba, el­tekintve attól az általános szabálytól, hogy ahol a szlovák nyelvnek uj szóra van szük­sége, azt elvből ne önkészite He szavakkal pótolja, hanem a kész cseh nyelvből vegye át, egyúttal pedig az évszázadok során be­csúszott hungarizmusokat és genmanizmiujso- kat cseh szavakkal és szólamokkal váltsa föl. A legfontosabb nyelvújítási tételük azon­ban az, hogy a szlovák nyelv az olyan szó­változatok között, melyek a különböző nyelvjárásokból fölmerülnek s amelyek egy- kéjppen elfogadhatók, ne a közép szí ovensz- kói, begyöikeresedett, tradicionális hangtan­nak megfelelő alakot válassza, hanem azt az alakot, amely a legközelebb ál a cseh nyelvhez. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a cseh, illetve a csehszlovák filológusok las­san, de annál, biztosabban a nyugatszloven- szkói morvaizü szlovák nyelvet akarják az irodalom nyelvévé megtenni a Stúrok, Hviezdosláivok, Slád'kovicok zengzetes klö- zépsal oven szik ói idiómája helyett. A szlovák nyelvújítás Vázny-iránya hadat üzent Tu- rócszentm árion hegem ón iájának s a morvá­val akarja összeolivasztani a szlovák nyelvet. F# minden jel arra mutat, hogy minden ha­talmi eszköze meglesz arra, hegy nyelv- stratégiáját, mely eddig az „együttműködés** formájában csúszott be észrevétlenül a nyelvújításba, nyílt harcokban is toválbb- f oly láss a s a mártó,ni fellegvár védőit, ügyes dialektikáival holmi idejét múlta nyelvi ma- radiság szeparatista harcosainak tüntesse Prága, juuius 2. A cseh szociáldemokrata párt küldöttsége tegnap fölkereste Torapl pénzügym inis z teir*t e kénldé&t iintézétt hozzá, igazaik-e azok a hírek, hogy az állami alkal­mazottak fizetését le akarja szállítani. Trapl azt válaszolta, hogy az állami bevé­telek valóban olyan erősen csökkentek, hogy bizonyos pénzügyi intézkedés ehhez Uagrár, jun.ius 2. (Ruszinszikói szerkesztő­ségünktől.) A ruszimszkói országos választ­mány legutóbbi ülésén a 'beruházási és köz­munkák ügyének egész sora szerepelt s ez­zel ebiben a nagy munkanélküliségben úgy­szólván az egyetlen munka alkalmat nyújtó testületté vált az országos választmány. A beregszászi és n agysző Hősi kórházak fej­lesztéséhez saükségeskét millió koronáuyi hitel megszerzését a választmány végre elha­tározta, bár a kérdés pénzügyi része szin te elhári th atatlan ak adály okba ü tkö­zik, mivel a kórház nem hasznot hajtó intézmény. löl. Az első harci etapp már tisztán látható: a nyugati nyelvjárás fölemelésével megin­dult a szlovák irodalmi nyelv denaturalizá- lása, megindították a inonvásitó folyamatot. Az ortodox szlovák irodalmi nyelv hatás- területét — ha másként nem megy — nyelvi szakadással ki fogják szőri tani a nyugati nyelvterületről, hogy így szakaszonkint- dia­dalra juttassák a morvás szlovák nyelvet. A szlovák nyelvújítási harc tehát akörül forog, hogy a szinszlováikok ortodox irodatai múl­tú nyelve m ar ad-e meg irodatai nyelvnek, vagy pedig a cseh nyelv felé fejlődő, ahhoz egyre inkább közeledő morvás szlovák nyelv? A csehszlovák nemzetazonosság poli­tikai hívei természetesen a nyelvazonosság NOÉBÁRKÁJA Irta: Csathó Kálmán — Kezdem érteni! — feleltem. — Maga va­lami cserekeres kedést akar létesíteni . . . — Persze hogy azt! Lényegében azt, amint­hogy eddig is cserekereskedés folyt, csak a pénz közbe volt és van iktatva, mint törvé­nyes értékmérő csereeszköz. És az egész on­nan származik, hogy az emberek ezt az érték­mérő csereeszközt összetévesztették az érték­kel. Eleifeljtették, hogy a pénz csak értékmé­rő és csak csereeszköz. De maga nem érték. Imádni kezdték, mint az aranyborjút. Istent csináltak belőle, bálványt és csodatevő erőt tulajdonítanak neki, holott önmagáiban véve értéktelen, haszontalan jószág és csak annyit ér, amennyit kapni lehet érte. Az igazi érték az áru. A termény és a munka. Nem a pénz. Nem az arany! A papiros még kevésbé. Ha nincs arany és nincs bankó, afelől még na­gyon jól meg lehet élni. Ha búza van, zsír van, cipő van, ruha van, bor van é; zene van- Vannak falusi emberek, akik nél a hetekig nem látnak egy krajcárt se és egészen jól meg­vannak nélküle, mert a kertjükben megte­rem, anafi kell nekik, meg az állatjaiknak, Hiigyje el, ez az ország is egészen jól megél­ne abból, amije terem, csak éppen, sót kellene néki idegenből venni és legfeljebb a naran­csot kellene nélkülöznie, meg a kávét. De hát narancs meg kávé nélkül a háború alatt is egészen jól meg tudtunk lenni . . . Sőt meg lehetne kapui paprikáért, meg hasonló ma­gyar specialitásokért. De nem ez a lényeges! Ez más lapra tartozik! Amiről én beszélek, az az, hogy össze kellene hozni a munkanélküli suszter! a munkanélküli földmlvessel, mészá­rossal, szabóval, asztalossal, orvossal, színész- szél, hivatalnokkal, ügyvéddel, eladósodott gazdával és kereskedővel és meg kellene szer­vezni köztük a forgalmat, teljesen függőt le­ken folyamodni. Tervbe vette a jövedelmi adó progresszív emelését a 23.000 koronán felüli jövedelmeknél- Amennyiben a kor­mány ehhez az adóemeléshez nem adná meg a hozzájáimilásá/t, javasolni fogja az ál­lami alkalmazottak karácsonyi remunerá- riójának teljes törlését és az állami alkal­gos választmány Alsóvereoke községet, mely­nek iekolaépitési költségeihez 190 ezer K szubvencióval járul hozzá. A nagyszőllösi iparostano nciskola építéséhez 50 ezer K segély nyújt, míg az ungvári iparostano ne iskola palotájának építéséhez 100 ezer K szubvencióval járul hozzá. Kárpátalján jelenleg 14 uj iskolát épifíienek. (Tudtunkkal ebből egy se lesz magyar isko­la. Szerk.) E célra az országos választmány 625 ezer 475 K segélyt utalványozott, míg öt híd felépítését 446 ezer K-val hajtja végre. felé haladó morvás irányzatot támogatják s ebben a törekvésében a prágai centralizmus uj oldaláról mutatkozik be, itt látjuk a cseh­szlovák centralizmus kultúrpolitikai harci programját, a csehszlovák nyelvi expamzio- n izmus myeivujitásL megfogalmazását. E stratégia kultúrtörténeti számítása világos: ha a szlovák nyelv a morva nyelvig jut ed, akkor neon lesz íkülön nyelv, hanem csak egyszerű nyelvjárása a ceeh nyelvinek s egy csapásra meg! lösz oldva az egységes nem­zet eddigi- kétnyelvüsiégének nehézségei. így számítanak a centralista nyelvújítók- Kér­dés, hogy a szlovák nemzet többsége meg­elégszik-e azzal a szellemtörténeti szerep­pel, melyet ezek a centralista nyelvújítók a mül és elkülönítve a többi, még munkában lévő és a régi rendszer alapján kereső susz­terektől, íöMmiveséktől, mészárosoktól, sza­bóktól, orvosoktól, színészektől, gazdáktól és kereskedőiktől. Ezek pénz helyett utalványo­kat kapnának egymástól, amit az igazo l vá­ny os tagja a szervezetnek pengő értékben volna köteles elfogadni a másik igazolványos tagjától a szervezetnek . . . — Megálljon csak! — szóltam közbe. — Nem gondolja, hogy ezzel borzasztó nagy 'konkurrenciát csinálna a 'többi iparosnak, gazdának és kereskedőnek? — Csendet kérek! — felelte. — Most nem azokról van szó, akiknek még megy valahogy, hanem azokról, akiknek már sehogy se megy! Rövidesen úgyse fog menni már sen­kinek, tehát csak ezekről érdemes gondos­kodni, akik már benne vannak a bajban, mert bajban l&sz maholnap a többi is s akkor azok is bekerülnek amúgy is ugyanebbe a szervezetbe. Ebbe a szervezetbe kell tömö­ríteni mindazokat, akik ma nem tudnak megélni. Élesen elkülönítve a többiektől. Eb­iből iki lehet alakítani egy olyan hatalmas gazdasági és kulturális egységet, amely meg fog tudni élni önmagából. Attól se kell félsy, hogy nyersanyagot nem kapnak, mert azok a gazdák, akik ma se az állatjukat, se a gabo­nájukat nem bírják olyan áron értékesíteni, hogy cipőt meg ruhát vásárolhassanak, por­tékáéi-1 szívesen fognak adni mindent. Ezt persze meg iis kell adminisztrálni, és erre kel­lenek azok a diplomás proletárok, akik ma a rendes forgalomban nem jutnak álláshoz. Sőt. speciális vitás és peres esetek is lesznek, úgy, hogy az ügyvédek és bírák is munkát kaphat­nak a szervezeten belül ... Itt van az egész rendszer, kidolgozva. Felolvasom magának. Hallgassa meg! Ebben a pillanatban zaj hallatszott az elő­szobából. Több férfit]ang és a Rozié. Az én látogatóim hirtelen pakíkoln.i kezdte az írásait: — Tudtam! — morogta, — Egy félóráig se má z olták fizetés éneik százalékéz érinti le­szállítását. Az interveniáló képviselők megjegyezték, hogy abban az esetben, ha a második terv megvalósítására sor kerülne, már most kö- vetelniök kell azt, hogy a fizetésleszállitás ne érintse azokat, akiknek jövedelme az évi 24.000 koronát nem haladja túl. lalatba, míg Nagykorúját és Técső községek viztelenitési munkálataira 100—100 ezer K-t irányzott elő. A közgazdasági élet terén gyakorolt jogá­nál fogva jóváhagyta a nagyszőllösi, ökörme­zői, munkácsi, téesői, ilosvai és perecsényi járások 1982-ik évi járási költségvetését, majd elhatározta, hogy az országos hivatalok tisztviselőinek és hivatalnokainak oly össze­gű karácsonyi remunecációt fog kiutalni, mint amilyent az állami tisztviselők kopnak. Slménfalvy Árpád dr. tartományi képvise­lő indítványt nyújtott be az országos hivat ál­hoz, melyben azt javasolja, hogy a szegény- és egyéb ma már hoí'lttőkct je­lentő volt megyei alapokat az ország hasz­nálja fel sziikeégimunkák végeztetésére, hogy a nagy nyomort ezzel is enyhítse. Az országos választmány az indítványt — kor­mánypárti többségről lévén szó — elvetette. Ezzel is bebizonyította az országos választ­mány többsége, hogy a legfontosabb köz- gazdasági ügyekbe is politikát visz be s a | legéletrevalóbb javaslatokat csak azért veti | el, mert az ellenzéki oldalról jött. szlovák nyelvnek szánnak. A nyelvújítás nemcsak nyelvkérdés, de egyúttal nemzeti létkérdés, mert ha a szlovák nyelv a morva nyelv sorsára kerül, akikor nemzeti egyéni­ség szempontjából a szlovák nemzet is a morva nemzet sorsára kerül, vagyis elveszti külön egyéniségét. A nemzeti jelleg legfőbb attribútumáért folyik tehát a harc. A nemzeti egyéniségért. A nyelvújítás fölvetette a dilemmát, mi le­gyen a szlovák nyelvvel: maradjon annak* ami eddig volt, a legszüáJvabb szláv ktözép- nyeltv, vagy pedig a cseh felé fejlődjön s morváivá legyen. Ez a kérdés, választhattok, szlovákok! hagyják nyugton az embert ! Rozi belépett: — Kérem, — szólt izgatottan. — A Lipőtí mezőről vannak itt. Hogy egy őrüli nem jött-e ide? A lakásom ugyanis szemben van a téboly­dával és ilyesmi elég könnyen megesketik. Ránéztem a látogatóra, de ez már az ablak­ban állt, amit csodálatos gyorsa-sággal felrán­tott. —- Kérem, — kezdtem, de ő abban a pilla­natban ősz szakállát meghazudtoló fürgeség­gel átvette magát az ablakdeszkán s úgy ló­gott kifelé, egy emeletnyi magasságból, meg­kapaszkodva a keresztfában. A következő másodpercben ezt is elengedte és hallottam, amint nagyot puffan a kerti porondon. — Jézus Mária! — sikoltott Rozi, én pedig az ablakhoz futottam. Noé akkor tápászkodott fel éppen és felnézett. • — Tartóztassa őket egy kicsit! — kiáltotta és elrohant a villamos megálló felé. Már ak­kor ott állít mellettem az ablakban a három ápoló is, akik érte jöttek. — Ezt már utói nem érjük! — mondta bősz- sznsan az egyik. — Pedig ezért elcsapnak bennünket, ha valami bajt talál csinálni! . . . — Ugyan már, — szóltam, — mi bajt csinál­hatna? Egészen csendes álmodozónak látszott — Ez kérem? Na hiszen! Csendes, amíg nem ellenkeznek vele, de ha nem akarja vala­ki elismerni, hogy igaza van, hát azt rögtön fojtogatni kezdi! Uraságodnak szerencséje volt, hogy valószínűleg nem vitatkozott vele... — Arra tudniillik még nem került rá a sor. — feleltem. — És különben is nagyon sok dologban igaza volt, ha jól meggondolja az ember . . . —1 Tessék? — kérdezte az egyik és egy lé­pést tett felém. Sietve feleltem: — Nem! Nem! Nem úgy értőm! . . . Persze, hogy őrültségeket beszélt! Csak éppen, lio.iv ízé... De hát őrült! Persze, hogy őrült! Mi is lenne egyéb? * (Vége.) Milyen közmunkákat ad ki és támogat a rusziiszkói országos választmány! A rusiiassksí országos választmány ülése - Elvetették Siménfalvy dr. indítványát a „holt“ alánokról Igen szép szubvencióban részesíti az őrs zár Ezenkívül több útszakasz építését adta ki vái-

Next

/
Oldalképek
Tartalom