Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)

1932-06-16 / 137. (2950.) szám

2 1992 tantn* 16, wlit&rWi. Apponyi: Az evolúció tana nem ellenkezik a keresztény tanokkal SáWMuhathely, junius 15. 'A magyar Országos Credoegyesülét va­sárnap tartotta Szombathelyen MI. országos kongresszusát, amelyen Magyarország min­dem részéiből több mint háromezer Credo- tag vett részt, Budapestről és Pécsről külön- vonaiok soálUitották a vendégeket Szombat­helyre. A kongresszus ünnepi szrinümisével kezdődött, amelyet Rótt Nándor veszprémi megyéspüspök pontiffíkálí., Virág Ferenc pécsi megyéspüspök pedig ezentbeszédet mondott A nagygyűlés a délután i órákban zajlott le a Szent Már bon-téren. Mikes János grófi megyéspiispiak elnökléeével. A város nevében Ujjváry Ede polgármester üdvözöl­te a vendégeket. Ezután P- Böhle Kornél országos elnök felolvasta Apponyi Albert grófnak a kon­gresszushoz intézett üzenetlét, mert Appo­nyi gróf genfi elfoglaltsága miatt akadályoz­va volt a megjelenésben, Apponyi azt a gon­dolatot fejtegette, hogy a kereszténység nem tan, hanem élő meggyőződés, a krisz­tusi tekiniéflyibe® való ragaszkodás és a Krisztusiba vetett hitnek az életbe való á!t- üftetése. Májd a materialíeztíkns életfelfogás efveét cáifolta s kimutatta, hogy az evolúció tana nem ellenkezik a kétévezredes keresz­tény tanokkal, mert hiszen a® evolúciónak is egyik alkotó eleme az állandó természeti törvény. Ezután Csekonfts Iván gróf országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. Azt fejteget­te, hogy a közéleti' szereplők működésiében az erkölcsnek és az ebből folyó tisztesség­nek kell a zsinórmértéknek lennie. A nagygyűlés határozati javaslatokat fo­gadott el a vasárnapi munkaszünet szigorú betartásáért való küzdelemről és a katoli­kus mozgalmakban való aktív részvételről, köztük áfról is, hogy szükségesnek tartja a katolikus rádiózók szövetségének megalakí­tását. Elhatározták, hogy a legközelebbi or­szágos kongresszust a jövő évben a cserkósz- jamboreevel egyidejűleg Gödöllőn tartják­Ajánlja kört! a „Nagyasszonyt" nőismerősei A berlini kormány visszavonta a rohatKsapatok feloszlatásának rendeletét és az egyenruhatilalmat Papén második szükségrendelete — Hitler hadserege janim 17-én újra feltámad Berlin, jnnius 15. Hkidenhurg köztársasági elnök aláirta a Papéndtormány második szük­ségrendeletét, amely hatályon kívül helyezi a nemzeti szocialista rohamcsapatok feloszlatá­sának rendeletét és az egyenruhatilalmat. A bi­rodalmi belügyminiszter a délutáni órákban is­mertette a rendeletet az egyes német tartomá­nyok képviselőivel. A pontos szöveg csak hol­nap jelenik meg a hivatalos lapban. A rendelet értelmében a rohamosztagok pénteken, junius 17-én az egész birodalomban újra megalakul­hatnak s ugyanakkor az egyenruhatilaíom is megszűnik. A déli tartományok képviselői azt kívánták, hogy az egyenruhatilalmat ne szün­tessék meg teljesen, hanem bízzák a tartomá­nyi kormányokra ennek a kérdésnek a helyi vi­szonyok szerint való szabályozását, de a biro­dalmi kormány ebbe a tervbe nem egyezett bele. Papén kancellár és Hitler hétfőn kidolgoz­ták a rendelet szövegét és a kormány minden tekintetben eleget tett a nemzeti szocialisták kívánságának és mellőzte a tartományi kormá­nyokat. A szükségrendelet ezenkívül összefoglalja mindazokat a rendeleteket, amelyeket a köz- társasági elnök az utóbbi időben a rend és a nyugalom érdekében kibocsátott. Föltűnő, hogy az egyes országoknak adott teljhatalmakat most ismét visszavonták, úgyhogy sem Bajor­ország, sem Württemberg, sem a többi ország ezentúl nem járhat el önállóan a pártok ellen, nem tilthatja be gyűléseiket és nem fékezheti meg rendőri rendszabályokkal politikai tevé­kenységüket. A kormány ezen a téren ugyan­csak eleget tett a nemzeti szocialisták kívánsá­gainak. Ha az egyenruhaviselés következtében incidensekre kerül a sor, akkor az országok kormányai csak rendkívül bonyolult módszerrel léphetnek föl a pártok ellen. Egyedül a bajor alkotmány biztosit némi jogot a müncheni kor­mánynak. Az újjáalakult nemzeti szocialista ro- hamosztagok újból a katonai szervezetek álta­lános előírásai alá esnek és alapszabályaikat be kell mutatniuk a birodalmi belügyminisztérium­ban. Az ungvári iskolaügyi referátus csak a „kisebbségi*1 cseh és ruszin óvodákról hajlandó gondoskodni a magyar Beregszászon Beregszász, junius 15. (Saját tudósítónktól.) Az állaantfordulat előtt három ovoda működött Beregszászon. Ebben az időben pedig a város íélekszáma. a felét sem tette a mainak, amely most közel jár a 20.000-hez. Az impérium váltó zással a tanügyi kormány­zat egymásután létesítette a cseh és ruszin óvodákat, anélkül azonban, hogy elhelyezésük­ről külön helyiségekkel gondoskodott volna. Sokkal egyszerűbb volt óvodaépítés helyett a magyar ovodák épületében elhelyezni ezeket. Az úgynevezett I. számú ovoda épületét tel­jesen lefoglalták és a magyar gyermekeket vég­leg kitelepítették. Ruszin ovoda és cseh elemi került a helyükre. A II. számú ovoda 'bérelt helyiségben volt el­helyezve. Ide is kreáltak egy ruszin ovodát és az egyik termet lefoglalták erre a célra. A fél város magyar gyermekei itt zsúfolódnak össze, mert a IH. számú ovoda perifériálisán fekszik és nehezen közelíthető meg. Az I. számú ovoda tehát a magyar gyerme­kek részére megszűnt. A II. száma ovoda pedig most van megszű­nőben. Az iskolaügyi referátus fölmondta a bérletet és kijelentette, hogy nem hajlandó tovább bért fizetni a magyar óvodáért. Uta­sította a várost, hogy gondoskodjék a ma­gyar ovoda elhelyezéséről, még pedig záros határidőn belül. (A ruszinról, úgy látszik, az jskdaügyi referá- toiB fog gondoskodni.) Augusztusig engedett időt az ovoda elhelyezésére. Amennyiben a vá­ros nem tudná az Óvodát elhelyezni, úgy a re- ferátus az ovodáfc megszünteti. Az iskolaügyi referátus ezen intézkedését azzal indokolja, hogy a magyarság Beregszá- szon többséget képez, s a ruszinok, meg a cse­hek pedig kisebbséget, ennélfogva az állam csak a „kisebbségi" iskolákról és óvodákról köteles gondoskodni, a magyar iskolákat és óvodákat pedig tartsa el a város. (Ez a legújabb „kisebbségi" elmélet) —hk.— CsiEébsn megbukott ai egynapos kommunisotss Newyork, junius 15. A csilei 'helyzet egyre bonyolultabbá válik. Tegnap a hadsereg el­mozdította állásából Hidalgot, a kommunista párt fejét, aki Davila lemondatása után át­vette az uralmat. A kommunista program megfeneklett a katonatisztek ellentállásán. Hidaílgo helyéhe Rolamdo Meriino tábornok került és Grove ezredes Ruizra bízta a bel­ügyminisztérium vezetését. A kommunizmus tehát Csillében mindössze egy napig tartott VANDA — Elbeszélés — Mai I. KONTRATOVICS IRÉN A sz&ovenszkód határáHomáson mindössze három személy szállt fel a budapesti közvet­len kocsiba. Egy pap meg egy nő kisleányá­val. A pap érdeklődéssel nézi a környéket. A megáradt Ronyva patakot, a közelii országha­tárt, a Sátomhegy tövében elterülő szép várost. Tizennégy éve, hogy utoljára járt erre. Sze­mei keresik az egykor balkézt elterülő „del­tát", a sóhajok, szenvedések b arak városát, melynek most már nyoma sincs. A szerelvény lassan gördül be a határállo­másra. Az állomás csendes. Halálosan csen­des. Méltó a sorvadásra ítélt végvároshoz. Hej, nem ilyen volt itt az élet a háború alatt, amikor itt katonásokodott. A vonatok száz­számra ontották az utasokat. A város góc­pontja volt a háborús kereskedelemnek. Élet, vidám, lüktető élet mindenütt. Most csend, ha­lálos csend mindenütt. Az obilgáit 'kakastollas rsendőrjárőrön kívül egy néhány zöldhajtó- kás baka lézeng az állomáson. Civilutast alig látni. Az üres étteremből kihallalszik a rádió öblös hangja: következik 4 óra 46 perc. Tehát mindjárt toválbbiudulás. A pap most már utitársait veszi szem1 ügyre. A bájos- karcsú kisleány élénk érdeklődéssel vizsgál mindent. Pajzánul jár fel s alá a kocsi­ban. A pap elfoglalja helyét, szembe a nővel. Zavartan nézi. Valahol látta őt, vagy hozzá hasonlót. Szőke szépség, bár kissé már mó­lé tt s a szarkalábak is ott vannak a szemzug körül. Kezében a Polsky Kurír. Kétségtele­nül lengyel. A kisleány hol magyarul, hol lengyelül szól hozzá. A vonat elindul. A pap lehunyt szemmel emlékei közölt kutat. Tizenhat év előtt is igy vitte a vonat, a kórházvonat Ujhelyből Lem- bergbe. Akkor is március volt. A vasúti töl­tés körül a tavaszi olvadás árja torlódott, akárcsak most. A Kárpátok déli oldalán már erős az olvadás. Uzsoknál azonban csak nagy küzködés, dobogás után segítik át a líavon a mozdonyok a kilenc Pulraann-kocsis kórház- vonatot,. Az északi oldalon még öles a hó. A iiafcy lengyel rónán azonban máx tavasz van. Stary Sambor után kisebb, összelőtt áflomé­sok következnek. A vonat kis pagonyok s gyönyörű őszi vetések között halad. A pálya- munkások kivétel nélkül ruszin asszonyok. Sehol egy madár, csak a vetési varjú károgá- sa hallik. Itt-ott rosszul telelt girhes lovak vonják az ekét a véráztatta talajon, A hinter- land már munkához fogott. Az ütközetfront jó távol van, az orosz-lengyel határon. A vonat mentén el-elmaradoznak a leégett falvak. Az állomások mellett katonáéinak. A hadak útját korhadt, kopott fakereszitek sze­gélyezik. Magasan emelkednek ki az orosz hármaskeresztek A tömeg sírokon békésen fér meg a német helm a magyar sapkával s az orosz furázskával. Egyik állomáson kaf- tános zsidó decim ál-mérlegen kilószámra méri a fát rongyos ruszin parasztoknak. Igen bizarr látvány egy csillogó püébkupoléju temp­lom a körülötte sorakozó feldúlt tűzhelyekkel. Sknilov állomáson, Lemberg előtt két kilo­méternyire felpántlikázott katona vonat áh. Trón cseni honvédek méla'bús nóták mellett indulnak neki a sötét jövőnek. Egynehányuk kíváncsian járja körül a kóháavouatot. A jó, kényelmes hálókocsik még üresek. Ahol az­előtt csak a pénzarisztokrácia pihentette az édes sem mi tevéstől is fáradt t agjait, ott nem­sokára egyszerű szegény földmivesek, a min­dennapi száraz kenyérért keservesen roboto­ló, testi leg-telkiLeg meggyötört munkások fognak helyet foglalni. Elgondolni is rettene­tes, hogy ezek csak véráldozatokkal szolgál­ják meg a belépőjegyet a luxuskocsikba. A meleg, déli tavaszi napsütésben már lát­szanak Lemberg tornyai. Német napülődépak köröznék a város felett. Bravuroznak. Az egyik szinte a Szen t György katedráin® kupo­lája körül kering. A kórház vonat begördül a külső pályaudvarra. A személyzet egy ré­sze ilyenkor kimenőt kap. Úgy tesznek, mint a tengeri hajók matrózai, ha kikötőbe érnek. A pap a szanitéckadét társaságába n a vá­ros megtekintésére indul. Az éttermekben magyar cigány húzza a nótákat. Magyar tisz­tek szórakoznak magyar bor mellett. Ma még piros élet, holnap fehér álom ... A Rreob- razsenszkája templomban böjti istentisztelet van. Huszárok, akik talán egy szót sem érte­nek az egész szertartásból, térdelve 'imádkoz­nak. A kadét is belép. Nem szokása templom­ba járni. Neki a budapesti Palermo, kávéház a pagodája. A radikális ifjak ott találkoztak. Szótlanul hagyják el a templomot. Az esti korzó, a Kart Ludvágsstrasse már hemzseg a sétálóktól. A kadét szokása szerint vitába ketzd. — Nem értem, hogy ti papok annyira ra­gaszkodtok ezekhez az ezeréves külsőségek­hez. Hiszen igaz, hogy kell egy kis erkölcsi fék is. De vallás csak a buta parasztnak va­ló. Kulturemibemek nincs szüksége semmifé­le erkölcsi fékre. A pap sajnálkozva néz rá- Egész éjszaká­kat vitázott már a javíthatatlannal, meg­szokta ki szólásai t. — Nézd, — folytatja a kadét, — nézd atyuekáim ezt a szőke szépséget. Hát nem is­teni? Micsoda termet! Hogy végig nézett rajtad! Látod, szinte hozzád illő! Ó te balga erkölcsi fékhuzó! S kacagva indul a nő nyo­mában. Az étteremből a hangulathoz illően kiszi­várognak a „piszkáld ki" nóta foszlányai. Mámor, élvvágy mindenütt. A pap lelki un­dorral borzad össze s felkapaszkodva egy villamosra, az állomásra siet. Sok ismerős fogadja- A szolgálattevő ka­pitánnyal már a kárpáti harcok alatt ismer­kedett meg- A kapitány magához invitálja s vacsora utánra egy kis kártyát helyez kilá­tásba. Folytatják majd a Kárpátokban félbe­szakadt partit. Hiszen a kártya olyan nélkü­lözhetetlen valami még Lembergben is. Menázsi, reGervakonzerv, rum, feketekávé és kártya éppen olyan fontos a fedezékbem mint a muníciók felhalmozott tömege. Az ajtón szinte nesztelenül egy nő surran be. Elegáns, szép asszony- Egészen otthono­san érzi magát. Ugylátszik gyakran fordul meg itt. Üdvözlés nélkül a kapitányra lám ad: ■— Még mindig sémim! hir?! Miért tagad­nak? Mondják meg az igazat, hol van az uram? Hol van Ernő? Már régen itt kellett lennie! Rögtön mondja meg az igazat! A pap azonnal tisztában van a nővel. Hiszterika. Egész testében remeg. Ajkai a felindulástól szinte rángatóznak- Egyike azoknak a kényszeredett hadi özvegyeknek, akikkel most tele vannak a pszichiáterek előszobái és gyakran a gyóntatószékek is. A kapitány csili tani igyekezik a nőt. Zava­rában felülivja figyelmét a jelenlevő papra, ki most érkezett a délvidékről. A nő most már a papot ostromolja. — Maga Nabrezínáról jött? Igen? Látta Ernőt? Beszélt vele? Ó mondja, hogy van? Magáit is Ernőnek hiyják? Istenem, hogy hasohlit hozzá! No beszéljem az Istenre ké­rem! Nem bírom további Elájulok. Mondja az igazat! A pap elképedve néz a kapitányra. En­nek titkos intésére vállal mindent, bár nem tudja miről van &zó és sohasem látta a kér­dezettet. óvatos és megnyugtató válaszokat ad s igyekszik mielőbb távozni. A nő vele tart. A villamoson tovább faggatja s tekin­tet nélkül a nyilvánosságra, családi intimi­tásokat ad elő. A grodeki ucoa sarkán a pap lesziállni készül. — Ne menjen. Az Istenre kérem, jöjjön velem. Látogassa meg beteg édesanyámat- Nyugtassa meg őt is. Itt lakunk a sarkon. No jöjjön! A pap szinte kétségbeesetten néz maga elé. Mit keressen ő késő este idegen ház­ban?! De a nő unszolására vele megy. Hi­szen talán keresztényi kötelesség is meg­vigasztalni egy súlyos beteget ízlésesen berendezett ebédlőben a meleg kályha mellett karosszébben idősebb nő ül- Látszik rajta, hogy súlyos beteg. Arcának jóságos és mégis fájdalmas vonásai szívbajt sejtetnek. Szívbajos embereknek van ilyen megbocsátó, szomorúan kedves arcuk. Cso­dálkozva nézi a papot. A hasonlatosságot ő is felfedezi, örül a híreknek. Veje magyar orvos. Lembergben ismerkedett meg leá­nyával Vandával s hosszú utánjárásra meg­kapta az engedélyt s egymáséi lettek. Most hónapok óta a déli harctéren van. Eddig semmi hir sem volt róla. Aggódtak érte. Az öreg nő búcsúzik. Vanda szobájába kíséri* A pap kíváncsian tekint szét a szo­bában- Eb'édlíőszekrény, néhány szék. egy kényelmes pamlag, asztal, orvosi műszeres szekrény, melyben igen kevés a műszer. A falon egy gyönyörű censtochovi Mária4*ép, ráakaszlva egy rózsafüzér. Japán kimonó- ban tér vissza Vanda. Gyönyörű termete kiválóan érvényesül a pongyolában. Begyújt a szamovár alá s a pamlagra telepszik. Mint egy hízelkedő macska, vagy inkább mint egy vérszomjas párduc néz a papra. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom