Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-15 / 136. (2949.) szám
XI. évf. 136. (2949) szám ■ SSQPCicI 8 1932 junius 15 , Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kö; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. H képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ke. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prágáik, Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. Hl. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRflHfl A francia félhivatalos a párisi külpolitika psziholőgiai átértékeléséről beszél Előkészületek a lausannei konferenciára — Anglia lefegyverzést akar J r (djj) A hontalanság szomorú frontijának két uj áldozata vau.: Medinger és Pergler. Esetük nőm súlyosabb, nőm is annyira egzisztencia romboló, mint az eprekre, tízezrekre menő többi névtelen hontalan áldozaté, de fölébe emelkedik a névtelen hontalanok tragédiája fölé, mert két világszerte ismert politikusról van szó- Az egyik a csehszlovákiai németség legismertebb kisebb- ségpolitikai reprezentánsa, akinek részvétele, éltes elméjlii harcos fejtegetései nélkül a népszövetségi ligák uniójának ülései és a kisebbségi kongresszusok eddig el sem voltak képzelhetők, úgy hogy az ő törvényhozói mandátumának elvétele külföldön kész szenzációként fog hatni. A másik a csehszlovák állam egyik alapítója, egyik első diplomatája, a csehszlovák ideiglenes forradalmi kormányzat fejének volt titkára, későbbi tokiói csehszlovák követ — szintén olyan név, amelyet a külföld jól ismer, hontalanná nyilvánítása a külföld szemében még föltünőbb, még paradoxabb szenzáció. A honossági jogszabályok hivatalos magyarázatának; a két kiemelkedő egyéniséggel szemben való alkalmazása tehát egy nagy pluszt is tartalmaz: ez a két krásszá,ns eset ráirányítja a külföld figyelmét az állampolgárság megvonása körül űzött csehszlovák joggyakorlatra, amely még egy honalapítóból is hontalant produkált s amely ellen a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek hivatott képviselői, Szüllő és Medinger annyiszor emeltek panaszt a kisebbségi kérdést tárgyaló nemzetközi kongresszusok minden fórumán és a népszövetségnél száz és ezer példával indokolt petíciók alakjában. Mert a belső fórumon a hatalmon levők Medinger és Pergler esetében is rámutathatnak a paragrafusra, a paragrafus ellen nincs apelláta, a paragrafus betűje, illetőleg annak hivatalos magyarázata érvényesült: de a külföld nem a betűt nézi, hanem azt a széliemet, amelyet az állampolgársági kérdésben a saint-germaini békeszerződés a csehszlovák kormányzat számára előirt. S a saint-germaini békeszerződés a legliberáli- sabb joggyakorlatot, mondotta ki, amikor a 3. cikkelyében elrendelte, hogy „Csehszlovákia ipso facto és minden formalitás nélkül elismeri állampolgáraiul azokat a német, osztrák és magyar alattvalókat, akik a szerződés életbelépésének napján a körülmények szerint lakással vagy illetőségi joggal bírnak azon a területen, mely a Németországgal, Ausztriával és Magyarországgal kötött békeszerződések értelmében Csehszlovákia része vagy azzá fog elismertetni." Tehát ipso facto és formalitás nélkül- Ez világos beszéd, igazán gyökeres és liberális megoldása a hontalansági problémának. A külföld azt is tudja, hogy a saint-germaini békeszerződés első cikkelye még erő teljesebben alátámasztotta ennek a 3. paragrafusnak az érvényét, mondván: „Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy a jelen fejelet 2—8. cikkelyeiben foglalt rendelkezések alaptörvényeknek fognak elismertetni és semmi törvény, semmi rendelet, semmi hivatali lény kedés nem lesz ellentétes vagy egybe nem ha ngzó ezekkel a rendelkezésekkel és semmiféle törvény, rendelet, sem péti ig hivatali ténykedés nem lesz velük szemben hatályos." Ez még az előbbinél is világosabb beszéd s ezt a külföldi hatalmak komolyan gondolták és ma is komolyan elvárják a csehszlovák kormányzattól, amely különben is mindig azzal igyekszik tüntetni, P á r i s, junius 14. A Republique, a radikális párt lapja, ma valószínűleg hivatalosan sugalmazott cikket közöl Herriot külpolitikájáról. A cikk szerint az uj francia kormány Ausztriával szemben más politikát követ, mint Tardieu követett. Ausztria az összeomlás előtt áll. Ha nem adnak a kis államnak segítséget, a csatlakozásra kényszerítik, ha azonban személyes és föl- íételnélküli segítséget biztosítanak Bécsnek, akkor Franciaország könnyen kellemetlen kalandokba sodródhatik. A kormány tehát hajlandó kölcsönt folyósítani az osztrák kormánynak, de csak akkor, ha Ausztria hajlandó a nemzetközi szolidaritás kiépítésében együttműködni. Franciaország nem eleveníti föl Tardieu dunai terveit, mert Herriot általános európai operációt kíván és nem olyan operációt, amely egyértelmű volna Németország gazdasági bekerítésével. A jóvátételi kérdésben sikerült Franciaország és Anglia álláspontját összeegyeztetni, ami a jövő szempontjából nagy nyereség. A lefegyverzés terén a francia álláspont a következő: fegyverkezési moratórium és a költségvetések fegyverkezési kiadásainak leszállítása és ellenőrzése. Ez a követelmény természetesen nem végleges, de kevesebbel semmiesetre sem szabad beérni. A lap szerint ebből az állásfoglalásból kiviláglik, hogy a francia diplomáciában uj szellem uralkodik. Franciaország nézeteit nem kellett megváltoztatni, csupán szakítani kellett az eddigi előítéletekkel. A pszichológiai átértékelés megtörtént s csakhamar a többi is következni fog. A francia lapok ugyanekkor úgy vélik, hogy Németország magatartása is megváltozott. A Journal szerint a lausannei német delegátusok taktikája nem lesz olyan merev, mint Brüning alatt lett volna. Papén kancellár a realitásokhoz fog igazodni és nem fog elérhetetlent követelni. tétlenségéhez ragaszkodik. Ezzel a szellemmel néz a külföldi közvélemény a Medinger- és Pergler-esetre és ámíulva bámul. A külföld nem ismeri a mi belső használatra hozott paragrafusainkat, nem tudja azt, hogy az „ipso facto és minden formalitás .nélküli" állampolgárság elő? ölté teléül az illetőséghez nemcsak négyévi egyhelyben való lakás és a községi közterhekben való részesedés kívánta tett meg, ahogy azt a magyar törvény 1886 óta előírta, hanem az 1923-as legfelső közigazgatási bírósági döntvény jogszükitő törvénymagyarázata szerint az illetőség ezenfelül „csupán az illető személynek a község kötelékébe kimondott fölvételével való konstitutív aktussal" szerezhető meg és igy ipso facto azok is elvesztették az illetőségüket s vele az állampolgárságukat, akik 1923-ig joggal számítottak csehszlovák állampolgároknak- Mit ér az, hogy a lex Dérer papiroson visszaadta azok számára az illetőségi jogigényt, akik 1906—1910 közt megszakítás nélkül laktak valamely itteni községben, ha ezt a jogigényt a végrehajtásnál teljesen llluzóriussá teszik a végrehajtó szervek széles diszkrecionális jogai. A külföld nem megy a részletekbe, nem nézi a paragrafusokat, a külföld csak annyit lát, hogy ha a sainl-ger- maini. békeszerződés liberális állampolgár- sági rendelkezései liberálisan végre lennének hajtva, akkor ma nem lehetnének honGenf eleit London, junius 14. Az európai államférfiak elutaztak Genfbe, hogy még a lausannei konferencia megnyitása előtt uj lendületet adjanak a lefegyverzési konferenciának. Az elutazással kapcsolatban a lefegyverzési kérdés újra elsőrendű aktualitássá vált az angol közéletben. Az angol női organizációk tegnap este óriási arányú népgyülést rendeztek, amelyen nyomatékosan állást foglaltak az azonnali lefegyverzés mellett és követelték, hogy a genfi munka a jövőben energikusabban folyjék. A Times és több más lap leközli a yorki anglikán hercegérsek fölhívását, amelyet nyolc más püspök is aláirt s amelyben az egyházi méltóságok kifejezik aggodalmukat a genfi lefegyverzési konferencia eddigi sikertelensége fölött. Az angol nép eredményeket vár. A Times mai vezércikke nem leplezi azt a csalódást, amelyet a genfi lefegyNewyork, junius 14. Csikágóban ma kezdődik a köztársasági párt három napos nemzeti kongresszusa, amelyet a progresszív ellenzék 'távolléte jellemez. A politikai radikalizmus képviselői egyáltalán nem jutnak szóhoz. Hoo- ver hatalmas pártellenőrzése garantálja ugyan a kongresszus zavartalan lefolyását, de ez nem azt jelenti, hogy az ellentétek belül nem léteznek többé. talanok, nem lehetnének Pergler-féle esetek. De vannak és igy ellentmondásnak kell lennie a békeszerződés szelleme és a — betű között. A külföldnek nehéz megmagyarázni azt, hogy Medinger mért nem volt választható szenátornak 1929-ben (amikor 1925-ben választható volt' képviselőnek), mórt nem te kinthető több mint tízéves állampolgárnak, mikor 30 év óta csehországi lakos, mikor 1908-ban tagja volt a csehországi tarto- mánygyülésnek, 1915-tő'l 1918-ig pedig kinevezett hivatalnak, járási főnök volt, tehát az osztrák jog szerint a kinevezés utján is elnyerte az illetőségi jogot. Épp úgy nehéz megmagyarázni a külföldnek azt is, hogy Pergler mért nem tekinthető állampolgárnak, ha az állam kinevezett követe volt. Hiába bizonyítják annak a külföldinek, aki a saint-genmaini békeszerződést olvasta, hogy az állampolgárság körül a paragraifu- sok szempontjából minden rendben van, mert azt foglja rá felelni, hogy csak a paragrafusok vannak rendben. Azt fogja kér dezni, miért szükebbek az írott törvény paragrafusai, miint a szintén írott békeszerző dés liberális állampolgársági rendelkezései? Mért érvényesült a régi törvénnyel szemben a jogszükitő törvpmymagyarázat s az uj törvényben a végrehajtó szervek diszkrecionális jogának kiszélesítése? Mert Medinger esetét az idézte elő, hogy a szenátus választási rendjéről szóló törvényben az álverzési konferencia eddigi menete Angliában keltett. Lengyel remények Varsó, junius 14. Herriot és MacDonald párisi tanácskozásainak sikere reményt keltett Lengyelországban, hogy Anglia és Franciaország beleegyezésével a küszöbönálló nemzetközi konferenciákon garantálni fogják Németország mai keleti határait, azaz a lengyel vágyak végre teljesülnek. Németország több kedvezményt kap, de e kedvezmények fejében Ígéretet tesz a keleti határok érintetlenségének megőrzésére. Doilfuss Lausannebe utazik Bécs, junius 14. Doilfuss kancellár holnap Lausanneba utazik, hogy résztvegyen a jóvátételi konferencia tanácskozásain. Az egyetlen vitás pont az, vájjon a pártprogram nyíltan a prohibiciós törvény yisz- szavonását követelje-e, vagy bízzák ennek a problémának elintézését az egyes államokra. Komplikációkra vezethet az a lelnék személyének kérdése is. A párt nagy része Curtiss eddigi alelnök mellőzését követeli, mert az Lampolgánságot illetően egy jogszükitő paragrafust hoztak, Pergler esetében pedig a kormány diszkrecionális jogával élve utólag sem adta meg azt az állampolgárságot, melyet követté való kinevezésekor elfelejtett neki megadni. Képzelhető, hogy ha a diszkrecionális jogot igy gyakorolták egy Perglerrel szemben, akinek az állam megalapítása körül oly bokros érdemei vannak, akkor mennyivel kevesebb teketóriával érvényesül ez a diszkrecionális jog egy államalkotónak nem fémjelzett kisebbségi kérvényezővel szemben. Medinger és Pergler rikító esete föl fogja nyitni a külföld szemét. Scotus Viator 1928 október 28-án azt irta, hogy a magyaroknak jogos panaszaik vannak s az állampolgársági követeléseik egy kis jóakarattal könnyen meg volnának oldhatók az állam presztízsének sérelme nélkül. Azóta közel négy év telt el, s nem történt semmi. 1926-ban a képviselőház határozatban utasította a belügyminisztert, hogy két éven belül nyújtsa be az állampolgársági jog végleges rendezéséről szóló törvényt. Azóta hat év telt el és nem történt semmi. Julius 7-én lesz 13 éve, hogy a saint-germaini békeszerződés életbelépett és mi még ma is ott tartunk és ma sem kívánunk mást, mint azt, hogy maradék nélkül léptessék életbe a békeszerződés állampolgársági rendelkezéseit. hogy a békeszerződések betűjének ériutiheA csilléi köztársasági pártkongresszus Hoovert állítja elnökjelöltnek Au alelnökség problémája — A prohibiciő kérdése
