Prágai Magyar Hirlap, 1932. június (11. évfolyam, 124-148 / 2937-2961. szám)
1932-06-14 / 135. (2948.) szám
XI. évf. 135. (2948) szám ■ KecM ■ 1932 junius 14 __ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6. fl képes melléklettel havonként 2.50 KC-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELELÖS SZERKESZTŐ DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelet. , Telefon: 34184. SÜRGÖMVC1M: HÍRLAP, PRflHfl A vámháboru és Sil@wtnszif@ MacDonald és Herriot párisi konferenciája kitűnő sikerrel végződött M államférfiak „hangosan gondolkoztak" — Optimizmus Londonban is Parisban — A német delegáció hétfőn este Lausanneba utazott (djj.) Prága, junius 13. Pénteki számunk „Önblokád“ cimü vezető cikkében nyomatékosain rámutattunk arra, hogy a Magyarországgal folyó vámliáíbo- rut a csehszlovák oldalon elsősorban Szlo- venszkó és Ruszinszkó közgazdasági élete sínyli meg, mert a N magyar piac első soriban Szlovenszkó és Ruszinszkó számára je-lemt kiviteli piacot. Sőt úgyszólván ez az egyetlen komoly piaca, mert sem az északra fekvő Lengyelországgal, sem a délkeletre levő román szomszéddal nem volt sóba olyan élénk kereskedelmi kapcsolata, mint a délre fekvő Magyarországgal. Szlovensz- kót és Ruszin szkót északról, keletről és dél- írói veszi körül vámhatár. Észak és kelet felé a Kárpátok mindig elválasztó akadályként játszottak közre a gazdasági javak kicserélésében, dél felé pedig már a földrajzi gravitáció is a legszonosabibr a fűzte a gazdasági érintkezést, nem is tekintve azt, hogy ezelőtt 13 évvel Szlovenszkó és Ruszinszkó egy gazdasági egységben élt a mai magyar területtel. Szóval Szlovenszkó és Ruezinscíkó külkereskedelmi tekintetben ma abban a helyzetben van, hogy északra és keletre a vámhatáron át akadálytalanul kiviheti áralját, de árai ott nem kellenek, mert Lengyelország és Románia bőségében van ugyanazon áraknak, ellenben dél felé, ahol áruira: a fára, papírra, textíliákra, agyagáruikra, bútorra, vegyi áraira nagy kereslet volna, a határ el van zárva, mert vámháboru van- A nem-fontos, jelentéktelen vámhatárszakaszokon át kereskedhetik, az egyedüli fontoson át nem. Ezért tehát Szlovenszkó és Ruszinszkó kivitele számára életbevágóan fontos kérdés a vámháboru- mielőbbi likvidálása. Ezt minden szlovenszkói és ruszinszkói őslakos belátlja s nemzeti különbség nélkül követelnie kell a Magyarországgal való normális kereskedelmi kapcsolatok ujrafölvételét. Annál meglepőbb számunkra az, hogy az őslakos Slovák, mely egyébként a szlovenszkói autonomista gondolat harcos hordozójának vallja magát, még nem jutott erre a belátásra és legutóbb olyan hangon emlékezett meg a csehszlovák-magyar kereskedelmi kapcsolat kérdéséről, mely inkább a cseh-morva gabonatermő vidék agráriusainak álláspontját, semmint a szlovenszkói szempontot juttatja kiifevezésre. A Slovák szerint mindkét fél egyformán sínyli meg a szerződésnélküli állapotot, de Csehszlovákiának nincs érdeke oly szerződésben, amely nem a kölcsönös fizetési kötelezettség 100 százalékos teljesi tóién alapszik és amely a csehszlovákiai mezőgazdaság rovására lehetővé tenné a magyar mezőgazdasági termékek nagyarányú behozatalát. A Slovák teljesen félreismeri a helyzetet, ha a magyar mezőgazdasági termékek behozatalától aggódik és ezért hűvösen, az érdektelen harmadik fél hangiján tér napirendre a vámháboru ténye fölött s nem követeli a gazdaságpolitikai békét. Mert a szlovenszkói gazdasági érdekek néző szögéből nézve a helyzet az, hogy a szlovenszkói faipari, vasipari és egyéb természetű kivitel — éppen a százszázalékos kölcsönösség elve miatt — csakis a magyar agráráruk behozatala mellett válik lehetővé- Mig a szlovenszkói és ruszinszkói kivitel kétségtelen pénzbeáramlást jelent a szlovenszkói és ruszinszkói gazdaságnak, addig a Csehszlovákiába irányuló magyar behozatal nem jelent SzloPáris, junius 13. A hétvégi párisi francia— angol találkozó programszerűen lezajlott. MacDonald vasárnap kora reggel rövid sétát tett a Champs Elyséen, majd Sir John Simon és Lord Tyrell nagykövet társaságában tiz órakor délelőtt megjelent a Quai d‘Orsay-on, ahol Herriot miniszterelnök és Germain Martin már várták őket. A tárgyalások déli egy óráig tartottak. Később intim reggeli volt, amelyen a tárgyaló felek és a francia kormány tagjai vettek részt. Délután nem voltak tanácskozások. MacDonald és Herriot a külügyi hivatal kertjében nyilatkoztak a hangosfilm-tudósítóknak. Először MacDonald beszélt, aki kijelentette, hogy boldogan mondott igen-t Herriot meghívására. A nemzetközi külpolitika viszonyai rendkívül súlyosak és a lausannei konferencia nem ül össze a legbarátságosabb kilátások között, de a párisi előzetes tárgyalások nem cáfolták meg azt, amit Londonban vártak tőle. A párisi tanácskozások minden bizonnyal kedvezően fogják befolyásolni a küszöbönálló konferencia munkáját. Herriot a következő nyilatkozatot tette: — Mindenben megerősíthetem, amit az angol miniszterelnök mondott. Nagyon örültem, amikor hallottam, hogy barátaim elfogadták meghívásomat. A párisi találkozó alkalmas volt arra, hogy szívélyes eszmecserével előkészítsük a lausannei és a genfi munkát. Tegnap és ma lassan és türelmesen, minden nem kívánatos befolyás kizárásával, foglalkoztunk a jelenkor problémáival és sohasem tévesztettük szem elől a nemzeteinkkel és a többi nemzettel szemben fönnálló kötelességeinket. Rendkívül veszélyes korban élünk, amely a felelős államférfiaktól sok munkát és hidegvért követel. Az angolok és a franciák szenvedélyesen át vannak hatva a béke gondolatától és reméljük, hogy a genfi és a lausannei konferencián törekvéseinket siker fogja koronázni. A becsületes együttműködés szellemében arra igyekeztünk, hogy megtaláljuk azt, ami népünknek és a népek általánosságának előnyös és megfelelő. A délutáni órákban a francia külügyi hivatal venszkó és Ruszinszkó számára pénzkiáramlást, mert a magyar agrártermékek nem a kárpáti országrészek, hanem túlnyomóan a szudétaországok területén kapnak fölvevő piacot. Szlovenszkó és Ruszinszkó tehát a csehszlovák-magyar árucserében mindenképpen a'ktivát mutat föl s a magyar agráráruknak a cseh-morva piacról való kiszorítása, azaz a vámháboru egyértelmű a szlovenszkói és ruszinszkói kiviteli aktíva föladásával és a pangással. A Slovák azon megállapítása tehát, hogy a vámlhábor<uban álló két ország egyformán sínyli a szerződésnélküli állapotot, szlovenszkói szemmel nézve némi regionális kiegészítésre szorul, mert csehszlovák oldalon elsősorban Szlovenszkó és Ruszinszkó kivitele érzi meg. A szudé tavid ékek könnyebben Várhatnak, amíg a kölcsönös kiéheztetési politikának egyszer vége szakad, mert a cseh-morva vidékek iparcikk-kivitelének a Magyarországba menő export nem oly fontos tétele, nem olyan jelentékeny hányada, mint amennyire fontos és amilyen nagy százalékot képvisel Szlovenszkó és Ruszinszkó összkivitelében a délre irányuló szlovén szívói export. Szlovenszkó exportjában I Magyarország általában nagyobb szerepet rendkívül bizakodó kommünikét adott ki, mely többek között a következőket közli: „A baráti szellemben lezajlott tárgyalások bebizonyították az álláspontok azonosságát, ami kétségtelenül hozzá fog járulni ahhoz, hogy a hatalmas Lausanneban megtalálják az igazságos és a hathatós megoldást és igy megerősítsék a bizalmat és a népek békéjét/4 A cél Pár is, junius 13. Tegnap este az angol követségen lévő diner után Herriot az Elysée-pa- lotába ment, ahol jelentést tett a tanácskozásokról a köztársasági elnöknek. A tárgyalások egy óra hosszat tartottak 8 a miniszterelnök csak éjféltájban hagyta el az elnöki palotát. Ezalatt az idő alatt MacDonald fogadta az angol lapok munkatársait és a kövei.’.' ező nyilatkozatot tette előttük: — Tanácskozásaink nem voltak hivatalos jellegűek. Csupán gondolatainkat cseréltük ki. Hogy úgy mondjam, hangosan gondolkoztunk, hogy igy tisztázzuk a lausannei problémákat. Nem kerestünk kompromisszumokat, nem alkudoztunk, egyszerűen lefektettük álláspontjainkat és megállapítottuk, hogy egyformán gondolkodunk. Gondolatainkat egyébként most a többi hatalom minisztereivel is kicseréljük, mert a törekvésünk az, hogy a lausannei konferenciát tényleg hathatóssá tegyük. Olyan döntést kell találnunk, amely praktikus és jó. Minden eszközzel a súlyos problémák megoldására törekszünk és csak azzal a határozattal elégszünk meg, amely a jelenlegi rendetlenséget eltünteti és okvetlenül gyógyszert jelent Európa mostani gazdasági betegsége ellen. A párisi politikai és diplomáciai körök egyértelmű fölfogása szerint a francia—angol találkozó kitűnő sikerrel végződött. Londoni megelégedés gondon, junius 13. Az angol lapok MacDonald párisi tanácskozásainak hatása alatt rendkívül optimista hangon írnak a lausannei játszik, mint a történőim! országé kában. Mi szlovenszkói ak, illetve raszinszkóiak jobban rá vágyóink utalva a magyar piacra^ mint a szudétaipar. Ezért, ha a cseh agrárpárt emel kifogást a csehszlovák-magyar kereskedelmi kapcsolatok fölvétele ellen, azt megértjük, mert az a cseh-morva agrárkörök érdekét képviseli, azok pedig a saját vidékük agrárpiacát féltik a magyar husállat, gabona és liszt beözönlésétől, de nem értjük, ha ezt egy szlovák autonomista lap teszi, mert ennek viszont a szlovenszkói érdekekért kell harcolni, ez az érdek pedig azt mondja, hogy a szlovenszkói prosperitásnak ebben a pillanatban az első föltétele az, hogy mielőbb megkezdhessük az exportálást Magyarországra, mert ez az export jelenti a termelő munka ujabh föllendülését, az nlj vérkeringést pangó gazdasági életünkbenHa tudni akarjuk, mit vesztettünk el a vámháboru miatt két esztendő alatt, elég rápillantani a magyar statisztika axfentaira. A legáttekintíhetőbib számokat a fa import mutat ja. A Csehszlovák iából átküldött fa ugyanis kizárólag Szlovenszkóról és Ruszin- szkóból való, itt a számítást nem zavarja a történelmi országok részesedése, vagyis konferencia kilátásairól. Az angol lapok kom- mentáraikban kiemelik azt, hogy MacDonald és Herriot nem azért tanácskozott, hogy közös angol—francia plattformot teremtsen a többi hatalom nézetével szemben, hanem megállapodott a főirányelvekben s az örvendetes éppen az, hogy ezek az irányelvek annyira liberálisak és praktikusak, hogy bármely más hatalom is elfogadhatja azokat. Útban a nagy konferenciára Berlin, junius 13. A lausannei német delegáció ma este elutazik Berlinből. A delegációt von Papén kancellár és Neurath báró külügyminiszter vezeti. A kancellár csak néhány napig marad a konferencia városában és a hét végén a delegáció vezetését valószínűleg rábízza a külügyminiszterre. Papén Berlinbe való visszatérése mindenesetre függ az első lausannei megbeszélések eredményétől. Herriot Genfbe utazott Pár is, junius 13. Herriot miniszterelnök ma délelőtt 11 óra 18 perckor Genfbe utazott. Ugyanabban a vonatban utazott, melyben MacDonald angol miniszterelnök és kísérete elhagyta a francia fővárost. A vonat elindulása előtt a két államférfiu rendkívül szívélyesen beszélgetett egymással a pályaudvaron. A lapok tudósítói előtt Herriot kijelentette, hogy Lausan- neból és Genfből mindig csak akkor fog visszatérni Párisba, ha a konferenciák munkája megengedi ezt. A vonat elindulásakor a pályaudvaron lévő nagyszámú közönség lelkesen megéljenezte az államférfiakat. Benes Genfben G e n f, junius 13. Benes dr. csehszlovák külügyminiszter tegnap délután Genfbe érkezett és még tegnap számos politikussal tanácskozott Ausztria pénzügyi megsegítése kérdésében. Ma délelőtt ugyanerről a kérdésről hosszantartóan tárgyalt Musy szövetségi tanácsossal, a vegyesbizottság elnökével. tisztán a kárpáti országrészeik vámíháboras veszteségei tárulnák elénk. Nyers és megmunkált fából 1929-ben, tehát a normális kereskedelmi viszony idején, 10.606 millió q-t szállítottunk 47.199 millió pengő értékben, 1931-ben csak 1.141 millió q-t 4,208-000 pengő értékben. A tüzifaexport volt 1929- ben 15,374.000 pengő, 1981-ben 577.000. Nyers épületifa és szerfa: 1929-ben 12 millió 288.000 pengő, 1931-ben 2,749-000. Bár dőlt és fűrészelt fa 1929-iben 19,537.000, két évre rá csak 882.000 pengő értékben. Ugyancsak szlovenszkói eredetű volt a vasérc-import is, mely 1929-ben 3.399 millió métermázsára rúgott 6,458.000 pengő értékben s 1931 -ben ez már 1-474 millió q-ra zsugorodott össze 2.435.000 pengő értékben. Ugyanakkor a magyar statisztikában azt is láthatjuk, hogy a vámháboru alatt a szlovenszkói fa magyarországi piacát a rotmán fa hódította el. így az épület- és szerfa az 1930-ás 0.172 millió q-ról 1981-ben 0.446 millióra szökött, a bárdolt és fűrészelt fa kontingense pedig 1.791 millió q-ról 2-869 millióra emelkedett. A középenrépai gazdasági élet vérkeringés! zavarainak előidézésében nem kis szerepet játszott a Magyarországgal való vám- hóíboru kiprovokálása, mely kizárólag a
