Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-19 / 140. (2953.) szám
g*—flifliagMniEgiiraiBBIMBKKIMKiSBaflnWfflffISrfHMBMMKSMHKiHnflfiTTBflSMfl A kozmikus sugárzás nem égitestekből indul ki, hanem eredete maga az „üres" világtér Piccard első felszállásának tudományos eredménye Picoard tanár a belga távirati iroda ttminikaitá rsának kijelentette, hogy második felezálflásánaík kizárólagos célja a kozmikus sugarak megfigyearra a meglepő eredményre jutunk, hogy a végtelen tériben bolyongó kozmikus por, szemcse, meteorkő és gázmoilekuüa összsúlya százszor akkora, minit a nagy égitesteké. És babér e számítás alapja csak a földközelibe jutott meteoroknak statisztikai megfigyelése, még sincs okunk föltételezni, hogy a világanyag eloszlása messze a naprendszeren kívül, a csillagközi terekben lényegesen más lenne. De még ha a kozmikus törmelék tízszer vagy húszszor ritkább eloszlású is lenne, még mindig erős mememtó volna arra, hogy a látszólag „üres" csillagközi tér mekkora fontossággal bir a Mlnden- ség felépítésében. így hát jobban értjük, amikor Piccard tanár méréseiből arra következtet, hogy a kozmikus sugárzásnak nem nagy égitestek, hanem magának az Űrnek a mélységei a forrásai. A tudásvilág most feszülten várja a második bátor sztraitoszféna^vállalkozás tudományots eredményét. Neubauer Frigyes, mérnök. lése. Ismeretes, hogy Piccard múlt év májusában való startja alkalmával ezélroíhamok következtében az eluminiumgondola megsérült és a nyílás gyors és megbízható betömésének kényszere miatt a kutatás és mérés számára előirányzott értékes percek, melyek alatt a ballon gyorsan emelkedett, veszendőbe mentek, úgyhogy félórán belül ott termett az addig ember nem járta 16.000 méter magasban. A két kutató most aztán lázas gyorsasággal mért, fényképezett, megfigyelt, hogy elörenemtátott körülmények közt mennél többet biztosítsanak a tudomány számára. Tényleg, amikor a leszállás kérdésével foglalkoztak, az az igen kellemetlen meglepetés érte őket, hogy a ballon gázszelepe nem működött. A szerencsétlen startnál egy kötél is felrepült és a ventilzsinór köré csavarodván, ez utóbbit használhatatlanná tette. A leszállás időpontja és gyorsasága nem lévén már hatalmukban, a kényes műszereket hamar be kellett csomagolniok, hogy váratlan kikötésnél meg ne sérüljenek, így a felszállásnál elmulasztottakat nem pótolhatták többé. így aztán a kozmikus sugárzásról csak a 16.000 méter magasban mért szám-eredményeket hozhatta Picoard el, mig a közbeeső régiókról semmit sem tudott meg. De ez is jelentős volt. Ugyanis kiderült, hogy a titokzatos éterhullámok ereje odafenn már csak feleannyi, mint azokban az aránylag kis magasságokban, ahol M'i'likam, Regner és mások végezték a megfigyeléseket. Ez csak úgy magyarázható, hogy a világürsugarak a földi légkör fölött még a másodlagos sugaraktól mentesek. Másodlagos sugarak? Minden, a fénnyel rokon éterhulámaás, ha anyagra esik rá, úgynevezett másod-sugarakat hoz létre, melyek rezgése az eredeti sugarakénál mindig lassúbb és ezért átütőerejük is kisebb. Ilyen másodsugarak keletkeznek akkor is, amikor a kozmikus sugarak a föld légkörébe kerülnek és itt lent őket mérőműszereink regisztrálják, mag Pic- card és Kipfer, akik a légkör kilenc tized részét már maguk alatt hagyták, ezeket már nem észlelhették. Azáltal, hogy a kozmikus sugarak eredetileg nem tartalmaznak másodlagos sugárzást, valószínűvé lett, hogy anyagtalan terekből származnak. Hiszen már azok a távoli óriás napok: a Beteigeuze, Aldebaran, Arkturus stb., melyeket Kohl- hörster tanár a kozmikus sugarak forrásának tartott, is rendkívül ritkult anyagúak. Ezek az aránylag fiatal-forró napok még alig nőttek ki a köd- folt-állapobból (.t. i. „csak“ néhány milliárd esztendeje). Maguk a ködfoltok a csillag-űr mélységeinek e lebegő gázóceánjai még sokkalta ritkultabbak, — villanykörtéink „légüres" tere hozzájuk képest anyaggal teltnek mondható! De Piccard tanár szerint még a ködfolíök sem elég légiesek ahhoz, hogy megmagyarázható lenne a másodlagos sugárzás hiányának megmért foka. A kozmikus éterhullánuok tehát alighanem magából az óriási „üres" világtérből származnak. Ez a tér nem teljesen üres, — hiszen Einstein óta még a tér puszta geometriai tulajdonságait is fizikailag hatékony „valami“-nek tudjuk. Emlékezzünk egyben Einstein-nak ama felismerésére, mely szerint az anyag feloldódhat energiává és energia viszont visszasürüsödlietik anyaggá. A világtér teli van csillagfénnyel. Einstein, Jeans és Eddington kutatásai nagyon valószínűvé teszik azt, hogy Napunk és a többi csillagnap sugárzási energiájának kimerithetétlenségének kntfor- rása az, hogy ez égitestek önmagukat emésztik fel, saját tömegük az, ami fénnyé és hővé válik. E kozmikus kohókban anyag dematerializálódik, az „atomrombolás" nagyban folyik, az anyag látszólag a nagy Semmibe vész, miközben sugárzássá bomlik szét De ez a világűrbe elpuffogtatott energia nem veszhet, és ritkulhat a végtelenbe. Kell, hogy a térben a nyag-ujrakel étkezésnek helyei létezzenek, sűrűsödési központok, ahol a fényköntös ismét anyaggá durvul, ahol a .fénykvantumokból ős-hé- lium lesz. A ködifoltóknak ezek az ős elemei úgy látszik * végtelen világtérben ceillagifényből keletkeznek. És ez a ma, még titokzatos folyamat az, melynek kísérő jelensége Piccard mérései alapján a kozmikus sugárzás. A csillagászatban ismeretes, hogy az égitestek közötti térben nemcsak fény és nehézségi mezők terülnek el, hanem kozmikus anyagtörmelék is bolyong. De mert a Mindeneég ténségei óriásiak, ezért minden százezer köbkilométernyi térben alig 1 gramnyi ilyen anyag van. Ha azonban utánajárnit-unk. hogy a többi csillagzat, tehát a tulajdonképpeni nagy égitestek vájjon mennyivel járulnak átlagosan hozzá a világanyaghoz, akkor Minden őslakos szavazd biztosítsa választójogát! A legutóbbi községi választások alkalmával az őslakosság soraiból ezer meg ezer választó neve maradt ki a választód névjegyzékből s ezek természetesen nem járulhattak a szavazóurnákhoz. Ennek főoka az, hogy a választok nem tartották érdemesnek a választói névjegyzékeket ellenőrizni és megállapítani, vájjon nevük szerepel-e a lajstromban? Ennek többé megismétlődnie nem szabad. Fölhívjuk az egész őslakosságot arra, hogy az állandó választói névjegyzéket a törvény értelmében most állítják össze és ezt a névjegyzéket június 15-től 22-ig bezáróan közszemlére fogják kitenni. A városokban a házak kapui alatt és a választási irodában, községekben pedig az elöljáróság helyiségében. Tájékozásul közöljük, hogy nemzetgyűlési és községi választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki 21-ik életévét 1932. junius 30.-ig betölti és legalább 3 hónap óta tartózkodik a községben. Tartománygyülési és járási képviselőtestületi választásoknál 24-lk, a szenátusi választásoknál pedig a 26-ik életévtől számítódik a választói jogosultság. Ha valaki kimarad a jegyzékből, haladéktalanul reklamálja ezt a jogát. Minthogy a választói jog igazolásához az állampolgársági bizonyítványnak, és ott, ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő lapnak előmutaíása kötelező, mindenki haladéktalanul szerezze be ezeket az okmányokat. Sokaknak szavazati jogosultságát a választási bizottság kétségbe vonta, mert a névjegyzékben neve hibásan szerepelt, vagy az életkora volt más, vagy a lakásváltozást nem igazították ki, mindezekre ügyelni kell és kiigazításról gondoskodni. Mindenkinek készséggel adnak felvilágosítást az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt központjai, valamint a kerületi és körzeti párttiíkárságok. Vidám történetek, melyeket Gyula szerzett Irta: SZÓMBA THV VIKTOR — Van-e valaki, érdemes, érdekes ember a faluiban? — kérdeztük reménykedve, mert alig találkozik kisalföldi falu, ahol ne akadna nevezetes személyiség, tréfacsinálló, hosz- szn útról megtért maszka rab, világot rendező nagy elme, vagy ünnepi költő. — A Gyula! — mondta valahány ember, akinél nem hétköznapi sorsok és dolgok felől érdeklődtünk — a Gyula, az tud, kérem! Az csodálatos egy ember, különös egy ember, hogy a fen©... Azzal tessék csak beszélni. Mivelhogy a nevezetes Gyulát a harmadik községbeliek is emlegették, sőt mi több, még idebenn, Komáromban is az ő történeteivel szórakoztatott egy hajdani hajtárs, noosak, hivassuk elé a Gyulát, beszéljünk csak vele. — Most került meg, Magyarországból, a múlt héten, — újságolta egy régi ismerős, — mert az a szokása, hogyha csínyt csinál, átkapaszkodik a Dunán néhány hónapra s csak akkor bukkanok fel megint, ha már elfelejtették a régi bűnöket. * Már jön is a nevezetes Gyula. Gyula egyéniség, aki megörökítésre való. Gyulában a tréfára való hajlam, a finom panamista és az országutakat járó vándort élek egyesül, Falu nevezetessége, vidám történetek hőse, — ha művelt ember lett volna, már régen megemlékeztek volna róla az újságok, ha egyebütt nem, hát a bűnügyi krónikák szélhámossági rovataiban. így azonban, csak az alföldi tájak kedvderitője ő s a Délszloven- szkóra való helyezettség abban jut nála kifejezésre, hogy egy-egy csíny után nyugodtan átsiklik a szomszéd országba s ezzel akaratlanul is kordokumentűmként használható. Leül Gyula és mosolyog. Mosolyog, de nem nyilatkozik. Fiatalember még, arcán huncufkás mosoly, ő valóban kihasználja az uj határt: mint egy modern kalandor, kis működési körű, tréfára, vidám, élcekre hajlamos- kalandor, baktat két ország között ide- oda s élénkíti a nemzeti kedélyt. Ez megint másfajta, mint az én Erázimu- som, a nagyokat mondó, furfangosbeszédü öreg csallóközi magyar. Gyula a tettek embere. S miég mondja valaki, hogy nincs magyar nemzeti jókedély! Mivel Gyula nem hajlandó beszélni, még egy félliter mellett sem, beszéljenek helyette a tettek'. Nem nagy tettek ezek. Vidám mosolygásra késztők azonban s magunkfajta emberek noteszébe örömteli feljegyzések : így kezdte el legelsőbbet egy nagybajuszai ember az asztal mellett: — Hál van egy huncut emberünk nekünk, a Gyula, Mindig tréfát csinál s akkor átlóg a pozisonyi hídon odaátra, egy-két hónapig ott lebzsel, már a csendőrök se kutatják. — Egyszer egy öregasszony 'beteg lett s 'papot kért. Nosza, Gyula este felöltözött szoknyába, papnak és csengős, keresztes minis- tránsgyerekkeil a sötétben elment az öragasz- szonyhoz, mikor amellett éppen nem volt senki. MoTgott neki valami latin imádságot, mert Gyula járt egy gimnáziumot is és meggyóntatta az asszonyt. Az volt a baj, hogy eldicsekedett vele. De nem jelentették föl. Az asszonyt persze igen bántotta a dolog és addig nem is halt meg, mig igazi pap meg nem gyóntatta. Ekkor azonban törvényre mentek a családdal s Gyulának majdnem nagy baja lett. (Igaz-e, Gyula? — kérdezzük. Gyula szerényen pislog. Igaz, persze, hogy igaz, — nyeli le a pohár borocskát.) Átveszi azonban a szót egy másik gazda- ember. A nagy válságban egész megfeledkeznek a súlyos esztendőkről, ahogy a Gyula dolgai kerülnek elő. — Egy embernek, szóval, mondom, — kezdi nehezebb beszéddel a másik szomszédom, ^— egyszóval egy embernek' volt egy rozoga lova. Szegényes ember volt, a földijét is bérbeadta, amin úgyse tudott volna megélni. Aztán kubikos miunkát keresett. Meghallotta ezt az illető Gyula és mikor bement Pozsonyba, rendelt a szegényember számára kettes ekét, soros ve tógépet, kifestett vas- fogast. Meg is jött az eke, a vetőgép, a szép vasfog rendre a vasúti állomásra és értesítették a szegény embert. No, szegény ember, az csak vakarta a fejét és először váltig csodálkozott, hogy ő bizony nem rendelt semmit Ki se akarta váltani a holmit A pozsonyi vasas meg azt mondta, hogy a rendelőlevél hiteles. Nagy baj lett belőle. Törvényre ment a szegény ember meg a pozsonyi boltos. Ekkor derült aztán ki, hogy Gyula volt az illető, aki csúfságot okozott a rozoga ló miatt. Amire Gyula át is ment a hídon Magyarországba, pihenni (Itt már oldaliba is lökik Gyulát, úgy nevetnek rajta. Gyula az orra alá mosolyog, körülnéz. Ugylátszik, most szemeli ki az újabb áldozatot Egy pillanatra minden arcon félénk ránc keletkezik s gyanakodva néznek Gyulára. Előbbi szomszédom visszaveszi a szót): — Hát mikor a lovamat, kocsimat elszedte? Egy szép reggel arra ébredek, hogy se kocsi, se ló- Hol lehet? Be kellene menni Szerdahelyre vásárba s nincsen se kocsi, se ló. Ordítok át a szomszédba, vaj‘ ki látta? A szomszédban nem tud róla senki. Bejá1932 junius 19, vasárnap. rom a falut, megkérdezem a kisbirót, ide* oda ténifergek, de semmi hir a lovamról Valaki nagyon elvihet te. Szólok a csendőröknek, azok is keresik, nincsen ló. Mivelhogy a vásárba mégis be kellett menni, felkapaszkodom a szomszéd kocsijába és nagy tűnődve haladunk a szerdahelyi piac felé. Már jócskán benn járunk a városban, mikor meglátom Gyulát egy bakon, ül a bakon Gyufa és az én kocsimban az én lovamat hajtja. Ebatta bitangja! — kiáltok, — mit jártatod itt a lovamat? Gyula nem felel erre, hanem egyenesen azt mondja: — Ez semmi, hanem ötven koronát már kerestem vele! S úgy elhajtott, hogy csak másnap reggel találtam otthon a lovaimat... (Gyula méltatlankodva pótolja ki a történeteit) : — Azt is tegye hozzá, hogy busz koronát adtam magának belőle, mert a fáradság az enyiim volt... Közelebb jön erre a vendéglős is. — Kérem, — mondja nagy fejcsóválással — hát én meg hogy jártam! Van egy kis osirkeólum az udvarban s az csak úgy oda van téve a kerítés sarkához. Amolyan mozgatható ólacska az csak, bizony. Egy reggel bebújok az óliba, saját magam akartam megkeresni a tojásokat, mert arra gyanakodtam, hogy a cselédek lopják. Kérem, ahogy benne vagyok, egyszer csuk felborul velem az egész alkotmány s úgy talált feldőlni, hogy az ajtó alulra került. Tessék elképzelni azt a lármát, amit a csirkék, tyúkok ott benn csináltak. Röpködtek, kotkodácsoltak, a tojás rajtam törött össze s magam meg benn ragadtam az ólban. Kiabálok, de senki sem jön. Jóideje kiabálok már, mikor egyszerre csak meghallom a Gyula hangját. — Mi baj, vendéglős ur? — Jaj, gyere, Gyula, segits, felfordult velem az ól! Gyula aztán nagy szuszogással helyre is állította az ólat. Ahogy ón, uram, ott kinéztem! — Találgatjuk aztán, ki lehetett. Azt mondja Gyula, most láttam erre futni a szomszédot. No, biztosan ő volt, mert a szomszéd nekem régi haragosom. Nagy örömömben, hogy igy sikerült kiszabadulnom, adtam aztán Gyulának húsz koronát. Este hallom aztán, hogy 5 döntött fél, a bitang, olástól, mindenestül együtt. De a húszat, azt nem adta vissza. (— Kellett szagos vízre, — mondja a sarokban Gyula, rettentő nevetés köziben, — mer büdös vtót az ól. Jönnek, röpködnek a Gyula történetei, Mindenki tud valami jót Gyuláról, aki azonban csak ül csendesen a sarokban és élvezi a sikert. Érdemes volt mindezt megtennie, ha ilyen szép csokrot kötnek tetteiből, az elismerés szalagjával átfüzve... — Bál alkalmával — magyarázza a túlsó végről valaki — elváltoztatta magát, felöltözött cigányasszonynak. Jósolni ment. Persze, mindenkit ismert s igy nem volt nehéz igazat mondania az embereknek. Mindenki meg volt lepődve, csak akkor lett még nagyobb a meglepetés, amikor Gyula ledobta magáról a cigányrongyokat s az ivó felé vonult a tenger pénzzel, amit összeszedett a kártyavetésben, — Az se rossz — kiáltja egy fiatal Legény —, amikor a cigányokra ködöt eresztett. Nagyon haragudott a cigányokra és el akarta őket verni a faluból. Hát azt találta ki, hogy rengeteg hamut szedett össze s aztán felmászott hajnalban a fára a cigányok sátra felelt. A szél utján hamut szórt, még mor- gott is rájuk, mint a kutya s végül is elkergette őket a faluból. (Hamuival kergetett cigányokat magam is szerettem volna látni, mert úgy érzem, a ■történet itt valahogy sántít s több erőt tulajdon itanak Gyulának, mint amilyet reprezentál. Lehet, hogy ezt a varázslatot Gyula már önmaga találta ki magáról.) — S most miért járt odaát? — kérdezzük a nagy mesélés végén. Harsogó nevetés tört ki erre. Gyula néhány hónapig „odaát" tartózkodott s a mese, mely e tartózkodáshoz való, egészen egyszerű, de Trianonnak köszönhető: Gyula megharagudott a szomszédjára. Hogy illő bosszút álljon rajta, egyszerűen magával hívta a szomszéd két fiát és át- ósempészte őket Magyarországra. A szomszéd persze bottal üthette a nyomukat, mert Gyula Sopro nmegyóben, Mos o nmegy élben, Győrmegyében épp úgy isimeri a járást, mint a Csallóközben vagy Pozsony-nagyrnagyében. * Keresem Gyula kollégáit az irodalomban. Mert hiszen, ilyen figurákat, mint ez a huncut parasztlegény, nem egyet megírtak már. Most azonban, hogy szemtől-szembe állok vele és nem könyvszagot érzek rajta, hanem látom egy egyszerű ember ágáskodását a tréfák és vidámságok felé, meg kell szorítanom annak a húsba és véroe ojtott gascognei legénynek, ennek a magyar Knut Hanisun-tfi- gurának, ennek a kisalföldi vidám tramipnek a kezét. Csoda-e, hogy Gyula a legkitűnőbb műkedvelő színész és nincsen színielőadás. amit ebben a faluban ő nélküle el lehelne kezdeni? Lehet, hogy egy ötletes, nagy művész veszett el benne.
