Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-17 / 138. (2951.) szám

XI. évf. 138. (2951) szám ■ Péntek ■ 1932 junius 17

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K5. fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Ejryes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké.

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja

DZURÁNY1 LÁSZLÓ

FELELŐS SZERKESZTŐ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice 12. U. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184.

SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRRHR

Az első ütés Lausanneban

NacDonald megrázó szavakkal

ecsetelte a világ nyomorát

A konferenciát csütörtök dé'eEStt megnyitották — MacDonaldot elnökké választották „A keresztülviheteMen kötelezettségeket revideálni kell" - A megegyezés készen áll? — Remény és reménytelenség Lausanneban

A néniét és a francia ui emberek első találkozása

(sp) Prága, juniius 16.

Megszoktuk és meguntuk a konferenciákat. Az elkeseredett és letört európai népek alig figyelnek föl, ha hallják, hogy a diplomatáik Svájc, vagy Franciaország egy-egy kies fekvésű városának pazar szállodáiban ismét összegyűltek, hogy foglalkozzanak az úgynevezett „aktuális kérdésekkel", kompromisszumokat, megoldásokat és kivezető utakat keressenek. A legtöblb konferencia, bármiről van szó, rendszerint csak annyi sikerrel jár, hogy három-négy hetes kitűnő ellátást és üdülést biztosit a sok száz delegátusnak és ugyanannyi ujsáirónak. A legutóbbi nagy csalódást a februárban ünnepélyesen megnyitott genfi lefegyverzési konferencia jelentette. A megnyitás napjaiban az államférfiak és az újságírók váltig ismételgették, hogy ez a konferencia más, mint a többi volt, ez nagy dolog, ez nem tartozik a jelentéktelen és mellékes konferenciák megszokott sorozatába, ettől a világ üdve függ, mert óriási „vagy-vagyot" jelent: vagy sikerül megoldást találni, vagy pedig Európa könyörtelenül tovább csúszik a lejtőn. Nos, Európa könyörtelenül tovább csúszott a lejtőn, — de a fürge diplomaták néhány hónap múlva ui konferenciát találtak ki, amelyről ismét hangoztatják, hogy más lesz, döntő és eredményes s akadtak illetékeseik, akitk a ma megnyílt lausa.nne-i konferenciát merészen „az utolsó konferenciának" nevezték el, hogy ezzel a va banque elnevezéssel kierőszakolják a népek érdeklődését.

Mit mondjunk a laussanei konferenciáról? Ünnepeljük, elemezzük, latolgassuk lehetőségeit? Hangoztassuk, hogy ez a konferencia tényleg jelentősebb, mint a többi volt? Szítsuk a reményeket és altassuk el a kétségbeesést? — Nem akaiunk csalódást kelteni és nem akarunk előre dicsérni. Hidegen s bizalmatlanul nézünk Lausanne-ra, nem tagadjuk s bármennyire kedvezőek az előjelek, amelyek a konferencia megnyitásakor megnyilvá- multak, bármennyire olyan a helyzet, hogy pa- rancsoióan követel gyors és végérvényes megoldást, nem akarunk mindaddig nyilatkozni, amig a konferencia eredményt nem ér eb

Mindössze két-hároim hétről van szó. Ha két- három hét alatt nincs eredmény, akkor tudjuk, hogy ez a konferencia is meghalt. Hiába huzzák-halasztgatják és szép ügetik akkor a delegátusok a munkát; ha két hét alatt nem tudtak megegyezni, később sem tudnak s a megegyezés legfeljebb uj flaistrom lesz, ami nem gyógyítja, csak leplezi a sebeket. Nem tudjuk, mi az, amiben most a szokottnál jobban bizakodhatnánk. Talán MacDonald s Herriot uj elszántsága, őszinte barátsága és kipróbált egyenessége az, talán a helyzet maga, amely kényszerítőén szól bele a de’égátusok munkájába, talán az időközben mégis diadalmaskodó jobb belátás, talán Németország határozottsága, amellyel akár egyoldalúan fölbontja a tarthatatlan pénzügyi szerződéseket, talán a francia politika uj szelleme és az összeomlástól való rettegés, talán a csatasorba álló kereskedelem és ipar, amely naprói- napra jobban érzi, miiként csúszik a talaj lába alól és mindent elkövet, hogy nagy befolyásával kiegyezésre ösztönözze a politikusokat, — talán valami csoda, ami váratlanul fog jönni, talán ilyesvalami segít a konferencián? Nem tudjuk, nem merjük remélni, de kíváncsian várunk és ezt a nyarat még odaajándékozzuk a diplomatáknak, hogy utolsó próbaként tanúságot tehessenek rátermettségük és jós'zándékuk mellett.

Nyugodtan és higgadtan közöljük a Lan- •sanne-ból érkezett híreket. Üdvözöljük MacDonald szép szavait, amelyekkel leplezetlenül rámutatott a világ nyomorára, üdvözöljük Herriot terveit és a németek elszántságát, üdvözöljük a kis dunai államok tisztességét, amely még a legk a ba sztr ofálisabb helyzet,ben sem hagyta el őket, amennyi,ben nem vetemedtek a szerződések egyoldalú feiibontásának merész lépésére, hanem reménykedve Lausanneé>a mentek tárgyalni^ üdvözöljük a végső nagy munkát, amely hivatott Európa rendjét visszaállítani. Egy azonban bizonyos: Lausanne az utolsó előleg, amit Európa népe a mai rendszer politikusainak adhat, ha ezt sem fordítják becsületes befektetésekre, akkor vége a türelemnek és bizonyos, hogy a svájci fürdőhelyek egyhamar nem látnak újra nemzetközi konferenciákat. Bizonyos, hogy akkor a szállodák végleg becsukhatják kapuikat, mert elvesztik utolsó vendégeiket, a diplomatákat is!

I megnyitás

Lausanne, jiunius 16. A lausannei konferencia megkezdődött. A megnyitó ülés, amely a Beau Rivage szálló ünnepi termiében folyt le Ouchyban, nem sokban különbözött a többi nemzetközi konferencia megnyitó üléseitől. A zöld patkóalaku asztal elnöki része a tó felé fordult s összetétele csak annyiban ütött el a genfi tanácsterem berendezésétől, hogy ennél az asztalnál tizenhat állam egyenkint két-három delegátusa foglalt helyet Az elnök baloldalán Anglia és Németország delegátusai ültek, jobboldalán a franciák és az olaszok. Utánuk következtek Németország mellett Japán, Ausztrália, Kanada, Görögország, Portugália és Jugoszlávia képviselői, a másik oldalon Olaszország mellett Belgium, Csehszlovákia, Ujzéland, Lengyelország, Románia és Délafrika delegátusai.

Negyed tizenegykor Sir Maurice Hankey, akit a konferencia főtitkárának választott, három kalapácsütéssel megnyitotta a tanácskozásokat. Hankey a kalapácsütések után kiment a teremből és bevezette Mottót, a svájci államszövetség elnökét, aki Svájc nevében üdvözölte a konferenciát.

Beszéde alatt a delegátusok és a publikum fölemelkedtek helyükről. Hankey a meghívott hatalmak nevében azt javasolja, hogy MacDonaldot válasszák a lausannei konferencia elnökévé. Miközben a tolmács Hankey szavait más nyelvekre fordítja, a delegátusok általános helyeslés közepette egyhangúan máris megválasztják a jelöltet.

Az angol miniszterelnök ma sokkal frissebb és egészségesebb, mint néhány hét előtt az idöelőtt megszakított genfi tanácskozáson. Megválasztása után föl vonult az elnöki emelvényre, megköszönte a bizalmat és röviden kijelentette, hogy szinte fél a munkától és a felelősségtől, amellyel ez az elnökség jár, de mégis elfogadja azt, mert bízik a delegációk támogatásában. E rövid allokáció után átadta a szót Motta szövetségi elnöknek.

Motta szavai után MacDonald megköszönte a szívélyes fogadtatást, mire Hankey főtitkár ismét kikisérte a teremből a svájci elnököt és MacDonald elmondotta megnyitó beszédét.

MacDonald megnyitóbeszédé

Az angol pr cm term infez tér rámutatott arra, hogy a konferencia a világ legborzalmasabb gazdasági krizisének hatása alatt ült össze. Békeidőben a világot még soha nem érte a mai gazdasági katasztrófához hasonló csapás. A világ reánk tekint — folytatta MacDonald — és soha nem várt egyetlen nemzetközi konferenciától oly sürgős megoldást és a nyomor oly gyors eltüntetését, mint tőlünk.

A népszövetség gazdasági bizottsága röviddel ezelőtt megállapította, hogy a nemzetközi kereskedelem ma alig a felét éri annak, amit 1929-ben ért. 25 millió ember munkanélküli és a helyzet napról-napra rosszabb lesz.

Súlyt helyezők arra — kiáltotta a szónok —,

hogy a delegációk tudomásul vegyék, hogy

valóban világkatasztrófáról van szó.

Megoldást kell keresni tekintet nélkül a.z egyes országok élén álló kormányok politikai összetételére. Az államok sorra leszegényednek és a népek jövedelme napról-napra csökken. A jóléti intézkedéseket korlátozni kell, mert különben. az államok sorra csődbe kerülnek.

MacDonald beszédének további részeiben hangsúlyozta, hogy Franciaország, Olaszország, Németország, Amerika, vagy Nagybritannia között nincs különbség, s a nyomor mindenkit egyformán fenyeget.

A rendszer az, amely lábunk alatt összeroppan, — állapította meg az angol államférfim

Senki sem maradhat távol az újjáépítéstől. A konferencia közvetlen föladata, hogy a világháború pénzügyi örökét s annak hatását a világgazdaságra egy megállapodás segítségével likvidálja. Természetesen ennek a föladatnak a teljesítése a további államférfiul munkának csupán hathatós megkezdését jelentheti. A mai helyzet pszichológiai é6 politikai hatásai katasztrofálisak s nemcsak a technikai nehézségeket kell kiküszöbölni, hanem az alapelveket is tisztázni kell.

Az egyik alapelv, amelyet a konferencia elé terjesztettek az, hogy az ünnepélyesen elfogadott kötelezettségeket nem lehet egyoldalúan eltörölni. Ennek az elvnek a helyességét a konferencia egyetlen delegációja sem vonja kétségbe. Viszont megállapodásokra van szükség, hogy a keresztülvihetetlen kötelezettségeket eltűntessék a világból, mert ezek zavarják a gazdasági élet nyugodt fejlődését. A szerződések aláíróinak mindig készen kell állniok arra, hogy a tények hatása alatt korrigálják megállapodásaikat A lehetetlen terheket jelentő gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi kötelezettségeket meg kell szüntetni.

A delegátusok nagy föladat előtt állanak. A destruktív hatásokat mindenütt ki kell küszöbölni. Európa nem cselekedhet egyedül, mert az emberiség egysége ma nemcsak jelszó, hanem olyasvalami, aminek óriási praktikus jelentősége van. MacDonald szerint a lausannei konferencia nem járhat teljes sikerrel, ha az államférfiak művészete nem tünteti el a világból a genfi lefegyverzési konferencián fölmerült nehézségeket is, mert á népek gazdasági ügyeiket csak abban a békés és nyugodt világban hozhatják rendbe, amelyből száműzetett a háború szelleme.

MacDonald a kővetkező szavakkal fejezte be beszédét:

Arira szólítom fel a konferenciáit, hogy a tanácskozási termekben dolgozzunk ki olyan bátor terveket, amelyek már jellegüknél fogva biztosan számíthatnak a® egész világ támogatására.

MacDonald beszéde után az ülést délutánig elnapolták.

Herriot és Papén első találkozása

Lausanne, junius 16. Ma délben megtörtént a várva-várt találkozó von Papén német kancellár és Herriot francia minisztter- elnök között.

A délután folyamán a delegációik vezetői összeültek, hogy megállapodjanak a konferencia technikai rendjében. Egyébként a konferencia ma nem tart még a tárggyal foglalkozó ülést. A holnap délelőtt tiz órakor összeülő legközelebbi ülés nem lesz nyilvános.

Papén és Herriot ma déli találkozásán elsősorban Németország belpolitikai problémáiról volt szó. A birodalmi kancellár részletesen vázolta a birodalclm politikájának fejlődését. Ezenkívül a konferencia egész anyaga szóba került. A megbeszélés, amely több mint egy óra hosszat tartott, rendkívül barátságos és szívélyes formák között folyt le.

Az első szenzációk

Lausanne, junius 16. A lausannei konferencia ma azonnal két szenzációval kezdődött. Az elsőről már tegnap este sokat beszéltek anélkül, hogy az újságírók a rejtélyt megoldhatták volna. A konferencia zöld asztalánál az újságírók hiába keresték Ausztria delegátusait. Senki sem értette, mi a távol- maradás oka, mert az a körülmény, hogy Ausztria jóvátételét elengedték, nem magyarázhatja meg a bécsi delegátusok hiányát. Az újságírókat egyelőre nem világositották föl Ausztria távolmaradásának okairól.

A másik szenzáció a-z, hogy Franciaország és Anglia részletes megállapodással jött a lausannei konferenciára. A két állam delegációja a fontosabb kérdésekben megegyezett, ugv hogy ellentétek nem merülhetnek föl közöttük. Ez az eredmény általános meglepetést keltett s annak a bizonyítéka, hogy Herriot és MacDonald kitünően megértik egymást.

A francia sajtókonferencián az előadók nyíltan bejelentették, hogy Anglia és Franciaország megegyezett.

A megegyezés két pontja

Paris, junius 16. A lausannei konferencia az első napokban azonnal megegyezik a program legfontosabb tételeiben. A francia sajtó egyhangúan közli, hogy MacDonald és Her-