Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-19 / 140. (2953.) szám
2 1932 Junius 19, vasárnap. Dr. ZELEN¥Áf€ speciai Síkor „ENERGIA" A természettudós Dr. Zelenyák János speciai likőr összetétele hatásos alpesi füvekből párolva. Gyártja az lS62-ben alapított: DesSiiBerie PerSaki Sv. Benedik képzeli. A terveket időmként megioátelijáik, égőt azeménmességiükiben a már tárgyalás alatt leve javaslatok apaságát is kénytelenek megtagadni. Mindez azonban hozzátartozik a játékhoz és csak addig tart, amig a megegyezés az érdekeltek között létrejön- Mert a „happy end“ az mindig biztos. Nemzett szocialista kíülönílegeeség, hogy Benes pártija évi részletekben akarja az államnak nem iközölt összeg erejéig a Stiriibr- nyék által bűnösen szerzett pénzt visszafizetni. Viszont a csehszlovák agrárpárt a tervezett évi százmilliós mezőgazdasági hitel igénybe nem vett részét a mezőgazdaság támogatása céljából a Centro-Kooperativártak kívánja juttatni. Ez a terv is határozottan eredeti. Egy magántársaság, mint az állami szubvenciók forrása. De a sort még tetszésünk szerint folytathatnék- Mert a koalíciós pártok üzleti leleményessége kimeriithetetle n. Az adóifizetők, akik szinte naponta olvasnak a pénzügyminiszter erőfeszítéseiről, melyekkel az államháztartás egyensúlyát biztosi tani akarja, törhetik a fejüket, hogy miből telik ezekre a szubvenciókra. Ugyüátszik a földreform körül sincs minden rendben. A maradékbirtokosok nem képesek betölteni nemzeti hivatásukat. A Pilsetóben megjelenő „Nova Doba“ hívja fel az állami földhivatal figyelmét azokra a károkra, melyek abból keletkeztek, hogy politikai befolyásra vagyontalan, a mezőgazdasághoz nem értő embereket juttattak földhöz. Ezek legnagyobb része — a lap szerint Ellenzékbe akar vonulni g Rémei agrárpárt karlsbadi körzete „A kormánnyal való együttműködésnek is meg vannak a maga határai" — azt gondolta, hogy munka, pénz és tudás nélkül jövedelmező gazdálkodást fog folytatni- Amig az erdőirtás tartott, addig a számítás félig-meddig bevált. De amikor ez a jövedelem megszűnt, megszűnt az mj földesurak érdeklődése is a gazdálkodás iránt. A maradékbirtokosok nagy összegekkel tartoznak az államnak. Az állami, földhivatal most figyelmezteti őket arra, hogy tartózkodjanak birtokaiknak nem jogosított egyének részére való eladásától. Hogy kik a jogosultaik, azt nem nehéz kitalálni. Ez alatt csődbe kerülnek a Csehországban lakó, de ennek ellenére ruszinszkéi mara- dékibirtokosok és a rendszer nagyobb dicsőségére — amint az „Egerlanid“ című lap írja — éhemvesznek a háziállatok, amelyekről még nemrég irigyelt tulajdonosuk he- . lyett az állatvédő egyesületek gondoskodnakKereskedelempolitikai téren sem rózsás a helyzet. Ausztria kedvezményben részesíti a rulhrvidéki szenet és kokszot, az ed- 1 dig Csehszlovákiáiból beszerzett termékekkel szemben. Ez magában véve nagy veszteség úgy az osztraui bányavidék, mint a csehszlovák vasutak szempontjából. De még meglepőbb, hogy a hatalmas szövetséges Franciaország is mostohán kezeli ; a csehszlovák érdekeket, önkényesen megváltoztatta a tavaly nyáron létrejött kon! in- ; gens-szerződést és visszaható erővel állapi- . tóttá ímeg Csehszlovákia cipőkontingensét. A csehszlovák cipőkivitel Franciaországba ' januártól áprilisig 746-000 párra csökkent, : mig a múlt év hasonló időszakában két mii- lió pár, 1930-ban 1.8 millió pár volt a kivitel. A visszamenőleg megállapított mennyiség már kimerült és Így a további kivitel ; lehetősége megszűnt A francia kormánynak a cipőbehozatalra : vonatkozó intézkedése nem elszigetelt je- • len.ség. Hasonló elbánásban részesült a csehszlovák fakivitel is. Az Algir részére szánt mennyiségekből Jugoszlávia 12-000 tonnát, Svédország 4.300, Románia 1100, Lengyeloirszág 900, Csehszlovákia 174 ton<PRSGSI-MAG^ARHlRLaK Karlshad, junius 18. A német agráriusok karlsbadi körzetének Sajtóorgánuma, a Deutsche Lantiból© a szudétanémetség nemzeti és gazdasági helyzetével kapcsolatban a következőket írja: — Ilyen viszonyok mellett nem lehet csodálkozni azon, hegy a párt konferenciáján, miután miár hat éve viseljük az együttműködés terheit és felelősségét, növekvő elkeseredéssel azt kérdezik, hogy ilyen körülmények között van-e célja még annak, hogy a Rund dér Landwirte továbbra is a kormányban maradjon, mert ezen együttnát tudott magának biztosítani. Ugylátszik, a politikai fegyverbarátság háttéribe szorítja az üzleti érdekeket. Jellemző, hogy a csehszlovák követnek Párisban tiltakoznia kellett a csehszlovák-francia egyezmény megsértése ellen. Az agrárpárti „Veoer“ már Csehszlovákia gazdasági bekerítésétől fél s ezt a vádat elsősorban Német ország, Ausztria és Magyarországgal szemben emeli. Megállapítja, hogy Németország a Balkán felé irányuló forgalmát Csehszlovákia elkerülésével, Ausztrián és Magyarországon keresztül akarja lebonyolítani. Ugylátszik, a prágai urak emlékező tehetsége nem a legjobb. Amint elfelejtik, hogy a Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződést Prága mondta fel, úgy nem gondolnak arra sem, hogy a kaliforniai pajzs- tetü elleni védekezésük ellenintézkedéseket fog kiváltani. Aki üt, annak számolnia kell azzal, hogy az ellenifél is visszavág. Erről Prágában megfeledkeztek. Nem féltjük a kormánysajtót, amely bizomüködésnok is megvannak a maga határai. A kormány túl nagy, a szocialisták befolyása nagyon erős, úgy hogy nem lehet olyan intézkedéseket életbeléptetaii, amelyek a gazdasági helyzet javulására vezetnének, viszont nemzetiségi szempontból éppen abban a pártban legerősebb a sovinizmus, amelynek szövetségese vagyunk. Ilyen körülmények között a Rund dér Landwirte- nek a kormánnyal való együttműködése elveszti az értékét és a pártvezetőség jól tenné, ha a falusi nép hangulatát tekintetbe venné és eszerint döntene. nyára most is mindenre fog vigaszt és magyarázatot találni. Hiszen a külügyminiszter lapja oly klasszikusan indokolta meg a 8 százalékos Czedholoam árfolyamának a március 10-i'ki 88-9 árfolyamról a junius 2-iki 62-es árfolyamig való lemorzsolódását, mondván, hogy ezáltal lett még csak elsőrendű, befektetésre alkalmas papin, hogy szinte kedvünk volna sajnálni, hogy a leromlás csak most következett be! Tagadhatatlan, hogy a kormányt támogató csehszlovák pártoknak becsületlükre válik, hogy nemcsak a dicsőséget, hanem a felelősséget is a maga teljességében vállalják a 'bölcs kormányzatért. A kormányt támogató német pártok sajtója egyre sűrűbben tiltakozik az ellen, hogy komoly elhatározásokról pártjaik és azoknak a kormányban ülő képviselői csak utólag szereznek tudomást Nekünk magyaroknak legalább az a vigasztalásunk marad, hogy ilyen sérelem ezidő- szerint nem érhet bennünket Keresztapámék Irta: Csathó Kálmán Keresztapámék benn laktak a városban. Volt .ugyan egy szép birtokuk, kastéllyal a fáin szélén, 'de ott álig töltöttek egy-két hetet évenként, mert keresztanyám azt mondta, hogy nem tud másutt élni csak a városban. Ami annál különösebb volt, mert nem járt sehová, csak a kertjét gyomlálta, öntözte, a baromfiakat ajnározta és a cselédeket riktirozta egész nap. Látogatóba nem ment, ha vizit jött, alig várta, hogy elmenjen. Keresztapámat egyezer meg is kérdeztem, hogy h°gy van ez? De az öreg ur nem felelt, csak legyintett. Majd, egy negyedóra múlva azt mondta, ne zavarjam, mert gondolkozik, ő ugyanis állandóan gondolkozott. Nyáron a kertben, a filagóriá- ban, télen a kályha mellett. Egész nap. Hogy min., azt nem árulta el soha, de utólag erŐ6 a gyanúm, hogy csak azért, mert előbb halt meg, mint a felesége. Ha keresztanyám halt volna meg előbb, alighanem megtudtam volna, min gondolkozott annyit az ura. Valamit gyaníthatott ebből keresztanyám is, mert egyszer, minthogy semmi egyebet se talált a házban, amibe beleköthessem, rárivalt keresztapámra: — Jó! Jó! Csak ülij a suton, mintha háromig se tudnál számolni! Azt hiszed nem tudom, min jár az eszed! Ismertek! Keresztapám piros lett, mint az egri bor, de nem feleit. Csak sóhajtott egyet, keserűen, de megadással, mint aki már feladta a harcot, beletörődött a változhataManba és megadással tűri, amit a sorsa rámért. Keresztanyám megállt előtte, nézte egy kicsit, aztán mély megvetéssel odavágta neki: — Gigerii! — Azzal sarkon fordult és kiment, becsapta az ajtót maga után. Keresztapám felugrott. — Azt a keserves... — sziszegte dühösen a foga közt és tehetetlen haragjában felkapva az asztalról egy porcellánmajmot. úgy vágta oda a sarokba, hogy izzé-porrá tört. Megszeppenve oldalogtam kifelé, de rámszólt.: — Várj csak!.. Gyere ide! Gyere ide ma!... Ne félj! A dühe már elpárolgott, de a keze reszketett és sápadt volt. Mosolyogni próbált, ám a szája inkább pityergősre állott. — Azt akarom mondani, hogy, ha... ba keresztanyád bejön... hát... Nesze! Itt egy forint! ... Mondd neki azt, hogy ezt az izét te törted el véletlenül! Érted?... Ne bámulj hát! Ne- -«e! Adok még egy forintot! Csak mondd, hogy te törted el! ... Mire felelhettem volna, már el is tűnt. Kiszökött a kertbe, alighanem gondolkozni. A két forint azonban ott volt a markomban. Hej! Hogy megörültem! Két forint! Ezért a •emmiségérl! ,.. Engem még nem bántott kereszt,- nyám soha! Most se fog'... Felszedtem a cserepeket és kimentem az öregasszony után, hogy minél előbb átessem a dolgon- mert- némi szidásra mégis számítottam. Ha én lettem volna az igazi bűnös, talán sikerült volna is ennyivel megúsznom, mert akkor valószínűleg jobban meg lettem volna hatva és őszinte bűn- bánatot tudtam volna mutatni. így azonban egy kicsit könnyen vettem a dolgot és műkor odaléptem keresztanyám elé a majom romjaival, bizony több volt a hangomban a nyegleség, mint a sajnálkozás. — Eltörtem! — mondtam szellemesen. amihez, azt hiszem, még vigyorogtam is. De csak egy pillanatig, mert hirtelenében kaptam egy olyan csárdást., hogy csak úgy csattant. Mérhetetlenül felháborodtam. Annyira, hogy abban a p erőben alighanem lelepleztem volna magamat is, keresztapámat is, s odavágtam volna a két forintot is, ha szerencsére az öreg ur, aki ’e- sett bennünket, a döntő pillanatban ott nem terem és védelmébe nem vesz. — Ejnye már, na! — kiáltotta. — Ezt már igazán nem lehet! ... Szegény gyerek ... Hát nem szándékosan tettel... Hogy lehet igy izé? ... Gyere kis fiam! Gyere velem!... És elrángatott onnan, mielőtt szólhattam volna. Levitt a kertbe, adott még két forintot és egész délután nem engedett el maga mellől. Mindenféle bolondságot kieszelt, hogy megvigasztaljon, ami végül is sikerült neki, mert olyan jókedvű volt, amilyennek se azelőtt, se azután nem láttam. Nagyokat nevetett és egyre azt ismételgette: — Derék gyerek vagy! Nagyon derék gyerek vagy!... s ne törődj semmi egyébbel! Keresztanyáddal legkevéebbé! Ő előle csak ki kelti térni... Mindig kitérni!... Úgy, mint én! Ezt jegyezd meg egész életedre! Szerettem volna azt felelni, hogy a tanács egy kicsit későn jött és hogy éppen ő küldött bele az oroszlán torkába, de a zsebemben megcsörrent a négy forint, hát hallgattam. Később magam is nevettem az eseten é6 főképp azon, hogy keresztapám lépten-nyomon nagyot kacagott és azt mondogatta : — Hanem jól becsaptuk az öreget! Cudarul becsaptuk! Ettől kezdve némi barátság szövődött köztünk, ami ugyan nagyon kevésből állt, mert az öreg ur másnap már viszaesett megint a szótalan gondolkodásba és legfeljebb osak annyira zökkent ki belőle, hogy, ha elment mellettem, szelíden megsimogatta a hajam és azt dönmogte: — Derék gyerek vagy! Nagyon derék gyerek! De ezt csak olyankor merte megtenni, ha keresztanyám nem volt jelen. Csakhogy az volt a baj, hogy mindig jelen volt és ránehezedett az egész házra. Különösen a cselódileányokra, akiket mind a birtokról, meg a faluból hozott be s akiket rendesen még csitri korukban vett magához. Kitárni- tóttá, megnevelte, aztán egypár év múlva férjbez- adta őket. Hogy hogyan, azt ma sem bírom megfejteni, mert az elől, hogy beleszeressenek valakibe, vagy valaki beléjük szeressen, elzárt minden alkalmat. Kolostori életre voltak szegények kárhoztatva, kimenőjük nem volt, nem engedte őket még a boltba se. Ha hirtelen kellett valami, a koasics- nét küldte érte. Ilyen körülmények közt máig is rejtély előttem, hogy hol és hogyan ismerkedtek meg a jövendőbeliükkel, az viszont való igaz, hogy férjhez tudta adni valamennyit. Az igaz, hogy a legtöbben képpel se fordultak többet arrafelé, ahol őt sejtették, egy-kettő azonban akadt, aki azután is fenntartotta vele az összeköttetésit, különösen, akinek az ura a birtokon szolgált, vagy például Maris, akinek az urát a városi szőlőjükbe tették meg keresztapámék vincellérnek. Erre a Marisra már csak mint asszonyra emlékszem, a férjhezmenése körülményeiről nem tudok 6emimt, de még most is előttem van, mikor egy nap tépettea, összeverve és egy kisgyerekkel a karján, sírva állított be keresztanyámhoz, elpanaszolva, hogy az ura megverte. — Pedig csak azt. mondtam neki, —- bőgte, fejkendője csücskével törülgetve a szemét., — hasznos tudni, hogy Schmidthauer természetes ásványvize a hatékony forrás-sókban Európa leggazdagabb keserüvize. Utasítás minden palackhoz mellékelve! - Kapható mindenütt! hogy ne igya el az egész pénzt, mert kell ennek a kicsinek csizmácskára!... És erre., jaj! tekintetes asszony! Erre megfogatt, és ... Ha fel nem megyek a szénapadlásra és magam után nem húzom a lajtorját, talán még agyon is vert volna! .. Sok beszéd esett akkor erről. Maris panaszkodott, keresztanyám vigasztalta, de úgy, hogy szidásnak is beillett. Maris erre védekezésképpen az urát szidta, amire keresztanyám is hajlandó volt és ezt aztán olyan jól csinálta, hogy Maris akár vigasztalásnak is vehette Mikor pedig keresztapám beleszólt a dologba és azt merte megkockáztatni, hogy talán Maris is hibás, akkor keresztanyám egyszerre kijelentette, hogy. arról szó sem lehet, az az ember gazember, a szeme se jól áll, ahogy az ideje letelik, ki kell lökni, Maris pedig itt marad gyerekestől a házban. — Amig az ura el nem viszi! — jegyezte meg keresztapám. — Na hiszen! Csak ide merjen jönni! — felelte keresztanyám, de olyan hangon, hogy az öreg ur jónak látta ezt válaszolni: — Na, na! Hiszen éppen csak mondtam! Keresztanyám ránézett: — Tudom! Értem! Nem tetszik, hogy Maris itt lesz! Azt is tudom, miért... Mert meglát egyét- mást és elmond nekem!... Hát nekem meg éppen azért tetszik! ... Érted? Vén gigerii... Keresztapám nem felelt. Sarkonfordult és bement a szobába. Utána somfordáltam, remélve, hogy földhöz vág valamit és alkalom kínálkozik egy kis keresetre, de csalódtam. Az öreg csak a saját haját borzolta össze mérgében, de nyomban meg is fésülködött. Nekem pedig csak any- nyit mondott: — Fogadsz velem, hogy ez az asszony nem lesz itt három nap múlva? Szerencse, hogy nem fogadtam, mert vesztettem volna. Másnap ugyanis estefelé beállított a vincellér és engedőimet kért, hogy a feleségével szólhasson. Keresztanyám megvetően felelte: Beszélni beszélhet vele, de úgyis hiába! Ilyen lókötőhöz úgyse fog visszamenni! Amiben akkor nem is csalódott keresztanyám, mert. Maris hajthatatlannak mutatta magát, ebben azonban, lehet, hogy része volt annak is, hogy a házas társak csak keresztanyáim jelenlétében tárgyalhattak. Lajos egyediül ment vissza, másnap reggel azonban megint eljött, mégpedig olyankor, mikor keresztanyám éppen a hetivásáron volt csirkéi venni, a kocsival. Keresztapám ráförmedt Marisra: — Ugyan ne kéresd már magad! Szedd a cók- mókodat. és haladj!... Aztán ne nyelvelj az uraddal, hanem becsüld meg magad! Amire kiderült a Maris ábrázata, kezet csókolt keresztapámnak és urastul, fiástul eltűnt a házból, mire keresztanyám hazaérkezett. Félévre rá megint csak beállított Maris^ de most már úgy cl agyúba gyűlve, hogy Hiúikéval kelteit borogatni. Ezúttal megesküdött, hogy nem megy tőbbé vissza, két hét. múlva azonban éjjel, az ablakon keresztül szökött meg az urával. Keresztanyám ekkor nagyon megharagudott rá, ki akarta ökot
